Skip to main content

Full text of "Magyar tájszótár : a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából"

See other formats


jro ^ 



f r 



MAGYAR TÁJSZOTAR 



MAGYAR TÁJSZÓTÁR 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL 



SZERKESZTETTE 



SZINNYEI JÓZSEF 

EGYETEMI TANÁR, A M. T. AKADÉMIA R. TAGJA. 



ELSŐ KÖTET. 
A-NT. 



BUDAPEST, 

HORNYÁNSZKY VIKTOR KIADÁSA. 

1893-1896. 



HOBNTÁNHZKY V KÖNYVNYOMDÁJA. 



MAGYAR TÁJSZÓTÁR 



# 



f / / 



A M. TUD. AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL 



SZERKESZTETTE 

SZINNYEI JÓZSEF 

EGYETEMI PROFESSZOR. 



E L S Ó KÖTET. 



BUDAPEST 

KIADJA HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVKERESKEDÉSE 

1893. 



PH 

kői i 




/ 1 V 



Hornyánszky Viktor könyvBajtója. 



BEVEZETÉS. 



AM. Tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága 1884 végén elhatá- 
rozta, hogy új Magyar Tájssótár-t ad ki, és szerkesztésével engem 
bízott meg. Első teendőm a nyomtatásban megjelent népnyelvi közle- 
mények földolgozása, vagyis a bennük foglalt tájszavak összeírása volt. Föl- 
dolgoztam a Hunfalvy Pál szerkesztette Magyar Nyelvésset-et, a Nyelv- 
tudományi Köslemények-et, a Magyar Nyelvőr-t, Erdélyi János, Kriza 
János, Arany László és Gyulai Pál, Kálmány Lajos népköltési 
gyűjteményét, Hermán Ottó-nak Magyar Halászat Könyvé-i és a régi 
Magyar Tájssótár-t Nyomtatott forrásaim közül ezek voltak a legfőbbek. 
Ezeken kívül több nagyobb kézirati gyűjteményhez is hozzájutottam. Ilyenek: 
a régi Magyar Tájssótár-ndik el nem készült második kötetébe szánt tájszó- 
gyűjtemények, Kriza János hagyatéka (legnagyobbrészt Kiss Mihály 
árkosi unitárius esperes gyűjtése), Győrffy Iván tetemes székely szógyűj- 
teménye, a melyeket a M. T. Akadémia bocsátott a rendelkezésemre; Csaplár 
Benedek és Király Pál gyűjteménye, a melyeket a t. gyűjtők voltak 
szívesek átengedni; ezekhez járultak még az ismerőseimtől és egyetemi 
hallgatóimtól kapott eggyes adatok és végül a magam gyűjtései. Ezekből került 
ki az új Tájssótár anyaga, a mely 80,000-nél több adatból áll. 

A kijelölt gyűjtemények földolgozása, minthogy az egész munkát magam, 
minden segítség nélkül végeztem, hetedfél évig (1885 elejétől 1890 derekáig) 
tartott; de a gyűjtést természetesen azon túl is folytattam. Az adatok rende- 
zésével eggy év alatt készültem el; azután (1892-ben) hozzáfogtam a szer- 
kesztéshez, a mely csakhamar annyira haladt, hogy a szótár kiadását meg 
lehetett kezdeni. 

Hogy a Tájssótár-ha, mit vegyek föl, mit ne, azt a nyelvtudományi 
bizottságnak az én közreműködésemmel készített utasításai határozták meg. 
Ezek szerint a szótár tartalma a következő: 

1. Tulajdonképpeni tájssavah, a melyek a köznyelvben teljesen isme- 
retlenek és csak a nyelvjárásokban fordulnak elő, pl. abajdoc, abajdok, 
abora, acintos, adaj, áglál, ajang, harkács, hütü, cábár, cuca. 

2. Jelentésben tájszavak, a melyek a köznyelvben is megvannak, de 
a nyelvjárásokban a köznyelvitől külömböző jelentésük van, pl. aggódik : 
túróvá képződik; alkalom: alku, eggyezség; állat: testalkat, termet, növés, 
állás; apró: himlő, kanyaró; alacsony: alávaló, aljas, becstelen; beszéd: mese. 

I* 



IV 

3. Alaksserinti tájszavak, vagyis a köznyelvi szavaknak olyan hang- 
alaki változatai, a melyek az illető nyelvjárásnak rendes ós szabályba foglal- 
ható hangalaki eltérésén és sajátságain kívül állanak, pl. [csalán]: csalány, 
csana, csanál, csanár, csénál, csihány, csüán, csinál, csóvány, ssillán stb. 

Ezek teszik a szótár főrészét, a mely után külön-külön jegyzékbe 
foglalva következnek: a dajkanyelv (gyermeknyelv) szavai, a keresztnevek 
nyelvjárási változatai, az állatok tulajdonnevei s az állat-hivogató és mő 
szavak. 

Nincsenek fölvéve a szótárba: 

1. A kiolvasásokban, találós mesékben, gyermekversikékben stb. elő- 
forduló értelmetlen szavak, pl. zibordom-záhordom, dihin-dohondáré, gyittes- 
gyattos, bimhoró, didánom. 

2. A meg nem honosodott idegen szavak, a melyeknek népnyelvbeli 
alakja csak a hibás kiejtésnek tulajdonítandó, pl. gyepitáció: deputáció ; 
gyenegyólia: genealógia; ilyenek különösen a kaszárnyai szavak, pl. dinstis- 
prémia: dienstesprámie, felibung : feldübung, kopószter : kopfpolster. 

Ezek közül csak a következők vannak benne a szótárban: 

1. A félig-meddig meghonosodottak, pl. lénung, silbak. 

2. A magyaros végzettel vagy képzővel ellátottak, pl. frajbiligos: frei- 
williger, sálka: schale. 

3. A nép-etimológia termékei, pl. délibarátom: deliberatum, capistráng: 
zapfenstreich, almarázó: armer reisender, vasparádé: w^aschapparate, babilon: 
pavillon, tagravert: tagrapport, árvalajbi: ármelleibel. 

A nyelvtudományi bizottságtól kapott utasítások azt is föladatommá 
tették, hogy eggyes írókból is gyűjtsem össze ,azon tájszavakat, a melyeket 
mint ilyeneket készakarva használtak, azt esetleg jegyzettel tüntetvén föl'. 
Ezt a meghagyást is készséggel teljesítettem volna, de az irodalom mezején 
megkezdett tájszótarlózás közben csakhamar rájöttem, hogy ez olyan szapo- 
rátlan és háládatlan munka, a mely sok-sok esztendővel megkésleltetné a 
szótár elkészülését, s mégis kevés volna benne a köszönet. Végig kellett 
volna böngésznem legalább is az utóbbi félszázad szépirodalmának java 
részét, a mi nekem — minthogy eggymagam, dolgozótársak nélkül végeztem s 
akartam is végezni az adatok összeírását, — rengeteg időmbe került volna. 
Azt pedig nem tudtam volna tenni, hogy csak innen-onnan, találomra szede- 
gessek, mert a felibe-harmadába végzett munka nekem nem kenyerem. De 
nem is a munka nagysága riasztott vissza, hanem inkább a tarlózás ered- 
ményének ki nem elégítő volta. Nem csak az, hogy nem sokat találtam, de 
a mit találtam, annak az értéke is nem eggy esetben kétségesnek látszott. 
A szülőföldjéről elszakadt írónak (s a legtöbb elszakadt onnan), bármennyire 
erős is a gyermekkori környezet beszédjének hatása alatt kifejlődött nyelv- 
érzéke, mégis nem eggyszer meg-meghibban az emlékezete s olyan tájszó-alakot 
vagy jelentést csúsztat a tolla alá, a melyet sem ott, a hol a bölcsőjét ren- 



V 

gették, sem egyebütt nem ismernek és nem is ösmertek soha. Találtam fél- 
tájszókat, a melyek eszembe juttatták a római költő mondását: ,desinit in 
piscem mulier formosa superne'; az eléjük valamely tőről-metszett tájszónak 
a fölső teste, de a végük már csúnya halfark volt, a mely az egész alakot 
eléktelenítette. Találtam ál-tájszókat, a melyek nem a népnek, hanem az 
írónak — bizonyára nem tudatos — alkotásai voltak. És ha mi igazgyöngyöt 
találtam is, nem tudhattam sok esetben, hogy csakugyan arról a vidékről 
való-e, 3^ melynek szülötte az író, vagy pedig neki is talán könyvből tanult 
szava. Hogy az irodalomban előforduló tájszavaknak mennyire lehet hitelt 
adni, arra csak eggy példát idézek. Körülbelül eggy évtized óta széltében 
használja boldog-boldogtalan a ssélhámos szót ,schwindler* értelemben. 
A nép nemcsak hogy ezt a jelentését nem ismeri, de nem ismeri semmi 
olyan jelentését sem, a melyből ez fejlődhetett volna. A Magyar Nyelvőr 
kérdésére (XI. 185) eggyetlen-eggy helyről, a zemplénmegyei Deregnyőről 
érkezett válasz, a mely szerint ott a közlő ezt a kifejezést: ssélhámos jány 
eggyszer hallotta ,fatri, kacki, szeles, vizsla' értelemben (,Oszt az a szélhá- 
mos jányok is olyan jóféle, de azért mondaná csak valaki az annyának'; 
XI. 332). Azóta még két adat került elő; Gömörmegyóben, Otrokocson a 
ssélhámos szónak a jelentése: ,szeleburdi' (Nyr. XXI. 91), s eggy hallgatóm 
közlése szerint Szász-Nyiresen és Bálványos-Váralján ssélhámos Zo-nak a 
,lógóst' nevezik. Az a kinek ez a szó megtetszett, úgy hogy fölkapta, nem 
is a nép nyelvéből vette, hanem a Kresznerics szótárából halászta elő, 
a kinél a ssél ,ventus' szó összetételei között ott van a ssélhámos, ezzel a 
Pázmány-ból idézett kifejezéssel igazolva: ,Két ssélhámos tévelygés', de 
minden értelmezés nélkül. S ott van előtte, szintén magyarázat nélkül, a 
Faludi-ból vett következő idézet: ,Ssélhám^mal jár'. Ez a két adat, vala- 
mint az, hogy a szó a ,ventus' jelentésű ssél összetételei közé van sorozva, 
tévesztette meg a szótárnak valamelyik átböngészőjét. Azt képzelte, hogy a 
ssélhámos, ssélhámmal járó nem lehet egyéb, mint olyan ember, a ki ,nagy 
széllel jár, nagy szelet csap', s így teljesen alkalmas a ,schwindler' fogalom 
kifejezésére. Pedig az egész tévedésen, még pedig legelőször is Kresznerics 
tévedésén alapszik. Ha ö a ssélhámos szót nem a ,ventus', hanem — a mint 
kellett volna, — az ,extremitas' jelentésű ssél összetételei közé sorozza, 
akkor senkinek sem jut eszébe, hogy a ,schvv^indler'-t ssélhámos-ndik keresz- 
telje. A nép nyelvéből fönnebb idézett adatok harmadika mutatja, hogy a 
szónak tulajdonképpeni jelentése: ,szélső-hámos, szélső hámba fogott', más- 
képp ,lógós' (ló). Minthogy pedig az ilyen ló szabadabban mozoghat, ficán- 
kolhat, mint a rúd mellé fogott, a ssélhámos szó könnyen fölvehette a 
,szeles, szeleburdi' jelentést, a melyből aztán a ,kacki' jelentés fejlődött. 
Pázmány, a ki kétségkívül a nép ajkáról leste el e szót, más átviteles 
értelemben használta; ezt a Magyar Nyelvtörténeti Ssótár-hd^n található követ- 
kező két idézet tanúsítja: ,Az ecclesia itt is két ssélhámos eretnekséget 



VI 

meg-vetvén, azt tanítja', és ,Az csudák dolgában kózép úton kel járnunk, 
hogy két szélhámos tévelygéstúl magunkat meg-óltalmazhassuk'. Világos, 
hogy ezekben szélhámos a. m. ,szélső, szélsőséges, szélsőségbe csapó'. íme 
tehát sehol semmi nyoma a ,schwindler'-féle jelentésnek, a melyben a mai 
irodalom használja a szélhámos szót. Ez csak eggy példa, de van efféle 
akárhány. Még csak azokra a palóc tájszavakra utalok, a melyek L i s z n y a i 
Kálmánnak Palóc dalok és Új palóc dalok című költeményeiből vannak 
kiszedegetve és a M. Nyelvőr XIX. kötetében közölve; ezek között is vannak 
olyanok, a melyek hitelesekűl semmiképpen el nem fogadhatók, vagy leg- 
alább is fölötte gyanúsak, pl. taláca: légyott, szempere: szerény, ilin: udvarias, 
megkedveltető, fyiiny : az ajak belső nedves részének a széle, ül (nyilván az 
illan-bó\ elvonva) stb. A jámbor tájszóböngésző, a ki az írókból is böngész- 
get, lépten-nyomon megtévedésnek van kitéve. A hapax legomenákat minden- 
esetre kételkedéssel kell fogadnia, nagyobb kételkedéssel, mint a népnyelvi 
közlésekben előforduló ,eggyetleneket'; csak azokban a szavakban bízhatik 
meg nyugodt lélekkel, a melyekre amúgy is vannak igazoló adatai az eredeti 
forrásból, a nép nyelvéből. Azért jobbnak láttam az írókból való böngészést 
abbanhagyni, mert sokkal több időmbe és munkámba került volna, mint a 
mennyit a gyűjtögetés eredményének megbízható része megért volna. Ter- 
mészetes, hogy azért a véletlenül elembe akadt adatokat, ha megbízhatók 
voltak, beiktattam a szótáramba. 

A szótár berendezése, melyet a nyelvtudományi bizottság az én közre- 
működésemmel állapított meg, a következő : 

A mutató-szók köznyelvi alakjukban vannak kitéve. A nyelvjárási 
alakok a mutató-szó után rekeszjelek között betűrendben következnek, s 
mindeggyik után ki van téve az előfordulás helye és a forrás. Ha valamely 
szónak két hangrendbeli, vagyis magas- és mélyhangú alakja van, pl. dagad 
és deged, ezeket külön-külön iktattam be a maguk helyére, utalással eggy- 
másra; csak az idegenből átvett szavaknak soroztam eggyüvé mind a magas-, 
mind a mélyhangú alakjait. 

Ha a szó csakis a nyelvjárásokban él, és több alakja van, akkor a 
legelterjedtebb, vagy ha ezt meg nem lehet állapítani, a legeredetibbnek 
tartható alak a mutató-szó, s ez után következnek betűrendben a változatok. 

A mely szó vagy alak több vidéken járatos, annál az előfordulásnak 
minden eggyes helye ki van téve, hogy a szó vagy az alak elterjedtsége 
kitűnjék. A hovávalóságot a Balassa-féle nyelvjárás-fölosztás sorrendjében 
mutatom ki. Ebben eltértem a bizottság-adta utasítástól, a melyben a Nyelvőr- 
kalauz földrajzi mutatójának sorrendje volt elém szabva, mert akkor még 
nem jelent volt meg Balassa Józ se f-nek a magyar nyelvjárásokról szóló 
munkája, a melynek a fölósztása pontosabb. 

A mutató-szó után következő változatokat a szótár végéhez csatolt 



VIT 

ssómutatóhan lehet megtalálni, a mely szoros betűrendbe szedve foglalja 
őket magában, az illető mutató-szóra való utalással. 

Az etimológiai rendesést (a nyelvtudományi bizottság utasítására) 
mellőstem, vagyis a származék-szókat nem az alapszavukhoz fogtam, hanem 
mindeggyiket mint külön mutató-szót a maga betűrendi helyére iktattam be; 
így pl. eggymás után következnek : doh, doha, dohár, dohass, dohhan, dohi, 
dohog, dohogál, dőhogtat, doholód-ik, dohontató stb. 

Természetes dolog, hogy a szócsaládok tagjai így is jobbára össze- 
kerültek, hacsak eggyiknek-másiknak az alakja nem nagyon elütő a többieké- 
től. Kissebb alaki eltérés miatt a szót nem szakítottam ki a családi sorból, 
hanem ilyen esetben rekeszjel közé tett mutató-szóval soroztam be a társai 
közé; pl. a dángohál szót a dánguha és a dánguhás közé helyeztem így: 
[dánguhál], dángohál; a dupla szó után, a melynek dufla változata is van, 
következnek: [duplomj duflamul és [duplomosj, dmflowios; fakad, fakadék 
után [fakadvány], fokadvány. 

A hetürendre nézve megjegyzem, hogy a hosszú magánhangzók a meg- 
felelő rövidektől nincsenek külön választva, tehát pl. az e, é, é, é hangok hol meg- 
előzik, hol követik eggymást, a szerint, hogy minő mássalhangzókkal vannak eggyütt. 
Az összetett szavakat az előtagjuknál sorolom elő, vagyis az illető eggyszerű 
mutató-szóhoz fogom ; csakis az igekötős igéket és névszói származékaikat 
tettem oda, a hová az utótagjuk (illetőleg az utótag névszói származéka) 
tartozik, pl. az apacs-kő, arany-málingó, apró-kőte mutató-szava : apacs, 
arany, apró ; ellenben még-hókláz, el-ár, meg-arcol mutató-szava : hóklás, 
ár, arcol. Az összetételek tagjai vonáskával vannak eggymástól elválasztva, 
de a származékaikból ez az elválasztó vonás el van hagyva, pl. az ad mutató- 
szóhoz fogva: he-ad, föl-ad, ki-ad; az adó mutató-szóhoz fogva: eladó, kiadó, 
és nem el-adó, ki-adó. (A nép-etimológiákat, a melyek rendszerint valamely 
idegen szónak két magyar szóra bontásai, olybá vettem, mintha csakugyan 
abból a két szóból volnának összetéve, a melyekből összetetteknek a nép 
nyelvérzéke veszi, s a szerint soroztam be őket, pl. almu-rázó: ,armer reisender,' 
cirok-féreg: ,fillokszéra' mutató szava: alma, cirok). 

Ha az összetétel utótagja maga is önálló tájszó, az is be van külön 
iktatva a maga helyére és ezen kívül a szómutatóba. 

Az ikerszavak szintén az első tagjuk szerint vannak beiktatva, de az 
utótagjuk (hacsak nem önálló tájszó is eggyszersmind) külön sem a szótárban, 
sem a szómutatóban nem foglal helyet. 

Mint mutató-szók a ragozható névszók eggyesszámi puszta alanyese- 
tükben, az igék pedig folyamatos jelenbeli eggyes-sz. 3. szem. alanyi ragozású 
alakjukban vannak kitéve (az ikes igék az -ik rag különválasztásával, pl. 
csök-ik, esedés-ik). 

Az azonos alakú szavak eléjük tett számmal (1. 2. 3.) vannak meg- 
külömböztetve. 



VIII 

Az eggyes cikkely eh berendelése a következő : 

1. Az alakszerinti tájszavaknál : a) a mutató-szó ; h) a változatai, mind- 
eggyik után kitéve az előfordulás helye és a forrás. Ezeknél értelmezésre 
nincsen szükség, mert a mutató-szó köznyelvi lévén, jelentése úgyis ösmeretes. 

2. A tulajdonképpeni és a jelentésbeli tájszavaknál : a) a mutató-szó, 
h) a változatai, mindeggyik után kitéve az előfordulás helye és a forrás ; 
c) a jelentés vagy a jelentések (fejlődésük sorrendjében), mindeggyik után 
megint kitéve az előfordulás helye meg a forrás. Ha a szónak többféle alakja 
és eggyszersmind többféle jelentése is van, s ezek az alakok szerint oszlanak 
meg, a jelentés elé ki van téve az illető alak is. 

A főjelentések arab számokkal, a főjelentések árnyéklatai pedig betűkkel 
vannak jelölve. 

A különféle népnyelvi közleményekben adott értelmezéseket össze- 
vontam, összeeggyeztettem és szabatos rövidséggel iparkodtam kifejezni. 
A jelentéseket magyarul teszem ki ; csak a természetrajzi neveknél latin 
műszóval is, esetleg csak azzal, s a mesterszóknál némettel is, esetleg csak 
azzal. Megjegyzem, hogy az ú. n. ,illetlen szavak' értelmezésénél ok nélkül 
valónak tartottam a szemérmeteskedést ; a szótárban mint mutató-szók úgyis 
benne vannak, azért a magyarázatban sem volt miért kerülnöm őket. 

A hol a jelentés megvilágítására szükséges, példamondatokat is idézek, 
ha tehetem. Sajnos, hogy nem tehetem mindig, mert nem állanak a rendel- 
kezésemre. 

A szólások és a közmondások külön szakaszokban követik az illető szót. 

A források közül a legfőbbek és leggyakrabban előfordulók a szo- 
kásos rövidítéssel vannak idézve, pl. Nyr., NyK, MNy., Vadr., Tsz. (vö. 
ezeknek a jegyzékét). A kéziratból vagy szóbeli közlésből vett adatok mellé 
a gyűjtő vagy a közlő neve van kitéve. A régi Tájszótár második kötetébe 
szánt tájszavak gyűjtőinek a neve után a beküldés évét is jónak láttam 
kitenni. 

Az új Tájszótár a régitől nemcsak abban külömbözik, hogy sokkal 
tartalmasabb és célszerűbben van berendezve, hanem egyébben is. A régi 
Tájszótár igen becses, de teljesen kritikátlan betűrendes adattár, a melyben 
eggyszerűen le vannak nyomtatva a beküldött és betűrendbe szedett adatok ; 
sem az összetartozó változatok nincsenek eggyüvó foglalva, sem a jelentések 
nincsenek rendezve, összeeggyeztetve, sem eggyáltalában nincsen benne semmi 
nyoma a kritikának. De ezt nem is kívánta senki a régi Tájszótár szerkesz- 
tőjétől, Kecskeméti Csapó Dánie 1-től, s ón sem gáncsképpen említem. 
Az új Tájszótár nem puszta betűrendes adatgyűjtemény, hanem tervszerűen 
rendezett és kritikával szerkesztett munka. 

A Magyar Nyelvtörténeti Szótár szerkesztői elpanaszolják a beveze- 
tésükben azt a sok bajt, akadékot és bosszúságot, a melyet az adatok össze- 
íróinak némelyike másolói hibáival és némelykor mulatságos baklövéseivel 



IX 

szerzett nekik. Nekem is van elég fölpanaszolni valóm, mert a nyelvjárási 
adatok gyűjtői és közlői között akadnak megbízhatatlanok, fölszínesek, értel- 
metlenek és naivok is; olyanok, a kik fél füllel hallottak valamely szót, és 
sem helyesen leírni, sem a jelentését helyesen megállapítani nem tudják; a 
kik a szónak nyelvjárási alakját egész nyugodt lélekkel köznyelvire változ- 
tatják, s a szónak valamely esetleges alkalmazását tulajdonképpeni jelentéséül 
tüntetik föl, vagy pedig a hallott mondatból teljesen helytelenül állapítják 
meg a szó alakját és jelentésót. íme néhány példa a sok közül: 

Csalamádé: ,tüskés széna'; helyesen: sűrűn vetett takarmánykukorica 
V. általában zöld takarmány (takarmány-árpa v. rozs; bükkönyös zab; eggyütt 
elvetett kukorica, bükköny és zab). Gondra: ,gatya'; nem helyes, mert 
jelent sok minden egyebet: darócot, daróc-fölöltőt, ringy-rongy ruhát, ringyót, 
pajkos kis leányt stb., csak éppen gatyát nem. Cinkus: ,vásári cikk' 
(nyilván azért, mert cinkus-hiró: vásárbíró); helyesen: marhapasszus. J^áií-i/a- 
gödör: ,rucacsúsztató' ; helyesen: olyan gödör, a melyből vályogot, sárga 
földet V, homokot szednek ki. Csitkó : ,vehem' (elvonás a csitkósni =, vem- 
hezni'-ből); helyesen: csikó. Tyurak: ,női ruhára való posztó'; helyesen: 
bőrrel béllelt prémes női fölöltő. Eme: ,ártány'; helyesen: emse, koca-disznó. 
Déványos: ,a mi nem legjobb, középszerű'. Ezt az értelmezést a közlő a 
következő példával igazolja: ,Eszt ne vedd meg, ez us se legdiéványosabb' ; 
pedig ebből a szónak éppen ellenkező jelentése vehető ki; helyesen: pompás, 
díszes, kitűnő, becses. Bukáta: ,tarisznya' (elvonva a felhukátáz-^ ,íe\- 
tarisznyáz'-ból) ; helyesen: eledel. Gyuha: ,lényeg' (pl. ördög bújjék a 
gyuhádba); helyesen: gyomor. Csökfenöl (eggy szónak véve): ,nem nő'; he- 
lyesen: csökfe nól, azaz: csökve nő = növésében megakad. Alig: ,gyengél- 
kedő'; ezt a jelentést a közlő az ,alig vagyok' kifejezésből vonta el. 

A sajtó- és az íráshibákkal is számot kell vetni. Azt olvasom pl. eggy 
mesében: hiidákodom; ez az alak eggymagában állván, gyanúsnak tetszik, 
azért kérdést intézek a közlőhöz, és kiderül, hogy a gyanúm alapos volt, 
mert ez a furcsa szó nem egyéb mint búslakodom. A régi Tájssótár-bsin a 
csin és a csinga szavak között áll csing: ,valami tett vétek'; a sorrend 
arra vall, hogy ez nem a betűszedő vagy a javító hibája, hanem a másolóé; 
könnyű rájönni, hogy helyesen: csiny. Ugyanott (msgjejtődsm így van értel- 
mezve: ,meghűlni'; helyesen ,megehülni'. A csóválni szó értelmezésében 
ezt olvassuk: ,a szalmát sutakot a beléje tett tűzzel sebesen mozgatni, hogy 
lángra lobbanjon'. Azt hihetnők, hogy a szalmát ós a sutakot szavak közül 
elmaradt a vessző, s itt a csutak szó változatával van dolgunk; pedig nem, 
mert az a két szó a kéziratban így van írva: ssalmátsutakot, azaz: ,szalma- 
csutakot'*) Szintén a régi Tájssótár-hdin olvasható (s ebből a Czuczor- 
Fogarasiék szótárába is belekerült) ez a két különös szó: husak, husany; 

*) Megemlítem itt eggyúttal, hogy a régi Tájszótár gyújtöínek kéziratai közül eggy- 
néhány a kezemnél volt, s a hol kétségem támadt, összevetettem a kiadást az eredetivel. 

SZINNYBI : MAQTAB TÁJSZÓTÁR. 11 



X 

amannak az értelme: ,kása, zsemlyekása', emezé: ,nyomtató, cséplő'. Erősen 
gyanús volt nekem mind a kettő, mert a régi Tájssótár-on és a C z u c z o r- 
Fogarasiék szótárán kívül sehol sem akadtam a nyomukra; a régi Táj- 
szótár-ha, Cserey Elek révén kerültek bele, ennek a közlései pedig eggy- 
általában megbízhatatlanok.*) Nem kellett hozzá sok fejtörés, a míg rájöttem, 
hogy ez a két álszó eggyszerű másolói botlásnak köszöni a lételét. Kétség- 
telen, hogy a bóbiskolva másoló előtt ez állott: Busákása, zsemlyekása. 
Busanyomtató, cséplő; ő pedig így olvasta és írta le a régi Tájssótár szá- 
mára: Busák, kása, zsemlyekása, Busany, nyomtató, cséplő. Az ilyen hibák 
észrevevéséhez és elkerüléséhez nem kellett egyéb az éber ügyeletnél, eggy kis 
utána-nézésnél vagy utána-tudakozódásnál. Némelyiknek a kiderítése azonban 
eggy kis tanulmányomba is került; ilyen pl. a haráncsik, haránssik szónak 
állítólagos basánssik változata, a melyről a M. Nyelvőr-hen (XXII. 115.) 
kimutattam, hogy nem lehet hiteles. 

De azért nem mind hiba, a mi első tekintetre annak látszik. Pl. a 
meregető edényt, meregető csöbröt jelentő cserpák mellett, a melyre éppen 
tizenkét adat volt a kezemnél, előfordult eggyetlen-eggyszer cserpál. Először 
majdnem bizonyosra vettem, hogy ez sajtóhiba; de utána jártam, és kitűnt, 
hogy (az ószl. crüpalo, ,haustrum', or. éerpalo, cseh cerpadlo tanúbizony- 
sága szerint) a cserpál alak bizony mégis csak igaz kamarán költ. 

A jelentések megállapításánál kellő óvatossagpO['^''"es kritikával ipar- 
kodtam eljárni. A magyarázat nélkül közölt textusokból, az eggyszer kevés- 
szavú, máskor bőbeszédű, eggymástól eltérő és eggymásnak sokszor ellen- 
mondó értelmezésekből akárhány esetben nem volt könnyű kivennem a szó 
igazi értelmét. A mi érthetetlen, gyanús vagy kétséges volt, annak utána 
jártam, hogy megbizonyosodjam felőle. S nem rajtam múlt, ha minden fára- 
dozásom, fejtörésem, utánajárásom eredményeként a szótárba itt-ott mégsem 
kerülhetett bele egyéb, mint eggy kérdőjel, a mely azt jelenti, hogy ,kétsé- 
ges' vagy ,nem tudom'. 

De nem mindent kérdőjeleztem mog, a mit kétségesnek tartottam, sőt 
még sok olyan adatot sem, a melynek nem-hiteles volta vagy részbeli hibás- 
sága teljesen kétségtelen. Azt a kritikát ugyanis, a melyet a jelentések fölött 
nemcsak jogom, hanem kötelességem is volt gyakorolni, az alakokra csak 
kissebb mértékben volt szabad kiterjesztenem. Mint már említettem, sok 
adatközlő pontatlanul leírva, a nyelvjárási alakot köznyelvire áttéve jegyezte 
föl azt, a mit hallott; részint azért, mert nem tudta a helyes közlés (neve- 

*) Cserey Elek ugyanis, a ki a régi Tájszótár-han. található erdővidéki székely 
szavak beküldője volt, olyanokat is közölt, a melyeket maga soha sem hallott, hanem régibb 
szótárakból — még pedig nem eggyszer a bennük esett másolási vagy sajtóhibával eggyütt — 
irogatott ki (vö. pl. a honczol szót, a melynek a történetét Volf György megírta a Nyelvőr- 
hen: XIII. 517). Ennélfogva figyelmeztetem a szótáram használóit, hogy a régi Tájszótár-hó\ átvett 
erdővidéki adatokat, még ha nincsenek is megkérdőjelezve, óvatossággal fogadják, mert ki- 
hagyni csak azokat hagytam ki, a melyek kétségkívül hamisaknak bizonyultak. 



XI 

zetesen a hangjelölés) módját, részint mivel a megfigyelése a fonetikai képzés 
hiánya miatt pontatlan volt, vagy többnyire abból az okból, hogy a szónak 
az ő lelkében élő, köznyelvi formájában megállapodott hangképe megveszte- 
gette a hallását. így, hogy eggy nagyon eggyszerű példát említsek, az é 
helyett ö-vel beszélők nyelvjárásából közölt adatok között akárhányszor akad- 
nak e-vel Írottak, pl. föl, szög, lőtt, szöm helyett fél, szeg, lett, szem. 

A kevésbbé pontos közlőknek úgyszólván rendes hangjelölésbeli vétségei 
a következő pontokban foglalhatók össze: 1. a zárté" (és sokszor a neki megfelelő ö) 
helyett e-t, 2. az /í/-ből fejlődött/ helyett ?í/-t írnak (a köznyelv helyesírása szerint); 
3. a kettős magánhangzókat gyakran pontatlanul jelölik vagy helyettük hosszú 
magánhangzót írnak; 4. a magánhangzók hosszúságának és rövidségének 
jelölésében ingadoznak, különösen az i, u é^ ü hangnál; 5. a zöngés és a 
zöngétlen mássalhangzók összekerülésénél történő hasonulást nem jelölik meg, 
pl. attam, szettem helyett adtam-ot, szédtem^-et írnak. 

Nekem természetesen úgy kellett a szók alakjait a szótárba fölvennem, 
a hogy nyomtatva vagy írva kaptam, még ha szembetűnő volt is a hang- 
jelölésnek a kiejtéstől való eltérése, s ha az illető nyelvjárás hangbeli saját- 
ságainak ismeretével könnyen és biztosan kiigazíthattam volna is a hibásan 
közölt alakot. Ilyen helyreigazítást még abban az esetben sem engedtem 
meg magamnak, ha a szónak igazi alakját a magam tapasztalásából ismertem, 
hanem ilyenkor az illető közlő adata mellé oda iktattam a magamét. Csakis 
akkor igazítottam ki a szónak nyomtatásban helytelenül közölt alakját, ha 
magától a közlőtől kaptam a helyreigazítást. A magam tudása szerinti helyre- 
igazítgatás forrásaim adatainak önkényes meghamisítása lett volna, s mivel az 
összes nyelvjárási alakokat lehetetlen a magam tapasztalásából ismernem, s 
épp oly kevéssé lehetséges minden eggyes adatnak a helyességéről teljesen 
megbízható gyűjtők útján megbizonyosodnom, a rektifikálgatás úgyis csak féleges 
munka lett volna. A nyelvész, ki szótáramat forgatni fogja, amúgy is külön tudja 
majd választani a pontosan leírt alakokat a kevésbbé pontosan lejegyzettektől. 

El vagyok rá készülve, hogy sokan azt fogják mondani az új Táj- 
szótár-m: nem teljes; nincs meg benne minden tájszó, sem a benne levők- 
nek minden változatuk és jelentésük. És igazuk lessz. Ezért azonban a hozzá- 
értők előtt nem kell magamat mentegetnem, mert azok tudják, hogy a nem- 
teljesség közös fogyatkozása a világ valamennyi szótárának, nem véve ki 
még azokat sem, a melyeknek a címlapján ott büszkélkedik a ,teljes' szó. 
Teljes szótárát csak holt nyelvjiek lehet megírni. A ki_vaJ,amell,..élő ny^^^^^ 
nek^^akaJMiá-^iiiegszerkeszteni a teljes sz'óTafaí,'""a^ a Danaidák vagy a Sisy- 
phus mnunkájára^yálíalk^^^ ~~--~™^-~.._,. .,._.. ... -.^^.»..,„^».„»«.«<««,..«»*.«^. 

Végül még köszönetemet kell nyilvánítanom mind azoknak, a kik 
szótáramnak mennél teljesebbé és hibátlanabbá tételéhez szíves adatközlé- 
seikkel, kérdezősködéseimre adott válaszaikkal hozzájárultak, 

Szinnyei József, 

n* 



A NYOMTATOTT FORRÁSOK JEGYZÉKE. 



Arany-Gyulai NGy. =-^ Magyar népköl- 
tési gyűjtemény. Új folyam. A Kisfaludy-Tár- 
saság megbízásából szerkesztik és kiadják Arany 
László és Gyulai Pál. I— III. Pest, (Budapest) 
1872—1882. 

GsF. = A magyar nyelv szótára. A Ma- 
gyar Tudományos Akadémia megbízásából ké- 
szítették Czuczor Gergely és Fogarasi János. 
I— VI., Pest (Budapest), 1862—1874. 

Erdélyi J. Népd. és mond. = Magyar 
népköltési gyííjtemény. Népdalok és mondák. 
A Kisfaludy-Társaság megbízásából szerkeszti 
Erdélyi János. I— III. Pest, 1846—1848. 

Ethnographia = Ethnographia. A Magyar- 
országi Néprajzi Társaság és a Magyar Nemzeti 
Múzeum Értesítője. I — . Budapest, 1890 — . 

Hermán 0. Halászat K. = k magyar 
halászat könyve. A kir. magyar természet- 
tudományi társulat megbízásából írta Hermán 
Ottó. I. II. Budapest, 1887. (Mester - szótár 
769—843. 1.) 

Kálmány L. Koszorúk = Koszorúk az 



Alföld vad virágaiból. Köti Kálmány Lajos. 
I. II. Arad, 1877. 1878. 

Kálmány L. Szeged népe =- Szeged 
népe. I. Ös Szeged népköltése. Gyűjtötte Kál- 
mány Lajos. Arad, 1881. II. Temesköz nép- 
költése. Arad, 1882. III. Szeged vidéke nép- 
költése. Szeged, 1891. 

MNy. =-- Magyar Nyelvészet. Szerkeszti 
Hunfalvy Pál. I.— VI. Pest, 1856—1861. 

NyK. = Nyelvtudományi Közlemények. 
Kiadja a M. Tud. Akadémia nyelvtudományi 
bizottsága. Szerk. Hunfalvy Pál, Budenz József, 
Simonyi Zsigmond. I — . Pest (Budapest) 1862 — . 

Nyr. = Magyar Nyelvőr, A Magyar Tudo- 
mányos Akadémia nyelvtudományi bizottságá- 
nak megbízásából szerkeszti s kiadja Szarvas 
Gábor. I—. Budapest, 1872 — . 

Tsz. = Magyar Tájszótár. Kiadta a Magyar 
Tudós Társaság. Buda, 1838. 

Vadr. = Vadrózsák. Székely népköltési 
gyűjtemény. Szerkeszti Kriza János. I, Kolozs- 
vár, 1863. 



EGYÉB Rövidítések es jelek majgyarazata. 



á. é = átvitt értelemben. 
csáng. =- csángóság. 
i. h. = az idézett helyen vagy helyeken. 
kül. ^^ különösen. 
m. =■- megye. 
mell. --- melléke. 
tréf. -^ tréfás, tréfásan. 
uo. =^ ugyanott. 
V. = vagy. 

vki, vmi, vmely -^ valaki, valami, vala- 
mely. 

vid. ^^- vidéke. 
vö. = vesd össze. 



<vi = ugyanazon jelentés, mint az előbbi 
szóé. 

? = az alaknak vagy a jelentésnek kétes 
voltát jelöli. 

A római számok a kötetet, az arab számok 
a lapot jelölik ; az arab szám mellé tett a -^ 
baloldali hasáb, h = jobboldaU hasáb. 

A régi Tájszótárból, a Vadrózsák szótárá- 
ból és Hermán 0. Halászat Könyvének mester- 
szótárából vett adatok mellé csak olyankor 
tettem ki a lapszámot és a hasáb-jelölő betűt, 
mikor az illető szó nem mint mutató-szó fordul 
bennük elő. 



A. Á. 



ABA: flanell (Csallóköz Nyr. 1.231). 

aba-posztó: durva fehér házi-posztó (Sáros- 
patak Erdélyi J. Népd. és mond. 11.249 ; Székely- 
föld Tsz.; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

ABAPINÁL: derekasan megvesszőz, elver 
(Székelyföld Tsz.). 

ABAJDOC (Bodrogköz Tsz. ; Székelyföld Tsz. ; 
abajdos Csallóköz Nyr. XXI.279; Király Pál; 
Fölsó-Csallóköz Nyr. VI1I.92 ; Gyöngyös vid. Nyr. 
11.180; ahajmóc Göcsej Nyr. XII.46; abajnac Sop- 
rony m., Vas m. Kemenesalja, Göcsej, Balaton 
mell. Tsz. ; abanajc Göcsej Tsz.) : 1. abajnac, aba- 
najc : keverék, zagyvalék (Göcsej Tsz.) ; abajnac : 
kevert lakosok (Vas m. Kemenesalja Tsz.); 
2. abajdoc, abajdos, abajnac: kétszeres, kevert ga- 
bona, rozzsal kevert búza (Soprony m., Vas m., 
Balaton mell., Bodrogköz Tsz. ; Csallóköz Király 
Pál; Fölső-Csallóköz Nyr. Vin.92; Székelyföld 
Tsz.); 3. abajmóc: vad gabona, gabona alja v. 
akárminek az alja, hitványja (Göcsej Nyr. XII.46; 
Bódiss Jusztin). Abajmóc niepség a horvát (Göcsej 
Nyr. XII.46); 4. abajdos: az olyan szemes ga- 
bona, a mely nem tiszta, hanem szemetes (Csalló- 
köz Nyr. XXI.279); 5. abajdos: kuszált (Gyön- 
gyös vid. Nyr. 11.180.). 

ABAJDOK: 1. idomtalan, aránytalan (Udvar- 
hely m. Fehér-Nyikó mell. Nyr. XVIII.479). Nagy 
abajdok ember (Háromszék m. Vadr.). Abajdokúl 
rakott asztag, boglya v. kalongya: olyan, hogy 
minden pillanatban ledöléstől félthetni (Három- 
szék m. Vadr. Kriza) ; 2. lepcses, lompos (Maros- 
Vásárhely Nyr. 1X.428); 3. együgyű, ügyetlen 
(Székelyföld Györfify Iván ; Udvarhely m. Kóbori 
János) [vö. tabajdok], 

ABAJGALÓD-IK : veszekedik (Zala m. Nyr. 
11.427). 

ABAJGAT: 1, kiabál (Veszprém m. Csetény 
Nyr. V.426 ; Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. H. 
467); áthajszol, zaklat, nyaggat, bolygat (Vasm. 
Kemenesalja Tsz. ; Baranya m. Csúza Nyr. XVHI. 
46 ; Palócság Nyr. XXH.Sl ; Nógrád m. Rimóc 
Nyr. VI.273; Sziny érváralj a vid. Nyr. XV.188). 
Ezt is megabajgatták istenesen. Ne abajgasd úgy 
azt a dézsát, mert kilocsog a viz (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. XVn.375). 

ABAJGÓS: tántorgó, dülöngő (Bereg m. Pap 
Károly). 

ABAJOG: panaszkodik (Moldva, Klézse Nyr. 
IV. 142). 

9ZINNTEI: HAOrAR TÁJBZÓTÍ.R, 



ABANYUD-IK : megalszik, megsúrúdik (a tej) 
(Békés m. Nyr. ni.524). 

[ABÁR]. 

aba-kása : aba-lével főzött köles- v. pohánka- 
kása, mely hurkatöltelékül is szolgál (Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek). 

abár-ló (Bereg m. Király Pál ; aba-lé Veszprém 
és Fehér m. Király Pál; Tolna m. Paks Nyr. 
XIX.431; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.305; Cegléd 
Nyr. XXI.279 ; Csallóköz Nyr. XXI.279 ; Csaplár 
Benedek; abá-lé Tata Matusik Nep. János 1839; 
abdlle Palócság Nyr. XXI.421 ; XXn.31 ; oba-lé 
Tolna m. Paks Nyr. XIX.431): víz, a melyben 
disznóöléskor a hurkát, kolbászt v. a hurkába, 
kolbászba való húst-mit nagyjából megfőzik, 
megabárolják ; a megfőzött disznóaprólék leve. 
Obalére kell venni azt a hurkát (Tolna m. Paks 
Nyr. XIX.431). 

abár-zsír: hurkafőzéskor kivált zsír (Rima- 
szombat Nyr. XV.382). 

ABÁROL (Somogy m. Nyr. XIV.479; Sátor- 
alja-Ujhely Nyr. XXI.330; Rimaszombat Nyr. XV. 
382 ; ábárol Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.45 ; Gömör 
m. Hanva Nyr. XX.286; abál Somogy m. Nyr. 
XXI.279; Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839; 
Veszprém m. Nyr. XXI.518; Szentes Nyr. VI. 
179 ; Vin.331 ; Félegyháza, Szeged Nyr. XXI.330; 
abáll Pannonhalma Nyr. XII.187; Szeged, Csalló- 
köz Csaplár Benedek; abállom Háromszék m. 
Tsz. MNy. VI.221 ; áfeáZZanyi Gömör m. Hanva 
Nyr. XX.286; abdllStB Borsod m. Sáta vid. Nyr. 
XXI.328 ; abányi Komárom Nyr. Vn.281 ; abdrol 
Palócság Nyr. XXI.421): 1. nagyjából, félig- 
meddig megfőz, fonnyaszt, köveszt (húst, disznó- 
tüdőt, májat, szalonnát, hurkát); 2. abáll: a fövő 
húslé habzó fölét leszedi (Háromsáók m. Tsz.); 
3. abál: az asztalnál a tálban ide-oda keresgél 
(Somogy m. Nyr. XXI.279). 

még-abál: 1. = abárol 1. (Veszprém m. Nyr. 
XXI.518; Győr vid., Cegléd, Bács m. Ada, Abauj 
m. Vilyi puszta, Csallóköz Nyr. XXI.279) ; 2. meg- 
igazít. Megabálja vkinek a ruháját (Zala m. Tűrje 
és vid. Bódiss Jusztin; Szentes Nyr. VI. 179). 

össze -abál: 1. hevenyében összekotyvaszt 
(ételt) (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839); 
2. rendetlenül össze-vissza hány. Összeabálja a 
ruháit (Zala m. Tűrje és vid. Bódiss Jusztin). 

[ABÁBOLÉK], ABÁLÉK: a megfőzött disznó- 
aprólék leve (Győr és Baranya m. Sztrokay Antal). 

i 



ABAROLO— ABLAK 



ABLAKOS— ABRUKAL 



[ABÁROLÓ], ABÁLÓ: víz, melyben disznó- 
öléskor a hurkát, kolbászt v. a hurkába, kol- 
bászba való húst-mit nagyjából megfőzik, meg- 
abárolják ; a megfőzött disznó-aprólék leve (Győr 
és Baranya m. Sztrokay Antal). 

abáló-ló (Alföld Nyr. XV.281 ; ahálló-U Szeged 
Csaplár Benedek) : iv A torkaiját tedd he az ábáló 
lébe, jó lesz hurkába (Alföld Nyr. XV.281). 

abárló-villa : hosszú ágú vasvilla, a mellyel 
az abárolt húst-mit forgatják és a fazékból 
kiveszik (Székelyföld Kriza). 

[ABÁROLT]. 

abátt-lé (Csallóköz Csaplár Benedek; abád-lé 
Heves m. Simonyi : Az analógia hatásairól 30 ; 
ábdtt-le Nógrád m. Litke Nyr. IV.334): a meg- 
főzött, megabárolt hurka leve. 

ABÁZOL (Győr m. Bőny Nyr. XIV.526; Fehér 
m. Nyr. V.129-, Balaton melL Fábián Gábor 
1839; abázul Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. 
Vm.431; abézol Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.236; 
XV.213; obézol Tolna m. Nyr. VL230). Abázol, 
abézol: bőven bánik vmivel, pazarol, veszteget 
vmit (Győr m. Bőny Nyr. XIV.526; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XrV.236). Az idén nem lehet a takar- 
mányban abázolni; ke\'és van (Győr m. Bőny Nyr. 
XIV.526). 

el-abázol (Fehér m. Nyr. V.129; el-obézol Tolna 
m. Nyr. VI.230): elpazarol, elveszteget, elpo- 
csékol, kelleténél többet használ el v. aprít föl. 

Ig-abázol: leaprít, összemetél (Balaton mell. 
Fábián Gábor 1839). Mindent leabázid a fárúl: 
leeszik, lezabál (Fölső-Somogy, Balaton mell. 
Nyr. Vm.431). 

ABDÁL (Vas m. Kemenesalja Tsz,; Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. X.92; ábdál Pápa vid. Ma- 
ties Imre; Székelyföld Győrffy Iván; ábdám 
Orosháza Nyr. VI.179): tákol. 

[Szólások]. Áhdányi magát: összeszedni magát, 
magához térni. Beteg vótam, nem tuttam magamat 
dbMnyi (Veszprém m. Csetény Halász Ignác). 

meg-ábdál {meg-ábdáni Orosháza Nyr. VI.179): 
hamarosan megvarr, összeállít, összetákol (ruhát). 

őssze-abdál {essze-ábdál Székelyföld Győrffy 
Iván) : összetákol, össze told-f old. Jól-rosszul össze- 
abdáltn a csizmámat (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. X.92). 

ABLAK {éVlak Győr vid. Nyr. V.522). 

ablak-homlok: az ablakmélyedés fölső ívezete 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

ablak-szgm (Soprony m. Repce mell. Nyr. II. 
517; Palócság Ethnographia III.359; Deésakna 
Nyr. 1.381; ablak-szöm Eszék vid. Nyr. V.270): 
az ablak üvegtáblája. 

ablak-tányér: ablakfiók, ablaktábla (Udvar- 
hely Király Pál). 



ablak-tölgy: az ablak oldalfája (Csík m. Gyer- 
gy ó-Remete Nyr. XIX.419). 

ABLAKOS: üveges; házaló üveges tót (Ba- 
ranya m. Tsz.; Ormányság MNy. V.150; Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek). 

ABOLYOG : eszelősködik, bolondoskodik (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

ABORA (Mármaros m. Baligó János, Czimmer- 
mann János ; Krassó és vid. Nyr. XIX.335 ; ahara 
Szinyérváralja vid. Nyr. XV.188; aborha Bereg 
m. éjszaki vid. Pap Károly): széna- v. takar- 
mánytartó és -védő alkotmány, mely négy vastag 
karóból v. faoszlopból és följebb vagy lejjebb 
csúsztatható könnyű födélből áll. 

ABRAK: árpakása-étel (Somogy m. Tsz.). 

/ abrak-cipó : zabkenyér (Erdővidék Tsz.). 

[ABRAKOL]. 

még-abrakol: jól elver (Pápa vid. Matics Imre). 

[ABRAKOS]. 

abrakos-tarisznya : [tréf.l tunika (Tata vid. 
NyTvlfájr- '■ '^~^~ 

ÁBRÁNDOZ (Tisza-Dob Nyr. XX.192; ábrán- 
doz-ik Karcag Nyr. X.326) : ácsorog, bámészkodik. 

ÁBRÁNDOZÁS: káprázat, elkábult v. álmá- 
ból fölijedt ember látományai (Balaton mell., 
Székelyföld Tsz.). 

ÁBRÁZ ATLAN {ábrdzatlan Palócság Nyr. 
XÍU.cíi'/rT.'^iK^^cú, csúnya (Palócság Nyr. 
XXn.31; Btnr^TTT'-SStrtM: Nyr. XXI.328; 
Nógrád m. Nyr. XXI.279; Erdővidék Tsz.; 
Udvarhely m. Kóbori János); 2. illetlen, arcát- 
lan, szemtelen (Félegyháza Nyr. XX1.B30; Palöc- 
s^g ITyí-: ltXn.31; Nógrád m. Nyr. XXI.279; 
Borsod m. Sáta vid. Nyr. XXI.328). 

ÁBRÁZATOS: szép arcú (Erdő vidék Tsz.). 

ABRONCS {abréncs Zala m. Tapolca Nyr. 
XVI.327; abrincs Balaton mell. Tsz.; Nyitra m. 
Vág-Hosszúfalu Nyr. XX.24). 

ABRONICA (Török-Becse Nyr. IX.92; abro- 
nyica Zenta Nyr. XVIII.383; obrányica Torontál 
m. Szöreg Kálmány L. Szeged népe 1ÍI.113): 
1. vízhordó rúd, a melynek két végére akasztják 
a sajtárokat (i. h.) ; 2. abronica : hálószerű kötél- 
fonadék, a melyben az ételes fazekat viszik a 
mezőre (Fehér m. Szolgaegyháza Nyr. IV.44). 

ABROSZ {abroc Göcsej, Páka Nyr. L417): 
mindenféle terítő, pl. asztal-, ágyterítő, lepedő, 
gabonaszárító ponyva (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XVI.477; B rassó m. Tatrang _Nyr. n.476). 

[ABRUKÁL]. 

mgg-abrukál 

Nyr. XX. 144) 



megver (Csík m. Csík-Madaras 

tv 



ACAT— ACSORI 



ÁCSOROG— AD 



[ACAT]. 

acat-macat: ici-pici (Szeged vid. Nyr. IV.168). 

ACÉL {acil Soprony m, Nyr. XIL382). 

[ACÉLL], ACHj : megacéloz (Repce mell. Nyr. 
XX.412). 

ACÉLOS (Esztergom vid. Nyr. XIV.282; ace- 
las Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841): 
kemény. Acélos jég. Acelas föld: tippadt, nehezen 
munkálható. 

ACINTOS: 1. acélos. Acintos fejsze (Torda 
Kanyaró Ferenc); 2. kemény, pl. a nagyon ki- 
száradt föld, a jófajta búza (Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI. 141 ; Székelyföld Tsz., Kriza, öyőrffy Iván). 

AdNTOSKOD-IK : akaratoskodik (Székely- 
föld Tsz.). 

[ACINTOSOD-IK]. 

meg-acintosodik : megkeményszik. Ojati az 
agyag föd; ha szárad, megacintosodik (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

ÁCS {dics Gömör m. Nyr. XVIII.456). 

ÁCSA: szitakötő (libellula) (Nagy - Szalonta 
Nyr. VII.456). 

acsa-lapi: vizenyős helyeken termő, keserű- 
lapuhoz hasonló növény (Székelyföld Kiss Mihály). 

ÁCSÁNKOD-IK (Kunság Nyr. XIV.525; Nagy- 
Kúnság Nyr. XVI.141; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
236; Szeged Nyr. 11.377; ácsánykod-ik Szeged 
vid. Nyr. 11.43): 1. erősen vágyakozik, sóvárog, 
áhítozik. Ácsánkodik vmire; 2. irigykedik (i. h.) 

ACSARI: fanyar. Acsari bor (Heves m. Név- 
ieV^rwm^ '—'--^^ 

[ÁCSEB]. 

[Szólások]. Ácser n e ki: nA^q ^^k i! (Nagy-Kún- 
ság, Túrkeve l\yr. WM), 

ÁCSINGÓZ-IK (Orosháza Nyr. IV.330; Nagy- 
Kúnság Nyr. XVI.141 ; Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. XIII.527; ácsinkóz-ik Zemplén m. Tállya 
Nyr. IV.476): erősen vágyakozik, sóvárog, áhí- 
tozik. Addig ácsingózott az ajtó előtt, míg adnom 
kellett néki valamit (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIII.527). [vö. kácsingóz-ik]. 

ACSÍT : kiabál, ordít. Ne acsíts már ! (Kunság, 
Kisújszállás Nyr. XX.190). 

ÁCSONG {ácsong Palócság Nyr. XXI.418; XXII. 
31) : 1. ácsorog, álldogálással tölti az időt (Kún- 
Szent-Márton Nyr. 11.474; Palócság Nyr. XXII. 
31; Gömör m. Sajóvölgye, Hanva Nyr. XX.286); 
2. rendetlenkedik (Palócság Nyr. XXI.418). 

. [ÁCSORI], ÁNCSORI: 1. ácsorgó, bámészkodva 
álldogáló (Székelyföld Tsz.; Arany-Gyulai NGy. 
III.417; Csaplár Benedek; Udvarhely m. Nyr. 
XXI.520; Háromszék m. MNy. VI.316; Győrffy 
Iván); 2. illetlenül nevetgélő, vigyorgó (Székely- , 
föld Kriza). I 



ácsori-vicsori : vigyorgó (Somogy és Baranya 
m. Tsz.). 

ÁCSOROG (Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 141 ; Szé- 
kelyföld Nyr. XV.432; ácsorog Palócság Nyr. 
XXII.31 ; áncsolgó Háromszék m. Tsz. ; áncsorgó 
Udvarhely m. Nyr. XXI.520; ancsorog Ermellék 
Nyr. V.425; ancsorog Csallóköz Csaplár Benedek; 
Fölső-Csallóköz Nyr. Vin.92; Gömör m. Sajó 
völgye, Hanva Nyr. XX.286 ; Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. Xni.527; Zilah Nyr. XIL285; Szol- 
nok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.188; Székely- 
föld Arany-Gyulai NGy. 111.377; Tsz.; Háromszék 
m. Nyr. X.39; Erdélyi Lajos, Dézsi Mihály; an- 
csorog Gömör m. Nyr. XVIII.501 ; ánycsorog 
Háromszék m. Nyr. ni.324): tétlenül, bámész- 
kodva álldogál V. csavarog. 

AD: 1. enged, megenged. A hüt nem adja 
(Moldvai csáng. Nyr. X.105); 2. -at, -et, -tat, -tet. 
Adtam hozni egy korec krumplit: hozattam egy 
véka krumplit. Add ide azt a gombot, mit zsebbe 
adtam dugni (Kassa és vid. Nyr. XX.573). 

[Szólások]. Adja még: a hordó v. más edény, 
mikor sok csapolás v. öntés után is még mindig 
van benne (Zala m. Tűrje és vid. Bódiss Jusz- 
tin). Aggyisték: adjon isten kendne|i. (jó, jJiapftt)--- 
(KecsTíemet^Nyf. TII.376). Észire aggyá, neki,l„^ 
értéseié, .aíUa (Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 
135). Jól adja: megjegyzés olyan emberre, a ki 
kissé szerénytelenül viseli magát (Zala m. Tűrje 
és vid. Bódiss Jusztin). 

be-ad: 1. fölad, beárul, bevádol (Somogy m., 
Székelyföld Tsz.); 2. a ráfordított költségnek 
megfelelő hasznot hajt. Drága cselédét nem tart- 
hatok, mert nem adja be: nincs belőle annyi 
hasznom (Somogy m. Szőllős-Györök Nyr. XVI.45). 

[Szólások]. Beatta a kézit: meghalt (Szeged , : 
Nyr. 11.40). Beadta a korsót: megbékült (Veszp- f^^i>^ 
rém m. Pápa Nyr. XVI.527). 

föl-ad: 1. előad. Hát a. mint ott ókumláhhr; 
mögszóllit ám valaki a hátam mögű, oszt így aggyor 
föl a szót: Mit bámúsz, az apád istenit! (Kis- 
Kún-Halas Nyr. Vin.42); 2. feladja magát: föl- 
veti magát, följön. Feladja magát a fenékvíz: 
fölszivárog (Esztergom vid. Nyr. XI.381). Mikor 
a mély vízből feladja magát (a ponty, akkor 
szigonyozzák) (Keszthely Hermán 0. Halászat K.). 

ki-ad: férjhez ad. Égy lánijtúikat és kiláttuk 
(Moldvai csáng. Nyr. III. 3). 

[Szólások]. Kiadja magát: kialakul, kiformáló- 
dik, megmutatja az alakját (épület v. bármely 
más mú) (Zala m. Tűrje és vid, Bódiss Jusztin). 
JJc^rji,dja ki magát, mikor készen van (Udvar- 
hely m."''Ny£' TriL472). Kiaggya a magát, csak 
legyen készönn egésszenn (Erdővidék Nyr. XXI.328). 

[lé-ad]. 

[Szólások]. Leadja a tehén a tejet, mikor fejik. 
Nem adja lé, mikor nem az feji, a ki rendesen 
szokta, V. más vmely okból (Zala m. Tűrje Bódiss 
Jusztin). 






ADABEZKOD-IK— ADD 



ADDIG— ADOGAL 



8 



ÁDÁBÉZKOD-nC : áldázkodik, fohászkodik, 
jajveszékel (Udvarhely 1SI?'í^0lré^^yikó mell. Nyr. 
XVIII.479). 

AD AJ: lim-lom (Kecskemét Váczy János). 

ADÁL: kínál, ígér. Mit adáltak az ökriért? 
(Bereg m. Munkács, Bereg-Rákos Pap Károly). 

[ÁDÁM]. 

Ádám-civil: [tréf.] meztelenség. Né jöj hé, 
met még Ádám-civilbe vagyok (Székelytőllfflíyf;"' 

xvr"' " " 



[ADAS]. 

beadás : a háló-vetés elkezdése (Szeged Her- 
mán 0. Halászat K.). 

kiadás : előadás. Ennek a papnak jó kiadása 
van (Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár). 

ráadás {rádás Fölső-Bácska Nyr. Xn.216 ; 
Sárospatak Nyr. XVII.528). 

ráadás-név: ragadvány-név, ráadott név. Az 
egész regiment úgy nevezett: Kancsós. így hívnak, 
de ez csak ráadás-nevem (Lisznyai K. Palóc dalok 
130: Nyr. XIX.140). 

ADAZ-IK {ádáz Csallóköz Csaplár Benedek; 
ádáz-ikYa.% m. Kemenesalja Tsz. ; ádáz-ik, ádádz-ik \ 
Balaton mell. Tsz. ; ádádz-ik Háromszék m, Nyr, í 
n.521): erősen vágyakozik, esenkedik. 

meg-ádádzik. Csaknem megádádzott érte: majd 
megette a méreg, hogy el nem érte, a mi után 
vágyódott (Balaton mell. Tsz.) 

ádáz-bodáz (Csallóköz Csaplár Benedek; ádáziú- 1 
bódászni Csallóköz Nyr. 1.378) : erősen vágya- \ 
kőzik, esenkedik. Mit ádáz-bodázol érte (v. utánna) 
annyit; nem neked való az! (Csallóköz Csaplár 
Benedek) [vö. bodáz]. 

^ ADAZKOD-IK : erősen vágyakozik, esenkedik. 
Úgy ádázkodik utánna, hogy majd mégvesz (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

[ÁDÁZÓD-IK]. 

beló-ádázodik: bele elegyedik. Nem ádázodom 
belé (Háromszék m. Nyr. IX.34). 

ki-ádázódik: kivergödik (bajból) (Háromszék 
m. MNy. VL335 ; Háromszék m. Szotyor Győrffy 
Iván). 

[ADD]. 

add-ide {adde Nagy-Körös Nyr. VI.423; adi 
Nógrád m. Nyr. IV. 142). 

add-sza, add-szi (accasza, accag Háromszék 
m. Vadr.; accé Somogy m. Újmajor Nyr. VIII. 
140; acci Debrecen Nyr. VIL90; Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIII.527; ace Fehér m. Nyr. 
X.185; aci Esztergom Nyr. IX.543; Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV. 118; Abauj m. Pusztafalu Szádeczky 
Lajos; Rozsnyó Nyr. Vin.564; ecce Repce mell. 
Nyr. XX.415; Balaton mell. Tsz.). 



addsza-ide jaccide Veszprém m. Nyr. VI.321 ; 
qcé Vas ni. Őrség Nyr. VII.272; ácédé Vas m. 
Őrség Nyr. IV.521 ; acide Komárom m. Naszvad 
Nyr. IV.235; Esztergom Nyr. IX.543; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XV. 118; Rozsnyó Nyr. VIII.564; ecejde 
Balaton mell. Tsz. ; ecejdé Repce mell. Nyr. XX. 
415). 

ADDIG {addég Háromszék m. Vadr.; adzig 
Veszprém m. Csetény Nyr. XVIII.374; Fehér 
m. Király Pál ; Csallóköz Csaplár Benedek, Nyr. 
1.378; aggyig Csallóköz, Ekecs Nyr. X.525; Gyön- 
gyös Nyr. XVI.522; Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XV.329; Borsod m. Nyr. VI.462; Gömör m. Runya 
Nyr. XIX.523; Moldvai csáng. Nyr. in.2. 5; 
aggyit Palócság Nyr. XXI.311; ággyit Gömör m. 
Nyr. XVin.455; aggyit Palócság Nyr. VI.466; 
VII.34; agyíd Palócság Ethnographia III.362). 

[ADÉKONY]. 

feladókony: magát könnyen föladó (Udvar- 
hely m. Győrffy Iván). 

[ADJ]. 

[adj -végy]. 

agyvígyez : 1. a labdázni készülő gyermekek 
vezérei agyvigyéznek, vagyis az aggy (adj) és vígy 
(végy) szavakat intézve egymáshoz, fölváltva egy- 
egy labdázó társat választanak a maguk csapat- 
jába {A. mondja: aggy! B. feleli: vígy! Erre 
A. választ maga mellé egy társat. Most B. mondja: 
aggy! s A. feleli: vígy! és erre B. választ maga 
mellé egyet. így foly az agyvígyézís, míg a szük- 
séges szám mind a két félen ki nem telik); 
2. munka megkezdéséhez sokáig készülődik, a 
fölött beszélget, szót vált. Né agyvígyézzeték már 
annyi ideig, hanem lássatok dologhoz! (Nagy-Kún- 
ság Nyr. n.l35). 



[ADJAZ] {aggyazni Makó Nyr. IX.377) ^ agy- 
vígyez 1. 

[ADÓ]. 

eladó (eledó Debrecen Nyr. VII.188; IX.162. 
267): 1. leány. Eladó! gyüjön ide, az én tejem 
jobb, — így híja a piacon a tejes asszony a szol- 
gálót, a ki tejet akar venni (Esztergom vid. 
Nyr. XIX.239) ; 2. leány-állapot. Vigyázz, rózsám, 
mett maradhatsz könnyen eladóba: pártában (Há- 
romszék m.. Erdővidék Vadr. 176). 

kézreadó: lopott jószág átadója (Baranya m. 
Ormányság Nyr. VIII.47). 

kiadó : házi cseléd, Id a tolvajnak eszére adja, 
mi módon lehet vmit ellopni (Alföld Nyr. IV.329). 

adó-piszkos: [tréf. nép-etimológia] adó-biztos, 
adó-behajtó (Szentes Nyr. VI. 179). 

ADÓD-IK: esik, történik. Ha úgy adódnék: 
ha úgy esnék, történnék (Székelyföld Kiss Mihály). 

ADOGÁL (Mátyusfölde Nyr. XX.262; Nógrád 
m. Nyr. IV.93; Bars m. Vass József 1841; adigál 
Udvarhely m. Kiss Mihály; ádogáXíAk: adogáltak 



ADONYI— AGÁR 



AGARASZ— AGG 



10 



r 

fi 



Nógrád m. Nyr. VI.134): 1. adigdl: adogat (Udvar- 
hely m. Kiss Mihály): 2. adoadih ádogd\-thk] : 
IdnáLigér. Tíz forintot adogált érte (Mátyusfölde 
TIJyrTxXráö'S). Keveset adogáltak a huzamé (Nógrád 
m. Nyr. IV.93). Öt forintot ádogdták á búzájáé 
(Nógrád m. Nyr. VI. 134). 

1 ADONYI: magát könnyen odaadó(nő). Meg- 
i csali a zurát, mer uján adonyi (Dráva mell. Ko- 
ipács Nyr. XVI.41). 

ADORNYÁZ : hordó tartalmát meg-méri (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. XIII.527). 

[ÁG]. 

[ág-bog]. 

[Szólások]. Annak, gazd' uram, szere [kezelési 
rendje] is van, Mme [tapintati fogása] is van, 
ága-boga [több oldalú gyakorlati ismerete] is 
van, s mind a hárommal beszélni kell [tisztában 
kell lenni] (Székelyföld Nyr. 1.181; Kiss Mihály). 

ág- fa (ág a- fának Csongrád m. Arany-Gyulai 
NGy. 11.290). Dijófának ága mellett, ága-fának 
tüze mellett (i. h.) 

[ág-hégy]. 

ághégy-háló: két keresztbe összekötött ab- 
roncsnak a négy végére, tehát négy ág közé 
kifeszített négyszögletes háló, hosszú rúdra al- 
kalmazva (Turahát Hermán 0. Halászat K.). 

ág-in: vesszős hajtás, szőlővessző, sarjvessző, 
fattyúhajtás, kivált cseresnyefán v. mogyoró- 
bokron (Homoród Király Pál). 

ág-lik: a jég-alatti halászatnál a kétoldalt 
futó, soros, apró lékek, a melyeken át a háló 
vezérrúdját a jég alatt hajtják (Balaton mell. 
Hermán 0. Halászat K.) 

ÁGABOGÁL (Székelyföld Csaplár Benedek; 
Háromszék m. MNy. VI.316; Győrffy Iván; ágal- 
bogal Udvarhely m. Vadr. ; ágál-hogál (Székely- 
föld Kiss Mihály) : 1. ágal-bogal, ágál-hogál: himez- 
hámoz, tétováz, kifogásokkal él, furfangoskodik, 
csúri-csavarja a dolgot; 2. agabogai: akadozva, 
hitvány okokkal mentegetődzik (i. h.) 

ÁGÁL: 1. urat játszik, fitogtatja magát, hen- 
ceg, hetvenkedik (Debrecen Nyr. III.563; VH.QO; 
Hajdú Nagy Sándor; Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. IX.566; Háromszék m. Vadr.; Háromszék 
m. Kovászna Butyka Boldizsár). KosMkötő-já^^^ 
^4^.-.úL. J(%Ío&(j.„43zatmár m. Nagybánya Nyr. 
VIII.288). Ne ágájj, mint a kutya a talluseprüvel 
(Szatmár m. Kömörő Nyr. XIV.138). Aj Julcsa 
neinyi elkezdett a szolgahiraóná ágányi keizvel- 
láhval, hogy igy, hogy ugy (Gömör m. Otrokocs 
Nyr. XXI.92) ; 2. megszól. [A napa] mindig ágála 
a szegin menyecskét (Komárom m. Für Nyr. 
XX.479). 

AGÁR {agár Udvarhely m. Kiss Mihály): so- 
vány (Székelyföld Nyr. XV.432). 

AGÁR: fűzcserjékkel benőtt zátony (Csalló- 
köz Nyr. 1.231). 



AGARÁSZ: [tréf.] egerész. Elment a tarka 
macska agarászni a csürhe (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

ÁGAS {ágocs Göcsej MNy. V.118; águcs Vas 
m. Őrség Tsz., MNy. V.118): 1. ágas: köcsög- 
tartó (Török-Becse Nyr. IX.92); 2. ágas: oszlop, 
pl. kapufélfa v. deszka-kerítés oszlopa (Baranya 
m. Csúza Nyr. XVIII.46; Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.283) ; 3. ágas : a kocsi rúdját két felől 
összefoglaló horgas fa (Székelyföld Nyr. Vin.48 ; 
hely nélkül Nyr. VIII.48); ágocs, águcs (i. h.): 
CV3 ; 4. ágas : a szák nyelén a villás rész (Komá- 
rom Hermán 0. Halászat K.) 

[^zoié^^ok]. Fejjük^meg az, ágQtSÍ>,rÚR(i^ tejünk 
(Szatmár m. Itomörö Nyr. XIV.90). " 

ágas-tartó: alkalmazzák a kocsinak hátulsó 
tengelyére, hogy a kocsioldal a kerékkel ne 
érintkezzék (Csongrád Nyr. IX.89). 

ÁGASKOD-IK {ábaskod-ik Székelyföld Kiss 
Mihály, Győrffy Iván ; Háromszék m. Vadr. MNy. 
VI.223; áboskod-ik Moldvai csáng. Nyr. IX.488; 
Moldva, Klézse Nyr. V.89). Ágaskodik, áboskodik: 
nagyra tartja magát (Moldva, Klézse Nyr. V.89). 
Nagyra ábaskodik:<x (Székelyföld Kiss Mihály). 

ÁGAZAT: család, nemzetség. Más ágazat: 
mondják oly családra, a mely egy másikkal 
azonos nevú, de nem rokon (Arad m. Majláth- 
falva Nyr. Vin.224.) 

ÁGCSA {ácska Homoród vid. Vadr. 98). Ültess 
akármi kis ácskát (i. h.) 

ÁGÉSZ: száraz ágakat szedeget az erdőn 
(Veszprém Király Pál). 

1. AGG : 1. első széna, elő-széna. Több sargyu 
lett, mint az aggyá (Zala m. Lesence-Istvánd 
Nyr. XVI.93); 2. agg út (Csallóköz Nyr. 1.231.). 

agg-dada: vén asszony, vén banya (Erdő- 
vidék Tsz.) 

agg-fű: az a fú, a melyet legelőször kaszál- 
nak, s a mely megszárítva széna. Aggfű-kaszá- 
láskor: széna-kaszáláskor (Göcsej MNy. 11.408.)^ 

agg-in {ag-in Székelyföld Tsz.) : szőlőtőke vas- 
tag dereka. 

agg-lamos {ag-lamos Balaton mell. Tsz.) : vén 
korában is ágyba vizelő [vö. Nyr. XIX.105]. 

agg-legény (Soprony m. Rábaköz Nyr. III.280; 
Balaton mell. Tsz.; Veszprém m. Nyr. XXI.518; 
ah-legény Vas m. Tsz.; Somogy m. Nyr. XXI. 
279; Somogy m. Sima Nyr. XIX.380; ab-leginy 
Szombathely vid. Erdélyi J. Népd. és mond. 
1.126; ag-legény Somogy m. Sima Nyr. XIX.380; 
ag-legi" Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVni.47; 
hab-legén Vas m. Tsz.) : pite, zsírban v. vajban 
kisütött lepény- v. pogácsaszerú száraz tészta, 
a melyet forralt tejjel v. tejes lével leöntve)^ad- 
I nak az asztalra. 



11 



AGG— AGGAT 



AGGATEK— AGGSAGOSKOD-IK 



12 



agg-nenő : nénike, mami (Debrecen Nyr. IX. 
526). 

agg-széna {ak-széna Zala m. Lesence-Istvánd 
Nyr. XVI.93): első kaszálási széna. 

2. AGG (Repce mell. Nyr. XX.416; Göcsej Nyr. 
XIV.395 ; Vas m. Őrség Nyr. XIL281 ; Zala m. 
Hetes, Dobronak Nyr. 111.473; óg Komárom m. 
Alsó-Csallóköz Nyr. XVII. 287): aggódik, törő- 
dik, gondol vmivel. Ne agg rá: ne törődjél vele 
(Repce mell. Nyr. XX.416). Mit aggok 'en rajt: 
mi gondom reá! (Göcsej Nyr. XIV.395). Mék- 
kötöztem a zsákokat, fedobátom a szekérre, asztán 
nem aggattam velék többet (Vas m. Őrség Nyr. 
Xn.281). 

[AGG-IK]. 

meg-aggik : túróvá keményedik (a tej) (Palóc- 
ság Nyr. XXIL31.). 

AGGACSOL: aggat (Nyitra m. Pográny és 
vid. Drnovszky Ferenc 1841). 

[AGGALÓD-IK, AGGALÓDZ-IK]. 

fel-aggalódik, fel-aggalódzik : pendelyének, 
rokolyájának alsó szélét a korckötésbe bele- 
aggatja, hogy víz v. sár ne érje (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

AGGASZKOD-IK ----^ felaggalódik, felagg alódzik 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII. 527). 

fel - aggaszkodik : cv (Balaton mell. Fábián 
Gábor 1839). 

1. AGGASZT: 1. túrót készít, úgy hogy az 
aludt tejet megmelegíti s azután zacskóba kötve 
fölfüggeszti. Tejet aggaszt. Túrót aggaszt (Cegléd 
Nyr. XXI.279; Csongrád m. Mindszent Hám Sán- 
dor; Palócság Nyr. XXI.328; XXn.31; Rima- 
szombat Nyr. XVn.524; Nógrád m. Nyr. XXI.279); 
2. a túrót retek-formára összegyúrva füstre teszi 
(Zala m. Tűrje és vid. Bódiss Jusztin). 

2. AGGASZT: alkalmatlankodik, akadékosko- 
dik, útban van, akadályoz. Menj innét, ne aggaszd 
az embert! Vidd el, hogy ne aggasszon ííí/ (Baranya 
m. Patacs vid., Szeged Csaplár Benedek). 

AGGASZTAL (ággásztál Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286) - 1. aggaszt (túrót aggaszt). 

[AGGASZT ALÓD-nC]. 

meg-aggasztalódik : összecsomósodik (a tej) 
(Szentes Nyr. VI. 179). 

AGGASZTÓ : vászon-zacskó, a melyben a 
a túrót aggasztják (Cegléd Nyr. XXI.279). 

AGGAT: 1. alkalmatlankodik, akadékoskodik, 
útban van, akadályoz (Baranya m. Ormányság 
MNy. V.126; Tsz.; Tolna m. Tsz.; Szegszárd- 
Palánk Nyr. XI.527). Ereggy odébb, ne aggass itt 
neköm (Baranya m. Csúza Nyr. XVin.46) ; 2. nagy 
öltésekkel varr (Székelyföld Kiss Mihály). 

bé-aggat: nagy öltésekkel bevarr. Béaggatom 
ezt a feslést (Székelyföld Kiss Mihály). 



meg-aggat: nagy öltésekkel megvarr (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

rea-aggat: ráver (Székelyföld Kiss Mihály). 

aggat-baggat : 1. apró-cseprő, pepecselő mun- 
kán dolgozgat (különösen varrásra és szőlő-kötö- 
zésre mondják) (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
IX.139); 2. nagyjából megfércelget (Háromszék 
m. Vadr. 492). 

AGGATÉK {aggatík M^CG meW. Nyr. XX.411): 
1. fogas. Védd lé az aggatékról a szűrömet. Akaszd 
fél a sipkámat az aggatékra (Zala és Vas m. Nyr. 
XVII.132; aggatik i. h.); 2. fogadott gyermek 
(Gömör m. Nyr. XVII.132. 176); 3. lazán össze- 
állított, összeaggatott ruha (Udvarhely m. Nyr. 
XVn.132). 

AGGATÓDZ-EK, AGGATÓZ-IK {ággáta'dz-ik 
Gömör m. Nyr. XVIII.501): 1. aggatózik-^ aggasz- 
kodik, aggalódik, aggalódzik (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIII.527); 2. aggatódzik, aggatózik: 
kötekedik, kötelődzik, beleköt vmibe v. vkibe. 
Ne aggatódznál másokba! (Csallóköz Csaplár Bene- 
dek). Nem mond semmi okosat, hanem csak agga- 
tózik (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.527). 

fel-aggatódzik {fel-agatódzik Szatmár m. Kö- 
mörő Nyr. XIV.90). Az a lu is jó felagatódzott : 
sovány (i. h.) 

AGGATOLÓDZ-IK =-- aggatódzik (Kis-Kún-Ha- 
las Nyr. XV.214). 

AGGÓD-IK : túróvá képződik (aludt tej meleg 
helyen) (Nógrád m. Nyr. XXI.279). 

meg-aggódik : összeesik (szőlő a kosárban) 
(Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. III.182). 

[AGGOTT]. 

aggott-tej: aludt-tej (Szeged Csaplár Benedek; 
Udvarhely m. Kóbori János). 

AGGSÁG (Baranya m. Csúza Nyr. XVin.46; 
Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.236; agság Keszthely 
vid. Nyr. VI.522; Repce mell. Nyr. XX.412; 
Zala m. Kővágó-Örs, Rév-Fülöp Nyr. XIX.48; 
Szegszárd-Palánk Nyr. XI.527 ; Eszék vid. Nyr. 
VII.231; akság Dunántúl Nyr. XVI.189; Vas m. 
Kemenesalja, Jánosháza Nyr. XV.141): aggoda- 
lom, gond, baj. Aggság van rajtam (Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.46). Sok rajtam az akság (Vas 
m. Kemenesalja, Jánosháza Nyr. XV.141). Menyi 
agságot csinál nekem ! (Zala m. Kővágó-Örs, Rév- 
Fülöp Nyr. XIX.48). Valahánszor engem még 
ámomba kutya még akart harapni, mindég valami 
agságom lett (Eszék vid. Nyr. Vn.231). 

1. AGGSÁGOSKOD-nC: aggódik (Tata Matusik 
Nep. János 1841). 

2. AGGSÁGOSKOD-IK (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.46 ; agságoskod-ik Fölső-Somogy, Bala- 
ton mell. Nyr. Vin.431): akadékoskodik, iitban 
van, akadályoz. 



13 



AGILIS— AGY 



AGY— AGYAL 



14 



AGILIS (Somogy és Baranya m. Nyr. XXI.330; 
ágyilis Balaton mell. Nyr. 11.93; Veszprém m. 
Csajág Nyr. XXI.280; Győr m. Nyr. XXI.519; 
árgyirus Dunántúl MNy. V.68): agilis, félnemes 
(olyan ember, a ki maga nem volt nemes, de 
nemes leányt vett el s a feleségének nemesi 
jogait gyakorolta) (Nyr. XXI.330). 

ÁGLÁL (Somogy m. Nyr. 11.375 ; Somogy m. 
Szőke-Dencs Nyr. IV.40; Baranyám. Mecsekhát 
Thomaer Ignác 1841 ; Balaton mell. Tsz. ; aglál 
Göcsej Tsz. ; aklál Vas m. Kemenesalja Tsz. ; 
ákláxíyi Göcsej MNy. 11.408) : told-fold^ hevenyé- 
ben összetákol, összeaggat, tataroz, pl. megbom- 
lott kertel ést, házfödelet, ruhát. Az a ház csak 
uv van öszvö ákláva (Göcsej MNy. 11.408). 

AGLÁLÓD-IK: akadékoskodik (Baranya m. 
Ormányság Nyr. 11.278). 

ÁGODA : fái eper (Moldvai csáng. Nyr. X.202). 

AGONIZÁL : az időt haszontalanul tölti, této- 
vázik, ámolyog (Nagy -Kunság Nyr. XIX.576; 
Debrecen Nyr. VII.90). 

AGOS: szőrösen született, szornyavalyában 
sínlődő (csecsemő) (Székelyföld Tsz.) [vö. eh- 
agos]. 

[AGY]. 

agy-fa: a szarvazatokban az épület tetejét 
összefoglaló fa (Székelyföld Tsz.). 

agy-fúró: kerékagy-fúró (Győr Nyr. XI.528). 

agya-fúrt: 1. makacs (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839); 2. furfangos, ravasz (Debrecen 
Nyr. VI.91); 3. kevés eszű, együgyű (Székely- 
föld Kriza). 

agya-furti: elmés, találékony eszű (Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XIX.333). 

agya-fuvó [?]: dühös (Erdővidék Tsz.). 

1. AGY: ágynemű. Kiraktam mind a zágyat 
a hátúsó házbú. Sok fehér ágya van (Tolna m. 
Bátta Nyr. XVIIL334). 

ágy-bér : párbér (Bodrogköz Tsz. ; Gömör ra. 
Hollók Imre). 

ágy-eiha: párnára, takaróra, dunyhára reá 
húzott vászon-tok (Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin; 
Veszprém m. Nyr. XXI.519; Soprony m. Hor- 
pács, Abauj m. Vilyi puszta Nyr. XXI.279. 280; 
Rimaszombat Nyr. XII.47o). 

ágy-fekvő : ágyban fekvő beteg. A sok verés- 
től ágyfekvö lett (Kapnikbánya vid. Nyr. 11.181). 

ágy-lep: ágynemű (Székelyföld Kiss Mihály, 
GyőríTy Iván ; Udvarhely m. Kóbori János ; Há- 
romszék m. MNy. VI.316; Csík m. Gyergyó 
Qyörfify Iván). 

ágy-odra (Háromszék m. Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva Nyr. XVIII.527; ágy-udra Székelyföld 
Köváry László 1842) : az ágy fája, oldaldeszkája. 



ágy-törő: mikor a leányt férjhez viszik az 
apai háztól, másnap a leányos házhoz tartozó 
rokonok a vőlegény házához mennek látogatóba, 
lakomára, s erre mondják, hogy agytörőbe men- 
nek (Udvarhely m. Vadr.). 

ágy- vető: 1. ágyas, ágyastárs, hálótárs (nő- 
személy) ; 2. ásítás. Kűdi előre az ágyvetöt : ásít. 
Megérkeztek az ágyvetők (Székelyföld Nyr, 1.134; 
Kiss Mihály). 

2. AGY: ágyásol, gabona-kévéket cséplés v. 
nyomtatás alá a szérűre tereget (Háromszék m. 
MNy. VL209. 316; Győrffy Iván). 

be-ágy (bé-ágy): 1. cv (Székelyföld Nyr. IX.175; 
MNy. VI.317 ; Andrássy Antal 1843; Háromszék m. 
Győrflfy Iván). Az idő miatt nem lehet beágyni 
(Szatmár m. Nyr. VIII.39) ; 2. a kicséplendő ké- 
véket az udorból lehányva a csűr egyik olda- 
lában összerakja (Udvarhely m. Kóbori János). 
A cséplők béágytak (Háromszék m. Vadr.; Kiss 
Mihály). 

le-ágy = 5. ágy (Székelyföld Andrássy Antal 
1843). 

AGYABÜGYÁL (Fehér m. Nyr. V.129; Oros- 
háza Nyr. VI.133; Szeged vid. Nyr. VI.87; Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. IX.139; Debrecen Nyr. 
IX.207; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.237; Csallóköz, 
Bacsfa Nyr. XVI.47; Rimaszombat Nyr. IV.560; 
XV.429; Háromszék m. Kovászna Butyka Bol- 
dizsár; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 
ágyábugyál Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. 
XX.286; ágyábugydnyi Félegyháza Nyr. VI.43; 
egyebugyá Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVIII. 
143; egyehugyál Csallóköz Csaplár Benedek; 
Székelyföld Kiss Mihály; egyebugyáll Fehér m. 
Nyr. X.186; hegyebugyál Székelyföld MNy. VI. 
175): agyba-föbe ver, derekasan eldönget. 

AGYAG {agyig Palóeság Tsz.; Ipoly völgye. 
Kővár vid. Nyr. XVII.425). 

AGYAGOL {agyagul Csallóköz Csaplár Bene- 
dek ; agyakóni Somogy m. Visnye Nyr. XVII.286). 

el-agyagul : elver, eldönget (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

ki-agyakol {ki-agyakóm) : cv (Somogy m. Vis- 
nye Nyr. XVII.286). 

meg-agyagul : cv> (Csallóköz Csaplár Benedek). 

AGYAL: agyba-főbe ver (Háromszék m. Vadr.). 

fel-agyai: kiveszi az agyvelejét (Háromszék m. 
Győrffy Iván). 

le-agyal : a két oldalról már kicsépelt kévéket 
egymás mellé állítva leesépeli egészen a kötésig 
(Udvarhely m. Kóbori János). A gabonát elsőben 
leagyalik, osztán elődozik a köteleket, és úgy ki- 
hadarik, azután kirázik. A zsúpnak meg a kús- 
kának valót nem agyalik le, csak kiódalazik 
(Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XVI. 470). 

még-agyal: 1. agyba-főbe ver (Csallóköz, 
Szeged Csaplár Benedek) ; 2. = le-agyal (Székely- 



15 



AGYAL— AGYAROG 



AGYAS— ÁHÁ 



16 



föld Tsz.; Háromszék m. Vadr., Győrífy Iván; 
Háromszék m. Uzoii Erdélyi Lajos) [vö. meg- 
egyel]. 

[ÁGYAL] {ágyai Abauj m. Beret Nyr. III.522) : 
ágyat vet. 

AGYAR: irigy, kaján (Zala m. Türjétől Keszt- 
helyig Bódiss Jusztin; Balaton mell. Tsz.) 

AGYARAS: irigy, kaján (Csallóköz, Szeged 
Csaplár Benedek). 

AGYARGÓS: mérges, dühös (Székelyföld 
Csaplár Benedek; Háromszék m. MNy. VI.316; 
QyőrfFy Iván). 

AGYARKÁZT AT : csiráztat (Gömör m. Rozsnyó 
vid. Nyr. XVn.476). 

AGYARKOD-IK {acsarkod-ik Somogy m. Tsz.; 
Nagy -Kunság Nyr. XVI.141; Hódmező-Vásárhely 
Nyr. IX.91 ; Szentes Nyr. VI.179; Debrecen Nyr. 
Vn.90; IX.206; Hajdú Nagy Sándor; dcsárkod-ik 
Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.286; 
icsarkod-ik Zemplén m. Tállya Nyr. IV.520): 
1. acsarkodik: fogait csikorgatja dühében (Somogy 
m. Tsz.); 2. acsarkodik : mérgeskedik (Debrecen 
Nyr. IX.206) ; mérgében ordít, sír, kiabál (Nagy- 
Kúnság Nyr. XVI.141; Hódmező-Vásárhely Nyr. 
IX.91; Debrecen Nyr. Vn.90; Hajdú Nagy Sán- 
dor); 3. icsarkodik: nagyon erőlködik (Zemplén 
m. Tállya Nyr. IV.520); 4. acsarkodik: vissza- 
tetszőén mosolyog (Szentes Nyr. IV. 179); 5. agyar- 
kodik: irigykedik, gyűlölködik (Zala m. Szepezd 
Nyr. XXI.518; Kaposvár Bódiss Jusztin; Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek ; Udvarhely m. Erdő- 
vidék Nyr. XXI.329). 

neki-agyarkodik, neki-ácsárkodik : 1. neki- 
agyarkodik: dühösen nekitámad. Neköm agyar- 
kodott, mintha fel akart vőna falni (Udvarhely m. 
Erdóvidék Nyr. XXI.329); 2. neki-ácsárkodik: 
mérgesen, keményen nekifog vminek (Gömör 
m. Sajóvölgye, Hanva Nyr. XX.286). 

rá-agyarkodik : rárivall (Somogy m. Visnve 
Nyr. XVII.334). 

AGYAROD-IK: dühösen kiált, rivall. Ojant 
agyarodott neki egyet, hogy! (Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos). 

neki-agyarodik: dühösen rárivall és nekimegy 
(Udvarhely m. Kóbori János; Háromszék m. MNy. 
VI.316). 

AGYAROG (Zala m. Szepezd Nyr. XXI.518; 
Háromszék m. Tsz.; Udvarhely m. Vadr. 86; 
acsarog Kunság Nyr. XIV.525; Hont m. Kővár 
vid. Nyr. XVII.96; Karancs vid. Nyr. XXI.477; 
Székelyföld Tsz.; acsarog Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286; acsarog Hont m. Kővár 
vid. Nyr. XVI.380; ácsorog Székelyföld Nyr. 
XV.432): 1. agyarog, acsarog: fogait vicsorgatja, 
csikorgatja dühében (Karancs vid. Nyr. XXI.477; 
Háromszék m. Tsz.); 2. agyarog (Udvarhely m. 
Vadr. 86), ac.varo.^ (Székelyföld Tsz.) : mérgeskedik, 
diihösködik. Jaj be mérges az én gazdám, örökké 



csak agyarog rám (Vadr. 86); 3. acsarog (Hont 
m. Kővár vid. Nyr. XVII.96), acsarog (Hont m. 
Kővár vid. Nyr. XVI.380), ácsorog (Székelyföld 
Nyr. XV.432): sivalkodik, ordít, éktelenül lármáz. 
Acsarog, mert gyűlik a keze (Hont m. Kővár 
vid. Nyr. XVIL96); 4. acsarog: vihog, nevetgél 
(Kunság Nyr. XIV.525). 

AGYAS: okos, eszes (Székelyföld Kriza). 

ÁGYÁS: 1. cséplés v. nyomtatás alá letere- 
getett gabonakéve-rakás (Balaton mell. Tsz.; 
Veszprém m. Nyr. XXI.519 ; Veszprém m. Olasz- 
falu Nyr. XVn.46; Nagy-Kúnság Nyr. XV1.141; 
Kunság Nyr. X1V.525; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
236; XV.305; Cegléd Nyr. XXI.280; Mezőtiir 
Nyr. VIII.139; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XVI. 
470) ; 2. rakás, pl. egy ágyás tapasztó sár (Tisza- 
Dob Nyr. XIX.47); 3. vetemény-ágy (Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.236; Háromszék m. MNy. VI.218. 
316). Egy ágyás hagyma v. murok (Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos). 

ÁGYÁSOL : 1. gabona-kévéket cséplés v. nyom- 
tatás alá letereget (Tisza mell. CzF.) ; 2. csomóba 
kötöz vmit, pl. szénát (Baranya m. Tsz.). 

ÁGYAZ {ddzarú Borsod m. Sáta vid. Nyr. 
XXI.328; ágyaz Palócság Nyr. XXIIM)^ ágyásol 
1. (Cegléd, Abony, Kőrös Nyr. XXI.280; Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek). 

be-ágyaz (Veszprém m. Nyr. XXI.519; Veszp- 
rém m. Olaszfalu Nyr. XVII.46; Szeged, Csal- 
lóköz Csaplár Benedek; &e-áíÍ2;ani Palócság Nyr. 
XXI.364; be-ágyaz Palócság Nyr. XXn.32; be- 
ágyaz Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XVI.470): <v>. 

meg-ágyaz: a kinyútt, megfésült nyers ken- 
dert a guzsalyra tevés előtt fejenként szépen 
rendbe rakja (Cegléd, Szatmár m., Alsó-Zemplén 
Nyr. XXI.280 ; Zemplén m. Deregnyö Nyr. XII. 
94; Nógrád m.. Szigetköz Nyr. XXL280). 

ÁGYBÉLI : ágy nemű (Székelyföld Kiss Mihály). 

ÁGYÉKOS : sérvéses, tökös (Göcsej Tsz. MNy. 
V.127). 

AGYINTUS: uradalmi- segédfölügyelő, ispán 
(adjunktus) (Bereg m. Bereg-Rákos és Munkács 
vid. Pap Károly). 

ÁGYLÁS = ágyás (Háromszék m. Győrífy Iván). 

ÁGYÚ {álgyú Gömör m. Nyr. XVIII.456). 

AGYUTÁNYOS : adjutáns (Kaszárnyai szó 
Nyr. VI.44). 

[ÁGYZÁS] [ádzás GömÖr m. Sajó völgye, Hanva 
Nyr. XX.286; ádzás Palócság Nyr. XXI.507; 
XXII.31; Borsod m. Sáta vid. Nyr. XXI.328) = 
ágyás 1. 

ÁHÁ (Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek; 
Székelyföld Tsz.; Udvarhely m. Vadr. 458. 459; 
aJiha Bánság Csaplár Benedek): [bosszankodás, 
zsémbelődés szava]. Ahá, mire való beszéd ez 
megint! (Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 



17 



AHADDIG— AHAJTOS 



AHARRA— AJ 



lö 



Áhá, miért jövel ide ! (Székelyföld Tsz.) Áhá, ne 
husúj sönimit, édös fiam! Áhá, ne busúj azon! 
(Udvarhely m. Vadr. 458. 459). Ahha, menj már, 
ne hoszonfs! (Bánság Csaplár Benedek). 

AHADDIG: addig (Udvarhely m. Keresztúr 
vid., Erdövidék Vadr. 554; Csík m. Tsz. 103b; 
Vadr. 554) [vö. eheddig]. 

AHAJON: azonnal. Hogy a gyerek kimene a 
házból, ahajon leszálla egy csomó veréb előtte. 
Eccer éccakának üdejin rívást hall a dajka; ki 
es mene ahajon (Gyergyó-Sz.Miklós Nyr. VIIL228; 
X.40). 

[AHAJOS]. 

ahajos-ahajt (Székelyföld Nyr. XIII.509; ahaj- 
jos-ahajt Udvarhely m. Nyr. IV.81): 1. ott; 
2. azonnal. Áhajjos-ahajt úgy fédnralta a száját, 
mind égy kakas-pujka (i. h.). 

AHAJT (Székelyföld Tsz.; Nyr. V.175. 222. 
376; Arany-Gyulai NGy. III.22. 25. 330; Maros- 
szék, Karácsonyfáivá Nyr. VII.191; Udvarhely m. 
Vadr.; Nyr. 111.512; IV.276; VI.465. 517; Arany- 
Gyulai NGy. 1.149; Vadr. 449. 450. 451. 458. 
459. 461. 554; Székely-Udvarhely, Bethlenfalva 
Nyr. VII.377; Udvarhely m. Homoród-Almás Nyr. 
V.266; Csík m. Vadr. 491. 554; Csik-Sz.Király 
Nyr. VIIL190; Gyergyó-Sz.Miklós Nyr. VIII.89. 
230; X.45; Erdővidék Nyr. IV.39; ahejt Udvar- 
hely és Csík m. Csaplár Benedek; ajt Székely- 
föld Arany-Gyulai NGy. 1.157): 1. ott. Ahajt a 
lejtön a kabala úgy neki melegödött, hogy hát 
ahajt hattá a gazdáját (Udvarhely m. Nyr. VI. 
465). Meglátok egy bolhát ahajt a sod mellett 
(Csik-Sz.Király Nyr. VIII.190); 2. azonnal. Ö 
mingyár oda fut, a legküssebbiknek ékapja ahajt 
a gúnyáját, megfutamodik (Udvarhely m. Vadr. 
459). Hát éccö csak ide jö apád urad, s ahajt 
félbe kellött hogy haggyam a szorgos dogom (Székely- 
föld Nyr. V.175). Ahajt megfordula, haza felé téré 
(Udvarhely m. Arany-Gyulai NGy. 1.149). Ahajt 
megfogaggya a fiút a möndölecskék mellé (Udvar- 
hely m. Vadr. 449); 3. [elbeszélésben:] arra, 
azzal, azután [s néha puszta kisegítő toldalékszó]. 
Ahajt szépön fizetés nékül eleresztötte (Udvarhely 
m. Vadr. 450). Ahajt ö bizon visszanéz (Udvar- 
hely m. Vadr. 458). Ö bizon ahajt fogja magát, 
ébúcsuzik az egéssz háztó (Udvarhely m. Vadr. 
461). Ahajt a legén mimiyát papot hivattata (Gyer- 
gyó-Sz.Miklós Nyr. X.45). Elgondolkozott magába, 
hogy lesz imán ahajt nekik egy kicsi legénkéjök 
(Gyergyó-Szt.Miklós Nyr. VIII.89). Ahajt a lel- 
kömtöl szakait édös komámasszon! Élmények Palát 
Jóskáni s hát ahajt mit látok, uram fia! (Udvar- 
hely m. Homoród-Almás Nyr. V.266) [vö. ehejt]. 

[AHAJTOS]. 

ahajtos-ahajt : cv. Kalapács Anti bátyámnak 
es a nagyobbik fija így viséte vót magát,' s ahaj- 
tos-ahajt szépön ki is szinöte Anti bá a fiját min- 
dön vagyonba (Udvarhely m. Nyr. IV.227). Mihen- 
töst ennyire kapás valaki, ahajtos-ahajt megkerüli 
a szekér a lovakot (Udvarhely m. Nyr. IV.276). 

SZINNVKI : MAGYAR TÁJSZÓTÁH. 



AHARRA (Udvarhely m.. Erdővidék, Csík m. 
Vadr. 173. 554 ; ahara, aharé Udvarhely m.. Csík 
m. Vadr.; aharég Székely-Udvarhely, Bethlen- 
falva Nyr. VII.377; aharré Udvarhely m. Nyr. 
in.512. 553): oda. Hogy repüjjön el aharra, barna 
babám ablakára (Háromszék m., Erdővidék Vadr. 
173). Od'aggyuk a cédollát égy embörnek s leüllünk 
aharég elő (Székely-Udvarhely, Bethlenfalva Nyr. 
VIL377) [vö. eherré]. 

[AHARRÓL] {aharól Udvarhely m.. Erdővidék, 
Csík m. Vadr. 473. 491. 554; aharól uo. Vadr. 
473. 554): onnan. Etünik a róka esmét aharól 
(Udvarhely m. Vadr. 473) [vö. eherről\. 

[AHATTÓTÓL]. 

ahattótól-fogva : attól fogva (Csík m. Tsz.; 
Vadr. 554) [vö. eheftötöl-fogva]. 

ÁHI (Székelyföld Andrássy Antal 1843; Három- 
szék m. MNy. VI.316; Győrffylván; Vadr.; áhé 
Székelyföld Tsz., Győrffy Iván; Háromszék m. 
Tsz.): tátott szájú, hülye, bamba, ügyetlen, él- 
hetetlen. 

ÁHÍT (Balaton mell. Tsz.; Szeged Csaplár 
Benedek; Bihar m. Fúrta vid. Nyr. IV.182; áhit- 
íani Csallóköz Csaplár Benedek; áhít, ájit Pa- 
lócság Nyr. XXI.419; XXn.31 ; ájit Vas m. Őrség 
Nyr. XVn.131; ávit Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XXI. 144): kíván, erősen kíván. A beteg ájítja a 
bort (Vas m. Őrség Nyr. XVn.131). 

még-ávít: megkíván. Úgy mégávitottam égy 
kicsi tyukhúst, hogy... (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XXI. 144). 

ÁHÍTATOS, ÁJTATOS {áhétatos Székelyföld 
Tsz. ; ájtotos Veszprém Nyr. VIII.513). De ájtotos 
idő ez: [mondják borús időre] (Veszprém Nyr. 
VIII.513). 

[ÁHÍTKOZ-IK] {ahükoz-ik Csallóköz Csaplár 
Benedek): óhajtozik, kívánkozik, vágyódik. 

kíÚJHOZ-miájítoz-ik Repce mell. Nyr. XX.41 1 ; 
Vas m. Őrség Nyr. XVII.131). 

AHOL, AHÜN {ahun Repce mell. Nyr. XX.368; 
Veszprém m. Csetény Halász Ignác; Orosháza 
Nyr. IV.422; Szeged Csaplár Benedek; Temes- 
köz Kálmány L. Szeged népe 11.237; Csallóköz 
Csaplár Benedek; Rimaszombat" vid. Nyr. X.87; 
Zemplén m. Tállya Nyr. IV.476): 1. ott; 2. [tol- 
dalékszó] : Hát ahun azt gondótuk bizon mink, 
hogy... (Csallóköz Csaplár Benedek). 

1. AJ: hajh, jaj (Háromszék m. Vadr.). 

2. [AJ]. 

aj-baj : baj, vesződség, kellemetlenség. Be sok 
(^j-bajjal jár ez a mezei gazdálkodás ! (Csallóköz 
Csaplár Benedek; Nyr. 1.378), 

1. AJ: 1. [erdő-, szántó-, rét-, völgy-nevekben: 
völgy?]. Nagy-áj, Szilas-áj (erdők, Deésakna Nyr. 
1.381). Ilyés-áj, Rakotyás-áj, Tamás-áj (szántók, 

2 



Í9 



AJ— AJANGOL 



AJÁNL— AJO 



20 



Kaál Nyr. 11.382). Elö-áj (rét neve uo.) Kis-áj, 
Nagy-áj (völgyek, Erdővidék, Bánt Nyr. XVII.266). 
[Vö. Kresznerics: álly: köz-föld, Őr vid. Vas m., 
a hol a szántóföldeket nem liold-számra, hanem 
álly-számra nevezik; így: egy álly, két álly: egy 
köz, két köz]; 2. V alakú jegy, a mellyel a 
juhok fülét jegyzik meg (Székelyföld Nyr. XV. 
432) [vö. 2. ájó]. 

2. ÁJ: ás (Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. III.473 ; 
Göcsej MNy. 11.406. 408; Budenz-Album 165; Nyr. 
11.422; XIII.255; Tolna m. Bátta Nyr. XVIII.334; 
Somogy m. Nyr. XI.39; Somogy m. Szőke-Dencs 
Nyr. 111.182 ; Baranyám. Onnányság Tsz. ; Baranya 
m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841). A magyar 
ember eccer égy kerek méj gödröt ájt az udvarába 
(Baranya m. Csúza Nyr. XVII.278). Nem mehetek 
kolompér ájni. A sasok ájják ki a szömit (Dráva 
mell. Kopács Nyr. XVI.41). 

áj-váj : (titkot) fürkész (Brassó m. Hétfalu, 
Bácsfalu Nyr. in.523). 

AJAK: áll (Soprony m. Horpács Nyr. IV.181; 
Székelyföld Kiss Mihály). 

AJÁNDÉK {ivándék Brassó m. Hétfalu Nyr. 
V.330 ; jándék Székelyföld Győrffy Iván ; Udvar- 
hely m. Vadr. 476 ; Nyr. IV.427 ; Háromszék m. 
Nyr. IX.32; Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.478; 
jándik Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.188; 
vándék Brassó m. Hétfalu Nyr. V.378). 

AJÁNDÉKUL: ajándékoz (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

[AJÁNDÉKOZ]. 

el-ajándókoz: 1. [tréf.] elveszít (Erdővidék 
Nyr. VIII. 142); 2. megveszteget. Elajándékozták 
a fiskálisokat, osztán elvesztette a perit (Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XIX.334). 

1. AJANG (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
in.309; Nyr. V.376; XVn.266; Háromszék m. 
Tsz.; VadT.; MNy. VI.316; Nyr. IV.426. 561; IX. 
32; X.39; XVIH.239; Erdóvidék Nyr. Vm.l42; 
ajong Székelyföld Nyr. XVn.266; Udvarhely m. 
Nyr. XVII.266 ; anajog Háromszék m. Király Pál) : 
1. restéi, szégyell, átall. Ajangottam megszólítani 
(Háromszék m. Nyr. IV. 426). Ajangom megmon- 
dani (Háromszék m. Vadr.) Ajangom magam: szé- 
gyellem magamat (Háromszék m. Nyr. XVIII.239). 
Ne ajangd úgy dógozni (Háromszék m. Vadr.) 
Ajangottam tovább is ott áncsorogni (Háromszék 
m. Nyr. X.39). Úgy anajogtam, hogy nem tuttam 
annak a kéregetönek semmit se adni (Háromszék 
m. Király Pál) ; 2. habpz, kétkedik (Székelyföld 
Nyr. XVn.266). 

2. AJANG (Háromszék m. Nyr. XVIU.81 ; ajong 
Erdély Király Pál) : esenkedik, vágyakozik. Min- 
denki ajong, hogy bejusson a gráciájába (Erdélv 
Király Pál). ■ ■ y J 

[AJANGOL]. 

el-ajangol : elrestel vmit félelemből v. szemé- 
remből (Háromszék MNy. VI.323 ; Vadr. ; Győrffy 
Iván). 



AJÁNL {agyáll Farkasfa Nyr. III.179; ajál 
Székelyföld Nyr. IX.426; ajáll Hódmezö-Vásár- 
hely Nyr. IX.375; Mátyusíolde Nyr. XX.223): 
bemutat (Székelyföld Nyr. IX.426). 

[Szólások]. Istennek ajállom: [így köszönnek 
távozáskor] (Mátyusfölde Nyr. XX.223). 

még-ajánl {meg-ajáll Zala m. Tűrje Bódiss 
Jusztin; mög-ajálloita, Hódmező-Vásárhely Nyr. 
IX.375): megad vkinek vmit, a mit kér. Mivel 
nagyon kérte, csak engedött szavának, mögajállotta 
osz od'atta ak kutyát (Hódmező-Vásárhely Nyr. 
IX.375). 

ÁJAS: fecskefarkú, a mi fecskefark módjára 
van nyitva (Udvarhely m. Vadr.; Nyr. XVII. 10). 

ÁJAZ (Székelyföld Tsz.; Nyr. XV.432; Kiss 
Mihály, Győrffy Iván, Király Pál; ájoz Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos ; Csík m. Tsz.) : ki- 
feszít, szétfeszít, fölpeckel, pl. állat száját, láda 
födelét. Föl- V. kiájaz. Felájazták a ludjait (Szé- 
kelyföld Győrffy Iván). 

AJDABAJDÁLL : óbégat, sopánkodik (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

ÁJÉB (Veszprém m. Szentgál Nyr. 11.185 ; Mező- 
túr Nyr. VIII.359; ájer Debrecen Nyr. III.563; 
Vn.91; IX.476; X.567; XI.476; Székelyföld Nyr. 
V.221 ; Csík m. Nyr. V.468; Háromszék m. MNy. 
VI.356) : 1. levegő. Hűvös az ájer (Debrecen Nyr. 
IX.476); 2. szellő, szél. A ház enyhibe ül, a hol 
a hideg ájer nem éri (Szentes Nyr. XVII. 205). 
A Hargita felöl az ájer ojan csúful fú (Csík m. 
Nyr. V'.468). 

ÁJEBES: szellős, hűvös. Ájeres a levegő 
(Debrecen Nyr. IX.476). 

[ÁJÍT]. 

el-ájít: ájulásba ejt. Elájitotta szegint a nab 
bánat (Vas m. Nyr. XVU.131 ; Repce mell. Nyr. 
XX. 410). Majd hogy el nem ájított ez a gonosz 
hír (Kisvárda Nyr. XVII. 131). Ez a nagy füst 
egészen elájitott (Szatmár m. Nyr. XVII. 131). Bor- 
zasztó beszéded szinte elájit (Udvarhely m. Lövéte 
Nyr. XVn.131). 

ÁJKÁL : áskál, vájkál (Békés m. Király Pál). 

AJNÁROL ^ ajnároz (Szeged Csaplár Benedek). 

AJNÁROZ : ápolgat, gondoz, dédelget (Szeged 
Csaplár Benedek; Tsz.; Vass József 1841; Makó 
Nyr. XV.335; Algyő Nyr. Vni.516). Ölbe kapta 
a gyönyörű, teremtést, bevitte a házba s lefektette 
a nyoszolyára, ölelte, csókolta, ajnározta, mire az 
nemsokára magához jött (Csongrád m. Arany- 
Gyulai NGy. 11.384) ; 2. rendezget, igazgat (Bács 
m. Nyr. V.471 ; Szeged Nyr. VII.473). 

AJNÁBOZÁS: igazítás, rendbehozás (Szentes 
Nyr. VL179). 

1. ÁJÓ: ásó (Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. 
1U.90). 



21 



AJO— AKÁC 



AKACIO— AKADÓ 



22 



2. ÁJÓ: félhold metszetű jegy a szarvasmarha 
fülén (Gyergyó Kiss Mihály) [vö. 1. áj]. 

AJOG {ajgani Székelyföld Kriza): kissé fél. 
Nem ajgott a szüve ojan gyenge léfire, mikor azt 
a nagy puskát sütögette? 

AJTÓ (á templom ájtyá, ájtydn Gömör m. 
Hanva Nyr. XX.141. 142; áttó Karancs vid. Nyr. 
XXI.477). 

[Szólások]. Ajtóra írni a kanalat: nem várni 
ebédre; pl. az ebédhez későn jövő gyermek- 
nek mondják: No gyerek, kevésbe múlt, hogy az 
ajtóra nem irtuk a kanalat v. kanaladat (Szeged 
Csaplár Benedek). 

ajt^ó-fejfa: ajtófélfa {Palócság Nyr. XXII.31). 

ajtó-fül: fülke (Háromszék m. Nyr. XVII.132). 

ajtó-lók: a jég alatti halászatnál az a nagy 
lék, a melyen a hálót kihúzzák (Balaton mell. 
Hermán 0. Halászat K.) 

[ajtu-pélhe]. 

ajtupélhe-lik : kulcslyuk. Bekukucskál az ajtu- 
péíhelikon (Vas m. Őrség Nyr. VII.470; Xn.281). 

ajtó-retec: ajtó-zár (Fölső-Somogy, Maróth 
puszta Nyr. X.190). 

[ajtó-szár]. 

ajtószár-fa: ajtófélfa, ajtóragasztó (Vas m. 
Őrség Nyr. III.479; Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.46). 

ajtó-szemöld [?] : az ajtó fölső része (Székely- 
föld Nyr. V.376). 

ajtó-tölgy: ajtófélfa, ajtóragasztó (Csík m. 
Gyergy ó-Remete Nyr. XIX.419). 

ajtótügy-fa: cv (Csík m. Gyergyó-Ditró Nyr. 
XIX.419). 



ÁJUL; 

VI.462). 



lohad. Ajúl a daganattya (Eger Nyr. 



le-ajúl: elbágyad. Le van ájulva: bágyadt (Bor- 
sod m. Szíhalom Nyr. IX.331). 

AKÁC {ágác Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.18'8; 
dgác-fa Palócság Nyr. XXI.310; agaci-ía. Repce 
mell. Nyr. XX.367 ; agáci-fa Soprony és Vas m. 
Nyr. X.331; Vas m. Őrség Nyr. VII.330; Közép- 
Baranya Nyr. III.327; agáco-fa Soprony és Vas 
m. Nyr. X.331 ; agacs Komárom m. Naszvad 
Nyr. IV.235; Komárom m. Kürth Nyr. XIX.187; 
Komárom m. Für Nyr. XX.479; Hont m. Nyr. 
XVm.517; Hont m. Páld Nyr. XIV.575; Heves 
m. Nyr. VIL41 ; ágács Érsekújvár Nyr. Vin.282 ; 
agács-fa, Hont m. Nyr. VI.181; ágdcs-ía Nógrád 
m. Tolmács Nyr. XV.327 ; ágácsa Hont m. Ipoly- 
ság Nyr. XIX.188; agacsi Heves m. Nyr. VIL41 ; 



Névtelen 1840; agagyín-ía Borsod m. Mezö-Kö- 
vesd vid. Pap Károly; agárca Göcsej, Páka Nyr. 
1.375; Szegszárd-Palánk Nyr. XI.527). 

ÁKÁCIÓ : izgágaság, akadékoskodás, kötekedés 
(Székelyföld Nyr. 1.134; Kiss Mihály; Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos). 

ÁKÁCIÓS (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII. 
527; Szolnok-Doboka m. Horgaspatak Nyr. XI. 
478; Székelyföld Tsz.; Nyr. 1.134; Kriza; Kiss 
Mihály; Háromszék m. MNy. VI.317; Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos ; Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XVI.478; ákáciás[?] Hétfalu Nyr. V. 329) : izgága, 
akadékoskodó, kötekedő, gáncsoskodó. 

ÁKÁCIÓSKOD-IK (Szabolcs ra. Besenyőd Nyr. 
Xn.47; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.237; Udvar- 
hely m, Fehér-Nyikó vid. Nyr. XVIII.479 ; Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos ; ágációskodm Szat- 
már m. Patóháza Nyr. XVI.95): izgágáskodik, 
akadékoskodik, kötekedik, gáncsoskodik. 

ÁKÁCIÓZUS ^ áMdds (Zilah Nyr. XIV.286; 
Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár). 

1. AKAD: akadó. Akadha menni: akadóba 
menni a hálóval, azaz oly helyre, a hol a háló 
tőkébe, keleviszbe akad (Komárom Hermán 0. 
Halászat K.). 

2. AKAD: 1. jut, kerül. Ment, ment a fiu, 
kereste a hejjit magának s akatt egy emberhez, a 
ki öt megfogadta a juhok mellé (Háromszék m. 
Vadr. 427). Akkor kaptam a bajomat, mikor a 
kis lyán hozzám akatt: fogamzott (Zala m. Nyr. 
XIII.477); 2. talál. Nem akadom a kis kést (Pa- 
lócság, Apátfalva Nyr. V.225). 

bele-akad: beleköt vkibe, kötekedik vkivel, 
izgágáskodik (Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin). 

elő-akad: találkozik (Háromszék m. Győrflfy 
Iván). Elöakadtam János bátyóval, aztán betértünk 
egy pohár borra (Alföld Nyr, Xin.237). 

[meg-akad]o 

[Szólások]. Szinte elposztúla, csak élig akada 
meg: csak alig maradt életben. Kicsiden akatt 
meg, hogy meg nem hót: kicsiben múlt. Addég 
s addég viszi a gonosságot, hogy eccer megakad: 
hurokra kerül (Székelyföld Kiss Mihály). 

őssze-akad: 1. összetalálkozik. Soká késik a 
koma, bizonyosan összeakadt a sógorával (Somogy 
m. Nyr. XXI.280); 2. összekap, összetűz, össze- 
vesz (Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin ; Cegléd, Bács 
m. Ada, Alsó-Zemplén, Nógrád m. Nyr. XXI.280; 
Udvarhely m. Erdővidék Nyr. XXI.329). 

AKADÉK (Göcsej Nyr. XrV.166; Budenz-Album 
161 ; akadik Repce mell. Nyr. XX.411): akadály. 

AKADÉMIKUS : [nép-etimológia] akadékos- 
kodó. Akadémikus ember (Bács m. Vojtkó Pál). 

AKADÓ: földdel töltött fűzfakosarak, a me- 
lyeket a halasvíz örvényes helyein, a hol a hal 

2* 



23 



AKADOZ— AKKO 



AKKOR-AKO 



24 



tartózkodni szeret, hosszú gallyaknál fogva május 
elején elsüllyesztenek, hogy ott hálóval halászni 
ne lehessen (Körös mell. Hermán 0. Halászat K.) 

akadó-törós : az akadok fölszedése (Körös mell. 
Hermán 0. Halászat K.). 

[AKADOZ], 

beló-akadoz : bele-beleköt, ingerkedik, köte- 
kedik vkivel (Székelyföld Kiss Mihály). 

AKÁR {aká Vas m. Őrség Nyr. Vn.372; Bé- 
kés-Gyula Nyr. IX.187; akar Veszprém m. Cse- 
tény Nyr. XXI.382; Kis-Kún-Félegyháza Nyr. 
XrVM86; Palóeság Nyr. XXL360). 

AKARCSÁL (Brassó m. Hétfalu Nyr. IX.530; 
ákárcsál Moldvai esáng. Nyr. HI.oO) : akar. Nem 
ákárcsál dolgozni. 

AKARÓDZ-IK (Nógrád m. Nyr. IV.93 ; Borsod 
m. Diósgyőr vid. Nyr. rV.43 ; Abauj m. Névtelen 
1839; ákáródz-ik Abauj m. Beret Nyr. n.422; 
akavódz-ik Palócság Nyr. XXL504;a/i;aroír-iA;Kap- 
nikbánya vid. Nyr. 11.181). Akar'ódzik: akar (Pa- 
lóeság Nyr. XXI.504). 

[Szólások]. Nem akaródzik neki: nem akar, 
nincs kedve. Jó feje van, de nem akaródzik neki 
tanulni (Abauj m. Névtelen 1839). Nem akaródzik 
neki dógozni. Nem akaródzik neki felkelni. De áká- 
ródzék, mer mingyán kirántom alóla a vackot 
(Abauj m. Beret Nyr. n.422). 

AKASZT: üt. Ma olyant akasztok a farodra, 
hogy a helye mind elég: a helyén égő seb lesz 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

el-akaszt: kikérdezés közben zavarba hoz 
(Nagy-Kálló Nyr. Xn.430). 

meg-akaszt: nagy öltésekkel megvarr (Pannon- 
halma Nyr. Xn.l87; Alföld Nyr. IV.379; Csík- 
Szentgyörgy Nyr. X.238). 

[őssze-akaszt]. 

[Szólások]. Összeakasztották a tengőt: összevesz- 
tek (Cegléd Nyr. XXI.280). 

AKASZTAL: akadályoz (Erdövidék Tsz). 

[AKASZTALÓD-IK]. 

ki-akasztalódik : kiakaszkodik (Háromszék m. 
Nyr. n.522). 

[AKASZTÓ]. 

akasztó-fa : fogas, melyre a leölt disznót föl- 
akasztják (Tata vid. Nyr. V.329). 

AKCENTUS: ecetesség. Akcentust kapott a 
hor; akcentusa van: meg van ecetesedve (Zemp- 
lén m. Tállya Nyr. IV.476). 

ÁKICS: tüske, tövis (Balaton mell. Tsz.). 

AKKÓ : [?] Tik monyára, szőlőhegynek akkajára 
(Fehér m. Torna, Csákvár, UgocsaNyr. X.522). 



AKKOR {akko Kolozsm. SzucsákNyr. XIV. 187; 
akkó Deés Nyr. Xn.l86; akkő Kecskemét Nyr. 
IX.360; okkor Moldvai csáng. Nyr. IX.482). 

AKKORA {akkoru Csallóköz Nyr. 1.231; ak- 
korú Csallóköz Csaplár Benedek): 1. olyan. Ak- 
kora szép: olyan szép (Csík m. Gyergyó Nyr. 
IV.283) ; 2. annyi. Csak akkora essil se vőt, hogy 
a hanyak átvidesütek vóna (Göcsej Nyr. XIV.451). 
Akkorán: annyira (Göcsej Nyr. XIV.451), úgy. 
Akkorán nj/öttö a nyirfát, éppeg mint az asszonyok 
a kendört. Akkorán gyúrta a vasat, mind az asz- 
szonyok a tésztát a tekenyübe. Akkorán ögyü sütö- 
gette a mellit, hoh hom még (Göcsej Nyr. n.370). 
Akkorán kenek ünöni: annyira kellene ülnöm 
(fáradt vagyok ; Göcsej Nyr. n.474). Akkorán fáj 
érte a hesü részem (Göcsej Nyr. n.l79). 

AKKORÁCSI: azon korú (Nógrád m. Fabó 
András 1841). 

AKKORÁTSÓ: cv) (Ipoly völgye, Kővár vid. 
Nyr. XVI.380). A ke lyány ja akkor átsó, mint az 
Ancsur nenéje (uo. Nyr. XVII.425). 

AKKORTA: akkor (Hajdú-Böszörmény XH. 
475). 

AKKÜRÁTOS (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.141 ; 
Debrecen Nyr. XI.189; Zemplén m. Tállya Nyr. 
rv.476 ; akurátus Nógrád m. Nyr. IV.93) : 1. pon- 
tos, rendes (Zemplén m. Tállya Nyr. IV.476; 
Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 141). Akurátosan: pon- 
tosan, rendesen (Szeged vid. Nyr. VII.473); 
2. derék, becsületes (Debrecen Nyr. XI. 189; 
Nógrád m. Nyr. IV.93). 

AKLOS: ló-ólas (Csallóköz Nyr. 1.231). 

AKNA, AKONA: 1. akna: kémény (Vas m. 
Őrség Nyr. 111.479 ; Somogy és Baranya m. Nyr. 
V.128; Baranya m. Tsz.; Baranya m. Csúza Nyr. 
XVin.46; Alsó-Baranya, Pellérd Nyr. XI.238; 
Ormányság Nyr. III.182; Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.283; Szlavónia Nyr. V.ll); 2. akona: 
hordó szája, lyuka (Balaton mell. Tsz.); hordó 
fölső lyuka (Vas m. Kemenesalja Tsz ; Csongrád 
m. Mindszent Hám Sándor); 3. akona: hordó 
dugója (Soprony m. Horpács Nyr. V.269 ; Balaton 
mell. Tsz.; Fehér m. Vaál Nyr. XVIII.573) ; aArwa .• 
<>o (Baranya m. Ormányság Nyr. IX.284; Tisza- 
Örs Csaplár Benedek; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI. 
237); akona, akna: hordó fölső dugója (Somogy 
m. Nyr. Xn.335; Somogy m. Zselic Nyr. V.128); 
4. akona : hordó-donga [?] (Győr vid. Nyr. VI.272). 

akona-fa : az a donga-rész, a melyben a fölső 
lyuk van (Csongrád m. Mindszent Hám Sándor). 

akna-söprő (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.41 ; 
akna-seprő Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.46): 
kéménysöprő. 

[AKÓ]. 

akó-páco: pálca, mellyel a liordók tartalmát 
mérik (Somogy m. Nyr. XII.335). 



25 



AKOL— AL 



ALA— ALAMUSZI 



26 



AKOL {akoj Székelyföld Kiss Mihály, Györífy 
Iván; okoly Moldvai csáng. Nyr. IX.483). 

[AKOLBÓLÍT]. 

ki-akolbolít : kidob (Alföld Nyr. XXI.519 ; Ceg- 
léd, Abauj m. Vilyi puszta Nyr. XXI.280; Bácska 
Nyr. XXI.519 ; Bódiss Jusztin ; Szilágy-Somlyó 
Nyr. XVI.237). Ki van akolbólítva : [mondják 
arról, a ki birtokát kénytelen elhagyni] (Somogy 
m. Nyr. XXI.280). 

ÁKOMBÁK: ákombákom (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

ÁKOVITA (Csallóköz Csaplár Benedek; áka- 
vita Háromszék m. Tsz. ; ákovitá Abauj m. Beret 
Nyr. 11.422): 1. pálinka (i. h.); 2. ákovita: petró- 
leum (Bukovina Nyr. VI.472). 

AL {aj, ally Székelyföld Tsz.; ally Palócság 
Nyr. XXI.360; á-szög Somogy m. Kálmáncsa Nyr. 
XI.238; aí/a-szég Beszterce-Naszód m. Zselyk 
Nyr. XVIII.576; ol Göcsej Nyr. XIII.254; d-szél 
Fertő mell. Hermán 0. Halászat K. ; o-szié Vas 
m. Répce-Szentgyörgy Nyr. XVIII.574). Gyere 
le az ólba: aljba (Göcsej Nyr. XIII.254). 

aj-bor, ally-bor: pálinkafőzéskor az első le- 
jártatás után nyert gyöngébb-nemű folyadék 
(Székelyföld Tsz.). 

al-cseróny: a szekér alján levő két deszka 
(Kecskemét Nyr. XIX.46). 

al-fa {aj-fa Székelyföld Tsz.): a járom alsó 
keresztfája (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.236; XV.28; 
Székelyföld Nyr. n.380; hely nélkül Nyr. n.380). 

[al-föld]. 

alföldsóg: alföld (Heves m. Névtelen 1840). 

al-ín (Balaton mell., Bodrogköz Hermán 0. 
Halászat K. ; al-i Kis-Majtény uo.): 1. alÍ7i: az 
öregháló alsó, kettős, ólmos és pősös kötele 
(Balaton mell., Bodrogköz Hermán 0. Halászat 
K.); 2. ali: a kece-háló alsó ina (Kis-Majtény, 
Hermán 0. Halászat K.). 

alinas: az a halászlegény, a ki a galacséros 
inat húzza (Bodrogköz Hermán 0. Halászat K.). 

ál-peres : 

Nyr. V.ll). 

al-szeg (Háromszék m. MNy. VL316. 327; 
d-szeg Székelyföld Győrffy Iván ; d-szög Somogy 
m. Kálmáncsa Nyr. XI.238; afa-s^Jéfir Beszterce- 
Naszód m. Zselyk Nyr. XVIII.576): a falu alsó 
része. 

al-szól (Somogy m. Balaton mell. Nyr. XVI. 
477; Balaton mell. Tsz.; ó-szél Fertő mell. Her- 
mán 0. Halászat K. ; ó-szié Vas m. Répce-Szent- 
györgy Nyr. XVIII.574): 1. déli szél; 2. ószél: 
északi szél (Fertő mell. Hermán 0. Halászat K.); 
3. alszél: [tréf.] fing (Erdő vidék Tsz.) 

al-vóg (Abauj m. Névtelen 1839; al-veg Palóc- 
ság Nyr. XXII.31 ; ál-vég Hont m. Ipolyság Nyr. 
XIX.45): a falu v. város alsó vége (része). 



[nép-etimológia] esperes (Szlavónia 



ALA {alája: alája Székelyföld Nyr. XV.432; 
alajjá: alája Vas m. Órség Nyr. 11.374). 

[alá-s-föl]. 

alásfelez (alásfelez): 1. föl s alá jár (Három- 
szék m. Vadr.; MNy. VI.316; Győrffy Iván); 2. 
hímez-hámoz, tétováz, kifogásokkal él (Szilágy 
m. Nyr. IX.181; Torda Nyr. XVm.184; Székely- 
föld Tsz. Kriza ; Háromszék m. Vadr. ; MNy. 
VL316; Győrffy Iván). 

ALABABD {halapárda Csongrád m. Ploetz 
1839). 

ALACSONY {alacsany Kis-Ktiküllő m. Szőke- 
falva Nyr. XIV.46; alacsin Baranya m. Ormány- 
ság Nyr. III.182; alacson Háromszék m. MNy. 
VI.243): alávaló, aljas, becstelen (Kis-Küküllő 
m. Szőkefalva Nyr. XIV.46; Zilah Nyr. XIV.286; 
Székelyföld MNy. V.358; Győrffy Iván; Három- 
szék m. MNy. VI.243; Nyr. VI.473.). 

ALACSONYKOD-IK : aljaskodik (Háromszék 

m. Nyr. VI.473). 

ALAFA: étel-porció (Pápa vid. Matics Imre; 
Erdővidék Tsz.). 

ALAFÁL : megver (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

ALAK, LAK: 1. báb, baba (Székelyföld Tsz.; 
Győrffy Iván; Háromszék m. Vadr.; MNy. VI. 
209; Nyr. n.523; Lécfalva Hantz Jenő; Sepsi- 
Uzon Nyr. IX.40); 2. kép, festett kép. Ojjan 
szép, ügtjes gyerek vót az a fiam, a ki meghalt, 
mint egy alak (Udvarhely m. Király Pál); 3. 
kedves, szerető (Erdély Vadr. 242; Székelyföld 
Tsz.; Homoród vid. Vadr. 100; Háromszék m.. 
Erdő vidék Vadr. 147); 4. szép [?] (Székelyföld Tsz.) 

alak-játékos: komédiás (Erdővidék Tsz.). 

ALAKOB : tönköly (Szatmár m. Csaholc Nyr. 
XIX.335; Székelyföld Kriza). 

ALAKOS: álarcos (Székelyföld Tsz.). 

[ALAKOZ-EK], LAKOZ-IK: bábuzik, bábuval 
játszik (Székelyföld Tsz.; Nyr. VIII. 515; Három- 
szék m. Nyr. n.523). 

ALAMAB: lusta, rest, álomszuszék (Göcsej 
Tsz.). 

ALAMAZIA: pálinka (Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XVL95). 

ALAMÁZIÁZ[-IK ?] : pálinkázik (Szatmár m. 
Patóháza Nyr. XVI.95). 

ALAMIZSNÁLKOD-nC : 

(Székelyföld Tsz.). 



alamizsnát osztogat 



ALAMUSZI (alamuci Soprony m. Repce mell. 
Nyr. n.517; XX.411; Zala m. Hetes vid. Nyr. 
n.372 ; Csepreg Nyr. 11.371 ; alamusz Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIII.527; álámúsz Abauj m. 
Beret Nyr. III.522; alamuszi Hont m. Ipolyság 
Nyr. XIX.45): 1. alamuszi: aluszékony (Somogy 
és Baranya m. Tsz.); alamuci: oo (Zala m. Hetes 



27 



ALAMUSZTA— ALAPOS 



ALARMA— ÁLDOMÁS 



28 



vid. Nyr. 11.372) ; 2. alamuszi : csendes eggyügyú, 
ügyefogyott (Balaton mell. Tsz.; Csallóköz Nyr. 
XVL330); 3. alamuci: gyáva (Zala m. Hetes 
vid, Nyr. IL372); 4. alamuszi: alattomos, sunyi, 
eggyiigyúnek látszó ravasz (Dunántúl Nyr. XVL 
189; Vas m. Répce-Szentgyörgy Nyr. XVin.480; 
Zala m. Szepezd Nyr. XVIL144; Göcsej Tsz.: 
Kecskemét, Szeged, Bánság Csaplár Benedek; 
Debrecen Hajdú Nagy Sándor; Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. Xm.527; Palócság Nyr. XXL508; 
XXIL31 ; CsallóközNyr. Vin.92; Csaplár Benedek ; 
Székelyföld Nyr. XV.432) ; alamuci : cv (Soprony 
m. Repce mell. Nyr. n.517; Csepreg Nyr. n.371); 
alamusz: cv (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XHL 
527); dlámúsz: cv (Abauj m. Beret Nyr. nL522); 
alamuszi: cv (Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.45). 

[Közmondások]. Alamusz macska nagyot ugrik 
s egeret fog (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XHL 
527). Alamuszi macska nagyot ugrik (Szeged, Bán- 
ság Csaplár Benedek). Alamuszi macska nagyot 
ugrik, oszt egeret fog (Palócság Nyr. XXn.31). 

ALAMUSZTA: 1. aluszékony, lomha, tunya 
(Gömör m. Nyr. XVn.132 ; Székelyföld Tsz. 
Kriza; Marosszék Nyr. XVn.132; Udvarhely m. 
Eted Nyr. XVn.86; Háromszék m. Nyr. XVH. 
86); 2. ügyetlen, ügyefogyott, energia nélküli 
(Zilah Nyr. XVn.132; Székelyföld, Nyárád mell. 
Nyr. XVn.132); 3. alattomos, sunyi (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. IX.566; Xin.527; Erdély Nyr. 
XVn.86; Kolozsvár Nyr. XVn.86; Székelyföld 
Tsz.; Nyr. XV.432; XVn.86; Marosszék, Nyárád 
mell. Nyr. XVn.132; Udvarhely m. Nyr. V.180; 
Udvarhely m. Eted Nyr. XVn.86 ; Udvarhely m. 
Nyikó mell. Nyr. XVH.SB; Háromszék m. Nyr. 
XVn.86; Erdővidék Nyr. XVn.86). 

[Közmondások]. Alamuszta macska hamarébb 
megfogja a férget (Háromszék m. Nyr. XVn.86). 
Alamuszta macska fogja meg a férget (v. az egeret) 
(Székelyföld Nyr. XV.432; Udvarhely m. Nyikó 
mell. Nyr. XVn.86). Ojan alamuszta, mind a pap 
macskája (Udvarhely m. Etád Nyr. XVn.86). 

ALAMUSZTI (Székelyföld Kiss Mihály; Vadr. 
388; alamúszti Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. 
Nyr. IX. 183): cv. 

ALANGYAB : 1. szelíd, jámbor. Alangyár ember, i 
Alangyár bor, dohány: gyenge (Csallóköz Nyr. 
1.231. 378; Csaplár Benedek; Fölső-Csallóköz 
Nyr. Vin.92; Alsó-Csallóköz, Patonyszél Nyr. 
XII. 142); 2 ügyefogyott, bárgyú, hülye (Győr m. 
Szigetköz, Duna-Szentpál Nyr. Vin.522; Csalló- 
köz Nyr. XVI.330). 

ALAPÍT. [Ha ^valamely összevarrt füzet már 
tele van írva:] Uj könyvet költene alapítani (Arad 
m. Majláthfalva Nyr. Vni.224). 

[Szólások]. Nagyot alapít magáról v. maga 
felől: nagyra van magával, rátartós, gőgös (Csal- 
lóköz Csaplár Benedek). 

ALAPOS: 1. testes, köpcös, vaskos, elhízott 
(Pannonhalma Bódiss Jusztin) ; 2. jómódú, va- 
gyonos (Csallóköz Csaplár Benedek). 



ALÁBMA (Kaszárnyai szó Nyr. V.331 ; alárma 
Palócság Nyr. XXII.31): riadó. 

ALÁBMÁZ : riadót fúj (Mátyusfölde Nyr. XX. 
170; katonaviselt paraszt mondta). 

ÁLÁS : édes pálinka (nyilván : allasch) (Nagy- 
Kálló Nyr. Xn.429). 

ALÁSZ[?]: aljas (Hely nélkül Nyr. XH. 526). 

ALATKA : a tönkölynek kalásztalan szára 
(Gömör m. Tsz.). 

ALATT : alul, lenn (Székelyföld Györffy Iván ; 
Udvarhely m. Vadr. 444; Háromszék m. Vadr. 
365). Lecsákjázott a tetörö s alatt talpra ugrott 
(Udvarhely m. Vadr. 444). 

[Közmondások]. Fenn karicsál s alatt tojik meg 
(Háromszék m. Vadr. 365). 

[alatt-fenn]. 

alattfennez : rendetlenkedik (Gyergyó-Ditró 
Nyr. Xn.281). 

ALATTOMOS {alattonyos Temesköz Kálmány 
L. Szeged népe n.233). 

ALATTONNYÁBA: alattomban. Alattonnyába 
megy a pletyka (Bács m. Jankovác vid. Anna- 
udvar Nyr. X.472). 

ALATTSÁG : hajó- v. ladik- vontató kötél (So- 
mogy m. Tsz.; Baja Nyr. XVII.240; Komárom 
Hermán 0. Halászat K.). 

ALÁZ: meggyőz (Erdővidék Tsz.). 

ALÁZATOS (kírem átossan Mátyusfölde Nyr. 
XIX.559 ; köszönöm aláson Székelyföld Nyr. XV. 
432). 

ALÁZATOSSÁG (kírem átossdggal Mátyusfölde 
Nyr. XIX.559 ; kérem átossdgvál Nógrád m. Nyr. 
VI. 135). 

ALÁZKOD-IK : magát megalázza (Székelyföld 
Nyr. n. 426). 

[ÁLD]. 

[mgg-áld]. 

[Szólások]. Hogy a fene (az avas fene, a nehés- 
ség, a nyomorúság) áldjon még! [átkozódások] 
(Szeged Csaplár Benedek). 

ÁLDÁZKOD-nC (Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. III.416 ; ádászkod-ik Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. III.357; hádázkod-ik Háromszék m. 
Nyr. X.39): áldásokat mond, hálálkodik. 

ALDÁZÓD-IK: hosszasan búcsúzik (Székely- 
föld Nyr. XV.432). 

ÁLDOGAT : áld. A zisten áldogassa meg (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. IX. 132). 

[ÁLDOMÁS]. 

áldomás-ital (ádomás-itd Vas m. Őrség Nyr. 
IV.38; ádomás-ital Őrség Nyr. III.283): kézfogó 
alkalmával tartott mulatság. Ádomás-itábavótunk. 



29 



ÁLDOZ— ALIGOS 



ALIQSEG— ALJAZ 



30 



[ÁLDOZ]. 

fél-áldoz: megöl. Te, minnyá feláldozlak! (Szé- 
kelyföld Nyr. XV.432). 

ALÉGOS. Alégos a gyomrom, hervad a hesü 
részem: alélt, bágyadt vagyok (Vas m. Őrség 
Nyr. 11.472). 

ALÉL (Nagy-Kanizsa Király Pál; alil Soprony 
m. Repce mell. Nyr. 11.517) : émelyeg (a gyomor). 
Nem eszem gyümöcsöt, mer alél tüle a gyomrom 
(Nagy-Kanizsa Király Pál). 

ALÉLKOZ-IK: ájuldoz (Szentes Nyr. XVII.221). 

ALÉLT {alétt Veszprém, Sümeg, K.-Komárom 
Király Pál): nagyon éhes. Jaj, de alétt vagyok: 
annyira éhes vagyok, hogy szinte szédülök. 

ALICKÁBB: alább (Moldvai csáng. Nyr. IX. 
454). 

ALIG {alég Erdővidék Tsz.; allyig Palócság 
Nyr. XXI.312; elég Mezőtúr Nyr. VIII.336; Csík 
m. Jakabfalva Nyr. VIII.336 ; elég Garam völgye, 
Zeliz vid. Nyr. XIV.287; élig Jászkunság Nyr. 
VII.525; Kis-Kún-Majsa Nyr. 1.418; Szlavónia 
Nyr. V.ll; Csongrád m. Mindszent Kis Sándor; 
Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.241 ; 
Rozsnyó Nyr. VIII.564 ; Ugocsa m. Tamásváralja 
Nyr. XIV.375; Szolnok-Doboka m. Nyr. XVII. 
315; Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XII.525; 
Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XV.336; Székely- 
föld Nyr. 1.181. 465; Arany-Gyulai NGy. in.321 ; 
Gyergyó-Sz. Miklós Nyr. VIII.90; Csík m. Gyímes 
Nyr. IX.504; Háromszék m. Vadr. Nyr. IV.554; 
MNy. VI.214; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 
Háromszék m. Orbai járás Nyr. VII.283; Erdő- 
vidék Nyr. 1X.430; Kiss Mihály; Brassó m. Hét- 
fejű, Zajzon Nyr. III.326; Moldvai csáng. Nyr. 
ni.52; Moldva, Klézse Nyr. V.288; élig Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.381). 

alig-alig {elig-elig Udvarhely m. Nyr. V.231; 
1X.39). 

alig-ha: alkalmasint. Aligha lé'ssz eső (Dráva 
mell. Nyr. V.379). 

[ALIGNYIBA],ELIGNÉBE: csak alig (Három- 
szék m. MNy. VI.323; Vadr. 497. 554)^ 

ALIGNYIRA. Alignyira sem hittem, hogy így 
kifigurázzon (Háromszék m. Nyr. IX.34). 

[ALIGOCSKA], ELIGÉCSKE : csak alig, alig- 
alig (Háromszék m. MNy. VI.323; Vadr. 497; 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

ALIGOS. Meggyógyul ke imá ? Még csak ollan 
aligossan vagyok: gyenge erőben (Vas m. Őrség 
Nyr. Vn.467). 

eligés-elig (Csík m. Nyr. VII.42 ; Csík-Sz. György 
Nyr. X.331; elégés-elig Csík m. Nyr. V.468; eliges- 
elig Csík m. Nyr. XII. 524): alig-alig. 

eligös-onság: cv (Háromszék m. Vadr. 497. 
554; Erdővidék Kiss Mihály). 



[ALIGSÉGJ, ÉLIGSÍG: alig (Ipoly völgye. 
Kővár vid. Nyr. XVI.381). 

aligség-alig (Abauj m. Beret vid. Nyr. 11.475; 
Szatmár m. Nagybánya Nyr. Vin.225; IX.139; 
X.333 ; ályigsig-ályig Nógrád m. Megyer Nyr. VII. 
38; éligsíg-elig Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. 
XVII.425): alig-alig [vö. dénés-elig], 

1. ALÍT (a/ayí [?] Erdő vidék Tsz.; aZéí Udvar- 
hely m. Eted Nyr. XVn.86 ; alit Székelyföld Tsz.; 
Kiss Mihály; Udvarhely m. Vadr. 93; Nyr. XXI. 
329; Gyergyó-Ditró Nyr. XIL281 ; Háromszék m. 
MNy. VI.316; Nyr. XVin.143; Kiss Mihály; 
Brassó m. Hétfalu Nyr. 11.327; alít Háromszék 
m. MNy. VI.357; aZiíí Háromszék m. Vadr.; állit 
Soprony m. Beled Nyr. VII.128): 1. vél, sejt, gon- 
dol, gyanít. Alitom éii, hogy mibe mestörködik 
(Udvarhely m. Erdővidék Nyr. XXL329). Nem 
is alétotta, hogy leskelődnek utána a többiek (Ud- 
varhely m. Eted Nyr. XVII.86). A köcsönt meg- 
kapjátok, mikő nem is alittsátok (Udvarhely m. 
Vadr. 93); 2. üg;yet vet rá, számba vesz, hajt 
rá (pl. szóra). (Székelyföld Tsz. ; Háromszék m. 
Vadr. Kiss Mihály ; Gyergyó-Ditró Nyr. Xn.281). 
Nem es alittsa: kevésbe veszi, semmibe veszi. 
Nem is alittom, akármit mondjon. 

[Szólások]. Nagyot alit: nagyra van, sokat kép- 
zel magáról (Székelyföld NyK. X.334; Három- 
szék m. Vadr. Kiss Mihály). Nagyot állít: oo Ez 
is tud ám nagyot állítani magáról (Soprony m. 
Beled Nyr. Vn.l28). 

2. ALÍT (Bábolna Nyr. XVH.183; aíéí Zala és 
Győr m. Bódiss Jusztin; alit Göcsej Nyr. XIV. 
164; Budenz- Album 159; Csík m. MNy. VL317; 
Györffy Iván; Gyergyó-Ditró Nyr. XII.281 ; Moldva, 
Klézse Nyr. HI.336; állit Tolna m. Nyr. V.523): 
1. altat (Gyergyó-Ditró Nyr. XII.281 ; Moldva, 
Klézse Nyr. III.336) ; 2. alélttá tesz (Göcsej Nyr. 
XIV.164; XXI.519; Budenz-Album 159). Ez az 
étel alíttya az embert: bódítja [?] (Bábolna Nyr. 
XVn.183; XXI.520); 3. bágyaszt, fáraszt (Zala és 
Győr m. Bódiss Jusztin; Csík m. MNy. VI.317). Ez 
a fü allitja a marha bélit (Tolna m. Nyr. V.523). 

3. ALÍT (alit) : alább hagy, enged, tágít (Gyer- 
gyó-Ditró Nyr. Xn.281). 

ALÍTKOZ-IK, ALÉTKOZ-IK: ájuldozik, el- 
ájul (Szentes Nyr. XVn.221. 222). 

[ALÍTOZ-nC], ALÉTOZ-nC: í. ájuldozik (Vas 
és Zala m. Nyr. XVn.132); 2. émelyeg; émely- 
gése van. Alétozik a gyomrom (Somogy m. Nemes- 
Déd Nyr. XVn.86). Alétozom (Győr m. Sokoró- 
aljai járás Nyr. XVII.87). 

ÁLIVÁNY: gyönge teremtés, vékony bordá- 
ban szőtt ember (Csík m. MNy. VI.368). 

ALJAS {ajjas Székelyföld Kiss Mihály) : zömök, 
vaskos. Ajjas marha. 

ALJAZ {ajjaz Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 141; 
Mezőtúr Nyr. X.285): ló v. szarvasmarha alá 
éjtszakára almot hint. 



31 



ALJAZO— ALKUSZ-IK 



ALKUVASZ— ÁLL 



32 



ki-ajjaz: az almot kihordja (Mezőtúr Nyr. 

X.285). 

ALJAZÓ [allyazó Heves m. Sírok Nyr. III.43) : 
kinyomtatott szalma. 

ALKALMAS {akamas Zala m. Hetes, Dobronak 
Nyr. XV.190; akamas Göcsej Nyr. 11.178; akomas 
Vas m. Őrség Nyr. VI1.466; XII.281 ; akomas 
Göcsej Nyr. XIV.451): 1. meglehetős. Akamas 
V. akomas nagy (Göcsej Nyr. 11.178; Őrség Nyr. 
VII.466 ; X1I.281). Akamas üdü jár (Hetes, Dob- 
ronak Nyr. XV.190). Akamaskin: meglehetősen 
(Hetes, Dobronak Nyr. XV.190). No én alkalmason 
megr eszegettem: meglehetősen, derekasan (Szé- 
kelyföld Nyr. XV.432) ; 2. akomasint (Őrség Nyr. 
Vn.466; XII.281), akamaskin (Hetes, Dobronak 
Nyr. XV.190), dkomast (Göcsej Nyr. XIV.451): 
alkalmasint. 

ALKALMATOSKOD-IK (óA;owaíosA;o(í-íA; Veszp- 
rém m. Torna Nyr. XVII.431) : kedveskedve for- 
golódik. Mindig ókómatoskodik körülöttö, azt gon- 
dujja, hogy maj kap valamit tűle. 

ALKALMATOSSÁG : 1. alkalmas vmi, pl. hely, 
lakás, épület (Csík m. Nyr. VI.470). Mindenféle 
alkalmatosság van az életin: mindenféle épület 
van a telkén (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos); 
2. alkalmi fuvar, kocsi, szekér (Zala m. Tűrje 
Bódiss Jusztin; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.237). 
Alkalmatosságot kaptam (Csík m. Nyr. VI.470). 

ALKALOM: 1. alku, egyezség (Székelyföld 
Tsz. MNy. VI.283; Háromszék m. MNy. V1.243; 
Moldvai csáng. Nyr. X.153). Alkalomra ereszkedünk 
(Háromszék m. NyK. 111.15). Úgy vót az alkalmam 
vele, pájinkát kell vegyen sz a maga karucáján 
vigye viszva (Moldvai csáng. Nyr. X. 1 53) ; 2, vagy on- 
beli mód, tehetség (Somogy m. Nyr. XX1.281). 
Biz nekönk csak ile" szögényös alkalmank van ám 
(Somogy m. Nemes-Déd Nyr. V1IL524); 3. kénye- 
lem. Csupa alkalom ez a nadrág (Heves és Borsod 
m. Nyr. Vin.568). 

alkalom-ejtve : alkalmilag szerit ejtve (Székely- 
föld Csaplár Benedek). 

ALKONYAT (akőmat Vas m. Őrség Nyr. I. 
421). 

ALKONYOD-IK {akomod-ik Göcsej MNy. H. 
408; Vas m. Őrség Nyr. IV.39; Vn.322; Őrség, 
Szalafö Nyr. VII.87 ; okonod-ik Veszprém m. Cse- 
tény Nyr. XVin.43; Csallóköz Kóssa Albert; 
okonyod-ikQyÖTl^yr. XIX.288; ókonyod-ik Baranya 
m. Ormányság Nyr. 111.230 ; "qkomod-ik Repce 
mell. Nyr. XX.368). 

[ALKÜDHATATLAN], ALKODHATATLAN : 

rossz lelkiismeretű (Erdővidék Tsz.). 

ALKUM (Baranya m. Csúza Nyr. XVni.46; 
Eszék vid. Nyr. V.270; oAr^m Baranya m. Mecsek- 
hát Thomaer Ignác 1841): alku. 

ALKUSZ-IK, ALKUD-IK {alkad-ik, alkadiímak, 
alkasz-ik, alkasznak Mo\áw&i csáng. Nyr. IX.531; 



alkodom Erdővidék Tsz. ; óksz-ik Közép-Baranya 
Nyr. IV.237; ókusz-ik Baranya m. Ormányság 
Nyr. in.230). 

ALKUVASZ: alkudozik (Abauj m. Király Pál). 

ALKUZÁS: alkuvás, alku (Nyitra-Gerencsér 
Nyr. XV11.132). Minek az a sok alkuzás, mikor 
köztünk már kész az alku ? (Gömör m. Nyr. XVll. 
132). Hát mégvan az alkuzás? (Zala m. Nyr. 
XVn.132). 

1. ÁLL: a horog szakája, visszhorga (Keszt- 
hely Hermán 0. Halászat K.). 

áll-deszka: az ökör álla alatt levő deszka 
(Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.324). 

áll-kapca {ál-kápcá Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286). 

áll-szárny {álla szárnya Szeged Hermán 0. 
Halászat K.): a hal hónalj-úszószárnya. 

2. ÁLL : 1. marad, megállapodik vmiben. Mán 
csak ebbe állyunk: ennéV maradjunk, ebben álla- 
podjunk meg (Miskolc és vid. Nyr. V1.227); 
2. kiáll, eltűr. Ajja (a szidást vagy a verést), 
mint a koszos malac a vakarást (Szeged vid. 
Nyr. Vn.519). 

[Szólások]. Elejét állani: elejét venni. Mivel 
lehetne annak elejét állani, hogy az ö lánya ne 
lenne mindig olyan szomorú (Csongrád m. Arany- 
Gyulai NGy. 11.404). Idejit ájja: elmúlik, lejár 
(bizonyos ideig tart, aztán megszűnik). A szagá- 
nak fogfájása vagyon, de idejit ájja (Szilágy m. 
Nyr. IX.478). Rúdnak áll: engedelmeskedik (Kecs- 
kemét Nyr. IX.93). Törvényt áll: kihallgatáson 
van (Heves és Borsod m. Nyr. IX. 178). Nem 
ájja a törvényt: föllebbez (Komárom m. Nagy- 
Igmánd Nyr. Vin.83). Állja a vadat a kutya: 
lesi, szemmel tartja (Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XV.237). Má ott áll: halálán van (Tamási Nyr. 
XXI.526). 

be-áll: befagy (Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek; Csallóköz, Arak Nyr. X.382). 

el-áll: 1. elakad. Hát a hogy gyünne háza, én 
nagy homokba élát (Nógrád m. Megyer Nyr. VI. 
469). Elá a káposzta, mikor nincs neki esseje 
(Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin) ; elá a gabonaszál 
a nagy szárazságban: nem fejlődik (Veszprém 
m. Olaszfalu Nyr. XVIL46) ; 2. kifárad (Székely- 
föld Kiss Mihály). Hogy járjak annyit, mikor 
ugy elállottam, hogy . . . (Háromszék m. NyK. III. 
16). Elállt minden tagom (Abauj m. Vilyi puszta 
Nyr. XXI.281) ; 3. kiáll, kibír, elbír, eltűr (Fehér 
m. Szolgaegyháza Nyr. IV.44; Székelyföld Kiss 
Mihály). 

elóbb-áll : odább áll, megszökik. Innét elébbőjunk 
(Udvarhely m. Bethlenfalva Nyr. XVI1.332). Ne- 
hogy féltödbe elébb áj hazól (Udvarhely m. Vadr. 
486). 

fólre-áll: megszökik (Moldvai csáng. Nyr. X. 
152). 



33 



ÁLLADZÓ— ÁLLAS 



ÁLLAT— ALLITO 



34 



[föl-áll]. 

[Szólások]. Föláll (feláll) vki mellett: védelmére 
kel, pártját fogja (Komárom m. Fűr Nyr. XVIII. 
528; Háromszék m. NyK. III. 11). Feláll az idő 
(üdö): kiderül, kitisztul (Kis-Küktillő m. Szőke- 
falva Nyr. XV.336; Háromszék m. NyK. HLll; 
Sepsi-Uzon Nyr. VIII.225; Moldvai csáiig. Nyr. 
X.104). Ha az üdö felállana, hetfünn megkezdenök 
az aratást (Udvarhely m. Erdővidék Nyr. XXI. 
329). 

ki-áll: 1. kilép, kimarad; kiszünik. Kiáll az 
iskolából (Kis-Kúii-Halas Nyr. XV.142; Szolnok- 
Doboka m. Nyr. XVII.317). A homlokomat hasi- 
gatta [a fájdalom], most má Mát belőle (Nógrád m. 
Nagy-Oroszi Nyr. XII.279); 2. kifárad. Kiáltot- 
tam a sok menístül (Debrecen Nyr. VI.268). Ki- 
állt a lábam (Miskolc vid. Nyr. VIII.40). Ki vótam 
alva (Szolnok-Doboka m. Nyr. XVn.317). 

még-áll: 1. megállapodik vmiben. Utójjára is 
abba állott mög, hogy legjobb lössz a mostoha 
fiára bízni (Nagy -Kőrös Arany-Gyulai NGy . 1.407) ; 
2. [?]. Kértem iitet, hogy ne pocskoljon engemet ; 
kevesebbel is megáll az, mert ha nem vagyok is 
az urammal megesküdve, világeredetje nem vótam 
(Baranya m. Ormányság Nyr. IX.286). 

[neki-áll]. 

[Szólások]. Neki-áll az idő: csendesedik, derül 
(Nógrád m. Nyr. XXI.281). Majd csak neki-áll 
már az idő: [szokták mondani különösen akkor, 
mikor hosszas esőzés után száraz idő kezd lenni] 
(Abauj m. Vilyi puszta Nyr. XXI.281). Mikor áll 
neki ez az idő?: mikor szűnik meg a zivatar? 
(Debrecen Nyr. XV.279). 

[rá-áll]. 

[Szólások]. Rá-áll a szerszámra : az eggy közös 
halász-szerszámmal dolgozó bokorból (halász- 
szövetkezetből) kilépett tag helyébe lép (Tihany 
Hermán 0. Halászat K.). 

ÁLLADZÓ (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.236 ; állagzó 
Győr Nyr. Xn.96; állazó Székelyföld Tsz.; állodzó 
Győr Nyr. XI.430): 1. álladzó: szíj v. szalag, a 
mellyel a kalapot az állhoz erősítik (Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.236); 2. álladzó: kis gyermeknek 
álla alá kötött ruha (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
236); 3. állazó, állodzó: a kantárhoz tartozó 
lánc V. szíj, a mellyel a szilaj paripa állát 
fölszorítják (Székelyföld Tsz; Győr Nyr. XI.430). 

állagzó-lánc ^= álladzó 3. (Győr Nyr. XII.96). 

ÁLLAS: a csúr földje fölött a két gerenda- 
fára csinált széna- v. gabona-tartó hely, csűr- 
padlás (Székelyföld Tsz.; Háromszék m. Ko vászna 
Butyka Boldizsár). 

kiállás: 1. vasúti állomás (Heves és Borsod 
m. Nyr. VIII.569); 2. kimerülés. Egész kiállásig 
volt, ugy elfáradott (Kún-Szentmárton Nyr. III.31). 

megállás: mérséklet, megtartóztatás. Nagy 
megállás lén tölled (Székelyföld Kiss Mihály). 

SZINNYKI: MAGYAR TÁJSZÓTÁR. 



1. ÁLLAT: 1. testalkat, termet, növés, állás. 
Jé állatu legény, fa, szekér, köntös (Székelyföld 
Kiss Mihály). Nagy állat nagy ember, nagy állat 
nagy fa: szerfölött nagy ember, fa (Háromszék 
m. Vadr. ; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 
Három órára a nagy állat nagy puiszka [rengeteg 
nagy rakás puliszka] mind el vót hordva (Három- 
szék m. Vadr. 399). Nagy állat egy ember: nagy 
termetű ember (Székelyföld Nyr. IX.175); 2. lé- 
nyeg. Ez a dolog álattya (Cegléd Széchy Károly). 

[Szólások]. Álattyára (állattyára) odavan: na- 
gyon oda van, egészen oda van (betegség, bús- 
lakodás stb. következtében) (Tisza-Dob Nyr. XIX. 
47; Félegyháza, Sátoralja-Ujhely Nyr. XXL281. 
330). Álattyára legyalázta ez a gonosz betegség; 
nincs ennek mé.j jártánnyi ereje se (Tisza-Dob Nyr. 
XVin.571). 

2. ÁLLAT: [az áll míveltetője]. Mit állacc itt 
uján soká? (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.214). 

ÁLLDOGÁL {ádigá Keszthely Nyr. XI.237; 
ádigál Repce mell. Nyr. XX.365; Fölső-Csalló- 
köz Nyr. VnL92). 

ALLÉR: ellenkezés, civódás. Allerbe vadnak 
egymással (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos), 

ALLÉRKÉD-IK: ellenkezik, civódik (Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

ÁLLHATATLAN (áhatatlan): 1. kiállhatatlan 
(Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin); 2. élhetetlen 
(Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin; Baranya m. 
Mecsekhát Thomaer Ignác 1841). 

[ÁLLHATÓS]. 

[kiállhatós], kiáhatós: meglehetős (Tolna m. 
Sár-Sz.Lőrinc Nyr. Hl. 177). 

ÁLLINGOL: álldogál (Háromszék m. MNy. 
VL215. 357). 

ÁLLINQÓZ-IK (Székelyföld Kiss Mihály; Há- 
romszék m. MNy. VI.215; Győrffy Iván; állin- 
goz-ik Háromszék m. MNy. VI.357): cv, 

[ÁLLÍT]. 

V be-állít : berúg, megrészegszik (Hely nélkül 
Nyr. XVII.235). Be volt állítva (Nagy-Kálló Nyr. 
Xn.429). 

meg-állít: megállapít (Erdély Szinnyei József). 

ÁLLÍTÁS: 1. háló összeállítása, teljes föl- 
szerelése; 2. az öreghálónak minden tizedrésze 
(egy állítás 10 öl) (Csongrád Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

[ÁLLÍTÓ]. 

állító-fa : másfél méter magasságú erős cölöp, 
a melyhez háló-állításkor a háló inát odakötik 
(Komárom Hermán 0. Halászat K.). 

állító-tű : nagy háló-tű, melyet a hálódarabok 
összetűzésénél használnak (Szolnok Hermán 0. 
Halászat K.). 



35 



ALLO— ALLTAT 



ALLTATAS— ALMOTTAM 



36 



ÁLLÓ: 1. dohány-szárító állvány, mely négy 
ágasból és a tetejükbe egymással párhuzamosan 
helyezett két rúdból áll (Bodrogköz Tsz.) ; 2. álló- 
szék (nagyobbacska gyalogszék, a melynek desz- 
káján kerek lyuk van; ebbe állítják bele a kis 
gyermeket, hogy állani tanuljon) (Somogy m. 
Tsz.; Szeged, Kecskemét Csaplár Benedek; Sza- 
lonta Nyr. Vin.430). 

[Szólások]. Állóját áta a fájás : elállt, megszűnt 
(Soprony m. Kisfalud, Nagy-Miháli Nyr. XXI.335). 

fönnálló: 1. f emiálló: kivert fenekű hordó, 
a melyben a szőllőt a borházba hordják (Tolcsva 
Nyr. IX.480); 2. fmnálló: szekrény (Tolna m. 
Fölső-Nyék Nyr. VL274). 

álló-dél : pont 12 óra délben (Székelyföld Kiss 
Mihály). Készüj hónap álló déré (Udvarhely m. 
Vadr. 8). Mönny el oda éppen álló délbe (Udvar- 
hely m. Vadr. 457). SoKse láttam, álló délbe kar- 
inat hulljon le a földre (Alsó-Háromszék Nyr. 
XXI.48). 

álló-kép: szobor (Székelyföld Kiss Mihály). 

álló-pénz : heverő pénz, a melyet nem kama- 
toztatnak (Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 

[Szólások]. Üljön kend le; nincs nekünk álló 
pénzünk: [ezzel ültetik le a vendéget] (Szeged 
Csaplár Benedek). 

ÁLLOGAT {álogat, áligat Zala ra. Hetes, Dob- 
ronak Nyr. ni.473; dlligat, aZ%aí Palócság Nyr. 
XXI. 307. 418): állítgat. 

ÁLLOMA (Baja Nyr. XXII. 149; állama, aóMoma 
Szlavónia Nyr. V.ll): állomás. Én maár vaótáni 
az aállomdnd (Szlavónia Nyr. V.ll). 

[ÁLLOMÁS]. 

kiállomés: vasúti állomás (Nógrád m. Nyr, 
IV. 142). 

ÁLLONGÁL (Háromszék m. MNy. VI.215; állin- 
gál Székelyföld Kiss Mihály ; álongál Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. Xin.527 ; Rimaszombat Nyr. XV. 
382); 1. állingál, állongál: álldogál (Székelyföld 
Kiss Mihály ; Háromszék m. MNy, VI,215) ; 2. álon- 
gál: meg-megáll (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
Xni.527; Rimaszombat Nyr. XV.382). 

ÁLLONGAT (Debrecen Nyr. VII.91 ; álingat 
Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.527): állítgat. 
Állongazsd fel ászt a rakás követ [téglát] élire 
(Debrecen Nyr, VII.91). 

[ÁLLÓS]. 

elállós: hamar elfáradó (ló) (Háromszék m. 
Györffy Iván). 

ÁLLOVÁNY : víz mélye (Háromszék m. Győrffy 
Iván). 

[ÁLLTAT], ÁTAT -= 2. állat. Mit átacc itt 
uján soká'^ (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.214). 



ÁLLTATÁS [altatás Dunántúl Xyr. V.128): 
karó-kerítés. 

ÁLLTIT (Göcsej Budenz-Album 158; Nyr. XIV. 
164; Kardos Albert; átit Göcsej MNy. H.408): 
állít. Az istennek se átitottam meg ökreimeket 
(Göcsej MNy. n.408). 

[ÁLLTÓ]. 

autó-hely (átó-hely Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 
213): álló-hely (Rimaszombat Nyr. XV.382). Álltó 
helyében (Somogy m. Nemes-Déd Nyr. VI.325; 
Szatmár Nyr. IX.265); álltó helyibe (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr, XIII.527). Egy álltó helyében meg- 
ivott egy icce pályinkát -. egy helyen állva (Zemplén 
m. Szürnyeg Nyr. XIX.235). 

ALMA [ajma Szolnok-Doboka m. Domokos 
Nyr, XII.526; auma Nagy-Becskerek Nyr. XII.480; 
ólma Moldvai csáng. Nyr. III.50; óma Soprony 
m. Repce mell. Nyr, 11,561 ; Dráva mell. Nyr. 
XnL476; Dráva mell. Kopács Nyr, XVI.474; 
óma Érsekújvár Nyr. VIII.332). 

alma-huUomás {dma-hullomás Udvarhely m. 
Vadr, 333): alma-hullás. Férges dma-hullomás; 
ha ez éhagy, kapok mást (táneközbeli mondóka). 



alma-kiszí : 

xn.i90). 



alma-leves (Rimaszombat Nyr, 



alma-rázó: [nép-etimológia] armer reisender 
(Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. Xn.330). 

alma-víz: alma-ecet (Erdő vidék Tsz.). 

ALMÁmOM (olmáriom Soprony m. Repce 
mell. Nyr. XX,366; ómárgyom Tolna m. Fölső- 
Nyék Nyr, VI.274; ómáriom Soprony m. Repce 
mell. Nyr. n.561; XX.366; Veszprém m. Szent- 
gál Nyr, 111,184; ómárium Veszprém Nyr. VIII. 
329; ómárjom Csallóköz Csaplár Benedek; Veszp- 
rém m. Szentgál Nyr. 11.185.). 

ÁLMÉLKOD-IK : elbámészkodik, elszórakozik. 
Hát te mit álmélkodol, hogy még azt sem veszed 
észre, a mi ott van az orrod előtt! (Udvarhely 
m. Brdővidék Nyr. XXI.329). 

[ALMIKA], ÓMIKÁ: alma (Dráva mell. Nyr. 
Xni.476; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.474). 

[ÁLMOD-IK]. 

el-álmodik: gondolatokba merülve v. elbámész- 
kodva magáról elfelejtkezik (Zala m. Tűrje, 
Esztergom, Szombathely Bódiss Jusztin; Szeged 
Tsz.; Háromszék m, NyK, HI.IO), 

[ÁLMOS]. 

álmo8-pila: álmos nőszemély (Csallóköz Csap- 
lár Benedek). 

ámos-szgr: altató szer (Veszprém m. Csetény 
Nyr. XXI.383). 

ALMOTTAM (Udvarhely m. Vadr. 556; Há- 
romszék m. Vadr.; ámattam Udvarhely m. Olasz- 
telek Nyr, XVI.43. 86; ámottam Udvarhely m. 



37 



ALO— ALSÓ 



ÁLTAL— ÁLTALÁNOS 



38 



Száldobos Nyr. IV.42; Csík m. Nyr. VI.471 ; 
Gyergyó-Sz.Miklós Nyr. X.43): álmomban. Álmot- 
tad: álmodban, álmotta: álmában (Udvarhely m. 
Vadr. 556; Háromszék m. Vadr.) 

ALÓ (Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek; 
Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. IL403; álló 
Orosháza Nyr. VL371): rajta, nosza, uccu. Álló, 
vezsd é magad ! (Orosháza Nyr. VL371). 

ALÓLUNNAN, ALÓLUNNAT, ALÓLÜNNÉN, 
ALÓLUNNÉT: alulról (Háromszék m. NyK. HLö). 

ALOM {ólom [?] Háromszék m. Tsz.). 

[ÁLOM]. 

álom-fíkom: lappantyú (caprimulgus, nacht- 
schwalbe) (Vas m. Bögöte Nyr. XVL92). 

álom-nesz. Álomnesszel: álmosan, fél-álom- 
ban (Udvarhely m. Arany-Gyulai NGy. L177). 

álom-szellő: álmot okozó szellő (Heves m. 
Párád Király Pál). 

álom-szesz. Álomszesszel -- álomnesszel. Álom- 
szesszel észre sem vettem jól (Székelyföld Nyr. 
IX.175). 

álom-szíj (Győr Nyr. XL430; álom-szijju Szé- 
kelyföld Kiss Mihály) : a gyeplő száráról még 
hátrább nyúló eggy ág szíj, mely a lőcs köré 
van kötve, hogy a gyeplő szára, ha a kocsis 
el talál aludni, a lovak közé ne essék. 

álom-szuszék (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XnL527 ; Székelyföld Kriza ; álomszuszék Heves 
m. Névtelen 1840; Rimaszombat Nyr. XV.382; 
Székelyföld Kiss Mihály): nagyon álmos termé- 
szetű, sokat alvó, nagyalható, álomtáska. 

álom-szuszi: cv. (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
Xm.527). 

álom-tarisznya: cv (Szeged, Bánság, Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

álom-táska: cv (Szeged, Bánság, Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

ALOÉS: 1. egy pálinka-fajta; 2. pálinka (Nagy- 
várad Nyr. XVL572). 

ALPÁRI (Tolnám. Paks Nyr. XIX.431 ; Somogy 
m. Nyr. XXL281 ; Baranya m. Csúza Nyr. XVIE. 
46; Szeged Csaplár Benedek; Mezőtúr Nyr. X. 
477; Bács m. Ada Nyr. XXL281 ; Szatmár Nyr. 
Vn.l90; Borsod m. Sáta vid. Nyr. XXL328; al- 
páré Veszprém és Fehér m. Király Pál ; Szeged 
Csaplár Benedek; alpári Palócság Nyr. XXn.31): 
hitvány, silány, nem sokat érő. 

ALPARIAS : o (Veszprém m. Devecser Benézik 
Ferencz; Pest m. Gyömrő vid. Pap Károly). 

ALSÓ {arsó Kalotaszeg Nyr. XX.468): utolsó 
(Csallóköz Nyr. L231). 

alsó-ár : utolsó ár (Kolozsvár Szinnyei József). 



alsó-ing: pendely (Erdővidék Tsz). 

alsó-serte : a ponty alsó sörényének első, fogas 
sertéje (Komárom Hermán 0. Halászat K.). 

ÁLTAL, ÁTAL {áta Göcsej MNy. V.89; átál 
Gömör m. Nyr. XVin.459; áte Vas m. Kör- 
mend vid. Nyr. m.380; áté Göcsej MNy. V.89; 
áti Göcsej MNy. n.408; V.89; Budenz-Album 
171; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XV.139; Zala m. 
Hetes, Dobronak Nyr. n.234. 323 ; Vas m. Őrség 
Nyr. n.l76; Vn.467; Őrség, Szalafő Nyr. VII.181 ; 
Nagy-Kanizsa Király Pál ; Eszék vid. Nyr. XV. 181 ; 
Dráva mell. Kopács Nyr. V.220; XVL331 ; átil 
Dráva mell. Kopács Nyr. V.220; átji Vas m. 
Körmend vid. Nyr. HL429 ; áto Soprony m. Hor- 
pács Nyr. IV.430; Repce mell. Nyr. XX.370; 
Göcsej MNy. V.89; ííííí Balaton mell. Nyr. m.94 ; 
Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. IV.40 ; átú Somogy 
m. Mosgó Nyr. V.142; Veszprém m. Csetény Nyr. 
XVm.373; Tihany Nyr. m.466; Tolna m. Duna- 
földvár Nyr. XVn.189; átül Somogy m. Babod 
Nyr. Xn.233) : 1. átolja (átol-ja) : az egymás mel- 
lett bevetett eresztő-hálóknál a póta és a kő 
feszítésétől eredő átbúvók, a melyekben a hal 
megnyaklik (Balaton mell. Hermán 0. Halászat K.) ; 
2. átal: közép-arány. Atajját venni vminek (Három- 
szék m. MNy. VL359; Vadr.; Győrfify Iván). 

[Szólások]. Átalt vesz: elhatározza, elszánja, 
eltökéli magát. Átalt veszek (Vas m. Kemenesalja 
Tsz.) Égy átalt vettem (Balaton mell. Fábián Gábor 
1839; Veszprém Nyr. XIX.375). 

átal-egyenesbe (Háromszék m. MNy. VL316; 
Vadr.; átal-igyenesbe Háromszék m. NyK. HL 17): 
átellenben. 

átal-egyenest (Háromszék m. MNy. VL316; 

átal-igyenest Háromszék m. Vadr.): cv... 

átal-fa: átfogó fa, közfa (Székelyföld Kiss 
Mihály ; Háromszék m. MNy. VL316 ; Vadr. ; Csap- 
lár Benedek, Győrffy Iván). 

átal-halál: megátalkodott gonosz ember (Udvar- 
hely m. Vadr. 524). 

átal-kapu : közkapu, a szomszédba nyíló kapu 
(Székelyföld Csaplár Benedek; Háromszék m. 
MNy. VL317; Vadr.). 

átál-telek : szántóföld neve (Gömör m. Radnót 
Nyr. Vin.432; XVm.459). 

átó-toap: [faház része] (Vas m. Őrség Nyr. 
IH.479). 

által-út (Cegléd Nyr. XXI.281 ; átal-út Zala m. 
Tűrje Bódiss Jusztin; Udvarhely m. Nyr. XXI. 
281; átal-út Palócság Nyr. XXI.417; Borsod m. 
Sáta vid. Nyr. XXI.328): a rendes útról letérő 
rövidebb út. Által-utat vettem a szőlején (Cegléd 
Nyr. XXI.281). Átal-ut alatt : [nádas neve.] (Tolna 
m. Bátta Nyr. VI.383). Átalabb út: rövidebb irá- 
nyú (Háromszék m. MNy. V1.316; Vadr.). 

[ÁLTALÁNOS]. Átallomosan: egészen, telje- 
sen (Háromszék m. Tsz.). 

3* 



39 



ALTALASKI— ALTAT 



ALUGAT-IK— AMA 



40 



[ALTALASKI], ÁTALASKI : általában (Csalló- 
köz Nyr. 1.231). 

ALTALJÁBAN {átdjában Udvarhely m. Nyr. 
VIII.472; átollába Vas m. Őrség Nyr. XII.281; 
áttaljába, áttajjáha, áttallába Somogy m. Visnye 
Nyr. XVII.285; átujába Veszprém m. Szentgál 
Nyr. ni.89): egészben, mind egybe véve, sum- 
másan. A gabonámat nem adom vékánkint, hanem 
csak átdjában (Udvarhely m. Nyr. Vin.472). Hogy 
aggyá ezt a kupoc gubacsot? Hogyan? Funtszám 
vagy átollába? (mérés nélkül; Őrség Nyr. XII. 
281). Attajjába attam el a szénámat 20 forintér 
(Somogy m. Visnye Nyr. XVII.285). Átujába csak 
nem áthatom (Veszprém m. Szentgál Nyr. III.89). 

^ [ÁLTALJÁS], ÁTAJJÁS : 1. áltáljában vállalt. 
Átajjás munka (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.305); 
2. olyan munkás, a ki vmely munkát áltáljában 
vállal el (Nagy -Kanizsa Király Pál; Csongrád 
m. Hám Sándor). 

[ÁLTALKOD-IK]. 

meg-átalkodik : megcsökönyösödik. Megátal- 
kodott a lovam, osztán nem indított a zistennek se 
(Gömör m. Nyr. XXI.520). 

ÁLTALKODÓ (Erdővidék Tsz. ; átalkodó Zala 
m. Tűrje, Gömör m. Nyr. XXI.520) : 1. általkodó, 
átalkodó: makacs, nyakas, ellenszegülő (Zala m. 
Tűrje, Gömör m. Nyr. XXI.520; Erdővidék Tsz.); 
2. átalkodó: restelkedő, szégyenkező (Gömör m. 
Nyr. XXI.520). 

[ÁLTALL], ÁTALL (áZíoííani [helyesen: áltol- 
/ani.?[ Székelyföld Nyr. XV.432; áío/Zani Dunántúl 
Nyr. XXI.281; átú, átull Fehér m. Nyr. X.185; 
átüja, Csallóköz, Baesfa Nyr. XVI.47). 

el-átal: elgátol, eláll (utat), megakadályoz, 
útját állja vminek (Kapnikbánya és vid. NyK. 
11.375). A sors elátalta abbeli szándékát (Székely- 
föld Nyr. IV.404). 

mög-átall. Megátallotta magát: 1. megkötötte 
magát, megmakaesodott (Cegléd Nyr. XXI.281); 
2. elrestelte, elszégyelte magát (Eszék vid. Nyr. 
Vn.231). 

ÁLTALLAO (Háromszék m. Győrffy Iván; 
átallag Székelyföld Csaplár Benedek ; Háromszék 
m. MNy. VI,316 ; Vadr. 491b) : 1. keresztül ; 2. átlag. 

átallag-vóve : átméröleg (Székelyföld Csaplár 
Benedek). 

[ÁLTALOS], ÁTALOS: széles. Átalos épület 
(Csík m. Nyr. VI.471). 



[ÁLTÁLBÓL], ÁTURU; 

Nyr. Vn.467). 



túlról (Vas m. Őrség 



ÁLTÁNY: 1. erkély (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. IX.566; Zilah Nyr. XIV.286); 2. kőműves- 
állvány (Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX.566). 

ALTAT {ótat Háromszék m. NyK. HLö). 



ALUGAT-IK : aluddogál (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

ALUL {ólul Moldvai csáng. Nyr. IX.482). 

ALUNNAN, ALUNNAT, ALUNNÉN, ALUN- 
NÉT: alulról (Háromszék m. NyK. III.6). 

ALUSZ-IK {alasz-ik, alasznak, aladydRSik, alad- 
jál Moldvai csáng. Nyr. IX.531 ; alosz-ik Moldva, 
Klézse Nyr. III.336 ; ósz-ik Baranya m. Ormány- 
ság Nyr. 11.88; Dráva mell. Nyr. V.522). Alszik 
a hal, mikor éjnek idején egy helyen veszteg 
áll (Bódva mell. Hermán 0. Halászat K.). 

le-aluszik (le-aludni Baranya m. Ormánvság 
Nyr. IX.285): lefekszik. 

meg-aluszik : 1. elalszik (időt). MegaludM az 
időt (Komárom m. Ktirth Nyr. XIX.187); 2. el- 
zsibbad (Bereg m. Bereg-Rákos vid. Pap Károly); 
3. megfagy. Csendesen folyó víz télben megaluszik 
(Székelyföld Arany-Gyulai NGy. ni.l59). 

ALUT: 1. altat (Háromszék m. NyK. III.5); 
2. megaludtat (tejet) (Háromszék m. MNy. VI. 
316). 

el-alut: elzsibbaszt. Elalutotta a karomat az 
ütés (Háromszék m. NyK. IIL5). 

meg-alut: megaludtat, pl. vért (Háromszék m. 
NyK. in.5). 

ALVADÁSOS : aludtas (vér). Ojjan sasos, alva- 
dásos tört vér ment tőlem (Tisza-Dada Nyr. XIX. 
95). 

ALVÁS {alás Vas m. Őrség Nyr. 11.374 ; VII. 
372; Göcsej Nyr. Xin.495). 

ALVÓ {aló-he\y Palócság Nyr. VIII.451 ; alu 
Bereg m. Munkács, Bereg-Rákos vid. Pap Károly). 
Alu : rögtönzött mezei bölcső, a mely két K alakú 
karópárból és reája kötött lepedőből áll (Bereg 
m. Munkács, Bereg-Rákos vid. Pap Károly). 

ALVÓKA: álom-méz, a mellyel az álmatlan 
kisdednek a szeme-héját kenegetik (Heves m. 
Névtelen 1840). 

ÁM {án Zala m. Pölöskefő Nyr. XIV.43; Vas 
m. Őrség Nyr. 1.422; n.41. 374; III.179; IV.38; 
V.31; VH.321. 467; Xn.380; Vas m. Őrség, Sza- 
lafő Nyr. VII.38; Göcsej, Páka Nyr. 1.375; Göcsej, 
Nagy-Lengyel Nyr. Vn.l31; XV.280; Zala m. 
Hetes, DobronakNyr. n.l33. 233. 323. 466; IH. 
319; Somogy m. Nyr. n.375; Somogy m. Szőke- 
Dencs Nyr. in.l40. 318; Szeged vid. Nyr. Hl. 
30; IV.421; VII.473. 518). 

AMA (Eszék vid. Nyr. VIH.140; Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.41. 284; XVn.237; ámá Szla- 
vónia Nyr. V.ll ; ama a Eszék vid. Nyr. V.270): 
nini. Ama, gyün a zaknasöprö. Ama, mégent 
lampog a rét. Ama, mijén sok varjúnk van a 
teplonyon (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.41. 284; 
XVn.237). 



41 



AIHAZ— AMOTTEET 



AMPICSOROD-IK— ANGARIA 



42 



[AMAZ]. 

amaz-előkké : azelőtt. Amaz-elökké két forinton 
is lehetett kapnyi eggy akó bort (Veszprém m. 
Csetény Halász Ignác). 

ÁMBITUS (Kassa vid. Nyr. XVIII.430 ; hambit 
Hont m. Páld Nyr. XrV.575 ; hambitus Komárom 
m. Fúr Nyr. XX.479). 

ÁMBOLYA: ámolygó. Ámbolya ember, állat 
(Székelyföld Kiss Mihály; Csík m. MNy. VI.174). 

[ÁMBOLYOG], ÁMBOJOG (Székelyföld Nyr. 
V.222; XVn.94; Kriza; Udvarhely m. Nyr. V. 
180; Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.42; Udvar- 
hely m. Eted Nyr. XVII.94; Udvarhely m. Fehér- 
Nyikó vid. Nyr. XVin.479; Erdővidék Nyr. XVII. 
95; Erdővidék, Olasztelek Nyr. XV.575; abajog 
Heves m. Névtelen 1840; ábolyog Háromszék m. 
Tsz. MNy. V.174; VI.332): céltalanul bolyong, 
bódorog, ténfereg, ácsorog, támolyog. Ez a fiú 
semmit sem dolgozik, egész nap csak ámbojog az 
uccán (Székelyföld Nyr. XVII.94). Siess, ne ám- 
bojogj az úton, me messze ke menned ! (Udvarhely 
m. Eted Nyr. XVII.94). Az egész iskolasereg a 
piacon ámbojog (Udvarhely m. Eted Nyr. XVII. 
94). Egész nap a vásáron ámbojogtam, hogyha 
találkoznám vélle (Erdővidék Nyr. XVII.95). Ojan 
rosszul érözi magát, hogy menni sem tud, csak 
ugy ámbojog (Udvarhely m. Nyr. V.180). 

föl-ámbojog: föltápászkodik. Úgy ékábútam, 
hogy élig tuttam a födro fölámbojogni (Udvarhely 
m. Fehér-Nyikó vid. Nyr. XVni.479). 

AMBBA {amber Erdővidék Tsz.). 

ÁMMOG : 1. ámolyog, lebzsel (Háromszék 
m. Vadr.); 2. nyámmog (Erdővidék Nyr. IX.41). 

AMODA : amott. Amoda van egy kis ház (Csong- 
rád m. Arany-Gyulai NGy. 11.279). Amoda van 
ész szép kis kápolna (Torontál m. Szőreg Kálmány 
L. Szeged népe III. 146). 

[ÁMOLYI], ÁMOJI : bámészkodó, csodálkozva 
bámuló (Székelyföld Kriza) [vö. ányoli], 

[ÁMOLYOD-nC]. 

meg-ámolyodik : elbámészkodva megáll (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

ÁMOLYOG, ÁMOJOG: 1. céltalanul bolyong, 
bódorog, ténfereg, ácsorog, támolyog, lebzsel 
(Somogy m. Tsz.; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.141; 
Szatmár m. Szamoshát Nyr. X.138; Csallóköz 
Csaplár Benedek; Háromszék m. MNy. VI.174); 
2. ábrándozik (Zala m. Nyr. XIX.528); 3. ímmel- 
ámmal tesz vmit (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. 
ányolog]. 

AMOTT {omott Moldvai csáng. Nyr. IX.482). 

AMOTT ANGAT : cv (Veszprém Király Pál). 

AMOTT^ÉG: cv (Palócság Nyr. XXI.467). 
Ámottég-lá: cv (Gömör m. Nyr. XVIII.505). 

AMOTTEÉT: cv. (Palócság Nyr. XXI.467). 



[ÁMPICSOROD-IK]. 

el - ámpicBorodik : elbámészkodik, elbámul 
(Zemplén m. Tállya Nyr. IV.477; V.31). [vö. el- 

kámpicsorodik] . 

ÁMPOLNA {ampóna Csallóköz Csaplár Bene- 
dek): 1. ampóna: templomi ampulla (Csallóköz 
Csaplár Benedek); ámpolna: öblös palack (Szé- 
kelyföld Tsz.); 2. ampóna: cók-mók, dib-dáb 
portéka. Magával hordja mindennemű ampónáját 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

AMPULA (Veszprém m. Szentgál Nyr. III.89 ; 
Somogy m. Nyr. VI.367 ; ampuli [?] Veszprém m. 
Szentgál Nyr. III.89; hampula Veszprém m. Pápa 
Nyr. XVI.527) : száj, nagy száj. Ne járasd az 
ampuládat! (Veszprém m. Szentgál Nyr. III.89). 
Fogd be az ampuládat ! (Somogy m. Nyr. VI.367). 
Ne járjon a hampulád (Veszprém m. Pápa Nyr. 
XVI.527) [vö. pampula]. 

[AMÚGYOS]. Amugyosan :]ie\ytélem\\. No ugyan 
amugyosan van öltözködve : ugyancsak cifrán, ren- 
detlenül. Ugyan amugyosan beszélt (Göcsej, Vas 
m. Kemenesalja Tsz.) [vö. emigyes]. 

[ÁNCSI]. 

áncsi-picsori : ferde szájú (Fölsö-Somogy, Bala- 
ton mell. Nyr. Vni.431). 

[AND A]. 

Anda-monya: eke-szeg (Csík m. Csaplár Bene- 
dek, Győrffy Iván). 

ANDAC : a szeszgyárakban a burgonya össze- 
gyűrve és átdesztillálva (Nagy-Kálló Nyr. XII.430). 

[ANDALOD-nC]. 

bele - andalodik : belemerül , belemelegszik. 
Hogy bele-andalodott a játékba, egészen bele-bódult! 
(Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. ándorod-ik], 

[ÁNDOROD-IK, ÁNTOROD-IK]. 

bele-ándorodik : belemerül , belemelegszik, 
lassanként beleszokik (Balaton mell. Tsz. ; Somogy 
m. Visnye Nyr. XVn.285; Tolna m. Sár-Sz.- 
Lőrinc Nyr. III.87). Egészen bele-ándorodott a 
játékba, táncba, ivásba (Balaton mell. Tsz.) Bele- 
ándorodott, nem akari fébe hanni (Somogy m. 
Visnye Nyr. XVII.285). [vö. andalod-ik]. 

neki-ántorodik: neki-melegszik, neki-bolondul. 
Ha neki-ántorodik, megtesz a mindént (Békés m. 
Nyr. III.524). 

ANGALIT : ácsorgó, lebzselő, lassúskodó (Szé- 
kelyföld Tsz.; Háromszék m. Tsz.). 

1. ÁNGÁRIA {ángárijá Gömör m. Hanva Nyr. 
XX.286): fizetési részlet nagyobb időközről, pl. 
negyedévről (Dunántúl Vajda Gyula; Jászkunság 
Nyr. VII.525 ; Abauj m. Szádeczky Lajos ; Kolozs- 
vár Schilling Lajos). Fértáj esztendei ángária 
(Kis-Kún-Halas Nyr. Vin.83). 

2. ÁNGÁBIA : zűrzavar. Nagy ángáriába vótak 
(Csongrád m. Mindszent Hám Sándor). 



43 



ANGLIA— ÁNGYI 



ANGYIKA— ANUVAL 



44 



ANGLIA {ánglia Székelyföld Nyr. XXI.521): 
angol posztó. Felöltözik ruhájába, térdig érő ang- 
liáha (Marosszék Arany-Gyulai NGy. 1.138). Fel- 
öliözék gúnyájába, talpig vörös angliába (Udvar- 
hely m. Arany-Gyulai NGy. 1.140). 

ANGOLNA {ángvilla Komárom Hermán 0. 
Halászat K.; ingola Székelyföld Nyr. IX.177). 

ÁNGY [ángyomcá, ángyomcsá Szlavónia Nyr. 
V.61. 62; gyámgyom : ángyom Alsó-Baranya, Pel- 
lérd Nyr. XI.382): 1. a testvérbátya felesége 
(Zala m. Tűrje, Veszprém m., Somogy m.. Fél- 
egyháza, Gömör m.. Székelyföld Nyr. XXI.o21. 
528) ; 2. a nagybátya felesége (Zala m. Szepezd, 
Tiirje, Félegyháza, Székelyföld Nyr. XXI.521); 
3. az unokatestvér felesége (Zala m. Szepezd, 
Tiirje Nyr. XXI.521); 4. az öregapa testvérének 
a felesége (Zala m. Szepezd Nyr. XXI.o21); 5. az 
öregapa testvére fiának a felesége (Zala m. Sze- 
pezd Nyr. XXI.521); 6. a sógor második felesége 
(Félegyháza Nyr. XXI.521); 7. minden idősebb 
rokon felesége (Zala m. Bódiss Jusztin ; Veszprém 
m.Nyr.XXI.521 ; Szeged Ábrahám János; Székely- 
föld Nyr. XXI.521). [vö. ángyi, ángyika, ángyó]. 

[ANGYAL], 

angyal-bakkancs : [tréf.] a leölt disznó lábáról 
lehúzott köröm (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
Xin.527). 

angyal-bőr : [tréf.] katona-ruha (Kis-Kún-Halas 
Nyr. Vin.42). 

angyal-csík: karáesonybőjti mákos metélt 
(Heves m. Névtelen 1840). 

angyal-fla: karácsonyi ajándék (Székely-Ud- 
varhely Király Pál). 

angyal-flastrom : [nép-etimológia] angol flast- 
rom (Kecskemét Nyr. X.380). 

angyal-fűzött: angyal-füzte. Angyalfüzött bocs- 
kor (Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.205). 

angyal-hullás: porond (Mezőtúr Nyr. IX.479). 

angyal-saem : rézvirág (zinnia) (Heves m. Név- 
telen 1840). 

[ANGYALI]. 

angyali-kolbász: adventban készült kolbász 
(Gömör ra. Hollók Imre). 

angyali-mise: adventi mise (Gömör m. HoUók 
Imre). 

ANGYÉLIKA: színes papiros (Zilah Nyr. 
XIV.286). 

ÁNGYI (Vas m. Őrség Nyr. n.84; Xn.281 ; Zala 
m. Hetes, Dobronak Nyr. III.319; Zala m. Tiirje, 
Veszprém m., Félegyháza Nyr. XXI.521 ; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XV.304; Szeged, Bánság, Csallóköz 
Csaplár Benedek; Székelyföld Nyr. XXI.521; 
Győrfly Iván; Csík m. MNy. VI.368; gyángyi Göcsej 
MNy. 11.41 1 ; Zala m. Tűrje, Veszprém m. Nyr. XXI. 



521 ; Dráva mell. Nyr. V.423; Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVl.SSO): 1. ángy, ángyocska; 2. ángyi: 
unokatestvér (Őrség Nyr. XII.281); 3. ángyi, 
gyángyi: [ismerős asszony megszólítása a fiata- 
labb részéről] (Őrség Nyr. XII.281 ; Dráva mell. 
Nyr. V.423) [vö. ángyika, ángyó]. 

ÁNQYIKA ángy, ángyocska (Veszprém m.. 
Félegyháza Nyr. XXI.521 ; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.304; Érsekújvár vid. Csaplár Benedek; Szé- 
kelyföld Nyr. XXI.521). 

ÁNGYÓ (Alföld Nyr. n.514 ; Szeged Nyr. 1.325 ; 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XII.473; Nyíregyháza 
Nyr. XXI.521; Gömör m. Hanva Nyr. XVIII.505 ; 
Székelyföld Nyr. XXI.o21; Győrffy Iván; ángyo 
Gömör rii. Nyr. XXI.521): c^. 

[Szólások]. Letörött az ángyó szekere: megszülte 
a gyermeket (Szeged vid. Nyr. 11.369). 

ÁNIS {ányizs Szolnok Nyr. XI.42). 



ANKAL 

Vin.142). 



lanyhán dolgozik (Erdővidék Nyr. 



ÁNKÓ: tátott szájú, hülye, bamba, ügyetlen, 
élhetetlen (Székelyföld Kriza; Háromszék m. 
Vadr. 491). 

ángo-bángo (Háromszék m. Tsz.; angó-pángó 
Udvarhely m. Nyr. Vin.471): cv.. 

ÁNKÓDI (Székelyföld Kriza; ánkodi Három- 
szék m. Vadr. 491): cv. 

ÁNKUCA: bámészkodó (Székelyföld Kriza; 
Homoród vid. Vadr. 491. 560). 

ÁNKUCÁSKOD-IK : bámészkodik (Homoród 
vid. Kriza, Vadr.). 

[ÁNSLÓG] {anislag Göcsej MNy. V.67 ; ánisldg 
Göcsej, Nagy-Lena:yel Nyr. X.191 ; ánizslag Vas 
m. Répce-Sz.György Nyr. XVin.480; Zala m. 
\ Gelse és vid. Nyr, XV.572; anslog Dunántúl 
! MNy. V.67 ; áslag Székelyföld Kiss Mihály ; áslang 
I Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. VI.274; áslóg Székely- 
föld Kiss Mihály; áslong Dunántúl MNy. V.67; 
azsnag Kapnikbánya és vid. NyK. 11.372 ; losláng 
Tisza mell. Tsz.): boros hordó büdöskövezésére 
való kénlap, kénrudacska (einschlag). 

[ÁNSLÓGOL] (áslagol Székelyföld Kiss Mihály) : 
kénez, büdöskövez (hordót). 

[ÁNSLÓGOS] {áslogos Székelyföld Kiss Mihály; 
lóslángos Tisza mell. Tsz.) : kénezett, büdösköve- 
zett (hordó, bor). Jaj mijén áslogos vagy, barátom: 
[tréf.] borszagú (Székelyföld Kiss Mihály). 

[ÁNSLÓGOZ] {ánslágoz Sárköz, Kalocsa Nyr. 
VIII.463) ánslógol 

[ANTI]. 

ánti-világ: régi világ, régi kor. Régön, még 
az ánti-világban (Udvarhely m. Vadr. 481). 

ANUVÁL : beleegyezik, rááll. A vén asszony.. . 
csak rimánkodott, hogy engedjen még neki egy kis 



45 



ANYA— ANYAJOS 



ANYAKA— ANNYI 



46 



időt, ha nem sokat is ; a halál még se akart anu- 
válni (Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.437). 

ANYA: napa (Dráva mell. Nyr. V.379; az 
igazi anyát édes anyám-asszony-nnk szólítják). 
Anyám: napam-asszony (Szeged Csaplár Benedek). 

[Szólások]. Anyu rokon: anyai részről rokon 
(Veszprém m. Csetény Halász Ignác). 

anya-fű: székfú (Marosvásárhely Nyr. XXI. 
522). 

anya-gyülekezet: anya-egyházhoz tartozó hí- 
vek gyülekezete, községe (Balaton mell. Tsz.). 

anya-lapi: szenna-levél (Marosvásárhely Nyr. 
XXI. 521) [vö. anya-levél 1.] 

anya-lók ajtó-lék (Szeged Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

anya-levól: 1. szenna-levél (Marosvásárhely 
Nyr. XXI.522) [vö. anya-lapi] ; 2. (fölső ?) dohány- 
levél (Arad m. Majláthfalva Nyr. Vin.239) ; 3. vmely 
állatnak (kül. lónak) leszármazását kimutató levél 
(Heves m. Szűcsi Nyr. XXI.522). 

anya-meder: a patak eredeti medre, a mely- 
től a dugat ássák (Székelyföld Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

anya-ponty: öreg ponty, a melyet tenyész- 
tésre használnak (Tata Hermán 0. Halászat K.). 

anya-szarv : az eke nagyobbik szarva, a melybe 
a gerendely vége van befoglalva (Heves m. 
Névtelen 1840). 

anya-szült. Anya-szüt mezittelen: teljesen mez- 
telen (Udvarhely m. Vadr. 473. 475). 

anya-társ (Székelyföld Tsz.; Kiss Mihály; 
Bukovina Nyr. VI.472 ; anya-táss Székelyföld 
Győrffy Iván) : a férj anyja meg a feleség anyja 
anyatársak. 

anya-tartotta : ember. Isteni őrözzön meg minden 
anyatartottát aféle veszedelemtől, kártól (Udvarhely 
m. Nyr. V.230). 

anyám-asszony {ám-asszonyM.a,Tcal mell.Acsády 
Sándor; anyám-asszon Vas m. Őrség Nyr. XII. 
281 ; Eszék vid. Nyr. XV.181 ; anyám-asszo~ Fehér 
m. Nyr. X.189): 1. napam-asszony (Fehér m. Nyr. 
X.189; Eszék vid. Nyr. V.270; XV.181); 2. gyenge, 
gyáva (férfi). Anyámasszon ember (Őrség Nyr. 
. XII. 281). Amasszony katonája: gyáva ember 
(Marcal mell. Acsády Sándor). 

[ANYÁCA], ANYÁCO : anyácska. Sarkonn ugró 
Juliska szeretne anyáco lénnyi, hogyha évenní ütet 
az Andriska (Győr m. Szigetköz, Kis-Bajcs Nyr. 
VI. 189). 

ANYAJ: anya! [megszólításkép] (Székelyföld 
Vadr. 380). 

ANYAJOS (Balaton mell. Tsz.; anyáis Zala 
m. Gelse és vid. Nyr. XV.573; anyáus Vas m. 
Répce-Szentgyörgy Nyr. XVIII.480; Repce mell. 



Nyr. XX.411; Repce mell. Nemes-Viss Nyr. XVII- 
336): anyányi (madárfi, leány). 

ANYAKA (Székelyföld Tsz.; anyáké Ipoly 
vid. Nyr. 111.427) : 1. anyaka : anyácska, anyuska 
(Székelyföld Tsz.); 2. ánydká: öreganya (Ipoly 
vid. Nyr. III.427). 

[ANYALOD-IK]. ^ 

neki-anyalodik : neki-fanyalodik, kénytelen- 
kelletlen hozzáfog V. rászánja magát (Csík- 
Szentgyörgy Nyr. X.330). 

ANYALOG : kelletlenül tesz vmit (Csík-Szent- 
györgy Nyr. X.330) [vö. 2. enyeleg]. 

anyalog-f anyalog : c\- (Háromszék m. Nyr. 
X.327). 

ANYÁNYI (annyányi Kecskemét Csaplár Bene- 
dek). 

ANYÁS : 1. anyjához szokott, mindig az anyja 
mellett lenni akaró (gyermek) (Balaton mell. 
Tsz.; Kecskemét, Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek); 2. anyásan, anyáson: derekasan, erő- 
sen, hatalmasan, emberül. A két karjával egy 
jó kemény ágat olyan anyásan megölelt, hogy 
onnét semmi úton-módon nem tudá [a megáradt 
patak] lesodorintani (Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. ni.330). Anyáson dolgozik, iszik, tud futni, 
küzsdeni, nyelvelni. Itt anyáson kell vigyázni (Há- 
romszék m. Kiss Mihály). 

ANYÁSI: 1. anyányi (Fölső-Somogy, Balaton 
mell. Nyr. VIII.431 ; Somogy m. Szőllős-Györök 
Nyr. XVI.45); 2. - anyás 1. (Fölső-Somogy, 
Balaton mell. Nyr. Vin.431). 

ANYÁSOD-IK: tollasodik, any ányivá lessz (Vas 
m. Kemenesalja Tsz.). 

ANYÁSUL: a5 (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

[ANYÁZ]. 

mög-anyá2 : anyával ellát (méhrajt) (Arad m. 
Majláthfalva Nyr. IX.378). 

ANYIKA: anya, anyuska (Baranya m. Ormány- 
ság Nyr. 11.131). 

ANYJUK (annyok, anyok): 1. feleség [kül. 
megszólításkép]. Édes annyukom (Kecskemét, 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek; Háromszék 
m. Tsz.; Háromszék m. Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva Nyr. XVIII.527); 2. annyok, anyok: 
napa, anyós (Abauj m. Pusztafalu Szádeczky 
Lajos; Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. XVII.231. 
234) [vö. any ók]. 

ANNYI {anné Moldvai csáng. Nyr. IX.485; 
annyé Székelyföld Győrffy Iván; Udvarhely m. 
Vadr.; Sepsi-Uzon Nyr. VIII.375). — [Annyiig]: 
1. annyég: addig, odáig. Annyég nem monyok el 
(Udvarhely m. Vadr.); 2. annyiég : annyi ideig 
(Székelyföld Nyr. V.175). — Annyira [annyélag 
Székelyföld Győrffy Iván; annyilag Háromszék 
m. MNy. VI.316; Győrffy Iván; annyirag Osöc^e} 



47 



ANNYIKO— APÁCA 



APACS— APADOTT 



48 



Nyr. XIV.163. 451 ; annyírag Göcsej, Xagy-Leii- 
gyel Nyr. VI. 228). Csak annyélag van ide a tempo- 
lom, mind egy jó puskalövés (Székelyföld Győrffy 
Iván). A ki handoklik, leteszik a fődre szómára, 
hogy a rósz lélek ne kisircse annyírag (Göcsej, 
Nagy-Lengyel Nyr. VI.228). 

annyi-vógrü: annyira (Zala m. Hetes, Dobro- 
uak Nyr. XV. 190). 

ANNYIKÓ: 1. annyicska (Szolnok-Doboka m. 
Nyr. XVII.316); 2. akkorácska. Csak annyikó 
ember volt, mint az öklöm v. mint az ujjom 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.527). 

ANN YOTLAN : anyátian. Annyotlan csikó (Há- 
romszék m. NyK. III.16). 

ANYÓ, ANYÓJ: anya [megszólításkép] (Szé- 
kelyföld Vadr. 380). 

ANYÓK: madarak, bogarak s egyéb kissebb 
állatok nősténye (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
IX. 566). 

anyók-liba : öreg liba (Szatmár m. Mánd Nyr. 
XIX.335; Heves m. Szűcsi Nyr. XXI.522). 

ANYÓKA: 1. anyácska, anyuska (Székelyföld 
Vadr. 380 ; Kiss Mihály ; Háromszék m. Győrffy 
Iván). Édes anyókám (Torockó Arany-Gyulai NGy. 
1.422); 2. madarak nősténye (Szolnok-Doboka 
m. Nyr. XVn.316). 

ÁNYOLI: gyáva, ügyefogyott, élhetetlen (Szé- 
kelyföld Andrássy Antal 1843; Háromszék m. 
MNy. VI.316; Győrffy Iván), [vö. ámolyi]. 

ANYOLOG: ügyetlenül enyeleg (Székelyföld 
Tsz.). 

ÁNYOLOG: ámolyog, bámészkodik (Székely- 
föld Csaplár Benedek, Andrássy Antal 1843; 
Háromszék m. MNy. VI.317). 

ANYÓS: koros anya (Balaton mell. Tsz.). 

APA {epám Moldvai csáng. Nyr. III.50): ipa 
Dráva mell. Nyr. V.379 ; az igazi apát édes apám- 
Mraw-nak szólítják). 

[Szólások]. Apú rokon: apai részről rokon 
(Veszprém m. Csetény Halász Ignác). Apúl test- 
vérek: csak apáról testvérek (Somogy m. Király 
Pál). 

apa-társ (Székelyföld Tsz. Kiss Mihály; Buko- 
vina Nyr. VI.472; apa-táss Székelyföld Győrffy 
Iván) : a férj apja meg a feleség apja apatársak. 

apám-uram: ipam-uram (Fehér m. Nyr. X. 
189; Eszék vid. Nyr. V.270; XV.181). 

APÁCA: szűz toklyó (Kunság, Tisza-Sz.Imre 
Nyr. X.329). 

apáca-birka: meddő birka (Mezőtúr Nyr. X 

477). 

apáca-fúró: aspro vulgáris (Szentes Hermán 
0. Halászat K.). 



APACS : vezérfa az öregháló két végén (Vas 
m. Kemenesalja, Bodrogköz Tsz; Hermán 0. 
Halászat K.). 

apacs-fa: ex; (Körös-Tarcsa Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

apacs-horog: horgas fa, a mellyel az apacsot 
kifogják (Karád Hermán 0. Halászat K.). 

apacs-kő: az apacs súlyozója (Bodrogköz Her- 
mán 0. Halászat K.); a gyalom kátaköve (Latorca 
mell. Hermán 0. Halászat K.). 

[APACSAL]. 

apacsal-fa : prunus padus (Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XH.477). 

APACSIN (Szatmár vid. Tsz.; Szatmár m. 
Szamoshát Nyr. X.138; Szabolcs m. Tisza-Dob 
Nyr. XX.192; Csík m. Győrffy Iván, Dézsi Mihály; 
Gyergyó Csaplár Benedek; apacsén Csík m. Dézsi 
Mihály; apacsi Székelyföld Kőváry László 1842; 
apacsina Gyergyó Kiss Mihály ; apacsiny Szatmár 
m. Szamoshát Nyr. X.138): evező, talp-evező, 
tutaj evező-lapátja. 

AP ÁCSOS : 1. a jég alatt való halászatnál az 
apacsot tartó ember (Karád Hermán 0. Halászat 
K.) ; 2. valaminemú gyermekjáték (Rábaköz Nyr. 
XVni.44). 

APACSÚR (Palócság Tsz.; apacsu Győr Nyr. 
XI.429; apacsur Csongrád Nyr. VII.526; apasúr 
Palócság Tsz.; apattyú Budapest Hermán 0. 
Halászat K.): 1. =^ apacs; 2. az apacs villája, 
mely a súlyozó téglát körülfogja (Komárom Her- 
mán 0. Halászat K.). 

APACSÚROS: a halász-bokornak az az em- 
bere, a ki a partra való halászáskor a parton 
marad s az egyik apacsot a part közelében meg- 
tartja, míg a többi a ladikon beevez, kiveti a 
hálót, kerít s a másik apacsot kihozza a partra 
(Körös mell. Hermán 0. Halászat K.). 

APAD {opod Moldvai csáng. Nyr. IX.483) : fogy, 
soványkodik. Ez a jószág sokat apadott (Tass 
Nyr. XVn.221; Szabolcs m. Nyr. XVn.413). 

el-apad : tejét veszti, a tejelést elhagyja (Fehér 
m. Nyr. XVII.221 ; Veszprém m. Nyr. XVH.413). 
Egészen elapadtak már a juhok, nincs semmi tejük, 
el kell választani a bárányokat (Hely nélkül Nyr. 
XVn.271). 

le-apad: lefogy, lesoványkodik. Már nincs a 
juhoknak mit enni, nagyon le vannak apadva (Sza- 
bolcs m. Nyr. XVII.221). Takarmányt kell venni, 
mert a juhok ezen a sovány eleségen leajjadnak 
(Hely nélkül Nyr. XVII.271). 

meg-apad : cv. Csa ugy lézeng a za ju, annyira 
megapatt (Zemplén m. Toronya Nyr. XVII.221). 

APADOTT: teje-vesztett, lesoványkodott, el- 
száradt. Apadott juh (Szent-Endre, Pomáz, Tass 
Zemplén m. Toronya, Csallóköz Nyr. XVII.221. 
222). 



49 



APAKA— APOROD-IK 



ÁPORODOTT— APRÓ 



50* 



APAKA: apácska, apuska (Székelyföld Tsz.). 

APASZT : fogy, soványodik. Ez a jószág sokat 
apasztott (Szabolcs m. Nyr. XVIL413). 

ÁPERTÉ (Debrecen Nyr. X.567 ; ápertén Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos ; ápperte Zilah Nyr. 
XIV.286) : nyiltan, egyenesen, tartózkodás nélkül. 
Megmonta ápperte. 

APÉTITUS {ápétus Veszprém m. Szentgál Nyr. 
III.89; ápititus Somogy m. Visnye Nyr. XVII.285; 
ápitus Veszprém m. Szentgál Nyr. III.89 ; Somogy 
m. Visnye Nyr. XVII.285; epitetus Székelyhíd 
Nyr. VI.46; epitus Kún-Sz.Miklós Nyr. VII.379). 

APIKA (Baranya m. Ormányság Nyr. 11.130; 
Moldvai csáng. Nyr. IX.531 ; X.152 ; ápiká Moldvai 
csáng. Nyr. III.5): apuska, apó. 

APJÓK: madarak, bogarak és egyéb kissebb 
állatok hímje (Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX.566), 

APJUK (apjok): 1. férj [kül. megszólításkép]. JÉtZes 
apjukom (Kecskemét, Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek; Háromszék m. Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva Nyr. XVIII.527); 2. apjok: após, ipa 
(Abauj m. Pusztafalu Szádeczky Lajos; Tornám. 
Torna-Ujfalu Nyr. XVn.231. 234). 

APÓ: apa (Székelyföld Vadr. 380; megszólí- 
táskép). Mamámat, ajjómat etemettem (Moldvai 
csáng. Nyr. nL2.). 

APÓK : élemedett apa (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

APÓKA: homokkő (Gömör m. Almágy Nyr. 
XXL336). 

hapoka-keő (hápoká-ke") : cv (Gömör m. Nyr. 
XVnL458; XXL523). 

APÓKA : 1. apácska, apuska (Székelyföld Vadr. 
380 ; Kiss Mihály ; Háromszék m. GyőrfFy Iván) ; 
2. madarak hímje (Szolnok-Doboka m. Nyr. 
XVn.316). 

ÁPOL {ápol Torda Nyr. XVnL95). 

ÁPOLGAT, ÁPOLGAT (ajmlgat Székelyföld 
NyK. X.325; apolygat Csongrád m. Arany-Gyulai 
NGy. n.341): 1. ápolgat: csókolgat (Székelyföld 
NyK. X.325); 2. apolygat: ápolgat (Csongrád m. 
Arany-Gyulai NGy. 11341). 

ÁPORKOD-IK: kakaskodik, ingerkedik, ber- 
zenkedik (gyengébb az erősebb ellen) (Székely- 
föld Tsz. Kiss Mihály, Csaplár Benedek; Udvar- 
hely m. Vadr.; Háromszék m. MNy. VI.316. 357; 
Győrflfy Iván). 

ÁPOROD-IK {dporogy-ik Palócság Nyr. XXII. 
31) : megromlik, megbüdösödik, megzápul, kelle- 
metlen ízt és szagot kap (Vas m., Göcsej Tsz.; 
Zala m. Tűrje, Veszprém m. Nyr. XXI.522). 

[Szólások]. El vagyok áporodva: el vagyok 
állva, törődve (Szatmár Nyr. VII.190). 

SZINNYKI : MAGYAR TÁJSZÓTÁR, 



ÁPORODOTT {áporodott Orosháza Nyr. IV. 
330): megromlott, megbüdösödött, megzápult, 
kellemetlen ízűvé és szagúvá vált (Soprony m. 
Repce mell. Nyr. 11.517; Balaton mell.. Vas m. 
Kemenesalja Tsz. ; Veszprém m. Nyr. XXI.522). 

A'PO'ROO = áporodik {Zala m. Tűrje, Veszprém 
m. Nyr. XXI.522; Szatmár m. Szamoshát Nyr. 
X.138). 

APÓS {apósz Moldvai csáng. Nyr. X.154): 

1. após: élemedett apa (Balaton mell. Tsz.; Csalló- 
köz Csaplár Benedek); 2. após: öregapa (Balaton 
mell. Tsz.); 3. após (Balaton mell. Tsz.), apósz 
(Moldvai csáng. Nyr. X.154): ősapa, dédapa. 

APOSTOL {apostal Repce mell. Nyr. XX.366). 

APRADÁN (Székelyföld Csaplár Benedek; 
aprodán Háromszék m. Győrffy Iván): apódon- 
ként, apránként. 

APRÁDONKÉNT : apródonként, apránként 
(Székelyföld Kiss Mihály, Győrffy Iván). 

ÁPRILIS {aprélus Csallóköz Csaplár Benedek). 

APRÍT (apritt): 1. apró lépésekkel szaporán 
lépked V. táncol (Székelyföld Tsz. Nyr. XV.432 ; 
Kiss Mihály; Zetelaka Nyr. 11.89). Apritts: taka- 
rodj innen (Háromszék m. MNy. VI.317 ; Vadr.) ; 

2. szaporán beszél, hadar (Vas m. Őrség Nyr. 
IV.426; Balaton mell. Tsz.; Somogy m. Tsz.). 
Aprítja a beszédet, az imádságot: szaporán, hadarva 
beszél, imádkozik (Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

el-apritt: szaporán lépkedve elmegy (Székely- 
föld Kiss Mihály). No, ugyan elapríta innen (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

APRÍTÓS. Aprittóson táncol: apró szapora 
léptekkel (Székelyföld Kiss Mihály). 

APRÓ: 1. himlő (Balaton mell. Tsz.; Székely- 
föld Tsz.; Kiss Mihály, Győrflfy Iván; Csík m. 
Nyr. VII.331; Háromszék m. Vadr. 491.554; 
Nyr. IV.561; Brassó m. Hétfalu Nyr. XXn.48). 
Nagy apró : hólyagos himlő ; küs v. kicsid apró: 
vörös íiimlő, kanyaró. Megköte a nagy apró: 
meghimlőzött (Székelyföld Vadr. 491. 554); 
2. kanyaró (Göcsej, Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

apró-fa: a kalabinának egy része (rövid, göm- 
bölyű, a két végén vékonyra faragott fa) (Rima- 
szombat Nyr. V.272). 

apró-jószág: baromfi (Nagy-Kún-Karcag Nyr. 
XIII.432). 

apró-kőte: himlőhelyes (Székelyföld Tsz. Nyr. 
XXI.522; Kiss Mihály). 

aprókőtes: cv> (Székelyföld Nyr. XXI.522; 
Győrffy Iván; Háromszék m. Vadr.). 

aprókőtes: cv (Háromszék m. Vadr.), 

[apró-szentek]. 

meg-aprószentekel : megkorbácsol, megver 
(Székelyföld Kiss Mihály). 



51 



APROGAT— ARANY 



ARANYASZ— ARC 



52 



APROGAT: aprítgat (Dunántúl Nyr. XVI.189). 

APRÓKÁS : apró, aprós (Székelyföld Nyr. XV. 
432). 

APRÓLÉK; baromfi, aprómarha (Heves m. 
Névtelen 1840). 

APRÓS (apr^os Palócság Nyr. XXL504): 1. apró. 
Apvós gyermek (Palóeság Nyr. XXI.504). Aprós 
köhögise van: rövides (Nyitra m. Parkasd Nyr. 
XX.263) ; 2. himlős (Székelyföld Tsz. ; Nyr. XXI. 
522); 3. himlőhelyes (Zala m. Tűrje, Szepezd; 
Székelyföld Nyr. XXI.522). Aprós a ked lánya 
képe (Háromszék m., Erdővidék Vadr. 165). 

[APRÓSOD-IK]. 

meg-aprósodlk: meghimlőzik (Csík m. Gyergyó 
Kiss Mihály). 

[APRÓZ-IK]. 

meg-aprózik : cw (Székelyföld Tsz.; Csík m. 
Gyergyó Kiss Mihály). 

[1. ÁR]. 

[Szólások]. Nagy árba vótam vele: sok bajom 
volt vele, nehezen tudtam vmiröl meggyőzni 
(Bihar m. Pocsaj Nyr. VL462). 

[2. ÁR]. 

el-ár: eláraszt, elönt,- pl. vizével a folyó 
(Szatmár m. Kömörő Nyr. XIX.335). 

ÁR-IK : romlik, rothad, poshad (főtt étel, 
kenyér, málé, víz) (Moldva, Klézse Nyr. VII. 
237; IX.428). 

ÁRAD {árjád Heves m. Névtelen 1840) : nemi 
ösztön bántja, ingerli (Göcsej MNy. V.128). 

ÁRADALMAS: bőbeszédű, áradozó beszédű 
(Alföld Nyr. Xin.192). 

ARANKA : félkupás csupor (Csík m. Gyergyó 
Tsz.). 

ARANY {arangy Székelyföld Győrífy Iván). 

arany-állu : sárga-rigó, aranybegy (oriolus 
galbula) (Zala m. Hetes Nyr. XIX.575), 

arany-áruló: citrom-sármány (Zala m. Szent- 
györgyvölgye Nyr. n.279; XIX.575). 

arany-esont : [pólyás gyermekhez intézett ked- 
veskedő megszólítás] (Fehér m. Perkáta Nyr. 
11.519). 

arany-kacsa: [gyermekhez intézett kedveskedő 
megszólítás] (Heves m. Névtelen 1840). 

[arany-mái] {alamár Göcsej Király Pál; olo- 
mári Vas m. Őrség Nyr. Vn.330; XIX.575): 
sárga-rigó, aranybegy (oriolus galbula). 

arany-málingó (Dunántúl Nyr. V.128; aram- 
málingó, aram-mállingó Zala m. Szepezd Nyr. 
XVII.144; aran-máringó Somogy m. Szőke-Dencs 
Nyr. ín. 140; arany-máringó Vas m. Őrség Nyr. 
11.562; VII.330; XIX.575):cv. 



[arany-málú] {aram-máluó Soprony m. Nyr. 
V.425): sármány. 

[arany-pehely] {arany-pili Háromszék m. MNy. 
VI.316; Nyr. 11.521): aranyfüst, aranyozó lemez. 

[aranypelyhes] {aranypülüsV dvarhélym. Vadr. 
334): aranyfüstös. 

[aranypelyhez] {aranypiliz Háromszék m. Nyr. 
11.521 ; aranypülüz Udvarhely m. Fehér-Nyikó 
mell. Vadr. 111): aranyfüstöz, aranyfüsttel bevon. 

1. ARANYÁSZ: aranymosó (Torda-Aranyos 
m. Sinfalva, Szentmihályfalva, Topánfalva Ka- 
nyaró Ferenc; [gúnynév] Veszprém Nyr. IX.287). 

2. ARANYÁSZ : aranyat mos (Torda-Aranyos 
m. Sinfalva, Szentmihályfalva, Topánfalva Ka- 
nyaró Ferenc). 

ARANYKA: réti szironták (Heves m. Névtelen 
1840). 

ARANYOS {arangyas Székelyföld Győrff'y Iván). 

aranyos-csíz: tengelic (Heves m. Névtelen 
1840). 

ARÁNYOS {erányos Tisza-Sz.Imre Nyr. X.329) 
[vö. irány os]. 

ARASZ {araszt Palócság Nyr. XXII.31 ; Kap- 
nikbánya vid. Nyr. 11.277). 

ARASZKORA: arasznyi. Araszkora hal (Ud- 
varhely m. Derzs Kanyaró Ferenc). 

ARASZOS {arasztos Torontál m. Ó-Szent-Iván 
Kálmány L. Szeged népe III.79). 

[ARATÁS]. 

aratás-tű. Aratás-tűbe vót az idő (Soprony m. 
Kisfalud, Nagy-Miháli Nyr. XXI.335). 

ARATÓ : 1. aratni való. Van-e még sok arató- 
tok? (Székelyföld Kiss Mihály); 2. aratás. Ara- 
tóba menyek (Székelyföld Kiss Mihály). Vgy-e a 
ténnap és hiválak, hogy a Rózsikáékot segidd még 
az aratóba? (Udvarhely m. Nyr. VI.517). 

ARBÁJTOS (Kaszárnyai szó Nyr. V.331 ; or- 
bajtos Nyr. VI.234): napos. 

ÁRBOC {árbuc Székelyföld Kiss Mihály; Há- 
romszék m. MNy. VI.244): nagy fenyűszál, a 
melyet magas épület építésekor állás-oszlopnak 
használnak (Háromszék m. MNy. VI.244). 

[ARC, ORCA], ^rcmí (Fertő mell. MNy. ni.242 ; 
Gyór-Sz.-Márton Bódiss Jusztin ; arc-szint [nép-eti- 
mológia] Győr m. Nyalka Bódiss Jusztin; orcént 
Győr-Sz.-Márton Bódiss Jusztin; orcény Győr-Sz. 
Márton Bódiss Jusztin; Baranya m. Dráva mell. 
Nyr. Vin.427 ; orcét Győr-Sz. Márton Bódiss Jusz- 
tin; Baranya m. Ormányság Nyr. n.279): szembe, 
szemtől szembe. Arcint nézni: szemtől szembe, 
erősen v. jól megnézni. Arcint látni: színről- 
színre látni (Győr-Sz. Márton Bódiss Jusztin). 
Orcét fogad : szívesen lát, jól v. vendógszeretőleg 



53 



ARCAZ— ARGUVALOD-IK 



ARISTOM— ÁRNYÉKA 



54 



fogad (Győr-Sz. Márton Bódiss Jusztin; Baranya 
m. Ormányság Nyr. 11.279). Orcény várik ükét: 
szívesen látják, fogadják (Baranya m. Dráva 
mell. Nyr. VIII.427). — [Arcul] {arcé, orcé Bara- 
nya m. Tsz.; orcé Baranya m. Sz. Lőrinc Nyr. 
XVII.380). Orcé vár: elvár, szembe vár (Baranya 
m. Sz. Lőrinc Nyr. XVIL380). 

[Szólások]. Arccal vár: szívesen l|p,t (Baranya 
m. Csaplár Benedek). 

orca-nókütt-való : arcátlan, szemtelen (Szol- 
nok-Doboka m. Szász-Nyíres Kovács Dezső). 

arcai-jászol: olyan jászol, a melynek mind 
a két oldalára lehet lovat állítani; ellentéte: 
félszer-j aszol (Nagy-Kúnság Nyr. in.233). 

[AECÁZ, ORCÁZ]. 

le-orcáz: lepirongat (Székelyföld Kriza). 

meg-arcáz (meg-orcáz): megpirongat (Három- 
szék m. MNy. VL340; Kiss Mihály). 

[ÁRCIÁL]. 

még-árciál: megszólít vmíért, kérdőre von 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

[ARCOL]. 

meg-arcol : megpirongat, szemrehányással illet 
(Háromszék m. Győrffy Iván). 

ARCULAT {arcilat Hajdú m. Nádudvar Nyr. 
Vm.234). 

ÁRDÉJ (Brassó m. Hétfalu Hoffmann Frigyes ; 
árdé Brassó Hoffmann Frigyes ; árdél [?] Brassó 
m. Tatrang Nyr. n.476 ; árdély, árgyéj Brassó m. 
Hétfalu Hoffmann Frigyes): paprika. 

[ARÉDÁL, ÁRIDÁL]. 

lé-aredál : letartóztat. Lovam le van aredálva, 
magam estem nagy rapságba (Torontál m. Monos- 
tor Kálmány L. Szeged népe HL 16). 

meg-árédál (meg-áridál) : út közben megszólít 
V. kérdőre von (Zala m. Szepezd, Tűrje, Veszprém 
m. Nyr. XXL522; Veszprém vid. Nyr. XIX.574). 

ÁRÉNDÁZ : árendál, bérel (Pest m. Szeremle 
Nyr. XVI.505). 

ÁRGUVÁL {árbuvál Török-Sz. Miklós Nyr. IX. 
523 ; árgovál Tata Matusík Nep. János 1841 ; 
ar^ouaí Rozsnyó Nyr. \^II.564): 1. árgovál: rimán- 
kodik, kunyorál (Tata Matusík Nep. János 1841) ; 
2. árbuvál : alkudozik (Török-Sz. Miklós Nyr. IX. 
523) ; 3. argóval : álldogál, ácsorog. Ne árgoválj, 
ha eredj dolgodra (Rozsnyó Nyr. VIII.564). 

ÁRGUVÁLÓD-IK (Csongrád m. Arany-Gyulai 
NGy. n.429. 437 ; árgovállód-ik Pannonhalma Nyr. 
Xn.l87; árgoválógy-ik Pest m. Tinnye Nyr. VII. 
39 ; árguvállód-ik Kís-Kún-Halas Nyr. XIV.236) : 
1. rimánkodik, kunyorál (Kís-Kún-Halas Nyr. 
XIV.236 ; Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.429. 
437; Pest m. Tinnye Nyr. Vn.39) ; 2. felesel (Pan- 
nonhalma Nyr. XII.187); 3. céltalanul ide s tova 
lézeng (Pest m. Tinnye Nyr. VII.39). 



ÁRISTOM {áristrom Csík m. MNy. VI.368). 

[ÁRJÁNYOS], 

árjányos-hitü: hitetlen (Szeged Nyr. Vn.180). 

ÁRKÁNY: félig lószőrből, félig kenderből font 
s a végén hurkos kötél, a mellyel a szilaj lovat 
a ménesből kifogják (Kís-Kún-Halas Nyr. XIV.236). 

ÁRKOS: gödrös. Maj itt észt az árkossal [az 
út gödrös részét] közietem (Tapolca Nyr. Vni.372). 

ÁRLA: szúz leány (Szatmár m. Lauka Gusz- 
táv 1842). 

ÁRMÁDIA {ármádzia Torontál m. Száján Kál- 
mány L. Szeged népe 11.58). 

[ÁRMÁNY]. 

[Szólások]. Ejnye ahhármánnyát ! (Kís-Kún Fél- 
egyháza Nyr. XVn.133). 

ÁRMÁS: községi szolga (Szilágy m. Berettyó 
mell. Nyr. IX. 181). 

ÁRMOZOTT: ármányos, átkozott. A műt 
tavasszé én is ászt az ármozott rósz köket, a 
Gyancsi gyereket elöküttem az iskolába (Vas m. 
Őrség Nyr. 1.421). 

ARMURÁR: 1. marha-tályog ; 2. marhatályo- 
got gyógyító növény (carduus marianus, silybum, 
mariendístel) (Kapnikbánya és vid. NyK. III.373). 

ÁRNICS (Brassó m. Tatrang Nyr. 11.476; ár- 
nyincs Hétfalu MNy. V.346) : színes gyapot-fonal. 

ÁRNYAD: elernyed, ellankad, elerőtlenedik, 
elalél, félholttá lesz (Székelyföld Csaplár Bene- 
dek; Csík m. MNy. VI.368; Háromszék m. MNy. 
VI.316; Győrffy Iván). 

ÁRNY ADÓZ: döglőf élben van. Árnyadoz a 
csiirke (Székelyföld Csaplár Benedek; Háromszék 
m. MNy. VL316; Győrffy Iván). 

ÁRNYANG [?]: csak árnyéka már annak, a 
mi volt (Hely nélkül Nyr. Xn.526). 

ÁRNYÉK: 1. széltől, fagytól védett hely, csen- 
des hely, pl. nád v. bokor melléke (Fehér m. 
Velencei-tó vid. Nyr. XVII.430; Somogy m. 
Szőllős-Györök Nyr. XVI.45); 2. félszer, szín. 
Béfekütt a tehén az éccakára az árnyék alá, meg- 
változik az üdö {Székelyfölá Kíss3Iihály). Taszitsd 
bé ezt a szekeret az árnyék alá (Háromszék m. 
Vadr.). 

árnyék-alja (árnyék-aja Udvarhely és Csík 
m. Csaplár Benedek, Győrffy Iván; árnyék-ajja 
Székelyföld Nyr. XV.432; Udvarhely m. Homo- 
ród vid. Vadr. 560; Erdővidék, Olasztelek Nyr. 
XV.336. 575 ; Háromszék m. Vadr.) : félszer, szín. 

árnyék-tartó : napernyő (Csík m. Gyímes Nyr. 
IX.504). 

[ÁRNYÉKA]. 

árnyéka-víz: [nép-etimológia] arnica (Maros- 
Torda m. marosi alsó-járás Ravasz Árpád). 



55 



ÁRNYÉKOL— ARRUNT 



ART— ARVAHOD-IK 



56 



ÁRNYÉKOL : 1. árnyékban hever, hűsöl (Göcsej 
MNy. V.129; Budenz- Album 160; Nyr. XIV.165); 

2. lustálkodik, tétlenkedik (Göcsej MNy. V.129). 

[ÁROK]. 

árok- vájó: kapa-módra használt csáklya (Szi- 
lágy-Somlyó Nyr. XVI.237). 

[ÁROL]. 

meg-árol: árt szab, megbecsül (Székelyföld 
Tsz.). 

ÁROS, ÁRUS (áros^ Moldvai csáng. Nyr. X.202) : 
1. árosz, árosz ember: kereskedő (Moldvai csáng. 
Nyr. X.202); 2. áros (Csallóköz Nyr., 1.231). 
árus (Tisza-Beő Nyr. VIII. 186): drága. Áros mes- 
terség: jó keletű mesterség (Dunántúl Nyr. V.264); 

3. árú. Mi árus ez a ruha: mi az ára? (Göcsej 
Budenz-Album 162; Nyr. XIV.167). Mellen árus 
ez a pár csizsma? (Repce mell. Nyr. XX.366). 

[ÁROSOD-nC]. 

meg-áro8odik: megdrágul (Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. MNy. VI.340; Györffy 
Iván). 

ÁRPA (árpa Nyitra m. Farkasd Nyr. XIX. 
461; orpa Pozsony m. Tárnok Nyr. Vin.471). 

árpa-lángos : [tréf .] katonai vászonruha (Nógrád 
m. Fabó András 1841). 

[ÁRPÁRI]. 

árpári-alma: aratáskor érő, kellemes ízű, jó 
fajú savanyú alma (Moldva, Klézse Nyr. VII.382). 

ÁRPIKA (Pest m. Szeremle Nyr. XVI.504; 
árpiká Szlavónia Nyr. V.61): árpa, árpácska. 

ARRA {óra Baranya m. Nagy-Harsány Nyr. 
Vn.478; Baranya m. Dráva meU. Nyr. Vin.427). 

ARRÁBB [arr'ebh Repce mell. Nyr. XX.365; 
árre^hh Gömör m. Nyr. XVIII.422). 

[ARRÁNAK] {arránok Repce mell. Nyr. XX. 
414): arra, arra felé. 

[ARROTT], AROTT: arra. Arott estem (Vas 
m. Nyr. XVm.144). 

ARRUNNAN, ARRÜNNAT, ARRUNNÉT 

(drunnan Szatmár m. Nagybánya Nyr. X.328; 
XIII.527; arrunnat Háromszék m. NyK. III.6; 
arrunnét Háromszék m. Vadr. ; Háromszék és 
Csík m. összeszögellésénél Vadr. 554): arról, arról 
felől [vö. errmmen]. 

ARRÜNNÓL: cv (Háromszék m. Vadr.; Három- 
szék és Csík m. összeszögellésénél Vadr. 554) 
[vö. errünnől]. 

ARRUNT : a tájt (Háromszék m. Vadr. 491 ; 
Háromszék és Csík m. összeszögellésénél Vadr. 
554) [vö. erriint]. 



1. ÁRT: romlott, rothadt, poshadt (főtt étel, 
kenyér, málé, víz) (Moldva, Klézse Nyr. VII.237). 

2. ÁRT, ÁT {árt Abauj m. Beret Nyr. III.522 ; 
át Székelyföld Tsz.). 

[Szólások]. Ártja v. bele-ártja (ártyá, áttya) 
magát vmibe: bele-avatkozik (Abauj m. Beret 
Nyr. in.522; Székelyföld Tsz. Csaplár Benedek). 

ARTÉ (Szilágy m. Nyr. IX. 181; árté Három- 
szék m. Vadr.) : 1. arté : egyenesen, nyíltan, a 
szemébe (megmondani). Már én asztat arté még- 
mondom néki (Szilágy m. Nyr. IX.181); 2. árté: 
derék, pompás. Árté vendégség. Vessünk egy árté 
pipázást (Háromszék m. Vadr.) 

ÁRTOGAT: alkalmatlankodik (Abauj m. Név- 
telen 1839). 

[ÁRUL]. 

el-árúl : [tréf.] elveszt. A ját elárulta a kalap- 
ját (Háromszék m. Nyr. X.3'8). 

ÁRVA: 1. özvegy (Kolozsvár Kanyaró Ferenc); 
2. hitvány; ügyefogyott, élhetetlen (Székelyföld 
Kiss Mihály). Nincs egy árva garas is a zsebembe. 
Még csak egy árva baromfi sincs a házánál. Csak 
egy árva asztalkát se láttam a szobájába (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

[árva-in]. 

[Szólások]. Arva-ina kilátszik: [mondják sovány 
lóról, bárányról stb., a melynek a hátulsó comb- 
ján horpadtság fut végig] (Heves m. Névtelen 
1840). 

árva-jószág: silány holmi v. hitvány, göthös, 
beteges ember, marha (Székelyföld Kiss Mihály). 

árva-lajbi: [nép-etimológia] ármelleibel (Kaszár- 
nyai szó Nyr. VI.44). * 

árva-leves: hús nélkül, hagymával készített 
vékony rántott leves, a melybe tarhonyát v. 
metéltet főznek bele (Kolozsvár Szinnyei József). 

árva-szájú : kevés-szavú, csendes, jámbor (em- 
ber) (Pest m. Virág-Peregh Király Pál). 

árva-szíj : a ló marján és szügyén levő hámo- 
kat összefoglaló szíj (Heves m. Névtelen 1840). 

árva-tőke: más helyről hozott és elültetett 
szőllővessző (ellentéte az anyjáról húzott tőkének; 
vö. húz) (Deljrecen Nyr. IX. 144). 

árva-viola {árvo-violla Soprony és Vas m. 
Nyr. X.331) — árvácska. 

ÁRVÁCSKA {árvácska Soprony és Vas m. Nyr. 
X.331) : 1. viola tricolor grandiflora (Torontál m. 
Nyr. XVII.522; Gömör m. Zabar Nyr. IV.72); 
2. százszorszép (Eger Nyr. IV.72). 

[ÁRVAHOD-IK]. 

el-árvahodik : elárvul (Szatmár, Szabolcs, Ugo- 
csa m. Nyr. IX. 135). Ugyancsak elárvahodott az 



57 



ARVASZOD-IK— ASPOL 



ASZ-IK— ASZOK 



58 



istenadta: elszegényedett, a ruha levedlett róla 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.527). Elárva- 
hodott: elárvult, elhagyott, tengődő (Nagy-Kúnság 
Nyr. ni.233; Mezőtúr Nyr. X.477). 

[ÁRVÁSZOD-IK, ÁRVÉSZOD-IK]. 

el-árvászodik (Háromszék ra. Vadr. ; el-árvé- 
szodik Székelyföld Kiss Mihály): cv. 

[ÁS]. 

[el-ás]. 

[Szólások]. Elásta magát: eljátszotta, eltemette 
a becsületét. Nem bánom, hadd ássa é magát 
(Udvarhely m. Nyr. IV.176). Elás a viz: más- 
felé ellopja, elfúrja magát a folyó, pl. a gátnál 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

ás-nyes : fúr-farag, faragcsál (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. IX. 139). 

ás--vós : cv) (Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 139). 

[ÁSÁNKOD-IK]. 

neki-ásánkodik : neki-fohászkodik, neki-gyür- 
kőzik, nagy buzgósággal fog vmihez (Jászberény 
Nyr. XIX.183). 

ÁSINGOL: ámuldoz (Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
141; Kún-Sz. Márton Nyr. 11.474). 

ÁSÍTOZ-IK: áhítozik (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.237). 

ÁSPA (Dunántúl Nyr. V.128; Rábaköz Tsz.; 
Baranya m. Ormányság Tsz. ; Baranya m. Bara- 
nya-Sz. Lőrinc Nyr. XVII.335 ; Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.; ásfa Gömör m. Krasznahorka-Váralja 
Nyr. III.184; ásoi) Vas m. Őrség Nyr. 11.324; áspó 
Göcsej Tsz.; áspu Vas m. Őrség MNy. V.78; 
ázsop Göcsej, Résznek Nyr. XIL188): motolla. 

ÁSFÁL (Baranya m. Baranya-Sz. Lőrinc Nyr. 
XVII.335; Baranya m. Csúza Nyr. XVin.46; 
Somogy m. Sima Nyr. XIX.380; Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839): motoUál. 

ÁSPÁLÓ : motolla (Somogy m. Nyr. XIV.479). 

áspáló-fa : cv (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII,46). 

áspáló-vas: az a kis vas-rudacska, a melyet 
a rokka orsójába dugnak, midőn róla a reá font 
fonalat föl akarják motollálni; ezen forog az 
orsó (Somogy m. Sima Nyr. XIX.380). 

ÁSPIS (Háromszék m. Vadr. 396 ; sáspis, sáspi 
Háromszék m. Vadr.): mérges kígyó, vipera. 
A kirájné az áspis szemivel csakhamar megesmérte 
köztik a dogot (Háromszék m. Vadr. 396). Te sás- 
pis teremtés! (Háromszék m. Vadr. 515). 

áspis-kígyó : cv (Hely nélkül Arany-Gyulai NGy. 
L189). 

[ÁSPOL, ÁSPÓL] (áspunyi Vas m. Őrség Nyr. 
ll.S2á)--=áspáL 



ASZ-IK {ajszani Hargita vid. Vadr. 95; assz 
Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. Nyr. 
n.521). 

ASZAL {aszol Székelyföld Tsz. 204b): szárít 
(Erdővidék Tsz.) Üljön le sz aszalja meg magát 
(Moldvai csáng. Nyr. X.153). 

ki-aszol: kiszárít. A nagy meleg a plántákat 
kiaszolja (Székelyföld Tsz.). 

ASZALÉK : mindenféle aszalt gyümölcs (Bala- 
ton mell. Horváth Zsigmond 1839). 

[ASZALÓ]. 

aszaló-sövény : aszaló lésza (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

ASZÁLY (Tolna m. Paks Nyr. XIX.431; aszáhj 
Csallóköz Fábián Gábor 1839) : szoknya s egyéb 
hosszú köntös alja v. szegélye; — a hosszú 
szúr bőségét meghatározó darab, mely egész az 
aljáig lenyúlik (Hely nélkül Nyr. Xn.239). 

[ASZÁLYOS], ASZALÓS: bizonyos módon varrt 
8 pántlikákkal kicifrázott kis női fölöltő (Baranya 
m. Tsz.). 

[ASZALYOZ]. 

be-aszalyoz : (a szűrt) a bőségéhez megkíván- 
tató darabokkal ujjával eggyütt összevarrja (Hely 
nélkül Nyr. Xn.239). 

ASZAT (Repce mell. Nyr. XX.411; Soprony 
és Vas m. Nyr. X.331; Tisza-Sz.Imre Nyr. IX. 
137; Ipoly völgye. Kővár vid. Nyr. XVI.380; 
Udvarhely m. Vadr.; Kiss Mihály; acat Szeged 
Csaplár Benedek; ászát Hont m. Ipolyság Nyr. 
XIX.45; aszót Vas m. Sztrokay Antal 1842; 
aszott Vas m. Kemenesalja Horváth Zsigmond 
1839; Heves m. Névtelen 1840; Szilágy m. 
Nyr. IX.181): szántóföldeken élősködő szúrós, 
tüskés tövises növény. 

[aszat-tövis] {aszatövis, aszatöviss Udvarhely 
m. Kiss Mihály) : <v. 

[ASZATKA] [oszotka Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. X.323; Zemplén m. Deregnyő Nyr. XHI. 
235): cv. 

ASZATOL (Tisza-Sz.Imre Nyr. IX.137; Deb- 
recen Király Pál; acatol Alföld Nyr. Xin.192; 
Szentes Nyr. VIII.331; Szeged Csaplár Benedek): 
aszatot gyomlál. 

ASZÓ: olyan völgy, a melyen végig esős 
időszakban és tavaszi olvadáskor kissebbszerú 
patak foly, de egyébkor száraz (Székelyföld 
Nyr. 1.384). Völgy-nevek: hosszú-aszó, hév-aszó, 
hideg-aszó, nagy-aszó (Erdély Nyr. 1.384. 385). 

ASZOK: 1. gerenda, melyen a malomkerék 
tengelye nyugszik (Győr Nyr. XI.288 ; Baja Nyr. 
XVII.239) ; 2. kender- v. len-áztatásnál használt 
rúd ; kettőt tesznek a kévék alá, kettőt föléjük, 
úgy foglalják őket össze (Zemplén m. Deregnyő 
Nyr. Xn.93); 3. téli gyümölcs (alma, körte) 



59 



ASZOKOLTAT— ASZTAL 



ASZTORKA— ATABOTAL 



60 



eltartására gerendákból és deszkákból v. vesz- 
szöfonatokból készült polcos állvány (Székely- 
föld Nyr. XXI.522). 

ászok-fa: 1. az a fa, a melyre a tűzhelyen 
a tüzet rakják. Ászokfára rakd a tüzet (Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XVni.431); 2. fölső gerendá- 
zat (Szatmár m. [?] Nyr. XVIII.431). 

ÁSZOKOLTAT : pihentet, rajta hagy az ászo- 
kon (olyan bort, a melyet aligha lehetne kide- 
ríteni) (Győr m. Bódiss Jusztin). 

ASZOVÁNY : sorvadás (tabes, pl. tabes mesa- 
raica, midőn a gyermek hosszas hasmenés kö- 
vetkeztében elsorvad). Aszoványhan van a gyer- 
mekem (Mátyusfölde, Tallós Nyr. XVI.333). 

ASZOVÁNYOS : sorvadásos. Aszoványos a 
gyermekem (Mátyusfölde, Tallós Nyr. XVI.333). 

ASSZÉKUBÁCIÓ {szekurácció Göcsej, Nagy- 
Lengyel Nyr. X.191): biztosítás. 

ASSZÉKUBÁL {szekurál Bihar m. Fugyi- Vá- 
sárhely Nyr. in.232; Zemplén m. Tállya Nyr. 
IV.521): biztosít. 

be-asszekurál : {he-ászekurái Veszprém m. 
Szentgál Nyr. 111.89; be-asszekurát Somogy m. 
Visnye Nyr. XVn.285; bé-ásszékurd Hont m. 
Ipolyság Nyr. XEX.188; be-szekurália magát 
Zemplén m. Tállya Nyr. IV.477): becsíp, meg- 
részegszik. 

ASSZONY (ajszon Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. nL232; Hargita vid. Vadr. 95). — Asszo- 
nyom: 1. sógorasszony. Nem gyű ke, asszonyom? 
Nem vöt itt a zasszonyom ? (Tolna m. Bátta Nyr, 
XVnL334). így nevezi és szólítja a) az öcs a 
bátyja feleségét (Tolna m. Nyr. XXI.528) ; b) az 
eggyik testvér felesége a másikét (Fehér m. 
Nyr. X.189; Alföld Nyr. n.424); c) az öcs fele- 
sége a férje bátyjának a feleségét (Tolna m. 
Kölesd Nyr. ni.271 ; Komárom m. Perbete vid. 
Gáncs Géza). — Orebbik asszonyom: így nevezi 
és szólítja a menyecske a férje nénjét (Győr 
vid.) y. a férje bátyjának a feleségét (Fehér 
m.); kissebbik asszonyom: így nevezi a menyecske 
a férje húgát (Győr vid.) v. a férje öccsének 
a feleségét (Fehér m.) (Nyr. VL325; X.187); 
— 2. így nevezi a féríi a házastársát, a kivel 
nincsen összeesketve (Pest m. Tinnye Nyr. VH. 
40) [vö. ember 2.]. 

asszony-ember (Bodrogköz Tsz.; Székelyföld 
Tsz.; asszony-embör Udvarhely m. Nyr. V.175): 
asszony. 

asszony-néném: a jobbmódú asszonyok meg- 
szólítása (Kecskemét Nyr. IV.284). 

ASSZONYIÁLKOD-IK : asszony-módra visel- 
kedik. Ne asszonyiálkodj : mondják a nyávogó, 
síró férfinak (Udvarhely m. Lövéte Nyr. XVH. 
133). 

ASZTAL {asztál Kún-Sz.Márton Nyr. n.475; 
asztó Eszék vid. Nyr. V.270 ; osztal Maros-Torda 
m. marosi alsó-járás Ravasz Árpád): a jéghalá- 



szatnál az a négyzet alakú nagy lék, a melyen 
a hálót beeresztik (Erdélyi Mezőség Hermán 0. 
Halászat K.). 

[Szólások]. Asztalt ad: kosztot ad. Két deák- 
nak ad asztalt. Jó asztalt ad, de jól meg is fizet- 
teti a föztit. Nagy asztalt tart: jól, fényesen él, 
sok vendéget lát (Szeged Csaplár Benedek). 

asztal-borító {ásztál-borUó Gömör m. Jánosi 
Nyr. XIX.91): asztal-térítő. 

asztal-fia {aszta-fia Vas m. Őrség Nyr. XIL 
281) : asztalfiók (Balaton mell. Tsz. ; Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek; Udvarhely és Három- 
szék m. NyK. X.325). 

asztal-pénz (aszta-pénz Göcsej Nyr. XII.94): 
a kattíolikus papnak készpénz-fizetése. 

asztal-szék: alacsony asztal, a melyet szék- 
nek is használnak (Csongrád m. Arany-Gyulai 
NGy. n.441; Szabolcs m. Földes Nyr. ni.36). 

asztal-szög: az utolsó hely az asztalnál (Palóc- 
ság Nyr. XXn.31). 

ÁSZTORKA: vastag vászondarab, a mellyel 
a tele töltött zsák száját befödik és befűzik 
(Szeged Nyr. 1.136; Csaplár Benedek). 

ASZÚ, ASSZÚ {ajszu Székelyföld Nyr. XV. 
432; Brassó m. Tatrang Nyr. n.476; Hétfalu 
Nyr. XVI.477; Hétfalu, Zajzon Nyr. in.326): 
aszott, aszalt, száraz. Asszú ág : száraz ág 
(Moldva, Klézse Nyr. X.479). Ajszu szilva: aszalt 
szilva (Hétfalu, Zajzon Nyr. ni.326). 

ASZÚSÁG {asszuság Székelyföld Kiss Mihály) : 
száraz ág-bog. Menny az erdőbe, hozz egy szekér 
asszuságot. Szerezz valahonnét e' kicsi asszuságot 
erre a tűzre. 

ÁTA-BOTA {dta-bota Palócság Nyr. XXII.31; 
áta-bata Szeged vid. Nyr. IV.168; áta-bóta Veszp- 
rém m. Csékut Nyr. XIV.192): 1. hebehurgya 
(Palócság Nyr. XXII.31). Áta-bata--^- átabotában 
(Szeged vid. Nyr. IV.168); 2. rendetlen (Palóc- 
ság Nyr. XXn.31). De áta-bóta ember e, csak 
u' lig-lóg rajt a ruha (Veszprém m. Csékut Nyr. 
XIV. 192) [vö. váta-bota, váta-hota]. 

ÁTABOTÁBAN (Veszprém m. Csékut Nyr. 
XIV.192; átabotába Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Fölső-Somogy, Marót puszta Nyr. X.189; Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.237; Csallóköz Csaplár Be- 
nedek; átabotába Palócság Nyr. XXII.31; áto- 
botábo Vas m. Répce-Sz. György Nyr. XVIII.480 ; 
Zala m. Gelse és vid. Nyr. XV.572 ; áttabotába 
Somogy m. Csurgó Nyr. XXI.47): össze-vissza, 
rendetlenül, imígy-amúgy. Átabotába van a szoba 
(Fölső-Soraogy, Marót puszta Nyr. X.189). Csak 
átabotában vegeszte el a dogot (Veszprém m. 
Csékut Nyr. XIV. 192). Hova mész már oda áta- 
botába [pl. a kerti vetemények közé] mindent 
összegázolni? Elment átabotába, maga se tudja 
hova (Csallóköz Csaplár Benedek). 

ÁTABOTÁL : keresztül-kasul, össze-vissza jár 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 



61 



ATABOTAVAL^AVAR 



AVAS— AVATÁS 



62 



ÁTABOTÁVAL {átabotávál Baranya m. Nyr. 
III. 565) = átabotában. 

ÁTALAG {antálag Zemplén, Szatraár, Bereg 
m. Pap Károly; ántalag Győr m. Bőny Nyr. 
XVI.143). 

[ÁTÁNKOD-IK]. 

neki-átánkodik : neki-támad (szóval). Úgy ne- 
kem átánkodott, hogy alig tudtam a lobomon meg- 
állani (Bihar m. Pocsaj Nyr. VIII.379). 

ATILLA: kardos,, feleselő (menyecske). De 
atilla egy asszony! (Érsekújvár Nyr. XXI.93). 

[ATKÁS]. 

atkás-fenók : víz-fenék, a melyen sok az aka- 
dékos gyökér stb. (Komárom Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

[ÁTKOZJ. 

[Szólások]. Átkozom a lelkit a gonosz fattyának! 
[szitkozódás] (Csallóköz Csaplár Benedek). 

ÁTKOZOLÓD-IK : átkozódik (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.214). 

ATTÓL : azért [ellentétes mondatokat kapcsoló 
kötőszó]. En az igaz, hogy nagy embör vagyok, 
de attól apád hejett apád, anyád héjett anyád löszök 
(Udvarhely m. Vadr. 457). Legkisebb köztök, attól 
mégis legelső (Háromszék m. Nyr. 11.522; XX.331). 
Attól ő nem haragszik (Háromszék m. Nyr. 11.522). 
Attól még es élmények (Háromszék m. Vadr.). 

[ATTÓTÓL]. 

attótól-fogva : attól fogva (Háromszék m. 
Vadr. 491. 554). 

[ATYAFISÁG]. 

[Szólások]. Jó atyafiságba gyöttek: jó barátok 
lettek (Mezőtúr Nyr. Vin.138). 

AVAD [ovad Repce mell. Nyr. XX.410) : 1. ócs- 
kává, elnyütté lessz (ruhanemű, bőr, kötél) (Bihar 
m. Sárréti járás Nyr. XVII.87; Gömör m. Nyr. 
XVII.133). Meglehetős avadt gúnyába jött hozzám. 
Az öreg is meg avadt már (Szatmár m. Nyr. XVII. 
133). Öjan avatt, rongyos ujjas vót rajta, hogy 
még hat macska se fogott vóna meg benne egy 
egeret. Nem fog megavadni soha rajtad a gúnya, 
szógám: beteg vagy, meghalsz (Udvarhely m. 
Eted Nyr. XVII.87); 2. avasodik (Repce mell. 
Nyr. XX.410; Tolna m. Tamási Nyr. XVIL133; 
Ráckeve Nyr. XVII.133); 3. megmaródik, megfő, 
megpuhul (a hús, forró vízben v. ecetben a tűzön 
állva). Má megavatt a hus az ecetben (Zala és 
Vas m. Nyr. XVII.133. 177); 4. evesedik, genyed 
(a seb) (Vas m. Nyr. XVII.133). Szegénnek meg- 
avatt a keze (Zala m. Nyr. XVII.133). 

AVALKOD-nC: óbégat (Heves m. Névtelen 
1840). 

AVAR: kiaszott fú (Balaton mell. Tsz.; Csalló- 
köz Csaplár Benedek; Mezőtúr Nyr. IX.183; 
Székelyföld, Csík m. Tsz.). 



AVAS: 1. állott, állásban megromlott, meg- 
büdösödött. Avas víz. Avas virág: a mely a 
virágcsuporban régóta áll (Abauj m. Gönc Nyr. 
V.272). Avas bor (Balaton mell. Tsz.); 2. avas 
szalonna v. disznóhús. Köss avast a sebre (Erdő- 
vidék Nyr. Vin.142; Háromszék m. Nyr. X.40); 
3. régi, nagyobbrészt már kopárosodó erdőrész 
(Székelyföld Kiss Mihály; Udvarhely m. Nyr. 
XXI.523; Erdővidék Nyr. Vin.142). 

AVASKA: füstölt hús cigányos neve (Heves 
m. Névtelen 1840). 

AVAT : 1. az egyházba bevezet, beiktat, meg- 
szentel : a) új asszonyt v. új házaspárt (bizonyos 
szertartással v. pusztán miseszolgáltatással) a 
lakodalom után való reggel (Soprony m. Nyr. 
XVI.46; Miskolc vid. Nyr. XVH.88; Pozsony m. 
Deáki Bódiss Jusztin) ; b) gyermekágyból fölkelt 
asszonyt és kisdedét (Miskolc vid. Nyr. XVII. 
88 ; Székelyföld Bódiss Jusztin) ; 2. beáztat (posz- 
tót, vásznat stb., hogy összehúzódjék) (Zemplén 
m. Nyr. XVn.273; Zilah Nyr. XVn.134). 

be-avat: 1.= avat 1. a. J. tiszlendúr beavatá 
Erzsikét az asszonyok közé (Háromszék m. Nyr, 
XVII.133); 2. = avat 2. (Debrecen vid. Nyr. 
XVn.87; Miskolc Nyr. XVn.133; Kolozsvár Nyr. 
XVn.87; Nagy-Enyed Nyr. XVn.133; Székely- 
föld Nyr. XVII.88; Udvarhely m. Eted Nyr. 
XVn.88). 

ki-avat : = avat 1. b. (Somogy m. Szőllős- 
Györök Nyr. XVI.46). 

meg-avat: 1. -= avat 2. (Jászkunság Nyr. XVII. 
134; Kis-Kún-Halas Nyr. XVII.87; Szatmár m. 
Nyr. XVn.134; Kolozsvár Nyr. XVn.87; Nagy- 
Enyed Nyr. XVn.133; Zilah Nyr. XVn.134; 
Gömör m. Nyr. XVII.134; Marosszék, Nyárád 
mell. Nyr. XVn.133; Székelyföld Nyr. XVn.88; 
Udvarhely m. Eted Nyr. XVII.88). Ha a búzát 
megavatják, nem lesz üszkös (Hegyalja Nyr. XVII. 
133); 2. pácol, abárol (Vas és Zala m. Nyr. 
XVII.175. 178); 3. megstopfol. Végy fonalat és 
töt a kezedbe s avasd meg a strimflit. Aggyá ide 
kéjed azt a strimflit, mingyárt megavatom (Három- 
szék m. Nyr. XVn.133). 

AVATAG, AVATÉG {avadag Székelyföld Kiss 
Mihály; Háromszék m. Nyr. XVII.133; avadég 
Székelyföld Kiss Mihály; avadék Székelyföld Tsz. 
Nyr. XVIL87; avatag Csallóköz Csaplár Benedek; 
Székelyföld Tsz. Kiss Mihály; C5,ík m. Csík-Sz, 
György Nyr. X.330; Háromszék m. MNy. VI. 
242. 316; Nyr. IV.561; XVn.133; avatég Székely- 
föld Kiss Mihály; avaték Háromszék m. Vadr. 
415): ócska, elviselt, elnyűtt. Szép drága köntös- 
siből levetkeztették, valami rongyos avatékba ötöz- 
tették (Háromszék m. Vadr. 415). 

AVATAGSÁG: ócska holmi (Székelyföld Csap- 
lár Benedek ; Háromszék m. Győrffy Iván). Már 
hogy tudtál azért a hasznavétlen avatagságért annyi 
pénzt kidobni? (Alföld Nyr. Xin.525). 

AVATÁS {avatás Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. 
XVII.233) : az asszonynak az esküvő utáni napon 



63 



AVATÓ— AZ 



AZ 



64 



V. a gyermekágy után a templomba való beve- 
zetése és megáldása (Somogy m. Vajda Gyula; 
Alföld Hám Sándor; Zemplén m. Nyr. XVII.273; 
Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. XVII.233). 

AVATÓ : cv) (Szeged, Temesköz Kálmány L. 
Szeged népe 1.113; 11.215). 

[AVATÓD-IK], ÁTÓD-IK: avatásra áll (gyer- 
mekágy után az asszony). (Moldvai csáng. Nyr. 
IX.489; Moldva, Klézse Nyr. IX.428). 

AVÍTT (Dunántúl Nyr. XVI.190; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XV.213; Kecskemét, Szeged, Csalló- 
köz Csaplár Benedek; Palócság Nyr. XXU.31; 
avét Soprony m. Szakony Király Pál; Vas m. 
Őrség Nyr. 1.422; Keszthely vid. Nyr. VI.522; 
Tihany Hermán 0. Halászat K.; avétt Soprony 
m. Szakony Király Pál; Vas m. Őrség Nyr. 
n.324; Somogy m. Babod Nyr. Xni.285; Baranya 
m. Csúza Nyr. XVin.478 ; avit Soprony m. Röjtök 
Nyr. ni.514; avttott Csallóköz Csaplár Benedek; 
avitt Repce mell. Nyr. n.517; XX.365; Vas m. 
Őrség Nyr. Xn.281 ; Keszthely Nyr. XI.237; 
ovított Csallóköz Csaplár Benedek; ovííí Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek): ócska, elnyűtt. 

AVUL {ovul Székelyföld Tsz. Győrffy Iván). 

beló-avul ; bele-rögződik (Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. MNy. VI.317). 

meg-ovul : megavasodik. Annyi szalonnája van, 
hogy mire éfogy, fele megovú (Székelyföld Győrífy 
Iván). 

[AVVAL], AVAL: akkor. S avat alig várják 
(Székelyföld Kriza). 

AZ (ajz Hargita vid. Vadr. 557; jaz Zala m. 
Tapolca Nyr. XVI.327; oz Moldvai csáng. Nyr. 
IX.482). Istók, hun vótá? Jaz erdőbe (Zala m. 
Tapolca Nyr. XVI.327). A: igen [feleletül]. ,Vol- 
tál-e ott? „A." (Csallóköz Csaplár Benedek) 
[vö. addig, akkor, arra, attól, avval, azért], 

[Szólások]. Abban (abba) vagyok: azt gondolom, 
úgy vélekedem, azt tartom (Csallóköz Nyr. 1.379; 
Székelyföld Nyr. XV.432). Avvd vagyok: cv Má 
én csak avvd vagyok, hogy huncut a némöt, ammég 
meleg (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.517,; XV.355). 
Avval tartyák: azt tartják, azt hiszik, úgy vélik 
(Szabolcs m. Földes Nyr. n.419). 

az-hogy, ahhogy, ahogy: csakhogy, úgy de, 
igen de. Ahogy ö másképpen értette s azétt nem 
egyezett hete (Háromszék m. Nyr. 11.521). 

a-ki. Akit: csakis. Nem vótam még ndla, akit 
most (Heves m. Sirok Nyr. VIII.567). 

[az-már-az], amája: az ám [ironice]. Te öt 
forintná is többet árutá. — Amája! (Eszék vid. 
Nyr. XV. 181). 

[az-mondó] {ammondó Székelyföld Nyr, XV. 
432; ammond^ó Palócság Nyr. XXI.417; ámmondó 
Abauj m. Beret Nyr. 11.422), 



[Szólások]. Ammondó (ámmondó) vagyok: azt 
mondom, azt gondolom, azt tartom, úgy véleke- 
dem (Csallóköz Nyr. XV.432; Abauj m. Beret 
Nyr. n.422). 

az-óta {auta Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. 
11.467; Somogy m. Mesztegnye Nyr. IX.281 ; 
X.87; ázilta Szlavónia Nyr. V.63; azíta Eszék 
vid. Nyr. VIII.373; azolta Gyöngyös vid. Nyr. 
11.180; azőte Közép-Somogy Nyr. Vni.218; Bács 
m. Zenta Nyr. XVin.383; Mátyusfölde Nyr. XX. 
23; azuta, azúta Göcsej Nyr. XIV.453; Kardos 
Albert; azüte Baranya m. Ormányság Nyr. III. 
182; Ipoly mell. Nyr. III.428). — Azuta, azúta: 
azután (Göcsej Nyr. XIV.453). Eggyi ott mingyár 
meghat a csatábo, a másikot azúta ispitálbo vüt- 
tik (Göcsej Kardos Albert) [vö. ez-óta.] 

azótától {azótától fogva Gömör m. Nyr. XVÜI. 
505; azótátú Nógrád m. Nyr. IV.142; ázőtétő 
Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.188; azutátu fogva 
Veszprém Nyr. IV.135): azóta. 

azütületten {azütületten mekfokton Baranya 
m. Ormányság Nyr. 11.131. 132; zütületten mé'g- 
fogton Baranya m. Ormányság Nyr. 1.424): az- 
óta, attól fogva. 

az-után (aoszteég Gömör m. Radnót Nyr. VIII. 
428; aótán Debrecen Nyr. IX. 165; as^rí Hódmező- 
vásárhely Nyr. IX.88; Csanád m. Puszta-Föld- 
vár Kálmány L. Koszorúk 11.165; Cegléd Nyr. 
11.517; aszta Veszprém Nyr. VII.234; Veszprém 
m. Csetény Nyr. XVn.378; asztdnék Zala m. 
Tapolca Nyr. XVI.327; asztányég Somogy m. 
Kapoly Nyr. rV.85 ; dtán Csallóköz Csaplár Benedek; 
dtén Csallóköz Csaplár Benedek; autá" Szlavónia 
Nyr. V.63; aMíáwVasm.ÖrségNyr.IV.472; Vn.467; 
Göcsej Nyr. 11.371; Zala m. Kővágó-Örs, Rév- 
fülöp Nyr. XIX.48 ; Somogy m. Mesztegnye Nyr. 
X.87; Debrecen Nyr. Vn.91 ; Vin.45; Mátyus- 
földe Nyr. XIX,558 ; aután-asztán Zala m. Hetes, 
Dobronak Nyr. 11.133 ; aután-osztán Zala m. Hetes, 
Dobronak Nyr. n.323; Debrecen Nyr. Vn.91 ; 
VIII.45; a"tdn Gömör m. Runya Nyr. XIX.525; 
autdn Vas m. Baltavár Nyr. X.183; Palócság Nyr. 
XXI.467; autdn-osztann Palócság Nyr. XXI.467; 
aütdn Gömör m. Nyr. XVIII.457; azut Zemplén 
m. Nyr. IV.522.; Sátoralja-Ujhely Nyr. XVI.42; 
XVII.278; Zemplén m. N.-Tárkány Nyr. VII.45; 
Szatmár m. Király Pál; azutáng Udvarhely m. 
Agyagfalva Nyr. XVIII. 141 ; Moldvai csáng. Nyr. 
ni.51; azutángon Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. 
XVII.40 ; azutángon-osztég Torna m. Torna-Ujfalu 
Nyr. XVII. 187; azutég Zemplén m. Tállya Nyr. 
IV.521; Udvarhely m. Nyr. IV.80; azutég-osztég 
Abauj m. Beret vid. Nyr. n.475; azutén-osztén 
Mátyusfölde Nyr. IV.174;XIX.558;XX.23; azuténg 
Ipoly völgye. Kővár vid. Nyr. XVI.380; ázuté'ng 
Nógrád m. Nyr. VI.134; azuténg Torna m. Torna- 
Ujfalu Nyr. XVn.232. 234; Torna vid. Nyr. 
XVII.324; azuteing Gömör m. Otrokocs Nyr. 
XXI.93; azuténgon Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. 
XVn.186; Torna vid. Nyr. XVII.323; esztág Vd- 
varhely és Háromszék m. Vadr. 511; észtánVá- 
varhely m. Vadr. 559 ; észté Heves m. Istenmezeje 
Nyr. XV.230; míe^ Csík m. Gyímes Nyr. IX.504; 



65 



AZ 



AZ 



észté" Veszprém m. Csetény Nyr. XV.40; ojsztán 
Csík-Gyergyó, Hétfalu, Hargita vid. Vadr. 511. 
557; ojsztántoson Hétfalu Vadr. 511 ; ostá Szlavónia 
Nyr. V.63; ostég Szilágy m. Nyr. VI.473; osz 
Hódmező-Vásárhely Nyr. IX.375; Bács m. Baj- 
mok Nyr. Vn.425. 523; Vin.227. 520; Debrecen 
Nyr. IX.207; oszt Dunántúl Nyr. V.264; Soprony 
m. Horpács Nyr. IV.431 ; Zala m. Dergecs Nyr. 
ni.33; Keszthely Nyr. XI.237; Veszprém Nyr. 
IV.135; Veszprém m. Olaszfalu Nyr. XV.40; 
Somogy m. Nyr. 01.468 ; Somogy m. Marót puszta 
Nyr. in.511; Somogy m. Körmend vid. Nyr. 
ni.476 ; Kis-Kún-Halas Nyr. Vm.42 ; Félegyháza 
Nyr. VI.319; Nagy-Kőrös Nyr. VI.423; Szeged 
vid. Nyr. m.368. 424; V.265; Hódmező-Vásár- 
hely Nyr. IX.88. 375; Orosháza Nyr. IV.138; 
Szolnok Nyr. V.417; Nagy-Szalonta Nyr. XH. 
376; Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.463; Bihar m. 
Székelyhíd Nyr, V.268 ; Békés m. Uj-Kigyós Nyr. 
IV.232; Csongrád m. Algyő Nyr. Vin.517; Bács 
m. Bajmok Nvr. Vn.425. 475 ; Vni.191.227 ; Fölső- 
Bácska Nyr."^Xn.217; Debrecen Nyr. V.518;VI. 
332; Vn.521; IX.207. 475; Szatmár m. Nyr. VE. 
524; Szatmár m. Nagybánya Nyr. VÍII.225; 
Zemplén m. Nyr. IV.522; Sátoralja-Ujhely Nyr. 
in.515 ; Zemplén m. Tállya Nyr. IV.521 ; Zemplén 
m. N.-Tárkány Nyr. V1I.45 ; Abauj m. Gönc Nyr. 
VII.44; Abauj m. Buzita Nyr. Vn.l34;Bereg m. 
Munkács, Bereg-Rákos Pap Károly; Ugocsa m. 
Gödényháza Nyr. ni.369; Palócság Nyr. VI.518; 
Vn.34; XXn.78 ; Gyöngyös Nyr. n.275 ; Gyöngyös 
vid. Nyr. V.273; Nógrád m. Nyr. IV.142. 425. 
472; Nógrád m. Szécsény Nyr. IV.277; Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.526 ; Gömör m. Nyr. 
XVIII.459; osztd Soprony m. Csepreg Nyr. IV. 
523; Göcsej Nyr. n.370; Őrség Nyr. Vn.322. 372; 
Zala m. Dergecs Nyr. nL31 ; Somogy m. Kör- 
mend vid. Nyr. nL522 ; Veszprém m. Nyr. Vn.36. 
279 ; osztag Küküllő mell. Kelementelke Ravasz 
Árpád; Székelyföld Kriza, Kiss Mihály; Udvar- 
hely m. Vadr. Nyr. IV.422 ; Udvarhely m. Homoród 
vid. Vadr.559; Csík m. Csík-Madaras Nyr. XX. 
144; Gyergyó-Sz.Miklós Nyr. Vni.90; Három- 
szék m. Vadr. 358. 430. 511; Sepsi-Uzon Nyr. 
VIII.374; Moldvai csángóság Nyr. X.202; osztan 
Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.240. 
242; n.203; Gömör m. Hanva Nyr. XX.141; 
osztan Komárom m. Duna- Almás Nyr. in.279; 
Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.94; osztan Soprony 
m. Repce mell. Nyr. 11.560 ; Soprony m. Horpács 
Nyr. IV.431; Őrség Nyr. IV.472; V.125; VE. 
467; Őrség, Szalafő Nyr. VE.87. 181; Göcsej, 
Nagy-Lengyel Nyr. VI.477; VII.35. 85. 131.133; 
VEI.89; Esztergom Nyr. IX.232. 540.; Komárom 
m. Duna-Almás Nyr. 111,279 ; Fehér m. Polgárdi 
Nyr. VE.284; Veszprém m. Nyr. VE.37. 279; 
Somogy m, Mesztegnye Nyr. VE.377; Baranya 
m. Nagy-Harsány Nyr. VII.477; Tolna m. Ozora 
Nyr. V.477; Orosháza Nyr. EL557; IV.139. 375. 
423. 473. 517; V.43. 327. 421; VI.370; VII.182 
Somogy m. Mosgó Nyr V.178; Szlavónia Nyr, 
V.ll; Alföld Nyr. E.513; Kecskemét Nyr. IX 
361 ; Kis-Kún-Halas Nyr. VEI.42. 85 ; Szeged vid 
Nyr. IIL226. 424; IV.421 ; Hódmező-Vásárhely 
Nyr. IX.375; Nagy-Becskerek Nyr. V.225. 469 



Vn.87; Cegléd Nyr. 11.516; Bihar m. Székelyhíd 
Nyr. V.226. 524; Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.519; 
Fölső-Bácska Nyr. XE.216; Abauj m. Nyr, VI, 
171 ; Zemplén m, Nyr, rV.522 ; Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr, IX.132; Szatmár m, Patóháza Nyr, 
XEI,572; XIV.189; Ugocsa m. Gödényháza Nyr. 
IE.369; Debrecen Nyr. VE.477. 521; VEI.45; 
Deés Nyr. XE.185; Mátyusfölde Nyr. XIX.558; 
XX.23; Hont m. Fölső-Nyék Nyr. VI.369; Nógrád 
m. Megyer Nyr. VI.469. 520; VE.37; Pest m. 
Tinnye Nyr. VE.133; Székelyföld Nyr. V.122. 
175. 221 ; Udvarhely m. Nyr. IV.227, 427 ; Ud- 
varhely m. Korond Nyr, IV,181 ; Udvarhely m. 
Homoród-Almás Nyr, VII.95 ; Csík m, Nyr, V, 
467; Háromszék m, Nyr, IV.470; V.30; Hétfalu 
Nyr. IV.556; Brassó m. Hosszúfalu Nyr. V.376; 
Moldvai csángóság Nyr. IE.5; osztan Dorozsma 
Nyr. VII.334; Palócság Nyr. XXI.467; Nógrád 
m. Megyer Nyr. VI. 175; osztánaton Ormányság 
Nyr. IE,230; osztánd Esztergom Nyr, IX,543; 
Fölső-Bácska Nyr, XE,262 ; Zilah Nyr, XIV,91 ; 
osztándég Baranya m. Ibafa Nyr. XX.191; osz- 
tándig Mátyusfölde Nyr. IV. 174 ; XX.23 ; osztándig- 
lan Tata vid. Nyr. V.474; osztdnég Ipoly vid, 
Nyr, EL 428; osztáng Gömör m. Otrokocs Nyr. 
XVIE.185; XXL91; Gömör m. Majom Nyr. XIX. 
426. 427; Gömör m. Runya Nyr. XIX.524. 526; 
osztáng Göcsej Nyr. IL86; XIV.163; Esztergom 
Nyr. IX.543; Baranya m. Nagy-Harsány Nyr. 
Xm.89; Dráva mell. Nyr. V.522; XIIL475; Dráva 
mell. Kopács Nyr, XVI,42, 474, 572; Eszék vid. 
Nyr, VE,231. 277; VIIL43, 140, 180, 227. 279. 
326; XV.181; Alföld Nyr. IL514; Szeged Nyr. 
IV.138; Szeged vid. Nyr. IL463; IV.421; V.266; 
Rimaszombat vid. Nyr. X.89; Gömör m. Runya 
Nyr. XIX.526 ; Székelyföld Nyr. V.175. 221 ; 
Udvarhely m. Nyr. VL465; Vadr. 511; Három- 
szék m, Vadr. 511; MNy. VL215,222; NyK. EL 
7; Nyr. 11.522; Báromszék m. Angyalos, Bese- 
nyő, Gidófalva Nyr. XVTII.574; Moldvai csángó- 
ság Nyr. IIL2; osztáng Palócság Nyr. XXI.467; 
osztangat Nógrád m. Karancs vid. NyK. III.7; 
osztdngatlan Dráva mell. Nyr. V.522 ; osztann 
Palócság Nyr. XXI.467; osztdnnak Ormányság, 
Göcsej MNy. V.99; osztánnék Tolna m. Fölső- 
Nyék Nyr. VI.277; osztánnék Rábaköz MN^. V. 
99 ; Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.560 ; Őrség 
Nyr. V.126; Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. VI.277, 
319, 368. 421 ; osztánn'ek Soprony m. Repce 
mell. Nyr. XX.365. 415; osztánnénak Rábaköz 
MNy. V.99; osztánnig Őrség Nyr. IV.472; osz- 
tánnik Őrség Nyr. XII.281 ; osztány Tolna m. 
Görbő Nyr. III.468 ; Torna m. Torna-Ujfalu 
Nyr, XVII,41; oszté Eger Nyr. XV.183; oszteg 
Hegyalja Nyr. V.324; osztég Soprony m. Röjtök 
Nyr. n.369; Somogy m. Mesztegnye Nyr. IX. 
281; Ormányság Nyr. 11.88; Baranya m. Nagy- 
Harsány Nyr. Vn.477 ; Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVI.474; Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. XVE.187; 
Abauj m. Buzita Nyr. VIL134; Zemplén m, Nyr. 
IV.522; Zemplén m. Tállya Nyr. IV.521; Szat- 
már m. Patóháza Nyr. XIII.572 ; Szilágy m. Nyr. 
IX.565; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.286; Zilah Nyr. 
XIV.430; Pest m. Tinnye Nyr. VE.132; Heves 
m. Sirok Nyr. Vm.44; Székelyföld Nyr. V.175; 



ÖZINNYKI : MAGVAK TÁJBZÓTÁK. 



67 



AZ 



AZ-IK— AZONSAGOS 



Udvarhely m. Vadr. 511; Nyr. III.512. 554; IV. 
33. 81. 176. 276; VI.465; Udvarhely m. Siklód 
Vadr. 96; Csík m. Nyr. Vin.183; Háromszék m. 
Vadr. 511; MNy. VI.215; osztég Palócság, Apát- 
falva Nyr. V.224; Heves m. Istenmezeje Nyr. 
XV.230; Heves m. Pétervásár Nyr. XIX.240; 
Gömör m. Nyr. XVni.459; Gömör m. Berzéte 
Nyr. XIX.477; oszt^ég Palóeság Nyr. XXI.306. 467; 
oszteég Palócság Nyr. VI.466. 517; VII.35; ősz- 
iéig Gömör m. Majom Nyr. XIX.427; oszték 
Zemplén m. SzürnyegNyr. XVII.376. 426; XIX. 
375; oszten Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.94; Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.526; Nógrád m. 
Tolmács Nyr. XV.328; osztén Keszthely Nyr. 
XI.237; Esztergom vid. Nyi;. XIX.239; Mátyus- 
földe Nyr. XIX.558; XX.23; Érsekújvár Nyr. VIH. 
332; Komárom m. Perbete vid. Gáncs Géza; 
Rimaszombat Nyr. XV.233; oszteng Nógrád m. 
Nyr. rV.425; oszteng Gyöngyös Nyr. XVI.523; 
Nógrád m. Rimóc Nyr. VI.84; Ipoly völgye, 
Kővár vid. Nyr. XVI.526; Gömör m. Otrokocs 
Nyr. XIX.184; oszteng Baranya m. Ormányság 
Nyr. n.279; Szilágy m. Nyr. VII.381 ; Gyöngyös 
Nyr. XVI.523; Gömör m. Otrokocs Nyr. XIX. 
573; Gömör m. Majom Nyr. XVnL373; Gömör 
m. Á.-Hangony Nyr. XIX.330; Torna vid. Nyr. 
XVn.323; Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. XVH. 
232; Székelyföld Arany-Gyulai NGy. in.304; 
oszteng Gömör m. Otrokocs Nyr. XVIII. 185; osz- 
teing Gömör m. Otrokocs Nyr. XVin.185; XXI. 
93; Gömör m. Majom Nyr. XVIII.373; oszte'ng Gö- 
mör m. Nyr. XVIII.422. 459; Gömör m. Runya 
Nyr. XIX.525; Gömör m. Hanva Nyr. XX. 143; 
osztengat Veszprém Király Pál; Bars m. Nyr. 
X.138; Nógrád m. Nyr. IV.425; osztengat Keszt- 
hely Nyr. XI.237; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX. 
94; Ipoly völgye. Kővár vid. Nyr. XVI.526; 
osztengat Nógrád m. Rimóc Nyr. VI.84 ; osztengat 
Esztergom vid. Nyr. XIX.239; oszténghát Nagy- 
Kúnság Nyr. XX.45; oszténgon Torna vid. Nyr. 
XVII.323; os-ííeww Bars m. Nyr. X.138; oszt'étP&- 
lócság Nyr. XXI.306. 467 ; otán Pozsony m. Tár- 
nok Nyr. Vin.471 ; ótán Komárom m. Perbete 
vid. Gáncs Géza; oután Karcag Nyr. X.326). — 
Azután: azóta. A tielen kiét hétig beteg vőtam, 
azután neni jártam otthon (Göcsej Nyr. XIV.453; 
Kardos Albert) [vö. ez'Után]. 

[az-valló] (ávválló Xhaui m, Beret Nyr, 11.422; 
avvalő Csallóköz Nyr. 1.231. 378). 

[Szólások]. Avvaló (ávválló) vagyok: azt mon- 
dom, azt gondolom, azt tartom, úgy vélekedem 
(Csallóköz Nyr. 1.231. 378; Abauj m. Beret Nyr. 
11.422). 

ahhoz-lóve (Háromszék m. MNy. VI.316; ahoz- 
léve Háromszék m. Vadr, 422. 491 ; Györffy Iván) : 
ahhoz képest. Hitték, hogy kirájfiu s ahozléve 
bántak vélle (Háromszék m. Vadr. 422). 

ahhoz-lóvest: cv (Székelyföld? Nyr. XII.526). 

ahoz-vóve: cv (Háromszék m. Györffy Iván). 

annak-elébbi : annak előtte, azelőtt (Palócság 
Ethnographia UI.359. 362). 



arravaló-képest: arra nézve, ahhoz képest, 
a tekintetben (Székelyföld Csaplár Benedek). 

[ÁZ-IKj. 

el-ázik: lerészegszik (Szilágy-Somlyó Nyr. 
XVI.238). 

meg-ázik : cv Meg van ázva : részeg (Szolnok- 
Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. Xni.377). 

ÁZALÉK : 1. főzelék (Baranya m. Ormányság 
Tsz.; Nógrád m. Tolmács Nyr. XV.143; Gömör m. 
Hollók Imre; Szolnok-Doboka m. Horgaspatak 
Nyr. XI.478) ; 2. disznó-aprólék (Kis-Küküllő m. 
Szőkefalva Nyr. XIV.46; Háromszék m. Vadr.) 

[ÁZALOD-IK]. 

bele-ázalodik : belemerül, belemelegszik. Bele- 
ázalodott az olvasásba (Nagy-Kúnság Nyr,II.135.) 

neki-ázalodik : nekimelegszik, nekibolondul, 
Neki-ázalodott az olvasásnak (Nagy-Kúnság Nyr, 
11.135), 

ÁZALOG: (hordó v. más efféle edény) a benne 
tartott folyadékot apródonként átereszti, kiszivá- 
rogtatja (Heves m. Névtelen 1840). 

ÁZASZT: áztat (Székelyföld Csaplár Benedek; 
Háromszék m. Györffy Iván ; Brassó m. Hétfalu 
MNy. VI.316; Nyr. n.327). 

AZÉRT (ait Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. 
n.l33. 233. 323. 467; ajét Vas m. Őrség Nyr. 
VII.372. 467 ; ajit Vas m. Őrség Nyr. Xn.281 ; 
Göcsej, Páka Nyr. 11.42 ; ajitt Göcsej, Páka Nyr. II. 
133; azé, azér Marosszék, Udvarhely m. Vadr.; 
azétt Háromszék m. Vadr. ; azí Komárom m. Für 
Nyr. XVin.528; ozétt Moldvai csáng. Nyr. IX.482). 

ÁZOLÓD-IK: ázik (Komárom m. Kürth Nyr. 

XIX.187). 

AZON (azon Szlavónia Nyr. V.61): ugyanazon, 
,Minden jókat!' — „Azon jókat!" (Soprony m. 
Horpács Nyr, V.269), Azon jókat kívánom, á mit 
magának kelmed kíván (Szlavónia Nyr, Y.Ql).Azon 
melegibe megette (Nagy-Kúnság Nyr, XVI.141). 

azon-aránt: 1. azon irányban (Udvarhely m, 
Nyr. XXI.523; Háromszék m. Vadr.); 2. azon- 
képpen (Székelyföld Csaplár Benedek; Udvarhely 
ra. Nyr. XXI.523; Háromszék m. MNy. VI.316). 

azon-bakság : szószaporítás (Erdövidék Tsz.) 

azon-fele: hasonfele (Háromszék m. Vadr.) 

azon-Bzerint : hasonlóképpen,azonképpen (Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.380). 

AZONBAN: 1. azomba: azon közben, a közben. 
Azomba érközik erdéji kapitány (Udvarhely m. 
Vadr. 9); 2. ezomba: azonban (Udvarhely m. 
Zetelaka Kriza). 

AZONSÁOOS. Azonságoskepenn : azonképpen 
(Palócság Nyr. XXI,423). 



69 



AZONT— ÁZTATOTT 



AZSAG— AZSAGOL 



70 



[AZONT]. 

azont-ugy: azonképpen, éppen úgy (Háromszék 
m. MNy. VI.316; Győrffy Iván) [vö. ezént]. 

AZONTAG : azonképpen (Háromszék m. MNy. 
VI.222; Király Aladár), [vö. ezenteg]. 

[AZONTElSTEN]. 

ázonteisten-mingyá: azonnal (Gömörm. Hanva 
Nyr. XX.143). 

AZONTOSAN : azonnal (Zala m. Hetes, Dobro- 
nak Nyr. n.133). 

AZONTÚL (ajontúl Vas m. Őrség Nyr. Xn.281) : 
azután. Csak aggydk kü a jussomat, ajontúl nem 
hánom, akárhogy eszi is őket a fénye. 

AZONVÁST : azonnal. A hun a gonoszok mög 
a ruháik érték, ott azonvást össze lőtt éggetve (Kis- 
Kúnság Herrmann A. Ethnolog. Mittheilimgen aus 
Ungarn 1.172). 

ÁZT (ászt) : áztat. Kendert ásztani {Zala, Szat- 
már, Udvarhely m. Nyr. XVn.134). 

ÁZTATOTT : vízzel elegyített polyva és sarjú 
(marhák számára) (Udvarhely m. Győrffy Iván; 
Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XIV.288 ; Csík m. 
Csaplár Benedek). 



AZSAG (Torda Kanyaró Ferenc; Marosvásár- 
hely Nyr. IX.428; Csík m. Nyr. VI.471; Udvar- 
hely m. Fehér-Nyikó mell. Nyr. XVin.479 ; Ud- 
varhely m. Olasztelek Nyr. XV.575 ; Háromszék 
m. Nyr. IV.561 ; V.465 ; X.327 ; Erdővidék Nyr. 
IX.41 ; arzsag Fölső-Csallóköz Nyr. VIII.92; Csap- 
lár Benedek; arzsak Csallóköz Nyr. 1.231; asag 
Erdővidék Tsz.; zsazsa Ormányság MNy. V.lOl; 
zsazsag Baranya m. Tsz. ; zsazsak Dunántúl Nyr. 
V.229 ; Baranya m. Tsz. Nyr. XIV.142 ; Ormány- 
ság Tsz. Nyr. 1.379) : li piszkafa: 2. asag, zsazsak: 
pemete (Erdövidék Tsz. ; Baranya m. Nyr. XIV. 
142) ; 3. arzsag, arzsak : dorong, pózna (Csallóköz 
Nyr. 1.231; VIII.92); á. zsazsag: nyárs (Baranya 
m. Tsz.); 5. mutató-újj (Baranya m. Tsz.) 

[Szólások]. Azsagon jár: arról mondják, a 
ki vmely útját nagyon hamar megjárja (Maros- 
vásárhely Nyr. IX.428; Udvarhely m. Fehér-Nyikó 
vid. Nyr. XVIII.479). TJgy jár, mintha azsagon 
hordoznák : véletlenül érkezett meg, korább mint 
hitték. Mindenit ugy eltakarított, hogy még az 
azsagot is elvitte (Háromszék m. Nyr. V.465). 

[AZSAGOL]. 

el-azsagol : 

VI.471). 



megver, elpáhol (Csík ra. Nyr. 



meg-azsagol (Csík m. Nyr. VI.471 ; Erdővidék 
Nyr. IX.41 ; meg-arzsakol Csallóköz Nyr. 1.231 ; 
meg-zsazsakol Baranya m. Ormányság Nyr. I. 
379): <v. 



5* 



B. 



[BAB]. 

bab-szakai, bab-szaka: tragopodon (Nógrád 
m. Nyr. IV.23). 

bab- vető : javas, a ki babszemek ide-oda 
hányásából jövendöl v. olvas ki vmely titkot 
(Háromszék m. Tsz.). 

BÁB: 1. kép (Erdövidék Tsz.); 2. egy csomó 
fonatlan szösz (Szatmár m. Patóháza Nyr. XVI. 
95); 3. ^= bába 5. (szusztora) (Szeged Csaplár 
Benedek ; hely nélkül Nyr. 1.425) ; 4. a szövőszék- 
nek vmely része (Orosháza Nyr. IV.382). 

báb-sütő: mézeskalácsos (Somogy m. Tsz.). 

BABA {buba Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 
47 ; Dráva mell. Nyr. VI.43 ; Eszék vid. Nyr. 
V.270; Szeged Csaplár Benedek; Hódmező-Vásár- 
hely Nyr. IX.87; Csongrád m. Algyő Nyr. VIII. 
517; Szilágy m. Tasnád Nyr. VI.474; Deés Nyr. 
XIL45 ; Székelyföld Kiss Mihály ; Háromszék m. 
MNy. VI.207; Moldva, Klézse Nyr. V.89; IX. 
425): 1. szerető (Zala m. Gelse Nyr. Xin.575; 
Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.169); 
2. a szövőszéknek vmely része (docke) (Győr 
Nyr. XI.382). 

[baba-ruha]. 

babariLház : gyermek-módra bánik, tréfálkozik 
vkivel. En velem né babaruházzon! (Tolna m. 
Nyr. IV.516; V.523). 

BÁBA {bábú Moldva, Klézse Nyr. Vn.237; 
bóba Dunántúl Nyr. V.128; Baranya m. Ormány- 
ság Nyr. III. 182): 1. bába, bábo: vén asszony 
(Moldvai csángóság Nyr. X.203 ; Moldva, Klézse 
Nyr. VII.237; bóbám-asszony : nagyanyó, nagy- 
mami (Somogy és Baranya m. Tsz.); 2. bába: 
pecsenyesütőben sült kalács (Gömör m. Kraszna- 
horka- Váralja Nyr. III.184); 3. bába: labda-lyuk 
(Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XII.429) ; 
4. bába: a borsajtó fölső lapja (Göcsej, Nagy- 
Lengyel Nyr. VII.34); 5. kenyérberakásnál a &?^á;o- 
/iba szúrt vékony fácska, a végén zsíros rongy, a 
melyet meggyújtanak, hogy a kemencébe világít- 
son (másutt : szusztora) (Csongrád Nyr. XVII.45). 

bába-bokor (Hont m. Horváth József 1841; 
bába-bukor Hont m. Horváth József 1841; Hont 
m. Kemence Nyr. XIV.518; bába-buk Nyitra m. 
Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 1841 ; bába- 
bukra Palócság Tsz.; Székelyföld Győrffy Iván; 
bdba-bukra Palócság Nyr. XXII.32): szivárvány. 



bába-cinege: egy cinke-faj (Heves m. Név- 
telen 1840). 

bába-fergeteg (Udvarhely m. Nyr. 111.261 ; 
bába fergetege Székely-Udvarhely Király Pál; 
bábák fergetege Kis-KüküUő m. Szőkefalva Nyr. 
XV.335 ; Brassó m. Tatrang Nyr. 11.476) : tavaszi 
hófergeteg. 

bába-fog : bukta, paripa-fing (sütemény) (Sze- 
ged Nyr. Vn.380). 

bába-fű: [?] (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 
323). 

bába-guzsaly : közönséges zsurló (Palócság 
Ethnographia in.360). 

bába-kakas: 1. legyeskedő, vékony hangú, 
rossz tojózó, minden tyúknak hízelkedő kakas; 
2. legyeskedő, nők után járó ember (Kassa vid. 
Nyr. XVin.430). 

bába-kalács : kuglóf (Bács m. Horváth József 
dr. 1843). 

bába-kenyér: tv- (Hely nélkül Fábián Gábor 
1839; Barna Ferdinánd). 

bába-szarka: havasi szarka (Székelyföld Tsz.). 

bába-szék: szülő szék (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

bába-szilva: üszög v. egyéb baj miatt korán 
lehuUadozó, belül többnyire üres szilva (Csalló- 
köz Csaplár Benedek; Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. X.323). 

bába-zile = bába-fergeteg (Udvarhely Király 
Pál; Brassó m. Tatrang Nyr. n.476). 

[BÁBÁDZ-IK]. 

le-bábádzik: időnek előtte, éretlenül lehull 
(gyümölcs) (Borsod m. Ónod vid. Nyr. XVII. 
383). Lébábádzik a szilva a fárü. A műtkor is, 
hogy ojan nagy essö vót, annyi lébábádzott (Csong- 
rád m. Szentes Nyr. XVI.94). 

1. BABAJKÓ: ifjú ponty (Balaton mell. Hermán 
0. Halászat K.) 

2. BABAJKÓ: eszelős (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.237) [vö. bajkó]. 

BÁBÁL: gyöngéden, kényeztetőleg ápol (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 



73 



BABALKOD-IK— BABIRKAL 



BABITTU— BABOS 



74 



BÁBÁLKOD-IK (körülötte): cvd (Uo.) 

BÁBÁSOD-IK: férgesedik, üszkösödik (gyü- 
mölcs) (Kecskemét Király Pál; Heves m. Név- 
telen 1840). 

BÁBÁSODÁS: a növények szárának, pl. a 
káposzta-palántának kövér föld okozta fölpuffa- 
dása V. ellaposodása (Nógrád m. Nyr. 111.543). 

[BABÁZ-IK]. 

meg-babázik (mégbubáz-[ik] Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.47. 286'; Szeged Csaplár Benedek). 

BABBOGTAT: 1. tántorogva jár; 2. tétovázva, 
akadozva tesz vmit. Most kezdi habhogtatni az 
olvasást (Székelyföld Nyr. 1.134; Kiss Mihály). 

[BABOSA] (babcá Szlavónia Nyr. V.61): bab, 
babocska. 

[BÁBÉ]. 

bábó-ház (háhi-ház): baba-ház, a melyet kis 
gyermekek játék közben fa-darabkákból, forgács- 
ból stb. építenek (Csík m. Nyr. VI.471 ; Csík-Vár- 
dótfalva Péter János). 

[BABÉR]. 

babér-mag : a borsnál nagyobb fűszer, melyet 
némely étkekbe tesznek (Csík m. Tsz.) 

BABEBJíYÁL : babrál (Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII. 46). 

BABIOA : 1. kis baba (gyermek) (Torontál m. 
Lőrincfalva Kálmány L. Szeged népe III.86); 
2. szerető. Szeret engemet a babicám (Fehér m. 
Nyr. XI.228). Pénzes Julcsa volt a kedves babicám 
(Fehér m. Perkáta Nyr. 11.519). 

BABIKA: 1. kis baba (gyermek) (Pest m. 
Nyáregyháza Szinnyei József); 2. szerető. Ott 
állott az babikám gyászba borulva (Vác Nyr. XX. 
96). 

BABIKÓ: lósóska (Göcsej Tsz.; Somogy m. 
Csurgó Nyr. XVII.477). 

BABILLÓ: cv (Balaton mell., Kemenesalja 
Tsz). 

BABILON: [nép-etimológia] pavillon (Kaszár- 
nyai szó Nyr. III.327; V.331; VI.44). 

BABIRKA: petty (Háromszék m. MNy. VI.317). 

BABIBXÁL (papirkál Zala, m. Hetes Nyr. 
XX.47) ; 1. babirkál : babrálgat, motozgat (Debre- 
cen Nyr. VII.91; Szolnok-Doboka m. Domokos 
Nyr. XI. 188; Székelyföld Tsz. Kriza). Babirkált 
a fejemben (Göcsej Tsz.) Hol csiklik az embernek 
egéssz ábrázattyán leginkább, ha tollúval vaj szalma- 
heggyel rajta babirkálnak? (Háromszék m. Vadr. 
372). Mit babirkálod mindig azt a sebedet! (Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek) ; 2. papirkál: szőllőt 
böngész (Zala m. Hetes Nyr. XX.47). [vö. biber- 
gél, bibirkál]. 



BABITTU : nagylevelű vizi növény (sagittaria 
sagittaefolia) (Zala m. Hetes Nyr. XIX.142). 

BABIZÁZ: markokba szed (Somogy m. Nvr. 
n.375). ^ 

1. BABKA: házfödélnek való fejes zsúp (Nóg- 
rád m. Tolmács Nyr. XVin.48). 

[2. BABKA]. 

babka-levól : babérlevél (Mátyusfölde Nyr. XIX. 
511; XX.322; Nyitra m. Vág-Sellye Nyr. XV.517; 
Komárom Beöthy Zsolt). 

BABKAB, : házaló kereskedő (Soprony m. 
Röjtök Nyr. ni.556; Fehér m. Nyr. IX.284), 

BABKÁROS (gúnynév; Kis-Hegyes Nyr. XI. 
46; bopkáros Pest m. Tinnye Nyr. VII.39): cv. 

BABLON (Palócság Tsz.; bablona Nógrád m. 
Nyr. IV.425): gyapot. 

1. BABÓ: vad bab (Szeged Tsz.) 

2. BABÓ : 1. juhszőrből készített bolyhos utazó 
pokróc, a melyet a térdre v. a hátra terítenek 
(Udvarhely m. Nyr. XVII.432) ; 2. guba, szőrével 
kifelé fordított juhbőr-bunda (Székelyföld Tsz.; 
Györffy Iván ; Kriza ; Udvarhely m. Vadr. ; Nyr. 
XXI.523; Csaplár Benedek). 

3. BABÓ: tetű (Szilágy m. Nyr. IX.181). 

BABÓCS (Repce mell. Nemes- Viss Nyr. XVII. 
336; Vas m. Tsz.; bagóc Győr m. Nyr. III.427; 
bagócs Soprony m. Rábaköz Nyr. III.280; Marcal 
mell. Acsády Sándor; bangócs Rába mell. Nyr. 
XVn.523): 1. bögöly; 2:babóc: cserebogár (Sop- 
rony m. Röjtök Nyr. III.555). 

BABÓCSÁS : babos, pettyegetett. Babócsás alma 
(Vas m. Bögöte Nyr. XVL92). 

BABOGAT: pettyeget (Háromszék m. MNy. 
VI.317; Győrffy Iván). 

BABÓKA: petty (Háromszék m. MNy. V.317; 
Győrffy Iván). 

BÁBOLÓD-nC: bíbelődik, szaporátlan v. alkal- 
matlan munkával bajlódik (Bihar m. Pocsaj Nvr. 
Vni.379). ^ ^ 

BABONÁL: babonáz (Szeged, Csallóköz Csap- 
lár Benedek; Erdő vidék Tsz.). 

BABONÁS: ördöngös, biivös, javas (Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek; Erdővidék Tsz.). 

BABOS : pettyes, pettyegetett, babhoz hasonló 
foltokkal tarkázott (Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek; Székelyföld Tsz.; Erdővidék Tsz.) 

babos-képű : himlőhelyes (Tolna m. Nyr. IV. 
516). 

BABOS : mumus, ijesztő (Székelyföld Tsz. ; 
Erdő vidék Nyr. IX.41) [vö. bakos]. 



75 



BABOS— BÁBUK 



BABUKA— BACSIKO 



76 



BÁBOS : mézeskalácsos (Dunántúl Király Pál ; 
Somogy m. Nyr. XIV.479). 

BABOSGAT (Veszprém és Somogy m. Nyr. 
XVII.88; Jászkunság Nyr. XVII. 134; Félegyháza 
Nyr. XVII.88; Sárospatak Nyr. XVII.134; Hegy- 
alja Nyr. XVn.134; Kassa Nyr. XVII.134; Jászó 
Nyr. XVII.134; Bereg m. Tisza-Kerecsény Nyr. 
XVII.134; Udvarhely m. Nyr. XVII.135; hahós- 
gat Szentes Nyr. XVII.222; Borsod m. Ónod 
vid. Nyr. XVII.383 ; babusgat Mánnaros és Bereg 
m. Nyr. XVIL134; Zemplén m. Nyr. XVII.273; 
Sárospatak Nyr. XVII. 134; Gömör m. Nyr. 
XVU.134; Losonc és vid. Nyr. XVII.134; babus- 
gat Losonc Nyr. XVII.88; bábúzsgát Gömör m. 
Nyr. XVin.501): aprólékos figyelemmel gondoz; 
dédelget, becéztet, kényeztet. Mindig babosgatja 
a kis lányát. Úgy szereti az urát, mindig babos- 
gatja (Hely nélkül Nyr. XVII.135).^ Ne babusgass 
engemet, nem vagyok én gyermek. Úgy elfáradtam, 
hogy babusgatás nélkül is elalszom (Gömör m. 
Nyr. XVII.134). A kend veje csak babusgati a 
ken jányát (Zemplén m. Nyr. XVII.273). Mindig 
csak a tükör előtt babosgatja magát: olyanra 
mondják, a ki cifrálkodik (Kassa Nyr. XVII. 134). 

el-babosgat (rajta v. vele): elbabrál, eljátszik 
vele (Veszprém és Somogy m. Nyr. XVII.88). 

BABOSKA: babos, pettyes szövetből készült 
ruha (Baranya m. Tsz. Nyr. XVI.92). 

BABÓSKA = babos (Erdővidék Nyr. IX.41). 

[BABOZ]. 

meg-baboz: (kakas a tyúkot) megciceréli, 
megtojózza (Soprony m. Nyr. IV.87). 

BABRA : babrálás, pepecselés, aprólékos pisz- 
mogó munka. Mennyi babra van vele ! (Debrecen 
Nyr. Vn.91). 

babra-munka: aprólékos, piszmogó, pepecselő 
munka (Debrecen Nyr. VH.Ql; IX.206; Három- 
szék m. MNy. VI.317). 

BABBÁL (bafrál Udvarhely m. Nyr. V.176); 
kotorász, motozgat. Most mán bafrálhatsz a vires 
ládába; tudom, hogy nem tanássz egyebet, mind 
égy tyukketrec-alja ribi-rongy foncsikát. 

BABRÁS: babos, súrú-pettyes, tarka (Székely- 
föld Andrássy Antal 1843 ; Háromszék m. MNy. 
VI.317; Győrfify Iván). 

BABRATÉROZ: babrál, piszmog, pepecsel, 
aprólékos munkát végez (Szamosköz Nyr. XI.92; 
Szatmár m. Mánd Nyr. XIX.335). 

[BABRIKÁL], PAPRIKÁL : piszmogva dolgo- 
zik (Nyitra m. Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 
1841). 

BABSÁL: vesződik vmivel (Fölső-Csallóköz 
Nyr. VnL93). 

BABÜGOS: csecses, tőgyes (Erdővidék Tsz.) 
BÁBUK: csecs, tőgy (Erdővidék Tsz.). 



1. BABUKA: babácska, szerető. Édes dudu, 
duduskám, szép babuka, babuskám (Fehér m. Erdélyi 



u,uu,utin,am, sXftijj unuu/tu, uu 

J. Népd. és mond. 1.9). 



2. BABUKA (Zala m. Szepezd Nyr. XVII.144; 
Veszprém m. Szentgál Nyr. III.89; Csallóköz 
Csaplár Benedek ; babák [?] Erdővidék Tsz. ; bá- 
buba [?] Zala m. Tapolca Nyr. Vin.469; babuta 
Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.517; Soprony 
m. Horpács Nyr. IV.182 ; Göcsej Tsz. ; MNy. V.154; 
Göcsej, Őrség, Balaton mell. MNy. V.153; bábuta 
Soprony m. Repce mell. Nyr. XIX.576; babutka 
Somogy m. Tsz.; babutyka Szent-Endre, Pomáz 
Nyr. XVII.224); 1. büdös banka (upupa epops); 
2. babuka, babuka-forma v. -formájú: a ki a 
fejét a kendőjébe egészen beburkolja (Somogy 
m. Visn'ye Nyr. XVII.285) ; 3. babutyka, vén babuka: 
magába vonult szentes vénasszony (Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.283 ; Székesfehérvár Nyr. VII. 
138) [vö. büdös-babuk]. 

babuka-köntös : vminemú kúszó fű, a mely 
leginkább erdei kaszálókon szokott nőni (Veszp- 
rém m. Fábián Gábor 1839). 

BABUKOL: 1. sötétben botorkál (Székelyföld 
Tsz. Kriza, Győrffy Iván; Háromszék m. Tsz. 
Kiss Mihály); 2. búvá dolgozik (Háromszék m. 
MNy. VI.317 ; Vadr.) ; 3. akadozva, baktatva olvas 
(Székelyföld Győrffy Iván) ; 4. babukkol: kukucs- 
kál. A kócsjukon babukkol (Háromszék m. Nyr. 
XVn.381). 

fenn-babukol : éjjel fenn jár-kel (Háromszék 
m. Vadr. Kiss Mihály). 

BABUSKA = 1. babuka (Fehér m. Erdélyi J. 
Népd. és mond. 1.9). 

BACA: csendes természetű, szelíd, jámbor, 
eggyügyű gyermek (Dunántúl CzF. ; Göcsej, Vas 
m. Kemenesalja Tsz.) 

BÁCS : 1. juhász, öreg-juhász, számadó juhász, 
juhászgazda (Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. 
XV.335; Székelyföld Arany-Gyulai NGy. in.408; 
Kiss Mihály ; Udvarhely m. Homoród-Szt.Márton 
Nyr. IH.566; Csík m. Tsz. Arany-Gyulai NGy. 
L126; Háromszék m. MNy.VI.356; Nyr. IV.426; 
V.37 ; VI.473) ; 2. a major (juhpásztor) szolgája [?] 
(Székelyföld Nyr. V.186). 

[Közmondások]. Ötven molnár, ötven bács, ötven 
korcsmáros másfél-száz tolvaj (Székelyföld Nyr. 
V.186). 

BACSA (Palóeság Tsz. ; baca Nógrád m. Nyr. 
IV.425) ^ bács 1. 

BACSAG, BACAG: baktat (Csallóköz Nyr. 
1.231). ^ 

BÁCSI (hacsi Eszék vid. Nyr. Vni.227; Palóc- 
ság Tsz.) 

BÁCSIKÓ : bácsi, bácsika (Szolnok-Doboka m. 
Apa-Nagyfalu Nyr. XV.382). 



77 



BÁCSKAI— BAGDACSOL 



BAGDAL— BAGOLY 



78 



BÁCSKAI: 1. mindenki, a ki nem a közel 
vidék szülötte; 2. bitang, rossz (Eszék vid. 
Nyr. V.270; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.283). 

BACSÓ (Győr m. Böny Nyr. XVI.143; Hajdú 
m. Nádudvar Nyr. Vin.234; Szatmár m. Nyr. 
XI.284; Torna m. Ruehietl Miklós 1839; Gömör 
m. Hollók Imre ; bacsó Rimaszombat Nyr. VI.91 ; 
Hegyalja Nyr. X.284; bácso Abauj m. Beret Nyr. 
11.557): 1. = bács 1. ; 2. bacsó: öreg ember (Moldva, 
Klézse Nyr. Vn.237). 

[Szólások]. Veri á bácso a feleségű: akkor 
mondják, mikor szamárbőgést hallanak (Abauj 
m. Beret Nyr. n.557). 

BACSUS = bács\. (Tisza-Sz.-Imre Nyr. IX.137). 

BADÁE : szép (Erdőháza Nyr. XI.285). Badar 
idő (Nagy-Kőrös Nyr. VI.423). Egy vén ember 
mellett egy gyönyörű badar fiatal menyecske fekszik 
(Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.466) [vö. badi\. 

BÁDÉRKA (Csík m. Csík-Madaras Nyr. XIX. 
527; bádirka Székelyföld Nyr. XIV.47): hor- 
dócska. 

BADI: szép (Hajdu-Hadház Nyr. IX.524) [vö. 
badar]. 

BADIAN:, süteménybe való szeges fűszerszám' 
(illicium, stern-anis) (Székelyföld Tsz.). 

BÁDOG (bádig Háromszék m. Kiss Mihály; 
bádik Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 1.152 ; 
Győrfty Iván; Háromszék m. Vadr.; bddok Palóc- 
ság Nyr. XXI.311; bágyog Repce mell. Nyr. XX. 
368; Zala m. Nyr. n.427; bátok Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.66 ; Arad m. Majláthfalva Nyr. Vin.238). 
Bádog: bádogból való kissebbfajta vízmeregető 
és ivó edény. Két-három bádoggal sem tudta el- 
oltani szomját (Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.238). 

BÁJDOQZ-IK: homályosodik, homályzik, homá- 
ly og (a haldoklónak a szeme). Bádogzik előttem 
minden (mondta egy szürke-hályogos beteg) (Tisza- 
Dob Nyr. XIX.47). 

BAGANCOS: kócos (Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. 
VI.274) [vö. gubancos]. 

[BAGALÓZ-nC]. 

bele-bagalózik: 1. belemegy, belebújik; 2. be- 
leszeret, belebolondul. Nem is szeretném, ha [a 
jány] ojjan félkótyába bagalózna (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. VIII.226; Katona Lajos). 

BAGAZIA: fölhajtott színes szegélyű szoknya 
(Kolozs m. Györgyfalva Szádeczky Lajosné). 

BAGDACSOL (Balaton mell. Tsz.; Csallóköz 
Csaplár Benedek ; Háromszék m. Tsz. ; bagdáncsol 
Székelyföld Kiss Mihály ; bagdáncsol Háromszék 
m. Nyr. V.465; bakdáncsol Székelyföld NyK. X. 
326; bakdáncsol Udvarhely m. Nyr. V.230; bog- 
dácsoí Székelyföld Tsz. ; Csík m. Győrffy Iván) : 
baktat, bukdácsolva lépked, lassan ugrosva lép- 
ked s közben meg-megáll. 



BAGDAL : cv , Ebagdal, mind a nyúl a vetisbe 
(Tamási Nyr. XXI.526). 

BAGDÁN : vágó marhának vmely része (Deb- 
recen Nyr. XIV.278). 

BÁGÉ : bámészkodó, szájatáti (Debrecen Nyr. 
Vn.91; XXI.476; Hajdú Nagy Sándor) [vö. bagi, 
bakó]. 

BAGGAD: szenderül (Háromszék m. MNy. 
VI.317; Győrffy Iván). 

BAGGADOZ: 1. akadoz (beszédben, olvasás 
közben) (Debrecen Nyr. XL189; Székelyföld Kiss 
Mihály). Bagg adózva olvas (Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.141); 2. bóbiskol (Brassó m. Bácsfalu Nyr. 
VL231). 

1. BAGGAT: akadozva, baktatva olvas. Későre 
baggatnád átal a bibliát. Valahogy csak elbagga- 
tok rajta (Székelyföld Kiss Mihály). 

2. BAGGAT (boggat Szolnok-Doboka m. Domo- 
kos Nyr. XI. 188): varr, nagy öltésekkel varr, 
fércei (Zilah Nyr. XIV.286; Háromszék m. Vadr.) 
Egész nap mind csak baggattam (Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XI. 188) [vö. aggat-baggat]. 

BAGI : eggyügyű (Háromszék m. MNy. VI.226. 
317; Győrffy Iván) [vö. bágé, bakó], 

BAGIFONA: bogács (Kecskemét Nyr. X.380). 

BAGLINCA: apró légy (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVin.46; Baranya m. BélyeNyr.XVin.286). 

BAGLYOSKOD-EK (baglyoskogy-ik Palócság 
Nyr. XXI.421. 503; XXH.Sl): éjtszakázik (Nóg- 
rád m. Nyr. IV. 142). 

BAGÓ (bagoj Szolnok-Doboka m. Décse Kovács 
Dezső). 

BAGÓCA: rác-bab (Hont m. Sztrokay Antal 
1842; Bars m. Nyr. XVin.384). 

BAGOLY (bagó Esztergom Nyr. IX.541 ; Kecs- 
kemét Csaplár Benedek; Nyitra m. Vághosszu- 
falu Nyr. XIX.554; bagó, plur. bagvak Zala m. 
m. Alsó-Lendva Király Pál ; bagój Csallóköz Nyr. 
XV.432; bagu Őrség Nyr. Vn.330; bagú Csalló- 
köz Csaplár Benedek; bogoly Zemplén m. Nyr. 
IV.424; Abauj m. Beret Nyr. n.422). Bagó: szé- 
les szájú cserép- v. üveg-kancsó -(Komárom Ki- 
rály Pál; Komárom m. Kürth, Fűr Nyr. XIX.187; 
XX.479). Bagoly : [nép-etimológia] waggon (Palóc- 
ság Nyr. Vin.451). 

[Szólások]. Hogy a bagú rúgjon meg! (tréfás 
szidalom; Csallóköz Csaplár Benedek). 

bagó-fő : 1. ,pikó ; premonda cipó' (Somogy m. 
Tsz.); 2. tökfilkó, ostoba fajankó (Vas m. Kör- 
mend Bódiss Jusztin); 3. nagy hópehely. Bagó- 
fejek esnek (Keszthely Bódiss Jusztin). 

bagófejes : sárga foltokkal tarkázott. Bagófejes 
zsebkendő : piros zsebkendő, a melyen sárga fol- 
tok vannak (Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin). 



79 



BAGOS— BAGZAS 



BAGZO— BA,IKO 



80 



[bagó-hit]. 

[Szólások]. Bagóhüen élnek (Kis-Kúnság Nyr. 
IX.567); hagóhitén él vele (Kún-Sz.Miklós Nyr. 
VII.324); nem vót annak ollyan (törvényes) fele- 
sége, hanem ollyan hagóhitén vót (Gyöngyös vid. 
Nyr. IX.331): törvénytelen házasságban, ágyas- 
ságban. 

bagoly-keszeg, bagó-keszeg: abramis sapa 
(Komárom Hermán 0. Halászat K.). 

bagoly-láb ; 1. a meggyengült kerékfallioz tá- 
maszul odaütött ágasfa (Székelyföld NyK. X. 
327; Kiss Mihály; Háromszék m. MNy. VI.317. 
355; Győrífy Iván). Szakát vete a kerekem, s ba- 
golylábat vetek neki (Székelyföld Tsz.). Kilódult 
agyából a kerekem, bagolylábra kell vennem: ki- 
lódultak a küllők kerekem agyából, támaszfákkal 
kell gyámolitanom, megerősítenem (Székelyföld 
Nyr. Vin.462) ; 2. eszterha-deszkát tartó láb (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

bagú-lepencs : fűzfákon tartózkodó, bagoly- 
képü nagy éjjeli lepke (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). 

bagoly-süveg, bagó-süveg: fekete szőrös bőr- 
ből készült kétrétű süveg, a melynek külső rét- 
jét le lehet húzni a fülre (Balaton mell., Somogy 
m., Csallóköz Tsz.). 

bagoly-tüdő (Kecskemét Nyr. XIX.46; Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. Xni.577; Bodrogköz 
Tsz.; bagó-tüdő Kecskemét Nyr. IV.284; bagoj- 
tüdö Szeged Nyr. Vn.380; Kolozs m. Szucsák 
Nyr. XVni.575; Székelyföld Győrffy Iván; bagój- 
ÍM(ío Székelyföld Nyr. XV.432) : aszalt alma, körte. 

BAGÓS : sokat dohányzó (Tolna m. Fölső-Nyék 
Nyr. VI.274). 

BAGRENA (Bács m. Nyr. XVI.144; bagrana 
Torontál m. Török-Becse Nyr. IX.92): akácfa, 
ákác-virág. 

BAGOZ, BAGZ-IK : párosodik (kutya, macska, 
nyúl, farkas, róka ; hal) (Somogy m. Ádánd Nyr. 
IV.186; Fehér m. Nyr. X.185; Baranyám. Tsz.; 
Szeged Csaplár Benedek; Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. Xn.384; Palócság Nyr. XXn.31 ; Csallóköz 
Csaplár Benedek; Erdővidék Tsz.). 

[Szólások]. Tüzet bagzani: tüzet rakni, élesz- 
teni (Vas m. Hegyhát Nyr. 1.467). 

le-bagoz (ágyat): lehidal, ledöncöl (Balaton 
mell. Tsz. 29b.). 

[meg-bagzík]. 

[Szólások], Megbagzott a krumpli: meghűlt 
(Bereg m. Fornos Nyr. XX.476). 

BAGZADÍK: ugorka-szaporitó növény (cen- 
toria) (Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. 
XIII.331). 

BAGZÁS : állati párosodás (Balaton mell. Tsz.). 



[BAGZÓ]. 

bagzó-hónap : koslatás ideje (kutyáknál, mikor 
a nemi ösztön leginkább hajtja őket) (Nagy-Kálló 
Nyr. Xn.430). 

bagzó-kender : virágzó s egyszersmind mag- 
termő kender (Soprouy m. Tsz.). 

BAGZÓD-IK: párosodik (macska) (Székelyföld 
Nyr. XVn.137). 

BÁGYIRKA; bágyadozó (gyermek, csirke s 
egyéb apró állat) (Balaton mell. Fábián Gábor 

1839). 

[BÁGYÓD-IK]. 

mög'-bágyódik : elbágyad. Szörnyen mögbágyó- 
dott a karján a szép Jézus (Torontál m. Száján 
Kálmány L. Szeged népe 11.112). 

[BÁGYUL]. 

el-bágyul: elbágyad, elgyengül (Gömör m., 
Udvarhely m. Nyr. XVII. 135). Úgy elgyötört az 
a nyavala, hogy egészen elbágyultam. Oll bágyult 
lettem, alig hirtam a lobomon állni (Zala m. Nyr. 
XVn.135). 

BÁHOMOS: gazos. Báhomos hely (Bereg m. 
Bereg-Rákos vid. Pap Károly). 

BAJ: akadály. Igen, de haj van A;Ö2;&ó7 (Székely- 
föld Nyr. XV.432). Bajvál : bajosan. Bajval lessz 
(Ipoly völgye. Kővár vid. Nyr. XVI.380). 

[Szólások]. Baj ára menyen: szükségére (Székely- 
föld Győrffy Iván). Ellátta a haját: ellátta a dol- 
gát (Dunántúl Nyr. V.128). 

baj-vivó: bajvívás. Nem szabad vót neki baj- 
vivóra gyünni (Torontál m. Száján, Szőreg Kál- 
mány L. Szeged népe 11.243). 

BAJDORA (Cegléd Király Pál ; Bihar m. Pocsaj 
Ny. VI.424; bajdura Kapnikbánya és vid. NyK. 
11.374): 1. hajdora, bajdura: bamba, féleszű, ügye- 
fogyott, élhetetlen (Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.424; 
Kapnikbánya és vid. NyK. 11.374); 2. hajdora: 
ezermester; fúró-faragó, minden kézimunkához 
értő ember (Cegléd Király Pál). 

BAJDORGAT : bolygat. Ne hajdorgasd ászt a 
virágot: ne játsszál vele (Mezőtúr Nyr. X.86). 
A ház tetejét soha senki meg nem hajdorgatta 
(Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.398). 

BAJKA (Jászkunság Nyr. VII.525; Heves m. 
Csépa Nyr. III.288; majka Fehér m. Seregélyes 
Nyr. X.189; Nagy-Szalonta Nyr. XV.470): rövid 
női kabátka. 

1. BAJKÓ, (Somogy m. Fájsz Nyr. VII.428; 
Somogy m. Ádánd Nyr. III.475 ; Tolna m. Bátta 
Nyr. XVIII.334; bajkuó Vas m. Répce-Sz.-György 
Nyr. XVIII.480; majkó Soprony m. Rábaköz Nyr. 
III.281; Fehér m. Nyr. X.187; Fehér m. Lovas- 
berény Nyr. XVn.576; Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. 
VI.323; majkuó Soprony m. Horpács Nyr.IV.181): 



81 



BAJKO— BAJOS 



BAJOSKOD-IK— BAK 



82 



1. cv ; 2. majkiió: férfiak mándlija v. dolmánya 
(Soprony m. Horpács Nyr. IV.181). 

2. BAJKÓ : eszelős (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
237) [vö. babajkő]. 

BAJLADOZ-IK: bajlódik, vesződik. Az ember 
annyit hajladozik az életben (Zala m. Nyr. XVII. 
135). 

BAJLAKOD-IK (Szentes Nyr. XIX.48; baj- 
kalód-ik Nógrád m. Tolmács Nyr. XV.143): bajló- 
dik, vesződik. 

BAJLÓKOD-IK: cv (Csongrád m. Tápé Kál- 
mány L. Szeged népe III. 152). 

BAJMÁSZ: lehajolva, tapogatva keres vmit 
(Moldva, Klézse Nyr. VII.478). 

BAJMOLÓD-IK: bajlódik, vesződik (Repce 
mell. Nyr. XX.410; Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek; Székelyföld Győrffy Iván; Háromszék 
m. Nyr. XVII.381). 

BAJMOLÓDÁS : bajlódás, vesződség (Balaton 
mell. Tsz. ; Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 

BAJNAB (Baranya m. Tsz. Csaplár Benedek; 
bajmár Dunántúl Nyr. V. 128) : korán érő szőllő, 
bajor szőllő, gohér. 

BAJNOK: alkalmatlan, kötekedő, akadékos- 
kodó, nehéz természetű (Székelyföld Tsz.; Három- 
szék m. Vadr. Kiss Mihály). 

BAJNOKA: bajvívás. Jere ki, pajtás, bajno- 
kára, mogyorófa botókára (gyermekvers ; Három- 
szék m. MNy. VI.364). 

BÁJOL {vajol Nógrád m. Fülek Nyr. XXII. 
95): 1. bajlódik, vesződik (Zala m. Nyr. XVII. 
135; Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 132; Katona 
Lajos; Abauj m. Beret Nyr. III.522; Eger Nyr. 
XVin.25; Heves m. Bakta Nyr. XVII.135; Nógrád 
m. Nyr. V.181 ; Gömör m. Nyr. XVII.135; Szé- 
kelyföld Nyr. XVn.135; Győrffy Iván; Udvarhely 
m. Nyr XVII.135; Háromszék m. Kiss Mihály). 
Bájol vkivel: veszekszik vele, bosszantja, bántja, 
gúnyolja, ócsárolja, rágalmazza (Székelyföld Nyr. 
XVII.135; Győrffy Iván; Udvarhely m. Nyr. XVH. 
135; Háromszék m. Kiss Mihály); 2. szükségét 
végzi (Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XIV. 
525; Székelyföld Nyr. XVn.135; Kiss Mihály); 
3. közösül. Velem nem bájoltál soha (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

BAJOLGAT : bajlódik, vesződik. Egyszer épen 
egy nagy tőkével hajolgatott (Palócság Nyr. XXI.46). 

BAJOR (Győr m. Sztrokay Antal 1842; Somogy 
m. Adánd Nyr. IV.334 ; vajor Somogy m. Ádánd 
Nyr. IV.334) =-- bajnár. 

BAJOS {haos Pest m. Kóka Nyr. XII.381). 
Bajos ember: nyűg, nehéz természetű (Székely- 
föld Győrffy Iván). 

[BÁJOS], BÁJOSZ : kuruzsló (Szlavónia Nyr. 
V.ll). 

8Z1NNTE1 : MAGYAR TÁJSZÓTÁR. 



BAJOSKOD-IK: bajlódik (Szeged Kálmány L. 
Koszorúk 11.75). 

[BAJOSOD-IK]. 

meg-bajosodik: nehéz természetűvé válik (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[BÁJOSSÁG], BÁUSÁG: búbájosság, babona- 
ság (szándékosan elvetett rongy- v. papiros-cso- 
mag, a melybe liszt, korpa, krajcár, sárgarépa, 
kenyérélesztő stb. eff. van belekötve babona- 
ság végett, hogy azt, a ki fölveszi és kibontja, 
megrontsa. Ilyesmire azt mondják :) Fe ne vedd, 
mé't háuság van benne! (Vas m. Őrség, Szalafő 
Nyr. VII. 181). 

BAJSZI: bajuszos (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

BAJUSZ {hajc Göcsej MNy. V.155; Veszprém 
m. Nyr. V.223; hajcája: bajusza Göcsej MNy. 
11.409; bájc Gömör m. Nyr. XVIII.454; bajsz 
Repce mell. Nyr. XX.366 ; bajúc Esztergom Nyr. 
IX.542; bajucc Csallóköz Csaplár Benedek; bausz 
Kis-Kún-Halas Nyr. VIIL85 ; bojsz Szolnok-Doboka 
m. Apa-Nagyfalu Nyr. XV.382) : 1. a szőllő kacska- 
ringója, indája (Szentes Nyr. VIII. 187; Nógrád m. 
Nyr.IV.24); a dinnye kacsocskája (Makó Nyr. XXL 
523) ; 2. a búza kalászszálkája (Makó Nyr. XXI. 
523; Szentes Nyr. VIII.187); 3. a harcsa, ponty, 
márnahal, menyhal bajuszszerű nyúlványai (Sze- 
ged Hermán 0. Halászat K.); 4. az állóbárka 
orrának erősítésére való könyökös deszka (Szeged 
Hermán 0. Halászat K.). 

[Szólások]. Hogy vág ab bajusz?: hogy vagy? 
(Palócság Nyr. XXI.510). 

bajusz-kura : bajuszpödrö (Székelyföld Győrffy 
Iván). 

bajusz-mók: uagybajuszú ember (Kis-Kún- 
Halas Nyr. XR^.237). 

bajusz-pedrő : rosszabb vetésekben előforduló 
kórófaj, a melyet másutt kecskeszakál-nak nevez- 
nek (Pest m. Tinnye Nyr. Vn.39). 

BAJUSZOS {bajcos Veszprém Nyr. 11.513 ; Tolna 
m. Nyr. V.569; Székesfehérvár Nyr. Vn.l29; 
bajuccos Csallóköz Csaplár Benedek). 

BAJZ-IK: közösül (Karancs vid. Nyr. XXI. 
477) [vö. hajol 3.]. 

[BAJ20M]. 

[Szólások]. Bajzomra jár (vmely tárgy, eszköz, 
bútor): romlásnak indul (Hont m. Kővár vid. 
Nyr. XVI.380). Bajzomra jár ez a szekriny, össze- 
rontotta az a sarha szógáló (Hont m. Kővár vid. 
Nyr. XVn.96). 

BAK : 1. hím. Bak macska, veréb, galamb, réce, 
pulyka (Baranya m. Csúza Nyr. XVIIL46; So- 
mogy m. Nyr. XIX.287 ; Székelyföld Tsz.) ; 2. áll- 
vány, a melyre a munkába vett tárgyat ráteszik : 
a) favágó bakja, a melyre a fűrészelni való fát 
ráhelyezi (Kolozsvár Szinnyei József); b) tímár 
bakja, a melyre a bőrt helyezi, mikor faragja 

6 



83 



BAK 



BAK-IK— B AKAF ANTO S 



84 



(Szeged Nyr. rv.527); c) kovács bakja, a melyen 
patkoláskor a ló körmét reszeli (Heves m. Név- 
telen 1840); 3. a szövőszéknek az a része, a 
melyre a fonalat föltekerik (Bodrogköz Tsz.; 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.325) ; 4. cölöpverő 
nehéz vas-sulyok (Zemplén m. Nyr. XVII.273); 
5, szőllőben télre összerakott karó-rakás (Nógrád 
m. Fabó András 1841) ; 6. hurok (Szatmár és Bereg 
m. Nyr. XVII.135. 178). Bakba kötötték a zsivánt 
(Zemplén m. Nyr. XIX.375); 7. az őrösháló (örvös- 
háló) rúdjának a végén az a kampó, a melyre 
a háló akasztva van (Bereg m. Nagy-Dobrony 
Hermán 0. Halászat K.); 8. vastag fejfa-forma, 
a melynél fogva az állóbárkát kikötik (Altalános 
haszn. Hermán 0. Halászat K.). 

[Szólások]. Bakra virágzik a fa: sok virágot 
lehullat (Garam völgye, Zeliz vid. Nyr. XIV.287). 
Bakul cselekedted: balgatagul, bolondul (Székely- 
föld CzF.; Erdővidék Tsz.). 

bak-arasz (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIH. 
577; Székelyföld Nyr. IX.175; bak-araszt Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIII.o77): a hüvelyk- ós a 
mutató-újjal mért arasz, kurta arasz (máskép: 
elő-arasz). 

bak-asszon: csira, hermafrodita (Székelyföld 
Kiss Mihály). 



bak-csacsa = 

bak-fejórnóp 

Mihály). 



bakszekér 3. (Göcsej Tsz.) 
--^ bak-asszony (Székelyföld Kiss 



bak-hát: 1. a két kerékvágás között levő 
föld-emelkedés (Hely nélkül Nyr. XVn.236); 
2. a szőllőtőke-sorok között töltésszerűen, nyer- 
gesre fölkapált föld (Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 
144). Bakhátro kapányi (Balaton mell. Nyr. XII. 
474) ; 3. hosszú homokdomb (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.237); 4. szőllőnek fával beültetett partos 
széle (Kecskemét Hám Sándor). 

[Szólások]. Sok neki a bakhát: ittas (Hely nél- 
kül Nyr. XVn.236). 

bak-kapocs : kajmós kapocs, a melyet a nős- 
tény-kapocs gyűrűjébe bele-akasztanak (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

bak-level: a szövőszéknek vmely része (Zemp- 
lén m. Szürnyeg Nyr, X.325). 

bak-ostor : négy lóra való ostor (Zemplén ía. 
Szürnyeg Nyr. X.324). 

bak-rima: [nép-etimológia] packriemen (Ka- 
szárnyai szó Nyr. VI.44). 

bak-szakáll (Vas m. Őrség Nyr. VII.330 ; XII. 
380 ; bak-szaka Székelyföld Kiss Mihály ; Csík m. 
MNy.VI.369; Háromszék m. MNy. yi.317; Győrffy 
Iván): 1. bak-szakáll: fa-moha (Őrség Nyr. VII. 
330; XII.380); 2. bak-szaka: vajfű; bütykös, fehér- 
nedvű réti növény (Székelyföld Kiss Mihály ; Csík 
m. MNy. VI.369; Háromszék m. MNy. VI.317; 
Győrfify Iván). 



bak-szán: 1. vontató szán (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843); 2. vesszőből csinált szánforma gyer- 
mekjáték (Háromszék m. Dézsi Mihály) [vö. ber- 

szán]. 

bak-szánka -- bak-szán 2. (Csík m. MNy. VI. 
369). 

[bak-szar]. 

bakszar-alma: egy alma-faj (Zemplén m. Szür- 
nyeg Nyr. X.323). 

[bak-szarvú]. 

bakszarvú-fü : trigonella foenum graecum 
(Hely nélkül Nyr. VII.502). 

bak-szekér : 1. kétkerekű káré, kordé (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.; Gömör m. Hollók Imre); 2. tar- 
gonca (Vas m. Kőszeg Király Pál ; Vas m. Répce- 
Sz.-György Nyr. XVIIL480) ; 3. vesszőből csinált 
szánforma gyermekjáték (Göcsej Tsz. 30a; Kis- 
Küküllő m. Szőkefalva Nyr.- XIV.46). 

bak-szíj : [nép-etimológia] packriemen (Kaszár- 
nyai szó Nyr. VL44). 

bak-tüske ^ -^ aszat (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839). 

bak-zsupp: kettős zsupp (Somogy m. Visnye 
Nyr. XVn.286). 

[1. BAK-IK]. 

le-bakik: lebukik (Komárom m. Kürth Nyr. 
XIX.187). Bakjunk lé, gyerekek (Komárom m. Nagy- 
Igmánd Nyr. XVn.183). 

2 BAK-IK: közösül (Karancs vid. Nyr. XXI. 
477). 

BAKA: marha lábszárbőre, a melyből bocskort 
készítenek (Heves m. Névtelen 1840). 

[Szólások]. Nem valami baka: nem valami kü- 
lönös, kiváló (Mátyusfölde, Tallós Nyr. XVI.381), 

BAKÁCS: három-élú sás (Saród Hermán 0. 
Halászat K.) 

BAKACSIN: feketére festett vászonszövet, a 
milyennel némely vidéken a koporsót szokták 
bevonni (Orosháza Nyr. VI.133; Debrecen vid. 
Nyr. XII.475; Szabolcs m. Besenyőd Nyr. XII. 
47). Csináltatok néki márvánkö koporsót, be is be- 
huzatom földig bakacsinnal (Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. in.4). 

BAKÁDZ-IK: lökés következtében, bukdácsol, 
bukfencezik (Alföld Nyr. XIII. 192). Úgy megrúg- 
lak, hogy hatot is bakádzó (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.237). 

BAKAFÁNTOS (Veszprém m. Pápa Nyr. XVI. 
527; Debrecen Nyr. VII.91 ; Heves m. Névtelen 
1840; Székelyföld Győrffy Iván; bakafáncosl^ agy - 
Kunság Nyr. XVI.141 ; Szilágy m. Nyr. XIV. 
576) : kötekedő, kapcáskodó, csökönyös, nyakas. 



85 BAKAFANTOSKOD-IK— BAKFINCAL 



BAKFINCOZ— BAKÓ 



86 



BAKAPÁNTOSKOD-IK (Abauj m. Nyr. V.272; 
bakafáncoskod-ik Szatmár m. Patóháza Nyr. XVI. 
95): kötekedik, kapcáskodik, nyakaskodik. 

BAKAPITYERE: kötekedő gyermek (Heves 
m. Névtelen 1840). 

BAKANCS {bokkancs Székelyföld Győrffy Iván; 
Háromszék m., Erdővidék Vadr. 166). 

1. BÁKÁNY: kákabot, kákának buzogány os 
feje (Dunántúl MNy. V.82; Göcsej MNy. V.121 ; 
Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. 111.140). 

2. BÁKÁNY : fürge (pl. kis gyermek) (Csík m. 
Nyr. VL471). 

BAKARASZ (Székelyföld Csaplár Benedek; 
Háromszék m. MNy. VI.317; Vadr. ; Győrffy Iván; 
bagarász Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.380 ; 
XVII.425 ; bakaiász Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 
46 ; bakrász Székelyföld Csaplár Benedek ; Három- 
szék m. Győrffy Iván; boklász Győr m. Sziget- 
köz Nyr. XIX.190; bokrász Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. MNy. VI.318; Győrffy 
Iván): 1. bakrász, boklász, bokrász: keres, kutat, 
fürkész (pl. kopó a bokorban) (Győr m. Szigetköz 
Nyr. XIX.190; Székelyföld Csaplár Benedek; 
Háromszék m. MNy. VI.318; Győrffy Iván); 2. ba- 
garász: keresve legelész (a marha) (Ipoly völ- 
gye, Kővár vid. Nyr. XVI.380). Ott bagarász a 
tehén a tollak körül, de sehogy se jovúl (Ipoly 
völgye. Kővár vid. Nyr. XVII.425); 3. bakaiász: 
bukdácsol (pl. a nyúl) (Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.46); 4. bakaiász, bakarasz: összevissza, kap- 
kodva, akadozva beszél v. olvas (Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.46 ; Székelyföld Csaplár Bene- 
dek; Háromszék m. MNy. VI.317; Vadr.; Győrffy 
Iván). 

BÁKÁSZ : mumus, ijesztő (Fölső-Somogy, Ba- 
laton mell. Nyr. VHI.525). 

BAKATOR {bákor Balaton mell. Tsz. 351b). 

BAKCSAS: fésületlen, kócos (Eszék vid. Nyr. 
V.270; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.283). Ama 
mejen bakcsas gyerökcse (Eszék vid. Nyr. VIII. 
140). Nagyon fájt a bakcsas feje (Dráva mell. 
Nyr. Xin.475). 

BAKCSÓ: gémfajta vizi madár, vak-varjú 
(ardea nycticorax) (Szeged Tsz. Hermán 0. Ha- 
lászat K. ; Kőrös mell. Gabányi Endre; Szőreg 
Kálmány L. Szeged népe III.92; Heves m. Csépa 
Nyr. III.479). 

[Szólások]. Úgy néz, inint a bakcsó: mereven, 
mozdulatlanul (t. i. a bakcsók sokszor csopor- 
tosan 3 — 4 óra hosszatt is mozdulatlanul állanak) 
(Szeged Tsz.). 

BAKPINC: bukfenc (Balaton mell. Tsz). 

BAKPINCÁL: bukfencezik (Zala m. Hetes, 
Dobronak Nyr. ni.473). 

Ig-bakflncál: lebukfencezik (Vas m. Őrség Nyr. 
1.422; 11.176). 



BAKPINCOZ : bukfencezik (Vas m. Őrség Tsz.). 

kl-bakfíncoz : kihengerít. Kibakfincozták e hor- 
duót: a szélére hajtva kihengerítették (Göcsej 
MNy. n.409). 

lé-bakflncoz : lebukfencezik (Soprony m. Hor- 
pács Nyr. IV.181 ; Xn.270). 

BAKPING : bukfenc (Zemplén m. Tállya Nyr. 
IV.476). 

BAKPINGOZ, BAKPINGOZ-IK (Zemplén m. 
Tállya Nyr. IV.476 ; bakfingóz-ik Abauj m. Puszta- 
falu Szádeczky Lajos) : bukfencezik, bukfencet vet. 

fel-bákflngozlk (Abauj m. B eret Nyr. IV.329; 
fel-bakfing ózoXi Zemplén m. Tállya Nyr. IV.477) : 
fölbukik. 

BAKPITTY (Debrecen Nyr. VII.91 ; bakk fütty 
Marosvásárhely Nyr. XVII.283 ; Székelyföld Nyr. 
XIV.334) : bakugrásos gyermekjáték, amely abból 
áll, hogy a fiúk egymás hátán átugrálnak vagy 
egymás hátára ugorva fölülnek. 

BAKKAN: zökken (Palócság Nyr. XXI.418; 
XXH.31). 

BAKKAN-^Ó : kátyú, zökkenő hely a szekér- 
uton (Palócság Nyr. XXI.308; XXn.32). 

BAKKANT : vakkant, vakkantással megijeszt 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XV.67; Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.141) [vö. vakkant]. 

bele-bakkant : belekottyan (a beszédbe). Jobb 
lett volna, ha bele sem bakkantasz (Alföld Nyr. 
Xin.192). 

el-hsikkant. Elbakkant ja mag át : elszólja magát. 
No te ugyan szépen elbakkantottad magad ! (Alföld 
Nyr. Xin.192). 

ki-bakkant : kikottyant, kiböffent (vmit, a mit 
nem kellene megmondani) (Alföld Nyr. 11.426). 
Ez az ostoba gyerek ott volt, azután szépen kibak- 
kantotta (Alföld Nyr. XnL192). 

[BAKL-IK] (bakly-ik Palócság Nyr. XXL312; 
506; XXn.32). 

meg-baklik (meg-báklik, meg-baklyik) : 1. meg- 
botlik (Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX. 
286); 2. kifordul vmiből, belebukik vmibe (Ka- 
rancs vid. Nyr. XXI.477) ; 3. megköti magát, meg- 
bicsakolja magát, megcsökönyösödik (ló, ember) 
(Palócság Nyr. XXI.506; XXn.32; Gömör m. 
Nyr. XVH.88; Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.286). 

BAKLAT: koslat (kutya, macska, farkas) (Szé- 
kelyföld Tsz. Nyr. X1V.47 ; Háromszék m. Király 
Pál ; Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár). 

BAKL^ÓS: olyan ló, a mely folyton csóválja 
a fejét V. gyakran megcsökönyösödik (Palócság 
Nyr. XXII.32). 

1. BAKÓ: 1. cölöpverő fa- v. vas-sulyok (Tisza- 
Szamosköz, Gömör m. Nyr. XVII.136); 2. pőröly, 
kalapács (Torna m. Ruehietl Miklós 1839 ; Torna 

B* 



87 



BAKÓ— BAKOL 



BAKOLOD-IK— BAKOZ 



m. Szín Király Pál) ;• kötörő, kendertőrö eszköz 
(Gömör m. Nyr. XVII.136); 3. fa-szerszám, a 
melyen kendert tilolnak és karót hegyeznek 
(Szent-Endre Nyr. XVII.136). 

[bakó-alja]. 

bakóallya-kender : az a csomó kender, a me- 
lyet eggyszerre tesznek a törő alá (Gömör m. Nyr. 
XVII.136). 

2. BAKÓ : szőr- v. vászontarisznya (Esztergom 
vid. Nyr. XI.381 ; Jászkunság Nyr. XVII.136; 
Nagy -Kunság Nyr. XVI.141; Nagy -Kunság, Tür- 
kévé Nyr. III.229; XVII.136; Békés-Doboz Nyr. 
VIII.330; Bihar m. Sárréti járás Nyr. XVII.88; 
Bihar m. Fúrta vid, Nyr. IV.43; Debrecen Nyr. 
VII.91; Szabolcs m. Kisvárda Nyr. XVIL136; 
Szabolcs m. Berkesz Nyr. XVII.88; Hajdú-Szo- 
boszló Nyr. XVII.136; Hajdú m. Tetétlen Nyr. 
XVII.136; Szilágy m. Kőváry László 1842; Szat- 
már m. Nyr. X.430; Bereg m. Tisza-Kerecsény 
Nyr. XVII.136; Zemplén m. Őrös Nyr. XVII.135; 
Érmeilék Nyr. XVII.135; Heves m. Déva-Ványa 
Nyr. XVn.136). 

3. BAKÓ: kis szán, gyermek-szánkó, gyalog- 
szánkó (Székelyföld Nyr. XV.432-, Csík-Csicsó 
Nyr. XVn.136). 

4. BAKÓ: karikára tekergetett cérna (Rima- 
szombat vid. Nyr. XVn.524). 

BAKÓ (bakó Félegyháza Nyr. IV.560) : eggy- 
ügyű, bamiaa, oktondi, bászli, ügyefogyott (Somogy 
m. Tsz. ; Csongrád m. Arany-Gyulai NGy . 11.397 ; 
Hódmező-Vásárhely Nyr. VIII.92; Szeged Csap- 
lár Benedek) [vö. hágé\. 

BAKÓC: tűzre való apró ág-bog. Tégij hakócot 
a tűzre (Brassó m. Hétí'alu Nyr. XVI.478; XXI. 
144; Tatrang Nyr. 11.476; Zajzon Nyr. ni.326). 

BAKOQ: dadog, hebeg, akadozva beszél (Mátra 
vid. Nyr. XXn.240; Háromszék m. NyK HI.IO) 
[vö. makog]. 

BAKÓKAL = hagdácsol (a nyúl) (Zemplén m. 
Kolbása Szádeczky Lajos). 

BÁKÓKOD-IK - hákóskod-ik (Orosháza Nyr. 
VLL33). 

BAKOL (bakói Borsod m. Ónod vid. Nyr. XVH. 
383; bákal Gömör m. Nyr. XVHLSOl ; Gömör 
m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.286; bak" ól Palóc- 
ság Nyr. XXI.419; XXn.32); 1. cölöpöt ver (Esz- 
tergom Nyr. XVn.88; Szentes Nyr. XVIL222; 
Bihar m. Sárréti járás Nyr. XVn.89; Zemplén 
m. Nyr. XVIL273) ; 2. kendert tilol, tör (Pest m. 
Szent-Endre Nyr. XVn.135; Gömör m. Nyr. 
XVHLSOl); 3. bólintgat (a ló: fejét le s föl moz- 
gatja); bóbiskol (Palócság Nyr.XXI.419; XXII.32; 
Gömör m. Nyr. XVn.135; Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286; Borsod m. Ónod vid. Nyr. 
XVn.383; Miskolc vid. Nyr. XVH.88). Bakol, 
mint a ló: mondják emberre, mikor a fejével 
igent int (Gömör m. Nyr. XVII.135); 4. kötélen 
v. gúzson bakot (hurkot) csinál (Szatmár m., Be- 



reg m. Tisza-Kerecsény Nyr. XVIL135); 5. karót 
hegyez (Pest m. Szent-Endre Nyr. XVII. 135). 

le-bakól : lever (Bereg m. Rákos Pap Károly). 

meg-bakol: összehurkol (Szatmár m. Nyr. 
XVH. 135). 

[Szólások]. Megbakolja magát: megköti magát, 
megbicsakolja magát, megcsököny ösödik (Kapnik- 
bánya és vid. NyK. 11.378; Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIV.476; Kolozsvár Pap Károly; 
Székelyföld Nyr. XVn.88; Győrffy Iván; Udvar- 
hely m. Kiss Mihály; Udvarhely m. Eted Nyr. 
XVH. 135). 

BAKOIjÓB-IK(bakalód-ik) : 1. öklelődzik (kos), 
lökdösődik (Erdély ; Deés és vid. Nyr. XVII.88) ; 
2. akadékoskodik, makacskodik, dacoskodik(Deés- 
akna Nyr. 1.381). 

BAKONTA, BAKONCA {bakóca Háromszék 
m. Nyr. IV.561): 1. bakonta: faeregető bakszán v. 
talpszán, erdőlő szán (Brassó m. Hétfalu MNy. VL 
317; Vadr.; Nyr. IL327; XXL144; Győrffy Iván); 
erdőlő szánnak az a nyújtványa, a melyre a 
terhet fölrakják (Hétfalu Nyr. XVI.478 ; Tatrang 
Nyr. 11.476); 2. bakonca, bakóca: fakószekér, 
négykerekű fahordó szekér (Székelyföld Nyr. 
VIH.462 ; Kiss Mihály ; Háromszék m. Nyr. IV.561). 

BAKONYÁS: kiskereskedő, szatócs (Nagy- 
Enyed Tsz.). 

BAKOS : 1. kanos, kurafi, ledér, fehérnép után 
bolonduló. Csak úgy bolondul a fehérnép után. 
Már az igaz, fene bakos gyerek (Fehér m. ? Rác- 
keve? Nyr. XVII.136); 2,. olajütő malomban dol- 
gozó munkás, a ki az olajtartó ékét nagy fa- 
furkóval v. kalapáccsal veri (Kecskemét, Szeged 
Csaplár Benedek; Mezőtúr Nyr. XVH.136; Szen- 
tes Nyr. XVII.222 ; Hajdú m. Tetétlen Nyr. XVH. 
136); olajütő malombeli fölügyelő (Szabolcs m. 
Nyr. XVII.136); 3. ^ bakos-ostor (Zemplén m. 
Nyr. XVII.273). 

bakos-gyeplő : négyes lófogathoz való gyeplő 
(Gömör m. Nyr. XVH.136). 

bakos-ostor: hosszú ostor, a mellyel a négyes 
lófogatot a bakról hajtják (Zemplén m. Nyr. 
XVH.273; Gömör m. Nyr. XVH.136). 

BAKOS (Háromszék m. Vadr. Nyr. IV.426; 
bakos Nógrád m. Nyr. V.181): mumus, ijesztő 
[vö. babos]. 

BÁKÓSKOD-IK : bambáskodik, máléskodik, 
ostobáskodik (Hódmező-Vásárhely Nyr. VIII.92). 

[BAKOSOD-IK]. 

mgg-bakosodík : elromlik (étel) (Bihar m. Pocsaj 
Nyr. V.572). 

BAKÓZ: cölöpöt ver (Tisza-Szamosköz Nyr. 
XVn.136). 

le-bakóz: cvj (uo.). 



89 



BAKSA— BAL 



BÁLA— BALIDÓ 



90 



1. BAKSA: 1. bak-kecskegödölye eggy éves 
koráig (Székelyföld Gálffy Sándor) ; 2. eggy éves 
berbécs (Székelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr.). 

2. BAKSA: aspius rapax (Tisza mell. Hermán 
0. Halászat K.). 

BAKSÁL : szöllőt böngész (Dunántúl Nyr. V. 
128; Baranya m. Tsz. 113a; Baranya m. Csúza 
Nyr.XVni.46; Baranyám. Nagyfalu Nyr. XX.47). 

BAKTAT. Baktatva : akadozva (Gömör m. 
Tsz.). Baktatva heszil (Debrecen Nyr. VII.91). 

[BAKUL]. 

le-bakul: négykézlábra áll (Torontál m. Lő- 
rinefalva Kálmány L. Szeged népe III.120). 
Bakulj le, majd én rád állok, úgy elérem (Alföld 
Nyr. Xni.192). 

[BAL]. 

[Szólások]. Bal a fél fülére: nem jól hall (Szat- 
már m. Nyr. III.276). visszafelesött neköm, én 
pedég ismég halabbú felétem : keményebben, éle- 
sebben (Udvarhely m. Nyr. IV.81). 

bal-fülű: süket (Székelyföld Nyr. XV.432). 

bal-kéz. Balkézt: balkézről, balkéz felöl (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

[Szólások]. Balkézzel vár: nem vár (pl. az étellel; 
a későn jövőnek mondják:) Majd balkézzel vár- 
tmik (Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 

bal-körmű: 1. zsivány, tolvaj (Abauj m. Nyr. 
III.85. 223; Abauj m. Szikszó Király Pál; 2. ki- 
hágó, feslett életű (nő) (Bihar m. Pocsaj Nyr. 
Vin.379; Abauj m. Szikszó Király Pál). 

[bal-nyak?], banyák: balkezü (Rimaszombat 
Nyr. XVn.524). 

bányák-kezű: cv (Gömör m. Sajó völgye, Hanva 
Nyr. XX.286). 

bal-pál, bópál: balpárti (Zala m. Hetes, Dob- 
ronak Nyr. n.l33; Hetes Nyr. L381). 

[bal-sarkú], básarku: megesett személy (Vas 
m. Kemenesalja Nyr. HLST). 

[bal-szgm]. 

balszemez: félre néz, sandít (Nagy-Kúnság 
Nyr. m.233; XVL141). 

1. BÁL [táncmulatság] {báld Vas m. Répce- 
Sz.György Nyr. XVnL480; Repce mell. Nyr. 
XX.369; Fehér m. Nyr. IX.284; Pestm. Gyömrő, 
Monor Pap Károly; Heves m. Névtelen 1840; 
Palócság Vyr. VnL451). 

2. BÁL: nagy áru-csomag; a) 2 — 5 mázsás 
dohány-csomag (Alföld Nyr. XnL525; Arad ra. 
Majláthfalva Nyr. Vni.238; b) a megmért és 
rendbe rakott szárított halak tömege (Körös-Tar- 
csa Hermán 0. Halászat K.). 

bál-fa: a dohánybál talpfái (Arad m. Majláth- 
falva Nyr. Vni.238) és leszorító fái (Alföld Nyr. 
Xni.525; Csongrád Nyr. Vn.526). 



[BÁLA]. 

bala-kovács: juh-tetű (Csík m. Csaplár Bene- 
dek, Győrffy Iván). 

bala-tetű: cv (uo.). 

BALAPÁNT: vmely szőlőfaj (Abauj m. Név- 
telen 1839; Zemplén m. Tolcsva Nyr. IX.480). 

BALAKA: kisértet (Ipoly völgye, Kővár vid. 
Nyr. XVI.380). 

BALAMUTA: baj, galiba, alkalmatlanság, kelle- 
metlenség. Nekem te mindig balamutát csinálsz 
(Kassa vid. Nyr. XVII.238; Zemplén m. Nyr. 
IV.424). 

[BALAMUTÁL] {báldmutál Abauj m. Beret 
Nyr. n.422): ácsorog, lopja a napot [?]. 

BÁLÁN (Marosszék Vadr.; bálánk Moldvai 
csáng. Nyr. X.203; fto?áw Csík m. MNy. VL368): 

1. bálánk: fehér (Moldvai csáng. Nyr. X.203); 

2. bálán: szőke szőrű juh (Marosszék Vadr.); 

3. bolán: buta-szarvú moldovai ökörfaj (Csík m. 
MNy. VI. 368). 

BALASKA (Vas m. Kemenesalja Tsz.; Vas 
m. Kemenesalja, Nemes-Magasi Nyr. XIX.191; 
Zala m. Szepezd Nyr. XVn.144; Göcsej MNy. 
11.409; Veszprém Nyr. XV.384; Fölső-Somogy, 
Balaton mell. Nyr. VIII.431 ; balatka [?] Veszprém 
m. Nyr. XV.285; baracska Somogy m. Kálmáncsa 
Nyr. XI.238; valaska Balaton mell. Tsz. 74b.; 
Csallóköz Csaplár Benedek; Csallóköz, Bacsfa 
Nyr. XVL140; Csallóköz, Somorja Nyr. XXIL 
135; Pozsony m. Tárnok Nyr. VIII.471): rövid- 
nyelű kis fejsze, faragó fejsze. 

BALAZ, BÁLOZ: dohányt bálba (nagy cso- 
magba) köt (Arad m. Majláthfalva Nyr. VIII.239 ; 
Heves m. Tisza-Sz.Imre Nyr. X.329). 

BALAZÓ : 1. dohánybálazáshoz való készülék 
(Arad m. Majláthfalva Nyr. Vin.239); 2. az a 
kunyhó, a melyben a bálokba kötött szárazhal 
el van téve (Szeged Hermán 0. Halászat K.). 

bálazó-kaloda: dohánybálazáshoz való készü- 
lék a bálfával eggyütt (Arad m. Majláthfalva Nyr, 
VnL239). 

BALÉTA : cédula, melyet a fogyasztási hiva- 
talban adnak a juh- és sertésvágóknak (Alföld 
Nyr. 11.424). 

BALFASZ {balfasz Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286; bófás Vas m. Őrség Nyr. 
n.472; Xn.381): tréfás, bolondos, eszelős, buta, 
esetlen, faragatlan (Vas m. Őrség Nyr. 11.472 ; XII. 
381 ; Pápa vid. Matics Imre ; Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.141; Debrecen Nyr. Vn.91; Palócság Nyr. 
XXII.32; Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. 
XX.286; Székelyföld Tsz.). 

BALIDÓ: nők nyári kabátkája (Győr m. Duna- 
Sz.Pál Nyr. Vin.522). 



91 



BALIGA— BALLANGO 



BALLOKAZ— BALSO 



92 



BALIGA: kulcsra kötött fa-kolonc (Karancs 
vid. Nyr. XX1.477). 

BÁLIKÓ: kákabot, kákának buzogányos feje 
(Göcsej Tsz.). 

BÁLIN (Duna mell. Hermán 0. Halászat K. ; 
Háromszék m. Nyr. IV.561; bam Eszék vid. Nyr. 
Vni.140; haing Szatmár m. Hermán 0. Halászat 
K. ; balín Komárom Hermán 0. Halászat K. ; 
balind Győr Nyr. XI.429; bálind Duna és Tisza 
mell. Hermán 0. Halászat K.; bálink Brassó m. 
Hétfalu MNy. V.347; balint Székelyföld Kiss 
Mihály; Háromszék m. Sepsi-Uzon Nyr. VIII.383; 
Erdélyi Lajos; bálint Duna mell. Hermán 0. 
Halászat K. ; balling Bereg m. Nagy-Dobrony 
Hermán 0. Halászat K. ; boín Bodrogköz Hermán 
0. Halászat K. ; bólén Göcsej Hermán 0. Halá- 
szat K. ; bolyin Bodrogköz Hermán 0. Halászat 
K. ; polind Nógrád m. Ipoly-Nyitra Hermán 0. 
Halászat K. ; pólind Ipoly mell. Hérman 0. Halá- 
szat K.): ragadozó ön (aspius rapax). 

BÁLIS, BÁLIZS: házaló olasz, a ki áruit a 
hátán egy szekrényben hordva faluról falura 
jár (Soprony m. Horpács Nyr. V.269; Soprony 
m. Röjtök Nyr. III.556; Vas m. Tsz.; Vas m. 
Répce-Sz.György Nyr. XVIII.480 ; Vas m. Őrség 
Nyr. IV.228 ; XH.SSO). 

BALKA: balog, balkezes. Balkán: balkézzel, 
balkezúleg (Székelyföld Csaplár Benedek; Há- 
romszék m. Vadr.; MNy. VL317; Nyr. IL522; 
Győrffy Iván). 

BALKÁNY, BALKÁN: vizállásos hely, a mely 
esős időben v. árvizek alkalmával valóságos tó 
(Szatmár m. Nyr. Vin.523; X.430 ; XIL527[?]; 
Szatmár m. Krassó Nyr. XIX.335; Szatmár m. 
Porcsalma Király Pál). 

BALLÁ: nádnak bogláros, buzogányos feje, 
bugája, bojtja (Alsó-Csallóköz Tsz.) 

BALIí^Q (ballog Székelyföld NyK. X.325; Kiss 
Mihály; Háromszék m.. Erdővidék Vadr. 139). 

lé-ballag: (a lelőtt vad) magasból esik le (Fe- 
hér m. Velencei-tó vid. Nyr. XVII.431). 

BALLAGCSÁL: lassan ballag (Balaton mell. 
Tsz.; Vas m. Jánosháza Nyr. XVL141; Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek). 

BALLAGDOGÁL : cv (Heves m. Névtelen 1840). 

BALLANG -- ballangó (Győr és Pest m. Sztrokay 
Antal). 

ballang-kóró: cv (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839). 

BALLANGÓ (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.237; 
Csongrád m. Kis-Hegyes Nyr. XI.45; Szeged 
Kálmány L. Szeged népe 1.140. 150; barlangé 
Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.351. 352. 372; 
Csanád m. Kálmány L. Koszorúk 11.224; Cegléd 
és a Tápió vid. Nyr. IV.122; Heves m. Tisza-Sz.- 
Imre Nyr. IX.137): ördögszekér (salsola tragus; 



tüskés bokor, a mely ősszel kiszáradván és tövé- 
ről fölszakadván, a széltől űzve hengereg, kering 
a földeken). 

ballangó-kóró (Somogy m., Kecskemét vid. 
Tsz.): cv. 

[BALLÓKÁZ] {bállá káz Gömörm. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286): ballag. 

BÁLMOS: kukoricalisztből íróval v. tejföllel 
készített étel (Mármaros-Sziget Hajdú Nagy Sán- 
dor; Kolozs m. Szucsák Nyr. XVIII.o75; Székely- 
föld Tsz. ; Háromszék m. MNy. VI.216 ; Moldva, 
Klézse Nyr. V.528). 

BALQC : balog, balkezes (Hont m. Kővár vid. 
Nyr. XVI.380). 

[BALOG]. 

balog-hajtás: balkézzel való hajítás. Balog- 
hajtásnyéra : a mennyire balkézzel lehet hajítani 
(Háromszék m. Vadr. 492a.) 

balog-méh: olyan méhraj, a mely sejtjeit sza- 
bálytalanul össze-vissza építi (Székelyföld Király 
Pál). 

balog-ökör : a melynek az eggyik szarva előre, 
a másik hátra áll (Heves m. Névtelen 1840). 

balog-sete: balog, balkezes (Soprony m. Röj- 
tök Nyr. ni.556). 

balog-süti (Göcsej Tsz.; Zala m, Arács Nyr. 
XXH.192; Fehér m. Nyr X.186; bnlog-siitü 
Veszprém m. Pápa Nyr. XVL527):c\3. 

BALOGÁCS (Göcsej Tsz. ; baligács Vas m. Őr- 
ség Nyr. XII.380; bidigács Őrség Nyr. 11.562; 
galbács Nyitra m. Vág-Séllye Nyr, XX.324): 
balog, balkezes. 

BALOGOL : balkézzel tesz vmit, balkézzel üt 
(Székelyföld Csaplár Benedek, Kiss Mihály ; Há- 
romszék m. Vadr. 492a.; Győrffy Iván). 

BALOGOS: 1. balog, balkezes (Székelyföld 
Kiss Mihály); 2. befelé álló. Balogos körmű ló 
(Székelyföld Nyr. XIV.334). 

BALOS [ballos Somogy m. Nemes-Déd Nyr. 
VI.325): 1. balos: ügyetlen, félszeg magatartású. 
Balos kis lány: a ki nem tud hogy állani, nem 
tudja a kezét hová teniíi (Gyón Nyr. IV.323); 
2. balos: süket (Veszprém m. Szentgál Nyr. IH. 
89); 3. ballos: hóbortos (Somogy m. Nemes-Déd 
Nyr. VI.325). 

BÁLOZ, BÁLOZ-IK {báldozni Arad m. Pécska 
Kálmány L. Koszorúk 1.205; Pest m. Gyömrő, 
Monor vid. Pap Károly). 

[Szólások]. Mind csak bálozik: untalan eddegél 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

BALSÓ: balfelől való (Kapnikbánya és vid. 
NyK. n.374). 



93 



BALTA— BAMBUC 



BAMBUC— BAN 



94 



BALTA (bóta Zala m. Dergecs Nyr. 111.33; 
Somogy m. Tsz. ; Veszprém m. Szentgál Nyr. 
III.471 ; Eszék vid. Nyr. V.270 ; Gömör m. Rima- 
és Balogvölgy Tsz.; Hont m. Nyr. V.426. Hoiitm. 
Páld Nyr. XIV.575 ; b»óta Palócság Nyr. XXII.32). 

BALTAT: botot mesterségesen hajt, forgat 
(Somogy m. Tsz. CzF.). 

BALTÁZ: vminek utána kap, hogy megkar- 
molja (a macska) (Csongrád Nyr. IX.89). 

BALTIKA: baltácska (Torontál m. Szőreg 
Kálmány L. Szeged népe III.95). 

BALUSTYA: eggyügyú, ügyefogyott, oktondi, 
buta, ostoba (Tolna m. Sárköz Tsz.; Békés m. 
Sárrét Nagy Sándor; Bihar m. Pocsaj Nyr. VIII. 
379; Debrecen Nyr. VII.91 ; Hajdú Nagy Sándor; 
Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.577). 

BÁLVÁNY {válvány Temesköz Kálmány L. 
Szeged népe 11.233): 1. szobor (ellentétben a 
szentképpel) (Soprony m. Horpács Nyr. IV.181); 
2. nagy dorong (Arad m. Majláthfalva Nyr. IX. 
378) ; 3. szárazmalomban a középső (külső) nagy 
tengely (Nagy-Kiinság Nyr. XVI.141; Zemplén 
m. Bodrogköz Tsz.); 4. olajsajtóban az a két 
nagy fa, mely a közötte levő anyagból az olajt 
kinyomja (Szeged Csaplár Benedek) ; 5. az álló- 
bárka oldalait alkotó vastag borítódeszkák (Sze- 
ged Hermán 0. Halászat K., Csaplár Benedek) ; 
e. tutaj, láp (Török-Becse Nyr. IX.92): 7. ren- 
geteg nagy, óriási, idomtalan nagy. De nagy 
halvány kútágas! Jó fogás volt; szép darab 
bálvány harcsát fogtunk (Bereg m. Tiszahát Pap 
Károly). 

[Közmondások]. TJgy táncol, mint malom alatt a 
bálvány (Kis-Kún-Halas Nyr. XVIII.140). 

bálván-fa: rus typhina (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVin.46). 

bálván-kíp : szobor (ellentétben a szentképpel) 
(Soprony m. Horpács Nyr. IV.181). 

BALZSAMOM: balzsam (Bihar m. Székelyhíd 
Nyr. VI.184). 

BAMBA {banga Göcsej Nyr. XI.546; XIII.351. 
493 ; Veszprém m. Csetény Halász Ignác ; Bala- 
ton mell.. Vas m. Kemenesalja, Győr m. Tsz.; 
Tolna m. Paks Nyr. XIX.431; Békés m. Nyr. 
in.524). 

BAMBÓ: a pihörnye v. buzgány nevű vízi 
növénynek tömött, pelyhes bojtja v. bunkója 
(Dráva mell. Nyr. VI.374). 

BAMBOLYOG: mélázva, bámészkodva ácso- 
rog, bódorog, lebzsel (Háromszék m. MNy. VI. 
317; Győrffy Iván) [vö. bandalog]. 

BAMBU: bamba (Zemplén m. Bodrogköz Tsz.). 

1. BAMBUC: mogorva, szótalan, bamba, buta 
(Székelyföld Tsz. Kriza; Udvarhely m. Kiss 
Mihály; Háromszék m. Tsz.). 



2. BAMBUC (Székelyföld Nyr. IV.88; Arany- 
Gyulai NGy. ni.316; Udvarhely m. Kiss Mihály; 
Udvarhely és Csík m. Csaplár Benedek ; bambus 
Székelyföld Kiss Mihály): mumus, ijesztő. Vigyön 
el a bambiid (Nyr. IV.88). 

BAMBUK: bamba (Csallóköz Csaplár Benedek). 

BAMBUSZKOD-IK : álmosan tesz vmit (Szé- 
kelyföld Borbély Samu). 

BÁMÉSZKOD-IK {bámászkodm Vas m. Tsz.; 
bávaszkodni Székelyföld Tsz. Kriza; bávászkod-ik 
Torda-Aranyos m. Kövend Kanyaró Ferenc; 
Székelyföld Kiss Mihály; Udvarhely m. Vadr. 
481 ; bávészkod-ik Székelyföld Kiss Mihály ; Jávos^- 
kodom. Székelyföld Tsz. 34b.). 

BAMPLI:['?] A mulatság után barnai lettem 
(Gyöngyös Nyr. IX.332). 

[BÁMÍT]. 

el-bámít: bámulásra, csodálkozásra gerjeszt, 
elrémít (gyermeket rémes dolgok elmondásával) 
(Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek ; Erdövidék 
Tsz.). 

BAMMOG : magában dünnyög (Háromszék m. 

Tsz.) [vö. mammog, mitmmog], 

[BÁMOLYOD-IK]. 

el-bámolyodik : elbámul (Háromszék m. MNy. 
VI.323; Győrffy Iván). 

BÁMOLYOG : ámolyog, bámészkodik (Három- 
szék m. Győrffy Iván). 

1. BÁMUL {bámol Soprony m. Röjtök Nyr. 
in.465; hávul Székelyföld Tsz.). 

meg-bámul: elbámul. TJgy megbámul a nép, 
hogy! (Udvarhely m. Vadr. 461). 

[2. BÁMUL, BÁMOL]. 

be-bámul: betölt. Bebámulja a szobát a virág 
szaga (Somogy m. Nemes-Déd Nyr. XVII.89). 

el-bámul, el-bámol: 1. el-bámul: ellep, elborít. 
Annyi a kacsa, hogy egésszen ébámúja a vizet. 
Annyi itt a szárcsa, hogy ébámüják a vizet (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.477; XVn.89); 2. el-bámol: 
elhord [?]. Elbámolta a viz a folyó partját (Pest 
m. Fájsz Nyr. Vn.281. 428). 

BÁN: 1. sajnál. Szegén asszon mindég sír-ri; 
igen bánnya a gyerekét (Somogy m. Király Pál); 
2. fájdít. Igeíi bánnyo a lábát (a barom): nem 
hagyja megfogni a fájós lábát (Somogy m. Nyr. 
Xn.279). 

[Szólások]. Száz forintom bánnya: száz forin- 
tomba került (Csallóköz Szinnyei József). 

be-bán: ellát; betakar, begyújt. Bebántam a 
barmaimat. Bebántam a szénát (Göcsej MNy. V. 
129). 



95 



BAN-IK— BANDSA 



BANDSAL— BANGUL 



96 



[még-bán]. 

[Szólások]. Mehhcínnyá egy húsz forintom: bele- 
kerül húsz forintomba (Gömör m. Nyr. XVIII. 
505). 

BAN-IK : él vmivel. Igyon velünk egy pohár 
bort. — Nem szoktam vele bánnyi (Bács m. Mély- 
kút Nyr. XX.283). 

BÁNANDÓ: sajnálandó (Erdővidék Tsz.). 
[BÁNAT]. 

bánat-malom : olyan malom, a melynek ritkán 
van őrlője v. vize nincs (Háromszék m. Vadr.). 

[BÁNÁTI]. 

bánáti-bodor : [tréf.] suba (Szentes Nyr. VI.232). 

[BÁNATOS]. 

bánatos-ruha: gyászruha (Baranya m. Nyr. 
V.330). 

[BÁNATSÁG], BÁNATSZÁG: bánat, bánkódás. 
Bánatszágból lett neteró (Moldvai csáng. Nyr. X. 

BANCSÓKOS : csókás szemű (a kinek a kan- 
csalsága miatt a szeme fehére nagyon kilátszik) 
(Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

BANDA {banda Háromszék m. Orbai járás 
Nyr. Vn.283). 

BÁND ALI: ámolyogva, mélázva, bámészkodva 
ténfergő, lebzselő (Zilah Nyr. XIV.286 ; Székely- 
föld Kriza, Kiss Mihály). 

BANDALOG = bambolyog. Ne bandalogj annyit, 
hanem szedd össze mag adót, ne ereszd el az eszedet 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

BANDÁR: kő-süllő (luciopercavolgensis) (Buda- 
pest), ifjú kő-süllő (Baja Hermán 0. Halászat K.). 

BANDI: 1. helytelen; 2. féleszű (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

1. BANDÓ: ostoba, eggyügyű, ügyefogyott 
(Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.283) [vö. bangó]. 

2. BANDÓ, BONDÓ: 1. bondó: bendő (Szat- 
már vid. Tsz.); 2. bandó: bőszájú hasas korsó 
(Alsó-Baranya, Pellérd Nyr. XI.238) [vö. bendő, 
bangyos]. 

3. BANDÓ (Szentes Nyr. Vin.331 ; bandú Sze- 
ged Kálmány L. Koszorúk 11.102): szegélydísz 
(bordűré) szoknyán v. kötényen. 

BÁNDOGAL: időnként bán, bánkódik (Szé- 
kelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr.). 

BÁNDOR: pacal (Brassó m. Bácsfalu Nyr. 
ni.523). 

BANDSA: kancsal (Baranya m. Csúza Nyr. 
XVm.46; Palócság Tsz.; Hont m. Páld Nyr. 
XIV.575; Csallóköz Csaplár Benedek). 



BANDSAL (Esztergom Nyr. III.34 ; Nagy -Kun- 
ság Nyr. XVI.141 ; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.237; 
Palócság Nyr. XXL508 ; XXn.32 ; Csallóköz Csap- 
lár Benedek; bándsál Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286): 1. cv; 2. bamba, hülye 
(Nagy-Kúnság Nyr. XVI.141; Gömör m. Sajó 
völgye, Hanva Nyr. XX.286). 

BANDSALI: 1. kancsal (Zemplén m. Bodrog- 
köz Tsz.); 2. bámészkodó, bamba (Szatmár m. 
Patóháza Nyr. XIX.333; Zemplén m. Bodrog- 
köz Tsz.). 

BANDSALÍT {bándsálít Nógrád m. Nyr. VI. 
134; Gömör m. Nyr. XVIII.501): kancsalít. 

[BANDSALOD-IK[. 

el-bandsalodik: elbámul (Zemplén m. Bodrog- 
köz Tsz.). 

BANDSALOG : mélázva, bámészkodva őgyeleg 
(Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 142). 

BANDSI {bándsi Gömör m. Sajó völgye, Hanva 
Nyr. XX.286): 1. kancsal (Palócság Nyr. XXH. 
32 ; Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.286) ; 
2. bamba, hülye, eggyügyű, ügyefogyott, élhetet- 
len (Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.424; Hajdú m. 
Nádudvar Nyr. VIII.234; Borsod m. Ónod vid. 
Nyr. XVII.383; Gömör m. Sajó völgye, Hanva 
Nyr. XX.286). 

BANDSÍT (Palócság Nyr. XXII.32 ; Esztergom 
Nyr. III.34; bándstt Nógrád m. Nyr. VI.134): 
kancsalít. 

BANDUKOL (Kunság Nyr. XIV.525; Palóc- 
ság Nyr. XXI.419; XXII.32; Heves m. Névtelen 
1840; Heves m. Tisza-Örs Csaplár Benedek; 
Borsod m. Szíhalom Nyr. VIII.568 ; Rimaszombat 
Nyr. XV.383; bandukol Baranya m. Csúza Nyr. 
XVin.477; Alföld Nyr. Xni.192; Debrecen Nyr. 
XXI.476; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.141; Kassa vid. 
Nyr. XVII.238): lassan, mélázva, gondolatokba 
merülve ballag. Mit bandukolsz; menj szaporán, 
hogy pattogjon a sarkad (Alföld Nyr. XIII. 192), 

BANDURKA: burgonya (Zemplén m. Nyr. 
XVn.274; Zemplén m. Deregnyő Nyr. Xni.191), 

[BÁNPIj. 

Bánfi-mag: [tréf.] kecskebogyó (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

BANGÁT : vonít (a kutya) (Dunántúl Nyr. V. 
181) [vö. bankói, baunkol]. 

BANGITA: viburnum lantana (Göcsej MNy. 
V.153; Balaton mell. Tsz. MNy. V.153). 

BANGÓ: bamba, féleszű, mamlasz, ügyefogyott 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.578; Udvarhely 
m. Nyr. IV.32; Háromszék m. Tsz. 29b; MNy. 
VI.317; Győrfify Iván) [vö. L bandó]. 

BANGUL: bámul, bámészkodik (Kecskemét 
Király Pál). 



97 



BANGULA— BANYA 



BANYA— BANYO 



98 



BANGULA: bamba (Baranya m. Ormányság 
Nyr. III.182). 

BANGY: ringy-rongyból való göcs (Somogy 
és Baranya m. Tsz.) 

BANGY ALISTA: főkötő (Zala m. Szentgyörgy- 
völgye Nyr. n.279). 

BANGY ALOD-IK: bágyad (Karancs vid. Nyr. 
XXI.477). 

BÁNGYORGÓS : beteges, göthös (Somogy m. 
Szőke-Dencs Nyr. III. 140). 

BÁNGYORI: cv (Orosháza Nyr. VI.133). 

BÁNGYOROG: betegeskedik, göthösködik (So- 
mogy m. Szőke-Dencs Nyr. III. 140). 

BANGYOS : bőszájú hasas korsó (Baranya m. 
Baranya-Sz.Lőrinc Nyr. XVII.335) [vö. 2. bandó, 
bendös]. 

BANKA: mumus, ijesztő (Udvarhely és Csík 
m. Csaplár Benedek) [vö. bankus]. 

BANKA: seborvosok köpölyöző harangja (Pa- 
lócság Tsz.) 

BÁNKÁZ {bánkázüi): [vmif éle játék] (Somogy 
m. Tsz.) 

BANKÓ [bangó Szeged Kálmány L. Szeged 
népe 1.31; Pécska Nyr. VII.124; Kálmány L. 
Koszorúk 1.49.52 ; Torontál m. Lőrincfalva Kál- 
mány L. Szeged népe III.46; Hajdú m. Hajdú- 
Hadház Nyr. IX.524; bangó Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. III.165; Kiss Mihály; Háromszék 
m. Vadr. 169. 492; MNy. VI.209. 223; Háromszék 
m. Orbai járás Nyr. VII.283 ; Háromszék m. An- 
gyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII.527 ; Há- 
romszék m. Sepsi-Uzon Nyr. IX.40; Erdővidék 
Vadr. 169). 

[Szólások]. Bankokat ereget: bodor füstöket fúj 
a pipából (Kunság, Kisújszállás Nyr. XX.190). 

[bankó-fürdő]. 

[Szólások]. Hibázik a bankó-fürdő : nincs pénz 
(Miskolc vid. Nyr. VIII.40). 

BANKOL: vonít (a kutya) (Csík m. Győrffy 
Iván) [vö. bangát, baunkol, mankói, maunkol, nyan- 
kol, nyaunkol\. 

BANKUS {baukusy^] Háromszék m. MNy. VI. 
317. nyilván sajtóhiba) : mumus, ijesztő (Három- 
szék m. Tsz. Györfify Iván) [vö. banka]. 

[BÁNOM]. 

bánom-árok: bánomkerten át ásott árok (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.237; XV.305). 

bánom-kert: olyan kert, a melyet a víz gyak- 
ran meg szokott nyomni (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.237; XV.305). 

BANYA {bánya[^ Rimaszombat Nyr. IV.560; 
XVIII.505) : 1. banya = banya-lúd (Csallóköz Nyr. 

SZINNYEI : MAGYAB tAjBZÓtAk. 



1.231; 2. banya banya-kemence (Kecskemét Nyr. 
IV.284; Csaplár Benedek); bányall]: fazekas-ke- 
mence (Rimaszombat Nyr. IV.560; XVin.505) 
[vö. 1. bonya]. 

banya-kemence: sárral tapasztott parasztke- 
mence, boglyakemence (Somogy m. Tsz.) 

banya-lúd: anyalúd (Csallóköz CzF.) 

banya-posz : pöfeteg-gomba (Hely nélkül Nyr. 
VI.271). 

banya-tapló: érett és kifőzött cserfa-tapló 
(Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. VIII.431). 

BÁNYA: 1. meleg fürdő (Békés m. Vésztő 
Borbás Vince; Bihar m. Fúrta vid. Nyr. IV.43; 
Szilágy m. Nyr. IX.181; Nógrád m. Ipoly-Litke 
Nyr. IV.225 ; Borbás Vince) ; 2. azon gödör, a 
melyben a vályognak való agyagot tapossák 
(Heves m. Névtelen 1840) ; 3. sertésnek összetúrt 
fekvőhelye (Heves m. Névtelen 1840). 

bánya-gödör: gödör, amelyből vályogot, sárga 
földet V. homokot szednek ki (Szentes Nyr Vin. 
187; Négyesy László). 

bánya-paraszt: a kubik-gödrök között levő 
érintetlen föld, a mely az eggyes gödröket el- 
választja egymástól (Szabolcs m. Tisza-Dob Nyr. 
XIX.47). 

bánya-pásztor: bányarém (Kapnikbánya és 
vid. NyK. n.374). 

bánya-tükör. ,Néhol új bányákban a hajtá- 
sok oldalán ajtóforma mélyedéseket látunk; a 
vénák vannak ott föltárva, s új menetet akarnak 
kezdeni; az ily helyet bányatükör-nek nevezik.' 
(Zalathna vid. Nyr. XnL237). 

bánya-virág: szép alakban kristályosodott ás- 
vány (Nagybánya vid. Nyr. X1V.239). 

BANYÁSKOD-IK: pletykáz (Szeged, Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

[BANYÁSOD-IK]. 

meg-banyásodik : (a túró) a hosszú állásban 
megromlik, megnyálkásodik és összeráncosodik 
(Göcsej Tsz.) 

BANYI: banya (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
in.324; Kiss Mihály). 

BANNYA: bolyhos guba-szöVot (Hely nélkül 
Nyr. Xn.239). 

BANNYAS: bolyhos, bozontos, gubancos (Győr 
m. Tsz.). 

BANNYASAG: bolyhosság, bozontosság, gu- 
bancosság (Hely nélkül Nyr. Xn.239). 

[BANNYASKA], BANGYOSKA: bolyhoska. 
Szőröském, bangyoskám (találós mesében) : bunda 
(Somogy m. Sellye Nyr. in.234). 

BANYÓ : banya (Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. in.343; Kiss Mihály; Udvarhely m. Vadr. 
70; Háromszék m. Vadr. 423). 



99 



BANYOKA— BARÁT 



BARATINA— BARÁZDÁS 



100 



BANYÓKA: öreget játszó kis leány-gyermek 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

BANYOS: megnyálkásodott, megpimpósodott 
(túró) (Komárom Nyr. VIL282). 

BÁB : legalább. Aggy bár hát egy tiz forintot 
(Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.46)'. 

bár-ha: aligha [?] (Hont m. Tsz.). 

bár-is-hogy: habár. Én is eszem, bár-is-hogy 
nem vagyok éhes (Szolnok-Doboka m. Nyr. XVII. 
316). 

[bár-hogy], bá-hogy: nem hiába, hogy. Bd- 
hogy gazdag, de győzi is pénzvei (Heves m. Sirok 
Nyr. Vin.567). 

BABABOLY (Székelyföld Tsz. ; barabuj Három- 
szék m. Tsz.; berebuj Erdővidék Vadr.): vad 
turbolya (chaerophyllum bulbosum). 

BARACK {barac Zala m. Pölöskefő Nyr. XIV. 
43; báráksz Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.188; 
boroc Somogy m. Nyr. 11.375; Somogy m. Sima 
Nyr. XIX.380; Keszthely Nyr. XI.237; borock 
Soprony m. Repce mell. Nyr. n.517; XX.366; 
Zala m. Kis-Kanizsa Nyr. VIII.526; Fehér m. 
Nyr. X.189; Győr m. Szigetköz, Duna-Sz.Pál 
Nyr. VIII.522; borocka Baranya m. Nyr. XIV. 
142 ; Baranya m. Pataes vid. Csaplár Benedek). 

BARÁNCSIK (Brassó m. Zajzon Nyr. III.326; 
baránzsik Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI.144; bazán- 
zsik[?] Brassó m. Hétfalu Nyr. V.329; vö. Nyr. 
V.416; XI.17; XXII.115): selyem fátyolkendő. 

BÁBÁNY: 1. kocsi-juh alatti fakarika (Heves 
m. Névtelen 1840) ; 2. eggybe olvadt vöröstéglák 
(Heves m. Névtelen 1840). 

bárány-csécs (Soprony m. Nyr. XII.186; XVII. 
416; Vas m. Nyr. XVII.416; bárány-csecs Dunán- 
túl Nyr. XVI.190): bárányhimlő. 

bárány-fark: ehenopodium botrys (Nógrád m. 
Nyr. IV. 122). 

bárány- farsang : húsvét és pünkösd közötti 
időszak (Báes m. Zenta Nyr. IX.378). 

[bárány-mosaó]. 

báránymosaó-haó : kései, tavaszi hó, mely 
a legelőre kihajtott bárányokat éri a mezőn (Mátra 
vid. Nyr. XXn.240). 

bárány-tartó: a juh poklája (placenta),Mátyu8- 
földe, Tallós Nyr. XVI.333). 

(BÁBÁNYOS]. 

bárondos-fölhüő : bárányfelhő (Rábaköz, Beő- 
Sárkány Nyr. XVin.47). 

BÁRÁNYOZ: bárányt ellik (Háromszék m. 
Vadr. 401). 

BABÁT {barát Érsekújvár Nyr. VIII.282; bérát 
Vas m. Őrség Nyr. VII.271 ; borát Őrség Nyr. 
VH.271 ; Palócság Nyr. XXI.214). 



barát-fasz : magyar bucó (aspro Zingel) (Velen- 
cei tó, Duna, Tisza, Kőrös mell. Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

barát-fül, barát-füle: derelye (Dunántúl Döb- 
rentei Gábor; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.46; 
Somogy m. Tsz.; Csallóköz Csaplár Benedek; 
Érsekújvár Nyr. Vin.282). 

barátok-tepertője : paptöpörtyú, ajakvar(Heves 
m. Névtelen 1840). 

BARATINA: barátné (Békés m. Sárrét Nagy 
Sándor). 

BARÁTOS: barát (amicus) (Udvarhely m. 
Nyr. VIII.472). 

BARÁTSÁG (baráccság) : [nép-etimológia] be- 
reitschaft (Kaszárnyai szó Nyr. VI.44). 

BARÁTSÁGOS (baráccságos, báráccságos) : 
1, baráccságos széna: tüskés (Szentes Nyr. VI. 
268); 2. báráccságos kés, bicski, beretva: életlen, 
fenetlen (nem vágja meg az ember kezét) 
(Háromszék m. Nyr. V.465). 

BARÁZDA (berázda Dunántúl MNy. V.98; 
berázda Repce mell. Nyr. XX.365; Zala m. Kő- 
vágó-Örs, Rév-Fülöp Nyr. XIX.48; Őrség Nyr. 
VII.271; Veszprém m. Nyr. V.224; berázdo _^^o^- 
rony m. Horpács Nyr. X.267; berázna Őrség 
Nyr. III.283; borázda Őrség Nyr. Vn.271; borozda 
Kis-Kún-Halas Nyr. XV.65; Kalocsa Nyr. n.335; 
Duna-Vecse Nyr. 11.528; Hódmező-Vásárhely Nyr. 
IX.86; Torontál m. Lőrincfalva Kálmány L. Sze- 
ged népe III.121; Szatmár m. Sárköz Nyr. II. 
240; Bereg m. Pap Károly; Rimaszombat Nyr. 
Xn.l90; Borsod m. Sáta és vid. Nyr. XXI.214; 
Heves m. Névtelen 1840; Pest m. Tinnye Nyr. 
VII.39; Székelyföld Kiss Mihály; Udvarhely m. 
Rava Nyr. m.l43; Háromszék m. MNy. VI.208; 
Erdő vidék Tsz. Nyr. Xin.576; Csík m. Nyr. V. 
519; borozda Gömör m. Nyr. XVIII.453; brázda 
Vas m. Kemenesalja, Nemes-Magasi Nyr. XIX. 
191 ; Göcsej Nyr. XII.94 ; Baranya ra. Ibafa Nyr. 
XX.46 ; brázdo Repce mell. Nyr. XX.367 ; brázna 
Göcsej Nyr. XnL353). 

borozda-billencs : barázda-billegető (Heves m. 
Névtelen 1840). 

bérázna-f éreg : földi giliszta (Vas m. Őrség 
Nyr. III. 283). 

BARÁZDÁS (Szolnok-Doboka m. Bálványos- 
Váralja Szathmáry Ákos; bé'rázdás Zala m. Kő- 
vágó-Örs, Rév-Fülöp Nyr. XIX.48 ; birizdös, boroz- 
dás Kecskemét Nyr. IX.376): 1. tőszomszéd (a 
kitől csak eggy barázda választ el). Bé'rázdás 
velem: szőUőszomszédom (Zala m. Kővágó-Örs, 
Rév-Fülöp Nyr. XIX.48); 2. borozdás: csíkos. 
Borozdás szőttes (Udvarhely m. Felméri Lajos). 

[Szólások]. Egy borozdás vele: eggyforma vele 
vmi tekintetben (Borsod m. Szíhalom Nyr. IX. 
331). 



101 



BARAZDOL— BARKA 



BARKACS— BAKKAL 



102 



BABÁZDOL {bárázdol GömÖr m. Nyr. XVIII. 

501 ; horozdol Kis-Kún-Halas Nyr. XV.65; Székely- 
föld Kiss Miliály, Csaplár Benedek; Háromszék 
m. MNy. VI.318; Győrffy Iván). 

BABÁZS: a föld szinét kapával vékonyan 
fölszíja, legfölső rétegét v. a gyepet róla kapá- 
val lehúzza (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XV.574). 

BAEBANÓK: hedera lielix minor (Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIII.577). 

BABBOLY: Ügyetlen (Csík-Gyergyó Csaplár 
Benedek). 

BABBOBA (Palócság Tsz.; barabora Dunán- 
túl MNy. V.125): bőgő, brúgó. 

BAEBOBÁS : bőgős, brúgós (Gömör m. Hollók 
Imre). 

BABCAG, BABCOG: szól (a szarvas) (Erdő- 
vidék Tsz.; hely nélkül Nyr. Vn.335). 

[BÁBD]. 

bárd-keszeg: abramis brama (Balaton-Füred 
Hermán 0. Halászat K.). 

BÁBÉDOG (Közép-Baranya Nyr. 11.237 ; bárá- 
dag Ormányság Nyr. III.182; bárédok hely nél- 
kül Tsz. 299b,): eggyügyú, bárgyú. 

BÁBESZTE: kényes, rátartós (Nagy-Kúnság 
Nyr. XIX.576). 

BABGÓ: maskara (Udvarhely m. Homoród 
vid. Vadr.). 

BABGYA: hitvány, silány (Győr m. Sztrokay 
Antal 1842). 

BÁBGYÚ: szomorkás, kedvetlen (Hontm. Tsz.). 

[BÁBGYUL]. 

meg-gárgyul; bárgyú, eszelős, bolondos lessz 
(Szatmár m. Szamoshát Nyr. X.139). 

BABI: a kin jegy van[?] (Hely nélkül Nyr. 
Xn.527). 

BABIS: barna disznó v. kutya (Szilágy m. 
Nyr. IX. 181. 566). 

1. BABISKA: bárányka (Nógrád m. Nyr. IV. 
425). 

2. BABISKA: maszlagos redőszirom (Heves 
m. Névtelen 1840). 

BÁBKA: 1. lyukacsos láda, a melyben a ha- 
lakat elevenen tartják a halászok (Hermán 0. 
Halászat K.; Győr vid. Nyr. VL192; Balaton 
mell. Tsz.); 2. koporsó borítékául szolgáló deszka- 
foglalvány (Szatmár Nyr. Vin,187); 3. kőműve- 
seknek deszkából csinált négyszögletes mész- 
tartója (Székelyföld Kiss Mihály); 4. gát, töltés 
(Udvarhely m. Vadr.). 

bárka-baba : az állóbárka orrán az a faragott 
rész, a mely a bőgő fejéhez hasonlít (Komárom 
Hermán 0. Halászat K.) 



bárka-rakodó : a halászbárkák kikötőhelye 
(Csanád, Baja Hermán 0. Halászat K.) 

bárka-sütő: fanyélbe erősített vas, a mellyel 
a bárka haltartó részének a lyukait kisütögetik 
(Szolnok Hermán 0. Halászat K.) 

BABKÁCS: 1. mézárus, a ki faluról-falura 
járva maga veri ki a méheket a kasból s véka- 
számra veszi a lépes mézet (Tisza-Örs Csaplár 
Benedek; Zemplén m. Deregnyő Nyr. VII.474; 
XVn.183; Hegyalja Nyr. XVn.137); 2. fúró-faragó 
ügyes-kezú ember, ezermester (Szeged, Félegy- 
háza Csaplár Benedek; Cegléd vid. Király Pál; 
Debrecen Nyr. VL91; XVn.89; Csallóköz Csap- 
lár Benedek); 3. enyves kezű ember, tolvaj, a 
ki nem lop éppen egyenesen, hanem mégis meg 
nem engedett úton-módon szerez. Hej, nagy bar- 
kács ember az a Gáspár uram majorosa! (^== a 
hol lehet, a gazdájától eggyetmást a maga hasz- 
nára fordít). Hogy megszedte magát ez az uraság 
kertésze! — Jaj komám, mindig barkács ember 
volt az világ-életében (^^ nem egészen igaz úton 
gazdagodott, de rásütni azért mégsem lehet, 
hogy lopott) (Debrecen Nyr. XVn.89). 

BABKÁCSOL (bárkácsónyi Félegyháza Nyr. 
IV.559; barkácsul Soprony m. Rábaköz Nyr. XVII. 
137): 1. büdösköves ronggyal kiveri a méheket 
a kasból s azután kiveszi a lépes mézet (vö. bar- 
kács 1.) (Zemplén m. Deregnyő Nyr. VII.474; 
XVII. 183); 2. fúr-farag, ezermesterkedik (Szeged 
Csaplár Benedek; Szentes Nyr. XVII.90; Debre- 
cen Nyr. Vn.91; XVn.89; Hajdú m. Tetétlen 
Nyr. XVII. 137). Barkácsoló ember: fúró-faragó 
ember, ezermester; a ki nem mesterember, de 
mégis fúrás-faragásból él, sőt még házat is épít; 
kontár ács, asztalos, építő (Szentes Nyr. VIIL187; 
XVIL90). Nagyon ügyes barkácsoló az az ember, 
maga csinálta a házát, a szánkáját, a szekerét 
(Debrecen Nyr. XVII.89) ; 3. tesz- vesz, apró-cseprő 
munkát végez, babrál (Balaton mell. Tsz.; Sze- 
ged Tsz. Csaplár Benedek; Félegyháza Nyr. 
rv.559; Csaplár Benedek: Debrecen Nyr. VII.91 ; 
Kassa vid. Nyr. IX.557; Csallóköz Csaplár Bene- 
dek). Bir-e még dőgozni az öreg? — Hát csak 
ébarkácsol a ház körű (Kis-Kún-Halas Nyr. XVII, 
89). Esett az eső, nem mehettem a munkába, hát 
csak elbarkácsoltam a ház körül (szemetet gereb- 
lyélt, járomszöget faragott, ostort font, az ökröt 
vakargatta, a láncot a kovácshoz vitte stb.) (Hegy- 
alja Nyr. XVII.137); 4. ballag, cammog; lassan, 
nehezen, üggyel-bajjal megy, pl. hóban, sárban, 
sötétben. Maj csak ébarkácsolunk valahogy (Győr 
m. Nyr. XVII.222). De biz ébarkácsőjunk hazáig, 
mer este van: mondja a későre maradt vendég, 
mikor marasztalják (Kis-Kún-Halas Nyr. XVII. 
89); 5. tétlenül v. kutatva, vizsgálódva jár-kel, 
settenkedik (a hol semmi dolga, csak el akar 
vmit csenni) (Soprony m. Rábaköz Nyr. XVII. 
137; Zemplén m. Deregnyő Nyr. XVII.184; Be- 
reg m. Munkács, Bereg-Rákos vid. Pap Károly). 

BABKÁL : imitt-amott meghánt : a) új szőllő- 
ültetéskor a szöllővessző végét késsel imitt-amott 
meghántja; b) botot cifráz, tarkáz (hántogatással) 
(Balaton mell. Tsz.). 

7* 



103 



BARKAS— BÁRSONY 



BARZSING-BASZGURAL 



104 



BABKÁS: bárányfelhős (az ég) (Heves m. 

Névtelen 1840). 

BARKÁZÓ; vmely tímár-eszköz (Szeged vid. 
Nyr. III.479). 

1. BARKÓ {barka Debrecen Nyr. IX.206). 

2. BARKA Ó: j, a palócvidék eggyik legtös- 
gyökeresebb népe; 2. ostoba, illetlen (Palócság 
Nyr. XXII.32). 

1. BARKÓCA: furkósbot (Göcsej Tsz.) [vö. 
berkőcés-bot]. 

2. BARKÓCA : barka (Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII. 46). 

BARKÓCSÁL: kószál, kóborol (Vas m. Bö- 
göte Nyr. XVI.92) [vö. barkácsol]. 

BARLA: mankó. Barlán jár a sánta (Ipoly 
völgye. Kővár vid. Nyr. XVI.380). 

BARLANG (ballang Veszprém Nyr. VII.474; 
Nógrád m. Tolmács Nyr. XVI.277): bordélyház 
(Erdővidék Tsz.). 

ballang-hel: rossz hely (Veszprém Nyr, VII. 
474). 

[BARMOL]. 

el-barmol: elront (Mezőtúr Nyr. X.285). 

össze-barmol : összetákol, nagyjából durván 
elkészít (Szeged Csaplár Benedek; Heves m. 
Makáry György 1839). 

[BARMÜL]. 

el-barmul: elparasztosodik (Háromszék m. 
Győrfify Iván). 

[BARNA]. 

[Szólások]. A kazal barnáját keresi: árnyékát 
(Szentes Nyr. XVn.206). 

[BÁROK]. 

barok-háló =^^^ ághegy-háló (Budapest, Győr 
Hermán 0. Halászat K.) 

BAROM: 1. baromcsorda. Két barom, három 
ménös járja a főggyit (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
237) ; 2. baromvásár. Begyült v. beállott a barom. 
Ma nagy barom van (Székelyföld Kiss Mihály). 

barom-élő (Csallóköz Nyr. 1.231 ; Csaplár Be- 
nedek; barom-illő Komárom m. Naszvad Nyr. 
IV.283): legelő. 

barom-kert: akol (Csík m. Kiss Mihály). 

BARSÓKA : varsinta (acerina cernua) [?] (Bala- 
ton mell. Hermán 0. Halászat K.) 

[BÁRSONY]. 

bársony-kupak : [nép-etimológia] kopaiva bal- 
zsam (Palócság Nyr. XIV.90). 



bársony-rózsa: pirosas színű tagetes erecta 
V. patula (Csallóköz, Duna-Szerdahely vid. Csap- 
lár Benedek). 

bárson- virág : a compositákhoz tartozó sárga 
kerti virág (Soprony és Vas m. Nyr. X.331). 

BÁRZSING (bázsing Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839): 1. nyelőgége (Szeged Tsz.), 
Kiálthatsz én tőlem százat is, akár addig, míg a 
bárzsingod ki nem szakad (Csongrád m. Arany- 
Gyulai NGy. 11.385) ; 2. marhabél (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839); 3. a disznóbél belső 
oldalán levő kövérség v. nyúlós, zsírszerú hús 
(Szeged Csaplár Benedek) ; 4. salvia pratensis 
(Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. ló-bárzsing]. 

[BÁS-INGYÉN]. 

[Szólások]. Bás-ingyé'n úgy van: éppen úgy van 
(Dunántúl Nyr. V.128). 

BASA: nagyfejű, kövér fejű (Vasm, Kemenes- 
alja Tsz.) 

basa-kutya : [szidalom-szó] (Ipoly völgye. Kővár 
vid. Nyr. XVI.380), 

BÁSGULUBÁS: ügyetlen (Gyergyó Csaplár 
Benedek, Győrffy Iván), 

BÁSTOL : púpozva fölhalmoz, föltölt (Zala m, 
Bódiss Jusztin), 

föl-bástol: 1. megerősít, pl. a megzsuppolt 
háztetőnek fölső- és oldalszegélyét vesszővel 
{bástoló vesszővel) megerősíti {meg- és fölbástolja) ; 
a leszakadt ruhát, szoknyát gombostűvel föltúzi 
(Somogy m, Nyr. XVII.137); 2. púpozva fölhal- 
moz, föltölt (Zala m. Bódiss Jusztin). Úgy föl- 
bástolta ászt a krumlit, hogy maj mind légurog. 
Mér bástolod föl ászt a sánc partyát, maj mind 
leomlik (Zala m. Nyr. XVII. 137). 

BÁSTYA : minden kissebb kőkerítés (Balaton 
mell. Tsz.) 

BASZAGURDA: a mi nagy izgalmat okoz 
(Háromszék m. Felméri Lajos). 

[BASZÁR]. 

baszár-keszeg : abramis ballerus (Komárom 
Hermán 0. Halászat K.) 

BASZÁRKA: 1. tarisznya (Baranya m. Tsz.; 
Közép-Baranya Nyr. 11.236 ; Baranya m. Baranya- 
Sz.Lőrinc és Ormányság Nyr. XVII.335: Somogy 
m. Tsz,) ; 2. ház körül viselt könnyű női fölöltő 
(Kassa vid, Nyr, XVIII,430; Miskolc, Eger Csap- 
lár Benedek), 

BASZATYI : szatyor, kosár, a melyben a sváb 
asszonyok a hátukon viszik a gyermeküket (Vác 
vid, Csontosi János), 

BASZGURÁL : bolygat, bizgat, bosszant, inge- 
rel. Ne baszgurálj, mer fejbe kollintlak (Abauj m. 
Szádeczky Lajos). 



105 



BASZLI— BÁTYA 



BATYKO— BAZSALYÍT 



106 



BÁSZLI: tátott szájú, málé szájú, ostobácska, 
eggyügyú, gyámoltalan, ügyetlen, alamuszi (Du- 
nántúl Nyr. XVI.190; Soprony m. Repce mell. 
Nyr. 11.517; Rábaköz, Beö-Sárkány Nyr. XVIII. 
47; Vas m. Répce-Sz. György Nyr. XVIII.480; 
Vas m. Kemenesalja Tsz. ; Zala m. Nyr. XVII. 
138; Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. XIII.331 ; 
Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. VIII.431 ; Ba- 
laton mell. Tsz. ; Somogy m. Csurgó Nyr. XVII. 
477; Baranya m. Csúza Nyr. XVIIL477; Baja 
Nyr. XXI.327; Debrecen Hajdú Nagy Sándor; 
Hont m. Nyr. VI.181 ; Pozsony m. Taksony Nyr. 
XV.190). 

BASZTIKULI: [tréfás káromkodás] (Cegléd 
Széchy Károly). 

[Szólások]. A basztikulijdt magánok! [tréfás 
káromkodás] (Vas m. Baltavár Nyr. X.183). 

BATKA {hakma Nagy -Kunság Nyr. XVI.141 ; 
Debrecen Nyr. XI.477). 

BATLA: 1. fekete szalonka (Szeged Tsz. Csap- 
lár Benedek); 2. halász-madár (Szeged Csaplár 
Benedek) ; fekete hattá : vmely vízi madár (Heves 
m. Csépa Nyr. in.479). 

BATONA: gödény (Eszék vid. Nyr. V.270). 

BATONY : a horog inán az a vékonyabb rész, 
a melyre a horog reá van kötve (Szeged Her- 
mán O. Halászat K.) 

BÁTOR: 1. gyors. Bátor hajtás (Dunántúl 
Simonyi: A Magyar Nyelv 11.206); 2. szelíd, 
jámbor, jó (ember, állat) (Zala m. Alsó-Lendva 
vid. Nyr. Xm.331; Göcsej Nyr. n.l79); 3. szép. 
Bátor idő {Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. XIII, 
331). 

BÁTOROD-IK {bátrod-ik Székelyföld Kiss Mi- 
hály; Udvarhely m. Vadr. 481). 

BATRAMOSKOD-IK (Alföld Nyr. 11.424; XIH. 
192; Szeged Nyr. IX.237; botromdskoniiyi Pélegy- 
házaNyr. V.35): 1. batramoskod-ik, botromdskod-ik: 
lábatlankodik, alkalmatlankodik (Alföld Nyr. XIII. 
192; Szeged Nyr. IX.237; Félegyháza Nyr. V.35); 
2. batramoskod-ik: félsötétben ide-oda kóvályog 
(Alföld Nyr. 11.424) [vö. botromász]. 

BÁTYA {bá Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu 
Nyr. XV.382; Székelyföld Nyr. V.175. 221; Ma- 
rosszék, Búzaháza Nyr. V.96; Udvarhely m. Vadr. 
93. 380. 492; Nyr. VI.465. 517; Csik m. Vadr.; 
Háromszék m. MNy. VL209; Erdövidék Vadr. 
380; baá Palócság Nyr. VL518; Vn.34; Heves 
m. Bátor Nyr. Vin.88 ; báám [bátyám] Eszék vid. 
Nyr. Vn.231 ; Vin.227 ; bácsa, bácsám Baranya 
m. Abaliget Csaplár Benedek; Baranya m. Or- 
mányság Tsz. ; Baranya m. Mecsekhát Thomaer 
Ignác 1841 ; bácsom [bátyám] Udvarhely m. Nyr. 
V.231 ; bágya, bágyám [bátyám] Dráva mell. Nyr. 
V.380; Xni.475; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI. 
331 ; Eszék vid. Nyr. V.270 ; feáöíí/e Moldva, Klézse 
Nyr. VII.237; bátyom, bátyod [bátyám, bátyád] 
Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.42; Székelyföld 
Kiss Mihály; Udvarhely m. Siklód Vadr. 97; 
Háromszék m.. Erdővidék Vadr. 168). 



BATYKÓ: álarcos, maskara (Udvarhely m. 
j Nyr. V.230; XXI.528). 

BÁTYÓ (bágyó Torockó Kriza): bátya, bácsi 
(Göcsej, Balaton mell. Tsz. ; Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.331; Eszék vid. Nyr. V.270; Vin.140; 
Rimaszombat Nyr. IV.560; Udvarhely m. Vadr. 
56). 

BATYÓKA : eggyügyú (Udvarhely m. Kiss 
Mihály). 

BATYU [batu Palócság Nyr. XXI.314; XXII. 
32 ; butyu Mátyusfölde Nyr. XIX.563 ; XX.73. 170) 
[vö. motyó]. 

BATYUKA: maskara, álarcos (Székelyföld 
Kiss Mihály; Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV. 
42 ; Erdővidék Nyr. IX.41 ; Kiss Mihály). 

BÁTYUS [batus zsidó Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XVI.279). 

BAUNKOL: vonít (a kutya) (Udvarhely m. 
Csaplár Benedek; Csík m. Nyr. VL471 ; Csaplár 
Benedek) [vö. bankói, maunkol, mankói, nyaunkol, 
nyankol, bangát], 

[BAVARUS], BABARUS: rossz pénz (bajor 
pénz?) (Somogy m. Tsz.). 

BAZDOaOS: [?]. Bazdogos haj (Kalotaszeg Nyr. 
XVn.474). 

[BAZSA]. 

bazsa-rózsa {basa-rúzsa Bács m. Borsod Nyr. 
V.381). 

BAZSAGOL : [?] (Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. 
Nyr. IX. 183). 

[BÁZSAKORA, BÁZSIKURA]. 

[Szólások]. Bázsakorába {bázsikurába) jár vkivel: 
tréfálkodik, tréfás hiábavalóskodással bosszantja, 
packázik vele, csúfot úz belőle (Kapnikbánya 
és vid. NyK. n.371. 374; Nyr. 11183; Szolnok- 
Doboka m. Nyr. XVn.381). 

[BÁZSAKORÁZ], BÁZSIKURÁZ - bázsikurába 
jár (vö. bázsakora) (Szolnok-Doboka m. Nyr. XVII. 
381). 

[BAZSAL]. 

ki-bazsal : [tréf .] kinéz, kiles .(Kún-Majsa Nyr. 
VIII.470 ; Félegyháza Czimmermann János). Má 
kibazsátad, melyik a legszöbb Ián! (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XIV.237). 

BAZSALIK --= bazsalikom (Ireg Erdélyi J. Népd. 
és mond. 1.88). 

BAZSALIKOM {bázsályikom Gömör m. Nyr. 
XVIII.453) : ocimum odoratum (basilicum). 

BAZSALIKUS: kötekedő (Bihar m. Pocsaj 
Nyr. VI.424). 

BAZSALYÍT: eggyet mosolyodik (Nagy-Kún- 
ság Nyr. n.l35). 



107 



BAZSALYOG— BECE 



BECEK— BECSI 



108 



BAZSALYOG (Nagy-Kúnság Nyr. 11.135; XIV. 
237; bassalyog Kunság, Kisújszállás Nyr. XX. 
190; hazsajog Nagy-Kúnság Nyr. XVI.142): mo- 
solyog. Bazsajog, mint a fazikas tót, mikor a sze- 
kere feldűl (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.142). 

1. BE, BEH {beg Soprony m. Röjtök Nyr. III. 
465; Debrecen Nyr. VI.329; IX. 165; Tasnád Nyr. 
VI.281 ; Háromszék m. Nyr. 11.522). Beg észóttad 
magad, ecsém! (Soprony m. Röjtök Nyr. III.465). 
Beg elaluttatok! (Debrecen Nyr. VI.329; Tasnád 
Nyr. VI.281). Begh állhatatlan vagy ! (Háromszék 
m. Nyr. n.522). 

2. [BE, BÉ]. 

be-fl: 1. bejárós, benfentes (Erdély Csaplár 
Benedek); 2. kegyenc. Ez a tiszttartó hefi a 
grófjánál (Heves m. Névtelen 1840). 

be-fő. Befövel: fejjel befelé. Tanát egy kutat, 
abba befövel csü7igött égy ólomparipa (Nógrád m. 
Tolmács Nyr. XV.328. 329). 

be-harangszó (be-harankszó) : beharangozás, mi- 
sére hívó harangszó (Nógrád m. Ipoly-Litke Nyr. 
IV.226). Hánkor szokták Dencsénn a beharankszót 
tennyi? (Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. in.275). 

be-tórjék: útba eső betérő hely (Szentes Nyr. 
VIII.331). 

BÉ, BÉN [bé Zala m. Nyr. 11.427 ; bejnyst, Zala 
m. Hetes vid._ Nyr. 11.45 ; béjok, bész, bén, bájunk, 
bétok, bénák Őrség Nyr. XII.380 ; bén Őrség Nyr. 
11.374; VII.420; Király Vá\; [béok Őrség Tsz.; 
bétt Göcsej, Páka Nyr. 1.418): bőg. 

[BEBÉGŐ], BEBŐOŐ: hebegő, dadogó (Udvar- 
hely m. Fehér-Nyikó vid. Nyr. XVin.479). 

BÉBILLÉB: 1. vmely háznál bejáratos, ben- 
fentes, kotnyeleskedő, hírhordó személy (Kisúj- 
szállás Nyr. XIX.238 ; Szatmár m. Barna Ferdi- 
nánd ; Szatmár m. Nagybánya Nyr. XX.431 ; 
Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX.333; Zilah Nyr. 
XIV.286); 2. kisegítő asszony (pl. lakodalmi 
előkészületnél) (Nagy-Kúnság Nyr. 11.135; Debre- 
cen Nyr. in.563 ; Érmeilék Nyr. V,425). 

BÉBOBT: hóbort [?]. Idegen [nyelv bébortja 
nyom (Moldva, Forrófalva Arany-Gyulai NGy. 
1.298). 

[BEBRÉL]. 

bebról-babrál: babrálgat (Szilágy-Somlyó Nyr. 
XVI.238). 

BÉCE {becce Soprony m. Fölső-Szakony Nyr. 
XVII.383 ; bé'cce Soprony m. Repce mell. Nyr. II. 
517; bece Göcsej, Vas m. Kemenesalja, Balaton 
mell. Tsz. ; Aranyos- és Marosszék NyK. X.325 ; 
Háromszék m. MNy. Vl.337 ; bé'ce Komárom m. 
Naszvad Nyr. IV.286; Háromszék m. Vadr. 492; 
NyK. X.325; Csík m. NyK. X.325; bed Somogy 
m. Tsz. ; böcce Őrség Nyr. 11.374 ; Kaposvár 
Király Pál; Somogy m. Neraes-Déd Nyr. VIH. 
524; Székesfehérvár Nyr. Vn.l38; böce Dunán- 



túl Nyr. V.128; Göcsej Vass József 1841; Balaton 
mell. Tsz.; Fehér m. Nyr. X.186; Baranya m. 
Nyr. XVin.47; Udvarhely m. NyK. X.325); 1. borjú 
(i. h.) Hej, maratt ék kis böcce: mondják a kéve- 
kötőnek, mikor az egész kéve mellett még meg- 
marad néhány gabonaszál (Somogy m. Nemes- 
Déd Nyr. Vin.524); 2. bece, bé'ce, böce v. kényes 
{kényes, kényös) b. : kényes, kényeztetett gyermek 
(Székelyföld Tsz. MNy. VI.337; NyK. X.325; 
Vadr. 492); 3. böce: serdülő leány (Tata vid. 
Nyr. V.473). 

bece-fiú : kényeztetett fiú (Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. in.362). 



kis borjú (Somogy m. Csurgó Nyr. 



BÉCÉK; 

XXI.47). 

BECÉL (Háromszék m. Vadr. ; böcél Udvar- 
hely m. Vadr. 492a): kényeztet. 

BECÉSKED-IK : kényeskedik (Székelyföld Tsz. 
34b.). 

BECÉZ: kényeztet (Szilágy m. Tasnád Nyr. 
VI.474; Kassa vid. Nyr. XVin.430; Székelyföld 
Andrássy Antal 1843). 

BÉCÉZ-IK (Csallóköz Csaplár Benedek ; meg- 
becézett, meg-beccézett Somogy m. Tsz. 34b. 253) : 
borjazik. Majd kapsz fiam báráuykát, ha a pirók 
tehén csikót becézik [tréfás gyermek -biztatás] 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

BECÉZ: ábécéz, olvasni tanul (Szilágy m. 
Nyr. IX.181). 

ki-bócéz: kiszedeget (szemenként) (Komárom 
m. Sz. Péter Tsz.) Majd én téneköd kibécézöm a 
mazsoláját! (Nagy-Kőrös Nyr. VI.424). 

BECÉZTET: kényeztet (Háromszék m. MNy, 
VI.319; Vadr. 492a). 

BECKŐ (Brassó m. Tatrang Nyr. 11.476; 
béckö Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.478): leves- 
ételnek megkészített báránybél. 

BECŐ: hüvelyes vetemény (bab, borsó, lencse) 
(Erdővidék Tsz.). 

1. BÉCS: boros pince (Moldvai csángóság Nyr. 
m.2). 

2. BÉCS: helység külső v. szélső része, kül- 
város. — Tolna m. Tamásiban a nyugoti város- 
rész. Gyerünk vizér a becsre v. a becsbe. — 
Abauj m. Aszaló mezőváros déli vége, a melyet 
a helység fölső (templomos) részétől a Bársonyos 
folyó választ el. Megyék a becsbe. Ott lakom a 
becsén. — Makón az eggyik külváros neve : cigán- 
bécs (Király Pál). 

BECSEL: öklelődzik. Becseinek a birkák v. 
az ökrök: összeütik a fejüket (Csík m. Kóródy 
Miklós). 

[BÉCSI]. 

bécsi-mész : félelem (megfelel a szurok, drukk 
deák-műszavaknak) (Kaszárnyai szó Nyr. VL44). 



109 



BECSIKE— BECSÜLETES 



BEDEREG— BEGGYEZ 



110 



bécsi-rongy: arcpirosító (Szentes Nyr. VIII. 
187). 

BÉCSIKE : calliopsis tinctoria (Gömör m. Zabar 
Nyr. IV.24). 

[BÉCSKÉRÉZ], BÖCSKÉRÖZ: becsülget, né- 
zeget (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.213). 

BECSMÉREL {böcsmöl Debrecen Nyr. XXI.476). 

BÉCSMÉRÉS: drágás. Bécsmérés ember (Csík 
m. Csík-Madaras Nyr. XIX.527). 

[BECSTELEN], BESTELEN (Zilah Nyr. XIV. 
286 ; Erdély Torma Károly ; Háromszék m. Tsz. 
MNy. VI.223; béstelen Székelyföld Kiss Mihály; 
böstelen Udvarhely m. Kiss Mihály): 1. utálatos, 
rút, csúf (Erdély Torma Károly; Székelyföld 
Felméri Lajos, Kiss Mihály); 2. idomtalan, eset- 
len, otromba (Zilah Nyr. XIV.286). 

BECSŰ {becsű Háromszék m. Nyr. XVn.137; 
Erdövidék Nyr. XVII.90; becsű Háromszék m. 
Nyr. XVII.90 ; böcsü Csallóköz Csaplár Benedek ; 
bücsü Udvarhely m. Vadr. 80) : 1. becsület. Ennek 
az Estdnnak már kevés becsüje van : kevés becsü- 
lete van, nem sokra becsülik (Háromszék m. 
Nyr. XVII. 137). Miért megy ö a szomszédba; nincs 
neki mdr ott becsüje (Háromszék m. Nyr. XVII. 
90). Mig a holmimbe tartott, addég bézzég vot 
becsüm (Erdővidék Nyr. XVII.90). Idegönnek s 
jövevénnek nincsen bücsüje szégénnek (Udvarhely 
m. Vadr. 80) ; 2. böcsü : becsüs, becslő (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

becsű-kár: olyan kár, a melyet a bíró fölbecsül. 
Ifiur becsükárt tett, miér átugorta, a söín'nz/í (Göcsej, 
Résznek Nyr. XII. 188). 

BÉCSÜL {beesői Gömör m. Rima- és Balog- 
völgy Tsz. ; bücsül Udvarhely m. Vadr. 44 ; Há- 
romszék m. Nyr. IV.469) : nem tegez. Nem is 
bécsüli az urát (pl. az úri asszony) : tegezi (Fél- 
egyháza Nyr. VI.134; Szigetvári Iván), 

mög-béesül : nem tegez. En ötét mégbécsütem, 
ő még engem nem (Félegyháza Szigetvári Iván). 

BECSÜLET {böcsület Kis-Kún-Haias Nyr. VIII. 
42; Bács m. Baja Nyr. XII.378; bücület Moldvai 
csángóság Nyr. IX.484; bücsület Udvarhely m. 
Nyr. VI.517 ; Háromszék m. Nyr. V.466 ; Gyergyó- 
Sz.Miklós Nyr. Vni.229 ; Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XVI.478; bücsüllet Székelyföld Nyr. V.175). 

[Szólások]. Aszondom neki böcsületté [t. i. kö- 
szönve] (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.42). Becsülletét 
lenyomni: sarkára hágni (Erdő vidék. Olasztelek 
Nyr. XIV.89). Emut mán ennek a böcsülete : elmúlt 
már ennek az ideje (Bács m. Baja Nyr. XII.378). 

bgcsület-rovás. Becsület-rovásra: hitelbe (Kap- 
nikbánya Nyr. H.182). 

BECSÜLETES {böcsolletés Palócság Nyr. XXI. 
308 ; bücsületös Udvarhely m. Nyr. IV.427 ; Ud- 
varhely m. Homoród- Almás Nyr. V.232 ; bücsüUe- 
tös Udvarhely m. Nyr. III.512). 



BEDEREG: gondozatlanul hányódik-vetődik 
(vmely portéka, szerszám) (Udvarhely m. Firtos- 
alja Nyr. VI.324) [vö. hedereg]. 

BEDINTER: kisegítő szolgáló-féle, a ki nem 
bérért, hanem lisztért s egyéb apróságokért végez 
konyhai dolgokat (Zemplén m.TállyaNyr.IV.477). 

1. BÉDÓ: nyírfa-kéreg, nyírfa-héj (Somogy 
m. Sima Nyr. XIX.380 ; Somogy m. Csurgó Nyr. 
XXI.47). 

2. BÉDÓ: buta, bamba, faragatlan (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.) 

BÉGET {béget Komárom m. Alsó-Csallóköz 
Nyr. XVn.287). 

BEGY {bögy) : csecs (Csallóköz Csaplár Bene- 
dek). 

[Szólások]. Az nem fér a bögyibe [azért harag- 
szik], hogy a szomszédja boldogul (Csallóköz Csap- 
lár Benedek). 

BÉGYBELÉK: göngyöleg (Kapnikbánya vid. 
Nyr. n.l81). 

[BÉGYÉKE], BÖGYÖKE (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz. 119a.; bögyöge Zala m. Gelse és vid. 
Nyr. Xy.572): kőkorsó, köcsög. 

BEGYEKES: öblös, hasas (edény) (Balaton 
mell. Tsz.) 

[BEGYEKEZ], BEGYEGEZ : öblösít, hasasít 
(edényt) (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.578). 

[BÉGYÉLEGÉS], BÖGYÖLEGES : buggyos, 
pőtyögős. Bögyölegesen áll a nadrág (Csallóköz 
Nyr. L231). 

BÉGYÉS {bögyös Fölső-Somogy, Balaton mell. 
Nyr. Vin.431 ; Baranya m. Csúza Nyr. XVin.47): 
1. bögyös: melles, nagycsecsű. Bögyös leány (Ba- 
ranya m. Csúza Nyr. XVIII.47); 2. begyes, bögyös: 
kevély (Balaton mell. Tsz. ; Fölső-Somogy, Bala- 
ton mell. Nyr. VHI.431 ; Székelyföld Tsz. ; Csalló- 
köz Csaplár Benedek); 3. bögyös: akaratos (Fölső- 
Somogy, Balaton mell. Nyr. VI1I.431). 

BÉGYÉSKÉD-IK {bögyösköd-ik) : kevélykedik 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

BÉGYÉSKÉDŐ: kevélykedő, rátartiskodó, a 
kérőket megvető (nőszemély) (Balaton mell. Tsz). 

BÉGYÉZ: biggyeszt. Bégyézi magát: oda bigy- 
gyeszti magát olyan helyre, a mely nem illeti 
meg (Háromszék m. Vadr.) 

[BÉGGY]. 

[beggy-kő]. 

béggykövez: pittykövez (kavicsokkal játszik) 
(Udvarhely m. Nyr. XIX.527) [vö. pittykövez]. 

BÉGGYEZ (Csík m. MNy. VI.369; Csík m. 
Csík-Madaras Nyr. XIX.527 ; böggyezés Udvarhely 
m. Nyr. IV.82): cv. 



111 



BEGYO— BÉKA 



BEKAL— BÉKÍT 



112 



BÉGYÓ: beteges (Kecskemét Nyr. IV.284). 

BÉGYÓKÁS (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; hégyokás Zala m. Tapolca Nyr. X. 475; 
bigyókás Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839): 
beteges, göthös [vö. bengyókos, petyákás]. 

BEGYŰLÖD-IK : bíbelődik, foglalatoskodik 
vmivel (Fölső-Csallóköz Nyr. Vin.92). 

BÉHÉMA: idomtalan (Baranya m. Ormányság 
Nyr. 1.424) [vö. böhönye]. 

BÉELA. {béka Soprony és Vas m. Nyr. X.331 ; 
bika Komárom m. Naszvad Nyr. IV.283; Nagy- 
Kúnság Nyr. XVL142; Nyitra m. Magyar-Soók 
Nyr. XX.26): 1. béka: süldő-leány (13—15 éves) 
(Alföld, Háromszék m. Nyr. IV.191); 2. béka: 
szarvasmarha nyelve alatt támadt csomós daga- 
nat. Ennek a marhának békázás kell, mett békdjja 
van. Dagadó béka (Székelyföld Kiss Mihály); 
3. béka: várszerű csomó a ló térdénél (Heves 
m. Névtelen 1840); 4. béka, bika: a disznó szivé- 
nek eggy darabja (a szívtőhöz hozzánőtt hiisdarab), 
a melyet el szoktak dobni, mert meg nem ehető 
(Heves m. Névtelen 1840; Komárom m. Naszvad 
Nyr. IV.283); 5. béka: a fölső kar izomzatának 
kiduzzadó része (Kolozsvár legifj. Szinnyei József). 

bóka-cimpó : félig kifejlett kis béka (Székely- 
föld Győrflfy Iván) [vö. cimpó], 

[bóka-fog]. 

békafogas: kicitkezett, caknis. Kennek varok 
üngöt, gatyát, békafogasra hagyom az ajját (Toron- 
tál m. Lőrincfalva Kálmány L. Szeged népe III. 
205). 

béka-hajma: muscari (Soprony és Vas m. 
Nyr. X.331). 

béka-kalán: kagyló (Somogy m. SzőUős-Gyö- 
rök Nyr. XXII.238). 

béka-láb : kis gyermek orrából kilógó takony 
(Tisza-Dob Nyr. XX.192). 

béka-lány: süldő-leány (13 — 15 éves) (Alföld, 
Háromszék m. Nyr. IV.191). 

béka-lencse : mocsaras vizeken úszkáló híná- 
ros növény, vízfonál (Balaton mell. Tsz.; Ba- 
ranya m. Csúza Nyr. XVIII.46; Szeged, Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

béka-nyál: cv (Vas m. Kemenesalja Tsz.; Őr- 
ség Nyr. XII.380; Nógrád m. Ipoly-Litke Nyr. 
III.544; Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 

béka-nyúzó (Rimaszombat Nyr. V.271 ; béka- 
nyuzó Nógrád m. Fabó András 1841 ; Háromszék 
m. Vadr. 368; bika-nyúzó Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI. 142): rossz, életlen bicska v. kés. 

béka-piszle: tojásból kikelt békafi (Baranya 
m. Csúza Nyr. XVni.46). 

béka-rokka {béka-rokka Soprony és Vas m. 
Nyr. X.331): equisetum palustre (Zala m. Sze- 



pezd Nyr. XVII.144; Zala m. Hetes Nyr. XIX. 
575; Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839; 
Közép-Baranya Nyr. ni.282). 

béka-só [beka-s^ó Palócság Nyr. XXII.32) : 

1. fehér kavics; (Debrecen Nyr. XXI.476; Zemp- 
lén m. Nyr. IV.424; Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XVin.48; Csík m. Csík-Sz.-György Nyr. X.237); 

2. kova, tűzkő (Bereg m. Munkács és Bereg- 
Rákos vid. Pap Károly). 

bóka-tőr: keskenylevelú gyékény (typha 
angustifolia) (Hajdú - Szoboszló Nyr. XIV .421 ; 
Hermán 0. Halászat K.) 

béka-tutaj : hydrocharis (Szabolcs m. Nyr. 
III.544). 

béka-var: az ökör csülke vályújában nőtt 
varas daganat (Somogy m. Nyr. XII. 186) [vö. 

béka 3.] 

béka- virág: leontodon taraxacum (Kolozs m. 
Szucsák Nyr. XVIII.575); leucojum vernum 
(Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XIII.477). 

BÉKÁL {békányi): békákat fogdos (Nógrád 
m. Patak Nyr. Vin.560). 

BÉKÁLKOD-IK: izél. Ne békálkodj: ne izélj 
(Csík m. Tsz.). 

BÉKÁS: fehérneműn levő diszítmény (Rima- 
szombat Nyr. Xn.90). 

BÉKÁZ: szarvasmarha nyelve alatt támadt 
daganatot [béka 2.) orvosol érvágással (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

meg-békáz (horgot): békát húz reá (Tisza 
mell. Hermán 0. Halászat K.). 

BEKCSIÁS: robotos, szolga (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XIV.284). 

[BÉKE]. 

béke-türetlen: nem béketűrő, türelmetlen 
(Veszprém m. Nyr. XII.279). 

BEKECS {bekes Székelyföld Kriza ; bekes Csík 
m. MNy. VI.368). 

BEKEG: mekeg (Göcsej MNy. V.82; Balaton 
mell. Tsz. MNy. V.82). 

BÉKÉL: békében él (Moldvai csáng. Nyr. 
IX.531). 

BÉKÉN : vaslemezből készült sütő-edény (Brassó 
m. Hétfalu Nyr. XXI. 144) [vö. beknyő\. 

[BÉKI]. 

béki-fájdalom [?]: gyomorfájás (Erdővidék 
Tsz.). 

BÉKÍT {békit): nyugtat, csendesít. Egyre békí- 
tett, mer nagyon sírtam (Fehér m. Iváncsa Nyr. 
XVI.334). 



113 



BEKNYŐ— BELÉ 



BELEGET— BELGAZ 



114 



BEKNYŐ (Veszprém m. Szentgál Nyr. 11. 
185; hekenyö Bács m. Bajmok Nyr. VIII.92): 
tepszi-féle sütő-edény (kül. rétes-, pogácsa-sütésre) 
[vö. héken]. 

BÉKÓ [béklyó Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X.324; Erdővidék Tsz.): szabadban legelő lovak 
lábára való nyűgöző vas-szerszám (Balaton mell. 
Tsz.; Szentes Nyr. VIII.187). 

BÉL: 1. gyomor (Palóeság Nyr. IV.561); 
2. vászon hele: eintrag (takács mesterszó) (Győr 
Nyr. XI.382). 

bél-deszka: a járomnak rúd felőli oldalán 
levő deszka (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.324). 

bél-ember: gyomrát szerető ember (Fertő 
mell. MNy. III.406). 

bél-fa {bér-fa Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 
324; bér-fa Szatmár m. Porcsalma Nyr. XX.191; 
bir-fa Bereg m. Nyr. VI.425 ; bőr- f a B&laXon. mell. 
Tsz.; Győr Nyr. X1.478; bűr-fa Érmeilék Nyr. 
V.425; Szatmár Nyr. XX.191): 1. bél-fa: a járom 
közepén fölnyúló függőleges fa (Székelyföld 
Tsz. ; hely nélkül Nyr. 11.380) ; 2. bér-fa, bér-fa, 
bőr- fa, bűr-fa : vmely szekér-rész (Győr Nyr. XI. 
478 ; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.324 ; Szatmár 
m. Porcsalma, Szatmár Nyr. XX.191); bir-fa: 
szekéroldal (Bereg m. Nyr. VI.425); 3. bőr-fa, 
bűr-fa : korcsolya-féle, melyet a szekéren a hordók 
alá tesznek (Balaton mell. Tsz. ; Érmellék Nyr. 
V.425); 4. bél-fa: szövőszék része (Szatmár m. 
Krassó Nyr. XVI.335; Székelyföld Kiss Mihály). 

bél-fonál : eintrag (takács mesterszó) (Pozsony 
Nyr. X1V.48). 

bél-hus: a marha hátán a lép körül elnyúló 
porhanyó hús, vese-pecsenye (Székelyföld, Három- 
szék m. Tsz.). 

bél-menős: hasmenéses (Veszprém m. Szent- 
gál Nyr. 111.184). 

bél-pecsenye : vesepecsenye (Kezdi- Vásárhely 
Nyr. XVI.479). 

bél-reszelő: homorú reszelő (Háromszék m. 
MNy. V1.317; Győrffy Iván). 

bél-szín (Kolozsvár Szinnyei József; bő-szín 
Debrecen Nyr, IX.476): vesepecsenye. 

bóle-büzhödt (Fertő mell. MNy. III.406 ; Bala- 
ton mell.. Vas m. Kemenesalja Tsz. ; béle-bűszödt, 
béle-büszött Fertő mell. MNy. III.406; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.284; XV.215; Fölső-Csallóköz 
Nyr. V1II.93): kényes gyomrú, rossz gyomrú, 
étvágytalan, beteges, göthös. 

[BÉLA]. 

béla-gyöngy (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
1.172. 173. 186; 111.63; bila-gyöngyM.o\ú.ydÁ csáng. 
Erdélyi J. Népd. és mond. 1.423) : fehér gyöngy. 

[BELÉ]. 

beié-való: főzeléki cikkek azoneggy főzetbe 
(Zala m. Bódiss Jusztin ; Székelyföld Kiss Mihály ; 
Nyr. XV.554). 

bZINNVKl : MAUYAK TÁJSZÚTÁR. 



BELEGET (Székelyföld Nyr. XVn.90; belget 
Szeged vid. Nyr. n.43; Székelyföld Nyr. XV. 
432 ; belléget Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. 
XX.286) : 1. beleget, belget : (kis gyermeket) bel-bel 
V. beli-beli szóval ringatva altat (Szeged vid. Nyr. 
n.43 ; Székelyföld Nyr. XV.432 ; XVn.90) : 2. bel- 
léget: (bölcsőt) ringat (Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286). 

BÉLÉND (Székelyföld Kiss Mihály; belind 
Dunántúl MNy. V.77; bellény Dunántúl MNy. V. 
77; bilind Székelyföld Kiss Mihály; bölénd Szé- 
kelyföld Kiss Mihály; bőling[?] Erdővidék Tsz. 
NyK. X.326; böllény Dunántúl MNy. V.77; Göcsej 
MNy. V.96) : hyosciamus niger. 

bélénd-lapi: bolondító csalmatag (datura stra- 
monium) (Csík m. Csík-Madaras Nyr. XIX.527). 

BÉLÉNDÉK(&i/wáeA; Heves m. Névtelen 1840; 
bilindök Kis-Kún-Halas Nyr. XV.65 ; bölendék Sop- 
rony és Vas m. Nyr. X.SSÍ) = béíénd. 

BÉLÉS (Vas m. Őrség Nyr. Xn.380 ; Komárom 
m. Naszvad Nyr. IV.235 ; béles Rimaszombat Nyr. 
IV.560; bélés Nógrád m. Vecsekle Nyr. V.571 ; 
bélles Dunántúl Csaplár Benedek; b'elés Rima- 
szombat Nyr. XVIII.503): túróval, káposztával 
V. egyébbel töltött réteges sütemény (lepény, 
rétes). 

BELEZ: belét kivájja. Hát te csak belezed a 
kenyeret? (Alföld Nyr. Xni.192). 

ki-belez : cv (Háromszék m. MNy. VI.335 ; 
Győrffy Iván). Jánoska kibelezte a kenyeret, a 
haját meg ott hagyta (Alföld Nyr. XIII.192). 

BÉLÉZNA (Székelyföld Kiss Mihály; Udvar- 
hely m. Olasztelek Nyr. XV.384 ; Udvarhely m. 
Száldobos Nyr. IV.42; Háromszék m. Nyr. 11.175; 
Csík m. Nyr. VI.471 ; Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XXI.144; belezna Székelyföld Tsz.; Nyr. Vin.462; 
Kriza; Udvarhely m. Nyr. V.180; berezna Gömör 
m. Hollók Imre; Gömör m. Serke Nyr. XIX.44; 
bilizna Zemplén m. Bodrogköz Tsz.) : szövés köz- 
ben történt hibás öltés v. eggy szálfonal elszaka- 
dása következtében a vásznon támadt hézag. 

BELGA (Fehér m. Lovas-Berény Nyr. XVI. 
334; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285; belga Győr 
m. Bőny Nyr. XrV.526; Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.142; Debrecen Nyr. Vn.91 ; Pest m. Tinnye 
Nyr. VII.39; béjá, béjgá Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286) : 1. belga, bdga, béjgá, béjá: 
hibás nyelvű, dadogó, hebegő (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XIV.285; Győr m. Bőny Nyr. XIV.526; 
Debrecen Nyr. Vn.91 ; Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286); 2. belga, belga: ügyefogyott, 
eggyügyú, hülye (Fehér m. Lovas-Berény Nyr. 
XVI.334; Pest m. Tinnye Nyr. Vn.39). 

belga-nyelvű (Nagy-Kúnság, Nyr. XVI.142; 
Pest m. Tinnye Nyr. VII.39; béíga-nyévű Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.285 ; béjgá-nyelvű Gömör m. 
Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.28Q)^bélga 1. 

BELGAZ : akadozva, dadogva, hebegve beszél 
(Győr m. Bőny Nyr. XIV.526). 



115 



BELHÖS— BELSŐ 



BELSŐS— BENCE 



116 



1. BELHŐS: bolyhos (Háromszék m. Győrfify 
Iván). 

2. BÉLHŐS: bohó (Háromszék m. MNy. VI. 
317). 

BÉLICE, BÖLICE: tiszta fehér bárány, mely- 
nek a szeme körül nincs meg a szokott fekete 
gyúrúkarika (Székelyföld Tsz. ; Háromszék m. 
Vadr.) 

BELIK: bizonyos adó-nem (Moldvai csángóság 
Nyr. IX.447). 

BÉLLÉGET : beszél, híresztel, pletykál, emle- 
get. Azt hellegetik, hogy Farkas Jancsi sok mónár- 
pogácsát eszik; azé vészen a megye mónárné ojan 
sok vámot. Ugyan sokat hellegeted; má montam, 
hogy nem láttam (Udvarhely m Eted Nyr. XVH. 
90). 

BÉLLEL, BÉLEL {héllenyi Mátra vid. Nyr. 
XXn.240; hérel Székelyföld Nyr. XV. 432; hérlel 
[rímelve: megérteié — meghérlelé] Brassó m. Hétfalu, 
Zajzon Nyr. V.275). 

el-bóUel, el-bólel; elpalástol, elcsinál, eltussol 
(hamissággal, megvesztegetéssel) (Háromszék m. 
MNy. VI.323 ; Vadr.) Elhéllették a dolgot (Három- 
szék m. MNy. VI.360. 362). 

BÉLLÉS, BÉLÉS {béles Eszék vid. Nyr. VHI. 
327 ; bérlés hely nélkül Nyr. XVn.288) : 1. bélés, 
bélés : vörös v. kék tarkázatú pamukos vászonból 
varrt alsó-ing, a melyet az asszonyok télen- 
nyáron viselnek (Eszék vid. Nyr. V.270; Vm.327); 
2. bélés: szénás szekéren a négy szögletére össze- 
göngyölgetett csomók {szarvak) közötti széna 
(Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.326). 

BELLEŐ; bölcső (Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286). 

BELL^ŐKE: fölfüggeszthető vászonhinta, a 
melybe a kis gyermeket fektetik (Palócság Nyr. 
XXn.32). 

BÉLBIE: kifejletlen, növésében elmaradt, tör- 
pén maradt (növény, állat, ember) (Székelyföld 
Nyr. 1.135; Kiss Mihály). 

BÉLMECSKE: <x>. Ez a búza bélmecske (Szé- 
kelyföld Nyr. L135; Kiss Mihály). 

BÉLMES : mályva- virág (Háromszék m. MNy. 
VI.216. 317. 357; Győrífy Iván). 

BELŐBŰNNEN: belülről (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. Xni.527). 

BELSŐ {bersö Kolozs m. Sztána Nyr. IV.502 ; 
Kalotaszeg Nyr. XX.468 ; bésö Csallóköz, Bacsfa 
Nyr. XVI.47; Csallóköz, Patonyszél Nyr. XH.142; 
bessőEáromazék m. Sepsi-UzonNyr. VnL374; besső 
Csík m. Csík-Madaras Nyr. XIX.527 ; besü Vas m. 
őrség Nyr. III.283): 1. belső: szobalány (Kolozs- 
vár Szinny ei József) ; 2. bésö : balról befogott ló 
(Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI.47); belső: jobbról 
befogott ló (Heves m. Névtelen 1840); 3. besső: 
lakó telek (Csík m. Csík-Madaras Nyr. X1X.527). 



belső-csapő: az evező szárának az a fele, 
mely a húzópánt és a toll között van (Balaton 
mell. Hermán 0. Halászat K.). 

belső-ember {belsö-embör Szeged vid. Nyr. 11. 
85): világi V. egyházi hivatalt viselő ember 
(Balaton mell. Tsz.; Szeged vid. Nyr. 11.85); a 
Székelyföldön csak a pap meg az iskolamester, 
meg ezek segédje v. helyettese (NyK. X.326). 

belső-kű : a fenékhorognál a folyóba szolgáló 
véghez kötött nagyobb kő (Szeged Hermán 0. 
Halászat K.). 

belső-leány: szobalány (Kolozsvár Szinnyei 
József). 

belső-ló (béső ló): balról befogott ló (Csalló- 
köz, Patonyszél Nyr. XII.142); jobbról befogott 
ló (Csallóköz Nyr. 1.231. 279). 

belső-szegllk : a balatoni őshalászatnál az a 
két szeglik, a mely a bedöntőhöz legközelebb 
esik (Balaton mell. Hermán 0. Halászat K.). 

[BELSŐS]. 

bésős- viselet : félig uras, félig mesteremberes 
viselet (Baranya m. Baranya-Sz.Lőrinc Nyr. XVII. 
335). 

BELSŐSÉG: a faluban v. a városban benn 
levő telek (akár van rajta ház, akár nincs) (Szé- 
kelyföld Nyr. V.514) [vö. benn-való]. 

BELÜL, BELŐL {bellü Vas m. Őrség Nyr. VII. 
467 -.belü Göcsej MNy. n.409 ; b^évol Palócság Nyr. 
XXI.310; bevűl Heves m. Tisza-SzőUős Nyr. H. 
554 ; bévül Fehér m. Király Pál ; Csallóköz Nyr. 
L248; Mátyusfölde Nyr. 1.248; XIX.560): 1. bellü 
(v. bellürii) : belülről. Hunná fuj a szé ? Inne 
bellii V. inne bellürii (Őrség Nyr. VII.467) ; 2. bevül, 
bévül: belül (Heves m. Tisza-Szőllős Nyr. 11.554; 
Csallóköz Nyr. 1.248; Mátyusfölde Nyr. 1.248; 
XIX.560); 3. belü: be. Gyere belü (Göcsej MNy. 
n.409). 

BÉLYEG {bélyag Heves m. Névtelen 1840; 
bijog Debrecen Nyr. VIL91; Szatmár m. Gencs 
Nyr. X.525; bíjog Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 142; 
billeg Vas m. Őrség Nyr. XII.380 ; Szeged, Csalló- 
köz Csaplár Benedek; biliig Göcsej Nyr. XIIL258; 
billog Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.46; billyeg 
Erdővidék Tsz.; bilyog Göcsej Nyr. Xni.258; 
Debrecen Nyr. IX.266) [vö. billenés]. 

bélyeg-kóstoló: [tréf.] finánc (Csongrád Nyr. 
IX.89). 

BÉLYEGEZ (billyegez Erdővidék Tsz.). 

BÉLYEGZŐ {billegöző Arad m. Majláthfalva 
Nyr. Vni.478). 

BÉNA {bénna Székelyföld Tsz. ; binya Kis-Kún- 
Halas Nyr. XV.65). 

BENCE: 1. nyúl (Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Zala m. Nyr. 11.427) ; 2. böde (coccinella) (Vas m. 
Őrség Nyr. VU.330). 



117 



BENCLI— BENN 



BENNÉG— BERBENCI 



118 



BÉNCLI: gyepmester, hóhér (Komárom Nyr. 
VIL281 ; vö. serha Tsz.). 

BÉNDÉRÉSZ : bögyörész (kakas) (Háromszék 
m. MNy. VI.317; Győrffy Iván). A kakas meg- 
hénderészi a tyúkot: meghágja (Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos). 

BÉNDÉREZZ-IK (Udvarhely m. Kóbori János ; 
Erdő vidék Nyr. IX.37 ; hénderezz-ik Udvarhely m. 
Melich János; höndérez-ik Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. ni.293) : cv. Réten hizik, falun az asszo- 
nyok hasán bendérezzik (találós mese; --^ szita) 
(Erdővidék Nyr. IX.37). 

BENDI: bő szájú hasas korsó (Baranya m. 
Ormányság Tsz.) [vö. bendö, bendös]. 

BENDŐ, BÖNDŐ {gönde Háromszék m. MNy. 
VI.328; Győrffy Iván; göndő Székelyföld Andrássy 
Antal 1843; Csík m. MNy. VI.371 ; Háromszék 
m. MNy, VI.328 ; Győrffy Iván) : 1. göndő ^= böndő 
[köznyelvi értelmében] (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI.328; Győrffy 
Iván); gömböc (Csík m. MNy. VI.371); 2. gönde, 
göndő: nagyhasú, pókhasú (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI.328; Vadr. 
501b; Győrffy Iván; Csík m. MNy. VI.371); 
3. bendő, böndő: bőszájú hasas korsó (Dunántúl 
Nyr. V.128; Baranyám. Tsz; Nyr. n.237) [vö. 2. 
bandó, bendi, bendős, bangyos]. 

BENDŐS (Baranya m. Tsz. ; Ormányság MNy. 
V.150; feewáés Közép-Baranya Nyr. 11,237 ; bendis 
Tolna m. Bátta Nyr. XVin.334; böngyös Baranya 
m. Baranya-Sz.Lörinc és Ormányság Nyr. XVE. 
335): bőszájú hasas korsó [vö. bangyos, bendi, 
bendő, 2. bandó]. 

BENGÁR: erős, vaskos (gyermek). Mivel tart 
anyád, te bengár ? Huszárnak nevel, ugy-e ? (Sze- 
ged Csaplár Benedek). 

BENGES : házi mulatság (Mármaros-Sziget 
Hajdú Nagy Sándor). 

BENGYELE (Csongrád m. Ploetz 1839; bön- 
gyöle Szeged Tsz.) : érett gyékénykákának meg- 
száradt lisztes töve, a melyből ínség idején 
kenyeret lehet sütni. 

böngyöle-pogácsa : gyékény káka-lisztből sütött 
pogácsa (Szeged Tsz.). 

BÉNGYÓKOS: kedvetlen, egészségtelen (Oros- 
háza Nyr, VI.133) [vö. bégyókás]. 

BENN {bende: benne Vas m. Őrség Nyr. V.31). 

ben-fentes: vmely házhoz bejáratos s annak 
dolgaiba beavatott, kotnyeles (Nagy-Kőrös Király 
Pál; Kisújszállás Nyr. XX.190; Bihar m. Pocsaj 
Nyr. VIII.379; Szatmár m. Nagybánya Nyr, XX. 
431 ; Pest m. Gomba Nyr. IX.231). 

ben-füles: cv (Nagy-Kúnság Nyr. 11.325; XVI. 
142). 

benn- való: 1. a faluban v. a városban benn 
levő telek (akár van rajta ház, akár nincs) (Szé- 



kelyföld Nyr. V.514 ; Győrffy Iván) [vö. belsőség] ; 
2. vásár napja (Székelyföld Kiss Mihály). 

BENNÉG: kényeskedve, kedvetlenkedve sír 
(Moldva, Klézse Nyr. V.378). 

BENNETEKET [bennőtöket Torontál m. Száján 
Kálmány L. Szeged népe 11.137. 138). 

[BENNETT] : között. Hány mázsa van egy-egy 
szekerükön? Bennettek van 45; van 50 mázsás 
(Brassó m. Hétfalu Nyr. XVni.231). 

BENTÜNNET : belülről (Kapnikbánya és vid. 
NyK. n.374). 

BENZER (Baranya m. Nyr. n.l84; pencel Ud- 
varhely m. Nyr. Vin.473) : spencer (vágott derekú 
gombos ujjas). 

BERBÉCS (Zilah Nyr. XIV.286; Székelyföld 
Tsz.; Háromszék m. Nyr. IX.41 ; Sepsi-Uzon 
Nyr. Vin.429; berbec Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
berbécs Székelyföld Tsz. 51a; berbécs Szilágy 
m. Nyr. VII.381 ; berbics Rimaszombat Nyr. Xlll, 
417; XV.257; Erdély Dobál Antal; birbics Tolna 
m. Gyönk Nyr. V.378; Békés m. Gyula, Bihar 
m. Sarkad Márki Sándor; Sárospatak Szádeczky 
Lajos; Erdély Moldován Gergely; börbecs Szé- 
kelyföld Tsz.; börbécs Székelyföld Nyr. V.175; 
Udvarhely m. Nyr. IV.227): 1. berbécs, berbécs, 
berbécs, börbecs, börbécs : ürü, kos (i. h.) ; 2. bör- 
bécs: pokróc-természetű, durva ember (Udvar- 
hely m. Nyr. IV.227); 3. berbécs: a kolozsvári 
unitárius deákok gúnyneve (Kanyaró Ferenc); 
4. berbec: báránybőr-süveg, bagó-süveg (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.); berbécs: fekete bársony süveg 
(Marcal mell. Acsády Sándor); 5. berbics{-yáték), 
birbics: szerencsejáték, a melyet pörgetyúvel v. 
golyóval játszanak; kocka-játék (Tolna m. Gyönk 
Nyr. V.378; Rimaszombat Nyr. Xin.417; XV.257; 
Sárospatak Szádeczky Lajos; Erdély Dobál Antal, 
Moldován Gergely) ; 6. birbics : körbeforgó hinta 
(ringelspiel) (Békés m. Gyula, Bihar m. Sarkad 
Márki Sándor). 

[BERBÉCSÉS], BERBICSES, BIRBICSES : 

1. berbicses: a ki a berbics-játékban a bankot 
tartja (Rimaszombat Nyr. Xin.417) ; 2. birbicses: 
kucséber (Sárospatak Szádeczky Lajos). 

BERBENCE, BÖRBÖNCE: 1. berbénce: hor- 
dócska (Szatmár vid. Tsz.) ; nagyobbfajta, tonna- 
számba menő döbön, bödön (Ung m. Nyr. XVII. 
421); úti tarisznyába való túrós faedény (Szé- 
kelyföld Kriza); medence v. kanna aljául szol- 
gáló széles faedény (Hely nélkül Nyr. XII.475); 

2. berbénce (Székelyföld Kriza; Erdő vidék Tsz.), 
börbönce (Kecskemét Nyr. X.380 ; Erdővidék Tsz. 
— vö. NyK. X.327); szelence [vö. berbenke, ber- 
bőke]. 

[BERBENCI]. 

berbenci-szilva (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X.323; perpence-szilva Székelyföld Győrffy Iván): 
magva- váló (máskép: besztercei) szilva. 

8* 



119 



BERBENKE— BERECES 



BERECKEL— BERGBNGOCIA 



120 



BERBENKE (Zemplén m. Mád Nyr. VL285; 
börbönke Győr m. Bőny Nyr. XVI. 143): hordócska 
[vö. berbence, berböke]. 

BEBBITÉL (Erdély Salamon Ferenc; Szolnok- 
Doboka m. Domokos Nyr. XI.334; Székelyföld 
Győrffy Iván; berbetél Székelyföld Tsz. Győrffy 
Iván; Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár; 
bérbetél Székelyföld Nyr. XV.432 ; berbitál Somogy 
m. Tsz. ; birbüél [?] Erdővidék Tsz. ; börbétel Há- 
romszék m. MNy. VI.357; börbitél Erdő vidék 
Tsz.; Nyr. V.175; Kriza): mormol (imádságot, 
leckét), darál; idétlenül, vastag hangon, fül- 
sértően énekel. Berbetél, mint az oláh pap (Szé- 
kelyföld Tsz.) Hdgass, Jidgass, te világ futó bo- 
longya, ne börbitéjj, mind valami börbécs (Székely- 
föld Nyr. V.175). 

BEBBŐKE : nagyobbfajta, tonnaszámba menő 
bödön, döbön (Zemplén m. Bodrogköz Nyr. XVII. 
421) [vö. berbence, berbenke], 

[BÉRC], BÖRC : 1. szikla. Börcös föd (Vas m. 
Kemenesalja Nyr. III.88); 2. domb, dombocska 
(Vas m. Kemenesalja és Baranya m. Tsz.; Ba- 
ranya m. Csúza Nyr. XVIII.477) ; 3. tüskés, bok- 
ros, kavicsos, göröngyös hely (Zala m. Szepezd 
Nyr. XVII.144); 4. fonálon levő csomócska, gör- 
csöcske (Vas m. Kemenesalja Tsz.) 

1. BÉRCE (Háromszék m. Tsz.; feáce Velence, 
bérce Komárom Hermán 0. Halászat K. ; bérce 
Székelyföld Győrffy Iván; börc Tihany, börce 
Szeged Hermán 0. Halászat K.): 1. bérce, bérce: 
járom bélfája (középső lapos fája) (Székelyföld 
Győrffy Iván ; Háromszék m. Tsz.) ; 2. béce, bérce, 
börce, börc: az a fácska, a melyre a háló szemeit 
kötik (Velence, Komárom, Tihany, Szeged Her- 
mán 0. Halászat K.) [vö. oldal-berce, bordica]. 

2. BÉRCE: durva fehér daróc-nadrág [?] (Erdő- 
vidék Tsz.) [vö. börhe]. 

1. BÉRDÓ (Fehér m. Nyr. XVI.576; Komárom 
m. Nyr. IV.283; berdő Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
142 ; Nagy-Kúnság, Túrkeve Nyr. ni.229 ; bördö 
Tisza-Dob Nyr. XX.192): üres növényszár, pl. 
hagymaszár, kukoricaszár, csodafa (datura) szára. 

2. BÉRDÓ : bogár-szúrta idétlen növésű szilva 
(Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI.144) [vö. birtoka]. 

3. BERDŐ: megállj! (wer da) (Gyergyó-Sz.- 
Miklós Nyr. X.44; kaszárnyai szó Nyr. VI.44). 

1, BÉRE : magvas kender feje, bugája (Balaton 
mell. Tsz.). 

2. [BÉRE]. 

bere-karó : azon szőllőkaró, a melyet nem hasí- 
tott, hanem egészen ép vékony tölgy- v. más 
fából készítenek (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
Xni.578). ej' j' j 

BEREC: ripacs, himlöhely (Győr m. Tsz.). 
BERECES : ripacsos, himlőhelyes (Győr m. Tsz.) 



BERECKEL: hajt, úz, kerget (Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XI.335). 

BÉRÉG (Udvarhely m. Nyr. VIII.472; Erdő- 
vidék Nyr. XVII.91 ; Csík-Szentkirály Nyr. XH. 
287; bereg Székelyföld Tsz. Nyr. XVn.137; ber- 
reg Székelyföld Tsz. ; bé'rrég Székelyföld Kriza; 
Háromszék m. Vadr. ; börrög Székelyföld Kriza) : 
párosodik (juh). A johok megberregtek (Székely- 
föld Kriza). A csűr alatt árpatörek, kén tám bérég- 
hetnék, öreg ? (táncközbeli mondóka) (Csík-Szent- 
király Nyr. Xn.287). 

BEREK: vízjárta rét, posványos hely, láp 
(Dunántúl Nyr. V.128; Somogy m. Szöke-Dencs 
Nyr. III. 140; Somogy m. Szőllős-Györök Nyr. 
XXII.238 ; Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. VHI. 
431 ; Balaton mell. Hermán 0. Halászat K. ; Ba- 
ranya m. Ormányság Tsz.). 

berek-alja: berek melletti föld, mezőség (Zala 
m. Tűrje, Vas m. Sárvár Bódiss Jusztin). 

berek-fa (Somogy m. Nyr. XVIII.239; Göcsej 
MNy. 11.409; berök-fa Somogy m. Sima Nyr. XIX. 
380): égerfa. 

[BÉREL]. 

fel-bórel : fölingerel vmire (Székelyföld Tsz.). 

BERENKA: izlandi moha (Brassó m. Hétfalu 
Nyr. n.476). 

BERETVA, BOROTVA {bereta, borota Szé- 
kelyföld Győrffy Iván). 

beretva-kós: beretva (Baranya m. Mecsekhát 
Thomaer Ignác 1841). 

[BERETVÁL], BOROTVÁL: levágja a súrű 
fiatal harasztot, mielőtt makkot teremne (Balaton 
mell. Tsz.). 

meg-beretvál : leszid. Téged jól megberetválának 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

[BÉRÉTVÁLKOZ-IK, BOROTVÁLKOZ-IK]. 

[Szólások]. Csínnydnborotvdkozz : jól viseld ma- 
gadat V. mérséklettel bánj vmivel (JPalócság Nyr. 
XXI.510). 

[ki-beretválkozik]. 

[Szólások]. Kiberetválkozott az idő: kemény 
hideg lett (Kolozsvár Nyr. VI. 171). 

[neki-bgretválkozik, neki-borotválkozik]. 

[Szólások]. Neki-bérétválkozott az ég: derült 
idő van (Baranya m. Bélye Nyr. XVI.134). Neki- 
borotfákozik a zidö: kiderül, kitisztul (Somogy 
m. Újmajor Nyr. VHI. 179). 

BERGÁNY: tüzes ló (Alsó-Baranya, Pellérd 
Nyr. XI.238). 

[BERGÉNGÓCIA], GERGÉNGÓCIA: Fölső- 
Somogyban így hívják Karád hápa-hupás vidékét 
(Nyr. XVI.190). 



121 



BÉRGET— BÉRNYASZKOD-IK 



BÉRRAN— BÉRZÉNKED-IK 



122 



1. BÉRGET: ingerel. Ne bé'rgesd azt a kutyát 
(Szilágy m. Nyr. VI.473; IX.181) [vö. hérget]. 

2. BÉRGET : beregtet (coire facio ; vö. bérég). 
Bergessétek meg azt a johot aval a berbéccsel 
(Székelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr. 492 b). 

1. BERHE: istrángot szorító szíjacska (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

berhe-gúzs: hajlott vaskapocs, mely az igás 
szekér derekát alul átköti (Bereg m. Rákos vid. 
Pap Károly). 

2. BERHE : fonálban levő csomó (Székelyföld 
Tsz.). 

BERHEL ; alkalmatlankodik, lábatlankodik. Ne 
berhelj itt a lábam alatt ! {Szabolcs m. Besenyőd 
Nyr. XII.47). 

el-berhel : 1. elhány, elszór. Hánszor megmon- 
tam má, hogy semmit el ne berhejj a kezem alól! 
(Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX.333) ; 2. elcsen, 
ellop (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.142; Szatmár m. 
Barna Ferdinánd). Elberhelte a cigány a malacot 
(Debrecen Nyr. VII.91). 

le-berhel (Szatmár m. Barna Ferdinánd; le- 
bőrhöl Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285): vigyázatlan- 
ságból leszór vmit. Má lebörhötétök errü az asz- 
tdrií a papirosokat! (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285). 

BERKE (Szatmár m. Nagy-Károly Szinnyei 
József; Palócság Nyr. XXII.32; birke Zemplén 
m. Szürnyeg Nyr. XVII.469; bűrke[?] Erdővidék 
Tsz.): 1. berke, bürke[?]: barka (Palócság Nyr. 
XXII.32; Erdővidék Tsz.); 2. berke, birke: kuko- 
rica virágja, kalásza (Szatmár m. Nagy-Károly 
Szinnyei József). Gsüzik a tengeri; a birkét mán 
régen kihánta (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XVII. 
469); 3. bürke[?]: fenyőgyümölcs (Erdő vidék Tsz.). 

berke-bárány : apró fodorszőrű bárányka (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

BERKENYE {berekenye Somogy m. Tsz. ; bele- 
kenyér [nép-etimológia] Székelyföld Győrffy Iván ; 
Csík m. Tsz. ; berekenyér [nép-etimológia] Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIII.578). 

[BERKŐCÉS]. 

berkőcós-bot : görcsös bot (Somogy m. Tsz.) 
[vö. 1. barkóca]. 

[BÉRMÁL]. 

el-bórmál [e-bérmáll): elkeresztel (csúfnévre). 
A bujtárjait mind ébérmáta csúfnévre (Kis-Kún- 
Halas Nyr. Vin.85; XIV.477). 

még-bérmál : [tréf.] újra megver. Tudod, hogy 
megkereszteltelek [^- egyszer megvertelek], most 
majd megbérmállak (Szeged Csaplár Benedek). 

BERNICE: övkötő (Moldvai csáng. Nyr. III. 
3; X.203). 

BÉRNYÁSZKOD-IK (Székelyföld Tsz. Kiss 
Mihály; burnyászkod-ik[?] Udvarhely m. Tsz.NyK. 
X.327): 1. nemi ösztöntől ingerlődik (macska); 
2. fölindul vkire. 



BÉRRAN: mordul (kutya). Éggyü bé'rranytak 
a kutyák (Zala m. Hetes Nyr. XIX. 142). 

BÉRROG (Zala m. Hetes Nyr. XIX.142; berreg 
Győr m. Tsz.): morog. 

BÉRSZÁN : vesszőből csinált szánforma gyer- 
mekjáték (Brassó m. Bácsfalu Nyr. ni.523) [vö. 
bak-szán]. 

BERTÁFOL (Somogy m. Nyr. X.476 ; bertáfú 
Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVIII.47 ; bé'rtáfunji 
Soprony m. Csepreg Nyr. 11.371): 1. bertáfol: 
bámul (Somogy m. Nyr. X.476) ; 2. bertáfü, ber- 
táfunyi: virraszt (Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. 
XVni.47; Soprony m. Csepreg Nyr. 11.371). 

BERTALAN: a csacsi csúfneve (Kis-Kún-Halas 
Nyr. Vin.86). 

BERTŐ. Bertók: korner (kissebb-nagyobb go- 
lyóbis formájú darabokba összefutott ezüst-apró- 
lék ; — ezüstműves mesterszó) (Hely nélkül Nyr. 
XV.48). 

BERVÉNY (Erdővidék Tsz. ; börving Zemplén 
m. Szürnyeg Nyr. X.323): szalakfú, lonc (per- 
vinca; clematis, vinca). 

BERZED: borzad. Ugy berzedé'k tőle (Brassó 
m. Hétfalu, Zajzon Nyr. III.224). 

[BÉRZÉGET],'BÖRZÖGET : borzogat. A hideg 
is börzögetett (Vas m. Jánosháza Nyr. XIV.568). 

BÉRZÉL (Gömör m. Nyr. XVIII.422; bérzel 
Háromszék m. MNy. VI.317; berzel Háromszék 
m. Győrffy Iván): borzol. 

[BÉRZEN]. 

fel-berzen: fölgerjed (Csallóköz Csaplár Bene- 
dek; Székelyföld Csaplár Benedek, Győrffy Iván.). 

BÉRZÉNE (Háromszék m. MNy. VI.317; Vadr. 
492b. ; Erdővidék Nyr. IX.235 ; Brassó m. Hét- 
falu, Bácsfalu Nyr. III.523; berzene Háromszék 
m. Győrffy Iván; berzenye Székelyföld, Csík m. 
Tsz. ; berzenye Székelyföld Nyr. XV.432 ; Csík m. 
Nyr. Xn.235; bezzene Udvarhely m. Száldobos 
Nyr. IV.42 ; börzöne Udvarhely m. Nyr. IX.235) : 
kenderföldön a nyövés után ott maradt és a 
lábán megszáradt apró kender v. letörött, le- 
taposott kenderhulladék; kender alja, utolja [vö. 
herzóka, börze]. 

BÉRZÉNGET, BÖRZÖNGET : ingerel, mér- 
gesít (Kecskemét Nyr. X.380). 

BÉRZÉNKÉD-IK {berzenked-ik Bars m. Nyr. 
X.138; Székelyföld Tsz.; börzenked-ik Vas m. 
Kemenesalja Tsz. ; Fölső-Csallóköz Nyr. V1II.93 ; 
börzenköd-ik Nagy -Kőrös Nyr. VI.423 ; börzönköd-ik 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.47; Szeged Nyr. 
VII.235; Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek): 
1. mérgelődik, mérgeskedik (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVin.47; Szeged Nyr. VII.235; Bars m. 
Nyr. X.138); 2. mérgében zsörtölődik, fölingerül- 
ten beszél (Szeged Csaplár Benedek ; Fölső-Csalló- 
köz Nyr. VIII.93) ; 3. kötekedik (Nagy-Kőrös Nyr. 



123 



BERZESKED-IK— BESZEL 



BESZERTES— BEZDIT 



124 



VI.423); 4. — vmi ellen: ellene szegül, ellene 
törekszik (Csallóköz Szinnyei József). 

föl-börzönködik : haragra lobban, fölbőszül 
(Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 

[BERZESKED-IK]. 

össze-berzeskedik : berzenkedve szembeszáll, 
összekap (Székelyföld Tsz.) 

[BERZESZKED-IK]. 

fel-berzeszkedik: 1. tollait fölberzeszti ; 2. ha- 
ragra lobban, fölbőszül (Székelyföld Tsz.) 

BÉRZÓKA (Háromszék m. Vadr. ; hezzók Ud- 
varhely m. Nyr. IV.378) -- bérzene. 

BESTIA {beste Vas m. Tsz. ; Rimaszombat Nyr. 
XV.383; Bars m. Nyr. XVIII.384; Csík m. Csík- 
Szentkirály Nyr. VIII.190; bestye Hont m. Tsz.; 
bestyi Heves m. Névtelen 1840): 1. beste, bestye, 
bestyi : kutya (Bars m. Nyr. XVin.384 ; Hont m. 
Tsz.; Heves m. Névtelen 1840); 2. bestia: kurva 
(Szatmár m. Lauka Gusztáv 1842). — Beste 
kurafi (Vas m. Tsz.); beste-lélek (Vas m. Tsz.; 
Rimaszombat Nyr. XV.383); beste kúra huncvut 
(Csík-Szentkirály Nyr. Vni.190) : [szidalmazások]. 

BESZÉD: mese (Kis-KüküUő m. Szőkefalva 
Nyr. XIV.574). Mongyon egy beszédet, Gyurka bá! 
Jó van no, hát émongyam-é av veres kakas be- 
széggyit? (Székelyföld Győrffy Iván). 

[Szólások]. A beszédként: a mint mondani szok- 
ták. A beszédként többet ér a becsület a szalonás 
káposztánál (Székelyföld Nyr. XV.432). 

beszéd-hintő : hazudozó [?] (Erdővidék Tsz.) 

BESZÉDES: szónok (Somogy m. Nemes-Déd 
Nyr. VI.325). 

^ BESZÉL (beszél Erdőháza Nyr. XI.285) : szól, 
énekel. Beszélnek a nádi verebek (Fehér m. Ve- 
lencei tóvidék Nyr. XVII.430). 

[Szólások]. Beszél, mint a hegedű: fecseg (Maros- 
Vásárhely Nyr. IX.428). 

[ki-beszél]. 

[Szólások]. Kibeszél vkit az esziböl: szándékáról 
lebeszéli (Székelyföld Kiss Mihály). 

lö-beszól (le-beszél Erdőháza Nyr. XI.285; lé- 
beszéni, le-beszínyi Soprony m. Szil-Sárkány Nyr. 
VL472; le-beszü Bihar m. Pocsaj Nyr. IX.558): 
elbeszél. 

meg-beszél : elbeszél. Éppen csak azétt jöttem, 
hogy az ámamot mé'gbeszéjjem (Udvarhely m. 
Olasztelek Nyr. XVI.43). 

[rá-beszél]. 

[Szólások]. Rábeszélik az árát: fölverik az árát 
(Heves m. Tisza-Sz.Imre Nyr. IX. 130). 

vissza-beseél : szavát visszavonja (Heves és 
Borsod m. Nyr. Vn.569). 



BESZERTES: könnyelmű, szeles, helytelen 
(Orosháza Nyr. VI.133). 

[BETEG]. 

beteg-látó; betegápoló (Szlavónia Nyr. V.U). 

[BETEGÉD-IK, BETEGSZ-IK]. 

le-betegszik: megbetegszik (Háromszék m. 

Nyr. VI.473). 

meg-betegedik, meg-betegszik : lebetegszik, 
gyermekágyba esik (Székelyföld Nyr. XV.432; 
Kiss Mihály; Háromszék m. Nyr. VI.473). 

BÉTIA : nyavalyatörés [?]. Törjön ki (v. rontson 
ki) a bétia (v. a nagy bétia) ! (Háromszék m. Vadr. 
Kiss Mihály). Ne törjön annyit a betia ! (Három- 
szék m. Vadr. 364). A betia vigyen el! (Csík m. 
MNy. VI.367). 

BETŰ {bető [?] Erdővidék Tsz. NyK. X.326; 
bütü Székelyföld Kiss Mihály, Győrffy Iván; 
Háromszék m. Vadr.) 

[BETŰZ]. 

le-betüz: vitatkozásban legyőz, lefőz, ügy 
lebetűzte, hogy az se tudta, mit mondjon (Tolna m. 
Paks Nyr. XIX.479). 

BÉTYA : szurok ; szurokból és faggyúból 
készült kenőcs a vargafonál bekenésére (Brassó m. 
Hétfalu Nyr. XXI. 144; Tatrang Nyr. n.476; Bács- 
falu Nyr. ni.563). 

BETYÁR {betyár Félegyháza Nyr. VI.134; 
pityár Göcsej Nyr. XIII.352): 1. olyan legény 
V. leány, a ki rendes szolgálatba nincsen el- 
szegődve, hanem csak napszámba járogat (Göcsej 
Tsz.; Alföld Nyr. XIII.192; Félegyháza Nyr. VI. 
134; Szeged Tsz.; Heves m. Nyr. Vn.41); 
betyár béres: a ki csak télen béreskedik (Félegy- 
háza Nyr. VI.134); 2. urasági cseléd, vmi közép 
a csikós, béres és a birka-úsztató között (Szentes 
Nyr. VI.179); béresek mellett szolgáló segéd- 
ostoros (Csongrád m. Lauka Gusztáv 1842); 
3. zsellér (Pest m. Túra Nyr. ni.46); 4. föl- 
fogadott gyermek (Heves m. Csépa Nyr. V.334). 

betyár-szomorító : hosszúnyelú vasvilla, a 
melyet kazalrakásnál használnak (Karancs vid. 
Nyr. XXI.477). 

BÉVED (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.46; 
bévöd Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285; XV.67; Kún- 
Sz.Miklós és vid. Nyr. XXII.44 ; böved Kecskemét 
Nyr. IV.284); 1. böved: az esztendő utolsó estéje 
(Kecskemét Nyr. IV.284) ; 2. béved : karácsony 
estéje (Baranya m. Csúza Nyr. XVin.46). 

bévöd-este, bóved-estóje: az esztendő utolsó 
estéje (Kis-Kúnság Nyr. XXn.222; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.285; XV.67; Kún-Sz.Miklós és 
vid. Nyr. XXn.44). 

BÉZDIT: könnyedén érintve mozdít, kissé 
megmozdít (pl. száradni kezdő szénát villahegy- 
gyel). Bézditsd meg azt a szénát! Bézdits rajta! 



125 



BEZZEG— BIBECS 



BIBELEG— BIBLIA 



126 



(Székelyföld Kiss Mihály). Bezditts azon a szénán ! 
(Erdővidék Vadr. 492 b) [vö. bezzeget, bizgat, 
bizzent]. 

1. BEZZEG {bizzé'g Zala, m. Dergecs Nyr. 
III.32; bözzög Kecskemét Nyr. X.380). 

[Szólások]. Ez itt a bözzög: a bökkenő, a baj, 
a hiba (Kecskemét Nyr. X.380). Megverem! — 
Bezzeg sajt, ha bírnád: felelik a fenyegetődző- 
nek (Szeged Csaplár Benedek). 

2. [BEZZEG], BÖZZÖG: óramutató. Igazicsd 
mög a bözzögjit (Kecskemét Nyr. X.380). 

3. BÉZZÉG: sárlik (a közösülni vágyó nő, 
kanca, tehén nemi része). De bezzeg ennek a 
leánynak a mihanyája! {Zala, m. Tűrje Balog 
János). 

[BÉZZÉGET], BÉRZÉGET: könnyedén érintve 
megmozgat, megbolygat (pl. száradni kezdő 
szénát villaheggyel) (Háromszék m. Vadr.) [vö. 
bezdtt, bizgat]. 

BEZZEGETŐ: rugós billentyű, a mellyel 
vmely gépezetet működésbe hoznak, pl. szifónos 
üvegnek a nyomója (Alföld Nyr. XIII. 192) [vö. 
bezzentyü, bizgentyű], 

[BÉZZÉGŐ], BÉDZEG^Ő: holmi. J"ó ember, 
de sok bedzeg''ője van! (mondják az elül-hátuí 
megrakodott tót házalónak) (Gömör m. Serke és 
vid. Nyr. XVIII.139). 

BEZZENTYÜ: puska ravasza, billentyűje 
(a mellyel elsütik) (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839) [vö. bezzegető, bizgentyű]. 

BEZSENÁL : zsibongva beszélget (Nagy-Kún- 
ság Nyr. n.325; XVI. 142). 

BIBÁN: részeges, ital-kedvelő (Szolnok-Do- 
boka m. Nyr. IX.427). 

BIBABAZ: cibálja vkinek a haját (Aranyos- 
szék Borbély Samu). 

, BIBASZ (Komárom m. Naszvad Nyr. IV.235; 
Érsekújvár Nyr. Vni.282; Nógrád m. Nyr. VI. 
134; Nógrád m. Tolmács Nyr. XVI.46; bibász 
Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.286; 
bibaszt Dunántúl Nyr. XVI.190; Repce mell. Nyr. 
n.517; XX.369; Vas m. Répce-Szt.György Nyr. 
XVIII.480; XIX.82; Vas m. Kemenesalja, Göcsej, 
Balaton mell. Tsz.; Tata vid. Nyr. V.473 ; Fölső- 
Csallóköz Nyr. VIII.93; bibászt Gömör m. Sajó 
völgye, Hanva Nyr. XX.286) : 1. eggyügyű, ügyet- 
len, ügyefogyott, ostoba (i. h.); 2. bibasz: pimasz 
(Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 142). 

BIBE (Balaton mell. Tsz. ; bibi Alsó-Csallóköz, 
Patonyszél Nyr. Xn.l43): baj. Itt a bibi. 

bibi-főkötő: olyan finom csipkézetú főkötő, 
hogy ha csak eggy újjal érintenék is, hiba esnék 
benne (Székelyföld Kiss Mihály). 

BIBECS : haszontalan beszédű (Erdővidék Tsz.), 



BIBÉLÉG : haszon nélkül munkálkodik, haszon- 
talankodik (Háromszék m. MNy. Vr.341 ; Vadr. 
509b.; Moldva, Klézse Nyr. IV. 142). 

BIBEB (Baranya m. Tsz. Nyr. XIV.142; Ba- 
ranya m. Sziget vid. Tsz. ; Baranya m. Baranya- 
Szt.Lőrinc Nyr. XVII.335; biber Alsó-Baranya, 
Pellérd Nyr. XI.238): paprika. 

[BIBÍIIUÉL], BIBÖBÉLL : újjá között morzsol- 
gat (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285). 

BIBEBÉSZ : keresgél (Fölső-Somogy, Balaton 
mell. Nyr. Vni.431). 

BIBEBGÉL : babrálgat (Orosháza Nyr. VI. 133 ; 
Kassa vid. Nyr. XVn.238) [vö. babirkál, bibirkál]. 

BÍBIC {bébic Soprony m. Nyr. XVn.523 ; Vas 
m. Kemenesalja Tsz.; béböc Dunántúl, Rába mell. 
Nyr. XVn.523) [vö. klébic, libuc]. 

bíbic-nap. Bíbic-napkor: soha (Ipoly völgye, 
Kővár vid. Nyr. XVI.381). Szent bibic-napkor se 
leszek készen (Csongrád m. Nyr. VIII.513). 

BIBIBC: bibiresó (Háromszék m. Győrffy 
Iván). 

BIBIRCSES (Csallóköz Csaplár Benedek; bi- 
bircsös Szeged Csaplár Benedek) : bibircses, patta- 
násos. 

BIBIRCSÓ (Moldva, Klézse Nyr. V.89 ; buborcsó 
Tolna m. Nyr. XJV.567). 

BIBIRCSÓK (Vas m. Kemenesalja Tsz. ; So- 
mogy m. Nyr. XX.430; Érsekújvár Nyr. V1I.40 ; 
biborcsék Balaton mell. Tsz. MNy. V.154; Göcsej 
MNy. V.154; böbörcsék Somogy m. Nyr. XX.430; 
buborcsék Göcsej Tsz. MNy. V.154; Balaton mell. 
MNy. V.154; Dráva mell. Nyr. VI.374 ; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.285 ; buborcsik Vas m. Őrség Nyr. 
XII.381): cv. 

BIBIRCSÓKOS (Somogy m. Sima Nyr. XIX. 
380; Szeged Csaplár Benedek ; buborcsikos Ya,sm. 
Őrség Nyr. Xn.381) : bibircsós, pattanásos. Bubor- 
csikos a tészta: apró búbocskák vannak rajta 
(Vas m. Őrség Nyr. XU.381). 

BIBIRCSÓS {buborcsos Szeged Csaplár Bene- 
dek). 

BIBIRICSKÓ : burgonya (Beszterce m. Zselyk 
Nyr. XVIII.576) [vö. bubulyicska]. 

BIBIRKA: babrálgató, pepecselő, motozgató 
(Csík m. MNy. VI.368). De bibirka ember vagy! 
(Háromszék m. Vadr. 492b.) 

BIBIRKÁL (Somogy m. Csurgó Nyr. XVII.477; 
Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.188; Há- 
romszék m. Vadr.; Csík m. MNy. VI.368; bibérkél 
Balaton mell. Tsz. ; bibirkél Debrecen Nyr. Vn.91. 
137) : babrálgat, motozgat [vö. babirkál, biber gél]. 

BIBIRKÓ : bodza-bogyó (Hajdú m. Hajdú-Had- 
ház Nyr. XIX.143). 

BIBLIA {biglia Udvarhely m. Nyr. IV.32). 



127 



BIBO— BICSAK 



BICSAK— BIGEC8 



128 



BÍBÓ : 10—20 literes hordócska (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.325). 

1. BIBOG: bíbelődik (Csallóköz Nyr. 1.231). 

2. BIBOG: érthetetlenül beszél (Székesfehér- 
vár Nyr. V11.138). 

BIBOLA: hajfürt, rojt (Erdő vidék Tsz.). 

BÍBOR {héhor Erdő vidék Tsz.). Bibor: fehér 
fátyol (Tolna m. Sárköz Nyr. 1V.418). 

[BIBRÉL]. 

blbról-babrál : babrálgat, motozgat (Szeged 
vid. Nyr. VI.87). 

[BIBRI]. 

bibri-babra: babrálás, pepecselés, aprólékos 
munka. Sok bibri-babra lessz avval (Gyöngyös Nyr. 
IX.332). 

BICA : inda, kacs (Baranya m. Ormányság Tsz.). 

BICC, BBICC: pilincke-játékban a pilincke 
„biccentése," azaz föl- és kiütése (Dorozsma Nyr. 
XIV.234). 

BICCEN (beccen Csík m. Nyr. VI.471). 

BICCENT: 1. bólint. Hát ke aluszik? — Nem 
biz én, csak eggyel biccentettem (Vas m. Őrség Nyr. 
V.31); 2. sántít (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285); 
3. a pilinckét föl- és kiüti (Dorozsma Nyr. XIV. 
234). 

BICCENTÉS: pilincke-játékban a pilincke föl- 
és kiütése (Dorozsma Nyr. XIV.234). 

BICE: sánta (Szeged Tsz. Nyr. VII.380; To- 
rontál m. Szőreg Kálmány L. Szeged népe III. 
118; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285). 

bice-bóca. (A sántát így csúfolják:) Sánta 
bice-bóca (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285). 

BICEG {beceg Székelyföld Tsz. ; beceg Székely- 
föld Nyr. XV.432; bicög Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
285). 

BICKÉCE : egres (Nyitra m. Pográny és vid. 
Drnovszky Ferenc 1841). 

BICKÖL : bólogat, bóbiskol, szundikál (Palóc- 
ság Tsz.; Gömör m. Hollók Imre). 

1. BICSAK, BICSKA {bicske Göcsej Tsz. 40a; 
Vass József 1841; Győr Nyr. XI.528; Szeged, 
Kalocsa, Csallóköz Csaplár Benedek; Hont m. 
Nyr. V.426 ; Gyöngyös Nyr. 1.282 ; bicski Székely- 
föld Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. Nyr. V. 
465; hicskia Debrecen Nyr. XIII.432; Szatmár 
vid. Tsz. 40a; Sárospatak Nyr. XVII.565; Szé- 
kelyföld Kiss Mihály; bicsok Zilah Nyr. XIV. 
286; Székelyföld Kiss Mihály; Maros-Torda m. 
Éhed Nyr. VI.229 ; bizsgia Székelyföld Kiss Mihály). 

[Szólások]. Te istennek fanyelű bicskája: sem- 
mirekellő ember (Háromszék m. Vadr. 492b.) 

bioska-kasza : kissebb nád vágó (Fehér m. Velen- 
cei tóvidék Nyr. XVII.430). 



2. BICSAK: 8—10 szemből álló vaslánc, a 
mellyel téli erdőlés alkalmával a szán állát, 
mikor lejtőre érnek, átövezik, hogy nehezebben 
csússzék (Csík m. Nyr. VI.471 ; T. Nagy Imre). 

BICSAKL-IK {bicakl-ik Balaton mell. Tsz. 40 a. 
67b; cibakl-ik QyÖT m. Szigetköz Nyr. XIX.190): 
1. bicsakl-ik: forgóban, csuklóban megrándul, 
félrecsuklík (a láb). Megbicsaklott a lábam (Göcsej 
Tsz.). Mögbicsaklott a lába [a lónak] (Somogy 
m. Visnye Nyr. XVII.334) ; 2. bicsakl-ik, bicakl-ik, 
cibakl-ik: botlik, csetlik-botlik (Győr m. Bőny Nyr. 
XVI.143; Balaton mell. Tsz.). Bicsaklik a nyelve: 
akadoz (Szilágy m. Nyr. XIV.576). Megbicsaklott 
a nyelve: vmi helytelen, illetlen szót talált mon- 
dani (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.577). Meg- 
cibaklik az ember nyelve (Győr m. Szigetköz Nyr. 
XIX.190). 

1. [BICSAKOL]. 

[be-bicsakol]. 

[Szólások]. Ugyan bebicsakoltak neki: beadtak 
neki, megadták neki (Komárom m. Tsz.). 

2. [BICSAKOL]. 

meg-blcsakol (Szeged Csaplár Benedek ; Csalló- 
köz Csaplár Benedek; Csallóköz, Bacsfa Nyr. 
XVI.92; Szilágy m. Nyr. XIV.576; meg-bikacsol 
Szilágy m. Nyr. XIV.576; Székelyföld Győrffy 
Iván; Háromszék m. MNy. VI.340; Győrffy 
Iván). Megbicsakolja v. -bikacsolja magát: meg- 
köti magát, makacskodik, nem enged. 

BICSKÁS : verekedő (Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
142; Debrecen Nyr. Vn.l37; Gömör m. Sajó 
völgye, Hanva Nyr. XX.286 ; Háromszék m. Vadr. 
492b). 

[BICSKÁSOD-IK]. 

mög-bicskásodik ■= bicsaklik 1. Mögbicskáso- 
dott a lába (Somogy m. Visnye Nyr. XVII.334). 

BICSKÉRÉZ: ámolyog, lebzsel. Elbicskérezi 
a drága időt: eltarisznyázza, eltölti tétlenül 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

BICSKÓ: bicska (Szolnok-Doboka m. Nyr. 
XVn.316). 

BICSKOS : fennhéjázó peckes legény (Három- 
szék m. Vadr. 492b). 

BIDLI (Kecskemét Nyr. IV.284; Hódmező- 
vásárhely Nyr. VIII.92; bili Kolozsvár Péter 
Pál): éjjeli edény. 

[BIDRÉS]. 

bidres-bodros : bodros szalagokkal fölpiperé- 
zett (Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX.139; Ud- 
varhely m. Nyr. III.512). 

1. BIQECS: őszi vetések között növő tövis 
(Szatmár m. Szamoshát Nyr. X.138). 

2. BIQECS : gyümölcsös a szöllőben (Hajdú m. 
Hajdú-Hadház Nyr. XIX. 143). 



129 



BIGIÓ— BIKA 



BIKÁL— BILIKÁKÓZ-IK 



130 



BIGIÓ : gubacs (Udvarliely m. Száldobos Nyr. 
IV.42) [vö. csere-bigió], 

BIGLYÉSZ: motoz (Gömör m. Serke Nyr. 
XIX.44). 

BIGOT (Tolna m. Paks Nyr. XIX.431 ; Miskolc 
Orosz József; bagót uo.; big^ót Palócság Nyr. 
XXII.32): ostoba, eggyügyú, esztelen, bolond. 

BIGYEG: fityegve mozog (Háromszék m. 
MNy. VI.319). 

BIGYERÉSZ : babrálgat, piszkálgat, motozkál 
(Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. VIIL94 ; Csalló- 
köz Nyr. 1.231). 

BIGGY: buggyosság. Biggyet vet (a ruha): 
kibuggyosodik (Háromszék m. MNy. VI.317; 
Győrffy Iván). 

BIGGYEDT: rátartós, elbizakodott (Fölső- 
Csallóköz Nyr. VIII.93) [vö. biggyeszkedö], 

BIGGYEN: fittyen, billen (Csíkm. Nyr. VI.471). 

ki-biggyen; kifittyen, kibillen. Kibiggyen a 
gyermek a böcsüböl (Székelyföld Kiss Mihály); 
kiakad (Székelyföld Nyr. XV.472). 

le-biggyen : lefittyen, lebillen. Lebiggyen a 
sajt a pácról (Székelyföld Kiss Mihály). 

meg-biggyen: megbillen. Olyan hegyke, hogy 
meg se biggyen a kalap a fején (Deésakna Nyr. 
1.382). 

BIGGYESED-IK : buggyosodik (a ruha) (Három- 
szék m. MNy. VI.317). 

BIGGYESZKEDÖ = biggyedt (Csallóköz Csap- 
lár Benedek), 

BIGYISZ : téli nadrág (Veszprém m. Várpalota 
Nyr. XXI.477). 

BIHANNY-nC: bőg (a marha) (Vas m. Őrség 
Nyr. n.562). 

BIK-IK : közösül (Karancs vid. Nyr. XXI.477) 
[vö. bikhat-]. 

BIKA : 1. bak (eggy méter hosszaságú vastag 
fa, az eggyik végén két lábbal), a melyet a 
malomkő alá tolnak, mikor emelik (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.326); 2. -- apacs (Saród Her- 
mán 0. Halászat K.),; 3. gyermekjáték, a melyet 
három v. öt sima kaviccsal játszanak (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. XIII.577); 4. bölöm- 
bika (Eszék vid. Nyr. V.270). 

bika-csök (Abauj és Borsod m. Király Pál; 
Székelyföld Tsz.; bika-cseke Hont m. Nyr. VI. 
181; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.45; bika-csög 
Székelyföld Győröy Iván): 1. bika-cseke, bika- 
csök: bika nemző vesszeje (Hont m. Nyr. VI. 
181; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.45; Abauj és 
Borsod m. Király Pál; Székelyföld Tsz.); 2. bika- 
csök, bika-csög: bikának megszárított nemző vesz- 
szejéből való a) pálca (Abauj és Borsod m. Király 
Pál); b) lőcsszoritó gúzs (Székelyföld Győrffy 
Iván) [vö. 1. csök]. 

SZINNYKI: MAGYAK TÁJSZÓT Ar. 



bika-játék: 1. nyerekedő játék, melyet dióval 
V. mogyoróval játszanak (pározás) (Somogy m. 
Visnye Nyr. XVII.285) ; 2. bika-játék : mikor mind 
a két félnek ugyanannyija van (Veszprém m. 
Szentgál Nyr. in.89). 

bika-nyál: ökörnyál, a levegőben szállongó 
pókhálóféle (Szeged Csaplár Benedek; Heves m. 
Névtelen 1840). 

bika-tej : [tréf.] káposzta-lé (Háromszék m. 
Nyr. IV.431). 

bika-tutaj : gyékényből kötött nagy úsztató, 
az öregháló nehéz részeinek úsztatására (Bala- 
ton mell. Hermán 0. Halászat K.) 

bika-virág : vad lóher virága (Erdő vidék Nyr. 
IX.41; Kiss Mihály). 

[BIKÁL]. 

meg-bikál : megver (Hont m. Nyr. XVIII.430). 

BIKÁZ-IK : bikát játszik [vö. bika 3.] (Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIIL577). 

[BIKÉD]„ 

bikéd-bököd : bököd. Biké'dik-böködik egymást 
(Somogy m. Nyr. III.452). 

BIKFIC: oktondi, ostoba, idétlen' (Veszprém 
Nyr. XV.334; Debrecen Hajdú Nagy Sándor; 
Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI. 189). 

' [BIKHAT-]. Bikhatnék: közösülni szeretne. 
Megfarólna-e a kjentök lánya? met a mü fiúnk 
már bikhatnék [tréfás leánykérés] (Baranya m. 
Ormányság Nyr. III.286) [vö. bik-ik]. 

BEKI: fattyúgy érmek (Udvarhely m. Nyr. IX. 
235). 

BIKLA {vikla Dunántúl Nyr. V.181 ; Baranya 
m. Erdélyi J. Népd. és mond. III. 190): pendely, 
alsó-szoknya (Somogy m. Nyr. 11.375; Somogy 
m. Csurgó Nyr. XXI.47 ; Fölső-Somogy, Balaton 
mell. Nyr. VIII.431; Baranya m. Tsz. Nyr. V.330 
Király Pál; Baranya m. Pellérd Nyr. XI.238 
Baranya m. Baranya-Szt.Lőrinc Nyr. XVII.335 
Ormányság Nyr. 1.379; XVII.335). 

BIKLÁS : a Sümeg és Sellye között lakó ma- 
gyarok neve (nem gúnynév, csak olyan, mint 
pl. a csángó név) (Baranya m. Király Pál). 

BILDALDA: kis liba (Nagy-Kúnság Nyr. XIX. 
576). 

BILIC : halász-fecske (Zala m. Hetes vid. Nyr. 
n.372). 

BILIKAKÓ : deszka-hinta (fatönkön v. geren- 
dán keresztbe fektetett deszka, a melynek a 
végén ülnek a hintázok) (Békés, Csanád, Bihar 
m. Márki Sándor). 

BILIKÁKÓZ-IK : deszka-hintán hintázik (Bé- 
kés, Csanád, Bihar m. Márki Sándor). 

9 



131 



BILINCS— BILLOKAZ-IK 



BIMBALGU— BINCSOLOD-IK 



132 



1. BILINCS {belléncs Dunántúl MNy. V.77; 
helléncs Göcsej Nyr, XIII.257; hölléncs Dunántúl 
MNy. V.77; Göcsej MNy. V.96; gilincs Három- 
szék m. MNy. VL358; Csík m. Csík-Bánfalva 
Nyr. XI.96). 

2. BILINCS: ütés v. esés következtében tá- 
madt seb, sérülés (Soprony m. Nyr. V.425). 

BILINCS&S: sebes, kisebesült. Büincses kéz 
(Győr m. Szigetköz Nyr. XIX.190). 

BILING (Dunántúl Nyr. V.128; Veszprém és 
Zala m. Nyr. XIV.526; Keszthely Nyr. XI.237; 
Balaton mell. Tsz. Nyr. XII.474; Pápavid., Fehér 
m. Zámoly Király Pál ; Bihar m. Fúrta vid. Nyr. 
IV.43; billeng Makó Nyr. IX.377; biliing Göcsej 
MNy. 11.409; Kisújszállás Nyr. XIX.2SS ; piling 
Veszprém és Komárom m. Király Pál) : néhány 
szemből álló szőUőfürt v. a szőllőfürtnek eggy 
mellékszáron levő kis része [vö. csilleng, filleng]. 

BILINOÉIIÉZ: böngész (Balaton mell. Tsz. 
41a; Veszprém és Zala m. Nyr. XIV.526; Veszp- 
rém m. Várpalota Nyr. XXI.477 ; Tolna m. Nyr. 
XX.47; Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. VI.274; 
Fehér m. Vaál Nyr. XVIII.573). 

BILINKEL (bilinkél Háromszék m. Vadr.) : bil- 
legve jár, sántikál (Háromszék m. MNy. VI.319) 
[vö. libinkel\. 

el-bilinkel: elsántikál (Háromszék m. MNy. 
VL323; Győrffy Iván). 

BILLE : kis fiú penise (Pápa vid. Matics Imre). 

[BILLEG] {bilög Göcsej MNy. V.162; büllög 
Udvarhely m. Kiss Mihály ; Háromszék m.. Erdő- 
vidék Vadr. 179): ballag. Mühelest meglátott, 
üstölliést f elejém bilögött (Göcsej MNy. V.162). 
Zsúpot kötött a hátára, ugy büllögött a vásárra 
(Háromszék m., Erdővidék Vadr. 179). Felbüllög 
a hegyre (Udvarhely m. Kiss Mihály). 

billeg-ballag {billög -ballag Szeged Kálmány L. 
Szeged népe 1.212): ballagcsál, lassan ballag 
(Göcsej Vass József 1841 ; Székesfehérvár Nyr. 
VII.429; Debrecen Nyr. III.413; Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. IX.139; Csallóköz Csaplár Benedek). 

BILLEGET: próbálgat (Deésakna Nyr. 1.381). 

BILLEGETŐ: hat lyukú síp (Somogy m. Tsz.). 

BILLBNCS : bélyeg (Somogy m. Csurgó Nyr. 
XXI.47). 

[BILLESZT]. 

félre-hilleBzt (férre-billeszt) : félrebillent, félre- 
hajlít (Háromszék m. MNy, VI.328). 

BILLtNG : vinca minor (Nógrád m. Ipoly-Litke 
Nyr. III.543). 

BILLINT: billent. Billincsd ki a gyilekezetbe: 
hajtsd ki a csordába (Gömör m. FreyseisenÁ.). 

[BILLÓKÁZ-IK],BILLAOKÁZ-IK: billeg, inog, 

reng. Büla'>kázik a csónak (Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286). 



BIMBALGU: bojt, cafrang (Zalám. Alsó-Lendva 
Vörös Balduin; Hetes vid. Nyr. 11.372). 

BIMBIC : magánháznál tartott mulatság (Csong- 
rád m. Hám Sándor). 

BIMBÓ {bingió Udvarhely m. Nyr. IX.235; 
bingó Székelyföld Tsz. Kiss Mihály, Andrássy 
Antal 1843; Aranyosszék Kriza; Udvarhely m. 
Nyr. IV.144; Háromszék m. MNy. VI.317; Erdő- 
vidék Nyr. IX.235; Csík m. Nyr. VI.471; Moldvai 
csángóság Nyr. IX.488; Moldva, Klézse Nyr. 
VII.478; bingyió Udvarhely m. Nyr. IX.235; 
bingyó Szatmár m. Nagybánya Nyr. XX.431 ; 
Székelyföld Tsz. Kiss Mihály ; Aranyosszék Kriza; 
Udvarhely m. Vadr. 85; Nyr. XVn.432; Győrffy 
Iván, Dézsi Mihály; Háromszék m. MNy. VI.317; 
Dézsi Mihály; Háromszék m. Orbai járás Nyr. 
Vn.283; Csík m. Nyr. VI.471 ; Győrffy Iván; 
binyó[?] Udvarhely m. Szál dobos Nyr. IV.42): 
1. bingó, bingyó: éretlen, ki nem fejlődött, hit- 
vány apró gyümölcs v. bogyó (Székelyföld Tsz. ; 
Udvarhely m. Nyr. XV1I.432; Győrffy Iván, 
Dézsi Mihály; Háromszék m. MNy. VI.317; 
Háromszék m. Orbai járás Nyr, VII.283; Dézsi 
Mihály; Csík m. Győrfl'y Iván) ; 2. bingyó: [tréf.] 
kis fiú nemi része (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. 
bincsó, bingolyo]. 

BIMBOLÓZÁS: összebonyolódás, összeveszés 
(Háromszék m. Vadr. Kriza). 

BIMBOLYOG = im,bolyog (Hely nélkül Nyr. 
XVII.141). 

BINCSALÉK : összegomolyodott vmi, pl. ruha 

aljához V. állat szőréhez tapadt és csomósán 
megszáradt sár, ganéj (Székelyföld Kiss Mihály ; 
Udvarhely m. Dézsi Mihály). Fonal-bincsalék (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály) [vö. böncsölék]. 

[BINCSALKOD-IK]. 

belé-bincsalkodik : belécsipeszkedik, beleka- 
paszkodik (Háromszék m. Vadr. 491b) [vö. bin- 
csolódik, csimpajkodik, csimpajkódzik, csimpal- 
kódzik]. 

BINCSÉLŐD-rK: foglalkozik, bíbelődik vmivel 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

BINCSÓ: 1. hitvány, apró gyümölcs (Szolnok- 
Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XIII.331); 2. bi- 
bircsó, pörsenés, pattanás (Szatmár m. Kömörő 
Nyr. XII.564) [vö. bimbó (bingyó), 1. bincsok]. 

1. BINCSOK: bibircsó, pörsenés, pattanás 
(Vas m. Kemenesalja Tsz.) [vö. bincsó]. 

2. BINCSOK : sántaság [?] (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.) 

1. BINCSÓKOS: varos (a gyermek feje) (Vas 
m. Hegyhát Nyr. 1.467). 

2. BINCSÓKOS: sánta (Soprony m. Csepreg 
Nyr. H.371). 

BINCSOLÓD-IK : összegomolyodik, összebo- 
nyolódik (pl. fonal), összefogódzik (két vereke 



133 



BINCSOK— BIRACS 



BIRAK— BIRKA 



134 



ölre menve) (Háromszék m. Vadr.) [vö. hincsal- 
kod-ik]. 

BINCSŐK : csombók, görcs (Zemplén m. Bod- 
rogköz Tsz.) 

BINDA: buta, bamba (Székelyföld Nyr. 11.426; 
Kiss Mihály). 

BINGA : hitvány (gyerek) (Somogy m. Szöke- 
Dencs Nyr. III. 140). 

BINGOLYO = bingó, bingyó 1. [vö. bimbó] 
(Háromszék m. MNy. VI.317; Győrffy Iván). 

BINGOLYOD-IK : összegomolyodik, össze- 
bonyolódik (Háromszék m. Győrffy Iván). 

BINGYERED-IK: fejlődik, dudorodik (csecs- 
bimbó) (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.577). 

BINGYÉRÉG : inog (Zala m. Hetes, Dobronak 
Nyr. III.473). Bingyéreg, mind a rossz kerék 
(Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VI.267). 

BINTOS: a kinek az ujjai sebesek (Három- 
szék m. Nyr. Vin.473). 

[BINYA]. 

binya-mónes: hámos lovak ménese (meg- 
külömböztetésül a szilaj ménes-iöi) (Heves m. 
Névtelen 1840). 

[BÍR]. 

[Szólások]. Jól birja magát: jól van (egészség 
V. vagyon dolgában) (Zala m. Tűrje Bódiss 
Jusztin). 

ki-bir; kitölti a birtoklás idejét. A bérlett 
jószágot kibirta (Háromszék m. MNy. VI.335). 
Kibírta a bérletet (Háromszék m. Győrffy Iván). 

le-bir: lehúz. Birja le a feje az öreg mószujt 
(Moldvai csáng. Nyr. X.150). 

meg-bir: legyőz. Ojan embör egy sincs a főd 
kerekségin, a kit az ö apja meg ne bírna (Udvar- 
liely m. Vadr. 446). 

BIR-nC : jut. A mely ház gondatlan kézre birik, 
lesorvad (Székelyföld Nyr. III.423). Bea birik: 
rá jut birtokul (Háromszék m. MNy. VI.346; 
Vadr. ; Győrffy Iván). Bea birik a jószág (Három- 
szék m. Vadr.) Bea birik az örökség. Bea bírt 
az apja vagyona (Székelyföld Kiss Mihály). Bám 
bir [így] vmí (Vas m. Kemenesalja Nyr. III.88). 
Jaj, mire bírtam : mire jutottam ! (Háromszék m. 
MNy. VI.228). Ha arra birik, hogy a maga 
asszonya lessz: ha arra a sorsra jut (Békés m. 
Sárrét Nagy Sándor). Csak egy ingre bírt: csak 
eggy inggel maradott (Háromszék m. MNy. VI. 
228. 359). Torára se bírjon: temetésére se 
maradjon (Székelyföld Nyr. IX. 176). Elbírik 
kéziről a juss : másé lessz, más kezére jut (Három- 
szék m. MNy. VI.228; Vadr.). 

BIRACS : költés (kicsiráztatott rozsból és liszt- 
ből készített édes eledel) (Barsm. Nyr. XVIII.384). 



BIRAK: birkózás (Zala m. Lesence-Istvánd 
Szabó Iván). 

BIRALKOD-IK, BIRALKOZ-EK: bír vmivel 
(van neki) (Kapnikbánya és vid. NyK. 11.374; 
Székelyföld NyK. n.374; Nyr. 1.135; XV.472; 
Kiss Mihály; Udvarhely m. Vadr.) Bossz egés- 
séggel, gyenge erővel, kutyás természettel, hitvány 
testtel, nem sok vagyonnal biralkozik (Székelyföld 
Nyr. 1.135; Kiss Mihály). 

BIRASZKOD-IK : támaszkodik. Ne biraszkogy- 
gyék, ifiur, az ődalho, mer elcsusszan (Göcsej 
Budenz-Album 159; Nyr. XIV.165). 

BIRBITÉL: babrál. Elbirbitél rajta (Szentes 
Nyr. XIX.48). 

BIRGE (Palócság Tsz. ; Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286; bürge Nagy-Kúnság Nyr. 
III.233; XVI.142; Palócság Nyr. XXL218; Rozsnyó 
Nyr. VIII.564): 1. birge: pörsenés [vö. birgés] (Gö- 
mör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.286) ; 2. birge, 
bürge: rüh (Palócság Tsz. Nyr. XXI.218; XXII. 
32; Rozsnyó Nyr. VIII.564); 3. bürge: beoltás 
után támadt himlő-seb (Nagy-Kúnság Nyr. III. 
233; XVI. 142). 

BIRGÉS (bürgés Palócság Nyr. XXII.32) : 1. rühes 
(Rimaszombat vid. Nyr. X.87) ; 2. pörsenéses. De 
birgés a tested, gyerek, mind felszette a nap a bőröd 
(Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.286). 

BIRHATÓS: vagyonos, tehetős (Baranya m. 
(Ormányság Nyr. 11.278). 

BIRI: nosza, rajta! (Csík m. Győrffy Iván). 

BIRITTY: tövis-bokor (Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.142). 

BIRITTYÓ: bibircsó (Tolna m. Paks Nyr. 
XIX.431). 

BIRITTYÓS: bibircses (Tolna m. Paks Nyr. 
XIX.431). 

BIRIZGÁL (Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr 
VIII.431 ; Tolna m. Sárköz Tsz. ; Tata Matusik Nep 
János 1841 ; birizgáll Kis-Kún-Halas Nyr. XIV- 
285; bridzgol Rozsnyó Nyr. VIU.235; brizgál 
Kassa és vid. Nyr. XVn.482; XIX.189; Abauj 
m. Jászó Nyr. IX.478): 1. birizgál, birizgáll: ujjai- 
val piszkálgat, babrálgat, motozgat (i. h.) ; 2. briz- 
gál, bridzgol (vizet): locsol, fecskend (i. h.) 

[BIRIZGÁLKOD-IK], BRIZGÁLKOD-IK : tur- 
kál az ételben (Nógrád m. Tolmács Nyr. XV. 143). 

BIRKA, {birge Nagy-Kúnság Nyr. XVI.142; 
Félegyháza Nyr. XII.473; Csongrád m. Arany- 
Gyulai NGy. 11.58; Ploetz 1839; Heves m. Nyr. 
VII.41 ; Névtelen 1840; birke Debrecen Nyr. VII. 
91 ; Mátyusfölde Tsz. ; bürge Kis-Kún-Halas Nyr. 
Vni.85; Kecskemét Nyr. IV.284; Vn.376; X.380; 
Szentes Nyr. VIII.187; Torontál m. Klárafalva 
Kálmány L. Szeged népe III.186; Rimaszombat 
vid. Nyr. X.87). — Birke: tetű (Somogy m. Nyr. 
n.375]. 

9* 



135 



BIRKÁS— BIRTOKA 



BIRTOKOS— BITANG 



136 



BIRKÁS: juhász (Dunántúl MNy. V.98; Somogy 
m. Szőke-Dencs Nyr. III. 140). 

BIRKE: berek [?] (Erdővidék Tsz.) 

BIRKÓZ-IK {hirakaz-ik Kis-Küküllő m. Szöke- 
falva Nyr. XIV.47 ; hírkoszni, birkózni Torontál m. 
Lőrincfalva KálmányL. Szeged népe III.160. 161). 

BIBMITYÜL: hangosan darálva olvas, tanul 
(több gyermek eggyszerre) (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

BÍBÓ: konnányos (Tihany Hermán 0. Halá- 
szat K.) — Bírákok {bírókok Veszprém m. Csetény 
Nyr. V.426) : falu elöljárói (Veszprém m. Csetény 
Nyr. in.323; Győr vid. Nyr. VI.272; Udvarhely 
m. Nyr. in.261). 

bóbíró : a kinek más község határában is van 
földje, birtoka (Székelyföld Nyr. XV.432) [vö. 
béhirós, bébirtokos], 

BIRODALOM : 1. munkabíró erő. Nehéz immá 
nékem a kepálás ; az üdő tellik, mü es téliünk, nincs 
birodalom (Moldvai csáng. Nyr. III.2); 2. föld- 
birtok (Göcsej Nyr. XIV.394; Székelyföld Tsz.) 

[BIROGAT]. 

[Szólások] . Hogy birogatod magad ? == hogy vagy ? 
(Nagy-Kúnság, Sz.Imre Nyr. VII. 180). 

[BÍRÓL]. 

bé-bírol: bepanaszol (Baranya m. Nyr. 11.184). 

[BÍRÓS]. 

bébirós: 1. = bébíró (Székelyföld Csaplár Bene- 
dek, Győrfify Iván; Háromszék m. MNy. VI.317); 
2. bejáratos, benfentes (Székelyföld Győrffy Iván). 

BIRS {bis Háromszék m. MNy. VI.219). 

bis-alma (Moldva, Klézse Nyr. VII.382; bis- 
óma Somogy és Tolna m. Tsz. ; bizs-alma Zemp- 
lén m. Szürnyeg Nyr. X.323). 

bizs-körté (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323). 

[BIRSÓKA], BISÓKA: birsalma (Nógrád m, 
Nyr. IV.122; Heves m. Névtelen 1840). 

[BÍRSONY]. 

birsony-bársony {birsomba-bársomba Szatmár 
m. Csaholc Nyr. XVI. 189; bírsinyba-bársonyba 
Abauj m. Korlát Nyr. VI. 143). 

BIRTAT: juttat (vkit vmire v. vmit vkire) 
(Csik m. Kiss Mihály). 

BIRTOKA (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII. 
577; Székelyföld Tsz. Kriza, Andrássy Antal 
1843; Udvarhely m. Dézsi Mihály; Háromszék 
m. Nyr. XVn.381 ; Dézsi Mihály; Háromszék m. 
Kg vászna Butyka Boldizsár; bergyók Udvar- 
hely és Háromszék m. Dézsi Mihály; bircsók 
Udvarhely és Háromszék m. Dézsi Mihály; bir- 
csóka Háromszék m. Nyr. XVII.381 ; birtok 
Székelyföld Kriza; birtok Székelyföld • Tsz.; 



birtoka Székelyföld Kriza; birtyoka Marosszék 
Győrffy Iván; birtyoka Szilágy m. Nyr. XV.576; 
Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XIV.46; Székely- 
föld Tsz. 42a): éretlen, idétlen, elkorcsosodott 
szilvabogyó [vö. 2. bé'rdó]. 

[BIRTOKOS]. 

bébirtokos ^ bébíró (Székelyföld Csaplár Be- 
nedek; Háromszék m. MNy. VI.317; Győrffy Iván). 

BIRUSKA : libuska, libácska (Torontál m. Szá- 
ján Káinlány L. Szeged népe 11.62). 

[BIRZÉS]. 

bírzes-borzas : borzas (Orosháza Arany-Gyulai 
NGy. Í.80). 

BIRZSÁK : kissebbfajta zsebbevaló kés (Somogy 
m. Csurgó Nyr. XXI.47). 

BISLES : képzeletbeli jó. étel. Ha ezt nem sze- 
reted (v. lia e nem kell), egyél bislest (Székelyföld 
Nyr. 1.135; Kiss Mihály). 

BISLET (Székelyföld Tsz. Nyr. Vin.462 ; Kiss 
Mihály ; Háromszék m. Kovászna Butyka Boldi- 
zsár) : untalan jön-megy, ide s tova v. ki és be 
jár, koslat [vö. fislat, fislet, vizslat]. 

[Szólások]. Bislet, mint a szuka kutya (Székely- 
föld Nyr. Vni.462). 

BISZ-BASZ, BUSZ-BÁSZ: imígy-amúgy, tel- 
tül. Levágjuk mink ászt rendesen, nem csak úgy 
bisz-basz (Gömör m. Berzéte Nyr. XIX.478). Per 
busz-bász végzi a dógát (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. IX. 139). 

BISZIÓK (Udvarhely m. Vadr. 331; Három- 
szék m. Vadr. ; bosziók Háromszék m. NyK. XII. 
97; busziók Arad m. NyK. XII.97): bazsalikom 
(ocimum basilicum, basilienkraut). 

[Szólások]. Biszióknak es megjár, olyan szép: 
nem igen szép (Háromszék m. Vadr). 

BISZKE (Szeged Hermán 0. Halászat K. ; 
bicke Szentes uo.; büszke, piszke Szeged Tsz. 
42a.): 1. biszke, bicke: hegyes vasalású, néha 
csak kihegyezett erős, karószerű bot, a melyre 
a laptáros hálóhúzáskor támaszkodik (másképp : 
szolgabot)' (i. h.); 2. büszke, piszke: hajósok 
kajmós rúdja, a mellyel a hajót v. a talpat a 
parthoz húzzák (i. h,). 

piszke-vas : a szolgabot végének hegyes vasa- 
lása (Komárom Hermán 0. Halászat K.). 

BITANG: 1. eltévelyedett, gazdátlan. Bitang 
marha (Székelyföld Tsz.); 2. fattyú-gyermek 
(Székelyföld Tsz.; Háromszék m. NyK. 111.10; 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

[Szólások]. Bitangot vetett: fattyú-gyermeket 
szült (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

bitang-ág: vmely nemzetségnek olyan ága, 
a mely törvénytelen gyermektől származott (Szé- 
kelyföld Tsz.) 



137 



BITANGODZ-IK— BIVAHOL 



BIVALY— BIZGENTYŰ 



138 



[BITANGODZ-IK]. 

meg-bitangodzlk : megfattyazik, törvénytelen 
gyermeket szül (Székelyföld Kiss Mihály). 

BITANGOL: 1. bitorol (Székelyföld Tsz.); 

2. másnak a gabonájába beleereszti a saját 
marháját (Háromszék m. Butyka Boldizsár); 

3. szándékosan kárt okoz vkinek (Szentes Nyr. 
VIII.187); 4. elfecsérel, elveszteget, elprédál 
(pénzt, jószágot) (Pápa vid. Matics Imre; Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839); 5. csavarog 
(Debrecen Nyr. VII.91; Szatmár m. Gencs Nyr. 
X.525; Rimaszombat vid. Nyr. X.87). 

BITÓ: 1. cövek (Szilágy m. Kőváry László 
1842); 2. kendertörő eszköz (Gömör m. Tsz. 
392a; Heves m. Sz.Erzsébet Nyr. XIX.144). 

bitó-fa: útmutató oszlop; tilalomfa (Somogy 
m. Kálmáncsa Nyr. XI.238; Baranya m. Nyr. 
VI.474; Ormányság Nyr. Vn.524). 

BITOL: koszlat, koszpitol, elnyú (ruhát) 
(Kapnikbánya és vid. NyK. 11.374). 

[BITOLYÍT]. 

fólre-bitolyít (férre-bitolyif) : félrebillent, félre- 
hajlít (Háromszék m. MNy. VI.328). 

BITOL YOD-IK: félredül, félrehajlik (Szilágy- 
Somlyó Győrffy Iván; Háromszék m. MNy. VI. 
317. 357) [vö. fitorod-ik], 

BITOLYOG {bitojog): inog (Zilah Nyr. XIV. 
286). Eggyik fogam bitojog. Tégy valamit az 
asztal lába alá, métt bitojog. Lódujj az iskolába, 
ne bitojogj itt elé s hátra: ne ténferegj (Szilágy 
m. Nyr. IX.181) [vö. fitorog]. 

BITONYA : seb, fekély (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI.357). 

BITONYÁS: 1. nyavalygós, göthös (Három- 
szék m. Vadr. 492b); 2. sebekkel, fekélyekkel 
ellepett (Székelyföld Tsz.) ; 3. fájós lábú (Három- 
szék m. MNy. VL317 ; Vadr. 492b). 

BITOS : c^3 (Székelyföld Andrássy Antal 1843 ; 
Háromszék m. MNy. VI.317; Vadr.; Győrffy 
Iván). 

BITRED-IK: torzul (arc) (Csík m. MNy. VI. 
317; Győrffy Iván). 

BITRINGES {betrénges Palócság Nyr. XXH. 
32): 1. beteges, göthös (Borsod m. Szíhalom Nyr. 
IX.333; Heves m. Névtelen 1840); 2. rossz lábú, 
fájós lábú (Eger Csaplár Benedek) [vö. bitringós]. 

BITRINGESKED-IK: betegeskedik, göthös- 
ködik, nyavalyog (Heves m. Névtelen 1840). 

BITRINGÓS = Utringes 2. (Miskolc Csaplár 
Benedek). 

BITYÉR: pálinkás pohár (Kaszárnyai szó 
Kóssa Albert). 

BIVÁHOL: bővelkedik, dúslakodik (Gömör 
m. Gortva völgye Nyr. XV.383). 

SZINNYBI: IdAGYAK TÁJSZÓTÁK. 



BIVALY {beal Zala m. Hetes Nyr. n.44; behal 
Háromszék m. Nyr. IV.555; bial Palócság Nyr. 
XXL176; XXIL32; Moldvai csángóság Nyr. IX. 
490 ; bial Abauj m. Beret vid. Nyr. 11,475 ; bihá 
Somogy m. Szőke-Denes Nyr. 111.140; Somogy 
m. Csurgó Nyr. XXI.47; bihaj Zilah Nyr. XIV. 
286; Deés Nyr. XVin.572; Kis-Küküllő m. Szőke- 
falva Nyr. XIV.46 ; Maros-Torda m. marosi alsó- 
járás Ravasz Árpád; Háromszék m. MNy. VT. 
223. 358; Háromszék m, Uzon Erdélyi Lajos; 
bilial Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.517; XX. 
369; Vas m. Horváth József 1839; Őrség Nyr. 
n.l76; Vn.323; Göcsej MNy. n.406; Nyr. XIH. 
496; Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. ni.558; Bánffy- 
Hunyad Nyr. X.22; Kolozs m. Sztána Nyr. IX. 
503; Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XV.335; 
Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XIII.379 ; Szé- 
kelyföld Tsz. ; MNy. V.353 ; Nyr. IV.189 ; Udvar- 
hely m, Nyr. ni.554; Udvarhely m. Száldobos 
Nyr. IV.42; Háromszék m. Vadr. 431 ; Nyr. IV.96; 
VI.46 ; Háromszék m. Angyalos, Besenyő, Gidó- 
falvaNyr. XVin.527; Csík m. Nyr. VHL 184; bihó 
Soprony m. Repce mell. Nyr. n.517 ; bihő Dunán- 
túl Nyr. XVI.190; bihol Csík m. Csík-Szentkirály 
Nyr. VIII.334; bihm Göcsej MNy. 11.409; bih^ó 
Repce mell. Nyr. XX.370; biláj Abauj m. Beret 
vid. Nyr. n.475). — Bihaj: a cséplőgép lokomo- 
büja (Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XIV.46). 
Otromba bihal: lokomotív (Székelyföld Nyr. IV. 
189). 

bihal-szekér: bivaly-húzta szekér (Háromszék 
ra. Vadr. 431). 

BIVALYOS {bihalos Dunántúl Nyr. XVL190; 
Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VII. 132). 

[BÍZ]. 

föl-bíz: fölbiztat (Komárom m. Kürth Nyr. 
XIX.187). 

njeg-bízo Megbízta magát: elbízta magát (Három- 
szék m. Vadr. 419). 

BIZGAT, BIZGET {bezget Őrség Nyr. XII. 
380 ; Székelyföld Kiss Mihály ; bezget Erdővidék 
Vadr. 492b): 1. bezget, bizget: mozgat. Megbez- 
getik a szénát (Erdővidék Vadr. 492b). Bizgesd 
meg a tüzet (Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. 
XI.39); 2. bizget: bolygat. Ne bizgesd azt a dogot 
(Háromszék m. Vadr.) Azt a dogot minek bizgeted 
annyit? (Háromszék m. Vadr." 498a); 3. bizgat, 
bizget, bezget: izgat, ingerel, háborgat, bosszant, 
bánt (Őrség Nyr. XII.380; Komárom m. Kürth 
Nyr. XIX.187; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.142 ; Palóc- 
ság Nyr. XXI.418; Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. ni.389; Háromszék m. Vadr. 498a; Csík 
m. MNy. VI.368) [vö. bezdit, bezzeget]. 

BIZGENTYŰ, BIZGENTYŰ {bezgmtyű Szat- 
már m. Barna Ferdinánd): 1. bizgentyü: rugós 
billentyű v. pecek, a mellyel vmely gépezetet 
működésbe hoznak (Székelyföld Kiss Mihály; 
Háromszék m. MNy. VI.317; Vadr. Győrffy Iván); 

2. bizgentyü: picsa pecke (Alföld Nyr. XIH. 192); 

3. bezgentyű : fasz (Szatmár m. Barna Ferdinánd) 
[vö. bezzentyü, bezzegetö]. 

10 



139 



BIZONY 



BIZONYGAT— BIZSEREL 



140 



BIZONY {hen Udvarhely m. Homoród vid. 
Vadr. 560; Un Brassó m. Bácsfalu Nyr. VI.231; 
leon Vas m. Hegyhát, Vasvár Nyr. Vni.468; 
heon Göcsej Nyr. n.86 ; hien Udvarhely m. Homo- 
ród vid. Vadr.; Uján Somogy m. Mesztegnye 
Nyr. IX.281 ; Ujon Bihar m. Székelyhíd Nyr. 
VI.141; Debrecen Nyr. VH.Ql. 522; Palócság 
Nyr. VI.466. 518 ; VII.35 ; Heves m. Istenmezeje 
Nyr. XV.230; Gyöngyös Nyr. XVI.523; Hont m. 
Ipolyság Nyr. XIX.45 ; Gömör m. Otrokocs Nyr. 
XVin.185; XIX.184; Gyergyó-Sz.Miklós Nyr. VIH. 
229; Ujong Gömör m. Otrokocs Nyr. XVIII.372; 
426; XIX.184. 573; Gömör m. Berzéte Nyr. XIX. 
478; Ujony Gömör m. Runya Nyr. XIX.524; 
Gömör m. Hanva Nyr. XX.140; Uon Soprony 
m. Nyr. IV.419 ; Soprony m. Röjtök Nyr. III.465. 
514; Rábaköz MNy. V.92; Őrség Nyr. 1.422; 
n.84; Göcsej, Páka Nyr. 1.418; Veszprém Nyr. 
n.40; Somogy m. Mesztegnye Nyr. X.86; Kis- 
Kún-Halas Nyr. VnL83; Kecskemét Nyr. IX.360; 
Debrecen Nyr. Vn.91. 521; IX.164; Eger Nyr. 
V.87; Eger vid. Nyr. XVn.429; Gyöngyös vid. 
Nyr. n.l80; Gömör m. Radnót Nyr. VIII.428; 
Gömör m. Padár Nyr. VII.132; Nógrád m. Rimóc 
Nyr. VI.84; Udvarhely m. Nyr. V.231 ; Három- 
szék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. 
XVm.527 ; Uony Gömör m. Nyr. XVIII.457 ; Uza 
Hetes, Dobronak Nyr. in.319; Nagy-Becskerek 
Nyr. VII.86. 87; Szolnok-Doboka m. Domokos 
Nyr. XIV.425; Udvarhely m. Nyr. VI.517; Uzan 
Őrség Nyr. VII.272 ; Uze Udvarhely m. Nyr. III. 
553; IV.80. 227. 275; Uze Hetes Nyr. 1.380. 
423; n.372; Hetes, Dobronak Nyr. n.l32. 233. 
323. 467; III.319. 474; Székelyföld Kriza ; Déva 
Nyr. XV.516; Üzen Udvarhely m. Homoród vid. 
Vadr. 492b. 560; Üzen Erdővidék Nyr. IV.39; 
Déva Nyr. XV.516; Uzo Gömör m. Rima- és 
Balogvölgy Tsz.; Uzom Temesköz Kálmány L. 
Szeged ,, népe 11.237; Debrecen Nyr. VL331 ; 
Uzzan Őrség Nyr. VII.373 ; hon Palócság, Apát- 
falva Nyr. V.225. 326; Udvarhely m. Homoród 
vid. Vadr. 492b; hoon Palócság, Apátfalva Nyr. 
V.225; pize Halmágy Nyr. IX.426; Rozsondai 
József; — [biz]: héz Vas m. Farkasfa Nyr. III. 
178; U Gyöngyös vid. Nyr. n.l80; Uj Palóc- 
ság Nyr. VI.466. 518; Gömör m. Otrokocs Nyr. 
XIX.184; — [Uzott]: ugy Uzott: úgy bizony, 
Háromszék m. Sepsi-Uzon Nyr. VIII.427; abU- 
jott: az bizony, úgy bizony. Tolna m. Bátta Nyr. 
XVin.334). — Bizony: bizonyság (Székelyföld 
Nyr. Vin.462). 

[Szólások]. Bizonyomra mondom : becsületemre 
mondom (Gömör m, Berzéte Nyr. XIX.477). 
Bizonyt fújni: bizonyozni, esküdözni (Vas m. 
Tsz.) Még a bizonyát is elfújta (Vas m. Nyr. 
XVIII.231). Bizonyt érni: eggyezségre jutni. így 
sose eireönk bizont. Ha má igy bizont eirteönk 
(Gömör m. Berzéte Nyr. XIX.478). 

bizony-szó (Székelyföld Györffy Iván; hizon- 
szó Háromszék m. MNy. VI.318): becsületszó. 

bizom-viz: [?]. Égy gyerekese bizomvizet árutt 
ott; még annak a szagát sem erösztem; lám annak 
peding méjen szép szaga van (Eszék vid. Nyr. 
VII.277). 



[BIZONYGAT], BIZONGAT : bizonyoz, bizony 
szóval erősítget (Kecskemét, Csallóköz, Székely- 
föld Csaplár Benedek ; Háromszék m. MNy. 
VI.234. 318; Kiss Mihály). 

[BIZONYGATÁS]. 

[Közmondások]. Bizony gatás még nem bizonyí- 
tás (Székelyföld Kiss Mihály). 

BIZONYGOLÁS: bizonygatás, vmely állítás- 
nak sok szóval erősítése (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839), 

BIZONYRÓL =^= bizonygat (Göcsej Vass József 
1841). 

még-bizonkol : [?]. A Sipos megbizonkót, hogy 
émehetek haza (Zala m. Nyr. XXI.43). 

BIZONYOS {bizomos Palócság Nyr. XXII.32; 
Esztergom vid. Nyr. IV. 174; bizomosanFalócság 
Nyr. XXI.314). 

BIZONYOZ: állítása mellett erősködik. Bizo- 
ny ózott velem (Szentes Nyr. VIII.331). 

[BIZONYSÁG], BIZONSÁG: tanú. Engemet 
bizonságnak hittak ide. Engemet ne tegyenek bizon- 
ságnak (Székelyföld Kiss Mihály). A biró előtt 
meghütötették a bizonságokat (Székelyföld Győrfí'y 
Iván). 

BÍZOTT : bizalmas. Égy iródiákom mé nincsen 
énneköm? Egy iródiákom, egy bízott emböröm? 
(Udvarhely m. Vadr. 11). 

mögbízott: bizonyos. Az Úristen lekütte az ü 
szent anygyalát, hogy egy mögbízott asszont hoz- 
zon föl vagy testöstül-lelköstül, vagy éppen csak 
a lelkit (Torontál m. Száján Kálmány L. Szeged 
népe n.l50). 

BÍZTALAN {bísztalan Rimaszombat Nyr. XII. 
190; XVIII.459; &t^íaZa% Palócság Nyr. XXII.32; 
biztálán Gömör m. Nyr. XVni.502) : bizonytalan. 

BIZTOGAT: biztatgat (Kecskemét Nyr. IX.376; 
Kis-Kün-Halas Nyr. XV.214). 

[Közmondások]. Biztogat, mint a tót a szógáját 
(Kecskemét Nyr. IX.376). 

[BIZTOSÍT]. 

be-biztosít: biztosít. Nem vót bebiztosítva (a 
ház) (Mátyusfölde Nyr. XX.262). 

BIZZENT: könnyedén érintve mozdít, kissé 
megmozdít (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. bézdít]. 

BIZSÁN: erős, izmos ökör (Csík m. MNy. 
VI.368). 

BIZSÉRÉL {bizerél [?] Debrecen Nyr. Vn.91 ; 
bizserél Pest m. Nyr. XII.279 ; Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.142; Debrecen Nyr. in.514; XXI.476; Arany- 
Gyulai NGy. 1.350 ; Uzsöréll Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.285) : 1. bizerél [?], bizserél: gyengén csik- 
landoz. Ne bizseréld a gyerek lábát, mer níma 
tanál maradni (Debrecen Nyr. III.514), Úgy bizse- 



141 



BIZSERGET— BOCEROS 



BOCERTOS— BOCSKOR 



142 



réli [az elektromosság] a tagot (Pest m. Nyr. 
XII.279); 2. hizsöréll: újjá között morzsolgat 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285). 

BIZSERGET, BEZSERGET : gyengén csik- 
landoz (Alföld Nyr. 11.424). 

BIZSÓK: harántékosan eltörött v. köszörült 
zsebkés, a melyet élesre kifennek és leginkább 
fejfák fölirásának kivágására használnak (So- 
mogy m. Sima Nyr. XIX.380). 

BLIZINA : disznó lépé (Rozsnyó Nyr. Vni.564). 

BOBAJKA (Torna vid. Nyr. XVII.323 ; babájka 
Szatmár m. Adorján Nyr. X.431 ; bobályka Szat- 
már m. Nyr. X.430): kenyértésztából készült 
pogácsaszerü karácsonyi sütemény. 

BOBÁLY; umbra canina (Komádi Sárrét, 
Bihar Hermán 0. Halászat K.) 

BÓBINÁL : bóbiskol (Balaton mell. ? Tsz. 42b.) 

1. BÓBISKA: 1. jácint (Brassó m. Hétfalu 
MNy. V.346) ; 2. chaerophyllum bulbosum (Zemp- 
lén m. Deregnyő Nyr. Xni.92). 

2. BÓBISKA (bobiska): 1. farsangi maskara, 
torz-alak (Székelyföld Tsz. Andrássy Antal ; Csík 
m. Nyr. VI.471) ; 2. ijedős. Ne légy ollyan bóbiska 
(Székelyföld Tsz.) 

BÓBISKÁL (Szeged, Csallóköz Csaplár Bene- 
dek; Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX.333; Nógrád 
m. Rimóc Nyr. VI.273 ; b"óbiskál Gömör m. Sajó 
völgye, Hanva Nyr. XX.286; buviskál Nógrád 
m. Tolmács Nyr. XVin.48; Heves m. Névtelen 
1840): bóbiskol, szunyókál, szundikál. 

BÓBISKÁS : maskara-módra fölcifrázott (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

BÓBISKOL [bóbicskol Balaton mell. Tsz.; 
bóbicskul Soprony m. Csepreg Nyr. n.371 ; 
bóbicskúl Székesfehérvár Nyr. VII. 138). 

BÓBITA (góbéta Háromszék m. Vadr. MNy. 
VI.328; Győrffy Iván): 1. bóbita: [tréf.] cifra 
női fejdísz (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.527); 
2. bóbita: magas tetejű főkötő (Marcal mell. 
Acsády Sándor). 

BOBOJÓ: paradicsom (Szlavónia Nyr. V.U). 

BOBOLNYIK : vizi saláta (Torna m. RuehietJ 
Miklós 1839). 

BOC : túrós málé gombolyítva (Moldva, Klézse 
Nyr. V.89). 

[BÓCÉR], 

bócór-Kata: 1. borzas, kócos, fésületlen, ku- 
szált hajú (Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek) ; 
2. iringó (eryngium vulgare) (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

BÓCÉROS, BOCÉROS: borzas, kócos, fésü- 
letlen, kuszált hajú (Somogy m.. Szeged Tsz.; 
Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285 ; Kecskemét, CsaUó- 



köz Csaplár Benedek). Bocéros szénaszekér : zilált 
(Borsod m. Mező-Kövesd Nyr. XIX.333). 

BÓCÉRTOS: cv (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285). 

^ BÓCIKÁL : ingadozva jár (kis gyermek). 
Éhatta a kecélést, mos md bócikál (Baranya m. 
Ormányság Nyr. 1.424). 

BOCKÓ : gólya (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X.279) [vö. bocog]. 

BÓCMÁNY: alma-faj (Zemplén m. Deregnyő 
Nyr. XVII.229). 

bócsmány-alma : cv> (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
XX. 323). 

BOCOG: gólya (Zemplén m. Nyr. IV.424; 
Zemplén m. Deregnyő Nyr. in.561 ; Xin.235) 
[vö. bockó]. 

[Szólások]. Megvágta a bocog a kezét: kifújta 
a szél (Zemplén m. Deregnyő Nyr. Xni.235). 

BÓCOROG (bocorog Baranya m. Ormányság 
Nyr. 1.424; búcorog Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
286): 1. ide-oda jár, kódorog, bódorog, bolyong 
(Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. Vni.94 ; Komá- 
rom m. Kürth Nyr. XIX.187; Tolna m. Simon- 
tornya Nyr. V.230; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
286; Mátyusfölde Nyr. XX, 123. 170). Mindéttig 
bócorog, mint a rossz lilék (Komárom m. Nagy- 
Igmánd Nyr. Vni.83). Még fent bócorog: még 
fönn jár (Csallóköz Nyr. 1.231) ; 2. ingadozva jár 
(kis gyermek) (Baranya m. Ormányság Nyr. I. 
424; Kecskemét Király Pál). 

el-bócorog : elbódorog, kóborolva eltéved 
(Komárom Király Pál ; Tolna m. Paks Nyr. XIX. 
431). 

BOCS : 1. bivaly, medve és borz kölyke, borja 
(Székelyföld Tsz. Győrffy Iván); 2. borjú [?] 
(Háromszék m. Orbai járás Nyr. VII.283). 

BOCSÁT (bocsit Göcsej Tsz. ; bucsát Rozsnyó 
vid. Nyr. XVII.476; bucsdt Rozsnyó vid. Nyr. 
XVIII.453; bucsit Bereg m. Király Pál; Nyitra 
völgye Tsz.). 

BOCSING: marhának lábaszára (Soprony m. 

Nyr. Xn.382. 383). 

BOCSKA, BÜCSKA: 1. bocska: félhordó, kád 
(a melyben a szőllőt tapossák, a káposztát tart- 
ják) (Zala m. Király Pál ; Zala m. Szepezd Nyr. 
XVII.144; Balaton mell. Tsz.) ; 2. &oc.sA;a ; viertel 
[molnár mesterszó] (Győr Nyr. XI.287); 3. bucska: 
hordócska (Göcsej, Őrség Tsz. ; Göcsej MNy. H. 
409; V.160; Nyr. in.426; Őrség Nyr. XII.381; 
Zala m. Gelse és vid. Nyr. XV.572 ; Somogy m. 
Csurgó Nyr. XVII.477; Somogy m. Sima Nyr. 
XIX.380). 

BOCSKÁS : csobolyó (Közép-Baranya Nyr. El. 
282). 

BOCSKOR (bőskor Szilágy m. Nyr. Vn.381; 

Szilágy m. Sz.Király Nyr. Vn.424). 

10* 



143 



BOCSKOROS— BODAZ 



BODAZ— BODON 



144 



bocskor-dió: hosszú dió (Győr m. Bőny Nyr. 
XVI. 143). 

bocskor-pofa : [szemtelen emberre mondják] 
(Dunántúl Nyr. V.264). 

bocskor-szájju : nagyszájú (Rábaköz, Beő-Sár- 
kány Nyr. XVIII.47). 

bocskor-ták: bőrfolt a bocskoron (Balaton 
mell. Tsz.) 

bocskor-telek : bocskor-szíj (Balatou melléke 
Tsz.) 

bocskor-varsa : vékony vesszőből kötött hal- 
fogó (Erdővidék, Olt mell. Hermán 0. Halászat 
Könyve). 

bocskor-zsir : megromlott zsiradék (Közép- 
Baranya Nyr. ni.282). 

[BOCSKOROS]. 

bocskoros-tojás: berántott savanyú lehevert 
tojás (Dunántúl Csaplár Benedek) [vö. bosporos]. 

[BOCSKOROZ]. 

el-bocskoroz : eleblábal, elillan, odább áll 
(Göcsej Tsz.) 

BOCSOCSKA: kis bivaly- v. medve-bocs (Há- 
romszék m. NyK. ni.l6; Kiss Mihály). 

[BOCSOS]. 

bocsos-bunda : medvebőrös bunda (Székely- 
föld Tsz.) 

BODAG, BODAK (bodág, bodák) : 1. vakarcs- 
féle lepény (Tolna m. Csapó Dániel ; Somogy m. 
Nyr. n.377; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285; Nagy- 
Kúnság Nyr. XVI.142; Nagy-Kőrös vid. Nyr. V. 
69; Makó Nyr. IX.377; Kecskemét Nyr. X.380; 
Csaplár Benedek ; Szeged Csaplár Benedek ; Bán- 
ság Csaplár Benedek; Torontál m. Török-Becse 
Kálmány L. Szeged népe 11.144; Mátra vid. Nyr. 
XXn.240; Garam mell. Horváth Zsigmond 1839; 
Bars m. Nyr. X.138; XVin.384; Nógrád m. Litke 
Nyr. IV.286; Nógrád m. Megyer Nyr. VII.37; 
Gömör m. Hollók Imre ; Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286; Rimaszombat Nyr, XV.383); 
2. bodák: sovány cipó (Gömör m. Runya Nyr. 
XXn.286). 

bodag-mejjű: lapos mellű (Szeged vid. Nyr. 
n.368). ^ 

BODÁSZ : csavarog, bódorog, kóborol, bolyong 
(Karancs vid. Nyr. XXI.477; Gömör m. Sajó 
völgye, Hanva Nyr. XX.286). 

BODÁZ, BODÁZ-IK: 1. bodáz-ik : cv. Sokfelé 
bodásztam én mán, tens uram. Nem hodázok én 
a lóval az úton sehol (Gömör m. Rimaszombat 
V. Bátka Nyr. XVn.524) ; 2. bodáz: erősen 
vágyódik, bolondul vmi után. Mit bodázol utánna! 
(Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. ádáz-bodáz]. 

még-bodázik: megbolondul, megvesz. Bodáz- 
zon még! (Csallóköz Csaplár Benedek). 



BODAZ: mozgat. Bódázd helyére (Csallóköz 
Nyr. 1.231). 

BODÁZÓD-IK [bodázuónnyi Göcsej MNy. V. 
159): esenkedik, erősen vágyódik vmi után. 
Be kár a niásié után illy szőre bodázuónnyi 
(Göcsej MNy. V.159). 

1. BÓDÉ (búdé Nyitra m. Vág-Séllye Nyr. 
XV.517; XX.74). 

2. BÓDÉ (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839 ; Kopácsi Hermán 0. Halászat K. ; Torontál 
m. Gyála Kálmány L. Szeged népe 111.303 ; bode, 
boda[^] Erdő vidék Tsz.; &oáf a Zemplén m. Petrahó 
Hermán 0. Halászat K.) : markolat, fogantyú : 
a) bódé : kard markolatja (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839; Torontál m. Gyála Kálmány 
L. Szeged népe III.303); b) bódé, bódva: evező 
mankója (Hermán 0. i. h.) 

BODEBGA: eggytigyű (Székelyföld Tsz. 109b.; 
Nyr. Vin.462). 

BÓDI: bohó, dőre, féleszű, ügyetlen (Szeged 
Csaplár Benedek ; Székelyföld Kiss Mihály ; Há- 
romszék m. Tsz. 29b; MNy. VI.318; Nyr. V.30. 
465; Győrffy Iván; Csík m. Nyr. VI.471). 

[BÓDIS]. 

bódis-ház: hamuház (Veszprém m. Szentgál 
Nyr. n.l85). 

BODNÁR: kulcsár [?] (Erdővidék Tsz.) 

BODOBÁCS (Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. 
in.l40: IV.381 ; bodobáncs hely nélkül Nyr. 
rV.238 ; budabács Vas m. Kemenesalja Tsz. ; 
budabácsi Soprony m. Horpács Nyr. VI. 158 ; 
Vas m. Répce-Sz.György Nyr. XVIII.480) : böde, 
Ilona-bogár (coccinella; fekete-pettyes piros bo- 
gárka). 

BODÓCS (bodacs Székelyföld Tsz. Nyr. n.426 ; 
XV.472; bodocs Székelyföld Tsz. Kriza, NyK. 
X.326): 1. bodócs: rügy (Hétfalu, Zajzon Nyr. 
111.326); bimbó (Székelyföld NyK. X.326; Kiss 
Mihály; Hétfalu Nyr. V.329; XVI.478); bogyó 
(Székelyföld Andrássy Antal 1843; Háromszék 
m. Vadr.; Hétfalu Nyr. XVI.478); éretlen apró 
gyümölcs (Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék 
m. Nyr. IV.561 ; Háromszék m. Orbai járás Nyr. 
Vn.283). A szilva, alma, körtve bodocs korában 
nem egészséges (Székelyföld Tsz.) ; 2. bodacs 
(Székelyföld Tsz. Nyr. n.426; XV.472), bodocs 
(Székelyföld Kriza), bodócs (Udvarhely m. Vadr.) : 
csiribiri apró szarvasmarha, tinó. 

bodocs-eszü: éretlen eszű (Székelyföld Tsz.) 

BODÓCSOZ-IK: bimbózik (Székelyföld Kriza; 
Háromszék m. Vadr.) 

1. BODON, BÖDÖN {bodony Baranya m. Or- 
mányság Nyr. 11.137; Székelyföld Tsz.; bödön 
Veszprém m. Olaszfalu Nyr. XVII.46; bödöny, 
bődöny Somogy m. Visnye Nyr. XVII.286): 
1. bodon, bodony, bödön, bödöny, bödöny: abron- 
csos faedény, a melyben vizet, zsírt, vajat, túrót 



145 



BODON— BODOROD-IK 



BÓDOROG— BODZA 



146 



stb. eff. tartanak (Székelyföld Tsz.; Szeged, 
Kecskemét Csaplár Benedek ; Somogy m. Visnye 
Nyr. XVn.286); 2. hódon, hődön, hödöny, hődön: 
kiodvasodott v. kivájt faderék-rész, a melyet kis 
kutakba víztartóul alkalmaznak (Balaton mell. 
Tsz.; Ormányság Nyr. 11.137; Somogy m. Sima 
Nyr. XIX.380; Veszprém m. Olaszfalu Nyr. 
XVII.46) ; 3. hődön : az eggy fatörzsből vájt lélek- 
vesztő ladik (Balaton mell. Hermán 0. Halászat 
K.) [vö. döhön]. 

bodon-kút: bodonos kút, köpüs kút (Balaton 
mell. Tsz. ; Szatmár m. Nagybánya NyK. 11.374). 

2. BODON: eggy szőUőfaj (Bereg m. Dercén 
Nyr. XX.432). 

BODONKA (Székelyföld Tsz. Nyr. n.426; 
Csík m. Nyr. VI.471 ; hudonka Székelyföld Tsz. ; 
budunka Székelyföld Nyr. XV.472; Udvarhely 
m. Kiss Mihály ; Háromszék m. Tsz. ; Háromszék 
m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVin.527; 
Csík ni. Nyr. VI.471 ; húdunka Székelyföld Nyr. 
VIII.462; bugyonka Csík m. Tsz.): hordócska; 
alul szélesebb, fölül keskenyebb ugorkás, káposz- 
tás, ecetes v. víztartó hordócska [vö. dohonka]. 

[BODONOS], BÖDÖNÖS. Bödönös kút: bodo- 
nos kút (Somogy m. Sima Nyr. XIX.380). Bödö- 
nyös fa: odvas fa (Veszprém m. Olaszfalu Nyr. 
XVn.46). 

BODOB (hondor Mezőtúr Nyr. IX. 183; bongyor 
Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVIII.47; Vas m. 
Tsz. ; Szatmár m. Nagybánya Nyr. Xni.577 ; 
Ugocsa m. Nyr. XV.574). Bongyor hajam rövidre 
lesz levágva (Ugocsa m. Nyr. XV.574). — Bondor: 
forgács (Mezőtúr Nyr. IX. 183). 

bodor-Éva: hóbortos leány v. asszony (Ipoly 
völgye. Kővár vid. Nyr. XVI.381). 

bodor-hinár : utricularia vulgáris (Szolnok 
Hermán 0. Halászat K.) 

[BÓDOE]. 

bódor-keszeg : scardinius erythrophthalmus 
(Komárom Hermán 0. Halászat K.) 

BÓDORGÁNY : [csúfnév] (Háromszék m. MNy. 
VI.226). 

BÓDORI: bódorgó, kóborló, kószáló (Székely- 
föld Győrffy Iván). 

BODORINT: bodrosan ereszt (füstöt pipából) 
(Háromszék m. MNy. VI.318; Győrfly Iván). 

BODORKA: görögdinnye pöndörkéje. Édes 
apám, hogy lehet megtudni, melyik az érett görög- 
dinnye? — Nézd meg a bodorkáját; ha el van 
száradva, leszakaszthatod (Alföld Nyr. XIII.192). 

[BODOROD-IK]. 

neki-bodorodik : neki vidul. Egy-egy kicsit 
neki-hodorodik a szegény ember is egy pohár bor 
után (Kecskemét Csaplár Benedek). 



BÓDOROG (bodolog [?] Göcsej Tsz.) : kóborol, 
kódorog, kószál, bolyong (Baranya m. Bélye 
Nyr. XVin.477; Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 142 ; 
Rimaszombat Nyr. XV.383 ; Székelyföld Tsz. 
Nyr. Vin.462; Andrássy Antal 1843; Csík-Sz.- 
György Nyr. X.237) [vö. hődöröj]. 

el-bódorog (el-b"ódorog Palócság Nyr. XXII. 
33) : elkószál, elbolyong (Komárom m. Naszvad 
Nyr. IV.283; Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 
138). 

BODORU (hodoró Székelyföld Tsz.) : eggyetlen. 
Csak egy hodoru forintom van. Csak egy hodoru 
leányunk van. Egy pár hodoru alma termett ezen 
a fán (Udvarhely m. Homoród vid. Vadr. 493. 
559). 

BODRÉJOS, BUDRÉJOS : 1. bodréjos [?] : bod- 
ros (Háromszék m. Vadr. 493b.); 2. budréjos: 
nagy taréjú és sokrétű fehér v. fekete csipké- 
vel díszített bodros főkötő (Székelyföld Nyr. V. 
376. 514). 

BODRI {hudri Szolnok-Doboka m. Nyr. XVII. 
315): bodorhajú, göndörhajú (Kecskemét, Csalló- 
köz, Székelyföld Csaplár Benedek ; Háromszék 
m. MNy. VI.318; Győrffy Iván). 

BODRÓ: a mogyorófának azon kinövése, a 
melyből a gyümölcs lessz (Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XVI.95). 

[BODROS], BONGYOROS: kondor, göndör 
(Vas m. Tsz. 46b). 

BODRÜOKOS : bodros (főkötő) (Rábaköz, Beő- 
Sárkány Nyr. XVin.47). 

BÓDUL (hóditam: bódultam Zala m. Hetes Nyr. 
11.372; búdú Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVL47 ; 
búdul Csallóköz Csaplár Benedek): takarodik. 
A jánynak bódulnia kellett a háztúl (Szolnok- 
Doboka m. Domokos Nyr. XII. 525). 

el-bódul (el-búdul Csallóköz Csaplár Benedek ; 
el-búdúi Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI.47) : eltéved, 
utat veszt (Zala m. Arács Nyr. XXII.93 ; Veszp- 
rém Nyr. XV.334; Veszprém m. Csetény Nyr. 
XVin.285; Veszprém m. Olaszfalu Nyr. XVn.46; 
Komárom m. Naszvad Nyr. IV. 283). A mut ke- 
tödko bőditam e (Zala m. Hetes Nyr. 11.372). 

meg-bódul: 1. eltéved (Komárom m. Alsó- 
Csallóköz Nyr. XVII.287) ; 2. meg-húdul: megká- 
bul, megbolondul (Csallóköz Csaplár Benedek). 
Megbúdút elméjében: megzavarodott (Csallóköz, 
Bacsfa Nyr. XVI.47). 

1. BODZA {barza Kis-Küküllő m. Szőkefalva 
Nyr. XIV.574 ; 6oc-fa Csongrád m. Szentes Nyr. 
XVI.95 ; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323 ; Nóg- 
rád m. Nyr. IV.122; Hont m. Helemba Nyr. VII. 
43; Heves m. Névtelen 1840; ftoj^^a Székelyföld 
Kriza; Csíkm. MNy. VI.369; Vadr. 557; Brassó 
m. Hétfalu Nyr. V.329; XVI.478; borza Soprony 
m. Nyr. X.331; Soprony m. Horpács Nyr. IV. 
181; Zala m. Dergecs Nyr. III.32; Zala m. Sze- 
pezd Nyr. XVn.144; Veszprém m. Nyr. IV.515; 



147 



BODZA— BOG 



BOGÁCS— BOGAROZ 



148 



Somogy m. Nyr. V.372; Fölső-Somogy, Balaton 
mell. Nyr. Vn.523; ¥111.431; Baranya m. Aba- 
liget Csaplár Benedek; Baranya m. Csúza Nyr. 
XVin.46; Baranya m. Bélye Nyr. XVin.525; 
Baranya m. Ibafa Nyr. XX.46 ; Dráva mell. Ko- 
pács Nyr. XVI.283; ZilahNyr. XIV.286; Szolnok- 
Doboka m. Nyr. XVI1.315 ; Székelyföld Tsz. 
MNy. VI.174; Háromszék m. Vadr. 557; Kiss 
Mihály; borzag Palócság Tsz.; Gömör m. Hollók 
Imre; Mátra vid. Nyr. XXIL240; Nógrád m. 
Nyr. in.544; borzág Gömör m. Sajó völgye, 
Hanva Nyr. XX.286; borzang Hont m. Tsz. ;^ 
Hont m. Tesmag Nyr. Vin.570; Hont m. Ke- 
mence Nyr. XIV.518; borzeg Gömör m. Hollók 
Imre; borzing Hont m. Kemence Nyr. XIV.518; 
bozda Dunántúl Nyr. V.128; Somogy m. Nyr. II. 
375; Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. III.140; So- 
mogy m. Visnye Nyr. XVII. 285; Somogy m. 
Sima Nyr. XIX.380; bozza Dunántúl Nyr. V.128 ; 
Soprony m. Repce mell. Nyr. H. 517; XX.370; 
Vas m. Nyr. X.331 ; Zala m. Bókaháza Nyr. XIV. 
570; Székelyföld Tsz.; Udvarhely m. Nyr. VI. 
272; Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 557). 

bodza-vőgy : bodza bele (Nógrád m. Nyr. IV. 
122). 

2. BODZA (Túrkeve Nyr. XIV. 140; bozda 
Veszprém m. Borszörcsök Nyr. XVIL140): láb- 
daganat (cirsus, varix, krampfader) (vö. Nyr. 
XVn.129. 166. 177). 

BODZÁS, BOZDÁS, BOZZÁS: dagadt (vari- 
cosus, cirsoides). Bodzás (bozdás, bozzás) lába van 
(Veszprém m. Borszörcsök Nyr. XIV.140). 

bodzás-lábú (Balaton mell. Tsz. ; Tolna m. 
Dombóvár Nyr. XrV.140; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.93; Túrkeve Nyr. XIV.140; bozdás-lábú 
Somogy m. Nemes-Déd Nyr. XIV.93; bozzás- 
lábú Balaton mell. Tsz.) : dagadt lábú [vö. 2. 
bodza]. 

[BODZÁSOD-IK, BOZDÁSOD-nC]. 

el-bodzásodik, el-bozdásodik : megdagad. TJgy 
elbodzásodott a lába, hogy ki is sebesült, nem bir 
menni (Zala m. Nyr. XVII. 140) [vö. 2. bodza]. 

[BODZÁSÜL]. 

meg-bodzásul : <x) (Rábaköz Nyr. XVn.140). 

BÓPINTA: ügyetlen, eggyügyű (Zilah Nyr. 
XVn.138; Háromszék m. Nyr. Vin.473). 

1. BOG: 1. csomó, göcs (Székelyföld Tsz.) 
Bogot vetni vmire (Deés Nyr. XII. 185). Édös kicsi 
karcsú bogom, dé'rékadot öllel fogom (táncközbeli 
mondás; Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 329); 
2. fonott kalács (Csík m. Nyr. VI.471). 

bog-só: kő-só (Háromszék m. MNy. V1.318; 
Győrfify Iván). 

2. BOG (Csallóköz Nyr. 1.231 ; Fölső-Csallóköz 
Nyr. Vin.93; bőg Pozsony m. Tárnok Nyr. VEI. 
470; bók Csallóköz Csaplár Benedek): hámfa. 



bog-karika: a tengely végében levő karika 
(Háromszék m. Dézsi Mihály). 

BOGÁCS {bugacs Ipoly völgye. Kővár vid. 
Nyr. XVI.381). 

BOGÁNC: papucs [?] (Brdővidék Tsz.). 

BOGÁR (bugár Somogy, m. Gabányi Endre ; 
Esztergom Nyr. IX.540; Érsekújvár Nyr. VIII. 
46; Gömör m. Krasznahorka- Váralj a Nyr. III. 
184; bugár Gömör m. Nyr. XVIII.453): 1. légy 
(Soprony m. Rábaköz Nyr. ni.280; XV.431 ; 
Soprony m. Horpács Nyr. X.265; Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839; Somogy m. Nyr. X.476; 
Gabányi Endre; Somogy m. SzőUős-Gy örök Nyr. 
XXII.238); 2. [tréf.] ló. Dejszen az én bogaraim 
kitesznek magukért (Szeged Csaplár Benedek). 

bogár-csapó: légycsapó (Somogy m. Szőllős- 
Györök Nyr. XXn.238). 

bogár-kórdós : furfangos kérdés. Öcsém, bogár- 
kérdés e; nagyapád se felelné meg hamarjában 
(Szeged Csaplár Benedek). 

bogár-szarvu (marha) : a melynek föláUó szarvai 
a végükkel eggymás felé vannak fordulva (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

BOGARACSKA : marhácska. Van egy parányi 
házacskám, van egynéhány bogaracskám (Pest m. 
Domony Erdélyi J. Népd. és mond. in.40). 

BOGARAS : bogarak (legyek, bőgölyök) csípé- 
sétől nyugtalankodó, szüaj (Vas m. Kemenesalja 
Tsz.; Szeged Csaplár Benedek). De bogaras ez 
a jószág, aligha esőt nem kapunk (Hely nélkül 
Lehr A. Toldi 16). 

BOGARÁSZ : szőréről szálára keres (Székely- 
föld Tsz.). 

BOGARICA : bogárszarvú tinó v. más marha 
(Háromszék m. Vadr.). 

BOGÁRKA: marhácska (Nyitra m. Pográny 
és vid. Drnovszky Ferenc 1841). 

BOGÁROZ, BOGÁROZ-IK, BOGÁRZ-IK {bo- 
garaz Göcsej Nyr. XIV.165; Budenz-Album 159): 
1. legyektől, bőgölyöktől üldözve futkos, megfut 
(marha) (Balaton meU. Tsz. ; Torontál m. Száján 
Kálmány L. Szeged népe 11.140; Torontál m. 
Csóka Kálmány L. Szeged népe III.172; Sátor- 
alja-Ujhely Nyr. XVI.42); 2. fickándozik, szök- 
décsel, dévajkodik (Balaton mell., Bodrogköz Tsz.). 

[Szólások]. Mikor a tök virágozik, a vén asszon 
bogározik, akkor lészön nyár (Udvarhely m. Nyr. 
V.231; vö. Nyr. 1.326). 

bó-bogározik : befut, futás közben betéved. 
A bornya bébogározott vöt a pap udvarára (Udvar- 
hely m. Keresztúr vid. Vadr. 482). 

el-bogároz[ik] : elfut, elbódorog (Kis-Küküllő 
m. Szőkefalva Nyr. XV.335 ; Udvarhely m. Nyr. 
ni.553). 



149 



BOGDANY—BOGONYAVERI 



BOGOS— BOHAJ 



150 



föl-bogároz[ik] : oo. Föbugárzott a tehén (Mátyus- 
földe Nyr. XX.262). 

meg-bogároz : 1. fejével megtaszít (Fehér m. 
Nyr. X.186); 2. meg-bogdrozik, meg-hogárodzik 
(a tehén) : megfutosik (Brassó m. Hétfalu Vadr. ; 
Hétfalu, Zajzon Nyr. in.224). 

vissza-bogároz[ik] : visszafut. Még tehent is 
hármat hoztak, de mind visszabogároztak (Udvar- 
hely m. Vadr. 57). 

[BOGDÁNY]. 

bogdány-idő : havat v. dara-esőt csapkodó 
kavargó csípős széllel járó zimankós idő (Baranya 
m. és Kún-Sz.Miklós Király Pál). 

BOGLYA (baggya Fehér m. Nyr. X.185; bagla 
Soprony m. Tsz.; baglya Balaton mell. Tsz.; 
Csallóköz Csaplár Benedek; búgja Szatmár m. 
Adorján Nyr. X.431 ; Segesvár Nyr. IX.43 ; Szé- 
kelyföld Tsz. 45a. 54a.; NyK. X.326; Háromszék 
m. Vadr. Kiss Mihály; Hétfalu Nyr. VI.181 ; 
buglya Hont m. Nyr. VL181). — Boglya: boglya- 
kemence (boglya-alakú sárkemence) (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.426) [vö. bogoly a, 1. bugolyék]. 

BOGLYAS (bagjas Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
237; baglas Göcsej, Tolna m. Tsz.; Somogy m. 
Visnye Nyr. XVn.285; Esztergom Nyr. ni.34; 
Csallóköz Csaplár Benedek ; boglyos Rimaszombat 
Nyr. IV.560; ftw^yas Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 142; 
Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XV.382; 
bugjos Debrecen Nyr. Vn.91 ; IX.206 ; buglyos 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XII.427; XIII.48). 

[BOGLYASKA], BOGLYOCSKA: kis boglyas, 
kócos, fésületlen hajú (Zemplén m. Nyr. IV.424). 

BOGLYÁZ {bagláz Göcsej Nyr. XIV.165; Bu- 
denz-Album 159; bugjáz Háromszék m. Vadr. 
498a). 

fél-bugjáz: boglyába rak. Félbugjázta a leá- 
nyát: túlságosan fölcicomázta (Háromszék m. 
Vadr.). 

BOGNÁR: a ponty és a márna sörényének 
első, fűrészes csontsugara (Szeged Hermán 0. 
Halászat K.). 

[BÓGOLYA] {bog ója Székelyföld Tsz. 45a; 
bugla Csallóköz Nyr. 1.231; buglya Csallóköz 
Csaplár Benedek ; bugoja Székelyföld Gálffy Sán- 
dor; buguja Székelyföld Kiss Mihály): madár- 
konty, toUtaréj, bóbita. 

BOGOLYÁS (Csík m. MNy. VI.368; bogojás 
Udvarhely m. Vadr. 88 ; Csík m. Nyr. VI.471 ; 
buglás Csallóköz Nyr. 1.231; buglyás Csallóköz 
Csaplár Benedek; bugojás Székelyföld Kriza, 
Gálffy Sándor ; bugujás Udvarhely és Háromszék 
m. Kiss Mihály): bóbitás (tyúk, galamb). 

BOGOLLYA: tütott szerető (Székelyföld Tsz.) 

BOGONYAVÉRI: denevér (Torockó Vadr.) 



[BOGOS]. 

bogos-hurkáju : furfangos, alattomos, rossz- 
lelkű. Bogos vót neki még a hurkája is (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

bogos-lelkü : cv (Székelyföld Győrffy Iván). 

BOGRÁCS (bográncs Somogy m. Tsz. ; Kis- 
Kún-Halas Nyr. Vin.86; XV.64; bokrács Toron- 
tál m. Száján Kálmány L. Szeged népe 11.116). 

[BÓGYI]. 

bógyi-szilva : Boldogasszony szilvája (Heves 
m. Névtelen 1840). 

BOGGYÉSZ: bogyó (Tata vid. Nyr. V.329). 

1. BOGYÓ {bogya Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Zala m. Szepezd Nyr. XVII.144; bojó Szeged 
vid. Nyr. V.37; Jászkunság Nyr. XVn.138 ; 
bolyé Jászkunság Nyr. XVII.138; Mezőtúr Nyr. 
XVn.138; Szentes Nyr. XVn.223; Félegyháza 
Czimmermann János; Kassa vid., Nyr. XVIII.430; 
Bodrogköz Tsz.; Borsod m. Ónod vid. Nyr. 
XVn.383; Hely nélkül Nyr. XVn.92; bolyó 
Palócság Nyr. XXI.310; XXH.32; bolya" Gömör 
m. Radnót Nyr. XVIII.456 ; Gömör m. Sajó völ- 
gye, Hanva Nyr. XX.287; bugya Őrség Nyr. 
IV.426; Göcsej Tsz. Nyr. Xn.46; Xin.256 ; 
XIV.167; Budenz-Album 158; Somogy m. Szőke- 
Dencs Nyr. III.140): 1. bogyó: éretlen kis alma 
(Székelyföld Tsz.); 2. bolyó: fejletlen paradi- 
csom-alma, a melyet ugorka közé tesznek el 
télire (Kassa vid. Nyr. XVni.430); 3. bugya: 
gubacs (Göcsej Tsz.; Somogy m. Szőke-Dencs 
Nyr. in. 140); 4. bogyó: a kosztos horog inán 
az a fácska, dugó, gyékény stb., mely a vizén 
úszik s megmozdul, mikor a hal a horgot rán- 
gatja (Ipoly-Nyitra Hermán 0. Halászat K.) 
[vö. a dajka-szókat]. 

2. BOGYÓ : gyepmester, kutyapecér (Szilágy- 
Somlyó Nyr. XVI.238). 

BOGYOLÁL (Hont m. Horváth József 1841 ; 
bagyulál Fertő mell. MNy. ni.406; bugyelál 
Kassa vid. Nyr. XVIII.430) : gondosan burkolgat, 
takargat (kendőbe, ruhába). Ne bugyeláld mán 
ugy azt a gyereket, hisz nincs odaki hideg (Kassa 
vid. Nyr. XVin.430) [vö. bongyol\. 

be-bogyolál (Hont m. Horvá:th József 1841 ; 
be-bagyulál Fertő mell. MNy. III.406) : gondosan 
beburkolgat, betakargat (kendőbe, ruhába). 

BOGYOLÁZ: cní (Hont m. Horváth József 
1841) [vö. bongyolász]. 

BOHAJ, BOHAJ : 1. bohaj : hosszú szúr (Gömör 
m. Krasznahorka- Váralja Nyr. III. 184); 2. boháj: 
szoknya, ruha. Add ide a bohámat! Vidd innét 
a rongyos boháj ódat! (Zala m. Nyr. XVII. 1 38) ; 
3. boháj: a bocskor fölött a lábikrához idomí- 
tott ócska csizmaszár, melyet a végett hordanak, 
hogy a magas tarló a lábat ki ne verje (Zemplén 
m. Őrös Nyr. XVn.138). 



151 



BOHÓ— BOJSZOS 



BOJT— BÓK 



152 



bohaj-szür : fehér szúrposztóból készült hosszú 
ruha (Krasznahorka Nyr. XVII.138). 

BOHÓ (bakó Székelyföld Tsz. Kiss Mihály; 
Háromszék m. Tsz.) [vö. bolyhó, holyó]. 

[BOHÓZ, BAHÓZ]. 

[Szólások]. Ne hahózzuk egymást: kettőnk közül 
eggyikiiek sincs kevesebb tört cserepe, hát hall- 
gassunk vele, ne emlegessük (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

BÓJA: balga, féleszű (Háromszék m. Vadr. 
493a; Kriza) [vö. holy6\. 

BÓJÁL: fölpuhít, fölbolyhol (Háromszék m. 
•MNy. VI.318; Győrffy Iván) [vö. hójaszt]. 

1. BÓJÁSZ (Székelyföld Tsz. NyK. X.326 ; 
bóhász-ik Bereg m. éjszaki vid. Pap Károly; 
bólyász Székelyföld Arany-Gyulai NGy. nL326;; 
bányász Székelyföld Nyr. XV.472) : 1. bóhász-ik, 
bójász, bólyász, bónyász: kóborol. Beér egy ren- 
geteg nagy erdőbe s ott bólyász reggeltől estig, 
estétől reggelig (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
in.326). Elbónyász az állat (Székelyföld Nyr. 
XV.472); 2. bójász: kutat, keres, tarlóz (Bihar 
m. Pocsaj Nyr. VH1.379; Orosháza Nyr. V1.134). 

2. [BÓJÁSZ], BÓNYÁSZ: kóborló. Bónyász 
marha (Székelyföld Nyr. XV.472). 

BÓJASZT : fölpuhít, fölbolyhol (Háromszék m. 
MNy. V1.318; Győrffy Iván) [vö. bójái]. 

BOJNYIK (bojnyík Tata Matusik Nep. János 
1841 ; Érsekújvár Nyr. Vn.40 ; bonyik Kis-Kún- 
ság Nyr. III.564 ; bujnyik Győr m. Tsz. ; Kecske- 
mét Tsz.; bunyik Kis-Künság Nyr. HL 564 ; 
Zemplén m. Tállya Nyr. IV.476; bunyik Gömör 
m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.286; zbunyik 
Zemplén m. Tállya Nyr. rV,476): 1. zsivány, 
útonálló (Tata Matusik Nep. János 1841; Kecs- 
kemét Tsz. ; Zemplén m. Tállya Nyr. IV.476 ; 
IPalócság Tsz.; Gömör m. Hanva Nyr. XX.286; 
Érsekújvár Nyr. Vn.40) ; 2. kuszált hajú és sötét 
arcú, mogorva nézésű (zsivány-tekintetű) ember 
V. gyermek (Zemplén m. Tállya Nyr. IV.476 ; 
Hont m. Nyr. V.426; Gyöngyös vid. Nyr. 11.180); 
3. bujnyik: eggyügyú, félénk ember (Győr m. 
Tsz.); 4. bojnyik: hagymához hasonló növény, 
a mellyel szükség esetében a szőUőt kötözik 
(Gyöngyös vid. Nyr. n.l80). 

BOJSZÁLL: ügyet vet, hederít rá. Oda se 
bojszáll (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285). 

BOJSZI : bolyhos szőrű, boglyas. Bojszi kutya 
(Torontál m. Jázova Kálmány L. Szeged népe 
11.134; Kálmány Lajos). 

BO JSZINT - bojszáll (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
285). Rá se bojszints. Oda sem bojszint (Alföld 
Nyr. Xin.192). 

BOJSZOS: szőrös, bolyhos (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.285). 



[BOJT, BOJT]. 

összü-bojt: összeveszít. Az öreg embernek é'ggyik 
fija valamiképpen ugy esszübojtotta a három utast, 
hogy azok szerén ekesztek egymás koszt pörünyi 
(Vas m. Őrség, Szalafő Nyr. V1I.88). 

még-bójt: megbolygat, megbont (Székelyföld 

Nyr. XV.472). 

BOJTÁR [bujtár Repce mell. Nyr. XX.366; 
Somogy m. Nágocs Nyr. VI.429; Veszprém m. 
Mihályháza Nyr. V.480; Kis-Kún-Halas Nyr. VIII. 
84; Arad m. Majláthfalva Nyr. VI1I.225; Heves 
m. Pásztor Nyr. Vni.284). 

BÖJTI, BÓJTI : bojtos szőrű (tinó) (Háromszék 
m. MNy. VI.318; Győrffy Iván); olyan szarvas- 
marha, a melynek szarva közötti homlokszőre 
nagyon bojtos (Háromszék m. Kiss Mihály). 

BOJTIKA: bojtocska (Székelyföld Kiss Mihály). 

BOJTOCSKA: bellis perennis (Zemplén m. 
Deregnyő Nyr. Xin.92). 

[BOJTOL, BÓJTOL]. 

fel-bojtol, fel-bójtol : fölbiztat, fölbujtogat 
(Háromszék m. MNy. VI.325; Győrffy Iván). 

BOJTORJÁN {bójtergyán Zala m. Gelse és 
vid. Nyr. XV.572 ; hojtoráng Kalló Nyr. Xn.475 
bojtorjáng Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323 
bojtorváng Zemplén m. Deregnyő Nyr. XIII.92 
bujtergyán Soprony és Vas m. Nyr. X.331 ; Repce 
mell. Nyr. XX.365 ; bujtorján Balaton mell. Hor- 
váth Zsigmond 1839). 

BOJTORJÁNKOD-IK {bójtorjánkod-ik Három- 
szék m. MNy. V1.318): tolakodólag, arcátlanul 
ragaszkodik (Székelyföld Csaplár Benedek; Há- 
romszék m. Győrffy Iván). 

belé-bojtorjánkodik: belekapaszkodik, mint 
a bojtorján. Sok gics-göcs van az erdőn is, a 
mi a köntösbe belé-bojtorjánkodik (Udvarhely m. 
Nyr. in.513). 

BOJTORKOD-IK {bujtorkod-ik Ipoly völgye, 
Kővár vid. Nyr. XVL381) : bele-beleköt, kötekedik, 
akadékoskodik, kapcáskodik (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIII.527; Ipoly völgye. Kővár vid. 
Nyr. XVI.381; Székelyföld Győrffy Iván). 

bele-bojtorkodik: 1. belekeveredik. Ugy bele- 
hojtorkodott, hogy se ki, se be (Rimaszombat Nyr. 
XV.383); 2. beleakad, beleköt. Belébojtorkodott, 
mint a bojtorján a ló serényébe (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

BOJTORKODÓ : kötekedő, akadékoskodó (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

BOJTOS : boglyas, kócos, lompos (Pécska 
Kálmány L. Koszorúk 1.235; Rimaszombat vid. 

Nyr. X.87). 

BÓK {bókk Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

[Szólások]. Bókkot hajt: a fejét fölemelgeti 
és lehajtogatja (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 



153 



BOKA— BÓKLÁZ 



BÓKLÁZ— BOKOR 



154 



[BOKA]. 

boka-csik : bokacsont (Győr m. Szigetköz, 
Duna-Sz.Pál Nyr. VIIL522). 

boka-szíj: 1. két-újjnyi széles szíj, a mellyel 
a bocskorban járó nép a bokatekerőt fölülről 
lefelé körülcsavarja (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X.427; Csomár István); 2. lábikra (Bereg m. 
Munkács vid. és Bereg-Rákos Pap Károly). 

boka-tekerő : széles kapca, melyet a bokacsont 
fölső részétől a lábikráig v. a lábikra fölső 
részéig fölcsavarnak (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X.427; Csomár István). 

BÓKA: gyerek (Debrecen Nyr. Vn.91). 

BOKÁCSOL : köhög (Szüágy m. Nyr. IX.181). 

BOKÁKOL (Fehér m. Király Pál; hokákul 
Csallóköz Csaplár Benedek; bokákúl Pölső-So- 
mogy, Balaton mell. Nyr. Vin.431 ; hukákol 
Göcsej Vass József 1841 ; Győr vid. Nyr. V.522): 
1. ökrendezik, hányási ingertől hákog; 2. huká- 
kol: fulladozik (Győr vid. Nyr. V.522) [vö. hö- 
kékei]. 

[BOKÁL, BOKÁLA] {bokáj Székelyföld Tsz. 
Győrfifylván; Erdővidék Király Pál ; Háromszék 
m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII. 
527 ; Csík m. Nyr. VI.471 ; Csík-Gyergyó Győrfify 
Iván ; Gyergyó-Ditró Nyr. XII.281 ; bokály Három- 
szék m. Nyr. IV.561 ; Csík m. Tsz. ; bokála Göcsej 
MNy. 11.408; Ormányság, Drávafok Nyr. 11.473; 
Vas m. Kemenesalja Tsz. 128b. ; bokálla Somogy 
m. Csurgó Nyr. XXI.47; Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839; bukán Szentes Nyr. VI.179.226): 
cserépkorsó. 

bokálla-korsó : cv (Vas m. Kemenesalja, Nemes- 
Magasi Nyr. XIX.191). 

BÓKÁSZOLÓD-IK : tévelyeg, bolyong (Baranya 
m. Nyr. n.l84). 

[BOKÁZ-IK]. 

el-bokázik: elsiet, eleblábal, odább áll. Hama- 
rosan bokázott (Dunántúl Nyr. V.264). 

[BOKÁZÓ], BAKÁDZÓ: vastag fúró (Török- 
Becse Nyr. IX.92). 

bokázó-furu: cv (Székelyföld Kiss Mihály; 
í Erdő vidék. Olasztelek Nyr. XIV.288; Háromszék 
f m, Vadr. 370). 

BÓKLÁL : lábatlankodik, láb alatt jár (Somogy 
m. Csurgó Nyr. XVn.477). 

BÓKLÁSZ: kóborol, bolyong (Komárom m. 
Alsó-Csallóköz Nyr. XVn.287) [vö. 1. bókláz], 

BOKLÁZ: bóbiskol, álmosan bólogat [?] (Ba- 
ranya m. Ormányság Nyr. 11.278). 

1. BÓKLÁZ — bóklász (Székesfehérvár Nyr. 
VIL138). 

SZIMNTEI : HAaTAB TÁJ8ZÓTÁB. 



{2. BÓKLÁZ]. 

meg-bókláz: megnéz, megvizsgál, megmér 
(Orosháza Nyr. VI.179). 

[1. BOKLYÓ] {bakaló Csallóköz Nyr. 1.231; 
bakalló Pozsony Nyr. Xin.479 ; hely nélkül Nyr. 
XIL239; bakló Vas m. Tarodháza Nyr. X.89; 
Zala m. Nyr. XVn.138; Balaton mell. Tsz.; 
bogjó, boglyó Fehér m. Szolgaegyháza Nyr. IV. 
44; 6o5foíí/(í Székelyföld Tsz. 44b; &oA/d Tolna m. 
Nyr. V.523; bokló Somogy és Zala m. Nyr. 
XVn.138; Veszprém Nyr. XVn.223): \. hógolyó: 
éretlen almabogyó (Székelyföld Tsz. 44b) ; 2. bakaló, 
bakalló, bakló, bokjó, bokló: bojt, cafrang (Vas m. 
Tarodháza Nyr. X.89; Somogy és Zala m. 
Nyr.XVn.138; Veszprém Nyr. XVn.223 ; Tolnám. 
Nyr. V.523; CsaUóköz Nyr. 1.231; Pozsony 
Nyr. Xm.479 ; hely nélkül Nyr. Xn.239) ; 3. bakló, 
bogjó, boglyó: a disznó álla alatt két felől lelógó 
húsos leffentyű (Balaton mell. Tsz. ; Fehér m. 
Szolgaegyháza Nyr. IV.44). 

bokjó-virág: [?] (Tolna m. Nyr. V.523). 

[2. BOKLYÓ], BOGOLYÓ: csobolyó, légely 
(Erdővidék Tsz.) 

[BOKLYÓS]. 

bukolyós-korsó : szűkszájú korsó (Nyitra m. 
Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 1841). 

BÓKOL {ba'kol Gömör m. Nyr. XVin.501 ; 
h"ókol Palócság Nyr. XXII.32 ; Gömör m. Hanva 
Nyr. XX.286): bólogat, szundikálva le-leüti a 
fejét (Kis-Kún-Halas Nyr, XIV.285). Evés után 
le-leb"ókol: lekönyököl az asztalra, úgy alszik 
(Gömör m. Hanva Nyr. XX.286). 

BÓKON Y (Komárom Hermán 0. Halászat K. ; 
Győr vid. Nyr. V.522.567; VI.272; Hont ra. 
Nyr. VI.181; balkon Bodrogköz Tsz.; bálkony 
Latorca mell. Hermán 0. Halászat K. ; bokkon 
Vas m. Kemenesalja Tsz.; bókom Baranya m. 
Csúza Nyr. XVm.477 ; bokony Baja Nyr. XVH. 
239; bokum Eszék vid. Nyr. Vm.373; burgony 
Szeged Hermán 0. Halászat K. ; burkony Szeged 
Tsz.): 1. hajó V. ladik bordája, könyökfája, a 
melyhez az oldal- és a fenékdeszkák szegezve 
vannak (i. h.); 2. hókony: evező mankója (Fertő 
mell. Hermán 0. Halászat K.); 3. bókony: az 
ághegyháló rúdján levő mankó, a melynek a 
halász nekiveti a lábát (Simontornya Hermán 0. 
Halászat K.) 

BOKOR {búkor Komárom m. Fúr Nyr. XX. 
479; Kecskemét Nyr. IX.359; Palócság Nyr. 
XXn.32 ; Eger Nyr. XVin.l8 ; Nógrád m. Nvr. IV. 
473; Nógrád m. Lapujtő Nyr. XI.239; Érsek- 
újvár Nyr. Vni.282; búkra Bereg-Som Nyr. 
XV.470): 1. búkor: sűrű nád-üstök (Agárd Her- 
mán 0. Halászat K.); 2. bokor, búkra: csokor 
(Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. n.3; Bereg- 
Som Nyr. XV.470). Bokorra köti a pántlikát 
(Zemplén m, Szürnyeg Nyr. XIX.375). Varkocsom 
bokrának a két aga szoknyingom ajáig ért le 
(Tornám. Torna-Ujfalu Nyr. XVIL186); 3. bokor: 

11 



'1S5 



BOKRADEKOS— BOKTAT 



BOLDOG— BOLHAZ 



156 



pár. Egy bokor galamb (Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XVI.95). Egy bokor szarufa (Tisza-Dob 
Nyr. XX.192); 4. bokor: csapat, csoport, sereg. 
Egy bokor fogojmadarat láték (Székelyföld Kiss 
Mihály). Egy bokor lúd: eggy csapat lúd, [külö- 
nösen tavasszal:] eggy anyalúd-alja libasereg 
(Egervár Király Pál). Egy bokor arató ember: 
hat emberből álló arató-csapat (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839; Egervár Király Pál); 
[a halászoknál:] az eggy szerszámhoz tartozó 
halászok szövetkezete (Balaton mell. Hermán 
0. Halászat K.); 5. bokor: csomó, nyaláb. Hozz 
égy bokor salátát (Székelyföld Kiss Mihály). 

[Közmondások]. A nyomorúság bokrával jár 
(Székelyföld Nyr. n.232). 

bokor-fánk: forgácsfánk (Fertő mell. MNy. 
III.243). 

bokor-hal: seregesen járó hal (Balaton-Füred 
Hermán 0. Halászat K.) 

bokor-háló : rúdra alkalmazott, félkörös-szájú 
zsákháló, a melyet víz ellenében a patakokba, 
kivált bokros helyeken beállítanak, s a melybe 
a halakat a zurboló fákkal bekergetik (Bodrog- 
köz Hermán 0. Halászat K.) 

bokor-iszák: cv (Székelyföld Tsz. 116a). 

bokor-szák (Győr Nyr. XI.429; bukor-szák 
Szolnok Hermán 0. Halászat K.): cv. 

bokor-ugrós. Bokor-ugrós szoknya : rövid szok- 
nya (Győr m. Nyr. ni.427). 

BOKBADÉEOS: bokros (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843). 

BOKRÉTA {bukréta Duna-Vecse Nyr. 11.478; 
Kecskemét Nyr. IX.359; Bács m. Bajmok Nyr. 
VIII.92; bukr^éta Palócság Nyr. XXII.32; bukreHá 
Gömör m. Nyr. XVin.453). 

BOEBOS: bokros, cserjés hely (Balaton mell. 
Tsz.) 

BOKBOSÍT: sokasít, szaporít. Miért bokrosi- 
tod evvel is bajaidat? (Székelyföld Csaplár Bene- 
dek). 

[BOKBOSOD-IK]. 

meg-bokrosodik: megzavarodik, zavarba jő 
(Háromszék m. Győrfify Iván). 

BOEBOSODÁS : töprenkedés, fönnakadás, tá- 
jékozatlanság, nem-haladhatás (Udvarhely m. 
Kiss Mihály). 

[BOKBOZ-IK]. 

mög-bukrozik : bokrot ereszt, bokros lessz. 
Tessék csak elütetnyi [a virágot], égy hét alatt 
úgy mégbukrozik! (Eger Nyr. XVIII.25). 

[BOKBOZÓ], BÜKBOZÓ -- bokor-háló (Ipoly 
mell. Varbó Hermán 0. Halászat K.) 

BÓKTAT : fejét föl-alá hányja (a ló) (Sárköz 
Tsz.) 



BOLDOG {bődog Göcsej Nyr. Xn.94; bódog 
Bihar m. Székelyhíd Nyr. V.92. 183. 574; Sza- 
bolcs m. Földes Nyr. III.285; Udvarhely m. 
Nyr. V.569). — Bődog: gazdag (Göcsej Nyr. 

xn.94). 

boldog-anya {bódog-anya Karancs vid. Nyr. 
XXI.477): a mestergerendát tartó faoszlop a 
parasztházakban (Heves m. Makláry György 
1839 ; Névtelen 1840; Karancs vid. Nyr. XXI.477 ; 
Gömör m. Hollók Imre). 

[boldog-asszony]. 

boldogasszony-lapu : eggy szagoslevelú növény 
(Kolozs m. Szucsák Nyr. XVin.575). 

boldogasszony-tenyere: széles menta (Po- 
zsony m. Tárnok Nyr. IX.281); kerti szagos fú 
kis tenyérnyi levéllel, frauendistel (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

BOLDOGSÁG. Nyolc boldogság: zsinórmadzag 
a szövőszékben (Orosháza Nyr. IV.382). 

BOLDOGTALAN [bódogtalan Székelyföld Kiss 
Mihály ; Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 465 ; 
boldogtalan Rimaszombat Nyr. XV.383 ; Székely- 
föld Kiss Mihály): ügyefogyott, eggyügyű, fél- 
kegyelmű (Győr m. Bőny Nyr. XVI.143; Gömör 
m. Nyr. XVm.506; Rimaszombat Nyr. XV.383; 
Züah Nyr. XIV.286 ; Torockó Arany-Gyulai NGy. 
1.422; Torda Nyr. XVin.95; Székelyföld Kiss 
Mihály ; Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 465). 

[BOLDOGUL]. 

el-boldogúl: elvan, sikeresen elél vmivel 
(Kapnikbánya és vid. NyK. 11.375). 

BOLHA {bóha Győr vid. Nyr. V.522; Csalló- 
köz Király Pál; buha Zala m. Nyr. 11.427; 
Őrség Nyr. Vn.330): 1. bóha: kis ék (Győr vid. 
Nyr. V.522); 2. bolha: kötél-eresztésnél négy 
kötél-ág összesodrására szolgáló fa (Heves m. 
Névtelen 1840); 3. bóha: pige, pilincke (gyer- 
mekjáték; a két végén meghegyezett fácska) 
(Csallóköz Király Pál). 

bolha-madzag: [takács-mesterszó] (Orosháza 
Nyr. IV.382). 

bolha-szedő : [tréf.] lábfejig érő nadrág (Heves 
m. Névtelen 1840). 

bolha-szeg: lapos ékszeg, a mellyel a meg- 
tapasztandó gerendákat kiverik, hogy a sár 
jobban oda tapadjon (Székelyföld Nyr. VIII.462; 
Csík m. MNy. VI.368; Háromszék m. Angyalos, 
Besenyő, Gidófalva Nyr. XVm.527). 

bóha-torku: [tréf.j a ki vizet szeret inni 
(Dunántúl Nyr. V.263). 

BOLHÁZ {balház Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.478). 

ki-bolház: 1. ki-balház: kikeres, kikutat (Ba- 
ranya m. Csúza Nyr. XVIII.478); 2. ki-bolház -. 
kifoszt. Kiholházom a zsubrákokat, más vérén 



157 



BÓLINT— BOLT 



BOLT— BOLYGÓ 



158 



hizott fukarokat (Arad m. Pécska Kálmány L. 
Koszorúk 1.40). 

BÓLINT {hóllint Balaton mell. Tsz.) 

BOLOND : vászonba varrt kőnehezék, a mely 
a szövőszékben levő fonálon keresztül tett fára 
van kötve, hogy a fonalat feszesen tartsa (Szé- 
kelyföld Nyr. 1.281 ; Kiss Mihály ; Udvarhely m. 
Olasztelek Nyr. XV.384; Háromszék m. Dézsi 
Mihály). 

bolon-bingó : nadragulya (Erdővidék Nyr. 
IX.236). 

bolond-csóva : ügyetlen (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIII.578). 

bolond-juh: kerge juh (Heves m. Névtelen 
1840). 

bolond-kocsi: 1. vontató-kocsi (boglyák és 
kalangyák behordására), mely 2 — 4 alacsony 
kerékből és tengelyükhöz függesztett két hosszú 
és vastag póznából áll (Szalonta vid. Nyr. XVIH. 
565; Hódmező-Vásárhely Nyr. Vin.92; IX.91 ; 
hely nélkül Nyr. 11.379); 2. holon-kocsi : forgós 
komédia (ringelspiel) (Torontál m. Pádé és vid. 
Kálmány L. Szeged népe 11.243). 

bolond-malom : forgós komédia (ringelspiel) 
(Orosháza Nyr. IV.330). 

bolond-szekér -= bolond-kocsi 1. (TúrkeveNyr. 
ni.472). 

BOLONDÁZ : bolondozik (Dunántúl Nyr. XVI. 
190; Repce mell. Nyr. XX.410). 

BOLONDIKUS: bolondos, bolondforma, bolon- 
dozó (Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XIV.46; 
Korond Nyr. IV.181). 

[BOLONDÍT]. 

gssze-bolondit: összekuszál (fonalat) (Székely- 
föld Nyr. XV.472). 

ki-bolondit : (összekuszált fonalat) rendbe hoz. 
Bolondítsa ki a fonalat, ha ésszeholondítottad 
(Székelyföld Nyr. XV.472). 

[Szólások]. Kibolondít az eszemből (Kapnik vid. 
Nyr. n.235). 

BOLONDÍTÓ : 1. halmaszlag (Székelyföld Nyr. 
1.152); 2. pálinka (Nagyvárad Nyr. X\1.572). 

BOLONDUL {bolondü^^: bolondultak Dráva 
mell. Nyr. Xin.476). 

el-bolondul {e-bolondul) : eltéved (Repce mell. 
Nyr. XX.416; Csik-Várdótfalva Péter János; 
Borszék Csiky Lajos). Bele értek égy sűrű erdőbe, 
ott osztán elbolondutak (Őrség, Szalafő Nyr. VII. 
87). Ének évadán mentem az erdün körösztű, még 
se bolondútam e (Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. 
XV. 190). 

1. BOLT {bód Pest m. Kóka Nyr. Xn.381 ; 
Palócság Nyr. VIII.451 ; baőd Palócság Nyr. 
VI.466). 



bót-konyha: bolthajtásos konyha (a szabad 
konyha ellentéte) (Zala m. Kővágó-Örs, Révfülöp 
Nyr. XIX.48). 

2. BOLT (Erdély Nyr. XX.31 ; Háromszék 
m. Győrffy Iván; bőt Székelyföld Kiss Mihály, 
Kriza; Háromszék m. MNy. VI.209. 318; Vadr. 
493. 554): boltoz. 

BOLTÁS (Székelyföld Nyr. XX.31 ; Háromszék 
m. Győrffy Iván ; bótás Székelyföld Kiss Mihály ; 
Háromszék m. MNy. VI.218. 318; Vadr. 493): 
boltozat. 

BOLTI {bődi Pozsony m. Zsigárd Nyr. XV.517). 

bódi-segéd: bolti segéd (Pozsony m. Zsigárd 
Nyr. XV.517). 

BOLTOS (baődos Palócság Nyr. VI.466 ; 
ba"dos Gömör m. Nyr. XVni.455; bódos Dráva 
mell. Kopács Nyr. XVI.283). 

BOLTOTT: boltozatos. Boltott fedél. Boltott 
hiu (Kapnikbánya Nyr. XX.31). 

BOLYDÍT (Háromszék m. MNy. VI.318; bojdit 
Háromszék m. Vadr.) : megbolygat. 

BOLYDÜLÁS (Háromszék m. MNy. TI.318; 
Győröy Iván; bojdulás Háromszék m. Vadr. 
493): fölháborodás, zavarodás. 

[BOLYGÁSZ], BOLGÁSZ : bolyong. Egész nap 
künn bolgászott az ő ura (Kalotaszeg Nyr. XVI. 
142). 

1. BOLYGAT {bőgat Dráva mell. Nyr. V.379; 
Nyr. VI.373). 

[2. BOLYGAT], BOJGAT: bolyong. Mindétig 
bojgat (Veszprém m. Nyr. VIII.224). 

[BOLYGATAG], BOJGATAG : nyugtalanul 
ide s tova járó, helyt nem ülő, bolyongó (Szé- 
kelyföld NyK. X.326; Kiss Mihály). 

BOLYGATAGSÁG : 1. bolyongás (Háromszék 
m. Vadr. 493); 2. fölháborodás, zavarodás, föl- 
bolydultság (Háromszék m. MNy. VL318; Győrffy 
Iván). 

[BOLYGÍT]. 

fel-bolygít: fölfordít. Felbolygitja a kádat 
(Moldvai csángóság Nyr. X.202). 

BOLYGÓ {bojgő Szüágy m. Nyr. IX.181; 
Zilah Hegedűs István; Maros-Vásárhely Nyr. 
XV.238; bolyga' Gömör m. Nyr. XVHI.455; 
Gömör m. Hanva Nyr. XX.287; bulygó Bánfify- 
Hunyad Nyr. X.21) : 1. bojgó: kanyargós mellék- 
ucca (Szilágy m. Nyr. IX.181; Zilah Hegedűs 
István); 2. bojgó: örvény (Maros- Vásárhely Nyr. 
XV.238); 3. bolygő, bolyga'': bohó, bolondos 
(Abauj m. Szepsi Nyr. III.480; Gömör m. Nyr. 
XVin.455; Gömör m. Hanva Nyr. XX.287) 
[vö. bolyhó]. 

bolygó-álom: alvajárás (midőn vki álmában 
jár-kel, nem tudja, mit tesz ; de nem holdkóros) 
(Baranya m. Csúza Nyr. XVm.46). 

11* 



Í59 



BOLYGÓCSKA— BOMLASZT 



BOMLOD— BONÉ 



160 



bolygó-idő (Csallóköz Csaplár Benedek; bolygó- 
üdő Székelyföld Kiss Mihály) : változékony, sze- 
szélyes időjárás. 

BOLYGÓCSKA: bohócska (Abauj m. Szepsi 
Nyr. m.480). 

[BOLYGÓS], BOLOGÓS: kósza. Bologós tehén 
(Zala m. Király Pál). 

BOLYHÓ : eggyügyű, félkegyelmű ; bohó, bo- 
londos (Székelyföld Nyr. XVII.92) [vö. hohó, 
bolygó, bolyó]. 

BOLYHOL: fölbolyhoz, fölpuhít (Háromszék 
m. MNy. VI.318). 

BOLYHOS: boglyas, kócos (Szentes Nyr. 
Vin.187). 

BOLYÓ : eggyügyű, félkegyelmű ; bohó, bolon- 
dos (Székelyföld Nyr. XVn.92) [vö. bohó, bója, 
bolygó, bolyhó, bolyok, bolyókás]. 

BOLYOK: cv (Zala m. Nyr. XVII.138). 

BOLYÓKA : burgonya (Kalotaszeg Nyr. XVII. 
47). 

BOLYÓKÁS (Balaton mell. Tsz.; Bodrogköz 
Tsz. ; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XIII.48 ; 
Zemplén m. Őrös Nyr. XVn.138 ; ballyokás, 
hollyokás Erdővidék Tsz.) = bolyó. 

BOLYVÁSKOD-EK : lopja a napot (Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.381 ; XVn.425). 

BOMBÉK: bimbó (Baranya m. Ormányság 
Tsz.) 

BOMHÉC: nagyhasú, pohos, nagybélú, evés- 
ivásban telhetetlen (Somogy m. Nyr. XIV.479). 

BOML-IK {boll-ik Vas m. Őrség Nyr. 11.374): 
1. bolondozik, ingerkedik (Bihar m. Márki Sán- 
dor; Csongrád m. Hám Sándor; Nagy-Kőrös és 
vid. Pap Károly ; Palócság Tsz. ; Gömör m. 
Hollók Imre); 2. vágyakodik, epekedik, bolon- 
dul (vM V. vmi után). Hogy bomlik a fiu az után 
a lány után! (Nagy-Kőrös és vid. Pap Károly). 

el-bomlik : eloszlik. Elbomlik a gyűlés. Elbom- 
lottak a gyűlésből, az asztaltól (Székelyföld Kiss 
Mihály). Elbomlott-e már a kolégyom [kollégium] ? 
(Kolozsvár Szinnyei József). Elbomlott a színház: 
vége a színháznak (Maros-Vásárhely Nyr. IX. 
428). 

éssze-bomlik : összegubancosodik (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

m3g-bomlik : megbolondul. Hát megbomlottal? 
(Nagy-Kőrös és vid. Pap Károly). 

BOMLAJT: bomlaszt (Palócság Nyr. XXI.419). 

[BOMLASZT]. 

[Szólások]. Bomlasztotta: [tréfás káromkodás] 
(Ipoly völgye. Kővár vid. Nyr. XVI.381). 



[BOMLOD-]. Bomloggyon: boraoljék (Szatmár 
m. Nagybánya Egyetemes Philologiai Közlöny 
XV.1051). 

[BÓNA]. 

bóna-óra (Győr m. Tsz. ; bona-hóra Heves és 
Borsod m. Nyr. IX. 178): bolond óra. Eljött a 
hóna-órája (Győr m. Tsz.) ; feljött a bona-hórája : 
nem fér a bőrében, rossz kedvében van, veszek- 
szik szüntelen (Heves és Borsod m. Nyr. IX. 178). 

BÓNÁS: bódult, kábult, bolond (Vas m. Nyr. 
XVni.144). 

BONC: comb (Dunántúl Tsz. Nyr. V.128; Győr 
m. Szigetköz, Duna-Sz.Pál Nyr. Vni.522 ; Tolna 
m. Bátta Nyr. XVin.334; Baranya m. Tsz.; 
Baranya m. Nagy-Harsány Nyr. Xin.89 ; Baranya- 
Sz.Lőrinc Nyr. XVII.335; Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.46; Baranya m. Patacs vid. Csaplár 
Benedek; Ormányság Tsz. MNy. V.87; Dráva 
meU. Nyr. VI.87; Eszék vid.- Nyr. V.270; Szla- 
vónia Nyr. V.U; Abauj m. Jászó Nyr. IX.478; 
Torna m. Tsz. Ruehietl Miklós 1839; Palócság 
Nyr. Vin.451; XXI.313; XXn.32; Nógrád m. 
Nyr. IV.425; IX.332; Gömör m. Tsz. Nyr. XVHI. 
458 ; Rimaszombat Nyr. V.271 ; Rimaszombat vid. 
Nyr. X.87; Rozsnyó Nyr. VIII.564) [vö. buc, comb]. 

BONCOS {bancos Somogy m. Visnye Nyr. 
XVn.285): kócos, gubancos, nehezen bontható 
V. fésülhető (haj) (Göcsej MNy. 11.409; Nagy- 
Kúnság Nyr. ni.233; XVI.142; Szatmár m. Sza- 
moshát Nyr. X.138). 

1. BONCS: örökzöld, télizöld (vinca minor) 
(Soprony m. Nyr. Xni.559; Rábaköz Nyr. XVI. 
135; Soprony m, Horpács Nyr. IV.lSl ; Soprony 
és Vas m. Nyr. X.331 ; Vas m. Kemenesalja 
Nyr. ni.88; Somogy m. Nyr. XVn.139; Somogy 
és Zala m. Nyr. XIV.513; Zala m. Nyr. XVn.139; 
Veszprém m. Borszörcsök Nyr. XVII. 139). 

bonos- virág: co (Soprony m. Völcseje Nyr. 
XIII.559). 

2. BONCS: csomó, bog (Udvarhely m. Eted 
Nyr. XVn.139). 

BONDOB: 1. apró kender, alja kender (Ka- 
rancs vid. Nyr. XXI.477) ; 2. ördögszekér (salsola 
rosacea) (Kunság Nyr. IX.137; hely nélkül Nyr. 
Vm.521). 

BONDEUS : maskara, mikulás (Kapnikbánya 
és vid. NyK. n.373). 

BONDSÚR (Heves m. Bakta és Eger vid. 
Nyr. XX.335; Eger vid. Nyr. XVn.429; bandsur 
Békés-Doboz Nyr. Vin.287; Palócság Nyr. XXU. 
32; bandsúr Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.237; XV. 
282; Heves m. Bakta és Eger vid. Nyr. XX.335; 
Eger vid. Nyr. XVII.429; bondsur Nagy-Kúnság 
Nyr. XIX.576): dolmányforma kurta kabát, be- 
kecs. 

BONÉ : 1. a hosszú-kece vasas ina (Szentes 
Hermán 0. Halászat K.); 2. hóné v. negyedrész 



161 



BONES— BOR 



BOR^ 



162 



boné: csúcsra végződő háló; egész boné: széles 
háló, mellyel a vizet széltében elfogják (Tisza- 
Abád-Szalók Nyr. IX.144). 

bónó-fa: a hosszú-kece fakerete (Körös-Tarcsa 
Hermán 0. Halászat K.) 

BÓNÉS: a hosszú-kecével és fenékhoroggal 
járó kishalász (Szolnok Hermán 0. Halászat K.) 

1. BONGOB: parázsra főzött búza (Baranya 
m. Király Pál). 

2. BONGOK: apró vad fákkal és bokrokkal 
súrün benőtt hely (Udvarhely m. Vadr. Kriza). 

[BONGYOL], 

bó-bangyal: begöngyöl, beburkol. Gyere, met 
bébangyaltam a ruhácskájidat (Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XI.93) [vö. bogyolál, bongyo- 
lász, bónyál, bonyolgat]. 

[BONGYOLÁSZ], BANGYALÁSZ: gondosan 
begöngyölget, beburkolgat (Szolnok-Doboka m. 
Domokos Nyr. XI.93) [vö. bongyol, bogyoláz]. 

BONT: kukoricát hánt. Jertek este hezzánk 
bontani ! (Székelyföld Kiss Mihály). 

fel-bont: fölboncol (Abauj m. Kis-Kér Nyr. 
XIX.330). 

BONTA (Göcsej MNy. n.409; Somogy és 
Baranya m. Tsz. ; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285 ; 
Erdövidék Tsz.; bunta Vas m. Kemenesalja, 
Balaton mell. Tsz.): tarka, kétféle szinű (disznó). 

[BONTAKOZ-IK]. 

meg-bontakozik: a házból, a telekről, a hely- 
ségből elmegy, elköltözik (Székelyföld Tsz. Győrffy 
Iván). 

[Szólások]. Mégbontakozik az üdö: rosszra for- 
dul az időjárás (Komárom m. Kömlőd Nyr. 
XVni.283). 

BONTÓ : kukorica-hántó. Bontók jöttek. Hijja- 
tok estére bontót! (Székelyföld Kiss Mihály). 

1. BONYA: öreganya (Kalotaszeg Nyr. XVI. 
143) [vö. banya], 

2. BONYA: ügyetlen, bámész (Szatmár m. 

Nyr. XL284). 

BÓNYÁL {bonyál Háromszék m. MNy. VI.318; 
Győrffy Iván) : göngyöl ; gondosan beburkol, be- 
takar (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.577; 
XX.431). A fejire ruhát bónyált. A fejit ruhával 
bébónyálta (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. bogyolál, 
bongyol, bonyolgat]. 

BONYOLGAT: göngyölget, burkolgat, takar- 
gat. Bonyolgasd bé jól a subába a gyermeket, 
mett hideg van (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. 
bogyolál, bongyol, bónyál]. 

BOR (bar Moldvai csáng. Nyr. IX.484). 

bor-betegsóg: [tréf.] részegség (Erdővidék Tsz.) 



bor-bíró : a városi korcsmák fölügyelője (Fél- 
egyháza (Nyr. XVn.138). 

bor-bogár: 1. apró legyecske (muszlica), a 
mely leginkább a kénezetlen hordókat lepi el 
(Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839); 2. [tréf.] 
iszákos (Erdővidék Tsz.) ; 3. [tréf.] hivatalos bor- 
vizsgáló (Heves m. Czimmermann János). 

bor-csiszár : [tréf.] iszákos (Erdővidék Tsz.) 

bor-ógetós: pálinka-főzés (Székelyföld Nyr. 
Vin.462). 

bor-fosa: borseprő (Tolna m. Nyr. V.523). 

bor-füge: vörös-szőllő, ribizli (Székelyföld 
Tsz.; Csík m. Csík-Madaras Nyr. XIX.527). 

bor-iszák: részeges (Szeged Nyr. VI1.235). 

boriszákos : cv (Göcsej Nyr. XIV.167; Budenz- 
Album 162). 

bor-ízü {bor-ézü Gömör m. Nyr. XVUI.454; 
bür-üzü Kolozs m. Szucsák Nyr. XVIII.575). 

bürüzü-alma: borízű alma (Kolozs m. Szucsák 
Nyr. XVin.575). 

bor-kedvű: kissé becsípett, spicces (Három- 
szék m. Nyr. IV.561). 

bor-korcsolya : 1. azon fa-készülék, a melyen 
a boroshordót a kocsiról a földre s a pince tor- 
kából le a pincébe csúsztatják (Zala és Győr 
m. Bódiss Jusztin); 2. borhoz való sütemény 
(a melyre a bor ,c8Úszik') (Dunántúl, Alföld 
Szinnyei József). 

bor-kút:l. [tréf.] iszákos ember (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XIV.285) ; 2. savanyú- víz (Kapnikbánya és 
vid. NyK. 11.374). 

bor-szőUő: szőUö (Háromszék m. Vadr. 415). 

bor-tőtike: hosszúkás, alul tölcsérrel ellátott 
sajtár, a melyen át a bort a hordóba eresztik 
(Somogy m. Nyr. Xn.335). 

[bor- vada]. 

borvada-piz : az a borravaló, a melyet szőllök 
adása-vevésekor a hegybíró szokott kapni (Pest 
m. Tinnye Nyr. Vn.39). 

bor-vállu = bor-tőtike (Somogy m. Nyr. XII. 
335). 

bor- villa: midőn eggy lábnál is hosszabb csa- 
pokat hagynak a szőllőtőkén (Kecskemét Nyr. 
XIX.46). 

bor-viz: savanyú-víz (Erdély Szinnyei József; 
Székelyföld Tsz. Nyr. XXI.520; Győrffy Iván). 

borvizes: savanyúvizes. Borvizes bor: sava- 
nyúvízzel kevert bor (Szilágy-Somlyó Nyr. XVI. 
238; Erdély Szinnyei József). 

bor-zsufa: borleves (Debrecen Nyr. VII.91). 

borba-körte: borban főtt körte (Gömör m. 
Nyr. XVni.459; Rimaszombat Nyr. V.271). 



163 



BORBAT— BORDODZ-IK 



BORDUL— borítós 



164 



BORBÁT: 1. gyors, serény, szorgalmas (Szé- 
kelyföld Tsz.; Háromszék m. Tsz.; Brassó m. 
Hétfalu Felméri Lajos ; Brassó m. Tatrang Nyr. 
11.476; Brassó m. Bácsfalu Nyr. III.523; V.122). 
A lassan-csárdást es onnyan borbáton járja, mind 
a kerékforgót (Brassó m. Hosszúfalu Nyr. XXII. 
238); 2. fecsegő (Erdővidék Nyr. Vin.142). 

BORBÉLY (barbé Veszprém m. Szentgál Nyr. 
in.89; Somogy m. Visnye Nyr. XVn.285; Gömör 
m. Nyr. XVin.454 ; barbi Repce mell. Nyr. XX. 
366; Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI.144). 

BORBOLYA (borboja) : egérfar kú fú (Csík m. 
MNy. VI.369; Háromszék m. Kiss Mihály). 

BORBÓL YÓ (Brassó m. Bácsfalu Nyr. III.523; 
borbolo Székelyföld Tsz. ; borboló Brassó m. Hét- 
falu Győrffy Iván): csobolyó, légely (laposas 
hordócska, a melyben a mezei munkások az 
ivóvizüket tartják). 

BOROS: savanyú lé, korpa-cibere (Moldva, 
Klézse Nyr. IX.428). 

BORCSA (borcá): bor, borocska (Szlavónia 
Nyr. V.61. 63). 

BORDA; takácsborda, a szövőszék rámája 
(Győr Nyr. XI.382; Gömör m. Serke Nyr. XIX. 
45 ; Szatmár m. Krassó Nyr. XVI.335 ; Udvarhely 
m. Olasztelek Nyr. XV.384). 

[Szólások]. Nem haggya bordába vásznát: se- 
rény, ügyes (Szatmár m. Kömörő Nyr. XIV.90). 

borda-haj (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 
325; Szatmár m. Krassó Nyr. XVI.335; borda- 
héj Székelyföld Kiss Mihály): a szövőszékben 
azon járom-alakú szerkezet, a mely a karfákról 
csüng le s a melybe a borda belé van helyezve. 

borda-láda : a szövőszéknek eggy része (rohr- 
blatt) (Rábaköz Nyr. XV.286; Győr Nyr. XI.382). 

[BORDÁS]. 

bordás-leves: csigatészta-leves (Mátra vid. 
Nyr. XXII.240). 

BORDÉLY {bordéj Moldvai csángóság Nyr. 
in.3; bordí Moldvai csángóság Nyr. X.203 ; 
burde [?] Székelyföld Tsz. ; burdé Székelyföld Nyr. 
V.515; Kiss Mihály, Győrflfy Iván; Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos; burdéj Háromszék m. 
Kovászna Butyka Boldizsár): hitvány kunyhó, 
viskó, putri. 

BORDICA: járom bélfája (középső lapos fája) 
(Székelyföld Tsz.; Arany-Gyulai NGy. m.245; 
Udvarhely m. Kiss Mihály, Dézsi Mihály; Udvar- 
hely m. Olasztelek Nyr. XIII.578; Udvarhely 
m. Száldobos Nyr. IV.42; Csík m. Nyr. VI.471 ; 
Győrffy Iván) [vö. 1. bérce]. 

bordica-furu : vminemű fúró (Udvarhely m. 
Olasztelek Nyr. XIV.288). 

BORDÓDZ-IK: ágyban hever, szunyától (Fertő 
mell. MNy. in.406).. . , . 



BORDUL : fordul. Bele-bordul (Fehér m. Szol- 
gaegyháza Nyr. IV.44) [vö. borul, fordul]. 

BORÉK: burok, boríték. A borékja levelemnek 
[nemes-levelemnek] egy katona-béles (Debrecen, 
Nyitra Erdélyi J. Népd. és mond. 1.243) [vö. 
burok, 2. bürök]. 

BORGÓ : kukorica-szár (Pest m. Virág-Peregh 
Király Pál). 

BORHOLY (porhó): acerina cernua (Bereg 
m. Nagy-Dobrony Hermán 0. Halászat K.) 

[BORI]. 

Bori-bácsi: asszonyos hajlamú, természetű 
férfi (Szatmár m. Nagybánya Nyr. Xm.577). 

BORICA: eggy régi csángó tánc (Brassó m. 
Zajzon Nyr. in.326). 

[BORÍT]. 

[Szólások]. Jól (v. rosszul) borít a háló: jól 
(v. rosszul) fogódzik meg benne a hal (Szeged 
Hermán 0. Halászat K.) 

meg-borít (halat) : az áradás után álló vizek- 
ben vesszős hálót (milyen a csibék, libák borí- 
tója) csap rá a halra (Tisza-Földvár Hermán 0. 
Halászat K.) 

BORÍTÉK {borájték, borájték [?] Hont m. Visk 
Nyr. V.478; XII.336. gyermekversikében). 

[BORÍTKOZ-IK]. 

bé-boritkozik (az üdő): beborul (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

neki-boritkozik (az üdő) : cv (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

BORÍTÓ {borító Baranya m. Csúza Nyr. 
XVni.46; borittó Udvarhely és Csík m. Győrffy 
Iván; burétó Göcsej Nyr. XIIL256; buréttó Keszt- 
hely Hermán 0. Halászat K. ; buritó Soprony 
m. Tsz.): 1. borító, burétó, buritó: vesszőből font, 
alul széles, fölül szúk nyílású tágas kosár, a 
mely alá a baromfiakat rekesztik (Soprony m. 
Tsz.; Göcsej Nyr. Xin.256; Balaton mell. Tsz.) ; 
2. borító, buréttó: tapogató (halfogó eszköz: ab- 
roncs-keretre vont nyeles v. nyeletlen háló, 
mely olyan kosárhoz hasonlít, a minővel a tyú- 
kokat szokták borítani; sekély vízben a halász 
majd ide, majd oda borít, azaz tapogat vele, a 
menekülő hal a hálóba ütődve érezteti jelenlé- 
tét; sokszor az egész vesszőből van fonva) 
(Keszthely Hermán 0. Halászat K. ; Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.46); 3. borító, borittó: kerek 
alakú fa-doboz v. döbön, a melybe túrót, ordát, 
hájat, sót stb. eff. szoktak útra v. mezőre tarisz- 
nyáim (Székelyföld GálfiFy Sándor; Udvarhely 
és Csík m. Győrffy Iván; Csík m. Nyr. VI.471). 



[BORÍTÓS], BORITTÓS 

föld Nyr. XIV.47). 



borító 3. (Székely- 



165 



borított— BORJÚ 



BORKAZAS— BORONA 



166 



[BORÍTOTT]. 

boritott-szekór : egész borítékú szekér (ellen- 
tétben a kóboros-szekérrel, a melynek két oldalt 
leleplezhető ablaka van) (Háromszék m. Vadr.) 

BORITOZ-IK {borittoz-ik) : borul, felhőzik 
(Székelyföld Gálffy Sándor ; Háromszék m. MNy. 
VI.234. 318; NyK. ELIT; Vadr. Győrffy Iván). 
Esmég boriftozik az ég, nemsokára és az esső 
(Székelyföld Csaplár Benedek). 

BORITVÁNYOS: sűrű bokros (árok, völgy) 
(Háromszék m. MNy. VI.318; Győrffy Iván). 

[BORJ]. 

borj-verób : eggy verébfaj (Veszprém m. Nyr. 
11.134). 

BORJAS, BORJÚS {burusz Moldvai csáng. 
Nyr. IX.483). 

[BORJASUL, BORJÚSÜL] {buruszol, buruszúl 
Moldvai csáng. Nyr. IX.483. 531) : borjazik. 

[BORJÁSZ], BORNYÁSZ : borjú-pásztor (Szat- 
már vid. Tsz.; Heves m. Névtelen 1840). 

BORJAZ-IK, BORJTJZ-IK [borgyaz Baranya 
m. Csúza Nyr. XVIII.286 ; bornyazni Somogy ni. 
Sima Nyr. XIX.380 ; bornyudz-ik Székelyföld 
Győrffy Iván; bornyuz-ik Deés Nyr. XII.94). 

[BORJAZÓD-IK], BORNYAZÓD-IK: elletik. 
Milyen idős ez a borjú? Ót hónapos; februárba 
bornyazódott : jött a világra (Eger Nyr. XVIII.25). 

BORJÚ {baorgyú Somogy m. Szólád Nyr. 
Vin.326; bérgyu Vas m. Hegyhát Nyr. 1.467; 
V.219; borgyu Soprony m. Nyr. Xn.382; Soprony 
m. Csepreg Nyr. IV.562; Soprony m, Horpács 
Nyr. VL122; Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVH. 
184; Repce mell. Nyr. XX.368; Zala m. Nyr. 
XX.238; Göcsej MNy. 11.409; Őrség Nyr. VIL322; 
XII.381 ; Somogy m. Nyr. III.454 ; Somo^ m. 
Szöke-Dencs Nyr. 111.141. 275; Somogy m. Adánd 
Nyr. VI.335; FÖlső-Somogy, Balaton mell. Nyr. 
VII.475; Baja Nyr. Xn.378; borgyú Somogy m. 
Nemes-Déd Nyr. VIII. 525; Baranya m. Bélye 
Nyr. XVin.46; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.67; Fölső- 
Bácska Nyr. Xn.217 ; Gömör m. Sid Nyr. XVHI. 
456; bornya' Gömör m. Nyr. XVIII.454 ; bornyau 
Apátfalva Nyr. V.384; bornyu Debrecen Nyr. IX. 
163; Székelyföld Nyr. Vm.217; bornyú Eszter- 
gom Nyr. IX.542; Cegléd Nyr. ni.329; Szentes 
Nyr. VI.42; VIII.331 ; Debrecen Nyr. n.464; 
IV.135. 282; Palócság Tsz.; Nagy-Kúuság, Sz. 
Imre Nyr. Vn.l80; Gyöngyös Nyr. III.332; Gö- 
mör m. Hanva Nyr. XVIII.456; Rimaszombat 
Nyr. VI.83 ; Gömör és Torna m. Tsz. ; Udvarhely 
m. Nyr. III.554 ; IV.227 ; buru Moldvai csángóság 
Nyr. IX.491). 

[Szólások]. Mé'gfordü benne' a borgyu: megbé- 
kül (Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVII. 184). 

borjú-csorda: ökörcsorda (Csongrád m. Nyr. 
VI.373). 



[bornyú-kötól]. 

[Szólások]. Bornyú-kötelen van: [tréf.] nem sza- 
bad a feleségét elhálnia (Bihar m. Márki Sándor; 
Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. IX. 134). 

BORKÁZÁS : [gyermekjáték] (Eggy deciméter 
hosszaságú és szélességű hengeralakú fadara- 
bot eggy gyerek a kör közepén bottal a kezében 
őriz ; a többi gyerekek a kör szélén eggymástól 
bizonyos távolságban állanak, szintén bottal a 
kezükben, eggy-eggy kis lyuk mellett. Most ütni 
kezdik az őrző fadarabját, hogy a kör kerületén 
kívül legyen, s annál könnyebben üthessék to- 
vább; de a kör szélén állóknak ügyelniök kell, 
nehogy az őrző a botját valamelyik lyukba be- 
tegye, mert akkor az illető lessz a pásztor) 
(Háromszék m. Nyr. XIX. 186). 

[BORNYASZTÓ] {borny aszta"): borzasztó. Bor- 
nyászta ' náty forga" sze' (Gömör m. Runya Nyr. 
XIX.525). 

BOROGAT : lop. Biz ö kéme borogatott a szöl- 
löbe es, a pincébe es, de még a házba es (Szilágy 
m. Nyr. IX.181). 

1. BORÓKA {buroóka Palócság Nyr. XXII.32). 

2. BORÓKA: a sásnak pelyhet eresztő fás 
virágszára (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII. 

527). 

BORÓKÁS : borozás után gyöngélkedő (katzen- 
jammer-es) (Veszprém m. Szentgál Nyr. III.89). 

1. BORONA {barána, bárána Baranya m. 
Mecsekhát Thomaer Ignác 1841 ; báránya Bara- 
nya m. Patacsvidék Csaplár Benedek ; báránnyá 
Baranya m. Nyr. XrV.142; barona Soprony m. 
Repce mell. Nyr. 11.517; XX.366; Pápa „Nyr. 
XVI.527; beránna Dunántúl MNy. V.98; Őrség 
Nyr. XV.574; beránnya Hetes vid. Nyr. 11.44; 
berena Debrecen Nyr. IX.162; Szatmár m. Pató- 
háza Nyr. XVni.431; Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. X.325; Bereg m. Bereg-Rákos vid. Pap 
Károly; Szolnok-Doboka m. Nyr. XVn.315; Szé- 
kelyföld Tsz.; berena Szilágy m. Nyr. VII.381; 
borna Székelyföld Tsz. Kiss Mihály, Győrffy 
Iván; Háromszék m. MNy. VI.244; bórna Szé- 
kelyföld Nyr. XV.472; brána Göcsej Nyr. 11.473; 
Xn.94. 234; Xm.309; bránna Dunántúl MNy. 
V.98; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XV.574). 

2. BORONA {berena Bihar m. Fúrta vid. Nyr. 
IV.43; Hajdú m. Nádudvar Nyr. Vin.234; Debre- 
cen Nyr. IX.206; Csaplár Benedek, Kóssa Albert; 
Szatmár m. Nagy-Károly Szinnyei József; Szi- 
lágy m. Nyr. XIV.576 ; Belső-Szolnok m. Horgas- 
patak Nyr. XI.478; berena Hajdú m. Földes Nyr. 
Vn.234; borna Székelyföld Tsz.; Udvarhely m. 
Olasztelek Nyr. Xin.578; XV.336; Háromszék 
m. MNy. VI.209. 244; Nyr. IV.561; Kiss Mihály; 
Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár; bórna 
Székelyföld Nyr. XV.472; borona Göcsej Nyr. 
XVn.508; Őrség Nyr. in.479; Szilágy m. Nyr. 
Vn.381; IX.565; Zilah Nyr. XIV.286; Csík- 
Gyergyó Kiss Mihály; Bukovina Nyr, VI.472): 



167 



BORONÁL— BOROSOD-IK 



BOROSOZ-IK— BORSETA 



168 



1. berena, borna, bórna, borona: (fenyú- v. tölgy-)fa- 
szál, gerenda, épületfa (Göcsej Nyr. XVII.508; 
őrség Nyr. 111.479; Belső-Szolnok m. Horgas- 
patak Nyr. XI.478; Székelyföld Tsz.; Nyr. XV. 
472; Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XV.336; 
Háromszék m. MNy. VL244; Nyr. IV.561 ; Három- 
szék m. Kovászna Butyka Boldizsár ; Csík-Gyer- 
gyó Kiss Mihály ; Bukovina Nyr. VI.472) ; 

2. berena, berena, borona: deszka-kerítés, palánk 
(Bihar m. Fúrta vid. Nyr. IV.43 ; Hajdú m. Föl- 
des Nyr. Vn.234; Hajdú m. Nádudvar Nyr. 
Vin.234; Debrecen Nyr. IX.206; Csaplár Bene- 
dek, Kóssa Albert; Szatmár m. Nagy-Károly 
Szinnyei József; Szilágy m. Nyr. Vn.381 ; IX. 
565; XIV.576; Zilah Nyr. XIV.286). 

borona-fa {berena-fa, berenye-fa Bodrogköz 
Hermán 0. Halászat K. ; borna-fa Háromszék m. 
Nyr. IV.561 ; Kiss Mihály): 1. borona-fa, borna-fa: 
gerenda, épületfa (Göcsej MNy. n.409; Három- 
szék m. Nyr. IV.561 ; Kiss Mihály) ; 2. berena-fa, 
berenye-fa = apacs (Bodrogköz Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

boma-kert : gerenda-kerítés, korlát (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

berena-szál : fenyű-szál (a tutajban) (Mármaros 
m. Csaplár Benedek). 

BOBONÁL {baranyai Baranya m. Nyr. 11.184; 
bárónál Baranya m. Bélye Nyr. XV.425 ; berenál 
Ugocsa m. Nyr. VIII.425; bornál Csík-Sz.György 
Nyr. X.330; bornál Székelyföld Nyr. XV.472). 

el-boronál (el-bornál) : elleplez, elszinel, eltus- 
sol (igazságot, hiányt), kiszépít (hibát, rút dol- 
got) (Székelyföld Kiss Mihály; Csík-Sz.György 
Nyr. X.330). 

[Szólások]. Elboronáli (elbaronáli) a halottat: 
eltemeti (Baranya m. Csúza Nyr. XVni.477; 
Baranya m. Bélye Nyr. XV.425). 

[BOEONÁS]. 

boronás-épület: eggymásra rakott gerendákból 
épített és sárral betapasztott épület (Göcsej MNy. 
n.409). 

[BOBONÁZ], BBÁNÁZ: boronál (Göcsej Nyr. 
Xn.l88; XIV.450). 

BOBONÁZAT: gerendázat (Göcsej MNy. II. 
409). 

BOBONGAT (Hegyalja, Bodrog-KeresztúrNyr. 
V.329; Székelyföld Győrfify Iván; Udvarhely m. 
Keresztúr vid. Vadr. 347. 348; boringat Gyön- 
gyös-Oroszi Nyr. XIII.478) : borogat. Uton-utfélén 
üstöt borongatnak (Hegyalja, Bodrog-Keresztúr 
Nyr. V.329). Útfélen üstököt borongatnak (Udvar- 
hely m. Keresztúr vid. Vadr. 348) [találós mese ; 
=- vakondtúrás]. 

BOBOS : ittas (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 
46; Székelyföld Kiss Mihály). 

BOEOSOD-IK: ittasodik (Erdővidék Tsz.). 



BOBOSOZ-EK: cv. A legényök megborosoznak 
(Pest m. Szeremle Nyr. XVI.505). 

BOBOSTA {borostya Fölső-Somogy, Balaton 
mell. Nyr. Vin.431): 1. kefe, takács-kefe (Zala 
m. Tűrje Bódiss Jusztin; Somogy és Baranya 
m. Tsz.; Pápa vid. Matics Imre; Győr m. Nyr. 
XI.382; Heves m. Nyr. 1.281 ; Orosháza Nyr. IV. 
382; Torontál m. Magyar-Ithabé Nyr. Vni.478; 
hely nélkül Nyr. XIII.95); 2, meszelő (Baranya 
m. Tsz.). 

BOBOSTYÁN {barisnya Göcsej MNy. 11.409; 
bruscsin Sárospatak? Eger? Nyr. XVn.526; bu- 
rusnyán Udvarhely m. Dézsi Mihály): orgona- 
bokor, -virág (Kolozsvár Szinnyei József; Kolozs 
m. Szucsák Nyr. XVII1.575; Csík m. Tsz.). 

BOfeOSZLÁN: cv (Tolna m. Nyr. VI.230; Szé- 
kelyföld Kiss Mihály; Csík m. MNy. VI.369; 
Háromszék m. Dézsi Mihály), 

BOBOZ {borz-ik Somogy m. Balaton mell, 
Nyr. XVI,477). 

be-boroz: becsíp, megittasodik (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. Xni.527). 

BOBS {boss Palócság Nyr. XXn.32; Karancs 
vid. Nyr. XXI.477 ; Szolnok-Doboka m. Domokos 
Nyr. Xn.278; Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV. 
42). Boss: (többnyire) paprika. J"óféle boss: bors 
(Palócság Nyr. XXn.32). 

bors-fenyű {boss-fenyő) : boróka-fenyű (Három- 
szék m. Győrffy Iván). 

bors-fü: csombord (Somogy m. Tsz,), 

[bors-hún]. 

borshimes : szőttes neme, a melyből a székely 
asszonyok a^iztalnemút készítenek (Háromszék 
m, Vadr.). 

bors-kupec : kiskereskedő, szatócs (Kecskemét 
és vid. Czimmermann János). 

[bors-őrlő], börsöUü : sótörő mozsár (Zala m. 
Hetes Nyr. n.44). 

[boss- tartó]. 

[Közmondások]. Ojan mérges, mind a boss-tartó 
(Háromszék m. Vadr.) 

[bors-törő], boss-törő (Székelyföld Kiss Mihály ; 
besterő Brassó m. Tatrang Nyr. 11.476; besterö 
Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.478 ; frösfóVő Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839; Szalonta Nyr. 
Vffl.430; Szüágy m. Nyr. VI.473; Brassó m. 
Hétfalu Nyr. XVI,478; böstörü Göcsej Nyr, XIH. 
307; Őrség Nyr, IV,521; Xn,381; bösztörü[f] 
Őrség Tsz.; vö. Nyr. Xn.381): fa- v. cserép- 
mozsárka. 

borsért-járó : virgonc leány (Moldva, Klézse 
Nyr. IX.429). 

BOBSÉTA: félselyem (Marcal mell. Acsády 
Sándor). 



169 



BORSIKA— BORUL 



BORULÁS— BOSPOR 



170 



BOESIKA: 1. gyalogfenyú, boróka (-fenyú, 
-bogyó) (Szatmár vid. Nyr. Vin.523 ; Székelyföld 
Tsz. MNy. VL174; Nyr. V.376; Kiss Mihály; 
Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár); 
2. saturea hortensis (Nógrád m. Nyr. IV.71). 

BORSÓ {barsó Székelyföld Tsz.; Maros- és 
Aranyosszék Kiss Mihály ; borsu Őrség Nyr. IV 
521 ; bosró Karancs vid. Nyr. XXI.477 ; bossó 
Nógrád m. Litke Nyr. IV.334; Rozsnyó vid 
Nyr. XVn.476; Rimaszombat Nyr. XVn.525 
Ugocsa m. Fertős-Almás és vid. Nyr. IX.230; 
Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. IX.427 ; Udvar- 
hely m. Száldobos Nyr. IV.42; Háromszék m. 
Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVin.527; 
boss"ó Palócság Nyr. XXII.32). — Borsó, borsu: 
bab, paszuly (Dunántúl Nyr. V.128; Vas m. 
Őrség Nyr. IV.521; Xn.381 ; Balaton mell. 
Tsz.; Keszthely vid. Nyr. VL523; Somogy m. 
SzőUős-Györök Nyr. XXn.238; Mátyusfölde Nyr. 
XVn.478). 

BOBSOS {borsós Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
IX.142; bossos Palócság Nyr. XXIL32; Három- 
szék m. Vadr. 493a): 1. borsos: házaló olasz 
V. horvát, a ki áruit a hátán hordja (Zala m. 
Gelse és vid. Nyr. XV.572; Zala m. Szepezd 
Nyr. XVn.144); 2. borsós: összefont zsebkendő- 
nek göbös végével való ütés (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. IX. 142); 3. borsos: drága (Szeged 
Csaplár Benedek; Csallóköz Szinnyei József; 
Csík m. MNy. VI.369) ; 4. borsos : nehéz. A nád- 
vágás is borsos lesz (Fehér m. Velencei-tó mell. 
Nyr. XVn.430). 

bossos-csuka : fagyökerű növény (Három- 
szék m. Vadr. 493a.) 

borsos-fű : a marha húsának a füle felöl való 
része, füle töve (Szatmár-Németi XIV.277). 

[BORSÓS]. 

borsós-hús : a disznó torka-aljának laza húsa 
(Zemplén m. Nyr. XH.382). 

BOBSOSKA: mézes-kalács, mézes-báb (Zalám. 
Nyr. ni.27; Pannonhalma Nyr. Xn.l87; Csalló- 
köz Csaplár Benedek; Fölső-Csallóköz Nyr. VIII. 
93 ; Pozsony m. Nyr. III.27 ; Pozsony m. Tárnok 
Nyr. Vni.142; Palócság Tsz.; Mátyusfölde Nyr. 
XIX.288). 

BORSOSKÁS ; 1. mézeskalácsos,bábsütő (Csalló- 
köz Csaplár Benedek) ; 2. drága (Szeged Csaplár 
Benedek). 

BORTA: odvas v. kivájt fatörzzsel béllelt 
és kővel födött mezei kút (Szolnok-Doboka m. 
Kovács Dezső) [vö. burtuka]. 

BORUL {buró Hont m. Kővár vid. Nyr. XVI. 
381; XVII.42; burő Palócság Nyr. XXI.364; 
bűről Palócság Nyr. XXII.32 ; búrul Vas m. Őri- 
Sz.Péter Nyr. III.432; Göcsej Nyr. XIV.454; 
Hetes, Dobronak Nyr. IIL319.473) [vö. borául]. 



möjöget terijje. Ollan ámotlan vaok, majnem ebu- 
rulok a lábomru (Hetes, Dobronak Nyr. III.319). 
Az üstökös csillag ászt jegyzi, hogy éburul a világ 
(Göcsej Nyr. XIV.454). 

[Szólások]. A látásom elborút (Nógrád m. Nyr. 
Xn.279). 

le-borul: lefordul. Szürke lóról leborula (Ud- 
varhely m. Vadr. 67). 

BORULÁS {bundás Erdővidék Tsz.): 1. boru- 
lás : [tréf. mondják nagyon barna, fekete emberre :] 
Nini, ahun gyün egy nagy borulás (Tisza-Dob 
Nyr. XX.192); 2. burulás: elmerülés (Erdővidók 
Tsz.). 

BORÚS {borhús Balaton mell. Tsz. ; Ormány- 
ság. Drávafok Nyr. 11.473). 

BORZA: laza, pl. a boglya v. a petrence. 
[Nagy testű, de puha, gyenge .emberre is mond- 
ják:] Millen ménkű nagy ember az Istuk, mégis 
csak negyvenöt kila! — Ja, borza az ember! {Zala 
m. Hetes Nyr. XIX.575). 

BORZAS {borzos Brassó m. Hosszúfalu Nyr. 
XXn.284; borzos Székelyföld Nyr. XV.472; boz- 
zas Székelyföld Nyr. V.175; bozzos Udvarhely m. 
Nyr. IX.39; Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.42). 

BORZASZT : borzol. Szőrét borzasztani (Belső- 
Somogy Nyr. n.306). 

borzasztó (Ennellék Nyr. 



BORZASZTATO 

V.425). 

[BORZÍT]. 

fel-borzltt : fölborzol (Székelyföld Kiss Mihály). 

BORZOGAT : borzolgat. Borzogatni kezdi arany- 
színű haját (Marosszék, Karácsonyfalva Nyr. VII. 
143). 

BÓSÁL : [?] (Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. 
IX.183)- 

1. BÓSÁS: kapatos, kissé becsípett, spicces 
(Gyöngyös Markovics Sándor) [vö. bozás]. 

2. BÓSÁS: kontyos [?]. Ha tyúkot akarsz ül- 
tetni, az urad szalmakalapjábul rakd alá a tojást, 
és a csirke mind szép bósás lesz (Zemplén m. 
Deregnyő Nyr. V.326) [vö. bótyás]. 

[BOSO]. 

boso-Dora ^- bodor-Eva (Ipoly völgye. Kővár 
vid. Nyr. XVI.381). 

BOSONYÁZ: csavarog, kószál (Torda Nyr. 
XVIII. 184 ; Kanyaró Ferenc ; Udvarhely m. Szál- 
dobos Nyr. IV.42). 

el-bosonyáz : elmegy, elvándorol. Elbosonyázott 
Kolozsvárra (Torda Kanyaró Ferenc). Elbosonyáz- 
tok lakni innen (Torda Nyr. XVIII. 184). 

el-borul {e-burul, é-burul): fölfordul. Eburut, I BOSPOR {bocspor Szombathely vid. Erdélyi 
hab-burullon e, uk-kö nekijjé, illen gyelé's nap mét ' J. Népd. és mond. 1.122): 1. húshoz való mártás 

8ZINNYEI : UAOTAB TÍ.JSZÓTÁB. lg 



171 



B08P0R0S— BOSZTAN 



BOSZTÁNYOS— BOTL-IK 



172 



(Abauj m. Jászó Nyr. IX.478); 2. vastagétel 
burgonyából súrúre főzve (Rozsnyó Nyr. VIII. 
235). 

BOSPOBOS: tojás vagy maradék-pecsenye 
fűszeres savanyú lével elkészítve (Dunántúl 
Csaplár Benedek; Bácska Nyr. 11.447; IIL458; 
Debrecen, Nyitra Erdélyi J. Népd. és mond. 
1.242) [vö. bocskoros-tojás]. 

bosporos-ló: hosszú lére eresztett tokány 
(Székelyföld Győrfify Iván). 

BOSZA : öregapa (Kalotaszeg Nyr. XVI. 143). 

BOSZOBXÁNY {baszorka Hetes, Dobronak 
Nyr. n.467; baszorkán Őrség Nyr. Vn.272 ; 
boszorka Békés m. Új-Kigyós Nyr. IV.233). 

boszorkány-pille: halálfejú lepke (Vas m. 
Sorok meU. Nyr. XXn.144). 

boszorkány-tej: [növény] (Zemplén m. Szür- 
nyeg Nyr. X.823). 

BOSZOBÓ: férfi-boszorkány (Haranes vid. 
Nyr. XXI.477). 

BOSSZANKOD-IK {boszonkod-ik Székelyföld 
Szinnyei József; Erdővidék Tsz.) 

, BOSSZANT {boszint Repce mell. Nyr. XX.865 ; 
Őrség Nyr. XII.381; Veszprém m. Deveeser 
Nyr. XVni.478; Tolna m. Nyr. V.523; boszont 
Gömör, Hont, Nógrád m. Király Pál ; Gyöngyös 
Nyr. XXI.214; bosszint Baranya m. Csúza Nyr. 
XVin.46). 

[ki-boszint]. 

[Szólások]. Kiboszintotta magát: kicsinosította 
magát (Veszprém m. Nyr. VIII.224). 

BOSSZANTÓ: szedett tunika, turnúr, far- 
dagály (Szeged Kálmány L. Szeged népe I. Be- 
vezető Xn. 1. ; Kálmány Lajos) [vö. segg-bosszantó]. 

BOSSZÚ {bujszu Hargita vid. Vadr. 95 ; busszu 
Udvarhely m. Fehér-Nyikó mell. Vadr. 114; 
buszú Székelyföld Kiss Mihály; Udvarhely m. 
Száldobos Nyr. IV.42; Háromszék m. Vadr.; 
Háromszék m. Kis-BorosnyóNyr.XVI.47; Csíkm. 
MNy. VI.369; Moldva, Klézse Nyr. V.192; IX. 
483): bosszúság (Székelyföld Kiss Mihály; Moldva, 
Klézse Nyr. V.192). Szeress, rózsám, akit tetszik, 
nekem boszúmra nem esik; én szeretek, a kit 
tetszik, neked mind boszúdra esik (Székelyföld 
Arany-Gyulai NGy. III. 153). Neköm örömömre, 
másnak bujszujára{E&TgitSi vid. Vadr. 95). Valami 
buszú érte az arrát, azétt tözzsöli (Székelyföld 
Kiss Mihály). Világ buszujára (Háromszék m. 
Vadr. ; Csík m. MNy. VI.369). 

[Szólások]. Buszút üz vélem (Székelyföld Kiss 
Mihály). Cák á bosszút üzi neköm; turkos-turkig 
vágyok vele (Szlavónia Nyr. V.65). 

BOSZTÁN: 1. konyhakert, veteményes kert 
(Török-Becse Nyr. IX.92; Torontál m. Padé és 
vid. Kálmány L. Szeged népe 11.243); dinnyés 



kert (Déli-Bácska Nyr. XL88); 2. úri-tök (Moldvai 
csáng. Nyr. X.203) [vö. Nyr. XI.88; XXn.171]. 

bosztán-mag : tökmag (Csík m. Nyr. XVIH. 
239). 

BOSZTÁNYOS: konyhakertész (Torontál m. 
Padé Kálmány L. Szeged népe 11.184). 

BOSZTIHÓ, BOSZTOHÓ: esetlen, ügyetlen, 
buta (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839). 
Nagy bosztohó: nagy mihaszna, idomtalan kamasz 
(Székesfehérvár Nyr. VII. 138). 

BOSZVÁNY : kalács, a melyet a férjhez ment 
leány a fonóházhoz visz, a melybe leány-korá- 
ban járt (Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.381). 

BOT" {bat Moldvai csáng. Nyr. IX.484). 

bot-nyelv. Nem tudok én botnyelven: [tréf.] 
németül v. tótul (Pest m. Tsz. ; Sáros, Zemplén, 
Abauj m. CzF.) 

botra-tekercs : dorongfánk, kürtöskalács (Csal- 
lóköz Csaplár Benedek; Csallóköz, Bacsfa Nyr. 
XVI.47; Székelyföld Kriza; Csík m. Derzsi Mózes). 

BÓTA: fenyúfa- víztartó (tréfás nevén: vizes 
tarisnya) (Háromszék m. Nyr. IV.561). 

BOTÁZ, BOTÁZ-IK : tévelyeg, botorkál, tén- 
fereg (Székelyföld Csaplár Benedek; Kiss Mihály ; 
Háromszék m. MNy. VI.318; Vadr.; Győrífy Iván). 

bé-botáz[ik] : bevetődik, bebotlik. Bébotázott 
ide hezzánk (Székelyföld Kiss Mihály). 

belé-botázik : belebotlik, akaratlanul beleártja 
magát (vmibe) (Háromszék m. Vadr.) 

BOTHÁL : (össze-vissza) hány-vet, földöntöget 
(Székelyföld Kriza; Udvarhely m. Firtosalja 
Nyr. VI.324; Háromszék m..Vadr.). A lábán is 
csak élig ál, mindönt éssze-vlssza bothál (a részeg 
ember) (Udvarhely m. Vadr. 52). 

BOTI: cottus gobio (Erdővidék Hermán 0. 
Halászat K.) [vö. botos-kölönte]. 

BOTIKA (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.304; botyika 
Nógrád m. Nyr. VI.134): botocska. 

BOTIKÓ: cv (Csík m. Csík-Sz.György Nyr. 
X.330). 

BÓTKA: topán, topánka (Palócság Tsz.) 

[BOTL-IK]; 

be-botlik: bevetődik, véletlenül bemegy vhová. 
Té'nnap a szomszéd bebotlott hozzám (Csallóköz 
Szinnyei József). 

el-botlik : elvetődik, véletlenül elmegy vhová. 
Éccé'r megén ébotlottak az erdő felé (Veszprém 
Nyr. Vni.330). 

meg-botlik: teherbe esik (leány) (Udvarhely 
m. Fehér-Nyikó vid. Nyr. XVIII.52o). 



178 



BOTLÓ— BOTOS 



BOTOSASZ— BOZSIK 



174 



1. BOTLÓ: a kapunyílás közepén levő vastag 
cövek, a melyre a becsukáskor a kapuszárnyak 
sarkát fölteszik (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.28o). 

2. BOTLÓ (Hernád völgye Nyr. XVII.566; 
Bódva mell. Hermán 0. Halászat K. ; bútoló-fa, 
Ipoly mell. Hermán 0. Halászat K.): zurboló-fa 
(rúd, a végén talpszerűen reászegezett bőrdara- 
bokkal; a halaknak a kövek, bokrok, kakás, 
gyékényes közül való kizavarására szolgáló szer- 
szám). 

botló-háló ■^^--'- bokor-háló (Kopácsi Hermán 0. 
Halászat K.) 

BOTLÓL: a botlóval a halat rejtekhelyéből 
kizavarja s a bokor-hálóba v. varsa-hálóba be- 
kergeti (Bódva mell. Hermán 0. Halászat K.) 

[BOTLOTT]. 

botlott-hús : döglött marha húsa (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

BOTLÓZ -- bottól (Hernád völgye Nyr. XVH. 
566). 

BOTOG: dologtalanul ide s tova jár, téb-láb 
(Udvarhely m. Vadr.) 

eló-botog: renyhén, kelletlenül előáll, előjön, 
előbotorkál (Székelyföld Győrffy Iván). 

BOTÓKA (botoka Székelyföld Tsz.) : botocska, 
almatörő bot (Háromszék m. MNy. VI.364). 

BOTOLÁS: botozás, bottal ütögetés (Udvar- 
hely m. Vadr. 94). 

BOTOLÓZ-IK : cammog. Nem botolózik é á 
szentegyházba? (Szlavónia Nyr. V.U). 

BOTOR: hebegő, akadozó nyelvű (Marcal 
mell. Acsády Sándor). 

BOTOBÁSZ-IK: botorkál (Mátra vid. Nyr. 
XXn.240). 

BOTORKÁL: keresgél [?] (Kecskemét Nyr. 
VII.376). 

1. BOTOS: 1. csősz, mezőpásztor (Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839) ; 2. a halászbokor 
főembere (Kopácsi Hermán 0. Halászat K.). 

botos-kölönte : eottus gobio (Erdővidék Her- 
mán 0. Halászat K.) [vö. boti, butikó]. 

2. BOTOS: pézsma-virág (Székelyföld Tsz.). 

3. BOTOS: 1. szőrből, gyapjúból, szúrposztó- 
ból, nemezből készült nagy, meleg cipő v. csizma 
(Szentes Nyr. VnL187; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
285; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.142; Nyitra m. 
Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 1841; Hont 
m. Ipolyság Nyr. XIX.45; Nógrád m. Tolmács 
Nyr. XVIIL48; Gömör m. Hollók Imre; Rima- 
szombat és vid. Nyr. X.87; XV.383 ; Csík-Gyergyó 
Győrffy Iván); 2. harisnya (Baranya m. Okorág 
Király Pál; Alsó-Baranya, Pellérd Nyr. XI.238; 
Debrecen Nyr. III.563; Zelizy D. Debrecen le- 
írása 272; Csík m. Madaras Nyr. XIX.527). 



BOTOSÁSZ: botos-kölöntét szigonyoz (Egy- 
házas-Oláhfalu Hermán 0. Halászat K.) 

BOTOSÁSZÓ: 1. botos-kölöntét szigonyozó 
halász; 2. szigony, a mellyel a botos-kölöntét 
szúrják (Egyházas-Oláhfalu Hermán 0. Halá- 
szat K.) 

BOTOSKA: kézi balta (Keszthely Nyr. XI.237). 

BOTRÁNGOL (Kapnik vid. Nyr. 11.278). 

bé-botrángol : bebotorkál (Kapnik vid. Nyr. 
11.182). 

BOTRÁNKOD-IK : botorkál, lábatlankodik 
(Veszprém Nyr. Vn.375). 

BOTRÁNKOZ-IK : vétkezik Biz, uram, sokat 
botránkoztam (Göcsej Tsz.) 

[BOTROGYI]. 

botrogyi-hajnal : késő reggel [Botrogy bereg- 
megyei helység] (Szabolcs m. Besenyőd Nyr. 
Xn.47). 

BOTROMÁSZ: ügyetlen, botor, hülye (Bala- 
ton mell. Tsz.; Tolna m. Sár-Sz.Lőrinc Nyr. 
in.l77) [vö. batramoskod-ik], 

BÓTYÁS : kontyos. Bótyás tyúk (Szatmár Nyr. 
X.476) [vö. 2. bósás]. 

1. BOZA: kölesből készült sörféle ital, a mely- 
lyel a kunok még e század harmadik évtizedé- 
ben is éltek (Hasznos Mulatságok 1826. 48. 51. 
52. sz.; Nyr. XVII.93. 140. 179). 

2. BOZA: fa revessége (Heves m. Névtelen 
1840). 

1. BOZÁS (Gömör m. Nyr. XVII. 140; Mis- 
kolc vid. Nyr. XVH.93; bodzás Szatmár vid. 
Nyr. VIIL523 ; XVn.223): ittas, becsípett, jókedvű 
az italtól. 

2. BOZÁS: 1. reves (fa) (Heves m. Névtelen 
1840) ; 2. visszás, facsaros rétegű s azért egye- 
nesen nem hasítható (fa) (Gömör m. Nyr. XVH. 
140). 

BOZLÁN: L levágott v. letörött és a földön 
megszáradt leveles ág (Székelyföld Tsz. NyK. 
X.326; Nyr. XVII.417; Kiss Mihály); 2. kóróján 
megaszott késői hitvány sarjúdohány (Székely- 
föld NyK. X.826; Kiss Mihály). 

BOZOGÁNCS : bojtorján (Veszprém m. Mező- 
Komárom Király Pál). 

BOZÓT {bozut Zala m. Hetes Nyr. 11.372). 

[BÓZSA]. 

bózsa-bogár : vörös -szárnyú kerti poloska 
(Somogy m. Nyr. XX.430). 

BÓZSIK : pénzhordó madár [ijesztő szó] (Nóg- 
rád m. Tolmács Nyr. XVin.48). 

12* 



175 



BOZSOG— BÖDÖRÖG 



BŐDÖRÖG— BÖGRE 



176 



BOZSOG {bosong Balaton mell. Tsz.): bizseg, 
rajzik, hemzseg (Balaton mell. Nyr. 11.93). Mikor 
a hangyahozsótot mégpiszkálják, akkor a hangyák 
bozsognak (Somogy m. Visnye Nyr. XVII.286). 
Csak ugy bozsogott a sok embertől (Veszprém m. 
Szentgál Nyr. 01.89) [vö. pezseg]. 

BOZSONGÓS: borongós (idő) (Nyitra m. Ma- 
gyar-Soók Nyr. XX.81. 322). 

BOZSONYOG: borong, esőre készül (az idő) 
(Veszprém m. Torna Nyr. XVII.431). 

BŐ (bé Mátyusfölde Nyr. XX.30. 76 ; bej Somogy 
m. Nyr. 11.375; bíjj Fehér m. Nyr. X.186; bü 
Mezőtúr Nyr. Vin.360; Debrecen Nyr. IX.161; 
Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. IX.134). 

bő-eresztő : eresztős, szapora, szemet v. levet 
bőven adó (gabona, szőllő, szalonna stb.) (Három- 
szék m. MNy. VI.318; Győrfify Iván). 

bő-költő (bő-kőtő) : bőven költő (Csallóköz, 
Székelyföld Csaplár Benedek; Háromszék m. 
MNy. VI.318; Győrffy Iván). 

bő-mondó: szájas (Székelyföld Kiss Mihály). 

BÖCÖLÉZ (Somogy m. Nyr. n.375; böcöUész 
Győr m. Tsz. ; Simontornya Nyr. V.230 ; böcölléz 
Székesfehérvár Nyr. Vn.l38; böcölléz-ik Fölső- 
Somogy, Balaton mell. Nyr. Vin.431; böcörész 
Csallóköz Szinnyei József; bötörész Nagy-Kúnság 
Nyr. ni.233; bötyörész Nagy-Kúnság Nyr. III.233; 
XVI. 142) : ingadozva, tántorogva jár (mint a járni 
kezdő kis gyermek, az elgyengült öreg v. a 
részeg ember). 

BÖCÖLŐD-IK: (erős lökéstől) ingadoz (Bala- 
ton mell. Horváth Zsigmond 1839). 

BÖCÖBÖG: tántorog. Böcörög, mint a részeg 
ember (Győr m. Tsz.) 

BÖCSKÖSSÉG: haszontalanság (Moldva, Klé- 
zse Nyr. V.89). 

BÖCSÖK: haszontalan (Moldvai csáng. Nyr 
X.205; Moldva, Klézse Nyr. V.89). 

BÖDE: kis gömbölyű testű, piros hátú bogár 
(coccinella) (Csongrád m. Arany-Gyulai NGv 
n.266). "^ ^ 

[BŐDINT]. 

el-büődint. Elbüödinti magát: elbődül (Rába- 
köz, Beő-Sárkány Nyr. XVII.322). 

BÖDÖC: szalmazsák (Zala m. Alsó-Lendva 
vid. Nyr. Xin.331). 

BÖDÖLŐ: b»don, bödön (pl. liszttartó b.) 
(Kalotaszeg Nyr. XVII.526). 

BÖDÖRÉKÖL: nehezen jár, alig bír járni. 
Mikő én láttam, bödörékölt mán (Torontál m. 
Száján Kálmány L. Szeged népe 11.243). 

1. BŐDÖBÖG: sírdogál, bőgicsél (pl. az el- 
kényeztetett gyermek) (Nagy-Kúnság Nyr. 11.135). 



2. BŐDÖRÖG: bódorog, kódorog, ténfereg 
(Szentes Nyr. Vin.187; Kecskemét Király Pál; 
Orosháza Nyr. VI. 134; Kikinda Arany-Gyulai 
NGy. I.IOO) [vö. bódorog]. 

BÖPÉKEL: ökrendez (Győr m. Tsz.) 

BÖFFENT, BÜFFENT: 1. eggyet vakkant, 
csahint (kutya) (Abauj m. Király Pál; Székely- 
föld Nyr. XV.472); 2. kelletlenül, gorombán 
odavet eggy-két szót (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.142; 
Szabolcs m. Földes Nyr. III.36). Ha kérdi az 
ember, nem szól, csak úgy büffent. Büffents már 
te is vagy egyet! (haragos, durva fölszólítás) 
(Abauj m. Király Pál) [vö. buffan 2.]. 

ki-böflfent: meggondolatlanul kimond, kikoty- 
tyant, (Balaton mell. Tsz.; Fehér m. Nyr. X.187). 

BÖFÖG {befog Székelyföld Tsz.; büfög Kecs- 
kemét Csaplár Benedek). 

BÖGLÉSZ: böngész (Balaton mell. Tsz.) 

BÖGLYÖZ: nyugtalankodik (Csallóköz Nyr. 
1.231). 

BŐGŐ: bükköny (Szatmár m. Nyr. X.430). 

BŐGŐ (Z'ó'áTöro Győr-Sz.Márton Bódiss Jusztin, 
Somogy m., Balaton mell. Tsz.; Kis-Kún-Halas 
Korda Imre; Szeged Hermán 0. Halászat K.) 
1. böggö: az állóbárka orrán az a faragott rész 
mely bőgő fejéhez hasonlít (Szeged Hermán 
Halászat K.); 2. hőggö, bőgő: nagy gereblye 
(Győr-Sz.Márton Bódiss Jusztin; Mezőtúr Nyr. 
IX.479). 

bőgő-gerebje : nagy gereblye (Arad m. Mai- 
láthfalva Nyr. Vin.238). 

bőgő-tarisnya : síró-rivó gyermek (Székely- 
föld Nyr. XV.472). 

BÖGÖCS: bögöly (Duna-Pentele Király Pál). 

BÖGÖLY {bégéj Székelyföld Kriza ; bőgő Fehér 
m. Boglár Király Pál ; bögöj Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.285; Korda Imre; bögöly Somogy és Baranya 
m. Tsz.; bögü Vas m. Őrség Tsz.) 

bögöj-fejű (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 285; 
Korda Imre ; bögő-fejü Kis-Kúnság Nyr. III.564) : 
nagyfejű. 

böggő-szömű : kidülledt szemű (Kecskemét 
Nyr. VII.376; X.380). 

BŐGÖZ: széles nagy gereblyével (vö. bögö- 
gerebje, bőgő 2.) gereblyél (Győr m. Bőny Nyr. 

BÖGRE {bégre Palócság Nyr. XXI.309; Abauj 
m. Szikszó Király Pál; Gömör m. Nyr. XVIII. 
423; Gömör m. Alsó-Balog Nyr. XVII.524; Eger 
és vid. Nyr. XVn.429; XVni.l9; bődre Erdély 
Nyr. XVII.229; bőgőre Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVI.283. 431; börge Dunántúl Nyr. V.263; gébre 
Hont m. Nyr. V.426; Hont m. Páld Nyr. XIV.575; 
Komárom m. Für Nyr. XVIII.528; Érsekújvár 



177 



BÖGRIKE— BÖK 



BÖKE— BÖLCSŐ 



178 



Nyr. VIII.282; göhre Kőhidja, Komárom Király 
Pál; Palócság Tsz.) 

[Szólások]. Mázos a hörgéje: fösvény, a ki rit- 
kán és keveset főz (Dunántúl Nyr. V.263). 

[BÖGRIKE], BÉGRIKE: bögrécske (Nógrád 
m. Nyr. VI.134). 

BÖGYÖRŐ (Pápa vid. Matics Imre; Alföld 
Nyr. XIII.192; Szatmár m. Lanka Gusztáv 1842; 
hegyerö Alföld Nyr. XIII.192; Háromszék m. 
MNy. VI.317 [itt hegyező áll, de nyilván sajtó- 
hiba] ; Győrffy Iván ; hegyörö Ipoly völgye, Kővár 
vid. Nyr. XVI.380) : faszoeska (leginkább gyerme- 
keké és szárnyas állatoké). 

BÖHÉNY : szarvasmarha gyomra, bele (Göcsej 
MNy. 11.409). 

BÖHŐ : lármás, nagyhangú, otromba beszédű 
(Csongrád m. Szentes Nyr. XVI.94; Orosháza 
Nyr. IV.330). 

BÖHÖNYE : nagy, kövér, hájfejú ember (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.285) [vö. behéma]. 

BŐHŐS: 1. nagybélú, nagyehető; 2. potrohos 
(Pannonhalma vid. Bódiss Jusztin). 

BÖJT (bűt Veszprém m. Szentgál Nyr. 111.89 ; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.47; Alföld Nyr. 
1V.328; Szeged Nyr. VII.235; Torontál m. Szőreg 
Kálmány L. Szeged népe III.129; Bács m. Baj- 
mok Nyr. Vn.520; Szentes Nyr. VI.380; Bihar 
m. Pocsaj Nyr. VL519; Debrecen Nyr. IX. 161; 
Szatmár-Németi Nyr. XV.516; Zemplén m. Szür- 
nyeg Nyr. XIX.236; Abauj m. Nyr. IV.323). 

bőjt-eleség : böjti eleség (Háromszék m. MNy. 
VL318). 

[böjt-fogadó] (beöjt-fogadao Mátra vid. Nyr. 
XXII.240): hamvazó szerda. 

böjtfogadó-szerda : hamvazó szerda (Heves 
m. Névtelen 1840). 

BÖJTELES (Háromszék m. MNy. VL318; böj- \ 
teles Somogy m. Tsz. ; Heves m. Névtelen 1840 ; : 
Bars m. Csaplár Benedek; Székelyföld Csaplár j 
Benedek, Győrffy Iván ; hoteles Nógrád m. Pabó \ 

András 1841): bőjtös, böjti (eledel). 1 

i 

BÖJTÖL {hütöl Alföld Nyr. IV.328; Cegléd ''■■ 
Nyr. n.516; Szeged vid. Nyr. in.320; Bihar m. í 
Er-Keserú Nyr. V.177; Debrecen Nyr. IX.266; 
Züah Nyr. Xn.375; &MÍ^<7 Veszprém Nyr. VII.428). 

[BŐJTÖLŐS], BŰTŰLÖS: bőjtös (Szolnok- '' 
Doboka m. Nyr. XVn.316). 

BŐJTÖS {bütes Maros-Torda m. marosi alsó- j 
járás Ravasz Árpád). j 

I 

1. BÖK: göcs, bog, domború kinövés élőfák i 
oldalán (Székelyföld Kriza) [vö. göb], \ 

2. BÖK [ige] {bük Baranya m. Csúza Nyr. ! 
XVn.185; XVni.47). ; 



1. BŐKÉ (Balaton mell. Hermán 0. Halászat 
K. ; büké uo.): leuciscus rutilus. 

2. BŐKÉ: horgas, görbe (Erdővidék Tsz.). 

BÖKÉKÉL: ökrendezik, hányási ingertől há- 
kog (Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. bokákol\. 

[BÖKKED, BÉKKED]. 

fel-bökked, fel-békked: bökkenve fölmozdul 
(az étel a gyomorból) (Székelyföld Kiss Mihály). 

ki-bekked: cv (Székelyföld Kiss Mihály). Ki- 
bekkedem miatta: undorodom, émelyeg a gyomrom 
(Háromszék m. Vadr. 50oa.) [vö. kibeké'd-ik]. 

[BÖKKEDÉS]. 

kibekkédés: utálat, irtózat. Kibekkedés nézni 
is (Háromszék m. Vadr.). 

BÖKKENÉS: tétovázás, cstiggedezés (Erdő- 
vidék Tsz.). 

BÖKKENŐ : föltűnő (Fölső-CsaUóköz Nyr. VIIL 
93). 

BÖKKENT : pálcát v. rudacskát úgy hajít el, 
hogy a végére esve tovább bukfencezik (Három- 
szék m. Vadr.) [vö. böktet]. 

BÖKKENTYŰ: bökkenő. Ennek a dolognak 
másutt van a bökkentyüje (Kapnik vid. Nyr. 
n.l82). 

BÖKLE : alburnus lucidus (Komárom Hermán 
0. Halászat K.). 

BÖKÖDŐS : bökős, öklelődzni szerető (pl. 
bika) (Göcsej Nyr. XIV.166; Budenz-Album 160). 

BÖKÖRÖL: böfög (Szolnok-Doboka m. Nyr. 
XVn.381). 

BÖKÖS: göbös, göcsös, bogos (pl. fatörzsök) 
(Szüágy m.? Nyr. XIV.576). 

BÖKTET = hökkent (Székelyföld Tsz.). 

[BÖLCSEL]. 

el-bölcsel. Elhölcseli: elokoskodja, elvitatja 
(Székelyföld Csaplár Benedek; Háromszék m. 
MNy. VI.323; Győrffy Iván). 

le-bölcsel (le-hőcsel): okoskodva ledisputál, 
letanácsol, lebeszél (Háromszék m. MNy. VI. 
337; Győrffy Iván). Nem szeretem szóba állani 
vélle, met minyát leböcseli az embert (Háromszék 
m. Nyr. IV.402). 

[BÖLCSES],BŐCCSES: bölcs (Kecskemét Nyr. 
IX.376). 

BÖLCSKÖD-IK (böcsköd-ik) : elbizakodva, hen- 
cegve, sértőleg beszél (Székelyföld Győrffy Iván; 
Bukovina Nyr. VI.472). 

BÖLCSŐ {bőcsü Csík m, Csík-Madaras Nyr. 
XIX.527; hücsü Nógrád m. Nyr. IV.142). 



179 



BÖLEK— BÖMBÖLÖG 



BÖMBÖS— BÖNGÉZ 



180 



bőccső-háló: kávás, kanálhoz hasQiiló válto- 
zata a farkashálónak (Udvarhely m. Uj-Székely, 
Nagy-Küküllő m. Héjasfalva Hermán 0. Halá- 
szat K.) 

bőcső-növendók : csecsemő (Szlavónia Nyr. 
V.ll). 

BÖLEK: tuskó (Somogy m. Nyr. XIX.287), 

BÖLIN: cigányhal (Beregm. Munkács és Bereg- 
Rákos vid. Pap Károly). 

BÖLLENKÉD-IK, BÖLLÖNKÖD-IK: 1. ellen- 
kezik, pörlekedik, civakodik (Somogy m. Tsz. 
Nyr. XII.472 ; Somogy m. Szöke-Dencs Nyr. Hl. 
140); 2. ingerkedik (Göcsej Tsz.; Somogy m. 
Csurgó Nyr. XXI.47 ; Baranya m. Tsz. ; Pest m. 
Gyömrő Pap Károly; Jász-Nagykún-Szolnok m. 
Túrkeve Nyr. V.227). Ne böllönköggy avval a 
kutyává, mer mögharap (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
285); 3. mérgelődik. Sose böUenkéggyék annyit, 
komámasszon (Veszprém Nyr. Vn.474) ; 4. gondol- 
kozik, tusakodik, ügy elböUönködött azon a dogon, 
még se tolatta el (Baranya m. Csúza Nyr. XVni. 
47). 

BÖLLÉR {bellér Makó Nyr. VII.163; IX.377; 
Székelyföld Tsz.) : 1. disznó-ölő (nem tanult hentes) 
(Győr m. Bőny Nyr. XV.383; Fehér m. Vaál Nvr. 
XVin.573 ; Somogy m. Nyr. n.375 ; Baranya m. 
Csúza Nyr. XVin.47; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
285; Kecskemét Nyr. IV.284; X.380; Makó Nyr. 
VII.163; IX.377; Rimaszombat Nyr. XV.383); 
2. marhákkal kereskedő ember, csiszár, kupec 
(Bánság Csaplár Benedek; Székelyföld Tsz.; 
Háromszék m. Ko vászna Buty ka Boldizsár); zsib- 
vásáro8[?] (Székelyföld Tsz.). 

BÖLLÉRESKED-IK: disznókat öl. Sokat böllé- 
reskedett a télen : sok disznót leölt a télen (Győr 
m. Bőny Nyr. XV.383). 

[BÖLLÉBKÉD-IK], BELLÉRKED-IK : csere- 
berél, ad-vesz (marhát) (Székelyföld Tsz.; Há- 
romszék m. Kovászna Butyka Boldizsár). 

BÖLŐKE : levágott kissebb fának földből kiálló 
törzse, tőkécske, tuskócska (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.; Vas m. Bögöte Nyr. XVI.92). 

[BÖLÖM]. 

bölöm-bika : bolondító csalmatag (Veszprém 
m. Csetény Nyr. V.426). 

BÖLÖNCS: összegomolyodott vmi, pl. ruha 
aljához v. állat szőréhez tapadt és csomósán 
megszáradt sár, ganéj (Háromszék m. MNy. VI. 
318. 357; GyőrflFy Iván). 

[BŐM]. 

bőm-bika : bölömbika. Bömbölsz-e még, te böm- 
bika? (Háromszék ra. Vadr. 360). 

BÖMBÖLÖO : bömböl. Új-Szögedön de sok ágyú 
bömbölög (Torontál ra. Szöreg Kálmány L. Sze- 
ged népe m.50). 



[BÖMBÖS]. 

bömbös-bika : bölömbika. Bömbölsz mán megint, 
te bömbös-bika! (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XII. 
379). 

BÖMHEC (Pannonhalma vid. Bódiss Jusztin; 
bömhéc Vas m. Kemenesalja Tsz. ; bömhesz Pan- 
nonhalma vid. Bódiss Jusztin; bümhec Rábaköz 
Bódiss Jusztin): 1. bömhéc: pocak, feneketlen 
gyomor (Vas m. Kemenesalja Tsz.); 2. bömhéc, 
bömhesz, bümhec : hasas, pocakos, potrohos (Rába- 
köz, Pannonhalma vid. Bódiss Jusztin) [vö. bömhéc]. 

BÖMHETT: 1. nagybélü, nagyehető; 2. pot- 
rohos (Pannonhalma vid. Bódiss Jusztin ; Soprony 
m. Kisfalud, Nagy-Miháli Nyr. XXI.475). 

BÖNCSŐ: a fenékhorog hosszában minden 
tizedik horog után kötött kissebb süllyesztő-kő 
(Szeged Hermán 0. Halászat K.) [vö. csömbő], 

BÖNCSÖLÉK (Győr m. Tsz. ; böncsölék Csalló- 
köz Csaplár Benedek): összegomolyodott vmi, 
pl. ruha aljához v. állat szőréhez tapadt és 
csomósán megszáradt sár, ganéj [vö. bincsalék, 
csömbőlék]. 

BÖNCSÖLGET: szájában forgat (Háromszék 
m. MNy. VI.318. 358; Vadr.; Győrffy Iván) [vö. 
csömbölyget]. 

BÖND: töltés, víz ellen emelt gát (Mohács 
Király Pál). 

BÖNDÉSZ: oktondi, ostoba (Göcsej Tsz.). 

BÖNDÖLY (Nagy-Kőrös Király Pál; Szeged 
Tsz. ; böndö Dunántúl Nyr. V.128; böndsö Dunán- 
túl Nyr. V.128; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285): 
ritkaszemű szőllőfürtöcske. 

BÖNDÖLYÖZ: böngész (Nagy-Kőrös Kii-ály 
Pál). 

[BÖNDÜL]. 

el-böndül: zúgva, dongva elröpül [?]. Úgy föld- 
höz vágta a kanalat, hogy a szemem mellett elbön- 
dült (Csallóköz Nyr. 1.231). 

BONG: fürt, szőUőfürt (Balaton mell., Fehér 
m. Zámoly Király Pál; Győr m. Bőny Nyr. XIV. 
526; Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. Vin.94). 

BÖNGE (Dunántúl Tsz.; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.285; XVn.91; Kecskemét Nyr. XVn.223; 
benge Vas és Bars m. Nyr. XVII.137; benge Szen- 
tes Nyr. XVn.222; Hont m. Nyr. VI.181): olyan 
gyümölcs, a melyet szedéskor v. szüretkor a 
szedő a fáján v. a tőkéjén felejtett. Bönge (benge) 
szőllö, dió, körte, alma, kukorica, burgonya. 

BÖNGÉSZ (bengész Palócság Nyr. XXI.309; 
XXn.32). 

BÖNQET: dübörög [?]. Bönget utánunk a sze- 
kér (Csallóköz Nyr. 1.231). 

BÖNGÉZ (Kecskemét Nyr. XVn.223; bengéz 
Kecskemét Erdélyi J. Népd. és mond. 1.258; 



181 



BÖNTÖRKÖD-IK— BÖRHÉS 



BŐRKE— BÖSTÖRKÖD-IK 



182 



Békés m. Király Pál ; Kassa vid. Nyr. XVn.238 ; 
béngéz Palócság Nyr. XXI.419; XXII.32; bengéz 
Nógrád m. Rimóe Nyr. VI.273): böngész. 

BÖNTÖRKÖD-IK: [?] (Csallóköz Nyr. 1.231). 

BŐNYE : nyúlós, zsírszerú hús (Szeged Csap- 
lár Benedek). 

BÖNYÖRGÉS : sírva v. erőltetett sírással való 
kérés, panaszolás (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
X.288; Katona Lajos). 

BÖNYÖRÖG: sírva v. sírást erőltetve kér, 
panaszol (gyermek) (Szatmár m. Nagybánya Ka- 
tona Lajos). 

BŐR {bör Bereg m. Dercén Nyr, XX.431 ; bűr 
Soprony és Győr m. Nyr. VII.273; Veszprém m. 
Nyr. VI.422 ; Veszprém m. Csetény Nyr. V.426 ; 
Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.283 ; Mezőtúr Nyr. 
Vm.360; Szeged Nyr. VIII.234; Debrecen Nyr. 
VI1.189; IX.161; Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
IX.132). 

bőr-cigár: szivar (Bukovina Nyr. VI.472). 

bür-harang: hírhordó, pletykázó, pletyka-ter- 
jesztő (Alföld Nyr. IV.328). 

[bőr-híd]. 

bőrhidáz: a vékony, még ropogós jég hátán 
csúszkálva keresztül szaladgál (Érsekújvár Nyr. 
VIL40; XIX.457; XX.322). 

bőr-horgoló : szűcs-szerszám, a mellyel a bőrt 
puhítják (Székelyföld Tsz.). 

bőrjánoskod-ik: részegeskedik. (Bőr János 
részeges ember volt) (Moldva, Klézse Nyr. V.89). 

bőr-kolomp (Hódmezö-Vásárhely Nyr. 11.367 ; 
bür-kolomp Szeged Nyr. V1I.235) ^ bőr-harang. 

bőr-madár (ftor-waííar Palócság Nyr. XXII.32): 
denevér (Esztergom vid. Nyr, XIX.239 ; Hont m. 
Nyr. VL181). 

bőr-szivar : szivar (Kolozsvár Szinnyei József; 
Kolozs m. Szucsák Nyr. XV11I,575; Udvarhely 
m, Nyr, VII,324; Bukovina Nyr, VI,472), 

BÖRCÖL: megúz, meghág (Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.) 

1. BÖRCÜL : kérődzik (Vas m. Hegyhát Nyr, 
1.467), ^ 

2, BÖRCÜL : botot úgy hajít el, hogy a föl- 
det a végeivel váltakozólag érintve bukfencez- 
zék (Vas m. Sztrokay Antal). 

BÖRDÖL: gázol (Bereg m. Munkács és Bereg- 
Rákos vid. Pap Károly), 

BÖRHE: szúk szabású daróc parasztnadrág 
(másképp: harisnya) (Erdővidék Tsz,) 

BÖRHÉS: törekes (Göcsej Nyr. 11.473). 



1. BŐRKE {bürke Nagy-Kanizsa Király Pál; 
bürke Soprony, Vas, Zala, Somogy, Veszprém, 
Fehér, Komárom m. Király Pál ; Tolna m. Csapó 
Dániel; Marcal mell. Acsády Sándor): szalonna- 
bőr (Balaton mell., Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Fehér és Veszprém m. Király Pál). 

bőrke-sajt, bürke-sajt: disznósajt (Veszprém, 
Fehér, Komárom m. Király Pál). 

2, BŐRKE: párhagyma (Székelyföld Tsz.) 

BÖRMICŰL : dörmög (Baranya m. Ibafa Nyr, 
XX.46), 

[BŐRÖDZ-nC]. 

bé-bőrödzik: 1. beheged, beforr (seb) (Szé- 
kelyföld Tsz, Kiss Mihály) ; 2. hártyaszerű réteg- 
gel bevonódik (tej, kása, kocsonya, bor) (Gyön- 
gyös Nyr, IX,332; Székelyföld Kiss Mihály). 

[BŐRŐL]. 

meg-bőröl {meg-börel Háromszék m. MNy. 
VL340): megver (Székelyföld Nyr. XV.472 ; 
Háromszék m. Győrffy Iván). 

[BÖRÖML-IK]. 

össze-börömlik : összekeveredik (Alsó-Bara- 
nya, Pellérd Nyr. XI.382), 

[BŐRÖS]. 

bőrös-pecsennye : disznósült, a melynek a 
szélén kis szalonnaréteg van (Csongrád Nyr, 
IX.89). 

BÖRTÖNYÖS: börtön-őr (Baranya m. Ormány- 
ság Nyr. 1X.284). 

BÖRZE (Győr m. Csécsény Nyr. XIL236; 
börzö Balaton mell. Tsz.): kenderföldön a nyö- 
vés után ott maradt és a lábán megszáradt 
apró kender v. letörött, letaposott kenderhulla- 
dék; kender alja, utolja [vö. bé'rzéne]. 

BÖRZIKE: magos kender apróbb szálaiból 
kötött csomó (Göcsej MNy, V.152). 

BÖRZÖN : földi bodzából égetett szeszes ital 
(Hont m. Nyr. IV. 174). 

BÖRZÖNKE: cxd (Hónt m, Nyr, IV.174), 

BÖSKE, BÖSZKE : szerető (Torontál m. Szá- 
ján Kálmány L, Szeged népe 11,199; Kálmány 
Lajos), 

BŐSÖRÉL: [?] (Székelyföld Tsz.) 

BÖSÖVÉNY: sima bürök mogyorónyi gyö- 
kere, a melyet — eggy-két levelét meghagyva — 
salátának öntenek (Székelyföld Tsz.) 

BÖSTET: fürkészve jár-kel (Orosháza Nyr. 
IV.330). 

BÖSTÖRKÖD-IK: 1. zsémbel, csöröl-pöröl, 
pörpatvarkodik, házsártoskodik (Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.; Zala m. Szepezd Nyr. XVII.144; 



183 



BÖSTÖRÖG-BÖZSÖRÍKEL 



BRAHA— BRUNCLIK 



184 



Somogy m. Csurgó Nyr. XXI.47; Fehér m. Nyr. 
IX.284; Székesfehérvár Nyr. VIL138; Komá- 
rom m. Nagy-Igmánd Nyr. VnL94); -2. inger- 
kedik (Vas m. Sorok mell. Nyr. XXII. 144 ; 
Veszprém m. Pápa Nyr. XVI.527; Baranya m. 
Mecsekhát Thomaer Ignác 1841) [vö. peszter- 
ked-ik]. 

BÖSTÖRÖa : cv) (Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 
144 ; Baranya m. Ormányság Nyr. 11.278). 

BÖSZME : faragatlan, goromba, buta (Vas m. 
Kemenesalja, Balaton mell. Tsz.) 

BÖSZMETT, BŰSZMETT : 1. böszmett: ostoba, 
bámész (Zala m. Gelse és vid. Nyr. XV.572); 
2. büszmett: duzmadt, kedvetlen (Csallóköz Csap- 
lár Benedek). 

BŐSZŐB: boszorkány [szelídebben kifejezve] 
(Székelyföld Győrffy Iván). 

[BŐSZÜL]. >».. 

beló-bŐBzül: belebolondul, erősen beleszeret 
(Székelyföld Tsz.) 

BÖTÖN-IK {ki-bödönt Torontál m. Száján 
Kálmány L. Szeged népe 11.118): bukkan. Egy- 
szer megint elébe bötönik az a nagyszakálú ősz 
öreg ember (Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 
11.400). Alighogy kibötönt a födbü ez a pántlika, 
mingyá möglepte a bóka (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XrV.285). Mikor az mögszületött, abba az órába 
kibödönt éty kis fa a kertbe (Torontál m. Száján 
Kálmány L. Szeged népe 11.118). 

BÖTÖNET (Veszprém Nyr. XV.384; betűnet 
Balaton mell. Tsz. ; bütünet Zala. m. Szepezd 
Nyr. XVIL144): hiba. Te mindenbe biitüneté't 
talász (Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 144). 

BÖTYKÖS: peckes, rátartós, kevély. Gryün 
ám haza felé nagy bötykösen (Orosháza Nyr. IV. 
423) [vö. peckes]. 

BÖTYÖG: totyogva, kelletlen lassúsággal jár; 
botorkázik (Heves m. Névtelen 1840; Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XIX.388). 

BŐVELL (boveU): bónek tart (Palócsáar Nyr. 
XXI.360). 

BŐVÍT: tódít. Ki bőviccs: ne tódítsd a dol- 
got, ne hazudj (Székelyföld Nyr. ni.423; Kiss 
Mihály). 

BŐVÍTÉK {bővitték): ruhának bő eresztéke, 
bővített része (Háromszék m. MNy. VI.318 ; 
GyőríTy Iván), 

[BŐVÖS]. 

[Szólások]. Bűvös benne: böviben van, bővel- 
kedik benne (Kapnik vid. Nyr. n.l82). 

BÖZSGED: hemzseg (Székelyföld Nyr. IX. 
426) [vö. pezseg], 

BÖZSÖRÍKEL (gözsörikél): bizsereg (Alföld 
Nyr. XIII.479) [vö. pezsereg]. 



BRÁHA (Szatmár m. Tsz.; Székelyföld Kiss 
Mihály; brága Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI. 144; 
braha Nógrád m. Tolmács Nyr. XV. 143; XVL46): 
1. bráha, brága: sörfőzés után maradt moslék, 
a mellyel a marhákat hizlalják (Szatmár m. 
Tsz.; Székelyföld Kiss Mihály; Brassó m. Hét- 
falu Nyr. XXI. 144); 2. bráha: pálinka-seprő 
(Székelyföld Kriza); 3. braha: a legsilányabb- 
fajta pálinka, zsidópálinka (Nógrád m. Tolmács 
Nyr. XV.143 ; XVI.46). 

BRANCS: pálinka (Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XVI.46). 

BRÉGÓS: öregbéres (Komárom m. gesztesi 
járás Csontosi János). 

1. BRÉGYÓ: édes pálinka (Gyöngyös Nyr. 
IX.332). 

2. BREGYÓ: ringyó (Komárom m. Tata Csap- 
lár Benedek; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.142; Szat- 
már m. Lauka Gusztáv 1842; Kapnikbánya és 
vid. NyK. 11.374). 

BRENCÓ: 1. baranyai magyar (Szlavónia 
Nyr. V.ll); 2. szlavóniai magyar (Baranya m. 
Csúza Nyr. XVni.47). 

BRÉNGÁCS: 1. keskeny szalag, a mellyel 
a leányok a hajfonatjukat összekötik (Nógrád 
m. Tolmács Nyr. XV.143); 2. azon csokor, a 
melyet a parasztleányok elül a pruszlin horda- 
nak (Ipoly völgye. Kővár vid. Nyr. XVI.381). 

BRIDOS: piszkos (Rozsnyó Nyr. VIII.564). 

BRIGACSIN: kötény (Szlavónia Nyr. V.ll). 

BRINDUSKA (Szolnok-Doboka m. Horgos- 
pataka Nyr. XI.478; bindruska Kapnikbánya és 
vid. NyK. 11.373): kökörcsin (colchicum autum- 
nale). 

BRINGA: torokdaganat (Kapnikbánya és vid. 
NyK. n.366. 373). 

BRINGÁS: [a betegen leölt sertés húsáról 
mondják] (Kapnikbánya és vid. NyK. 11.373). 

BRIZLI: a levágott borjúnak vmely része 
(Soprony m. Nyr, Xn.382). 

BRÓNABÚGY : eggy almafaj (Gömör m. Hollók 
Imre). 

BRÓTVAN (Rozsnyó Nyr. VIII.564; brótván 
Kassa Nyr. XVII.482; brótvány Abauj m. Jászó 
Nyr. IX.478): lábas. 

BRŰGAT : búgat (kövecset úgy hajít el, hogy 
búgó hangot ad) (Hont m. Nyr. VI.181). 

BRÚGÓ : cipó (Kecskemét Tsz, ; Rimaszombat 
vid. Nyr. X.87). 

[Szólások]. Már a brúgó csontja sincs: semmi 
sincs belőle (Hegyalja Nyr. VI.425). 

BRUNCLIK: kis ember (Nógrád m. Nyr. IV. 
142). ^ 



18B 



BRUNCSOG— BÚBOS 



BUBOTA— BUCSALOD-IK 



186 



BRUNCSOG: morog, dörmög (Rozsnyó Nyr. 
VIII.235). 

[BRUSZTUJ]. 

brusztuj-lapi = burduj-lapi (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

BÚ {búj Nógrád m. Megyer Nyr. VI. 176). 

[bú-bánat]. 

búbánaskod-lk : búbáuatoskodik, búsul. Nem 
élők, nem halok, csak búbdnaskodok (Torontál m. 
Száján Kálmány L. Szeged népe 11.10). 

bú-fa : szomorú-fűz [?] (Palócság Nyr. XIX.93). 

bú-fej. Bú- feje (bu-feje): szegény feje! szegény! 
(Háromszék m. MNy. VI.318; Győrffy Iván). 

bú-látott [bu-látott Háromszék m. MNy. VI. 
318) : a ki sok bút, nyomorúságot szenvedett 
(Háromszék m. Győrffy Iván). A szegény legény- 
nek búlátott fejére (Pest m. Domony Erdélyi J. 
Népd. és mond. 111.89). 

BÚB ipub Zala m. Nyr. XIV.44; bubh Szat- 
már m. Nyr. XIX.333). — A képem búbja fáj 
(Zala m. Nyr. XIV .44). Fa búbja: fa csúcsa 
(Alsó-Baranya, Pellérd Nyr. XI.382). 

[Szólások]. Bubbon üt: fejbe üt. ügy bubbon 
ütlek, hogy mingyá arrul kódulsz (Szatmár m. 
Patóháza Nyr. XIX.333). 

BUBÁS (Arad m. Pécska Kálmány L. Köszönik 
1.235; bóbas Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. XVII. 
187): bóbitás, kontyos [vö. búbos]. 

BUBLI : gyorsan készült, kontár munka (Szé- 
kesfehérvár Nyr. Vn.l38). 

[BÚBÓL]. 

meg-búbol (mög-bubol) : megver, fejbe ver 
(Somogy m. Nyr. X.476; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.282; Hódmező-Vásárhely Nyr. IX.91). 

BUBOLA : eggyügyű, bamba, hülye (Zala m. 
Gelse Király Pál). 

BUBOR: pacsirta (Nyitra m. Pográny és vid. 
Drnovszky Ferenc 1841). 

BUBOROD-IK: fejbe megyén, fejesedik (a 
káposzta-palánta) (Nyitra m. Pográny és vid. 
Drnovszky Ferenc 1841). 

fel-buborodik : földomborodik (Háromszék m. 
Győrffy Iván). 

BÚBOS {bobos Heves m. Névtelen 1840; Heves 
m. Sirok Nyr. VIII.567; búbos Somogy m. Nyr. 
X.476; Erdővidék Tsz.): 1. búbos: púpos (Erdő- 
vidék Tsz.); 2. búbos, bobos: bóbitás, kontyos. 
Búbos (bobos) tyúk (tik) (Somogy m. Nyr. X.476; 
Heves m. Névtelen 1840 ; Heves m. Sirok Nyr. 
VIII.567); 3. süveg-alakú nagy kemence (Palóc- 
ság Nyr. XXn.32) [vö. bubás\. 

8ZINNYE1 : MAGYAR TÁJSZÓTÁB. 



BUBOTA, BUBUTA : kenyértésztából készült 
pogácsaszerű karácsonyi sütemény (Somogy m. 
Nyr. X.430; Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. III. 
140; Somogy m. Sima Nyr. XIX.380). 

[BÚBOZ]. 

még-búboz (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839 ; mé'g-buboz Pápa vid. Tsz. 142b. ; Székes- 
fehérvár Nyr. VII.187; [meg]guboz Gömör m. 
Tsz.) : megcibál, megver. 

BÚBUL YICSKA: burgonya (Szatmár m. Lanka 
Gusztáv 1842) [vö. bibiricskó]. 

BUC (Székelyföld Tsz.; Brassó m. Hétfalu 
Nyr. V.329; bucc Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI. 
478; Moldva, Klézse Nyr. IX.428): comb [vö. 
bonc, cúb]. 

BUCI: vastag combú (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI.318; Győrffy 
Iván). 

BUCIZ, BUCSIZ: oldalevezös ladikon evez 
(Eszék vid. Nyr. V.270; VnL227). 

BUCKA: ritkás nádas-hely (Fehér m. Velen- 
cei-tó mell. Nyr. XVn.430). 

BUCKÁND-nC: bukfencezik, bukfencet vet 
(Háromszék m. MNy. VI.318. 319; Vadr. 493b). 

BUCKÁNDOZ-IK : cv (Háromszék m. MNy. 
VI.319). 

1. BUCÓ, BOCÓ : 1. bucó: pufók, kövér arcú; 
tömzsi, kövér, vastag (Nyitra m. Pográny és 
vid. Drnovszky Ferenc 1841 ; Nyitra m. Magyar- 
Soók Nyr. XX.322); 2. bocó: ostoba (arc) (Bala- 
ton mell. Nyr. n.93). 

2. BUCÓ (Csongrád, Tisza-Földvár Hermán 
0. Halászat K. ; búcú Torontál m. Szőreg Kál- 
mány L. Szeged népe III.76): aspro vulgáris. 

bucó-keszeg: aspius rapax (Körös-Tarcsa 
Hermán 0. Halászat K.) 

1. BUCOK: aspro vulgáris (Zala-Tapolca Her- 
mán 0. Halászat K.) 

2. BUCOK: egres (Hont m. Nyr. XVin.430). 

3. BUCOK: földben maradt fatörzs, tuskó 
(Tolna m. Nyr. VI.230) [vö. buksz]. 

BUCOROG : gornyadoz, betegeskedik, nyava- 
lyog, szomorkodik, nyöszörög (Győr-Sz.Márton 
Bódiss Jusztin; Somogy és Baranya m. Tsz.) 

BUCSAK: 1. tuskó, vastag tőke (Székelyföld 
Tsz.; Háromszék m. MNy. VI.318; Győrffy Iván); 

2. apró szarvú, rövid lábú, zömök testű szarvas- 
marha (Székelyföld NyK. X.327; Kiss Mihály); 

3. buta ember (Székelyföld Kiss Mihály). 

BUCSÁLÓD-IK (Székelyföld Kriza; Udvar- 
hely m. Agyagfalva Nyr. XVIII. 141 ; Háromszék 
m. Vadr.; MNy. VI.318; Győrffy Iván; Három- 
szék m. Ko vászna Butyka Boldizsár ; Háromszék 

13 



187 



BUCSÉR— BUCSUZÓD-IK 



BUDA— BUDOGTAT 



188 



m. Uzon Erdélyi Lajos; Hétfalu MNy. V.347; 
Moldva, Klézse Nyr. IX.428; bucálod-ik Moldvai 
csángóság Nyr. IX.488; bucsalod-ik Székelyföld 
Nyr. VIII.462; hucsálod-ik Hétfalu Nyr. V.329; 
húcsálod-ík Háromszék m. Nyr. IV.561 ; húcsálód-ik 
Székelyföld Arany-Gyulai NGy. ni.364; Kiss 
Mihály; Csík m. Nyr. VI.471 ; Hétfalu Nyr. XVI. 
478; husálód-ik Moldvai csángóság Nyr. IX.449. 
488 ; huszálód-ik Moldvai csáng. Nyr. IX.488) i 
búslakodik, töprenkedik. 

BUCSÉB (Vas m. Kemenesalja Tsz. ; Somogy 
m. Nyr. XVI.239; Fölső-Somogy, Balaton mell. 
Nyr. Vni.431 ; bucsiér Göcsej MNy. n.409 ; hucsír 
Vas m. Kemenesalja, Balaton mell. Tsz.)r szal- 
mából kötött kosár, a melyben tojást v. lisztet 
tartanak. 

BUCSI: kis hordó, csobolyó (Somogy m. Nyr. 
n.375). 

BUCSKA: bukfenc. Bucskát vet: bukfencet 
vet (Háromszék m. Vadr. 493b.; Győrffy Iván). 

BUCSKÁZ-IK: bukfencezik, bukik (Székely- 
föld Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. MNy. 
VI.318; Gyórífy Iván; Sepsi-Uzon Nyr. VIII.375). 
Keresztül bucskázott a fején. Bucskázott egyet 
(Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III.366. 367). 
Én a fejemén átalbucskázom (Háromszék m. Vadr. 
400). Szaladt a kútra, hanem úgy bele bucskázott, 
mintha ott se lett volna (Székelyföld Aranv-Gyulai 
NGy. ni.409). 

fel-bucakáaik : fölbukik, fölfordul (Székely- 
föld Kiss Mihály; Háromszék m. NyK. III.16). 

meg-bucskázik: megesik, megfattyazik (leány) 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

BÚCSÚ {bocso Erdővidék Tsz.; bócsó Gömör 
m. Hollók Imre; bocsú Udvarhely m. Nyr. IV. 
228; bócsu Székelyföld Kiss Mihály; bócsú Gö- 
mör m. Hollók Imre; bolcsu Székelyföld Győrffy 
Iván; bulcu, bulszu Moldvai csángóság Nyr. IX. 
491; bulcsó Erdő vidék Tsz.) — Búcsú: vásár 
(Göcsej Nyr. XIV.455). 

búcsú-fla (bucsú-fia) : 1. búcsúról hozott aján- 
dék (Szeged, Bánság, Csallóköz Csaplár Bene- 
dek; Heves m. Névtelen 1840); 2. vásárfia 
(Göcsej Nyr. XIV.455). 

[BÚCSÚS], BOCSOS : vallásos (Erdővidék Tsz.) 

buoBus-keresetfa: födött keresztfa (Udvarhelv 
m. Győrffy Iván). 

BÚCSÚZ-IK {bocsozom Erdővidék Tsz. ; bocsu- 
zik Csík m. Gyergyó-Sz.Miklós Nyr. VIII.232- 
bocsúz Brassó m. Hétfalu Nyr. V.329; bócsuzni 
Udvarhely m. Nyr. IV.428; bócsuz-ó, -ás Udvar- 
hely m. Nyr. IV.478; bolcsuz Hétfalu Nyr. XVI. 
478; 6o/csM^-íA Székelyföld Győrffy Iván; bulcsú- 
zik Gömör m. Nyr. XVIII.456). 

BUCSUZÓD-IK: búcsúzik. Keserves könnyek 
közt ők elbucsuzódtak (Udvarhely m. Oláhfalu 
Arany-Gyulai NGy. ni.81). 



1. BUDA: árnyékszék (Fehér m. Ugocsa Nyr. 
X.522; Székelyföld Tsz. Nyr. XV.472; Kiss 
Mihály; Háromszék m. Tsz. Nyr. V.35) [vö. 1. 
budár, budi]. 

2. BUDA : hely, a hol a fát földolgozzák, vág- 
ják és árulják (Török-Becse Nyr. IX.92). 

3. BUDA : vminemú mezei játékhoz való karó 
(Palócság Tsz.) 

4. BUDA: női fölöltő (Szolnok-Doboka m. 
Horgaspatak Nyr. XI.478). 

BUDÁK: eggyügyú, bamba, oktondi, bászli, 
ügyefogyott (Somogy m. Tsz. 30b.) [vö. budakos]. 

BUDÁK: fejsze (Arad m. Majlátfalva Nyr. 

IX.378). 

BÚDÁKOL, BUDÁKOL: bujkál, bujdosik, 
bujdokol; bújósdit játszik (Székelyföld NyK. X. 
327; Kiss Mihály, Győrffy Iván; Háromszék m. 
MNy. VI.234; NyK. EI.IO; Vadr. 417). 

BÜDAKOS == budak (Somogy m. Tsz. 30b.) 

1. BUDÁB [buddr Palócság Nyr. XXU.32) : 
árnyékszék (Veszprém m. Pápa Nyr. XVI.527; 
Bereg m. Pap Károly; Kassa vid. Nyr. XVII. 
238 ; Abauj m., Palócság Tsz. ; Nógrád m. Litke 
Nyr. IV.424; Nógrád m. Rimóc Nyr. VI.273; 
Borsod m. Diósgyőr vid. Nyr. IV.43) [vö. 1. buda, 
budi]. 

2. BUDÁR: újonnan ültetett fiatal szőUö 
(Szeged és vid. Nyr. n.43; Csaplár Benedek). 

3. BUDÁR: szőllőpásztor, szőllő-csősz (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.286 ; Szeged Csaplár Bene- 
dek). 

BUDÁZ : karókkal játszik (Palócság Tsz. 53a) 
[vö. S. buda]. 

BUDBOKA (Győr-Sziget Nyr. XVn.224; Ceg- 
léd .Nyr. XVII.224; budbóka Somogy m. Nyr. 
XVII.224; budoga Baranya m. Tsz.; Baranyám. 
Csúza Nyr. XVin.47; Pécs vid. Nyr. XVn.223; 
búdoga Ormányság Nyr. XVII.224; bugyboka So- 
mogy és Baranya m. Tsz. ; bugybóka Somogy m. 
Nyr. XVII.223. 224; Somogy m. Szőke-Dencs 
Nyr. in.l40; Somogy m. Szőllős-Györök Nyr. 
XVI.45; Tolna m. Nyr. XVn.224 ; butybóka 
Somogy m. Kálmáncsa Nyr. XL238): 1. büdös 
banka; 2. budboka (Cegléd Nyr. XVII.224), bugy- 
bóka (Szent-Endre, Pomáz Nyr. XVII.224): bíbic 
[vö. fostos-budboka], 

BUDDOG: bujkál, lappang (Gömör m. Serke 
és vid. Nyr. XVHI.UO; Heves m. Névtelen 1840). 

BUDI {bugyi Palócság Nyr. XXI.313; Bars m. 
Nyr. X.138; Gömör m. Nyr. XVin.455): árnyék- 
szék (Túrkeve Nyr. in.472; Debrecen Nyr. 
Vn.91; Szatmár m. Nagybánya Nyr. X.135; 
Borsod m. Diósgyőr vid. Nyr. IV.43) [vö. 1. buda, 
1. budár]. 

BUDOGTAT: elmerülj?] (Erdővidék Tsz.) 



189 



BUDOKAL— BUFTI 



BUG— BUÖATO 



190 



BUDOKAL : bújósdit játszik (Háromszék m. 
Kovászna Butyka Boldizsár). 

BUDSI: ivóedény (Baranya m. Ormányság 
Nyr. 1.424). 

BUDULÉK : fából késztilt víztartó edény (Szé- 
kelyföld Nyr. XIV.47) [vö. vatalé\. 

BUFA: 1. pofa (Erdővidék Tsz. — vö. NyK. 
X.327) ; 2. pufók, kövér arcú (Székelyföld 
Andrássy Antal 1843). 

BÜPÁL: hátba ütöget (Fölső-Csallóköz Nyr. 
VIII.93) [vö. dufál, pufáV[. 

BUFALAGOS: pufók, telt képű, kövér, elhí- 
zott (Baranya m. Ormányság Nyr. VII.524; 
Baranya-Sz.Lőrinc Nyr. XVII.335). 

BUFFAN; 1. puffan (Székelyföld Tsz. NyK. 
X.327; Háromszék m. Vadr. 493b.) ; 2. kelletlenül, 
gorombán odavet eggy-két szót. Alig buffan egyet- 
egyet az embernek (Székelyföld Kriza) [vö. böjfent]. 

[BUFFANT]. 

meg-bufifant : hasba v. hátba üt (Háromszék 
m. Vadr. 493b.; Erdélyi Lajos) [vö. még-duffant]. 

[BÜFFANTÓ]. 

buffantó-vas : buzogány (Székelyföld Nyr. 
Xni.510) [vö. diiffantó]. 

BUFFOGATÓ: furkó alakú, kivájt fejű szer- 
szám, a halak beriasztására (Veszprém m. Kenése 
Hermán 0. Halászat K.) 

BÜPLI (Szeged Csaplár Benedek; mufli Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. XIV.475; Sziny érváralj a 
vid. Nyr. XV.189): ostoba, bamba, ügyetlen, 
mamlasz, buksi. 

BUFOG, BÜFFOG: pufog. Biifog a viz a 
fazékban: pufogva forr. Vastagon hufog (buffog) 
a bő forrásvíz: bugyborékolva ömlik. Bufog 
{buffog) a sertés, a kan: disznót jellemző hangot 
ad ki, a mikor búghatnék. Buffog az ember : dúl- 
fúl, dirmeg-dörmög, haragosan jár-kel (Székely- 
föld NyK. X.327; Háromszék m. Vadr. 493b.; 
Király Aladár, Incze Béni). 

1. BUFOL: 1. püföl, dönget (hátba) (Három- 
szék m. MNy. VI.318; Győrffy Iván); 2. lékes 
halászat alkalmával az ajtóléknél a bufolóval 
(buffogatóval) zurbolja a vizet, hogy a halakat 
a hálóba visszariassza (Balaton mell. Tsz.) 

2. BUFOL : pofoz [?] (Erdővidék Tsz.) 

BUFOLÓ {búfonó nép-etimológia) =- buffogató 
(Tihany Hermán 0. Halászat K.) 

BUFTI: 1. pufók, teli képű, duzzadt pofájú 
(Székelyföld Andrássy Antal 1843; [mint csúf- 
név] Háromszék m. MNy. VI.226) ; 2. eggy tompa- 
orrú madár (Székelyföld ? Kapnikbánya és vid. ? 
NyK. 11.374); 3. duzmadt, magában duzzogó, 
bumfordi, akaratos, megátalkodott, konok (Szé- 
kelyföld Kriza). 



1. BÚG (Szeged Csaplár Benedek; Székely- 
föld Nyr. XVn.137; bug Székelyföld Tsz.; Kis- 
Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XV.335 ; búg-ik Szé- 
kelyföld Kiss Mihály; meg-bukoiX [?] Brassó m. 
Zajzon Nyr. ni.224) : párosodik (sertés). Megbúg 
a disznó a kocával (Szeged Csaplár Benedek). 
Megbúgott a gője. Megbúgta a kam. Búghatnék a 
gője (Székelyföld Kiss Mihály). 

2. BÚG {bung Balaton mell. Tsz. ; Horváth 
Zsigmond 1839; Őrség Nyr. XII.381). Bung a 
csiga [midőn az ostorról kieresztik] (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839). Csodálatossan bungott 
az a masina (Őrség Nyr. Xn.381). 

1. BUGA {guba Heves m. Névtelen 1840; 
vö. gubis): 1. apró szarvú (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.285; Szeged Tsz.); szarvatlan (Fertő mell. 
MNy. ni.243; Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 144; 
Göcsej Tsz.; MNy. V.161 ; Balaton mell. Tsz.). 
Guba tehefi: összeálló kisszarvú tehén (Heves 
m. Névtelen 1840). Buga szarvak : eggymás felé 
összehajló szarvak (Bács m. Bajmok Nyr. XVI. 
321); 2. ostoba, buta; sült paraszt (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285; 
Szeged és vid. Nyr. 11.43; Csaplár Benedek). 
Ne gondolja az úr, hogy én olyan buga paraszt 
vagyok (Bács m. Bajmok Nyr. XVI.321) [vö. buta]. 

buga-ködmön : prém telén ködmen (Pécs CzF. 

Nyr. XV.410). 

2. BUGA: 1. gubacs (Somogy és Baranya m. 
Tsz.); 2. némely növények bogos feje, mag- 
tokja, virága: a) len, kender feje, magtokja 
(Őrség Nyr. XII.381 ; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
285 ; Szatmár m. Tsz. ; Csallóköz Csaplár Bene- 
dek; Alsó-Csallóköz, Patonyszél Nyr. XII. 142) ; 

b) mákfej [?] (Csallóköz Nyr. 1.231; XII.142); 

c) napraforgó tányérja (Győr m. Bőny Nyr. XVI. 
143; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285); d) dohány- 
nak ki nem nyílt bimbója (Arüd m. Majláthfalva 
Nyr. VIII.238) ; 3. csomóba kötött len v. kender 
(Szeged Tsz. Csaplár Benedek); 4. szemgolyó 
(Székelyföld Tsz.) [vö. guba, kupa]. 

1. BÚGAT: párosodtat, meghágat (sertést). 
Megbúgattuk a kammal a göjénket (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

2. BÚGAT (bungat Szeged Csaplár Benedek) : 
1. zúgat. Búgatnak a nagy haranggal (a halottnak) 
(Tolna m. Paks Nyr. XVII.425). Újvároson szól 
a harang, búgattyák (Szabolcs m. Balmaz-Ujváros 
Nyr. VII.96); 2. bungat: döngeí (Szeged Csaplár 
Benedek). 

3. [BÚGAT], BUNGAT: búg. Bungat a csiga 
[midőn az ostorról kieresztik] (Balaton mell. Hor- 
váth Zsigmond 1839). 

BÚGATÓ (Csallóköz Csaplár Benedek; bú- 
gattyú Kecskemét Nyr. XIX.46; Kis-Kún-Halas 
Nyr. XIV.286; Hódmező-Vásárhely Nyr. IX.91 ; 
Csongrád m. Mindszent Kis Sándor; bungató 
Balaton mell. Nyr. 11.93): búgó játékszer (mad- 
zagra kötött zsindely v. lénia, a melyet a leve- 
gőben gyorsan körülforgatnak), búgó csiga. 

13* 



191 



BUGAZ— BUGGY 



BUGGYADT— BUGYOG 



192 



[BUGÁZ]. 

ki-bugáz: kiveri a magját (lenuek, kender- 
nek, napraforgónak) (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
285; Zemplén m. Deregnyő Nyr. XII.93). 

[neki-bugáz]. 

[Szólások]. Neki-bugázza magát: [?] (Bihar m. 
Pocsaj Nyr. IX.558). 

BUGÉR: fölvidéki kaszás tót (v. morva, cseh, 
lengyel) (Somogy m. Balaton mell. Nyr. VIII. 
432; XV.469; XVI.477). Oyünnek a hugérok ka- 
száni (Fehér m. Király Pál). 

1. BUQOLYÉK (bugojék): boglyáeska (Három- 
szék m. MNy. VI.318; Vadr.) 

2. BUGOLYÉK (bugojék): 1. búvó lyuk, búvó- 
zugoly (Háromszék m. MNy. VI.318. 321 ; Győrífy 
Iván); 2. rejtekfiók (Háromszék m. MNy. VI.321) 
[vö. dugolyék]. 

BUGRIS, PUGBIS : 1. világtól elmaradt buta 
közpolgár (Rimaszombat vid. Nyr. X.89) ; 2. pa- 
raszt (Székesfehérvár Nyr. VII.138; Szeged 
Nyr. Vn.380; Kálmány L. Szeged népe I. Be- 
vezető VTI. 1.); 3. ostoba, nehéz fölfogású (Vas 
m. Répce-Sz.György Nyr. XVni.480; Nagy-Kőrös 
Nyr. VI.423) ; 4. neveletlen, műveletlen (Székes- 
fehérvár Nyr. VII.138); 5. vásott, rosszindulatú 
(Zemplén m. Nyr. rV.522); 6. nagyfejű (Nagy- 
Kőrös Nyr. VI.423) ; 7. borzas, rendetlen (Ugocsa 
m. Nyr. XV.574). 

fBUGYANOD-IK]. 

mög-bugyanodik: megsavanyodik (tej) (Veszp- 
rém m. Szentgál Nyr. III.183). 

BÜGYBORÉK (bugybarék Kis-Küküllő m. Sző- 
kefalva Nyr. XIV.574; bugyburék Bámág, Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek; bugyburik Fehér 
m. Nyr. X.186; bugyorék Kapnik vid. Nyr. II. 
182): buborék. 

BUGYBORÉKOL (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
IX. 138; Székelyföld Nyr. XV.472; bugyborikol 
Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 142; bugyburékol Bánság, 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek ; bugyburikú 
Fehér m. Nyr. X.186; bugyburíkul WeBz^rém m. 
Csetény Nyr. 111.372): 1. buborékol; 2. bugyog. 

BUGYÉLLA: tárca (Szlavónia Nyr. V.ll). 

BUGYELLÁRIS {pugyiláris Háromszék m. 
Uzon Nyr. IX.40; Háromszék m. Angyalos, Bese- 
nyő, Gidófalva Nyr. XM\l\.hl4:; pigyulárus Nagy- 
Becskerek Erdélyi J. Népd. és mond. 11.188). 

[BÚGYÉRKÁZ]. 

be-búgyórkáz : gondosan beburkolgat, betakar- 
gat. Bebúgyérkászta ér rósz sejöm kendővel a fejit 
(Torontál m. Lőrincfalva Kálmány L. Szeged 
népe ni.l62). 

BUGGY: 1. buborék. Úgy áll, mint vizén a 
buggy: szegény lábon áll, könnyen elbukliatik, 



libeg a jövője (Kecskemét Király Pál). Akár- 
milyen mély viz legyen, ha követ hanyittasz belé, 
buggyot vet (Háromszék m. Arany-Gyulai NGy. 
III.301); 2. dudorodás (ruhán) (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

BUGGYADT : ingoványos (Komárom m. Kürth 

Nyr. XIX. 187). 

[BUGGYAN]. 

l§-buggyan : lepottyan. Lebuggyant a kerek az 
árokba, oszt kidobott a kocsi (Gyöngyös vid. Nyr. 
V.273). 

meg-buggyan. A föld mögbuggyan [mikor sok 
esőt kap] (Arad m. Majláthfalva Nyr. Vm.225). 

BUGGYANT {bugyantom, pl. eggy kocsi szal- 
mát [?]) (Szentes Nyr. Vin.187). 

mög-buggyant : megment (pl. korsót a víz- 
ben) (Nagy-Kőrös Nyr. VI.424 ; Szentes Négyesy 
László). 

BUGGY ANTÓ : lialhólyag (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.47). 

BUGGYOS: dudorodott (pl. ruliaújj), bő, pőtyő- 
gős (pl. nadrág) (Székelyföld Kiss Mihály). 

1. BUGYI: gyermek-bugyogó (Szeged vid. 
Nyr. n.43). 

2. BUGYI: bőbeszédű (Háromszék m. NyK. 
III.IO) [vö. 1. bugyog]. 

1. BUGYLI [budli Torontál m. Monostor Kál- 
mány L. Szeged népe III.lOl): fanyelű bicska 
(Veszprém m. Csetény Nyr. IIL323 ; Halász Ignác ; 
Balaton mell. Tsz. Fábián Gábor 1839; Somogy 
m. Szőke-Dencs Nyr. III. 140 ; Fölső-Somogy, 
Balaton mell. Nyr. VIII.432; Tolna m. Szegszárd- 
Palánk Nyr. XI.527; Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. 
XI.421 ; Tolna m. Paks Nyr. XIX.431 ; Fehér m. 
Nyr. X.189; Fehér m. Velencei-tó mell. Nyr. 
XVn.430; Székesfehérvár Nyr. Xni.477; Közép- 
Baranya Nyr. IV.236; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
286; Kecskemét Nyr. X.380; Félegyháza Nyr. 
V.35. 373; Bács m. Nyr. XVI. 144; Bereg m. 
Pap Károly). 

bugyii-bicska {budli-bicska Csanád m. Puszta- 
Földvár Kálmány L. Koszorúk 11.213): cvd (Halas 

Nyr. XX.478). 

[2. BUGYLI]. 

bugyii-nadrág: zsákszövetből varrt nadrág, 
a milyet a napszámosok szoktak viselni (Kecs- 
kemét Nyr. X.380). 

1. BUGYOG {bugyag Szolnok-Doboka m. Do- 
mokos Nyr. XI.335; gugyog Székelyföld Kiss 
Mihály): 1. bugyog: gagyog (Háromszék m. Tsz.). 
Méjenjól bugyog a kicsi fia! (Székelyföld Nyr. 
XV.472). Né bugyogj: ne lármázz! (Szeged vid. 
Nyr, 11.369) ; 2. bugyag : lassan, magában beszél 
(Szoluük-Doboka m. Domokos Nyr. XI.335). 



193 



BUGYOG— BUHU 



BUJ-IK— BUJTÓ 



194 



2. BUGYOG: turkál, áskál. Mindég a szöllejéhe 
bugyog (Kis-Kúu-Halas Korda Imre) [vö. 1. huty- 
kál], 

BUGYOGAS: érthetetlen beszéd, csácsogás 
(Erdővidék Tsz.). 

BUGYOGÓ (Göcsej Nyr. XIV.449 ; Göcsej, Rész- 
nek Nyr. XII.188; 6^íg'í/^■^o Székelyföld Szinnyei 
József; hugyoga Soprony m. Repce mell. Nyr. 
11.517; Őrség Tsz. Nyr. VII.330; XII.381 ; Göcsej 
MNy. 11.409 ; Nyr. XIII.256 ; Göcsej, Nagy-Lengyel 
Nyr. VII.480; Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. 
Xni.331 ; Vas m. Tsz, ; Vas m. Kemenesalja 
Tsz.): 1, bugyigó: bugyogó, bő nadrág (Székely- 
föld Szinnyei József); 2. bugyogó, bugyoga: szűk- 
szájú, füles, csecses korsó (i. h.). 

bugyogó-ló: [tréf.] rossz sör (Tata Nyr. V.473). 

BUGYOGÓS {bugyigós Székelyföld NyK. X. 
327): 1. bugyigós: bugyogós, bőnadrágos (Szé- 
kelyföld NyK. X.327) ; 2. bugyogós ^ bugyogó 2. 
(buqyoga) (Brassó m. Hétfalu Nyr. V.329; XVI. 
478; XXI. 144; Tatrang Nyr. 11.476 ; Zajzon Nyr. 
III.376; Bácsfalu Nyr. III.523) [vö. bütykös]. 

bugyogós-korsó {butyogós-korsó Zala m. Kis- 
Kanizsa Nyr. VIII.526) - bugyogó 2. (bugyoga) 
(Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. III.90; Székely- 
föld NyK. X.327; Kiss Mihály). 

BUGYOGTAT: vízbe merítget[?]. Nem bugyog- 
tathatom a malomkereket, ha a vizet eleresztem 
(Baranya m. Ormányság Nyr. IX.284). 

BUGYORGÓ : [?] (Apáca Kálmány L, Koszorúk 
11.221). 

BUGYORI =- bugyuta (Zilah Nyr. XIV.286). 

BUGYUTA [bulyuta Háromszék m. Nyr. IV. 
561) : buta, ügyefogyott, mafla (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. IX.132; XIII.578; XX.431 ; Katona 
Lajos; Zilah Nyr. XIV.286; Kalotaszeg Végh 
Arthúr; Székelyföld Kriza, Szinnyei József). 

BUHA: borzas (Szolnok-Doboka ni. Horgas- 
patak Nyr. XI.478). Erigy, te buha, vess annak 
a marhának (Szatmár m. Nagybánya és Szatmár 
vid. Nyr. XI.571). 

buha-Mári: ügyetlen, eggyügyú (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. IX. 132; XIII.578; Katona Lajos). 

BUHÁLÓ buha-Mári (Szatmár m. Nagy- 

bánya Nyr. IX.132; Xin.578; Katona Lajos). 

BUHINT : köhint (Veszprém m. Szentgál Nyr. 
III.89; Bánóczi József). 

BUHNÁTOL: hátba ver (Rozsnyó Nyr. VIII. 
235). 

BUHOG : huhog (a bagoly) (Székelyföld Kriza). 

BUHU {búhú Brassó m. Bácsfalu Nyr. VI.231) : 
1. buhu, búhú: bagoly (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XXI. 144; Bácsfalu Nyr. VI.231 ; 2. buhu: buksi 
(Brassó m. Bácsfalu Nyr. III.523). 



puhu-bagoly : 

telén 1840). 



eggy bagolyfaj (Heves m. Név- 



[BÚJ-IK, BXJV-IK] (bunni): víz alatt elúszik 
(Eszék vid. Nyr. V.270). 

meg-buj: meglapul. Bújj meg! — mondják a 
kitanított vadászebnek (Háromszék m. NyK. III. 
12). 

BUJÁK: féktelen, szilaj természetű (Szolnok- 
Doboka m. Malom Muzsi János). 

BÚJAL: szemrehányásokat tesz (Balaton mell. [?] 
Tsz. UOa). 

BUJDOSÁS {búdosás Udvarhely m. Vadr. 5; 
budosás Erdő vidék Tsz.). 

BUJDOSÓD-IK: bujdosik (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

[BÚJJ]. 

bujj-beló {bujbé Kalotaszeg Nyr. XVII.526; 
bujjbele Székelyföld Nyr. V.376 ; bujjbelé Székely- 
föld Kiss Mihály; bujbelé Szolnok-Doboka m. 
Nyr. XVIL562; bujjbeli Nagy-Szalonta Nyr. XV. 
470; bujbeli Debrecen Nyr. III.563; Szilágy m. 
Nyr. XIV.576): női kabátka. 

1. BUJKA: A3 (Aszód Nyr. IX.525; Alföld Nyr. 
XIII. 192; Debrecen Hajdú Nagy Sándor; Szilágy 
m. Nyr. XIV.576 ; Kapnikbánya és vid. NyK. II. 
374;BánfFy-Hunyad Nyr. X.23; Szolnok-Doboka 
m. Malom Muzsi János; Bethlen Nyr. XV.469) 
[vö. bujkó]. 

2. BUJICA : bújósdi, bújócska (Szolnok-Doboka 
m. Malom Muzsi János). 

BUJKÁL {búkál Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.463 ; 
butykál Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.47 ; Eszék 
vid. Nyr. V.270 ; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI. 
283). Mindég oda butykál a rétbe: oda kószál 
(Eszék vid. Nyr. Vin.279). 

BUJKÓ bujjbelé (Szolnok-Doboka m. Nyr. 
XVn.562) [vö. 1. bujka]. 

BÚJÓS : bujósdi (játék) (Rábaköz Nyr. XVIII. 
44). 

BUJT {bojt Somogy m. Nyr. 11.375): homlít 
(Dunántúl Nyr. V.128; Somogy m., Vas m. Keme- 
nesalja, Balaton mell. Tsz.). 

[BUJTÁS]. 

bujtás-kapa: keskeny kapa, a mellyel pin- 
cét, gödröt ásnak (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 
47) [vö. buj tó-kapa], 

[BUJTÓ]. 

bujtó-háló =^ borító 2. (Kopácsi Hermán 0. 
Halászat K.) 

bujtó-kapa -== bujtás-kapa (Zala m. Szepezd 
Nyr. XVn.144). 



196 



BUK— BUKKOL 



BUKLO— BUKTATÁS 



196 



[BUK]. 

ki-buk: 1. kiköp, kilök a szájából (vizet a 
szája kiöblítése utáu; tejet a kis gyermek 
szopáskor v. etetéskor) (Somogy m. Szőllős-Gyö- 
rök Nyr. XXII.238; Fehér m. Perkáta Nyr. X. 
189; Fehér m. Lovas-Berény Nyr. XVII.576); 
2. kikottyant, meggondolatlanul kimond. Minek 
buktád niá ki? (Fehér m. Perkáta Nyr. 11.520). 

BUK-IK {bukk-ik Abaúj m. Király Pál ; Udvar- 
hely m. Vadr. 92. 493; Kriza; Háromszék m. 
Vadr. 402) : bukkan. Hát a mint ás, öccörre egy 
más ajtóra bukik (Somogy m. Mesztegnye Nyr. 
IX.282) [vö. bak-ik]. 

ki-bukik: kiüti magát a földből (a búza) 
{Simontornya Nyr. V.230). 

BUKÁKOL : zurbol, pózna végére csinált kör- 
alakú falappal a vizet zavarja (Göcsej Vass 
József 1841). 

BÜKÁTiŐ ; a ladiknak nád között való tolá- 
sára szolgáló hosszú rúd, az alján elálló fakö- 
römmel, hogy az iszapba ne hatoljon (Balaton 
mell. Boglár vid. Hermán 0. Halászat K.). 

bukáló-háló borító 2. (Göcsej Hermán 0. 
Halászat K.). 

BUKÁBOZ[-IK ?] : vízben bukdácsol, le-lebukik 
(Balaton mell. Tsz.). 

BUKÁ.S: gabonának a földből való kiütése. 
A búza btikása szép v. rossz (Simontornya Nyr. 
V.230) [vö. ki-bukik]. 

BÜKÁTA (Háromszék m. Tsz. ; vö. Nyr. XXI. 
469 ; bukáté Moldvai csáng. Nyr. X.203) : eledel. 

IBÜKÁTÁZ]. 

fel-bukátáz: föltarisznyáz (eleséggel az útra) 
(Háromszék m. Tsz. 55a). 

BUKÁZ-nC (Székelyföld Szinnyei József; buk- 
kádz-ik Székelyföld Győrffy Iván ; bukkáz-ik Szé- 
kelyföld Tsz. Győrffy Iván): bukfencezik. 

BUKDOZ : ki-kilöki v. köpi a vizet száj-öblö- 
getés közben (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839). 

ki-bugdoz : kiköpdös, kiereget a szájából (tejet 
a kis gyermek szopáskor v. etetéskor) (Somogy 
m. Szőllős-Györök Nyr. XXn.238). 

BUKPETTY: bukfenc (Heves m. Névtelen 
1840) [vö. buksegg]. 

BÜKK: cv (Székelyföld Győrflfy Iván). 

BUKKA: <n5 (Székelyföld Győrflfy Iván) [vö. 
kecske-buka]. 

BUKKANÓ : hirtelen ereszkedő lejtő (Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839). 

BUKKOL: föl-fölbukva vergődik (a hálóba 
került tok) (Szeged Hermán 0. Halászat K.). 



BÜKLÓ - buffogató (Somogy m. Balaton mell. 
Hermán 0. Halászat K.). 

bukló-lók: a jég alatti halászatnál az ajtólék 
előtt levő lék, a mely arra való, hogy kihúzás- 
kor a buklóval belé csapdossanak s így a halat 
a zsákba riasszák (Keszthely Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

BUKLUK: baj (Bukovina Nyr. VI.472). 

[1. BUKÓ]. 

bukó-galamb: cokimba gyratrix (Heves m. 
Névtelen 1840). 

2. BUKÓ: petrence (boglya-alakú kis csomó 
széna, szalma, repce; több ilyenből raknak aztán 
eggy boglyát) (Szatmár vid. Nyr. XIII.577 ; Ugocsa 
m. Nyr. XV.574; Alföld? Nyr. XIV.476; hely 
nélkül Nyr. XJX.335). 

BUKOLI: eggy csomó összenyomott nyers föld, 
a melybe a szusztorát szúrják (Szentes Nyr. 
XVII.45.). 

BUKSEGG (Kecskemét Csaplár Benedek; Sza- 
bolcs m. Tisza-Dob Nyr. XIX.47 ; Heves m. Név- 
telen 1840; bukseng Szentes Nyr. XIL228; Szeged 
Nyr. VIII.234; Nógrád m. Nyr. IV.425; busseng 
Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.188; bükseng Hont 
m. Nyr. VI.181 ; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.188; 
büsseng Ipoly mell. Nyr. III.428 ; Hont m. Ipoly- 
ság Nyr. XIX.188): bukfenc [vö. bukfetty, bükk]. 

[BUKSEGGÉL] {buksingel Bereg m. Gát vid. 
Pap Károly ; büssengöl Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XVIII.48): bukfencet vet, bukfencezik. 

BUKSI [baksi Háromszék m. Vadr. ; fco^&,?i Mold- 
vai csáng. Nyr. IX.490): 1. nagyfejű (Fehér m. 
Nyr. X. 186 ; Bodrogköz Tsz. ; Gömör m. Hanva Nyr. 
XX.287; Csík m. MNy. VI.369; Erdő vidék Nyr. 
VIII. 142); borzas, bozontos fejű (Csík m. Nyr. 
VI.471) ; 2. önfejű, makacs (Fölső-Csallóköz Nyr. 
VIII.93 ; Székelyföld Kriza) ; 3. alattomos, sunyi 
(Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839 ; Pozsony 
m. Taksony Nyr. X.192); 4. ostoba, bamba, tök- 
fejű, fajankó (Veszprém Nyr. VII.428 ; Debrecen 
Nyr. Vn.91; Gömör m. Hanva Nyr. XX.287; 
Székelyföld Kriza; Háromszék m. MNy. VI.318; 
Győrffy Iván; Erdővidék Nyr. Vin.142). 

BUKSZ 3. bucok (Tolna m. Nyr. VI.230). 

BUKTA {bukta Gömör m. Hanva Nyr. XX.287): 
[tésztás-étel] : a) kelt tésztából való sütemény, 
ízzel töltve V. a nélkül (Csallóköz Sándor József) ; 
b) szárított perec-féle (Győr m. Sztrokay Antal 
1842); c) élesztős tésztából csinált keményebb 
fánk (Heves és Szolnok m. Makáry György 
1839); d) kukorica-gombóc v. inkább haluska 
(Gömör m. Hanva Nyr. XX.287; Rimaszombat 
és vid. Nyr. V.271 ; X.87; Rozsnyó Nyr. Vni.235) ; 
e) bobajka (Hely nélkül Nyr. X.430) [vö. 2. 
bukti]. 

BUKTATÁS: homlítás (Gyöngyös Nyr. 1.334). 



197 



BUKTI— BUNDÁS 



BUNDIKA— BURDUGA 



198 



1. BUKTI: bukás, veszteség (Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.47; Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 
213; Heves m. Névtelen 1840). Vöttem el lovat 
nyócvan forinté, elattam hatvané, húsz forint a 
bnkti (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.286). 

2. BUKTI : költ mácsik, pupora (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839) [vö. bukta]. 

BULÁNDRA (Székelyföld Kriza ; pulendra 
Szatmár m. Patóháza Nyr. X1X.379): rongyos 
öltözet, koldús-condra. 

BULES: perca fluviatilis (Drávafok, Béllye 
Hermán 0. Halászat K.). 

BULL: búj (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.214). 

BULZ: kis sajt (Kolozs m. Szucsák Nyr. 
XVI1I.575). 

BÚMA (Debrecen Nyr. XIII.432 ; puma Gyön- 
gyös Nyr. 1.282): [csizmadia-szerszám]. 

[BUMPORDÁL], BUMPURDÁL : duzzog. Ma- 
gába mirgelödött, bumfurdált (Orosháza Nyr. VII. 
183). 

BUMPORDI (Kecskemét, Szeged, Csallóköz 
Csaplár Benedek ; Érsekújvár Nyr. V11.40 ; bom- 
fordi Balaton mell. Tsz. ; Csallóköz Csaplár Bene- 
dek ; bonfordi Fölső-Csallóköz Nyr. Vin.93 ; Ud- 
varhely m. Nyr. \1.272 ; bumforgyi Palócság Nyr. 
XX1I.32; bumfurdi Tolna m. Nyr. V.523; Oros- 
háza Nyr. 1V.330; Szilágy m. Nyr. XIV.576 ; 
bunfordi Zala m. Gelse és vid. Nyr. XV.573; 
Fehér m. Nyr. V.129; Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
142; Csallóköz Csaplár Benedek): 1. mogorva, 
barátságtalan, duzmadt (Fehér m. Nyr. V.129; 
Orosháza Nyr. 1V.330; Csallóköz Csaplár Bene- 
dek ; Érsekújvár Nyr. VII.40) ; 2. otromba, idom- 
talan, durva, esetlen, ügyetlen, félszeg (Zala m. 
Gelse és vid. Nyr. XV.573; Balaton mell. Tsz.; 
Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 142; Kecskemét, Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek ; Fölső-Csallóköz Nyr. 
Vni.93; Szilágy m. Nyr. XIV.576); 3. bamba, 
féleszű, tökfilkó (Balaton mell. Tsz. ; Kecskemét, 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek; Udvarhely 
m. Nyr. VL272) ; 4. furcsa, szeles ember (Tolna 
m. Nyr. V.523). 

[BÜNA]. 

buna-világ : forradalmi világ (Török-Becse Nyr. 
IX.92). 

BUNDA : 1. ködmen ; 2. bőrmellény, a melyet 
télen-nyáron hordanak (Baranya m. Patacs vid. 
Csaplár Benedek). 

bunda-dukki: bunda-újj (Háromszék m. An- 
gyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVni.527). 

bunda-ló : pálinka (Nagyvárad Nyr. XVI.572). 

BUNDÁS: 1. regruta (Székesfehérvár, kaszár- 
nyai szó Nyr. XVII.284); 2. másodéves katona 
(Kaszárnyai szó Nyr. V1.44). 



bundás-kenyér : kirántott kenyérszelet (Veszp- 
rém m. Fábián Gábor 1839; Heves m. Névtelen 
1840). 

BUNDIKA (bungyika): 1. bundika: bőrmellény 
(Székelyföld Nyr. V.376); 2. bungyika: ujjatlan 
ködmen (Palócság Tsz.) 

BUNDIKÓ: bundácska (Háromszék m. Kiss 
Mihály). 

BUNDIRA: bécsi tök (Dunántúl Nyr. V.128). 

1. BUNDSI: boglyas, borzas, bozontos hajú 
(Szeged Vin.138. 234). 

2. BUNDSI: fölső ruha (Abauj m. Jászó Nyr. 

IX.478). 

[BUNDSÓ]. 

[Szólások]. Ej, a ki bundsója van a világnak! 
[káromkodás] (Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 
n.464). 

BUNKÓ {bink''ó Palócság Nyr. XXI.306; XXll. 
32): 1. fatörzsök (Debrecen Nyr. VII.91); 2. su- 
lyok (Borsod m. Diósgyőr vid. Nyr. IV.43). 

BUNKÓS {bonkos Székelyföld Kriza; bontos 
Székelyföld Tsz.) 

bonkos-lábú (bontos-lábú) : kificamodott, bogos 
lábú (Székelyföld Tsz. Kriza). 

[BXJRj. 

búr-fa {bur-fa, bura-fa Esztergom vid. Nyr. 
XIX.239): fenyü-féle (pinus strobus?) (Mátyus- 
földe Nyr. XVII.478; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX. 

188). 

búr-fenyü: cv (Mátyusfölde Nyr. XVn.478). 

BURBUKOL, BURBÍKOL: 1. burbukol: tor- 
kát öblögeti, gargarizál (Mátyusfölde Nyr. XVII. 
478); 2. burbíkol: zavarja a moslékot a vályú- 
ban (sertés) (Nyitra m. Pográny és vid. Drnovszky 
Ferenc 1841). 

BURCSÁK : szüret utáni új bor (Bars m. Nyr. 

XVIIL384). 

BURCSELLA: puhafa-hajó (Kis-Duna mell. 
Győr és Mosony közt Nyr. XI.43). 

BURCSIK: gyékényből v. ponyvából való 
kocsi-ernyő (Heves m. Névtelen 1340). 

BÜRDÁNY: pozsgás ember (Heves m. Név- 
telen 1840). 

BURDÓ (Székelyföld Nyr. 1.135; Kiss Mihály; 
burdu Székelyföld Kriza ; Brassó m. Hétfalu Nyr. 
V.329): tömlő. Burdóban áll a túró (Háromszék 
m. NyK. 111.10). Jó a túró, csak kár, hogy rossz 
burduban van (Székelyföld Kriza). 

bordó-síp: duda (Erdővidék Tsz.) 

bordósípos: dudás (Erdővidék Tsz.) 

BURDUGA: csorgó (Székelyföld Tsz.) 



199 



BURDUJ— BURRAN 



BURRANAT— BURZUKOS 



200 



[BÜBDUJ]. 

burduj-lapi: széles lapu-féle (Háromszék m. 
Tsz.) [vö. brusztuj-lapi\. 

[BURGÁNY, BÜRGÁN]. 

burgán-malac : kurta fehér göndör szőrű ma- 
lac (Szatmár m. Nyr. VIIL523; vö. Nyr. XIX. 
381a). 

BURGI : burgundia-répa (Mátyusfölde Nyr. XVII . 
523 ; Mátyusfölde, Tallós Nyr. XVI.333 ; Pozsony 
m. Pered Nyr. XV.517). 

BÜRGOJÓ; 1. pálinkás kondér; 2. ugorka- 
sózó öblös edény (Székelyföld Kriza). 

BURGONYA {burgundia Komárom m. Kürth 
Nyr. XIX.187; gurgonya Hely nélkül Tsz.) 

BÜRGYA: földülés. Ügyelj, mert mindjárt 
burgya lesz (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XX.431). 

BURJADT : elburjánosodott (Székelyföld Tsz.) 

BURJÁN {búrja Heves m. Névtelen 1840; 
burnya Nógrád m. Fabó András 1841 ; burnyá 
Gömör m. Hanva Nyr. XX.287). 

[BURJÁNOZ]. 

[neki-burjánoz]. 

[Szólások]. Neki-burjánozza magát: fölhevülve 
neki-készül (Bereg m. Bereg-Rákos vid. Pap 
Károly). 

BURJÁS: buján nőtt (szőllő, fa stb.) Burjás 
nedves idő: tenyésztő idő (Szeged Tsz.) 

BURKOS {burgus Alsó-Háromszék m. Nyr. 
XXI.47; burtos Székelyföld? Nyr. V,376): lom- 
bos, sűrű lombú, terebélyes (Udvarhely m. Arany- 
Gyulai NGy. 1.139; Háromszék m. Vadr. 493b.; 
Moldva, Klézse Nyr. III.334) [vö. buros, burtukos]. 

BURKÓS: borús, borongós. De burkós ildö 
van (Veszprém m. Nyr. VIII.40). 

BUROK {burik Szatmár m. Nyr. X.474). Burik- 
ban született (uo.) [vö. borék, 2. bürök]. 

BUROS (Deésakna Nyr. 1.381; Székelyföld 
Andrássy Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI. 
318; Vadr. 493b.; Udvarhely m. Győrflfy Iván; 
burus Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 1.553; 
Marosszék Arany-Gyulai NGy. 1.137; Háromszék 
m. Vadr. ; burús Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
1.142): lombos, sűn\ lombú, terebélyes [vö. búr- 
kos, burtukos]. 

BUROZ-IK: lombosodik (Udvarhely m. Győrflfy 
Iván). 

[BURRAN]. 

fel-burran (fel-húrran Háromszék m. Nyr. IV. 
561): fölröppen (madár, kül. több eggyszerre, 
nagy szárnysuhogással) (Székelyföld Kiss Mihály; 
Háromszék m. Vadr.) 



[BURRANAT]. Burrantában, burranfába: föl- 
röppentében, éppen a mint fölröppen (Székely- 
föld Andrássy Antal 1843; Háromszék m. MNy. 
VI.318; Győrffy Iván). Burrantába lőttem (Három- 
szék m. NyK. HL 18). 

BURRANTYU: pörgetyű (Háromszék m. MNy. 
VI.318; GyőrflPy Iván). 

BURROG: 1. dong (a cserebogár) (Háromszék 
m. Vadr.) ; 2. erősen búg (a disznó) (Háromszék 
m. Nyr. IV.561); 3. burrog a hajó, mikor a 
hullámzó víz a fenekét üti (Komárom Hermán 
0. Halászat K.) 

BURTOK: lombos, terebélyes ág (Székely- 
föld Andrássy Antal 1843; Háromszék m. MNy. 
VI.325; Győrffy Iván). 

BURTUKA borta (Szolnok-Doboka m. Ko- 
vács Dezső). 

BURTUKOS {burtukos Székelyföld Tsz. NyK. 
X.327): lombos, sűrű lombú, terebélyes (Szé- 
kelyföld NyK. X.327; Kiss Mihály; Győrffy 
Iván; Háromszék m. MNy. VI.318; Nyr. IV.561 ; 
Kiss Mihály; Erdő vidék Nyr. VIII. 142). Burtukos 
fejű: bozontos (Székelyföld NyK. X.327) [vö. 
buros, burkos, burzukos]. 

BURUKKOL (Székelyföld Tsz.; Udvarhely 
m. Fehér-Nyikó mell. Vadr. 118; brukkol Veszp- 
rém Nyr. XV.334 ; btirokol Székelyföld Tsz. ; 
burukol Székelyföld Tsz. ; Háromszék m. Angya- 
los, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII.527; Moldva, 
Klézse Nyr. VII.478): 1. turbékol (i. h.) Élnek, 
élnek ők együtt, min két páros galamb ; sugnak- 
búgnak, burukkőnak (Udvarhely m. Fehér-Nyikó 
mell. Vadr. 118); 2. burokol: zsörtölődik, zsém- 
beskedik (Csik m. Csík-Várdótfalva Péter János) 
[vö. bürükköl], 

BURUNG : dong, dongva röpül (a cserebogár) 
(Háromszék ra. Győrflfy Iván) [vö. csereburung]. 

BURUNGOZ : ^ (Háromszék m. MNy. VI.215; 
Győrflfy Iván ; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

el-burungozlk : nagy sebesen elmegy. ZTgy 
elburung ózott ! (Háromszék m. Lőte József). 

BURUNGOZTAT: gömbölyű kövecskét úgy 
hajít el, hogy süvítő hangot ad (Csík m. Csík- 
Várdótfalva Péter János). 

BURUNKOL -^- burung, burungoz (Csík-Qyer- 
gyó Nyr. IV.282). 

BURUNKOZ-IK: a; (Háromszék m. MNy. VI. 
318; Vadr. 493b). 

BURUSÁN (Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. 
XIII.331; borosán Göcsej Nyr. 11.473): apró- 
fenyú, búsfenyű-bokor. Burusános erdü: apró- 
fenyús erdő (Göcsej Nyr. XII.234). 

BURVÁNYL-nC: vergődve hullámot vet (a 
hal) (Komárom Hermán 0. Halászat K.) 

BURZUKOS: borzas, ágas-bogas (Csík-Sz.- 
György Nyr. X.330) [vö. burtukos]. 



201 



BUS— BUSZMOG 



BUTA— BUTYKA 



202 



BŰS. Búsan terem: busásan, dúsan (Kecske- 
mét Nyr. IX.93). 

BUSA: 1. kövér, köpcös, zömök, duzzadt, vas- 
tag (Vas m. Kemenesalja, Somogy m. Tsz. ; 
Fölső-Csallóköz Nyr. VIII.93); 2. nagyfejű (Bala- 
ton mell. Tsz.) 

BÚSÍT (busit Bihar és Szatmár m. Barna 
Ferdinánd; búsit Ipoly vid. Nyr. III.427; busitt 
Zala m. Hetes Nyr. 1.423; búsitt Székelyföld 
NyK. X.327; Kiss Mihály): 1. búsul. Mit búsit 
ke, ápdkdm? (Ipoly vid. Nyr. 111.427); 2. tart, 
fél. Azt busittom: attól tartok, attól félek (Zala 
m. Hetes Nyr. 1.423); 3. kéréssel háborgat (Bi- 
har és Szatmár m. Barna Ferdinánd; Székely- 
föld Kiss Mihály). Azétt búsittanám: arra kérném. 
Búsittanám, édes jó asszonyom, egy markocska 
lisztéit. Engedelmet kérek, egy kevés búsittására 
jöttem (Székelyföld Kiss Mihály). 

[BÚSKA]. 

[Szólások]. Búskát adott neki : kikosarazta 
(Bihar m. Fúrta vid. Nyr. IV.43). 

BÚSKODÁS: búslakodás (Gyergyó-Sz.Miklós 
Nyr. Vin.230). 

BÜSTYÁLLÓ =- ágké'gy-Mló (Kopácsi Her- 
mán 0. Halászat K.) 

[BÚSUL]. 

még-búsul: 1. megszomorodik. Be megbúsult, 
mikor [a levelet] elolvasta ! (Háromszék m. Vadr. 
416). Mé'gbusútam magamat: elbúsultam maga- 
mat (Eszék vid. Nyr. VII.278) ; 2. megbán, meg- 
keserül. Azt reám tedd [== reám bizonyítsd], mett 
ha nem, megbúsulod (Háromszék m. Vadr. 369). 

BUSZ (Tolna m. Nyr. VI.230; Marcal mell. 
Acsády Sándor; Baranya m. Abaliget Csaplár 
Benedek; bús Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.47 ; 
Alföld Nyr. XIX.321 ; busz Baranya m. Tsz.): 

1. busz: fojtó levegő, gőz, pl. kútban v. pincé- 
ben megromlott levegő (Baranya m. Tsz.) ; 

2. busz, busz: rekkenő hőség (Marcal mell. 
Acsády Sándor; Baranya m. Tsz.); 3. busz: 
alattomos. Busz ember (Tolna m. Nyr. VI.230). 

búsz-meleg (Tolna m. Nyr. VT.230; Baranya 
m. Abaliget Csaplár Benedek; bús-meleg Baranya 
m. Csúza Nyr. XVni.47; Alföld Nyr. XIX.321): 
rekkenő hőség. 

[BÚSZÁMOD-IK]. 

neki-búszámodik: neki dühödik (Tolna m. 
Nyr. VI.230). 

BUSZLA: ügyefogyott, mamlasz, tehetetlen 
(Orosháza Nyr. IV.330). 

BUSZMA: buta, bárgyú, faragatlan, nevelet- 
len (Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVm.47; Kecs- 
kemét Király Pál; hely nélkül Tsz. 299b). 

BUSZMOG: ímmel-ámmal csinál vmit (Sze- 
ged Nyr. Vn.380). 

SZINMYBI : MAGTAR TÍJBZÓTÁB, 



BUTA: 1. tompa, életlen (kés, fejsze) (Csík 
m. Király Pál); 2. szelid. Buta tehén: nem rugós 
(Kolozs m. Sztána Nyr. IX.503) [vö. 1. buga, 
1. buti, butó, butu]. 

BUTÁLÓD-IK: 1. butul (Göcsej Nyr. XIV. 
165; Budenz-Album 159); 2. ostobáskodik (Gö- 
csej Budenz-Album 159). 

BUTÁBÓL : lim-lomol, sürgős keresés közben 
hány-vet, szerteszór (holmikat) (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. X.287; Katona Lajos). 

1. BUTI: buta (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.85; 
XIV.286; XV.305) [vö. butó, butu]. 

2. BUTI: fejsze (Pest m. Szeremle Nyr. XVI. 
505). 

BUTIK, BUDIK: kis kunyhó (Dunántúl Nyr. 
V.128). 

BUTKA (Abauj m. Névtelen 1839; bútka 
Rozsnyó Nyr. Vin.564; butyka Győr m. Bőny 
Nyr. XVI. 143): bódé. 

BUTÓ: buta (Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. 
XVI.381) [vö. buti, butu]. 

BUTÓJ: hordó (Brassó m. Hétfalu Nyr. V. 
329). 

BUTOJKA : hordócska (Brassó m. Hétfalu Nyr. 

XVI.478). 

BÚTOR {búter Palócság Nyr. XXI.306; XXH. 
32; Gömör m. Serke Nyr. XVin.422; butyor 
Kecskemét Nyr. X.380; Szeged Nyr. V.571). 

BUTTOGÓ : buta. Buttogóvá tötte a zsidót: 
bolonddá tette, eljáratta vele az áprilist (Toron- 
tál m. Száján Kálmány L. Szeged népe 11.243). 

BUTU {butú Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.286 ; 
Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.381): buta 
(Gömör m. Nyr. XVIII.453; Rimaszombat és vid. 
Nyr. X.87; Xn.l90; Nyitra völgye Nyr. in.28; 
Nyitra m. Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 
1841) [vö. 1. buti, butó]. 

BUTUJ, BUTÚJ: buta, esztelen (Orosháza 
Nyr. VI.134; Debrecen Nyr. XXI.476) [vö. mutuj]. 

BUTUK: 1. tuskó, vastag tőke (Deésakna Nyr. 
1.381) ; kolonc (Székelyföld Kiss Mihály) ; süveg, 
kucsma és sapka kikészítéséhez való fa-tőke 
(Kezdi- Vásárhely Nyr. XIV.239) ; 2. kaloda (Ud- 
varhely m. Vadr.; Háromszék m. Nyr. IV.561; 
Moldvai csáng. Nyr. X.202); 3. áristom, tömlöc 
(Székelyföld Nyr. XV.472; Csík m. Csík-Sz. 
György Nyr. X.330; Csík-Várdótfalva Péter János). 

1. BUTYKA: pálinkás-üveg (Háromszék m. 
MNy. VI.319). 

[2. BUTYKA]. 

butyka-horog : a buttyogató tartozéka; erős 
inon függő kettős harcsa-horog (Baja Hermán 
0. Halászat K.) 

H 



203 



BUTYKAL— BUTYKO 



BÜTYKÖS— BÚZA 



204 



[1. BÜTYKÁL], BÜTYKÁLL: turkál, áskál. 
Hán döntést csinyát ked a télön? Kétezröt; de 
sokat is hutykátam ebbe a kutya vadasba [szöUö- 
ben, tréf.] (Kis-Kün-Halas Nyr. XIV.286; Korda 
Imre) [vö. 2. bugyog, butykász], 

[2. BUTYKÁli]. 

meg-butykál : lopva megdézsmál (boros hor- 
dót). Megvenném a kété'k borikot, de kéték min- 
dég megbutykálik [így] (Eszék vid. Nyr. VIII. 179). 
Pöcsétője lé kigyelmed a hordót, mer ez a vessző- 
vágó meg találi butykáni (Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.283). 

[BUTYKÁS]. 

butykás-Kató : pacsirta, búbos pacsirta (Szi- 
lágy m. Nyr. IX.181). 

BÜTYKÁSZ-IK : 1. turkál. Ne butykássz, mint 
a disznó, az ételben (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
Xn.378) ; 2. duskálkodik. Butykászik a gyümölcs- 
ben (Bereg m. Pap Károly) [vö. 1. butykál, buty- 
káz-ik]. 

[BUTYKÍSZÓ]. 

butykásza°-rúd = butykázó-rúd (Gömör m. 
fíanva Nyr. XVni.501 ; XX.287). 

BUTYKÁZ-IK: turkál, válogat (az ételben), 
finnyáskodik (Heves m. Névtelen 1840) [vö. 
bufykász-ik\. 

[BÜTYKÁZÓ]. 

butykázó-lyuk: nagy lék, a melyen az örvös- 
hálót leeresztik, és a melyen át a butykázó- 
rüddal a halat is kergetik (Miskolc Hermán 0. 
Halászat K.) 

butykázó-rúd: az a rúd, a mellyel téli halá- 
szatkor a butykázó-lyukon át a halat az örvös- 
háló felé hajtják (Miskolc Hermán 0. Halászat K.) 

BÜTYKÓ (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.286 ; Bánffy- 
Hunyad Nyr. XII.379 ; botikó Székelyföld Kiss 
Mihály; Háromszék m. MNy. VI.358; Nyr. IV. 
561 ; buckó Soprony m. Repce mell. Nyr. H. 
517; Balaton mell. Tsz.; Háromszék m. MNy. 
VI.319; bucku Zala m. Hetes Nyr. n.372 ; butikó \ 
Székelyföld Tsz. Kiss Mihály ; Csaplár Benedek ; | 
Udvarhely m. Hermán 0. Halászat K.; Három- 
szék m. Vadr. 493b; MNy. VI.318. 358; butyikó 
Székelyföld Kiss Mihály ; Háromszék m. Vadr.) : 
1. buckó, butikó, butyikó, butykó: bütyök, bog, 
görcs, csomós kidudorodás (Soprony m. Repce 
mell. Nyr. 11.517; Balaton mell. Tsz.; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.286; Székelyföld Kiss Mihály, 
Csaplár Benedek; Háromszék m. MNy. VI.318; 
Vadr.); 2. botikó, butikó: nád, káka stb. növé- 
nyek szára hegyén levő buganemú csomó (alul 
kerek csomó-, fölül meszelő-alakú megszáradott 
virágcsésze) (Székelyföld Tsz.; Háromszék m. 
Nyr. IV.561); 3, buckó, bucku, butykó: tuskó, 
nagy kó- v. földhömpölyeg (Zala m. Hetes Nyr. 
n.872; Bánffy-Hunyad Nyr. Xn.379; Háromszék 
m. MNy. VI.319). Kútgém butykója: azon idom- i 



talán vastag fatuskó, a melyet a kútgém végére 
kötnek (Bánffy-Hunyad Nyr. XII.379); 4. butikó: 
cottus gobio (Udvarhely m. Hermán 0. Halászat 
K.) [vö. bütykő]. 

BÜTYKÖS (butykós Dunántúl, Gömör és Torna 
m. Tsz.): 1. butykós: öblös hasú, szúk szájú, 
bugyogós korsó (Dunántúl Tsz.; Gömör és Torna 
m. ? Tsz.); 2. bütykös: szúknyakú pálinkás üveg 
(Komárom m. Perbete Gáncs Géza) [vö. bugyo- 
gós 2.] 

[BUTYKÓS] (bitykós Székelyföld Kiss Mihály ; 
botkos Erdővidék Tsz.; buckos Tolna m. Fölső- 
Nyék Nyr. VI.274; butikos Székelyföld Tsz. 56b; 
butyikós Székelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr. 
493b):- bütykös, csomós, görcsös. Bitykós láb- 
ujjak: bütykös lábujjak (Székelyföld Kiss Mihály). 
Botkos lábú : nagy bokájú (Erdővidék Tsz.) 
Butyikós bot: bunkós bot (Székelyföld Kriza). 
A butyikós fele a dolognak: a nehéz oldala 
(Háromszék m. Vadr. 493b) [vö. bütykös]. 

BXJTYOR (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.47; 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek; bugyor Sop- 
rony m. Röjtök Nyr. III.465; Vas m. Tsz.; Vas 
m. Répce-Sz.György Nyr. XVin.480; Fölső-So- 
mogy, Balaton mell. Nyr. VIII.432; Székesfehér- 
vár Nyr. VII.138; &Míí/or Erdő vidék Tsz. ; pútyor 
Kis-Kún-Halas Nyr. XV.67): 1. bugyor, bútijor, 
pútyor: batyu (Vas m. Tsz.; Vas m. Répce-Sz.- 
György Nyr. XVin.480; Székesfehérvár Nyr. 
VII.138; Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. VIH. 
432; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.47; Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek ; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.67); 2. bugyor: uti tarisznya [?]. Mégkönnye- 
dült a bugyra (Soprony m. Röjtök Nyr. III.465); 
3. butyor: tüsző, tarsoly [?] (Erdő vidék Tsz.) 

bugyor-száju : vastag ajkú (Székesfehérvár 
Nyr. Vn.l38). 

BUTYRA, BITRA: fanyelű bicska (Baranya 
m. Tsz.) 

BÜTTYOGATÓ: talpas fácska, a mellyel a 
vízbe vágnak s buty, kuty v. futy hangot csal- 
nak ki, azaz a béka hangját utánozzák és ezzel 
a harcsát a horogra csalják; Komáromban kis 
bádogpohárral kuttyogatnak (Szeged, Csongrád, 
Szolnok-Kopácsi, Komárom Hermán 0. Halászat 
K.) [vö. futtyogató, kuttyogató, puttyogató]. 

BÚVÁR {buár Erdő vidék Tsz. ; bujár Zala m. 
Szepezd Nyr. XVn.284; Fehér m. Nyr. IX.284; 
Fehér m. Velencei-tó mell. Nyr. XVn.430; Fehér 
m. Tabajd Király Pál): 1. bujár: vöcsök (podi- 
ceps) (Fehér m. Velencei-tó vid. Nyr. XVII.430); 
2. búvár: társaságot kerülő, magának élő (Zemp- 
lén m. Tállya Nyr. IV.476). 

BÚVÓ: búbos vöcsök (Eszék vid. Nyr. V.270). 

BUVÓSDI: bújócska (játék) (Háromszék m. 
Vadr. 381). 

BÚZA: fölső ajak (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
V.329). 



205 



BÚZA— BUZOGÁNY 



BUZZAN-BÜDÖS 



206 



BÚZA (búza): a tiszta búza és a rozs közös 
neve (Kis-Kún-Halas Korda Imre; Kún-Majsa 
Nyr. VIIL470; Ettvel Gyula; Palócság Nyr. XXL 
507). 

búza-ir: {huza-ír): szar (Székelyföld Kiss Mi- 
hály, Győrffy Iván). 

buza-szer: búza-sor, búza-piac (Háromszék 
m. MNy. VI.328. 345). 

búza- viasz: szar (Székelyföld Győrffy Iván). 

BÜZÁTA (buzata [?] Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XXL 144) : 1. kifordult vastag ajkú (Háromszék 
m. és Fogaras vid. Czinege J. ; Brassó m. Hét- 
falu Hoffmann Frigyes); 2. duzzogó, neheztelő 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.577); 3. hu- 
zata [?] : ,zabola, vmi seb az ajkak végén, tisz- 
tátalanság miatt származik' [?] (Brassó m. Hét- 
falu Nyr. XXL144). 

BÜZDER : ragadványfü (Torna m. Ruehietl 
Miklós 1839). 

[BÜZÉR, BUZSÉR], MÚZSÉTR|: festőfú, piro- 
sító (rubia tinctorum) (Udvarhely m.. Erdővi- 
dék Kiss Mihály). 

BUZGALÓ: mindenféle mérges v. haszna- 
vehetetlen növény (Szolnok-Doboka m. Domo- 
kos Nyr. XI.93). 

BUZGÁR: folyó víznek forgó, örvénylő része; 
olyan hely a folyóban, a hol vakforrás van s a 
víz fölbuzog (Szeged Tsz. ; Tisza-Dob Nyr. XIX. 
47 ; Szatmár m. Szamoshát Nyr. X.139). Buzgárt 
vet (a hal sebes úsztában v. az evező-lapát) 
(Szeged Tsz.) 

BUZGÁROS : 1. vízfakadásos, forrásos. Biz a 
kalocsai határba igen sok buzgáros [forrásból 
táplálkozó mocsáros] hely van (Kalocsa Nyr. VI. 
173); 2. forgó, örvénylő. Buzgáros víz (Hely 
nélkül Nyr. XII.527). 

BUZGÁRZ-IK: fodrozódik (a víz) (Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XIX.333). 

BUZIKA (húziká): búzácska, búza (Pest m. 
Szeremle Nyr. XVI.504; Szlavónia Nyr. V.64). 

BUZOG {bucog Karancs vid. Nyr. XXI.477). 

BUZOGÁNY [bozogán Soprony és Vas m. Nyr. 
X.331 ; buzogány Soprony m. Horpács Nyr. IV. 
181; Vas m. Répce-Sz.György Nyr. XVnL480; 
buzdogány Fehér m. Forna, Csákvár, Ugocsa 
Nyr. X.521 ; buzdován-kövte Baranya m. Patacs 
vid. Csaplár Benedek ; buzdugán Székelyföld 
Győrffy Iván; buzdugány Kis-Küküllő m. Szőke- 
falva Nyr. XIV. 574; buzgány Dráva mell. Ko- 
pács Nyr. XVI.283 ; buzugán Udvarhely m. 
Keresztúr vid. Vadr. 462. 493) : 1. bozogán, bozo- 
gány, buzgány, buzogány: bunkós-tetejű sásféle 
(Soprony és Vas m. Nyr. X.331 ; Soprony m. 
Horpács Nyr. IV. 181 ; Somogy m. Nyr. X.431 ; 
Balaton mell. Fábián Gábor 1839; Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.283); 2. bozogány. a nádnak 



bunkós teteje (Vas m. Répce-Sz.György Nyr. 
' XVin.480). 

buzgány-bot : bunkós bot (Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.283). 

buzdován-körte : Kálmán-körte (Baranya m. 
Patacs vid. Csaplár Benedek). 

[BUZZAN]. 

fel-buzzan : hirtelen fölbuzdul, fölbuzog. Fel- 
buzzant a víz : forrásnak indult (Székelyföld Tsz.) 

BUZSÉNYICA {bozsonica, bozsonyica): füstölt 
juh- V. kecske-hús (Székelyföld Kriza, Győrffy 
Iván, Szinnyei József). 

BUZSNYA: zsidótemplom (Ung és Bereg m. 
Számek György). 

1. BŰ (bü): 1. ronda, undok, ocsmány, utála- 
tos (Temesköz Kálmány L. Szeged népe n.l24. 
234; Székelyföld Tsz. Nyr. Vin.462; Udvarhely 
m. Király Pál: Háromszék m. Tsz. Vadr. MNy. 
VL244. 318; Nyr. IV.561; Győrffy Iván; Három- 
szék m. Orbai járás Nyr. VII.283; Háromszék 
m. Kovászna Butyka Boldizsár; Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos; Csík m. MNy. VI.369; Csík- 
Sz.György Nyr. X.330; Moldva, Klézse Nyr. V. 
89). Bűnél is büvebb (Háromszék m. Vadr.). Bü 
állat: undok lény (Háromszék m. Vadr. 417). 
Bü szag (Temesköz Kálmány L. Szeged népe 
11.124. 234). Bü személy: förtelmes ringyó (Há- 
romszék m. Vadr. MNy. VI.318; Győrffy Iván). 
Bü szerzet: ronda, ocsmány nép, utálatos terem- 
tés (Székelyföld Andrássy Antal 1843; Három- 
szék m. Vadr. MNy. VI.226. 318; Kiss Mihály, 
Győrffy Iván). Bü teheny: lusta disznó (Három- 
szék m. Kovászna Butyka Boldizsár); 2. ronda- 
ság (Moldva, Klézse Nyr. IX. 429) ; 3. büszkeség. 
Majd megeszi a bü (Nagy-Kálló Nyr. XII.429). 

[2. BŰJ. 

[bű-báj]. 

bűbájos (bibdnyos Palócság Ethnographia IH. 
351. 355; bibdnyos Mátra vid. Nyr. XXn.240; 
búvájos Torontál m. Morotva Kálmány L. Szeged 
népe IL102). 

[3. BŰ]. 

bű-bá. Asse monta, hü-je vaj bd, csak mé'gát 
mind ed daraffa (Veszprém m. Cgékút Nyr. XIV. 
192). 

[BŰDIj. 

bűdi-boszor v. -boszorkány: [gúnynév] (Gö- 
mör m. Hanva Nyr. XX.287). 

BÜDÖS {bödös Bereg m. Dercén Nyr. XX.431): 
1. kelletlen, nem tetsző. Büdös neki ott járni: 
nem mer ott járni, mert vmi rossz fát tett ott 
a tűzre v. nem szabad neki (Székelyföld Nyr. 
11.39; Kiss Mihály); 2. börtön (Kecskemét Nyr. 
X.380); 3. kifutós labdajáték (méta). Nagy bü- 
dös : az a hely, a hová ezen játék alkalmával 



207 



BÜDÖSKE— BÜKK 



BÜKKÖG— BÜRÜ 



20& 



a bentlevők kifutnak; az ütő-hely mellett van 
a kis büdös (Torontál m. Csóka Kálmány L. 
Szeged népe III.279) [vö. büdü, bűz 2.] 

[Szólások]. Büdösben maradt: kudarcot vallott 
(Somogy m. Tsz.) 

büdös-babuk: büdös-banka (Erdővidék Tsz.) 
[vö. 2. babuka]. 

[büdös-kő]. 

büdösköves-szálka : gyufa (Székelyföld Nyr. 
XV.472). 

BŰDÖSKE (Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. HL 
140; büdöcske Göcsej Tsz.): büdös-féreg, poloska. 

BŰDÖSÖD-IK {m'égbigyesed-ik Moldvai csáng. 
Nyr. 111.50; Szarvas Gábor; m'égbüdössöd-ik Ud- 
varhely m. Nyr. IV.81). 

[meg-büdössödik]. 

[Szólások]. Ez a vereködés még valakinek meg- 
büdössödik : szomorúságot, kellemetlenséget sze- 
rez (Udvarhely m. Nyr. IV.81). 

BÜDŰ: börtön, áristom (Székelyföld Nyr. II. 
426; IV.88; Arany-Gyulai NQy. m.316; Kriza; 
Háromszék m. Vadr.) [vö. büdös 2.] 

[Szólások]. Büdübe estél: bajba jutottál (Szé- 
kelyföld Nyr. n.426). Büdübe vinni: veszede- 
lembe, bajba juttatni (Székelyföld Győröy Iván; 
Háromszék m. MNy. VI.359; Vadr.). 

BŰGE; gyönge elméjű (Kecskemét Nyr. X. 
380; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.286). 

BÜKK [bikk Palócság Nyr. XXI.309; bikk-U, 
bik-fsi Gömör m. Nyr. XVni.423; Székelyföld 
Tsz.). 

[bükk-fa]. 

bikfa-bigyo : bükkfán levő oldalbog (Székely- 
föld Tsz.). 

bitfa-embör: esetlen, faragatlan ember (Vas 
m. Őrség Nyr. 11.472). 

bükkfa-kolomp {bükfa-kolomp) : tökfejű, ok- 
talan, érzéketlen, konok (Fehér m. Nyr. V.129; 
Csallóköz Csaplár Benedek). Eredj előlem, te 
megátalkodott bükfakolomp! (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

bükkfa-nagyrág : kendervászon-nadrág (Csík 
m. Nyr. VI.471). 

[bükk-fej]. 

bükfejes: konok, makacs (Székelyföld Kriza; 
Udvarhely és Csík m. Győrfify Iván; Háromszék 
m. Vadr.). 

bük-fejű: :v (Székelyföld Győrffy Iván). 

bikk-makk: a bükkfa gyümölcse (Nógrád m. 
Litke Nyr. IV .72). 



bikmakkol: akadozva, untatva beszél v. men- 
tegetődzik (Székelyföld Tsz.). 

BÜKKÖG : lüktet (az ér) (Moldva, Klézse Nyr. 
VII.478). 

BÜKKÖNY {bököny Bereg m. Munkács és 
Bereg-Rákos vid. Pap K. ; bükkön Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.). 

BÜKLEDEZ: bukkadoz (sziklás fenéken a 
víz) (Háromszék m. MNy. VI.318). 

BÜKLEN : bukfencezik, bukfencet vet (Csík 
m. Kóródy Miklós). 

BÜKLET: buktat, bukkadoztat (az erdőn fát 
be eggy gödörbe) (Székelyföld Győrffy Iván; 
Háromszék m. MNy. VI.318). 

BÜKLÖG: bukkadoz (le a meredeken) (Há- 
romszék m. MNy. VI.318; Győrffy Iván). 

BÜLŐKE: fiatal juh, bárány (Nagyvárad Ki- 
rály Pál). 

BŰN : adósság (Moldvai csáng. Nyr. X.150). 

BÜNG: bong, búg (Vas m. Őrség Tsz.) 

BÜNHÖD-IK: vétkezik (Erdővidék Tsz.) 

[BÜNTET]. 

rea-büntet : büntetésül reá ró (vkire vmit) 
(Háromszék m. MNy. VI.346. 360; Győrffy Iván). 

BÜNNYÖG: duzzogva sír, pityergő hangon 
hümmög, plünnyög (Kapnik vid. Nyr. 11.182; 
Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár). Büny- 
nyög a tehén (Csík-Sz.György Nyr. X.330). 

BÜRGE : a mi nagyon vastag és hamar nő 
(Moldva, Klézse Nyr. V.89). 

BÜRGÖS: vastagszárú (fű, burján) (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

BÜRÖGLE: fazék-emelő bot (Zala m. Alsó- 
Lendva vid. Nyr. Xin.331). 

1. BÜRÖK {bireg Nyitra m. Pográny és vid. 
Drnovszky Ferenc 1841; börög Nógrád m. Nyr. 
in.543; bükör Torontál m. Csóka, Egyházas- 
Kér Kálmány L. Szeged népe in.l02; bürög 
Háromszék m. NyK. III.IO). 

[Szólások]. Tám bürgöt ettél?: megbolondul- 
tál? (Háromszék m. NyK. IH.IO). 

2. BÜRÖK: burok. Bürökbe születőit (Szeged 
Kálmány L. Szeged népe 1.198. 200). A ki bü- 
rökbe születik, azon nem fog a gojó (Szeged Nyr. 
IV.137). Bürögben termett (Bihar m. Tsz. 302a). 

BÜRÜ (bőrű Vas m. Őrség Tsz. ; Göcsej Nyr. 
Xm.257; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VI.228): 
gyaloghíd, árkon v. patakon keresztül tett deszka- 
palló V. gerenda (Göcsej MNy. V.156; Göcsej, 
Nagy-Lengyel Nyr. VIII.48; Balaton mell.. Vas 
m. Kemenesalja Tsz. ; Vas m. Sorok mell. Nyr. 
XXn.144; Somogy m. Sima Nyr. XIX.380; So- 
mogy m. Csurgó Nyr. XXI.47). 



209 



BÜRÜKKÖL— BÜTÜRMESZ 



BÜTÜS— BŰZ 



210 



BÜRÜKKÖL (Hetes, Dobronak Nyr. XIV.191 ; 
hürüköl (Moldva, Klézse Nyr. VIL478): 1. hürük- 
köl: turbékol (Hetes, Dobronak Nyr. XIV.191); 
2. bürükköl: a vízben buborékol (Hetes, Dobro- 
nak Nyr. XIV.191); 3. hürüköl: (a gyomor) széllel 
visszaböfög (Moldva, Klézse Nyr. Vn.478) [vö. 
hurukkoT\. 

BŰSÉG {hűség) : rondaság, undokság, ocsmány- 
ság, utálatosság (Székelyföld Tsz. 57a; Három- 
szék m. MNy. VL318 ; Nyr. IV.561 ; Háromszék 
m. Orbai járás Nyr. VII.283; Moldva, Klézse 
Nyr. IX.429). 

BŰSÉGES = hü (Moldva, Klézse Nyr. V.89). 

[BÜSZKE]. 

[Szólások]. Büszke idő van: éjszaki szél fúj 
(Fehér m. Velencei-tó mell. Nyr. XVnL523). 

[BÜSZKÉLL]. 

meg-büszkéll. Meghüszkélli magát: megköti 
magát, megbicsakolja magát [?]. Égy kicsit mé'g- 
büszkellettem magamat, mégvagdótam a lovakat, 
ehajtottam (Eszék vid. Nyr.. Vn.232). 

[BÜSZKÉLLŐD-IK]. 

föl-büszkóuődik : megköti magát, megbicsa- 
kolja magát [?]. Fölhüszkéllötfem, osztáng nem en- 
gettem (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.284). 

BÜSZTÖN : bot végére alkalmazott háromszög 
alakú, éles végú vasdarab, a melyet gabona- 
gyomlálásra használnak (Heves iji. Szűcsi Nyr. 
XXn.281). 

BÜTÜ (Székelyföld Tsz. Nyr. n.426 ; Andrássy 
Antal 1843; Kiss Mihály; Háromszék m. MNy. 
VI.325; Vadr.; höt Székelyföld Nyr. IV.190; 
Kiss Mihály, Győrffy Iván ; hüt Székelyföld Nyr. 
IV.190; hütö Deésakna Nyr. 1.381; hütü Három- 
szék m. Nyr. in.324; hütü Székelyföld Nyr. V. 
515): 1. vég, elvágott vég, lapos vég. Gerenda, 
pálca, tengely bütüje v. böte ; kéve hütüje, seprű 
hütüje: vágott vége; ház höte\ fedél hütüje (i. h.); 
2. hütö: harangnyelv (Deésakna Nyr. 1.381). Ha- 
rang hütüje (Kolozsvár Szamosi János, Szath- 
máry Ákos). 

bütü-kert 
föld Tsz.). 

BÜTÜL : véget csinál, vminek a végét egye- 
nesre vágja. Meghütülte ah hot végit ah hicskájá- 
val (Székelyföld Győrffy Iván). Mintsehh (mincsem, 
hoccsem) veled táncolnék, inkáhh tökét hütülnék 
(Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III.251; Csík 
m. Nyr. VII.471; Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Vadr. 330). 

BÜTÜLL-IK : sarkallik, vhová dül a végével. 
Oda hütüllik a háza v. a földje (Udvarhely m. 
Felméri Lajos). 

BÜTÜRMESZ: zömök termetű, alacsony és 
vastag (Csík m. Nyr. VI.471). 



: telek végén levő kerítés (Székely - 



BÜTÜS: vágott végű, lapos végű (Székely- 
föld Kiss Mihály). Bütüs végű: oo (Háromszék m. 
Vadr. 493b). Bütüs fedél: tűzfalas födél (Három- 
szék m. MNy. VI.325). 

BÜTÜZ : 1. -- hütül (Székelyföld Tsz. Győrffy 
Iván). Megbütüzni a végit (Háromszék m. Vadr. 
493b) ; 2. hütüznek a kosok : összeverik a homlo- 
kukat (Göcseji?] Vass József 1841). 

BÜTYKŐ (Heves m. Névtelen 1840; hötkö 
Erdővidék Tsz.): bütyök, bog, görcs, csomós 
kidudorodás [vö. hutykó]. 

BÜTYKÖCSKE {hötköcske Erdővidék Tsz.) 

BÜTYKÖL: közösül (Békés m. Kóssa Albert). 

[BÜTYKÖS], BÖTYKÖS : hasas, domború (pl. 
a lámpa-üveg, a torony-tető) (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVni.47). 

[BÜTYKÖS], BÖTKŐS: bogos (Erdő vidék Tsz.) 
[vö. hutykós]. 

BÜTYÖK {böcek Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
höcök Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. in.l40; hö- 
csök Somogy m. Nyr. XIX.287; bőtök Balaton 
mell. Hermán 0. Halászat K.): 1. höcsök: göb a 
fában (Somogy m. Nyr. XIX.287); 2. hőtök: az 
öregháló mind a két húzókötelének hossza köze- 
pén kötött bog (Balaton mell. Hermán 0. Halá- 
szat K.) ; 3. höcek : tőkécske, tuskócska (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.); 4. höcök: a talaj kis emel- 
kedése, domborulata (Somogy m. Szőke-Dencs 
Nyr. in.l40). 

[BŰVÖL]. 

el-büvöl: összerondít (Háromszék m. Vadr. 
493b). 

BÜVÖLKÖD-IK {hűvölkőd-ik) : mocskolódik, 
mocskoskodik, disznólkodik (Székelyföld Kiss 
Mihály ; Háromszék m. MNy. VL244. 319 ; Vadr. 
493b ; Győrffy Iván). Mivel hüvőlköttél, hogy ojant 
csináltál magadhói? Mind héhüvölkőtted magadot 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

[BŰVÖS]. 

[büvös-bájos], bűjös-bájos: javas, kuruzsló 
(Heves m. Tisza-Sz.Imre Nyr. IX. 137). 

BŰVÖSKÖD-IK =- büvölköd-ik (Székelyföld 
Nyr. Vm.462). 

BŰZ {hiz Soprony m. Horpacs Nyr. VI.122; 
hüz Székelyföld Kiss Mihály; Csík m. Nyr. XIL 
524 ; Gyergyó Kiss Mihály ; Háromszék m. MNy. 
VI.318. 360; Moldvai csáng. Nyr. in.2): 1. hüz, 
hüz: szag (Csík m. Nyr. XII.524; Gyergyó Kiss 
Mihály). Nem állhassa a fűszereknek a hüzit (Mold- 
vai csáng. Nyr. IIL2). Mién jó hüze van ennek a 
virágnak (Brassó m. Hétfalu, Zajzon Nyr. HL 
224). Kűdőtt neki egy far aj tói jó hüzü mozsdó 
vizet (Háromszék m. Vadr. 415). Ez a virág jó 
hüzü (Moldvai csáng. Nyr. X.156) ; 2. hüz, hüz : 
a kifutós labdajátékban (méta) az a hely, a hova 
a bennlevők kiszaladnak (Háromszék m. MNy. 
VI.318; Kiss Mihály, Győrffy Iván) [vö. hüdös 3]. 



211 



BÜZLEGÉL— BÜZLET 



BÜZLÖG— BÜZÖZÉS 



212 



[Szólások]. Bűzt kap (ételben): hibát talál. 
Egyél, ne konkorgasd az arrodat. Immán ebbe is 
bűzt kaptál-e? (Székelyföld Nyr. 1.181). Bűzt tett 
(tött): rosszat tett, csínyt tett (Szentes Nyr. VI. 
267; Szeged Nyr. IX.85). Bűzbe kever: rossz 
hírbe kever (Háromszék m. MNy. VI.360 ; Erdő- 
vidék Tsz.). 

büz-futós: kifutós labdajáték (Csík m. Csík- 
Várdótfalva Péter János). 

büz-kapó : hiba-kereső, akadékoskodó, gáncsos- 
kodó (Háromszék m. MNy. VI.318 ; Győrfify Iván). 

bűz-kürtő: [tréf.] segg (Székelyföld Győrfify 
Iván). 

büzbe-futó = hűz-futós (Háromszék m. MNy. 
VI.318; Győrfify Iván). 

BÜZLEGÉL, BÜZLEQEL {büzlögel Háromszék 
m. Vadr. 508b): szagolgat (Székelyföld Kiss 
Mihály; Háromszék m. Nyr. IV.561). Megbüzlegeli 
a kankutya a szukát, a bika a tehenet, a ménló a 
kancát, a méh a kas lyukát. A kutya a kenyér- 
héjjat megbüzlegelte s aval ott hattá (Székelyföld 
Kiss Mihály). A marka a kóstot niegbüzlögeli s ott 
hagyja (Háromszék m. Vadr. 508b). 

BŰZLET: szagolgat, szimatol (Székelyföld 
Csaplár Benedek; Háromszék m. MNy. VI.318; 
Győrfify Iván). 



BŰZLÖG - büzlegéí. Ezek am marhák csak 
éppeng hogy ek kicsit megbüzlögik a kóstot s aval 
ott hagyják (Székelyföld Győrffy Iván). 

BÜZLÖGET : finnyáskodva, válogatva, kényes- 
kedve turkál az ételben. Büzlögeti az (tét (Pannon- 
halma Nyr. XII. 187). Majd nem bűzlögetsz abban 
az ételben, csak a magad kényerére juss (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

BŰZÖL {bűzül Marosvásárhely Nyr. IX.428; 
bűzül Székelyföld Nyr. XV.472 ; Csík-Sz.György 
Nyr. X.237) : 1. bűzöl, bűzöl : btizít (Balaton mell. 
Tsz. ; Szeged Csaplár Benedek) ; 2. bűzöl, bűzül, 
bűzül : szagol (Szatmár vid. Tsz. ; Székelyföld Nyr. 
XV.472; Marosvásárhely Nyr. IX.428; Csík-Sz. 
György Nyr. X.237); 3. bűzöl: szeretgetni kezd 
vkit (Balaton mell. Tsz.). 

BŰZÖLINT: 1. buzit. Elbuzölinti magát (Szé- 
kelyföld Csaplár Benedek) ; 2. megszagol (Három- 
szék m. MNy. VI.319; Vadr. 518b). 

BŰZÖLÖG {bűzölög) : kínnal égve füstölög 
(nyers fa) (Somogy m. Tsz. ; Csallóköz Szinnyei 
József). 

BŰZÖS -= büz-futós (Csík m. Nyr. VI.471). 

BŰZÖSDI: cv (Csík m. Nyr. VI.471). 

BŰZÖZ {büzösni [így]): kifutós labdajátékot 
játszik (Csík m. Nyr. VI.471). [vö. bűz 2., bűz- 
futós]. 

BŰZÖZÉS = bűz-futós (Csík m. Nyr. VI.471). 



c. 



CÁBÁR (Heves m. Tisza-Szőllős Nyr. V.91; 
Debrecen Nyr. Vn.l37; IX.206; Hajdú Nagy 
Sándor ; Bihar m. Pocsaj Nyr. Vin.379 ; Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIV. 143; cabár Szatmár vid. 
Tsz.; cábér Szatmár Nyr. Vn.282; Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIV. 143; Kapnikbánya és vid. 
NyK. n.375 ; Háromszék m. MNy. VI.320 ; Győrffy 
Iván; cábir Zilah Nyr. XIV.286; cábír Szatmár 
m. Nagy -Dobos Nyr. IX.138 ; cajber Szeged Nyr. 
11.378; cajber Szeged Kálmány L. Szeged népe 
1.213; cdjbé'r Félegyháza Nyr. V.35): 1. cábár, 
cábir: lompos, rendetlen v. elhanyagolt öltözetű 
(Debrecen Nyr. VII.137; IX.206; Hajdú Nagy 
Sándor ; Bihar m. Pocsaj Nyr. VIII.379 ; Szatmár 
m. Nagy-Dobos Nyr. IX.138; Vozári Gyula); 
2. cabár, cábár, cábér: szabadjára hagyott, hely- 
telen magaviseletű, vásott (gyermek) (Szatmár 
vid. Tsz. ; Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV.143 ; 
Kapnikbánya és vid. NyK. 11.375; Háromszék 
m. MNy. VI.320 ; Győrffy Iván) ; 3. cábár, cábir : 
kétes jellemű, gyanús, aljas, cudar (Heves m, 
Tisza-Szőllős Nyr. V.91; Zilah Nyr. XIV.286); 
4. cajber, cajber, cajber: feslett erkölcsű nősze- 
mély (Félegyháza Nyr. V.35; Szeged Nyr. II. 
378; Kálmány L. Szeged népe 1.213); b. cábir: 
olyan lúd, a mely a lábait föltartja és emelt 
fővel jár (Szatmár m. Nagy-Dobos Nyr. IX. 138). 

CAFAT: 1. rongy, lefityegő rongy (Göcsej 
Tsz.; Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. Vin.432; 
Fehér m. Nyr. X.186; Baranya m. Csúza Nyr. 
XVni.93 ; Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI.47). Papri- 
kásnak való a szive cafatja: lelógó apró része 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.383) ; 2. piszkos üledék 
(Pest m. Tinnye Nyr. VII.40); 3. kacat, dib-dáb 
holmi (Győr m. Tsz.); 4. lompos, elhanyagolt 
öltözetű, rongyos (Balaton mell. Tsz.) ; 5. hitvány, 
haszontalan, semmirekellő (Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.191; Orosháza Nyr. IV.330). Rongy, cafat 
ember (Zala m. Kővágó-Örs, Rév-Fülöp Nyr. XIX. 
48); 6. kétes hírű, feslett erkölcsű nőszemély 
(Vas m. Őrség Nyr. XII.476 ; Székesfehérvár Nyr. 
VII. 138) [vö. cefet]. 

CAPATOS {cafantos Göcsej Tsz.): 1. rongyos 
(Göcsej Tsz.; Őrség Nyr. XII.476; Fehér m. 
Nyr. X.186; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93; 
Pest m. Tinnye Nyr. VII.40); 2. lucskos (Göcsej 
Tsz. ; Pest m. Tinnye Nyr. Vn.40 ; Kis-Kün-Halas 
Nyr. X1V.383; Kassa vid. Nyr. XIX.189; Csalló- 
köz, Bacsfa Nyr. XVI.47). 

CAFKA : nyomtató rúd v. fa (Székelyföld Tsz.). 



CAFLAT (Debrecen Nyr. VII.137; Szabolcs 
m. Földes Nyr. XVI.383; Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. XIV.96 ; Erdőháza Nyr. XI.285 ; Palócság 
Nyr. XXII.32; cablat Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. III.309; Háromszék m. Kovászna Butyka 
Boldizsár; Erdővidék Nyr. IX.41 ; cáflát Nógrád 
m. Rimóc Nyr. VI.273 ; caplat Nagy-Kúnság Nyr. 
11.135; XVI.191; Makó Nyr. IX.377; Miskolc 
Csaplár Benedek): 1. caflat, caplat: sárban gá- 
zolva cammog (Nagy-Kúnság Nyr. 11.135; Makó 
Nyr. IX.377; Debrecen Nyr. Vn.l37; Miskolc 
Csaplár Benedek); 2. caflat, cáflát, caplat: jön- 
megy, jár-kél, csatangol (Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
191 ; Szabolcs m. Földes Nyr. XVI.383 ; Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIV.96 ; Palócság Nyr. XXII. 
32; Nógrád m. Rimóc Nyr. VI.273; Erdőháza 
Nyr. XI.285); 3. cablat: tilosban jár (Háromszék 
m. Kovászna Butyka Boldizsár; Erdővidék Nyr. 
IX.41). Egész éjen cablatott a lovával (Székely- 
föld Arany-Gyulai NGy. m.309) [vö. ceflet]. 

CAPOQ : sárban gázolva cammog (Göcsej Tsz.). 

CÁFOL : csicsereg (Alsó - Csallóköz Kóssa 
Albert). 

CÁFOL, CÁFOL {cabol Székelyföld Andrássy 
Antal 1843 ; cáfol Balaton mell. Tsz. ; capol Al- 
föld Nyr. IV.328; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.383; 
Heves m. Névtelen 1840; száfol Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVn.45): 1. capol: sárban gázolva 
cammog, jár-kel (Alföld Nyr. rV.328; Heves m. 
Névtelen 1840); 2. cabol: tilosban járva legázolja 
a vetést (Székelyföld Andrássy Antal 1843); 

3. capol: fáradozik (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.383) ; 

4. cáfol, száfol: gyaláz, ócsárol (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XIV.383). Minek száfósz té'engömet, nem bántot- 
talak én tégödet Héba száfolod a lovamat, üssem 
adom alább (Dráva mell. Kopács Nyr. XVIL45); 
vkire bosszantásul kellemetlen dolgokat hoz föl 
(Arad m. Majlátfalva Nyr. IX.378) ; 5. cáfol: 
kötelődzködik, ellenkezik (Karancs vid. Nyr. XXI. 
477); 6. cáfol: hátrál (a ló) (Csallóköz Nyr. 1.232). 

13-cáfol (lé-cafol Balaton mell. Tsz.) : 1. lé'-cáfol, 
le-cafol: legázol, letapos (füvet, vetést) (Balaton 
mell. Tsz.; Szegszárd- Palánk Nyr. XI.527); 
2. lé'-cáfol: lehord, legyaláz (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVni.93. 286; Félegyháza Nyr. XIV.186). 

még-cáfol: gyaláz, ócsárol. Má ez a zasztag 
úgy van rakfa, hogy ászt nem lehet mékcáfőnyi 
(Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XV.139). 



215 



CÁFOLKODÁS— CAJG 



CAJTLI— CANCER 



216 



CÁFOLKODÁS : viszálkodás (Félegyháza Nyr. 
XIV. 186). 

1. CAPBA (cavira Háromszék m. MNy. VI. 
210; cofra Székelyföld Tsz. Nyr. V1II.462; cófra 
Háromszék m. MNy. VI.226. 358): 1. szajha, 
ringyó (Pápa vid. Tsz.; Pest m. Tinnye Nyr. 
Vn.39 ; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.238 ; Csallóköz, 
Bacsfa Nyr. XVI.47 ; Székelyföld Tsz. Nyr. VEI. 
462 ; Győrffy Iván) ; 2. pajkos kis leány (Csalló- 
köz Csaplár Benedek ; Székelyföld Tsz.) [vö. caf- 
rang, cafri, cafrinka, 1. cefre]. 

2. CAPBA : fonóházi vendégség (Balaton mell. 
Tsz.). 

CAPRANG {cafrang Göcsej Tsz.): L szajha, 
ringyó (Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.238 ; Háromszék 
m. Dézsi Mihály) ; 2. pajkos kis leány (Aranyos- 
szék Borbély Samu) [vö. 1. cafra]. 

CAPRANGOS {cafragos Soprony m. Nyr. XII. 
383; cafrangas Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. 
XIV.574 ; cáfrángos Félegyháza Nyr. V.35) : 1. cáf- 
rángos: piszkos (Félegyháza Nyr. V.35); 2. caf- 
rangas, cafrangos: haszontalan, semmirekellő, 
rosszféle, kicsapongó, feslett erkölcsű (Kis-KüktiUő 
m. Szőkefalva Nyr. XIV.574; Székelyföld Kriza). 

cafragos-fősál: marhacomb eleje (Soprony m. 
Nyr. XU.383). 

CÁPHÁS : 1. cafatos, kirojtosodott (Göcsej Tsz.) ; 
2. borzas, kócos (Zala m. Nyr. 11.427; Hetes Nyr. 
1.380; Vas m. Őrség Nyr. IV.184). 

CAPRI {cufri Tata Matusik Nep. János 1839): 
ringyó, szajha (Göcsej Tsz. MNy. V.154; Balaton 
mell. MNy, V.154) [vö. 1. cafra]. 

CAPRUíKA (Vas m. Körmend vid. Nyr. IH. 
522; Székesfehérvár Nyr. Vn.l38; Kunság Nyr. 
XrV.526; cafringa Mezőtúr Nyr. IX.183; cáfrinká 
Félegyháza Nyr. V.35 ; csafrinka Győr Tsz. ; Érsek- 
újvár Csaplár Benedek): 1. cafringa, cafrinka: 
ringyó, szajha (Székesfehérvár Nyr. VII.138; 
Mezőtúr Nyr. IX.183); 2. cafrinka, cafrinka, csaf- 
rinka : pajkos kis leány (Győr Tsz. ; Kunság Nyr. 
XIV.526 ; Félegyháza Nyr. V.35; Érsekújvár Csap- 
lár Benedek) [vö. 1. cafra, cefrinkő]. 

CAPULÓD-IK: eafatosodik, elrongyoUik, be- 
piszkolódik (Székesfehérvár Nyr. VII.138; Győr 
m. Szigetköz, Duna-Sz.Pál Nyr. Vni.522). 

CÁGÉR, CÁJGÉR: 1. cáger: útmutató (Dunán- 
túl Nyr. V.128); 2. cáger: óramutató (Somogy 
m. Csurgó Nyr. XXI.47 ; Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.93); 3. cájger: a mutatóval (fekete tollal) 
megjelölt meddő anya-juh (Komárom m. Nyr. 
XVI.510) [vö. cégér]. 

CAJG (Veszprém Nyr. XVII.229; Nagyszom- 
bat vid, Nyr. XX. 192; cájg Veszprém Nyr. VII. 
428; cájg Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. VI.274; 
cök Abauj m. Jászó Nyr, XVII.229; Erdély Nyr. 
XVII.229; Székelyföld Tsz.; cök Szabolcs m. 
Tisza-Dob Nyr. XX.192; Szatmár m. Nyr. XVII. 



230; Szüágy m. Nyr. XVn.230; Zilah Nyr. XIV. 
286; Erdély Nyr. XVII.229.230 ; Barna Ferdinánd ; 
Székelyföld Győrffy Iván): 1. cajg, cájg, cájg: 
élesztő (i. h.) ; 2. cök, cök : kenyérsütéshez való 
kovászolásnak eggy neme (i. h.) 

CÁJTLI : fejő gatya (melyet a juhászok csak 
koronként, nevezetesen fejesnél használnak) (Ko- 
márom m. Nyr. XVI.510). 

CAKK: pofa-szakáll (Heves m. Tisza-Sz.Imre 
Nyr. IX.137). 

CAKKENES: csipkézettel kicifrázott (ruha, 
párnahaj) (Székelyföld Kriza). 

[CAKKOZOTT]. 

kicakkozott: kicsipkézett, kivagdalt szélú. 
Kicakkozott pappiros (Debrecen Nyr. XIII.288). 

CAKNI: kicitkezett, kicsipkézett, kivagdalt 
fehérnemű-dísz. Török Zsuzsi fehér szoknyát vá- 
ratott, az ajjára körű caknit rakatott (Csanád 
m. Puszta-Földvár Kálmány L. Koszorúk n.67). 

CAKNIS: kicitkezett, kicsipkézett szélű. Cak- 
nis ajjú szoknya (Szeged Nyr. V.144). 

1. CAKÓ: gólya (Tiszahát Nyr. XII.475). 

2. CAKÓ: teher (Baranya m. Nyr. 11.184). 

CAKOLÁS : cv. Szegény ember nagyobb cako- 
lást visel (Baranya m. Nyr. 11.184). 

CAKOMPART: pofa-szakáll (Pest m. Monor 
Nyr. XI.477) [vö. pakompart]. 

CAKONYI: nagyevő, telhetetlen (Orosháza 
Nyr. VI. 134). 

CAKOR: patkány (Eszék vid. Nyr. V.270; 
Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.283; Baranya m. 
Bélye Nyr. XVin.93). 

CAKÜMPAK (cakompak, cakompakk): 1. teljes 
katonai fölszerelés (Kaszárnyai szó Nyr. V1.88); 
2. étel, a melyben hús, főzelék és tészta össze 
van keverve (Kaszárnyai szó Nyr. VI.88); 3. min- 
denestül (Debrecen Nyr. XI.476). 

CALBÁJ: fejtéskor zavaros bor (Baranya m. 
Csúza Nyr. XVni.93). 

CALLANG: orsóra sodoritott gyapot (Három- 
szék m. MNy. VI.320. 357; Vadr.; Győrffy Iván). 

CAMMOG {cámog Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. IX. 138) [vö. kammog]. 

CANCÉKOL: csatangol, kódorog, csavarog 
(Szatmár m. Nagybánya , Nyr. IX.132; Katona 
Lajos; Deés Szathmáry Ákos). 

CANCÉKOZ-IK: cv (Szolnok-Doboka m. Nyr. 
XVn.224). 

CANCÉR: csatangoló, kóborolni szerető (Szat- 
már m. Adorján Nyr. X.431). 



217 



CANDA— CANKÓZ-IK 



CAP— CÉDA 



218 



CANDA: rendetlenül, hanyagul, rongyosan, 
piszkosan öltözött v. rendetlenül, gondatlanul, 
hanyagul dolgozó (Rábaköz Nyr. XV.430). 

CANDI: szajhácska, ringyóeska (Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.) 

CANGA (csanga [?] Szentes Nyr. VI.179. 464): 
fejős juh, a melynek a bárányai elhullottak v. 
el vannak tőle választva (Pest m. Páhi-puszta 
Nyr. XVIII.231 ; Jászkunság Nyr. VII.525; Nagy- 
Kúnság Nyr. XVI.191 ; Kis-Kún-Halas Nyr. VIII. 
86; XIV.383; Karcag Nyr. XIII.432; Füzes-Gyar- 
mat, Ványa Nyr. XII.475; Csongrád m. Arany- 
Gyulai NGy. 11.51 ; Szentes Négyesy László ; 
Heves m. Névtelen 1840). 

[CANK]. 

cank-szeg: szeg, a mellyel az ekét mélyebbre 
eresztik v. kijjebb emelik (Székelyföld Győrffy 
Iván). 

CANKÓ (Sátoralja-Újhely, Gönc Nyr. XVII. 
224; cangó Székelyföld Nyr. 11.426; canko Szé- 
kelyföld Tsz. ; csángó Székelyföld Kriza, Kőváry 
László 1842; Udvarhely m. Vadr.): 1. catigó, 
canko, cankó: savanyú bor, vinkó (Sátoralja-Uj- 
hely. Gönc Nyr. XVII.224; Székelyföld Tsz. Nyr. 
11.426) ; 2. canko : megsavanyodott sör (Székely- 
föld Tsz.); 3. csángó: pálinka alja, mely a tisz- 
táláskor az üst fenekén maradt (Székelyföld 
Kriza, Kőváry László 1842 ; Udvarhely m. Vadr.) 

[CANKÓD-IK]. 

el-eankódik 

272). 

[CÁNKOL]. 

meg-cánkol : megmér (hordó tartalmát vessző- 
vel, pálcával). Megcánkoltam a húdunkát, sok a 
héja (Székelyföld Nyr. VIII.462). 

CANKÓS. Cankósan jár: lábait össze-vissza 
hányva jár (Sátoralja-Ujhely Nyr. XVII.224). 

[CANKÓZ]. 

még-cankuóz : oda lopódzva meglep. Mékcan- 
kuóztam a nyulat, osztán az ösztökiévié agyonn 
csaptam (Hely n. [Rábaköz?] Nyr. XVII.224). 

1. CANKÓZ-IK: cankót (eggyszerú, savanyú 
bort) iszik. Megiható az a cankó; el is cankóz- 
tunk ugy éjfél utánig (Sátoralja-Ujhely, Gönc Nyr. 
XVn.224). 

2. CANKÓZ-IK, CANKOZ-IK : 1. kószál, csa- 
varog, csatangol (Nagy-Kúnság, Túrkeve Nyr. 
VIII.469; Szolnok-Doboka és Alsó-Fehér m. Nyr. 
XVII.224; hely nélkül Nyr. XVn.224); 2. utána 
kullog, nyomában jár (gyermek, csikó az anyjá- 
nak, csirke a kotlónak) (Bonchida, Marosszék, 
Nyárád mell. Nyr. XVn.224). 

el-cankózik : elillan, elkotródik, eltakarodik 
(Mosony m. Szigetköz Nyr. XVII.224; Vas és 
Zala m. Nyr. XVn.224. 271) [vö. el-cankódik]. 

9ZlNNYfa:l : MAQYAB TÁJSZÚTÁK. 



el-cankózik (Zala m. Nyr. XVII. 



CAP {cap Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.383; capf, 
capp [?] Komárom m. Nyr. XVI.510): 1. cáp: 
bak, kecskebak (Székelyföld Kiss Mihály, Győrffy 
Iván, Gálffy Sándor ; Háromszék m. Uzon Er- 
délyi Lajos; Erdővidék Tsz.). Cáp-őz, öz-cáp: 
özbak (Székelyföld Kiss Mihály); 2. capf, capp]^]-. 
hibásan herélt, félig kos-bárány, ürü, toklyó 
(Komárom m. Nyr. XVI.510) ; 3. cap : vén 
korában kiherélt és járomba fogott bika (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.383); 4. cap: vén ember, 
a ki ifjú korában kicsapongó volt (Kis-Kún-Halas- 
Nyr. XIV.383). 



CÁPA: 

X.203). 



vöröshagyma (Moldvai csángóság Nyr. 



CAPANY (cápán Háromszék m. MNy. VI.321) : 

1. gyomor, gyomorburok, bendő része (Székelyföld 
Andrássy Antal 1843; Háromszék m. Nyr. IV. 
561); 2. picsa (Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos.). 

CAPISTRÁNG (Kaszárnyai szó Nyr. VI.88; 
capistrák Szatmár Nyr. IX.520 ; csapisták kaszár- 
nyai szó Nyr. VI.88) : esti takarodó (zapfenstreich). 

CAPON: nyomban, eggyszeriben. Gapon me- 
gyek utánna (Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.424). 

CÁPSA: kis kecskebak (Udvarhely m. Vadr.) 

CARINA: jószág, szántóföld, mező (Bukovina 
Nyr. VL472). 

CABNOK: levagdalt és megszáradt vékony 
faágak (Udvarhely m. Vadr.). 

CEBEDA: oktalan, esztelen nőszemély. Ó te 
vén cebeda, kérőre vársz, még sincs egy gyüszünyi 
eszed (Csallóköz Csaplár Benedek). 

CÉGÉN {ceceny, cecenye): nászruha, öltözet 
(Háromszék m. MNy. VI.320 ; Kiss Mihály, Győrffy 
Iván). 

CECENYKE: cv: (Háromszék m. MNy. VI.320). 

1. CÉCÓ: 1. mulatság, zajos mulatság (Bara- 
nya m. Csúza Nyr. XVIII.93 ; Nagy-Kúnság Nyr. 
n.l35; XVI.191 ; Félegyháza Nyr. IV.559; Kecs- 
kemét Nyr. IV.284; Szeged és vid. Nyr. VI.88; 
Csaplár Benedek ; Bácska Nyr. XXI.517 ; Szatmár 
Nyr. Vn.l90; Xn.475 ; Nagybánya Nyr. XX.431); 

2. ceremónia. Nagy cécóval jár a dolog (Három- 
szék m. Kovászna Butyka Boldizsár) ; 3. civako- 
dás (Szeged vid. Nyr. VI.88). 

eócó-ház: az a ház, a melyben a fiatalság 
vasárnaponként összejön mulatni (Szentes Nyr. 
VI.179). 

2. CÉCÓ: pólya (Dunántúl Nyr. V.128). 

CÉDA {ciéda Győr m. Rábaköz Nyr. XV.430) : 
1. rendetlenül, hanyagul, rongyosan, piszkosan 
öltözött V. rendetlenül, gondatlanul, hanyagul 
dolgozó (Soprony m. Csepreg Nyr. 11.371 ; Rába- 
köz Nyr. XV.430 ; Balaton mell. Nyr. XVn.225 ; 
Veszprém m. Nyr. XVII.4Í3; Fehér m. Nyr. X. 

l9 



219 



CEDAKOD-IK— CÉDULA 



CEPET— CÉGÉRfíS 



220 



186; Tata Nyr. XVn.225 ; Kassa vid. Nyr. XVII. 
225; Jászó? Nyr. XVII.225; hely nélkül Nyr. 
XVII.225); 2. csintalan, pajkos, könnyúvérú, 
kacér, csélcsap, csapodár, kicsapongó, feslett 
erkölcsű (Soprony m. Nyr. XVIL225; Soprony 
m. Repce mell. Nyr. n.517 ; Zala m. Nyr. XVII. 
225. 272; Őrség Nyr. XII.476; Veszprém m. 
Nyr. XVII. 413; Tolnám. Simontornya Nyr. V. 
230; Balaton mell. Tsz. Nyr. XVIL225; Fölső- 
Somogy, Balaton mell. Nyr. VIII.432; Somogy 
m. Nyr. XVn.225; Somogy m. Visnye Nyr. 
XVn.286; Baranya m. Mecsekhát Thomaer 
Ignác 1841; Szent-Endre, Pomáz Nyr. XVII.225; 
Csallóköz Csaplár Benedek; Komárom m. Nyr. 
XVII.225 ; Nyitra m. Magyar-Soók Nyr. XX.323 ; 
Sátoralja-Újhely Nyr. XVIL225; Jászó? Nyr. 
XVn.225; Bodrogköz Nyr. XVII.225; Székelyföld 
Tsz.). Oly pajkos, céda egy kölyök ez, alig lehet 
vele birni. Bossz egy céda leány ez, mindig a 
legények után fut. Olyan céda ez a ló, csak ugy 
szök-rug, nem hiába Céda a neve (Zala m. Nyr. 
XVn.272). Céda öltözetű : a ki föltűnően, szemér- 
metlenül öltözködik (Veszprém m. Nyr. XVII. 
413). 

CÉDÁKOD-IK: 1. rendetlenül, hanyagul, félig 
öltözve jár. Ugyan ne cédákoggyá má olyan soká; 
gyere, őtözzé fő: mondják a gyermeknek, mikor 
reggel öltözetlenül játszadoz, futkos (Veszprém 
m. Nyr. XVIL414) ; 2. pajkoskodik, csintalanko- 
dik, dévajkodik, kacérkodik, csélcsaposkodik. Ne 
ugrálj, ne cédákodj, te fiú! Mit cédákodsz a legé- 
nyek közt ! (Zala m. Nyr. XVII.272). 

CÉDASÁG : 1. rendetlenség, hanyagság, ronda- 
ság (Tata Nyr. XVII.225; Kis-Kún-Halas Nyr. 
VIII.84); 2. csintalanság, pajkosság, kacérság, 
csapodárság, kicsapongás, paráznaság (Zala m. 
Nyr. XVII.272; Somogy m. Nyr. XVII.225; 
Csallóköz Csaplár Benedek; Komárom m. Nyr. 
XVII.225; Jászó? Nyr. XVII.225; Bodrogköz 
Nyr. XVII.225; hely n. Nyr. XVII.225). 

CÉDÁSKOD-IK (ciédáskod-ik) ^- cédákod-ik. 
Dologra nincs esze, hanem csak ciédáskodik (Győr 
m. Rábaköz Nyr. XV.430). 

CÉDÉKÉL: kopácsol (Erdövidék Nyr. VIII. 
142). 

CÉDÉLE {cedele): férfiak téli daróc-fölöltöje 
(Székelyföld Tsz. ; Erdélyi J. Népd. és mond. II. 
324; Győrffy Iván; Nyr. Xni.510 ; Udvarhely 
m. Nyr. III.513; Háromszék m. Tsz. MNy. VI. 
358; Győrffy Iván; Háromszék m. Kis-Borosnyó 
Nyr. XVI.47; Háromszék m. Uzon, Brassó m. 
Hétfalu Erdélyi Lajos; Csík m. Nyr. VI.524; 
Király Pál ; Moldvai csáng. Nyr. X.202). 

[CÉDRUS]. 

oódms-fa: akácfa (Szlavónia Nyr. V.ll). 

[CÉDULA]. 

[Szólások]. Cédulára élnek: törvénytelen házas- 
ságban (Kunság, Tisza-Sz.Imre Nyr. X.329). 



códula-keszeg : blicca argyroleuca (Balaton 
mell. Hermán 0. Halászat K.) 

CEPET : 1. lompos, elhanyagolt öltözetű, ron- 
gyos (leány) (Somogy m. Nyr. XIX.287) ; 2. rin- 
gyó (Hetes, Dobronak Nyr. III.473; Somogy m. 
Csurgó Nyr. XVII.477) [vö. cafat]. 

cefet-cafat: rongyos (Balaton mell. Nyr. II. 
93) [vö. cifit-cafat]. 

CEPLET (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 
96; ceplet Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191): jön-megy, 
jár-kél [vö. caflat]. 

1. CEFRE {cevere Bodrogköz Tsz.; Székely- 
föld MNy. VI.174; Kiss Mihály; Háromszék m. 
Tsz. MNy. VL210; Csík m. Nyr. VL 524; Gyer- 
gyó vid. Kiss Mihály; cibre Székelyföld Tsz. 
88b; csevere Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. 
IX.427) : L cefre, csevere : szajha, ringyó ; cudar, 
orcátlan, alávaló, semmirekellő nőszemély (Veszp- 
rém m. Fábián Gábor 1839; Orosháza Nyr. VI. 
134; Gömör m. Hanva Nyr. XX.143; Szilágy- 
Somlyó Nyr. XVI.238; Szolnok-Doboka m. Do- 
mokos Nyr. IX.427; Székelyföld Győrffy Iván; 
Háromszék m. MNy. VI.358; Csík m. Nyr. VI. 
524) ; 2. cefre, cevere, cibre : virgonc, pajkos, 
csintalan leányka (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
Vin.226; IX.132;X.335; Katona Lajos; Bodrog- 
köz Tsz.; Székelyföld Tsz. 88b; MNy. VI. 174; 
Kiss Mihály; Háromszék m. Tsz. MNy. VL210; 
Csík m. Nyr. VI.524; Gyergyó vid. Kiss Mihály) 
[vö. 1. cafra], 

2. CEFRE : összetört és poshadó-félben levő 
gyümölcs (szilva, alma, barack), a melyből pálin- 
kát főznek (Dunántúl Nyr. V.128; Pest m. Sztro- 
kay Antal 1842; Pest m. Ácsa Hajdú Nagy 
Sándor; Kunság Nyr. XIX.287; Kecskemét, Sze- 
ged Csaplár Benedek). 

3. CEFRE: levágott és elhányt száraz szőllő- 
vessző (Somogy m. Nyr. XIX.287). 

CEPRINKÓ : virgonc, pajkos, csintalan leányka 
(Szatmár m. Nagybánya Katona Lajos) [vö. caf- 
rinka]. 

CÉGE : erős husángokból álló halfogó rekesz- 
tek (Bereg m, Nagy-Bereg Hermán 0. Halá- 
szat K.) 

CÉGÉR [cigér Nógrád m. Tolmács Nyr. XV. 
237. 374; cőgér Székelyföld Győrffy Iván) : 1. cí- 
gér: bokréta (Nógrád m. Tolmács Nyr. XV.237. 
374); 2. cőgér: cudar, csúf, becstelen (Székely- 
föld Győrffy Iván). Beh cégérül néz ki: csúful 
(Székelyföld Nyr. 11.230) [vö. cágér]. 

[Szólások]. Cégérré tesz: rossz hírbe kever 
(Kecskemét, Szeged, Csallóköz Csaplár Bene- 
dek). 

CÉGÉRÉS {cégérös Kecskemét, Szeged Csap- 
lár Benedek): hírhedt, megbélyegzett. Cégérés 
(cégérös) tolvaj, ringyó (Kecskemét, Szeged, Csal- 
lóköz Csaplár Benedek). 



221 



CÉGÉRESÍT-^CEKULA 



CELA— CELLENGEZ 



CÉGÉBÉSÍT: rossz hírbe kever (Kecskemét, 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek), 

[CÉGÉRÉZ]. 

ki-eégéréz (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; M-cőgérez Székelyföld Győrfíj Iván): csúf- 
ságra, botrányra kitesz, rossz hírbe, gyalázatba 
kever. 

CÉGÉRÉZTET: ~ (Székelyföld Csaplár Bene- 
dek; Háromszék m. MNy. VI.321). 

CÉGÉRSÉG: botrányos csúfság, botrányosság 
(Székelyföld Csaplár Benedek; Háromszék m. 
MNy. VI.321 ; Győrflfy Iván). 

CÉGET: uszít (Gyergyó-Ditró Nyr. XII.281). 

[CÉH]. 

cóh-mester {cié-mestér Soprony m. Horpács 
Nyr. rv.181): egyházfi, sekrestyés (Soprony m. 
Horpács Nyr. IV. 181; Göcsej Nyr. Xn.95; XVII. 
510). 

CÉHBELI {cébali Székelyföld Győrffy Iván). 

CEJTE (Szolnok Király Pál; ceté, cetté Bara- 
nya m. Tsz.; cojta Komárom Nyr. VIII.471): 
vizi malmot tartó gúzskötél. 

CÉKÁL: kószál, csavarog, csatangol, kóborol, 
őgyeleg (Csík m. Kóródy Miklós). 

1. CÉKÁSZ: cv (Székelyföld Tsz. Kiss Mihály; 
Udvarhely m. Nyr. VIII.471 ; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos). 

[2. CÉKÁSZ]. 

el-cékász : elpusztít (Győr m. Böny Nyr. XVI. 

CEKAZ : kószál, csavarog, csatangol, kóborol, 
őgyeleg (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III.418 ; 
Kriza, Győrffy Iván; Erdővidék Nyr. IX.41). 

CÉKLA (Kolozs m. Szucsák Nyr. XVm.575; 
Csík m. Tsz. ; cigra-répa Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.93; cikla Komárom m. Fúr Nyr. XX.479; 
cviklá Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.188): vörös- 
répa. 

CÉKLÁL: kószál, csavarog, csatangol, kóbo- 
rol, őgyeleg (Fertő mell. MNy. III.245; Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

CÉKLÁZ: c\3 (Vas m. Kemenesalja, Szeged 
Tsz.; Kecskemét Csaplár Benedek; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.384>. 

CÉKLÉROZ : cv (Csallóköz Csaplár Benedek). 

CÉKLÉSZ: (v (Csongrád m. Ploetz 1889; Sze- 
ged Csaplár Benedek). 

CÉKLÉZ: cv (Szeged Tsz.; Torontál m. Szőreg 
Kálmány L. Szeged népe III.176). 

CÉKULA: kecske (Székelyföld Kiss Mihály) 
[vö. cicula]. 



1. CÉLA: épület (Baranya m. Tsz.). 

2. CÉLA: a gyékény- és öregháló húzóköte- 
lén, a bőtökön innen és túl befűzött posztóda- 
rabkák (a húzás egyenletességének biztosítására 
való jelek) (Balaton mell. Hermán 0. Halászat K.) 

[CELE]. 

cele-bula: cók-mók, mindenféle ringy-rongy, 
hitvány ruhanemű (Székelyföld Kriza) [vö. cula- 
bula], 

cele-cula {celle-cuUa Félegyháza Nyr. VI. 
43; Csallóköz Csaplár Benedek): 1. cele-cula, 
celle-culla : co (Vas m. Kemenesalja Tsz.; Fél- 
egyháza Nyr. VI.43; Szeged vid. Nyr. VI.87; 
Bánság Csaplár Benedek; Debrecen Barna Fer- 
dinánd; Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX.140; 
XIV.328 ; XX.431 ; Csallóköz Csaplár Benedek ; 
Székelyföld NyK. X.328; Háromszék m. Kiss 
Mihály). Szedd össze a celeculádat, oszt menny! 
Ez is éhoszta minden celeculáját (Félegyháza Nyr. 
XIV.228). Nem vót osztáng mást met tönni, össze- 
szőttük a celeculát, hát bizon haza cihelöttünk 
(Szeged vid. Nyr. IV.421). Magára szedi minden 
celeculáját (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XIX.375) ; 
2. cele-cula : aj-baj, akadék, kellemetlenség. Sok 
celeculával jár az őrletés (Veszprém m. Nyr. V. 
380). 

CELLA: a nádnak tavaszi kinövése, újulása 
(Szatmár m. Nyr. XI.284). 

CELLENG (Csallóköz Csaplár Benedek; Szé- 
kelyföld Nyr. n.426; XV.473; Andrássy Antal 
1843; cellöng Kecskemét Csaplár Benedek; cselleg 
Csongrád Nyr. IX.90; Hódmező-Vásárhely Csap- 
lár Benedek; cselleng Szentes Nyr. XIX.48; 
cselleng Szatmár m. Szamoshát Nyr. X.139; 
csellög Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.480; Szeged 
Csaplár Benedek): kószál, kóborol, csavarog, 
őgyeleg, lézeng. Mit cellengtek ide s tova; mért 
nem ültök odahaza? (Csallóköz Csaplár Benedek). 
ügy elcsellengtem ezt a napot, hogy semmi látattya 
nincs: elténferegtem, csináltam is valamit, nem 
is. Ma csak csellengék (Szentes Nyr. XIX.48). 
Cselleg az út: kanyarog (Hódmező-Vásárhely 
Csaplár Benedek). Cselleg a vad, a madár: foly- 
tonosan jobbra-balra kitérve szalad v. röpül 
(Csongrád Nyr. IX.90). Alig cselleng egy-két ember 
a templomba: alig lézeng, kevés van. Cselleng 
egy kis viz az edény fenekén : kevés van (Szatmár 
m. Szamoshát Nyr. X.139). Cselleg az úszó deszka, 
az elszabadult csónak: libeg (mikor a víz fodra 
csak ingatja, de nem viszi tova) (Csongrád Her- 
mán 0. Halászat K.). 

csellög-esavarog : cw (Szeged Nyr. IX.287). 

[CELLENGÉL], CELENGEL (Háromszék m. 
MNy. VI.215; cilingél Székelyföld Kiss Mihály; 
szélingél Háromszék m. MNy. V.215): cv [vö. Ci- 
linkéi]. 

CELLENGEZ (Háromszék m. MNy. VI.215; 
célingez Háromszék m. MNy. VI.215 ; cellengez-ik 
Székelyföld Nyr. XV.473; cilingéz, cilingéz-ik 

15* 



223 



CELLENGÖ— CEMPEL 



CfiMPELEZ— CERKÓ 



224 



Háromszék m. Vadr. MNy. VI.321 ; Kiss Mihály, 
Győrffy Iván; szélingez Háromszék m. Vadr. 
495b; MNy. VI.321; Győrffy Iván; szilingez Há- 
romszék m. MNy. VI.215; Vadr. 495b): cc. Ide 
s tova cüingeznek (Háromszék m. Kiss Mihály). 
No ezek és igazán cüingeznek egymás után: 
szállingóznak (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

elé-cilingSzik: elÖszállingózik. A marhák elé- 
cilingéznekeggyenként a háló v. a déllö helyre 
(Háromszék m. Kiss Mihály) [vö. elé-cilinkél]. 

CELLENGÖ: csavargó (Kolozsvár Szinnyei 
József). 

[CÉLOL], CÉLÓ: céloz (Nógrád m. Megyer 
Nyr. VI.176). 

CÉLOZ [ciloz Debrecen Nyr. X.567) : 1. vhová 
indul (Kecskemét Nyr. XIX.90). Hova indultál, 
hova céloztál? (Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Vadr. 479); 2. figyel. Meglehet, hogy ha ezt az 
eseményt tudtam volna, jobban oda céloztam volna 
(Tisza-Eszlár Nyr. XII.507); 3. ráemlékszik. Nem 
célozok rá: nem jut eszembe (Zemplén m. Szür- 
nyeg Nyr. XVn.375); 4. ciloz: vélekedik. Aszon- 
gya a járásbiró úr, — úgy cilozok, a vót . . . 
(Debrecen Nyr. X.567). 

CELŐKE {cselőke Pölső-Somogy, Balaton mell. 
Nyr. Vm.432; Csallóköz Nyr. 1.232; cselöte 
Csallóköz Nyr. 1.232) : pózna, dorong, karó, nagy 
bot (Balaton mell. Tsz. : Somogy m. Szőke-Dencs 
Nyr. in.l40; Veszprém m. Nyr. V.330; Király 
Pál; Veszprém m. Torna Nyr. XV.382; Pápa 
vid. Tsz. ; Zala m. Király Pál ; Fehér m. Király 
Pál; Fehér m. Vaál Nyr. XVIII.573; Győr m. 
Tsz. ; Győr Nyr. VI.268 ; Baranya m. Mecsekhát 
Thomaer Ignác 1841; Palócság Tsz.). 

CÉMBŐ: a leányok nyakán levő gyöngysor- 
ról lefüggő szalag-csokor (Hont m. Nyr. V.426). 

CEMENDE {cemé'nde Vas m. Répce-Sz.György 
Nyr. XVin.480; Göcsej MNy. 11.409; Székes- 
fehérvár Nyr. VII.138; céménde Veszprém m. 
Torna Nyr. XVn.431; cemönde Somogy m. Visnye 
Nyr. XVn.286): 1. lompos, rendetlen öltözetű, 
ronda (Vas m. Répce-Sz.György Nyr. XVni.480; 
Göcsej MNy. n.409). Cemende ruha: szennyes 
ruha (Ormányság Nyr. IX.285); 2. cók-mók. 
Vidd el a cemendédet ! (Győr m. Tsz.) ; 3. szajha, 
ringyó (Fertő mell. MNy. in.242; Vas m. Keme- 
nesalja Nyr. ni.88; Zala m. Nyr. XVII.225; 
Göcsej MNy. 11.409; Őrség Nyr. Xn.476; Bala- 
ton mell. Tsz.; Somogy m. Csurgó Nyr. XVII. 
477; Somogy m. Visnye Nyr. XVn.286; Veszp- 
rém Nyr. XV.334; Veszprém m. Torna Nyr. 
XVn.431 ; Pápa vid. Tsz. ; Székesfehérvár Nyr. 
VII.138; Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 
1841). 

CEMPEL: 1. cérna- v. szalagtartó karika 
(Tolna m. Nyr. VI.230) ; 2. kolbászforma tekercs, 
a melyen a gyapotot pödrik, sodorják (Székelv- 
föld Tsz.). 



cempel-asszony (Székelyföld Kiss Mihály; 
Háromszék m. Vadr.; pencel-asszony v. -asszon 
Udvarhely m. Nyr. VIII.473; Homoród Nyr. IX. 
38): lakodalmi menet közben a menyasszony 
holmiját (ruháit, ágyneműjét) szállító szekérre 
fölügyelő asszony. 

CÉMPÉLÉZ: gyapotot a fonásra előkészít, 
sodor (Erdővidék Nyr. Vin.142). 

[CÉNFEBIT]. 

ki-cénferit: kidob (Fölső-Csallóköz Nyr. VIII. 

378). 

CENK: legényke, serdülő legény, suhanc 
(Szatmár m. Gencs Nyr. X.525). 

cenk-kutya : pumi-kutya, kis kutya (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

cenk-legóny == cenk (Szatmár m. Nyr. X.430). 

1. CEPE: kancsó (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
383). 

[2. CEPE]. 

cepe-cupa: cók-mók, lim-lom, hányt-vetett 
apró ruhanemű (Nagy-Kúnság Nyr. 11.135; Bihar 
m. Fúrta vid. Nyr. IV.43). 

CÉPÉNKE (Brassó m. Hétfalu Nyr. 11.327; 
cepenke Háromszék m. MNy. VI.321 ; Hétfalu 
Győrffy Iván): csipkés fodrozat (ruhán). 

CÉPOKSÁG : soványság (Heves m. Saár Nyr. 
ni.92). 

CEPŐLÉK= celöke (Győr m. Szigetköz, Duna- 
Sz.Pál Nyr. Vni.522). 

CEPP {cep, cép): csücske, sarka, hegyes része 
vminek (Háromszék m. MNy. VI.321 ; Brassó m. 
Hétfalu Nyr. 11.327; Győrffy Iván; Hoffmann 
Frigyes). Megdöfte az ódalam az asztal ceppje 
(Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI. 144). 

[CÉRKAD]. 

még-cérkad (Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. 
III.182; meg-cerkad Somogy m. Nyr. 11.376; Ba- 
ranya m. Tsz.; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI. 
474; meg-cserked Repce mell. Nemes- Viss Nyr. 
XVII.336) : 1. meg-cerkad, meg-cserked : megdöglik 
(Repce mell. Nemes-Viss Nyr. XVII.336 ; Baranya 
m. Tsz.; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.474); 
megfullad (Somogy m. Nyr. n.376); 2. meg-cer- 
kad: hőségtől eltikkad, ellustul (Somogy m. 
Szőke-Dencs Nyr. in.l82). 

1. CEBKÓ: 1. nádból v. kukorica-szárból csi- 
nált kunyhó (Nagy-Kúnság Nyr. 11.135; Tisza- 
örs Csaplár Benedek); 2. zsidótemplom (Abauj 
és Zemplén m. Szádeczky Lajos). 

2. CEBKÓ : halászmadár-fajta (Szeged Csaplár 
Benedek). 



225 



CÉRNA— CIBAROL 



CIBÉK— CICA 



226 



[CÉBNA]. 

cérna- varsa: a halak betévedésére számító, 
hálóból kötött, abroncs-keretű halász-eszköz, a 
melyet karók közé feszítenek ki (Székelyföld 
Hermán 0. Halászat K.). 

cérna- vásár: mikor a vásáros napok közé 
vasárnap esik (Háromszék m. Vadr. 515b). 

CETHAL: [nép-etimológia] tetszhalott (Hely 
nélkül Nyr. Vin.69). 

CETKÉNY : vízi malmot tartó gúzskötél (Sze- 
ged Tsz.). 

CEVERNYE:[?] (Kalotaszeg Nyr. XVI.142). 

CIÁKOL: rekedten kiáltoz (Vas m. Horváth 
József 1839) [vö. csiápol]. 

CIBABÓ: pele (Züah és vid. Nyr. IX.182; 
XIV.286) [vö. cibóka]. 

1. CIBAK {cibakk Erdővidék, Olasztelek Nyr. 
XnL578; civak Baranya m. Ormányság Nyr. 
IX.285): 1. cibak, civak: cövek (Tolna m. Nyr. 
VI.230; Baranya m. Patacs vid. Csaplár Bene- 
dek; Baranya m. Ormányság Nyr. IX.285; Sze- 
ged Hermán 0. Halászat K.); 2. cibak: fa-csat- 
lás, kút-ágas szege, a melyen a kútgém az ágas 
szarvai között fordul (Szeged Tsz.) ; 3. cibak : a 
végén ketté hasított vékony faág, a melybe a 
megsütendő szalonnát, éretlen kukoricát közbe 
csíptetik (Szatmár m. Pap Károly); 4. cibakk: 
farszeg (ekében) (Erdővidék, Olasztelek Nyr. 
Xni.578) [vö. cövek]. 

cibak-tartó: [kocsi része] (Arad m. Majláth- 
falva Nyr. Vni.479). 

2. CIBAK: meztelen (Gömörm. Krasznahorka- 
Váralja Nyr. ni.l84; Torna m. Ruehietl Miklós 
1839). 

3. CIBAK (cibak Dráva mell. Nyr. Xni.283): 

1. cibak, cibak: kétszersült (Göcsej, Nagy-Len- 
gyel Nyr. X.191; Dráva mell. Nyr. XIII.283); 

2. cibak: ostyának elnyírt széle (Balaton mell. 
Tsz.). 

1. CIBAKOL: cövekéi, karóz (Baranya m. 
Patacs vid. Csaplár Benedek). 

2. CIBAKOL: 1. cibál (Balaton meU. Tsz.); 
2. szaggatva, tépve metél (sült húst) (Székely- 
föld Tsz.). 

CIBÁL (cimbál Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.384; 
XV.213; Hódmező-Vásárhely Nyr. IX.91; Heves 
m. Névtelen 1840; Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XV.237. 375; cimbdl Gömör m. Nyr. XVni.459; 
cimpál Győr m. Tsz. ; cipál Baranya m. Ormány- 
ság Tsz.; Székelyföld Tsz. Győrffy Iván; Udvar- 
hely m. Vadr. 80; Háromszék m. MNy. VI.357. 
358). ^ 

CIBAROL (Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. 
XI.93; cipárol Székelyföld Tsz.): cibál, tépász. ; 



A kutya mind elcibárolta a virágokat (Szolnok- 
Doboka m. Domokos Nyr. XI.98). 

CIBÉK: 1. villás bot, nyele végén lánccal és 
hámmal (kötélhúzó szerszám) (Balaton mell. Tsz. 
Hermán 0. Halászat K.); 2. pecekkel ellátott 
heveder, melyet a kötélre csavarnak (Duna és 
Tisza mell. Hermán 0. Halászat K.) 

cibék-vágás: a cibék villájával való megcsa- 
pás (büntetés halászoknál) (Tihany Hermán 0. 
Halászat K.). 

CIBERE, CIBRE (cibere): leves-étel (savanyú 
böjti leves; szilva-leves, híg keszőce). Korpa- 
cibre, kendermag-cibre, szilva-cibre (Kecskemét 
Tsz.; Hódmező-Vásárhely Nyr. 11.188; Bihar m. 
Arany-Gyulai NGy. 1.460 ; Debrecen és vid. Tsz. 
203b.; Nyr. III.563; VII.137; Szatmár vid. Nyr. 
XVni.379; Palócság Nyr. XXII.32; Heves m. 
Kengyel Nyr. V.430; Hont m. Nyr. VI. 182; Hont 
m. Ipolyság Nyr. XIX.45 ; Gömör m. Tsz. ; 
Gömör m. Sajóvölgye, Hanva Nyr. XX.287 ; 
Kolozs m. Szucsák Nyr. XVin.575; Székelyföld 
Tsz.; Arany-Gyulai NGy. m.225. 243; Kiss Mi- 
hály ; Háromszék m. Tsz. ; MNy. VI.209 ; Három- 
szék m. Kis-Borosnyó Nyr. XVI.47; Háromszék 
m. Uzon Nyr. IX.40; Csík-Sz.Király Nyr. XH. 
287; Bukovina Nyr. VI.472). 

CIBIKEL: sántikál (Székelyföld Tsz. Kriza, 
Győrffy Iván; Háromszék m. Tsz.). 

CIBÓKA: mókus (Kalotaszeg Nyr. XVn.526) 
[vö. cibabó]. 

CIBRA: rendetlen, kacér (Gyöngyös Nyr. IX. 

ÓÓJl), 



CIBRAKOD-IK 

IX.332). 



kacérkodik (Gyöngyös Nyr. 



CIBRIK: gyufa (Moldvai csáng. Nyr. X.203). 

1. CIC: gysLTpotszÖYetCic-fersing (Székelyföld 
Arany-Gyulai NGy. III.230); cic-karton előkötö (Deb- 
recen Erdélyi J. Népd.. és mond. 11.16); cic-kendö 
(Hely nélkül Erdélyi J. Népd. és mond. 1.240); 
cic-kötő (Torontál m. Szőreg Kálmány L. Szeged 
népe III.263 ; Aradm. Pécska Kálmány L. Koszorúk 
1.186. 202); cic-rokoja (Torontál m. Szőreg Kál- 
mány L. Szeged népe III.74). 

[2. CIC]. 

cic-pad: [takács-mesterszó] (Orosháza Nyr. IV. 
382; Torontál m. Magyar-Ithabé Nyr. Vni.478; 
Heves m. Nyr. 1.281). 

CICA, CICE: 1. cice: kis macska (Soprony 
m. Nyr. XVII.414 ; Balaton mell. Tsz. ; Veszprém 
Nyr. 11.134; Székelyföld Győrffy Iván); 2. cice: 
cicázás (gyermekjáték) (Erdély Nyr. XVn.226; 
Háromszék m. Kiss Mihály); 3. cica: hajfona- 
dék, varkocs (Baranya m. Nyr. V.330; Ormány- 
ság Nyr. III.182) [vö. 2. cika]. 

cica-berke: barka (Kapnik vid. Nyr. 11.182). 



227 



CICÁK— CICEEKEL 



CICES— GIDRI 



228 



cice-futás: cicázás (gyermekjáték) (Három- 
szék m. GyőrfFy Iván). 

oioa-maca (cice-maca Veszprém m. Nyr. XVII. 
414; Vas m. Tsz.; Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Zala m. Nyr. XVII.272) : barka, fűzfa v. rekettye 
barkája (Somogy m. 11.375; XVII.225; XIX.575). 

cice-mice: cica. Cice-mice, mit fogtál? Egeret. 
Csapd a földhöz, ha lehet [gyermekversike] (Er- 
dély Nyr. XVn.226). 

CICÁK: tyúk nyelve hegyén támadt vesze- 
delmes bőrkeményedés (Fertő mell. MNy. III. 
244) [vö. cipák]. 

CICÁS, CICÉS: 1. cicés : barkás (Veszprém 
m. Nyr. XVn.414). Cicés ág: barkás ág (Zala 
m. Nyr. XVU.272; Zemplén m. Deregnyö Nyr. 
XVn.226); 2. cicés: barkás ág (Szent-Endre, 
Pomáz Nyr. XVII.226); 3. cicás, cicés: rekettye-, 
nyár-, fűzfa barkája (Hely nélkül Nyr. XVII.226); 
4. cicás: cicázó, cicázni szerető (Abauj m. Szá- 
deczky Lajos). Cicás jány vót annak idejébe 
(Torna vid. Nyr. XVII.226); 5. cicás (Soprony 
m. Nyr. XVn.414; Zala m. Nyr. XVII.272), cicés 
(Rábaköz Nyr. XVm.44; Zala m. Nyr. XVn.272): 
cicázás (gyermekjáték). 

oicés-játék: cicázás (gyermekjáték) (Veszprém 
m. Nyr. XVn.414). 

[CICÁZ], CICÉZ (cicézm): cice-játékot, cicá- 
zást játszik (Erdély Nyr. XVIL226 ; Háromszék 
m. Győrfify Iván) [vö. 1. cikáz-ik, cikóz{-ik?)]. 

CICCENT : összecsucsorított ajakkal cuppant, 
csettent (Székelyföld Kiss Mihály). 

CICCÉB: cistercita (Eger Nyr. XVin.20). 

CICÉGTET: összecsucsorított ajakkal cuppo- 
gat, csettentget (Székelyföld Kiss Mihály). 

CICEB: bab (Bars m. Nyr. XVIII.384) [vö. 
csicseri]. 

CICEBE (Zala m. Nyr. XVn.272; Zemplén 
m. Deregnyö Nyr. XVII.226; csicsere Zemplén 
m. Deregnyö Nyr. XVn.226); cicoma, pipere. 

CICEBÉL : meghág, megbúboz (kakas tyúkot) 
(Vas m. Kemenesalja Tsz.; Esztergom, Tata, 
Szent-Endre, Pomáz Nyr. XVII.226). 

CICEBES : cicomás. Szebb az egyszerűség, mint 
a te cicerés piperéd (Zala m. Nyr. XVII.272). 

[1. CICEEÉZ]. 

oioeróz-piperóz : cicomáz (Zemplén m. Dereg- 
nyö Nyr. XVn.226). 

2. CICEBÉZ - dceré/ (Esztergom, Tata, Szent- 
Endre, Pomáz Nyr. XVII.226). 

CICEBKÉL: cicomáz (Zala m. Nyr. XVII.272). 



[CICES]. 

cicós-korsó: csecses korsó (Zemplén m. De- 
regnyö Nyr. XVn.22o). 

CICÉZ: cicomáz (Torna vid. Nyr. XVII.226). 

1. CICKA: cica (Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XVI.281). 

cicka-farka : achillea nobilis (Nógrád m. Nvr. 
IV.122). ^ 

cicka-mogyoró : turbolya (Nyitra m. Pográny 
és vid. Drnovszky Ferenc 1841). 

[2. CICKA]. 

cicka-flcka: irka-firka, ákom-bákom (Székes- 
fehérvár Nyr. Vn.429). 

CICKELEVÉNY: denevér (Sárospatak Szá- 
deczky Lajos). 

[CICKÉZ]. 

mög-cickóz: megver (Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 
282). 

CICÜKA: barka, rekettye v. fűzfa barkája 
(Zala m. Hetes Nyr. XIX.575). 

cicuka-macuka. Cicukám-macukám, fogtál-e 
egeret? (fogósdi játék közben énekelt versben) 
(Rimaszombat Nyr. VI.383) [vö. cicurka-macurka]. 

CICÜKÁS = cicuka (Hely nélkül Nyr. XV1I.226). 

CICULA : kecske-gidó, kis kecske (Székely- 
föld Kőváry László 1842; Torockó Dézsi Mihály) 
[vö. cé'kula]. 

[CICUEKA]. 

cicurka-macurka. Cicurkám-macurkám : cicus- 
kám (Orosháza Nyr. IV.179) [vö. cicuka-maeuka]. 

CICUS: L cica (Erdély Nyr. XVn.225); 2. barka, 
fűzfa-barka (Erdély Nyr. XVn.225; Székelyföld 
Kiss Mihály). 

cicus-perhács : denevér (Lelesz Nyr. XVllI. 
231). 

CICUSKA: barka, fűzfa-barka (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.323; Zemplén m. Deregnyö 
Nyr. XVn.226; Erdély Nyr. XVII.225). 

CICVABA {csicsvara Bánság Csaplár Bene- 
dek): lisztből és tojásból tejföllel készült süte- 
mény (Szeged és vid. Nyr. 1.425 ; Csaplár Bene- 
dek). 

CIDÁZ: hegedül (Somogy m. Csurgó Nyr. 
XXI. 143). 

CIDEBÁL: alig-alig éldegél, alig tengődik 
(Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

CIDBI: [tréfás elriasztás v. tiltás -^ azt ne 
bántsd, ahhoz ne nyúlj, arról ne beszélj stb.] 
(Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. Xni.331 ; 
Székelyföld Kiss Mihály). 



229 



CIFEG— CIGÁNY 



CIGANYKOD-IK— CIGAR 



230 



[CIPÉG]. 

eifég-cafog: líg-lóg (a rongyos ruha az embe- 
ren) (Veszprém m. Csékút Nyr. XIV.192). 

CIFIRTES: rongyos, szurtos (Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. IX.427). 

[CIPIT]. 

cifit-cafat: cafatos, lucskos (az emberen a 
ruha, midőn pl. harmatos fűben jár) (Veszprém 
m. Csékút Nyr. XIV.192) [vö. cefet-cafat]. 

CIFRA {dpra Zala m. Hetes Nyr. 1.423; II. 
44; Dobronak Nyr. n.234; Göcsej Nyr. XIII. 
852). — Cifra: rajz, kép (Dráva mell. Nyr. VI. 
373 ; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93). Ne csak 
a cifrát nézd, hanem óvass is (Dráva mell. Ko- 
pács Nyr. XVI.283). Cifrát ir: rajzol (Baranya 
m. Csúza Nyr. XVIII.93) [vö. nyifra]. 

cifra-kulcsos: fölcifrázott lakodalmi kalács 
(Fehér m. Perkáta Nyr. 11.519). 

cifra-metóllő : sarkantyú-forma konyhai esz- 
köz, a mellyel a csipkés tésztát csinálják (Győr 
Nyr. XI.528; Tata Csaplár Benedek). 

cifra-sás: pántlika- virág (Vas m. Nyr. XVIII. 

232). 

[CIFRÁZ]. 

ki-cifráz: kinulláz, kisemmiz. Te bizon kicif- 
ráznád az embert (Veszprém m. Nyr. rv.229). 

CIFRIT: cifráz (Kapnik vid. Nyr. 11.182). 

CIGÁNY {cigán) : hamis, ravasz, alattomos. 
Cigán ember (Zala m. Gelse és vid. Nyr. XV. 
573). 

[Szólások]. Ez cigányu van mondva: ez hazug- 
ság (Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. XIII.328). 

cigány- bab: eggy bab-fajta (Bars m. Nyr. 
XVIII.384). 

oigány-boliia (Székelyföld Tsz.; cigán-bóha 
Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. III. 140): 1. az 
izzó vas sziporkája (i. h.); 2. cigán-bolha: vmi 
növény (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323). 

oigán-dohán: nagyon erős, csípős, kábító do- 
hány (Székelyföld Győrffy Iván). 

cigány-fog (cigán-fog): [?]. Csak a cigánfo- 
gamra aggy egy kicsinyt (v. egy harapást) (Zemp- 
lén m. Szürnyeg Nyr. XII.428; XVn.375). 

cigány-görhe : hüvelyes növényfaj (Heves m. 
Névtelen 1840). 

cigány-hajnal: késő reggel (7 — 8 óra tájt) 
(Szentes Nyr. VIII. 187; Szabolcs m. Besenyőd 
Nyr. Xn.47). 

cigány-hideglelés: fázás (Heves m. Névte- 
len 1840). 



cigány-hitü {cigán-kiitü) : hiteszegett (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

cigány-kacsa: vadréce-faj (Heves m. Névte- 
len 1840). 

cigány-kopagtató : harkály (Huny ad m. Lozsád 
Nyr. XXn.336). 

cigány-lakodalom: veszekedés (Zilah Nyr. 
XIV.286). 

cigány-miatyánk : mesterségesen összebonyo- 
lítható sodronykarikákból álló játékszer, a mely- 
nek kifejtéséhez ügyesség kell (Heves m. Név- 
telen 1840). 

cigány-mogyoró : xanthium strumarium (Zemp- 
lén m. Deregnyő Nyr. Xin.92). 

cigány - röpike : [nép - etimológia] cigaretta 
(Tolna m. Bátta Nyr. XVin.334). 

cigány-szar: vas-salak (Heves m. Névtelen 
1840). 

cigány-szőlő: apró fekete-szemű szőllő (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

cigány-szurok: fekete gyanta (Göcsej Tsz.). 

cigán-tetü: vmi növény (Zemplén m. Szür- 
nyeg Nyr. X.323). 

[cigány-torok], 

[Szólások]. Cigány-torokba ment: a nyeldeklő 
cső helyett a lélekző csőbe tévedt (az étel v. 
az ital) (Veszprém m. Nyr. VI.418). 

[cigány-ucca]. 

[Szólások]. Cigány-uccára tévéit =^ cigány-to- 
rokba ment (Csallóköz Szinnyei József). 

[cigány-ut]. 

[Szólások]. Cigány-utra szalatt = cigány-torokba 
mént (Csongrád m. Mindszent Hám Sándor). 

cigány- virág : tavaszi sárga virág (Udvarhely 
m. Győrffy Iván). 

cigány-zabla: közönséges zabola, megkülöm- 
böztetésül a feszítőtől (Heves m. Névtelen 1840). 

CIGÁNYKOD-IK (cigánkod-ik) : 1. hazudik, 
füllent (Rimaszombat Nyr. XV.383); 2. hízeleg 
(Segesvár Nyr. IX.43). Tudom, mé cigánkocc; má 
mögen krajcár kék, ugy-e? (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XrV.384); 3. erősen kér, kunyorál, rimánkodik 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.384; Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.191; Hajdú m. Földes Nyr. Vn.234; Hód- 
mező-Vásárhely Nyr. IX.91; Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XrV.96). 

CIGAR (Komárom ra. Fúr Nyr. XVni.528; 
szigor [nép-etimológia] Kis-Küküllő m. Szőke- 
falva Nyr. Xn.330) : szivar. 



231 



CIGARE— CIHENT 



CIHER— CIKÁKOL 



232 



CIGÁBÉ: cv (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VIL 
131; Veszprém Nyr. VL480; Szlavónia Nyr. 
V.ll). 

CIGÁRKA.: <v (Palócság Nyr. VI.466). 

CIGÍJRE (Szentes Nyr. XVII.226; Dorozsma 
Nyr XIV.233; cigere Szabolcs m. Balmaz-Ujvá- 
ros Nyr. XII.475; Szüágy m. és Erdély Nyr. 
XVII.226; cigle Szilágy m. és Erdély Nyr. XVII. 
226; Kolozsvár és vid. Nyr. XVII.226; Szinnyei 
József, Pap Károly; Bánffy-Hunyad Nyr. XII. 
379; Székelyföld Kiss Mihály; cikle Szilágy m. 
és Erdély Nyr. XVII.226): mind a két végén 
kihegyezett fácska, a melyet a földről, eggyik 
végén bottal megütve, fölpattantanak s azután 
a levegőben messzire kiütnek (más nevei: pige, 
dóié, pincke, pilincke stb.) 

CIQÉRÉZ (Kis-Kúuság Nyr. IV.43; cigerézés 
Szentes Nyr. XVII.226 ; cigléznek Szilágy m. és 
Erdély Nyr. XVII.226 ; cigUz-ik Székelyföld Kiss 
Mihály; cikléznek Szilágy m. és Erdély Nyr. 
XVII.226): cigerével játszik. 

CIGüNIA: cigányok lakta hely (Segesvár Nyr. 
IX.43). 

CIH, CIHA: piha! (Székelyföld Kiss Mihály; 
Háromszék m. MNy. VI.321; Vadr. 419; Győrffy 
Iván). Cih! be büdöss ez a csáva (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

CIHA {ciha Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.384): 
vánkos-héj, párna-tok, dunyha-héj (Göcsej Vass 
József 1841; Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; Veszprém m. Szentgál Nyr. IIL184; So- 
mogy m. Sima Nyr. XIX.380; Bihar m. Pocsaj 
Nyr. VI.424; Heves m. Névtelen 1840; Csalló- 
köz Szinnyei József). 

CIHANT: tüsszent (Zala m. Nyr- XVIL272; 
hely nélkül Nyr. XVn.227) [vö. cihent]. 

CIHÁZ: zaklat. Ne cikázd annyit e kutyát, 
hadd nyugugyék. Elcikázta az ülü a tyúkokat 
(Háromszék m. Vadr.). 

CIHEL: csihol (tüzet). Cikeljen ken egy kis 
tüzet. Jól cikel-é a kova? (Zemplén m. Deregnyő 
Nyr. XVn.227) [vö. csikot\. 

CIHELŐD-IK (cükölőd-ik Zala m. Nyr. 11.427; 
Vas m. Horváth József 1839; Balaton mell. 
Tsz.): lassan, késedelmesen készülődik, szede- 
lödzködik, öltözködik (Vas m. Horváth József 
1839; Vas m. Sorok mell. Nyr. XXn.144; Veszp- 
rém m. Torna Nyr. XVn.431 ; Veszprém m. Vár- 
palota Nyr. XXI.477; Fehér m. Nyr. X.186; 
Komárom m. Naszvad Nyr. IV.235; Tata Matu- 
sik Nep. János 1841 ; Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
191; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.384; Kecskemét 
Nyr. X.380; Szeged vid. Nyr. IV .421; Orosháza 
Nyr. IV.380; Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 
143; XX.431; Székelyföld Tsz.) [vö. cikolód-ik]. 

CIHENT: 1. tüsszent (Zala m. Nyr. XVn.272; 
Szabolcs m. Vencsellő Nyr. XVn.227; Zemplén 
jn. Deregnyő Nyr. XVn.227; hely nélkül Nyr. 



XVII.227); 2. csettenve tüzet üt. Nem ért az a 
puska [kovás puska] egy kajító-fát se; eggyet 
cikentett a kakas, a tőtés bent maradt, a nyúl 
elment (Zemplén m. Deregnyő Nyr. XVn.227) 
[vö. cikant]. 

CIHER: csalitos, cserjés, apró bokrokkal sű- 
rűn benőtt hely (Székelyföld Tsz. MNy. VI. 174; 
Arany-Gyulai NGy. ELllO. 369. 390; Marosszék 
Győrfíy Iván ; Háromszék m. Tsz. Nyr. IV.561 ; 
Erdővidék Tsz. Király Pál; Csík m. Nyr. VI. 
524; Győrffy Iván; Brassó m. Hosszúfalu Nyr. 
XXn.284) [vö. cirke]. 

CIHERES: csalitos, cserjés, apró-bokros (Er- 
dély Király Pál; Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
in.351). 

CIHÉRGET : édesget, hivogat, gyöngéden 
vonogat, csábitgat (Csallóköz Csaplár Benedek). 

CIHÓ {cikuó Rimaszombat Nyr. XV.430) : 1. do- 
logkerülő, léhűtő (Balaton mell. Tsz.). Vín cikuó, 
nem szigyelled magadat? — mondják leánynak, 
a ki fölserdült létére nem szeret dolgozni (Rima- 
szombat Nyr. XV.430); 2. szajha, ringyó (Vas 
m. Kemenesalja Nyr. III.88 ; Somogy m. Visnye 
Nyr. XVn.286). 

CIHOG : vihog (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. 
cikog]. 

cihog-vihog : ihog-vihog (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

CIHOL: tüsszent (Hely nélkül Nyr. XVn.227). 

CIHOLÓD-IK = cihelőd-ik. Ne cikológy má 
ojan soká, me itt maracc (Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XIX.333). 

CIHOS : lólopásban segédkező (Udvarhely m. 
Vadr.). 

1. CIKA: 1. csira (Ormányság Nyr. XVII.227 ; 
Szent-Endre és Pomáz Nyr. XVn.227; Erdély 
Nyr. XVn.227; Kolozsvár Nyr. XVn.227; Szé- 
kelyföld Tsz. Nyr. XVII.227; Győrffy Iván; 
Marosszék, Nyárád mell. Nyr. XVn.227); 2. ká- 
poszta-torzsa a rajta levő apró levelekkel eggyütt 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.578; Erdély 
Nyr. XVII.227; Csaplár Benedek; Kolozsvár Nyr. 
XVII.227; Szinnyei József; Segesvár Nyr. IX. 
43; Szolnok-Doboka m. Nyr. XVn.227; Székely- 
föld Nyr. XVn.227; Győrffy Iván; Udvarhely 
m. Nyr. XVn.227; Háromszék m. MNy. VI.350; 
Vadr. 518b). 

2. CIKA (Rimaszombat Nyr. XVII.227; ceka 
Székelyföld Nyr. XV .472; Kiss Mihály; Udvar- 
hely m. Kiss Mihály; Erdővidék Nyr. IX.41 ; 
ceka Csík m. MNy. VI.370): cicázás, cicézés 
(gyermekjáték). Gekát fut: cicázik, cicézik (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály; Erdővidék Nyr. IX.41) 
[vö. cica], 

CIKÁKOL (Soprony m. Repce mell. Nyr. 11. 
517; Balaton mell.. Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Csallóköz Csaplár Benedek, Szinnyei József; 



283 



CIKAS— CIKLEND 



CIKLI— CIMBALMOS 



234 



ciháJcol Bánság Csaplár Benedek; cíkákú Rába- 
köz, Beő-Sárkány Nyr. XVII1.47; cikákul Fehér m. 
Velencei-tó vid. Nyr. XVII.430; Győr m. Nyr. 
III.427; cipákol Csallóköz Csaplár Benedek; 
sikákú Rábaköz Nyr. *^ XI. 190): torkán akadt 
vmitől fulladoz és sziszegő hangot ad lélekzés 
közben [vö. zihákol]. 

CIKÁS: 1. csirás, kicsirázott (Szent-Endre, 
Pomáz ; Marosszék, Nyárád mell. Nyr. XVII.227). 
Sok pityóka cikás lett a pincében (Erdély Nyr. 
XVn.227); 2. káposzta-cikával való. Cikás borsó: 
borsó-főzelék káposzta-cikával (Erdély Csaplár 
Benedek). 

1. crKÁZf-IK] {cekázni Székelyföld Tsz.; ce- 
kdziú Székelyföld Nyr. XV.473): 1. cikáz-iú, 
cekáz-m, cékáz-ni: ciee-játékot, cicázást játszik 
(Kecskemét Nyr. XVII.227; Szabolcs m. Bal- 
maz-Ujváros Nyr. XII.475; Székelyföld Tsz. 
Nyr. XV.473); 2. cikáz-ni: futkos, szaladgál 
(Csík m. Tsz.). Cikázik az egér (Szatmár Nyr. 
XI.478). Kis pej lovam alattam cikázik (Arad m. 
Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.152); 9.cikáz-xá: 
bolondoskodik (Bodrogköz Tsz.) [vö. cicáz, 
cikóz{-\k?)]. 

[2. CIKÁZ-IK]. 

ki-cikázik (ki-cikádzik) : kicsírázik (Erdély 
Tsz. ; Kolozsvár Nyr. XVII.227 ; Székelyföld Tsz. 
Nyr. XVII.227; Kiss Mihály, Győrffy Iván). 

CIKEL; csen (Heves m. Névtelen 1840). 

CIKIDLI : karon hordott kosár (Torontál m. 
Szőreg Kálmány L. Szeged népe III.262) [vö. 
cökör]. 

[CIKK]. 

[Szólások]. Cikk volt: csak alig érintette a 
labdát az ütőfa (Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. 
XIV.574). 

1. CIKKEL: csihol (tüzet) (Háromszék m. 
MNy. VI.321 ; Győrffy Iván). 

2. CIKKEL : cikkekre vagdal, szeldel (Három- 
szék m. MNy. VI.321 ; Győrffy Iván). 

CIKKELY {cükkü Őrség Tsz.): szelet. Egy 
cikkely alma (Nagy-Kúnság Nyr, XVI.191) [vö. 
cikli\. 

[CIKKÉNT]. 

le-cikkent : lecsippent, hirtelen v. eggyszerre 
leszel (Háromszék m. MNy. VI.337; Vadr.). 

1. CIKLEND (Kőrös-Tarcsa Nyr. XVI.559; 
Hermán 0. Halászat K. ; ciklany Csongrád Nyr. 
XVI.559; ciklon Komárom, ciklony Csongrád 
Hermán 0. Halászat K.): az evező beakasztá- 
sára való peckes szíjhurok. 

2. CIKLEND : kavarva, tartóztatva evez, kivált 
kecézéskor (Kőrös-Tarcsa Hermán 0. Halászat K.) 
[vö. ciklony oz]. 

SZl.NNVKI : MAOyAR TÍ.J8ZÓTÁK, 



CIKLI: az ing bővítésére való ék-alakú be- 
toldás (Szatmár Nyr. X.430) [vö. cikkely, cikula]. 

CIKLONYOZ-=-5. ciklend (Csongrád Hermán 

0. Halászat K.). 

1. CIKÓ: 1. kuckó, sut, kemence mögé (Ba- 
ranya m. Tsz.; Közép-Baranya Nyr. III.282; 
Ormányság Tsz, Nyr. III.182; Baranya m. Csúza 
Nyr.XVIII.477; Szlavónia Király Pál); 2. kemence 
(Szlavónia Nyr. V.ll) [vö. kucik, kuckó]. 

2. CIKÓ {cekó Udvarhely m. MNy. VI.370): 
barka, fúzfa-barka (Székelyföld Andrássy Antal 
1843, Kiss Mihály; Udvarhely m. Kiss Mihály). 

ciko-fa: barkás ág (Székelyföld Tsz.). 

3. CIKÓ (Baranya m. Király Pál; cika [?] 
Hajdú m. Nádudvar Nyr. VIII.234 ; dA;^ Fehér ra. 
Nyr. XI.228; Hajdú m. Nádudvar Nyr. Vin.234): 

1. cikó, ciku : a homlokról két oldalt a fül mögé 
hajló vékony hajfonadék (Fehér m. Nyr. XI.228; 
Baranya m. Király Pál); 2. cika [?], ciku: két- 
ágú szalmakoszorúba font vöröshagyma. Ciku 
hagyma (Hajdú m. Nádudvar Nyr. VIII.234). 

CIKOG: 1. = cikákol (Csallóköz Csaplár Bene- 
dek); 2. keserves sírás után csuklásszerú han- 
gokat ad, zokog (Csallóköz Szinnyei József; 
Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. VIII.94) ; 3. neve- 
tését elfojtani akarva eggy et-eggy etjvihog (Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839) [vö. cihog, kikog]. 

CIKORA. : csira (Baranya m. Ormányság Nyr, 
XVn.227), 

CncOBÁS: csirás, kicsírázott (Baranya m, 
Ormányság Nyr. XVII.227). 

CIKÓRIA: tavaszi vad saláta (Székelyföld 
Győrffy Iván). 

CIKÓZ[-IK?] =^-^ i. cikáz[ik]. Az egerek cikóz- 
nak a kamarába. A szógálók és a bornyuk cikóz- 
nak (Szilágy m, Nyr. IX. 181), 

CIKULA {cigula Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.93): közbevarrt posztó- v. bőrszelet (szűrön, 
csizmán) (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93; 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. cikli]. 

CIKUIIDOM : picinyke, parányi (Karancs vid. 
Nyr, XXI.477), 

CIKUS: malac (Zemplén m, Myr, IV,425), 

CILINDÉB (Gömör m, Sajó völgye, Hanva 
Nyr. XX.287; cilinder Borsod m. Diós-Győr vid. 
Nyr. IV.43): palack, pintes üveg. 

[CILINKÉL]. 

elé-cilinkel : előszállingózik (Háromszók m. 
Kiss Mihály) [vö, cellengél, elé-cilingezik]. 

CILOK : vmely tímár-edény (Szeged vid. Nyr. 
in.479). 

CIMBALMOS {cinbolondos Somogy m. Szőke- 
Dencs Nyr. ni.l40; cindolmos Háromszék m. 
Alsó-Torja Király Pál). 

16 



235 



CIMBALOM— CIMPÓ 



CIN— CINCOGAS 



236 



CIMBALOM {cinbolond [nép-etimológia] So- 
mogy m. Szóke-Dencs Nyr. III. 140; cindalom 
Háromszék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva 
Nyr. XVIII.527; cindolom Háromszék m. Alsó- 
Torja Király Pál). 

cimbalom-szög: kiütésekkel járó venerikus 
betegség (Szeged Nyr. VIII.234). 

CIMBORA {szimbora Erdő vidék Tsz.): társ, 
a ki a maga igavonó állatját eggy másikéval 
eggybe fogja (Háromszék m. Tsz.). 

CIMBORÁL: társul, szövetkezik, összefog 
(Erdély Tsz.). 

CIMBORÁLÓ {szimboráló Székelyföld Tsz,). 

CIMBORÁS : cimbora, társ, pajtás (Dunántúl, 
Gömör és Torna m. Tsz.). 

CIMBORASÁG : az eggy szerszámhoz tartozó 
halászok szövetkezete (Bodrogköz Hermán 0. 
Halászat K.). 

CIMBRÁZ: mássát v. párját szerez vminek 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.384). 

CÍMER [cémer Háromszék m. Kovászna Butyka 
Boldizsár; cimber Dunántúl Nyr. XVI. 190; Rába- 
köz, Beő-Sárkány Nyr. XVni.47 ; cimer Zala m. 
Szepezd Nyr. XVII.144; cimét^ Tihany Hermán 0. 
Halászat K.): 1. cémer, cimer, cimer: eggy negyed 
(borjú, bárány) (Szeged Tsz.). Egy bárány-cémert 
vettem (Háromszék m. Kovászna Butyka Boldi- 
zsár). Égy cimer hús (Csik-Sz.Király Nyr. VIII. 
190); 2. cimer: a tető-él két végébe dugott, 
szalmával szépen körülfont cövek (Veszprém m. 
Nyr. XVIII.287); 3. cimber, cimer, címer, cimér: 
nád V. kukorica virágja, üstöke (Dunántúl Nyr. 
XVI.190; Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVin.47; 
Tihany Hermán 0. Halászat K.; Zalám. Szepezd 
Nyr. XVn.144; Somogy m_. Sima Nyr. XIX.382). 
Még nem hoszta ki a cimergyét a kukorica (Somogy 
m. Szöllős-Györök Nyr. XXn.239). 

címör-fa: a címerszöget tartó fa az ekében 
(Heves m. Névtelen 1840). 

címör-lyuk: szántóvas lyuka a címervas át- 
eresztésére (Heves m. Névtelen 1840). 

címör-szög : a címervas lyukai vmelyikén át- 
dugott s annak följebb emelésére v, lejjebb 
eresztésére szolgáló vas-szög (Heves m. Név- 
telen 1840). 

cim3r-vas: a szántó-vasat tartó s ennek föl- 
jebb emelésére v. lejjebb eresztésére szolgáló 
vas az ekében (Heves m. Névtelen 1840 ; Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

CÍMERES: nagy kiálló szarvú és jól meg- 
termett (tehén) (Kecskemét Tsz.). 

• [CIMPA]. 

cimpa-orrú: lapos orrú (Balaton mell. Tsz,). 

CIMPÓ: félig kifejlett kis bóka (Székelyföld 
Györflfy Iván) [vö. béka-cimpó]. 



[CIN]. 

cin-vessző : [molnár-eszköz] (Tisza mell. Nyr. 
in.238). 

CINÁBOR (cinabár Heves m. Névtelen 1840) : 
cingár, vézna, sovány (Balaton mell. Fábián 
Gábor 1839; Kis-Kún-Halas Nyr, XIV.384; Kecs- 
kemét Király Pál ; Orosháza Nyr. IV.330 ; Hajdú 
m. Nádudvar Nyr. Vin,234; Bihar m, Pocsaj 
Nyr, VI.424; Heves m. Névtelen 1840). 

CINADÓ: chelidonium május (Zemplén m, 
Deregnyő Nyr. Xin.92). 

CINAK: cingár, vézna, gyenge ember (Hajdú 
m. Nádudvar Nyr. VIII.234). 

CINCÁL (cMíca7Z Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.384): 
cibál, rángat, ráncigál, nyaggat (Dunántúl Nyr. 
XVn.228; Soprouy m. Nyr. XVn,228; Zala m. 
Nyr, XVII.272; Komárom m, Nagy-Igmánd Nyr, 
Vm,94; Szent-Endre és Pomáz Nyr. XV1I.228; 
Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.384). Haza cincát eggy 
ágot: haza vonszolt (Fehér m. Vaál Nyr. XVII. 
228). Megcincáltam az ebadtát: megtépáztam, 
megráztam (Abauj m. Jászó? Nyr. XVII.228). 
Jókedvű a lova, meg -meg cincálj a magát: föl-föl - 
kapja a fejét (Csallóköz Nyr. XVII.228). Szegény 
embert jól meg cincálták : jól megrántották, kifosz- 
tották, pl, kártyajátékban (Szabolcs m, Nyr, XVII, 
414), Addig cincálod magadat, míg leeső: addig 
izegsz-mozogsz, rángatod magadat (Veszprém m. 
Nyr, XVII,414), Ne cincáld mindég ászt a szegény 
gyereket: ne nyaggasd, ne csiklandozd, ne csip- 
kedd (enyelegve). Hogyha egyre cincáljátok, hát 
nem nyö még nagyobbra (Hont m, Nyr, XVII.228). 
Ugyan né cinedd ma annyit (azt a gyereket) 
(Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr, XVII,228), 



szúnyog (Moldvai csáng. Nyr. 



1. CINCÁR; 

X.203). 

2, CINCAR: kontár mészáros (nem tanult 
mészáros) (Kis-Kún-Halas Nyr, XIV,384; Bács 
m, Zenta Nyr, IX,378), Juh-cincár: juh- vágó, 
juhokkal kereskedő ember, a ki a juhot le is 
vágja és a húsát eladja (Szeged vid. Nyr. 1,425). 

CINCE: cinege (Pannonhalma Nyr, XII, 187; 
Csallóköz Nyr, 1,232) [vö. cinégé]. 

CINCÉG: cincog (Székelyföld Györfify Iván) 
[vö. cincog]. 

1. CINCI: alattomos (Nagy-Kúnság Nyr. XIX, 
576) [vö, cincius]. 

[2, CINCI], 

cinci-flnci : inci-finci (Moldva, Klézse Nyr, IX, 
429). 

CINCIUS: alattomos, ólálkodó, fondorkodó 
ember (Háromszék m. Tsz.) [vö. cinci, cincos]. 

CINCOG {cicog Vas m. Tsz,) [vö. cincég]. 

CINCOGAS {cicogás Csík m, Gyergyó Nyr. 
1V,336), 



237 



CINCOS— CINKA 



CINKO— CIPA 



238 



CINC08 ~=^-- cincius[?]. Oh te gonosz cincos, te! 
(Zala m. Nyr. XVII.272). 

CINCOSKOD-IK : ólálkodik [?] (Zala m. Nyr. 
XVII.272). 

CINDER : bátorság, mersz (Szolnok-Doboka 
m. Horgaspatak Nyr. XI.478). 

[CINÉ]. 

cine-rendibe [cine-rendibe Udvarhely m. Nyr. 
XV,239): sorjában, sorrendben. Cinerendihe áll- 
nak a kalongyák. Szép cinerendihe repülnek a vad- 
ludak, sétálnak a hangyák. Oan szép cinerendihe 
eregetlek egymásután, mind al ludak (Székelyföld 
Kiss Mihály, Györífy Iván). 

CINEGE, CINKE {cenege Székelyföld Tsz.; 
Háromszék m. Arany-Gyulai NGy. ni.301; ce- 
nege Háromszék m. Vadr. 370 ; cinige Udvarhely 
m. Kriza, Felméri Lajos; cinöge Somogy m. 
Sima Nyr. XIX.380) [vö. cince]. 

cinke-káplár : tüdővészes, cingár, vékony 
ember (Háromszék m. Nyr. IV.431). 

CINGA: ereszről lelógó jégcsap (Kalocsa Király 
Pál). 

CINGAMANGÁL; ráncigál (Kis-Kúnság Nyr. 
III.564). 

CINGÁR (csingár Székelyföld Kiss Mihály; 
Háromszék m. Vadr. 500a; Nyr. IV.561; csingér 
Háromszék m. Tsz.): vékony, sovány, vézna 
(Zala m. Szepezd Nyr. XVn.144; Pápa Nyr. 
XVI.527; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191; XIX.576; 
Szeged Nyr. 1.136; Szatmár vid. Tsz.; Abauj 
m. Nyr. VI.173; Kassa vid. Nyr. XVn.238; Hont 
m. Nyr. VI.182) [vö. csongár]. 

CINGÁRDI (Háromszék m. Vadr. 500b; csin- 
gárdi Udvarhely m. Fehér-Nyikó mell. Nyr. 
XVni.479 ; Háromszék m. Vadr. 500a ; csingárgyi 
Udvarhely m. Fehér-Nyikó mell. Nyr. XVHI. 
479): cvj; sugár, magas termetű és sovány. 

CINGLI: aspro zingel (Duna mell. és Szeged 
Hermán 0. Halászat K.). 

CINGOLÓD-IK: nyugtalankodik, hánykolódik 
(Háromszék m. MNy. VI.321; Győrfify Iván) [vö. 
csingolód-ik], 

CINGRÁT : békarokka, sikár (zinnkraut) (Pest 
m. Tinnye Nyr. Vn.39). 

CINI-CENE: [zene hangját utánzó szó] (Sze- 
ged vid. Nyr. VI.87). 

CINIPAJ: apró, halavány szemű, kis-fürtű 
szőllőfaj (Nyitra völgye Vass József 1841). 

CINIGÉL: hegedül (Moldvai csáng. Nyr, X. 
202) [vö. cinil a dajka-nyelv szavai között]. 

CINK A: 1. malac (Bereg m. Pap Károly); 
2. növendék leányka (Székelyföld Nyr. VIII. 
462; Háromszék m. Nyr. IX.423) [vö. 1. cinkó]. 



1. CINKO {cinko Székelyföld Tsz.): 1. növen- 
dék leányka (Székelyföld Tsz.; Gyergyó Kiss 
Mihály) ; 2. kis fiú (Gyergyó-Sz.Miklós Nyr. VIII. 
90) [vö. cinka], 

2. CINKÓ : a hagymanemű növényeknek még 
föl nem repedt magtokja s a vöröshagymának 
kora tavasszal kihajtott első csira-szára (Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIV.96) [vö. csinko]. 

CINKOS {cinkus Torontál m. Rabé, Lőrincfalva 
Kálmány L. Szeged népe III.18. 221 ; Kolozsvár 
Schilling Lajos ; Székelyföld Nyr. n.426 ; XV.473 ; 
Győrffy Iván ; Deák Pál, Szacsvay Dénes ; Udvar- 
hely m. Felméri Lajos, Kóbori János; Három- 
'szék m. MNy. VI.360): 1. cinkos, cinkus: sors. 
Cinkost V. cinkust húzni : sorsot húzni, pl. osztály- 
részre V. katona-sorozásnál (sbrszámot, a mely- 
nek rendjében mennek be a legények a sorozó 
bizottság elé) (Székelyföld Nyr. 11.426; Győröy 
Iván ; Szacsvay Dénes ; Háromszék m. MNy. VI. 
360 ; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos) ; 2. cin- 
kos: sorshúzás útján jutott osztályrész (Háromszék 
m. Tsz.); 3. cinkus: jegy, bárca(pl. tisztítani adott 
keztyűért, sütni vitt kenyérért v. napszámosoknak 
készpénz helyett adott bárca) (Kolozsvár Schilling 
Lajos ; Székelyföld Deák Pál ; Udvarhely m. Fel- 
méri Lajos); 4. cinkus: igazolvány (pl. pálinka- 
főzésrejogosító); marhapasszus (Székelyföld Nyr. 
n.426; XV. 473; Győrffy Iván; Szacsvay Dénes; 
Udvarhely m. Kóbori János) ; 5. cinkus: cinkos, 
cinkostárs (Torontál m. Rabé, Lőrincfalva Kál- 
mány L. Szeged népe ni.l8. 221). 

cinkus-biró: vásárbíró, vásárfölügyelő (Szé- 
kelyföld Nyr. 11.426; Szacsvay Dénes). 

CINKOTÁZ:csintalankodik,pajkoskodik(Csalló- 
köz Nyr. 1.232). 

CINKUS : hegyes vaseszköz, melyet a bányá- 
szok feszítésre használnak (Szatmár m. Nagybánya 
vid. Nyr. XIV.238). 

CINTERÉM (Szilágy m. Nyr. VII.381 ; cinterem 
Szatmár Nyr. Vn.l90; Zilah Nyr. XIV.286; 
Kolozsvár Szinnyei József; Háromszék m. MNy. 
VI.356 ; cinterém Kolozs m. Zsobok Melich János ; 
cintorom Székelyföld Nyr. XV.473 ; Győrffy Iván ; 
Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.42 ; Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos; Háromszék m. Angya- 
los, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVni.527; Csík- 
Somlyó Nyr. XIX.336) : a templom és a kerítése 
közötti tér, a templom udvara. " 

CINTÓRIA (cintoria Nógrád m. Ipoly-Litke 
Nyr. IV.122): erythrea centaurium (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.323 ; Székelyföld Kiss Mihály). 



CINTUS, 

V.280). 



CINKUS: jácint (Szeged vid. Nyr. 



CIP 

330). 



csorgós-kút (Brassó m. Hétfalu Nyr. V. 



[CIPA]. 

oipa-kutya : [?] (Székelyföld Tsz. 87b). 



16* 



239 



CIPAK— CEPOK 



CIPŐKÉ— CIRME 



240 



CIPÁK: tyúk nyelve hegyén támadt vesze- 
delmes börkeményedés (Csallóköz Csaplár Bene- 
dek) [vö. cicák]. 

CIPEHED-IK: nagy lassan, lomha készülő- 
déssel fölszedelődzködik, fölcihelődik (Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIV.96; XX.431). 

CIPEKED-IK {cepeked-ik Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.191): 1. hurcolkodik, eggyetmást ide-oda cipel 
(Nógrád m. Tolmács Nyr. XVIIL48 ; Székelyföld 
Győrffy Iván); 2. csipeszkedik (vkibe), ráakasz- 
kodik (Szatmár vid. Tsz.). 

CIPEL {cepel Marosvásárhely Nyr. XV.238; 
szipel Moldvai csáng. Nyr. IX.488). 

ki-c§pel : kifoszt. Kicepelte az urát s aztán haza 
ment (Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár). 

[CIPELEK], CEPÉLÉK : cipelni való (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

CIPELLŐ {cipelle" Gömör m. Hanva Nyr. XX. 
142 ; cipellüö Rábaköz Nyr. XV.430) : cipő (Veszp- 
rém m. Olaszfalu Nyr. XVII.46; Fölső-Somogy, 
Balaton mell. Nyr. Vin.432; Vas m. Kemenes- 
alja Tsz. 87b; Komárom m. Duna- Almás Nyr, 
n.432; Nagy-Szalonta Nyr. XV.470; Csongrád 
m. Arany-Gyulai NGy. 11.227; Karcsa Arany- 
Gyulai NGy. 1.265; Szeged Csaplár Benedek; 
Bács m. Bajmok Nyr. VIII.92; XV.469; Debrecen 
vid. Nyr. V.180; Nógrád m. Rimóc Nyr. VI.273; 
Csallóköz Csaplár Benedek ; Székelyföld Győrffy 
Iván). 

CIPELLŰS (Zala m. Szentgyörgyvölgye Nyr. 
n.279; cipelis Vas m. Horváth József 1839; 
cipellés Vas m. Kemenesalja Tsz. 87b; cipellis 
Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.517): cv. 

CIPÓ [cepó Udvarhely m. Vadr. 60): 1. gyürke. 
Kenyér cipója: gyürkéje, forradása (Szentes Nyr. 
XVIL46) ; 2. kukorica-pattogatásnál ki nem pat- 
togott ropogós kukorica-szem (Debrecen Nyr. IX. 
206 ; Tisza-Dob Nyr. XIX.47) ; 3. hátbaütés (Szé- 
kelyföld Győrffy Iván). 

CEPÓS. Cipős tengeri: kukorica-pattogatásnál 
ki nem pattogott szem. Kenyér cipóssa: gyürkéje, 
forradása (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191). 

CIPÓZ; megver (Szatmár m. Patóháza Nyr. 
XVin.431). 

CIPŐ {cipe Palócság Tsz. ; Nógrád m. Vecsekle 
Nyr. V.571). 

cipe-szájú: [szarvasmarha gúnyneve] (Heves 
m. Névtelen 1840). 

CIPŐK (Szatmár Nyr. XV.44; Udvarhely m. 
Fehér-Nyikó mell. Vadr. 118; cepó'A; Székelyföld 
Nyr. 11.426; Kriza, Kiss Mihály, Győrífy Iván; 
Háromszék ra. Kovászna Butyka Boldizsár; 
Maros-Torda m. marosi alsó-járás Ravasz Árpád ; 
Csík m. Király Pál ; cepők Segesvár Nyr. IX.43 ; 
Székelyföld Nyr. XV.473; Kiss Mihály; Udvar- 
hely m. Száldobos Nyr. IV.42; Háromszék m. 



Vadr. Nyr. VI.473 ; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos ; cipek Dráva melL Kopács Nyr. XVI.284 ; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93 ; Eszék vid. Nyr. 
V.270;VIII.279;có>ó7c Udvarhely m. Nyr.in.512) : 
1. cipő, oldalt-fűzős bakancs, topánka (i. h.); 2. 
cipők: fölálló görbe fa a hidasok oldalán (Bod- 
rogköz Tsz.). 

[CIPŐKÉ], CEPŐKE: cipő (Háromszék m. 
Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVin.527). 

CIPP-CÜPP : [a csók cuppanásának utánzása] 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 140). 

CIPRUS {cidrus Zala m. Gelse Nyr. XIX.428; 
Somogy m. Adánd Nyr. VI.191; Tolna m. Ozora 
Nyr. V.43; cifrus Szatmár Nyr. VIIL187; citkos 
Szeged Kálmány L. Szeged népe 1.213 ; citrus 
Székelyhíd Nyr. V.131 ; Háromszék és Erdővidék 
Vadr. 141 ; Erdővidék Tsz.). 

[cm]. 

eir-seprő: sorghum vulgare (Zemplén m. 
Deregnyő Nyr. XIII.92) [vö. cirok]. 

1. CIRE: pózna, rúd (dióverő pózna; mérő-rúd 
a tutajoknál) (Székelyföld Kriza; Gyergyó vid. 
Kiss Mihály). 

2. CIRE: száraz ág-törmelék (Székelyföld 
Kriza) [vö. cirme]. 

[Szólások]. Cirébe ment: izré-porrá törött (Szé- 
kelyföld Kriza). 

3. CIRE: első bárányzású juh (Székelyföld 
Tsz. Kriza; Háromszék m. Kiss Mihály). 

CIRÉZ : L hadonáz (Székelyföld Győrffy Iván, 
Kriza; Udvarhely m. Nyr. XV.239; Háromszék 
m. Vadr.; Erdővidék Nyr. VIII. 142); 2. legyez. 
Nő ez a lő ugyan ciréz (Udvarhely m. Agyag- 
falva Nyr. XXII.336). 

CIRGAT: sürget (Somogy m. Nyr. 11.375) 
[vö. szorgat], 

CIRHE : bokros hely (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
V.329) [vö. ciher]. 

CIRKÁL : firkál (Háromszék m. MNy. VI.244. 
321; Győrffy Iván). 

CIRKÁLÓ : 1. csősz, rétpásztor (Balaton mell. 
Tsz.) ; 2. titkos őr, a ki mulatságok alkalmával a 
rendre ügyel, de úgy, hogy a mulatók ne 
vegyék észre (Soprony m. Röjtök Nyr. 11.369). 

CIRKÁLOM {cirkallyomDunántül Nyr. in.276). 

CIRKULÁL : pirongat, dorgál [?]. A kihez men- 
tek vala lelkiatyához győnni, az cirkulálá ököt, 
hogy merték elhagyni a gyereket, nem hogy fel- 
ődozná őköt (Gyergyó-Sz. Miklós Nyr. VIII.232) 
[vö. cirmol]. 

CIRME (Székelyföld Andrássy Antal 1843; 
Csík m. Nyr. VL524; Háromszók m. MNy. VI. 
321 ; Győrffy Iván; cemere Csík m. MNy. VI.321 ; 
Háromszék m. Győrffy Iván; cemere Csík m. 



241 



CIRMELYE— CITERA 



CITKES— CÓKÓ 



242 



Nyr. VI.524): száraz ág-bog, ágtörmelék [vö. 2. 

cire, cir melye], 

CIRMELYE, CÖRMÖLYE : cv (Háromszék m. 
MNy. VI.321) [vö. csörmöjös]. 

1. CIHMOL: 1. mocskol, piszkol (Székelyföld 
Nyr. V.515); 2. szid, korhol, dorgál, pirongat, 
gyaláz (Székelyföld Nyr. V.515; Csík m. Nyr. 
VI.524; Háromszék m. Vadr. 411). 

le-eirmol : leszid, lepirongat, legyaláz (Székely- 
föld Arany-Gyulai NGy. ni.369; Háromszék m. 
Vadr. MNy. VI.339; Nyr. 11.523). 

2. CIBMOL: karmol (a macska) (Székelyföld 
Nyr. V.515). 

CIRMOLÁS : szidás, korholás, dorgálás, piron- 
gatás, gyalázás (Székelyföld Nyr. V.221 ; Udvar- 
hely m. Nyr. IV. 176) 

CIRMOS : 1. piszkos, mocskos, kormos (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.; Csík m. MNy. VI.370 ; Moldva, 
Klézse Nyr. V.89). Cirmos macska: szürke, 
szennyes színű. Cirmos alma: lugosi alma (Szeged 
Csaplár Benedek). Cirmos juh: babos pofájú 
juh (Csík m. MNy. VI.370); 2. tolvajságáról 
ismeretes, rosszhírű (Háromszék m. Tsz.). 

[Szólások]. Cirmos az orra: bűnös, vétkes 
(Székelyföld Nyr. XV.473 ; Csík m. Nyr. VI.524). 

[CIRMOZ]. 

be-eirmoz: bepiszkol, bemocskol, bekormoz. 
Becirmozta az orrát (Csík m. Nyr. VI.524). 

CIRÓGAT {cirógat, ctVowgíaí Székelyföld Györffy 
Iván). 

CIROK (Vas m. Kemenesalja Tsz. [ciwA; sajtó- 
hiba]; cirák Zemplén m. Dereguyő Nyr. XVII. 
228; cirM-seprű Szatmár Nyr. VII.190; Beregm. 
Pap Károly) : sepröfű, cirköles (holcus sorghum) 
[vö. cir]. 

cirok-féreg : [nép-etimológia] fillokszéra (Bihar 
m. Komádi, Sárrét Király Pál). 

CIRÓKAL: cirógat, nyájasan magához édesget 
(Balaton mell., Székelyföld Tsz.; Udvarhely m. 
Száldobos Nyr. IV.42). 

CIROM : piszok, mocsok (Moldva, Klézse Nyr. 
V.89). 

CITÉK (Csongrád m. Mindszent Hám Sándor; 
citök Szeged Sümeghy Pál 1841) : cikk ; három- 
szögű bőrfoltocska, a minőkből pl. a labda van 
összevarrva. Ec citek alma (Csongrád m. Mind- 
szent Hám Sándor). Olyan munka az, hogy ezer 
kocsinak is elég volna száz esztendeig, még akkorra 
se hordaná el mind egy citökig (Csongrád m. 
Arany-Gyulai NGy. 11.451). ' | 

CITERA {citora Szeged Kálmány L. Koszorúk | 
II.6; Temesköz Kálmány L. Szeged népe II. Be- j 
vezető XX. 1.; zitera Szabolcs m. Dessewfíy í 
Nyr. XXn.141). j 



CITKÉS (Csongrád m. Mindszent Hám Sándor; 
citkös Szeged Kálmány L. Szeged népe 1.22): 
cakkos, csipkés szélű. Citkös a [nyárfa] levele 
(Szeged Kálmány L. Szeged népe 1.22). 

[CITKÉZ]. 

ki-citkez (Csongrád m. Mindszent Hám Sándor; 
ki-citköz Szeged Kálmány Lajos) : kicakkoz, szélét 
kicsipkézi. 

CITLING: vakaró-vas, símító-vas, színlő-vas 
[asztalos-szerszám] (Győr Nyr. XI.528 ; Heves m. 
Csépa Nyr. III.382). 

CITROM {citrony Repce vid. Nyr. XX.368; 
Nyitra m. Vág-Hosszúfalu Nyr. XX.81). 

CIVÓDI: civakodó (Háromszék m. MNy. VI. 
321; Győrffy Iván). 

COBUKÁL : bukdácsol (mély hóban) (Bodrog- 
köz Tsz.) [vö. csubukol]. 

CÓDLI : szajha, ringyó [félig tréfás szidó szó] 
(Dunántúl Nyr. XIV.228). 

CÓDOR: vezetéknév (Balaton mell. Tsz.). 

cuodor-nóv : cv (Hegyhát Nyr. 1.467) [vö. cődör- 
név]. 

COHAJDA : haszontalan nőszemély (Komárom 
m. Naszvad Nyr. IV.235). 

COHÓ: rest dög (Csallóköz Csaplár Benedek). 

COHOL: indulásra nógat (lovat, marhát) 
(Heves m. Névtelen 1840). 

COJTA: rúd, nehéz bot (Szatmár m. Nyr. 
XI.284; Szinyérváralja vid. Nyr. XV.189). 

[CÓK]. 

cók-mók {cók-móg Fölső-Csallóköz Nyr. VIII. 
189; cók-m"ók Gömör m. Sajó völgye, Hanva 
Nyr. XX.287; cokostul-mokostul Veszprém m. 
Csékut Nyr. XIV.192): 1. mindenféle csekély 
értékű holmi, kül. ruhanemű (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.; Kis-Kún-HalasNyr. Vm.85; XIV.384; 
Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 140; Szilágy- 
Somlyó Nyr. XVI.238; Rimaszombat Nyr. XV. 
383; Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.287; 
Csallóköz Csaplár Benedek). Cokostul-mokostul: 
mindenestül, szőröstül-bőröstül (Veszprém m. 
Csékut Nyr. XIV.192); 2. dirib-darab hús (Csalló- 
köz Csaplár Benedek; Fölső-Csallóköz Nyr. VIII. 
189) [vö. cuvag és Nyr. XVn.228). 

COKI [vö. az állat-hivogató és űző szavakat]. 

ooki-kása: kitoló kása(SzékelyföldKÍ8s Mihály). 

CÓKÓ (Soprony m. Nyr. XVn.273; Félegy- 
háza Nyr. IV.559 ; cokkő Szeged vid. Nyr. V,266 ; 
XVII.229): 1. cókó [fa-cókó]: facipő (Soprony m. 
Nyr. XVn.273); 2. cokkó, cókó: láb (Félegyháza 
Nyr. IV.559 ; Szeged vid. Nyr. V.266 ; XVn.229). 
Siess mán no, hogy a Kirisztus álgya mög a 
cokkódat (Szeged vid. Nyr. V.266). 



243 



COL— CONDOLOD-IK 



CONDOROL — COPAKAS 



244 



COL {colt Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93; 
colt Közép-Baranya Nyr. III.282) : hüvelyk (zoIl). 

col-kert: olyan kerítés, a melyben a falu 
minden lakosa annyi ölet tartozik fölállítani, 
a mennyit kirónak rá (Székelyföld Kriza). 

CÓL: pokróc, takaró-pokróc (Brassó m. Hét- 
falu Nyr. XVI.478; Tatrang Nyr. 11.476). 

COLONK: rendetlen öltözetű, a kin úgy áll 
a ruha, mintha vasvillával hányták volna rá 
(Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.287). 

COMB {com Székelyföld Kiss Mihály, Győrffy 
Iván; Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV .42 ; Csíkm. 
MNy. VI.369; Háromszék m. MNy. VI.358; 
Vadr.) [vö. honc, cúh]. 

1. COMPÓ {comhó Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839): 1. bába mellett segédkező, 
ftirösztő asszony (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; Hajdú-Szoboszló Nyr. XIV.331. 421.469; 
Debrecen Nyr. XIV.469); 2. segítő, útmutató, 
követ. Még compót kell utánnad küdeni, a ki 
megmongya, hogy . . . Ojan sokáig vótál, hogy má 
compót akartam küdeni. Nem vóna jó, ha egy 
compó menne veled? (Szatmár m. Patóháza Nyr. 
XVL9o; Bartók Jenő). 

2. [COMPÓ], CAMPÓ: tinca, schlein (hal) 
(Győr Nyr. XI.429). 

3. COMPÓ: a segg szőrözetére száradt szar 
(Vác Markovics Sándor). 

[COMPÓK]. 

compók-hal : scardinius erythrophthalmus 
(Bódva mell. Hermán 0. Halászat K.). 

COMPÓKA, PONCÓKA: poronty (Zala m. 
Tapolca Nyr. X.476). 

[COMPOB]. 

compor-kert: falvak végein az u. n. tanór- 
kapu (vetéskapu) mellett kétfelől való kertelés 
(Székelyföld Kriza; Udvarhely m. Vadr.). 

1. CONDOLL-IK: rongy ollik, rongyosodik 
(Székelyföld Kiss Mihály, Győrflfy Iván). Gon- 
dollott: rongyos (Bihar m. Pocsaj Nyr. VIII.379). 

el-condollik: elrongy ollik, elrongyosodik (Szé- 
kelyföld Tsz. Győrffy Iván). Elcondollott épség: 
elrongyosodott, időtől megviselt épület (Három- 
szék m. Vadr. 497b). 

meg-condoUik : oo (Székelyföld Kriza). 
(2. CONDOLL-IK]. 

meg-condoUik (Palócság Nyr. XXII.77; Bor- 
sod m. Szíhalom Nyr. VIII.568; mög-candallik 
Szeged Csaplár Benedek): elszégyelli magát, 
szemrehányás következtében megilletődik, elko- 
molyodik [vö. cöndöll-ik, szontyolod-ik]. 

[CONDOLOD-IK]. 

mög-candalodik : cv (Szeged Csaplár Benedek) 
[vö. szontyolod-ik]. 



[CONDOROL]. 

el-condorol. Elcondorolja magát: cv (Heves m. 
Névtelen 1840). 

CONDRA {candra Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 
144 ; Balaton mell., Pápa vid. Tsz. ; Székes- 
fehérvár Nyr. VII.138; Baranya m. Csúza Nyr. 
XVin.93 ; Gyöngyös Nyr. ni.288 ; Csallóköz Csap- 
lár Benedek; Kis-Küküllő m. Szökefalva Nyr. 
XIV.574; Székelyföld MNy. YÍ.S77 ; codora Szé- 
kelyföld Nyr. II. 426; Erdővidék Tsz.; condora 
Székelyföld Tsz. Győrffy Iván; condrá Gömör 
m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX.287; cundra 
Kassa vid. Nyr. XVn.238; Székelyföld MNy. 
VI.377; Győrffy Iván): 1. codora, condra: daróc 
(Székelyföld Nyr. n.426; Csík m. Nyr. VI.524); 
2. candra, condora, condra, cundra: férfiak daróc- 
fölöltője (Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XIV. 
574; Székelyföld Tsz. MNy. VI.377; Nyr. V.376; 
Kriza, Győrffy Iván) ; 3. condra, condrá : ringy- 
rongy ruha (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; Gömör m. Sajó völgye, Hanva Nyr. XX. 
287); 4. candra, condra, cundra: ringyó, szajha 
(Balaton mell.. Pápa vid. Tsz. ; Székesfehérvár 
Nyr. Vn.l38; Baranya m. Csúza Nyr. XVin.93 
Kassa vid. Nyr. XVn.238; Palócság Nyr. XXII 
33) ; 5. candra, condra : ronda, rendetlen (Nagy 
Kunság Nyr. XVI.191 ; Palócság Nyr. XXn.33 ; 
Gyöngyös Nyr. III.288); 6. candra: pajkos kis 
leány (Zala m. Szepezd Nyr. XVIL144; Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

[COP]. 

cop-hát: háton- vitel, hátas játék (Vas m. Ke- 
menesalja Tsz.). 

CÓP: hajfonadék, varkocs, copf (Brassó m. 
Hétfalu Nyr. XXI.144). 

COPA: keletlen kenyérnek szalonnás, szap- 
panos része (Székesfehérvár Nyr. Vn.l38) [vö. 
copákás]. 

1. COPÁK: hajfonadék, varkocs, copf (Már- 
maros m. Czimmermann János). 

2. COPÁK: magyar szóra adott német gye- 
rekek gúnyneve (Rábaköz, Beö-Sárkány Nyr. 
XVnT.47). 

[COPÁKA], CUPÁKA : fehér föld között talál- 
kozó kődarab, kőgöröngy (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek); agyagos kő (Alsó-Csallóköz, Patonyszél 
Nyr. XH.142). 

COPÁKÁS {cupákás Baranya m. Ibafa Nyr. 
XX.46; Csallóköz Nyr. 1.232; Alsó-Csallóköz, Pa- 
tonyszél Nyr. XII. 142): 1. copákás, cupákás: sza- 
lonnás (kenyér) (Zala m. Tapolca Nyr. X.475; 
Zala m. Szepezd Nyr. XVII.144; Somogy m. 
Vajda Gyula ; Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. IV. 
470; Székesfehérvár Nyr.VII.138; Szeged Tsz.; 
Baranya m. Ibafa Nyr. XX.46; Csallóköz Nyr. 
1.232) ; 2. cupákás: agyagos, tapadós (föld) (Csalló- 
köz Nyr. 1.232; Szinnyeiné Gáncs Klementina; 
Csaplár Benedek; Alsó-Csallóköz, Patonyszél Nyr. 
XII. 142) [vö. copa, copáka, corókás]. 



245 



COR— CÖLÖNKÖL 



CÖLÖP— CUBÓK 



246 



COR: fonó keréken levő húr. Fölvetette a 
cort s fon mint a sebes szél (Székelyföld Nyr. 
VIIL462). 

CORHOL {curhol Szeged Tsz.) : 1. corhol, curhol: 
vakar, takarít, tisztít, puhít, kihúzogat (bőrt a 
szűcs V. a tímár) (Szeged Tsz. ; Székelyföld Tsz. ; 
Háromszék m. Kiss Mihály); 2. corhol: húz-von. 
Eleget corholt minket {Marosszék Vadr.); 3. corhol: 
korhol (Háromszék m. MNy. VI.321) [vö. cürhöl]. 

[CORHOLÉK], CORHALÉK : elpetyhüdt hús, 
marha nyaka alatt lecsüngő húsos bőr, leber- 
nyeg (Brassó vid. Nyr. ni.565). 

CORHOLÓ: bőr puhítására, vakarására, ki- 
huzogatására szolgáló szűcs- v. tímár-szerszám, 
a mely eggy rúdból s ennek végére alkalmazott 
kampós alakú éles vasból áll (Bánffy-Hunyad 
Nyr. Xn.379). 

corholó-kós : =« (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
ni.380). 

corholó-vas : cv Kézdi-Vásárhely Nyr. XIV. 
239). 

CORÓKÁS: keletlen, szalonnás (kenyér) (So- 
mogy m. Csurgó Nyr. XXI.143) [vö. co2MÍkás]. 

CORONG (Udvarhely m. Dézsi Mihály ; colong 
Bánffy-Hunyad Melich János): dorong, husáng. 

CŐDÖR: 1, rosszhírű, rossz viseletű nősze- 
mély (Zala m. Tűrje, Keszthely Bódiss Jusztin) ; 
2. rongyos (Balaton mell. Nyr. 11.93). 

cődör-nóv: ragadványnév, csúfnév (Göcsej 
Nyr. XIV.453) [vö. códor]. 

cődör-asszony : házasságszerzö asszony (Ka- 
ranes vid. Nyr. XXI.477). 

CŐK: kötés az alkuban (Somogy m. Nyr. U. 
375). 

CŐKÖR {ciiökör Soprony m. Hegykő Hermán 

0. Halászat K.): szatyor (Székelyföld Tsz.; Brassó 
m. Hétfalu Nyr. XVI.478; XXI. 144; Tatrang Nyr. 
11.476) [vö. cikidli]. 

CÖLÖNK (Székelyföld Nyr. XV.473; Kriza, 
Kiss Mihály; hely nélkül Tsz.; cöllenk Szolnok- 
Doboka m. Domokos Nyr. XI.39; cölömp Zala 
m. Szepezd Nyr. XVII.144; Balaton mell. Tsz.; 
csölönk hely nélkül Tsz. 89b) : 1. kolonc, kútgém 
végére nehezékül ráerősített tuskó v. állat nya- 
kára akasztott fadarab, mely az első lábai közé 
akadva a futásban akadályozza (Balaton mell. 
és nely nélkül Tsz. ; Zalám. SzepezdNyr. XVII.144 ; 
Székelyföld Kriza, Kiss Mihály). Nagy cöllenk 
gyermek : vaskos, testes (Szolnok-Doboka m. Do- 
mokos Nyr. XI.39); 2. cölönk: mindig az anyja 
után járó alkalmatlankodó gyermek. Ne járj 
örökké a sarkamba, te cölönk (Székelyföld Nyr. 
XV.473) [vö. kolonc f kölönc]. 

CÖLÖNKÖL {cölönkül Őrség Nyr. XII.476): 

1. lóg, fityeg (Őrség Nyr. XII.476); 2. anyja 
után jár (gyermek) (Székelyföld Nyr. XV.473); 



3. cipel. Cölönköld ide ászt a zsákot (Székelvföld 
Nyr. XV.473). 

CÖLÖP {colop Bodrogköz ; cölömp Baranya m. 
és hely nélkül Tsz.; zölöp Balaton mell. Tsz.). 

CÖMPÖJ: levágott faderék-rész, a mekkora 
éggy szekéren elfér (Székelyföld Kriza ; Udvar- 
hely m. Vadr.). 

CÖNDÖLL-IK -,2. condoll-ik (Somogy m. Nyr. 
n.375). 

CÖNDÖLÖDÖTT : gyűrődött (Zala m. Tapolca 

Nyr. X.475). 

CÖPEK: alacsony, tömzsi, pocakos emberke 
(Zala m. Tapolca Nyr. X.475; Veszprém Király 
Pál). 

CÖPEKES : vastag, izmos (Balaton mell. Tsz.) 
[vö. cupakos]. 

[CÖTKE]. 

cötke-szivar : Portoricco-szivar v. az u. n. 
hosszú szivar (Hódmező-Vásárhely Nyr. VIII.92). 

CÖTKÉNY {cetkény Szeged Tsz. ; cötkén Hód- 
mező-Vásárhely Nyr. VIII.92) : farkasfű (euphor- 
bia palustris) (Szeged Csaplár Benedek; Csongrád 
m. Tápé Hermán 0. Halászat K.); butomus 
umbellatus (Hódmező-Vásárhely Nyr. VIII.92; 
Arany-Gyulai NGy. 1.494). 

CÖVEK {civek Palócság Nyr. XXII.32; cüek 
Veszprém Nyr. IX.524; Veszprém m. Csetény 
Nyr. V.426 ; Veszprém m. Mező-Komárom Király 
Pál; Somogy m. Csurgó Nyr. XXI. 143; cüjek 
Somogy m. Nyr. 11.375; XX.430; Somogy m. 
Szőke-Dencs Nyr. 111.140; cüvek Szeged Csaplár 
Benedek; Palócság Nyr. XXII.32; Udvarhely m. 
Nyr. VI.272; Csík m. Ditró Nyr. VI. 177; Gyergyó 
Nyr. IV.282; cüvek Udvarhely m. Nyr. VI.465) 
ivö. 1. cibak]. 

[Szólások]. Veri a cüveköt: köhög (Udvarhely 
m. Nyr. VI.465). 

CÖVEKED-IK : növekszik, fölserdül, fölnyúlik 
(Balaton mell. Tsz.). 

[CÖVEKL-IK]. 

meg-cöveklik : megáll mint a cövek (Három- 
szék m. MNy. VI.321 ; Győrffy íván). 

[CÖVEKÉL], CŰVEKÉL: 1. cövekhez köt 
(lovat) ; 2. köhög. Ez a ló kehes, met erőst ciíve- 
lek (Székelyföld Nyr. XV.473). 

CÖVEKES: erősen álló (Balaton mell. Tsz. 

89b). 

CÚB: comb, különösen szárnyasok v. vágó 
marha combja. Onnét a cúbjából mérjen nekem! 
Legjobb a lúdnak a cúbja (Csallóköz Csaplár 
Benedek) [vö. comb, buc\. 

CUBÓK (Abrudbánya Nyr. XVII.229 ; Székely- 
föld Kiss Mihály, Győrffy Iván; Háromszék m. 



247 



CUC— CÚCIK 



CUCLIZ— CUGAT 



248 



Kiss Mihály: Csik-Sz.György Nyr. X.330; cohok 
Erdély Nyr.' XVII.229: Székelyföld Tsz. 88b; 
cohók Szent-Endre, Pomáz Nyr. XVIL229; Szé- 
kelyföld Győrffy Iván; Háromszék m. MNy. VI. 
215; Nyr. IV.561 ; cuhák Szilágy m. Nyr. XVII. 
229; Erdély Nyr. XVII.229; Kolozsvár Szinnyei 
József; Abrudbánya Nyr. XVII.229; Székelyföld 
Györffy Iván ; Maros-Torda m, Nyárád mell. Nyr. 
Vni.281): szárnyas állatok combja. 

CUC {cúc) : fonál-mosáskor v. -pároláskor való 
vendégség (Baranya m. Ormányság Tsz. Nyr. 
IX.285) [vö. fonál-cuc]. 

1. CUC A (Rábaköz, Beö-Sárkány Nyr. XVIII. 
47 ; Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839 ; 
Veszprém m. Várpalota Nyr. XXI.477; Győr 
Nyr. XI.43; Komárom Hermán 0. Halászat K. ; 
Alföld Nyr. XXI.371 ; Karcag vid. Csaplár Bene- 
dek; cúca Baranya m. Abaliget Csaplár Benedek; 
Békés m. Füzes-Gyarmat Nyr. XII.475; Alsó- 
Csallóköz Kóssa Albert; szulica Moldvai csáng. 
Nyr. IX.491): 1. cuca, szulica: lándsa (Rábaköz, 
Beö-Sárkány Nyr. XVIII.47 ; Moldvai csáng. Nyr. 
IX.491) ; 2. cuca: eggyik végén hegyesen vasalt 
vastag, hosszú dorong, mely a hajónak a part- 
hoz való hirtelen rögzítésére szolgál (Komárom 
Hermán 0. Halászat K.); 3. cuca, cúca: mérnöki 
jelző-rúd (Alföld Nyr. XXI.371 ; Békés m. Füzes- 
Gyarmat Nyr. XII.475) ; 4 cuca, cúca : kormány- 
rúd toldalék-póznája, a mely arra való, hogy 
vele a kormány rudat a hajón kívülre is lehessen 
szorítani (Győr Nyr. XI.43 ; Alsó-Csallóköz Kóssa 
Albert); 5. cuca: dorong, a mellyel a lágy föl- 
det szokták ledöngölni (Veszprém m. Várpalota 
Nyr. XXI.477); 6. cúca: vas-szög (Baranya m. 
Abaliget Csaplár Benedek); 7. cuca: mécsbél- 
V. bocskor-fúző tú (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839); 8. cuca: hegyes tetejű nádrakás 
V. nádkunyhó (Karcag vid. Csaplár Benedek). 

[Szólások], Úgy áll, mind a cuca: mereven 
(Veszprém m. Apáthy István). 

2. CUCA: cucli (rongyocskába kötött szopni 
való, a melyet kis gyermek szájába adnak) (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.384). 

CüCAJ : kis mellény (Nógrád m. Vecsekle 
Nyr. V.571). 

CUCÁL {cucáll Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.384): 
1. cucál: bököd, piszkál (pl. verebet) (Zala m. 
Lesence-Istvánd Szabó Iván; Keszthely Gailik 
Oszvald ; Tata Matusik Nep. János 1 839) ; 2. cu- 
cáll: szopás közben döföl (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.384). 

mőg-oucál : 1. megnyomogat, megtapogat (Vas 
m. Sárvár Benedek Jusztin) ; 2. elhal (nőt) (Zala 
m. Tűrje Benedek Jusztin). 

ICtJCÁZ]. 

ki-cúcáz: mérnöki jelző-rúddal kijelöl, kimér 
(Békés m. Füzes-Gyarmat Nyr. XII.475). 

CÚCIK: pipacs (Karancs vid. Nyr. XXI.477). 



CUCLIZ: koccint húsvéti piros tojással (játék; 
ketten a piros tojásuk hegyét összeütik, s a kié 
betörik, az a vesztes és a maga piros tojását 
tartozik oda adni a másiknak) (Torontál m. Száján 
Kálmány L. Szeged népe 11.209). 

[CUCOL], CUCU : cirógat. Hogy a fene cucúna 
mög! (Baranya m. Ibafa Nyr. XXn.283). 

CUCÓLÉK {cocolék Fölső-Somogy, Balaton 
mell. Nyr. Vin.432 ; cucolék Zala m. Nyr. XVII. 
273) : batyu, kendőbe bekötött ruhaféle v. egyéb 
holmi (Somogy m. Nyr. XIX.287; hely nélkül 
Nyr. XVII.230) [vö. pucólék]. 

CUCOB (Dunántúl Nyr. VIII.216; cúcor Pest 
m. Tinnye Nyr. VII.39): kender-szöszből csinált 
kis gombolyag, a melyet a fonók játékból meg- 
gyújtanak, erre fölszáll a levegőbe, s aztán a 
kezükkel tapsolva kergetik [vö. 1. cucorka]. 

CUCORÁSZ: cibál (Háromszék m. MNy. VI. 
321 ; Győrffy Iván). 

CUCOBÁZ {cucuráz Szolnok-Doboka m. Nyr. 
XVII.382): cibál, megrángat, megfogdos, meg- 
markolász (Székelyföld Nyr. 1.135; Kiss Mihály, 
Győrffy Iván; Háromszék m. Vadr.). Jól meg- 
cucorázta a gazdasszony a szógálóját (Háromszék 
m. Vadr.). 

1. CUCORKA (Dunántúl Nyr. VIII.216; cúcorka 
Pest m. Tinnye Nyr. VII.39) = cticor. 

2. CUCORKA: vakarcs (Somogy m. Sima 
Nyr. XIX.380). 

3. CUCORKA: pünkösdi királyné (kis leány, 
kinek a föltartott két kezét összekötik s így 
letakarják, hogy nagy alaknak lássék) (Somogy m. 
Balaton mell. Nyr. XVI.477). Cucorkám: galam- 
bom, kedvesem (Vasm. Kemenesalja Nyr. III.88). 

1. CUCORKÁL: a cucorka (meggyújtott és 
fölszálló szösz-gombolyag) lángolásából jövendöl 
(Csallóköz Tsz.). 

2. CUCORKÁL: bököd, piszkál (pl. verebet) 
(Zala m. Lesence-Istvánd Szabó Iván; Keszt- 
hely Gailik Oszvald). 

CUCORMÁNY: babonázás, igézés. A bizonyos 
időre határozott cucormányt az idő lefóta előtt 
nem lehet visszavönnyi (Göcsej MNy. V.128). 

CUCUL : nyelvével csettentgetve nógat (lovat) 
(Baranya m. Ormányság Nyr. VII.525). 

CUDAR {cudor Székelyföld Győrffy Iván): 
rongyos, szakadozott, szennyes öltözetű (Székely- 
föld Tsz.; Háromszék m. Tsz.) [vö. kudar]. 

CUDÁT. Cudátúl: csúful (Moldvai csángóság 
Nyr. X.202). 

CUDRI: szajha, ringyó (Vas m. Kemenesalja 
Tsz.; Göcsej és Balaton mell. MNy. V.154). 

CÚGAT (cugatéis Udvarhely m. Vadr. 94) : in- 
dulásra nógat (lovat) (Székelyföld Győrffy Iván) 
[vö. culálgat]. 



249 



CUHADOS— CULA 



CULA— CUPPAN 



250 



CUHADOS: hírhordó, pletykaterjesztő (Simon- 
tornya Nyr. V.230; Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839). 

CUJKA: pálinka (Székelyföld Nyr. IX.426). 

CÚKA: zsákocska (Baranya m. Ormányság 
Tsz.). 

[CUKK]. 

eukk-ház: fogház (Segesvár Nyr. IX.43). 

CUKKOS : szakaszvezető (Kaszárnyai szó Nyr. 

VI.88). 

CUKMIS: 1. édesség, nyalánkság (Fehér m. 
Nyr. V.129; Félegyháza Nyr. IV.559); 2. főzelék 
Székelyföld Kiss Mihály). 

[Szólások]. Neki nem járt jól ki a cukmis: 
mondják sovány emherről (Székelyföld Kiss 
Mihály; Háromszék m. Nyr. IV.470). 

CUKOJ: rendőr (Moldvai csáng. Erdélyi J. 
Népd. és mond. 1.429). 

[CUKOR], CUKER, CUKKER: cékla, vörös- 
répa (Háromszék m. Kiss Mihály). 

cukor-asszony: mindig nyájas, vidám, jószivú 
asszony (Háromszék m. Nyr. IV.431). 

oukor-Palkó : [nép-etimológia] cukrász (zucker- 
bácker) (Dunántúl MNy. V.67). 

CUKROS: cukorgyárhoz tartozó (Debrecen 
Nyr. XI. 189). 

1. CULA (cúla Szlavónia Nyr. V.ll ; culla 
Rimaszombat és vid. Nyr. XXII.382; Csallóköz, 
Duna-Szerdahely Nyr. XIV.228 ; Csallóköz, Bacsfa 
Nyr. XVI.47) : 1. cula, cúla, culla : cók-mók, min- 
denféle ringy-rongy, hitvány ruhanemű (Győr 
m. Böny Nyr. XVI.143; Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVI.283; Szlavónia Nyr. V.ll; Kún-Sz.Miklós ? 
Nyr. XIV.328 ; Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 
143.328; Szatmár m. Patóháza Nyr. XVin.431 ; 
Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI.47 ; Székelyföld NyK. 
X.328; Nyr. XV.473; Kiss Mihály, Győrffy Iván; 
Csík m. Csík-Madaras Nyr. X1X.527); szennyes 
ruha, szennyes fehérnemű. Szedd össze a ctdldt, 
mer haónap mosni fogaónk (Rimaszombat és vid. 
Nyr. XXII,382); 2. cula: rongy-ember, hitvány 
ember. Coki cula! [mondta vki csitításul eggy 
ittasan hencegőnek] (Félegyháza Nyr. XIV.228) ; 
3. cula, culla: ringyó, szajha, cafra (Dunántúl 
Nyr. XIV.228; Hajdú-Szoboszló Nyr. XIV.468; 
Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV.328; Csalló- 
köz, Duna-Szerdahely Nyr. XIV.228; CsaUóköz, 
Bacsfa Nyr. XVI.47; Kis-Kűküllő m. Nyr. XIV.228 ; 
Székelyföld Tsz.; Aranyosszék Borbély Samu). 

eula-bula {cúla-bula Székelyföld Nyr. VIII. 
462): c^ (Székelyföld Nyr. Vin.462; XV.473; 
Háromszék m. MNy. VI.321 ; Győrffy Iván; Há- 
romszék m. Uzon Erdélyi Lajos ; Erdővidék Nyr. 
IX.41) [vö. cele-bula]. 

cula-mula: cv (Erdővidék Nyr. IX.41). 

8ZINNYK1 : MAGYAR TÁJSZÓtAk, 



2. CULA : zsákocska (Göcsej Tsz. ; Somogy m. 
Nyr. XVn.171). 

CULÁGÉR: tógla-adogató (Soprony m. Repce 
mell. Nyr. 11.517). 

CULÁK (Baranya m. Ormányság Nyr. XVII. 
230; Szabolcs m. Nyr. XVn.414; Sárospatak 
Nyr. XVII.230; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X.325; Zemplén m. Deregnyő Nyr. XVII.230; 
Sátoralja-Ujhely Nyr. XVn.230; hely nélkül 
Nyr. XVn.230; culáp Győr m. Bőny Nyr. XVI. 
143 ; Nagy -Kunság, Túrkeve Nyr. III.229 ; Tisza- 
Dob Nyr. XIX.47; Debrecen Nyr. IX.206 ; Szabolcs 
m. Besenyőd Nyr. XII.47; Szatmár vid. Nyr. 
XIV.143; Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX.333; 
Sátoralja-Ujhely Nyr. XVII.230; cúláp Szabolcs 
m. Nyr. XVII.414; szulák Zemplén m. Nyr. 
XVII.273; Zemplén m. Deregnyő Nyr. XVII.230 ; 
Bereg m. Pap Károly; hely nélkül Nyr. XVII. 
230; szúláp Szabolcs m. Nyr. XVn.414): fa- 
oszlop, cölöp. Kö-culáp: tégla-oszlop (Nagy- 
Kúnság, Túrkeve Nyr. in.229). 

CULÁLGAT : indulásra nógat (lovat) (Szilágy 
m. Nyr. IX.182) [vö. cúgat\. 

CUNDROS : rongyos [?] (Zemplén m. Szürnyeg 

Nyr. Xin.48). 

CUPAKOS: erős, vastag tövű, pl. szeg (Hely 
nélkül Tsz.) [vö. cöpekes]. 

CUPOG (Zala m. Nyr. XVII.273 ; copogT^oXdim. 
Nyr. XVII.273; Zemplén m. Deregnyő Nyr. 
XVII.229; hely nélkül Nyr. XVn.229; cupag 
Szolnok-Doboka m. Nyr. IX.427 ; cuppog Balaton 
mell. Tsz. ; Zemplén m. Deregnyő Nyr. XVII.229) : 
cuppanó hangot ad (ló lába v. kocsi kereke a 
sárban; kenyérdagasztásnál a kéz a tésztában) 
(Zalám. Nyr. XVII.273 ; Balaton mell. Tsz.; 
hely nélkül Nyr. XVII.229). Már tán ehetnénk 
is az árpával érő körtéből, Pesta bácsi; lecopog 
[lehull cuppanó hangot adva] a lassan, még 
megérik, ugy veszem észre. Pesta, add el már a 
szotykos körtét a Selypének [eggy zsidó], mert igen 
cuppog. Ojjan kurnyavica vót a múlt éccaka, hogy 
aliidni se tuttam az aszalóba, mer az édes bóc- 
mány [nagy almafaj] ojjan cupogást fett (Zemplén 
m. Deregnyő Nyr. XVII.229). Jaj be nagy halak 
cupagnak itt: vickándoznak cuppanó hangot adva 
(Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. IX.427) [vö. 
csubog]. 

CUPOGAT: cuppogó hangot ad (pl. evés 
közben). Hogy cupogatnak azok a csikók a tejes 
zsemlén (Zala m. Nyr. XVn.273). 

[CUPOGTAT] (copogtat Zala m. Nyr. XVII. 
273; csuppogtat Csík m. Jakabfalva Nyr. VIII. 
336): cv. Ugy szopnak ezek a malacok, csak ugy 
copogtatnak (Zala m. Nyr. XVn.273). Csókolódzni 
elég győznek, és az ágyba hengergőznek, henger- 
gőznek, csuppogtatnak (Csík m. Jakabfalva Nyr. 
Vin.336). 

CUPPAN: cuppanó hangot ad (pl. vízbe eső 
tárgy). A kocperdom [macskafark] ért a vizbe, á 

17 



251 



CUPPANÓS— CUVAG 



CU— CVILIK 



252 



cuppant olyan nagyon. Hoztuk mi az iskátulyát, 
de becuppant [bepottyantj a vízbe (Nógrád m. 
Tolmács Nyr. XVI.281) [vö. csiibban]. 

CUPPANÓS: csók (Rábaköz Nyr. XV1II.44). 

CUBHA : ringyó, szajha (Dunántúl Nyr. XIV. 

228). 

CUEHÓ (Dunántúl Nyr. V.128; XIV.228; Pápa 
vid. Tsz. ; Tata Matusik Nep. János 1841 ; Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. X1V.96; Csallóköz Csap- 
lár Benedek; culhó Vas m, Kemenesalja Tsz.; 
cuUm Őrség Nyr. XII.476): 1. oo; 2. curhó élet: 
piszkos, nyomorult élet (Csallóköz Nyr. 1.232). 

CÜRUKKOLTAT : hátráltat (lovat) (Szombat- 
hely Nyr. XVI.429; Bars m. Nyr. X.138). 

CÜSPÁJSZ (Veszprém m. Szentgál Nyr. 11.185; 
csújszpájsz Csepreg Nyr. IV.523 ; csuszmájsz Tisza- 
Sz. Imre Nyr. VI1L525; csúspájz Veszprém m. 
Csetény Nyr. V.427; csuszpájsz Veszprém m. 
Szentgál Nyr. 11.185; csuszpajz Kaszárnyai szó 
Nyr. VL88): főzelék, vastagétel. 

CUVAG (Őrség Nyr. XII.476 ; cók Székelyföld 
Tsz. Andrássy Antal 1843, Csaplár Benedek, 
Györífy Iván; Háromszék m. MNy. VI.320. 321. 
356; GyőrfFy Iván; copák Kis-Kún-Halas Nyr. 
Vin.86; cubak Dunántúl Nyr. V.128; cubák^dügj- 
Kúnság Nyr. XVI. 191; cujbak Dunántúl MNy. 
V.67; cupák Kecskemét és vid. Nyr. X.380; 
XV.74; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.384): 1. cók, 
cubak, cubák, cujbak, cupák, cuvag: húsnyom- 
taték (i. h.); 2. copák, cubák, cupák: inas láb- 
szárcsont ; a birka hátulsó lábának inas térde- 
kalácsa; inas hús (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.86; 



XIV.384; Korda Imre; Kecskemét Nyr. X.380; 
Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191); 3. cók: ingó bútor 
lába alá pótlékul tett fadarabka v. forgács (Szé- 
kelyföld Tsz. Andrássy Antal, Győrffy Iván; 
Háromszék m. MNy. VI.321). 

CŰ : tyhű ! [csodálkozás] (Heves m. Névtelen 
1840). 

CŰRHŐD-IK (Békés m. Sárrét Nagy Sán- 
dor; cülhöd^í] Nagy-Kálló Nyr. X1I.430; csűlhöd-ik 
Bihar m. Pocsaj Nyr, V.572): vesződik, bajlódik. 

CŰRHÖL: korhol (Háromszék m. MNy. V1.321) 
[vö. corhol]. 

CŰRMÖL: 1. kedveskedve simogat, cirógat 
(Brassó m. Hétfalu Nyr. 11.327); 2. hozzásimul, 
dörgölődzik vkihez (Háromszék m. MNy. VI. 321 ; 
Győrffy Iván). 

CÜRMÖLŐD-IK: cv (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
n.327). 

CVÁNCIGOL : németül beszél, alkudozik. 
Cváncigolnak a zsidók: mikor többen eggyütt 
állanak és németül beszélgetnek (Bars m. Zeliz 
vid. Nyr. XIV.287). 

CVERK: [timár-eszköz] (Szeged Nyr. IV.527). 

CVERKEL: [tímár-mesterszó] (Szeged Nyr. 
IV.527). 

[CVILIK]. 

cvilik-nadrág : zwilch-hose (Székesfehérvár, 
kaszárnyai szó Nyr. XVn.283). 



Cs. 



CSÁ : [marha-terelő szó] : 1. jobbra ! (Székely- 
föld Kiss Mihály, Győrffy Iván) ; 2. csára, csávái 
(Bodrogköz Tsz.), csáhal (Túrkeve Nyr. III.472): 
balra. — Hun csárú, hun hajszárú ütötte mög a 
nyakát (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.84). Nem csára, 
nem bárra, hanem arra . . . (Debrecen Nyr. VI. 
328). Kivezetem az ökrököt; fogom a csást hócs- 
ból, a hócsost csáhól (Háromszék m. Vadr. 429) 
[vö. csábeli, cságat, csás]. 

[Szólások]. Csá daru: akkor mondják, mikor 
vki elfordítja a beszéd értelmét (Háromszék m. 
Vadr. 373). 

csára-hajszra : jobbra-balra, össze-vissza (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. IX. 140). 

CSABA: csámpás (Rábaköz, Beö-SárkányNyr. 
XVn.192; XVin.47). 

CSABA [csapa Csallóköz Nyr. 1.231) : bárgyú, 
bamba, félkegyelmű. Bizony csa ojjan csába az 
isten atta; ászt niondik, hogy meg^'ontották {Zemp- 
lén m. Deregnyő Nyr. XVII.414). 

CSABAJKOS : csámpás (Rábaköz, Beö-Sárkány 
Nyr. XVin.47). 

CSABÁK : aspius rapax (Szeged, Kórös-Tarcsa 
Hermán 0. Halászat K.). 

CSÁBELI {csábali Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. III.304; Győrffy Iván; Udvarhely m.Kóbori 
János; Csík m. Balló István; Erdővidék Nyr. 
Vni.lBB): 1. jobbfelőli (Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. III.314; Háromszék m. Butyka Boldizsár) ; 
2. balfelőli (Székelyföld Győrffy Iván; Udvar- 
hely m. Kóbori János; Csík m. Balló István; 
Háromszék m. Vadr. 502b) [vö. csá, cságat, csás]. 

CSABLÉZÁS : [gyermek- játék] (Csongrád m. 
Arany-Gyulai NGy. n.302). 

CSABRÁDI: meggondolatlan, szeles (Oros- 
háza Nyr. VI. 134). 

CSABUKKOL: csatangol, csavarog (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.). 

CSÁBÚL: elámul (Szatmár vid. Tsz.). 

el-esábul: elszédül, elkábul (Zilah Nyr. XIV. 
287). 

meg-csábul {mé'ccsdbú Mátra vid. Nyr. XXII. 
335 ; meg-csabulRozsnyó Nyr. VIII.565 ; meg-csdbúl 
Abauj m. Beret Nyr. III.523) : megbolondul (Sza- 



bolcs m. Nagy-Kálló Nyr. XII.430; Szatmár m. 
Gencs Nyr. X.525; Szatmár m. Patóháza Nyr. 
XIX.333; Kassa vid. Nyr. IX.557; Abauj m. 
Jászó Nyr. IX.478; Zemplén m. Deregnyő Nyr. 
XVn.414 ; Gömör m. Nyr. XVIII.501 ; Rimaszom- 
bat vid. Nyr. X.89; Szolnok-Doboka m. Malom 
Muzsi János). 

CSÁBÜLÁS: kábultság (Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI. 190). 

CSÁBÜLT : 1. bágyadt (Debrecen Kóssa Albert) ; 
2. örült (Torna m. Ruehietl Miklós). 

CSACSA: kavics (Tolna m. BáttaNyr. XVIII. 
334). 

CSÁCSÁBOZ : csacsog, csácsog, fecseg (Kecs- 
kemét Csaplár Benedek; Szeged Nyr. 11.377). 

CSACSI (csucsi Szeged Kálmány L. Szeged 
népe 1.207; Heves m. Névtelen 1840). Csacsi: 
[szövőszék része] (Orosháza Nyr. IV.382). 

CSACSOG {csácsog Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
429; csácsogó Udvarhely m. Vadr. 11). 

CSÁCSORI: lármás. Csácsori ember (Somogy 
m. Szőke-Dencs Nyr. IV.470). 

CSÁCSOS: c^ (Orosháza Nyr. IV.330). 

CSADAR: L zavar (pl. nyájat, mikor legel 
(Csík m. MNy. VI.370); 2. zavarosan, hadarva, 
sokat összehabarva beszél (Háromszék m. Kiss 
Mihály). 

CSÁDÉ (Balaton mell. Tsz. MNy. V.150; Nyr. 
11.93; Vas m. Kemenesalja Tsz.; Zala m. Szepezd 
Nyr. XVn.144; Göcsej MNy. V.150; Veszprém 
vid. Nyr. XIX.574; Marcal mell. Tsz.; Somogy 
m. Szőke-Dencs Nyr. III. 140; Somogy m. Nemes- 
Déd Nyr. Vin.524; Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. 
VI.274; Komárom m. Naszvad Nyr. IV.235; Győr 
vid. Nyr. VI.272; Alsó-Baranya, Pellérd Nyr. XI. 
239; Szatmár m. Patóháza Nyr. XVIII.96. 431; 
Szatmár m. Krassó Nyr. XIX.335 ; Szinyérvár- 
alja vid. Nyr. XV.189; Szilágy m. Kőváry László 
1842; csadaj Erdő vidék Tsz.; csádié Göcsej MNy. 
11.409 ; csaté Vas m. Kemenesalja, Balaton mell., 
Marcal mell. Tsz.; Győr m. Bőny Nyr. XVI. 143; 
Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841 ; 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.326; Abauj m. 
Nyr. IV.lll; Bereg m. Tiszahát Pap Károly; 
Nógrád m. Nyr. III.544; saté Székelyföld Nyr. 
V.424. ; sáté Székelyföld Kiss Mihály ; Udvarhely 
m. Oláhfalu Győrffy Iván; Háromszék m. Tsz.; 

17* 



255 



CSADEZ— CSAGAT 



CSAGATO— CSAJBATAG 



256 



sátéj Székelyföld Kiss Mihály): 1. csádé, csaté, 
saté, sáté, sátéj: sás (Marcal mell. Tsz.; Tolna 
m. Fölső-Nyék Nyr. VI.274; Győr vid. Nyr. VI. 
272; Győr m. Bőny Nyr. XVI.143; Komárom m. 
Naszvad Nyr. IV.235; Abauj m. Nyr. IV.lll; 
Nógrád m. Nyr. III.544; Székelyföld Nyr. V.424 ; 
Kiss Mihály; Udvarhely m. Oláhfalu Győrffy 
Iván; Háromszék m. Tsz.); 2. csádé: kukorica 
közé vetett magos kender (Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XVIII.96. 431; Szatmár m. Krassó Nyr. 
XIX.335 ; Sziny érváralj a vid. Nyr. XV.189 ; Szilágy 
m. Kőváry László 1842); 3. csadaj, csádé, csádié: 
csalit, cserjés, bokros hely (Göcsej MNy. 11.409; 
Balaton mell. Tsz.; Erdővidék Tsz.); 4. csádé: 
levágott fa ága-boga (Balaton mell. Nyr. 11.93; 
Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 144; Somogy m. 
Szőke-Dencs Nyr. 111.140); 5. csádé, csaté: giz- 
gaz, gyim-gyom, dudva (Balaton mell. és Göcsej 
MNy. V.150; Vas m. Kemenesalja Tsz.; Veszprém 
vid. Nyr. XIX.574; Somogy m. Nemes-Déd Nyr. 
Vni.524; Alsó -Baranya, Pellérd Nyr. XI.239; 
Bereg m. Tiszahát Pap Károly). 

ceádó-bádó: szőllőbenv. gabona között magasra 
nőtt mindenféle fú, gyom (Veszprém m. Csékút 
Nyr. XIV.192). 

CSADÉZ: a tekepálya mellett nőtt gyom között 
jár (a golyó) (Somogy m. Nemes-Déd Nyr. 
VIII.524). 

CSAPÁS: sült kecskehús (Erdély Nyr. XXII. 
224). ^ ^ 

CSÁPÉR: furkós bot (Zala m. Kis-Kanizsa 
Király Pál). 

CSÁPLA: pofon-ütés, nyakleves (Erdővidék 
Nyr. IX.41). 

CSAPLING (Székelyföld Győrffy Iván ; csopling 
Kapnikbánya és vid. NyK. 11.375) : hegyes végú, 
láncos vasfogantyú, a melyet a hegyről levon- 
tatandó fatörzsbe vernek bele. 

CSÁPOG: esipeg (a csirke) (Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos). 

CSÁPORDI: ostoba, bamba (Bereg m. Gát 
vid. Pap Károly). 

CSÁPOBI: szájas (nő) (Zala m. Hetes Nyr. 
11.44). 

CSÁPOBÍT (Göcsej Tsz.; csáforétt Zala m. 
Gelse és vid. Nyr. XV,573; csávorit Somogy m. 
Csurgó Nyr. XVn.477; sáforit Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839) : szájaskodik, hangosan 
tereferél [vö. csefertt]. j 

CSÁGAT: 1. jobbra terel (Háromszék m. Vadr. ; | 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; Csík m. ' 
MNy. VI.369). Gságasd a Bimbót, te hó, hadd \ 
térjen jobbra! (Székelyföld Győrffy Iván); 2. i 
balra terel (Túrkeve Nyr. III.472); 3. elfor- | 
dítja a beszéd értelmét. Cságassa a dogot. Ne \ 
cságass, héj! (Háromszék m. Vadr. 373, 493a) ' 
[vö. csá, csáligat]. ; 



CSÁGATÓ (Székelyföld Tsz. Nyr. Vin.462; 
Háromszék m. Tsz. Kiss Mihály; cságacsú Baja 
Nyr. XVII.240; cságaté Ormányság Nyr. VII.525; 
cságatyú Szentes Nyr. XVII.45 ; Heves m. Csépa 
Nyr. n.380; Csík m. MNy. VI.369 ; cságattyu 
Túrkeve Nyr. III.472 ; Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
190 ; cságattyu hely nélkül Nyr. XII.475 ; cságóté 
Balaton mell. Tsz. ; cságotu Őrség Tsz. ; cságotyú 
Csallóköz Csaplár Benedek; csigattyú Soprony 
m. Szilsárkány Nyr. VI.373). Cságató, cságaté, 
cságatyú, cságattyu, cságattyu, cságóté, cságotu, 
cságotyú: eke-talyiga rúdját kormányozó görbe 
fa V. vas. 

cságacsú-kötél : kötél, a mellyel a malmot 
a szállításnál kormányozzák (Baja Nyr. XVII.240.) 

esígattyú-szeg : a legnagyobb járomszeg (Sop- 
rony m. Szilsárkány Nyr. VI.373). 

CSAHIN: élénk, csintalan, pajkos, rendetlen 
(Szatmár m. Kömörő Nyr. XII.564; Szatmár m. 
Mánd Nyr. XIX.335). 

CSAHINSÁG : csintalanság (Szatmár m. Mánd 
Nyr. XIX.335). 

CSAHIT: csahol (kutya v. róka) (Zala m. 
Hetes Nyr. XIX. 142). 

CSAHITÁL: csaholgat, minduntalan csahol 
(Balaton mell. Tsz. MNy. V.154). 

CSAHITÜL: csahol (kis kutya) (Pölső-Somogy, 
Balaton mell. Nyr. Vin.432). 

CSAKLIZ: csereberél (Nógrád m. Nyr. V.181) 
[vö. csakli-makliz]. 

el-csahliz: elcserél (Nógrád m. Nyr. V.181). 

CSAHÓ: evet, mókus (Hely nélkül Tsz.). 

CSAHOL {csavol Komárom m. Lak-Szakálos 
Király Pál ; csihol Székelyföld Tsz. Kiss Mihály) 
[vö. csehél\, 

CSAHOS (Vas m. Őrség Nyr. 1.422 ; Veszprém 
Nyr. 11.134; csahás Zala, m. Nyr. 11.427): beszé- 
des, csacska, fecsegő. 

CSAJA {csalya Hont m. Nyr. V.426 ; sala So- 
mogy m. Nyr. XX.430): 1. csaja, sala: szőllő- 
pusztító bogár (lethrus cephalotes) (Somogy m. 
Nyr. XX.430; Győr m. Bőny Nyr. XVI. 143; Pest 
m. Tinnye Nyr. VII.39 ; Hegyalja, Abauj-Szántó, 
Tállya, Tokaj Nyr. XVII.414. 415) ; 2. csaja, csa- 
lya: cserebogár (Hont m. Nyr. V.426; Nyitra 
vid. Kelecsény József 1843; Nyitra m. Pográny 
és vid. Drnovszky Ferenc 1841) [vö. csajkó]. 

[CSAJBA]. 

csajba-bajba : girbe-görbe (Veszprém m. Szent- 
gál Nyr. HI.89). 

CSAJBATAG (Udvarhely m. Nyr. IV.378; Csík 
m. Nyr. VI.524; csajbutag Székelyföld Tsz.): fél- 
eszű [vö. csajpota, gajbatag]. 



257 



CSAJBÓK— CSAJKOS 



CSAJLA— CSAK 



258 



CSAJBÓK : 1. görbe lábú (Kis-Kúii-Halas Nyr. 
XIV.429); 2. esetlen, ügyetlen, lompos (Bereg 
m. Gát vid. Pap Károly); 3. féleszű, félbolond, 
bárgyú, hülye (Nagy-Kúnság Nyr. XTX.576; Arad 
Nyr. VIII.281 ; Abauj m. Szikszó Király Pál). 

CSAJBÓKÁS: féleszű (Nagy-Kúnság, Túrkeve 
Nyr. Vni.469). 

CSAJBÓKOS : 1. görbe lábú, görbe karú (Rima- 
szombat Nyr. XV.383) ; 2. ügyetlen (Rimaszombat 
Nyr. XV.383); 3. féleszű, félbolond, eszelős, hó- 
bortos (Nagy-Kúnság Nyr. 11.325 ; XVI.191 ; Deb- 
recen Nyr. VILI 37; Hajdú Nagy Sándor; Bihar 
m. Pocsaj Nyr. VI.424 ; Abauj m. Szikszó Király 
Pál); 4. bolondos, bolondozó (Bihar m. Pocsaj 
Nyr. VI.424; Abauj m. Szikszó Király Pál). 

[CSAJDA]. 

csajda-bajda: neveletlen, könnyelmű (Oros- 
háza Nyr. VI.134). 

CSAJFITÁS: [gyalázó szó] (Bihar m. Fúrta 
vid. Nyr. IV.43). 

CSAJH (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429; csajka 
Torontál m. Csóka Kálmány L. Szeged népe 
III.263; csahaj Szentes Nyr. XVI.94): lucsok, 
csaták. Nagy a harmat, csupa csajh vagyok (Kis- 
Kún-Halas Nyr. X1V.429). Csupa csahaj a ruhám 
(Szentes Nyr. XVL94) [vö. csajt]. 

CSAJHOS (Kecskemét Nyr. X.380; Csaplár 
Benedek; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429; XVH. 
576 ; Bács m. Nyr. V.471 ; Bács m. Bajmok Nyr. 
Vm.l91; Hódmező-Vásárhely Király Pál; Szeged 
Sümeghy Pál 1841, Csaplár Benedek; Torontál 
m. Tisza-Hegyes Kálmány L. Szeged népe 11.33; 
Békés m. Fábián Gábor 1839 ; Csongrád m. Szen- 
tes Nyr. XVI.94; Torna m. Ruehietl Miklós 1839; 
Heves m. Névtelen 1840; csajkos Tolna m. 
Paks Nyr. XXII. 383; Baranya m. Csúza Nyr. 
XVni.93; Kecskemét Nyr. X.380; Debrecen 
Nyr. VIL137; Pozsony m. Farkashida Nyr. XVIII. 
232; csajtos Heves és Szolnok ra. Makáry 
György 1839 ; Heves m. Gyöngyös Czimmer- 
maun János ; Heves m. Visonta Nyr. I. 327 ; 
Kecskemét Nyr. X.380 ; Abauj m. Szikszó Király 
Pál; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XU.523; XIH. 
48; Bereg m. Dercén Nyr. XX.431 ; csalyhos 
Palócság Nyr. XXH. 33) : 1. lucskos, csatakos, 
sáros (ruha alja); 2. csalyhos: rossz nőszemélyek 
mellékneve (Palócság Nyr. XXII. 33). 

[CSAJKA]. 

csajka-bajka : girbe-görbe (Somogy m. Szőke- 
Dencs Nyr. Hl. 140). 

CSAJKÓ : szőllópusztító bogár (lethrus cepha- 
lotes) (Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 144; Fehér 
m. Nyr. XVII.415 ; Torontál m. Pécska Kálmány 
L. Koszorúk 1.229) [vö. csaja]. 

CSAJKOS (Fehér m. Lovas-Berény Nyr. XVII. 
576; Székesfehérvár Nyr. VII.138 ;^ Kis-Kún- 
Halas Nyr. X1V.429 ; csajbos Vas m. Őrség Tsz. ; 
Zala m. Hetes Nyr. 11.372; csajgos Hetes Nyr, 



11.372) : 1. csajbos, csajgos, csajkos : girbe-görbe 
(Vas m. Őrség Tsz. ; Zala m. Hetes Nyr. 11.372 ; 
Székesfehérvár Nyr. VII.138); 2, csajkos: görbe 
lábú, csámpás (Fehér m. Lovas-Berény Nyr. 
XVn.576; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429). 

CSAJLA: piszkos, sáros (Kecskemét Nyr. X. 
380). 

CSAJPOTA {csajbota Háromszék m. Nyr. XVII. 
381): 1; csajpota: ügyetlen, esetlen, félszeg vi- 
selkedésű (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos); 
2. csajbota, csajpota: féleszű (Székelyföld NyK. 
X.327 ; Kiss Mihály ; Háromszék m. Vadr. ; Nyr. 
XVIL381) [vö. csajbatag, csajpoti]. 

CSAJPOTÁSSÁG : féleszúség, oktalanság (Há- 
romszék m. Vadr. 493a). 

CSAJPOTI: féleszű (Székelyföld NyK. X.327; 
Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. 493a). , 

CSAJPOTISÁG = csajpotásság (Háromszék m. 
Vadr. 493a). 

CSAJT : lucsok. Csupa csajt a ruhád (Abauj m. 
Szikszó Király Pál; Heves m. Névtelen 1840) 
[vö. csajh]. 

[CSAJTA]. 

csajta-bajta : [?] (Moldva, Klézse Nyr. IX.429). 

CSAJTORÁS: görbe, görbe lábú, csámpás 
(Zala m. Nyr. 11.427; Vas m. Őrség Nyr. in.283). 
Csajtorás lábú (őrség Nyr. 11.562). Nagy csajtorás 
kalaptya vót: girbe-görbe karimájú (őrség Nyr. 
Xn.475). 

CSAJVADÉK (Balaton mell. Tsz. ; Baranya m. 
Mecsekhát Thomaer Ignác 1841; csajvadik 
Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.517; csavajdék 
Győr m. Tsz.) : 1. csajvadék, csavajdék : csőcselék- 
nép, gyülevész-nép, zajongó népcsoport (Balaton 
mell., Győr m. Tsz.; Baranya m. Mecsekhát 
Thomaer Ignác 1841); 2. csajvadik: zajongás 
(Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.517) [vö. csej- 
vedék]. 

CSAJVINKÓ : túlságosan megvizezett, hitvány, 
zavaros bor (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839). 

CSAK {csa Zemplén m. Deregnyő Nyr. XVII. 
183.226 ; Zemplén m. Toronya Nyr. XVIL221 ; 
Sátoralja-Újhely Nyr. XVII.278; Rozsnyó Nyr. 
Vin.564 ; csa^ Dráva mell. Nyr.XV.425; Szolnok- 
Doboka m. Nyr. XVII.381 ; esek Göcsej MNy. 
1.219; Vas m., Palócság Tsz.; csók Veszprém m. 
Szentgál Nyr. V.466; Fölső-Nyék Nyr. VI.421). 

csak-meg [?] : csaknem (Soprony m. Tsz.) 

csak-ném {csakmen Soprony és Vas m. Tsz.; 
Repce mell. Nyr. XX.371). 

csak-szi: ha csak, vajha (Rozsnyó Nyr. VIII. 
564). 



259 



CSÁKÁNY— CSAKLYAZ-IK 



CSÁKÓ— CSALÁD 



260 



CSÁKÁNY {csákán Eszék vid. Nyr. VIII.279 ; 
csókán Moldvai csáng. Nyr. X.204; csokány 
Brassó m. Tátraiig Nyr. 11.476): 1. csákán, csá- 
kány: fokos (Dráva mell. Nyr. V.380; Eszék 
vid. Nyr. VIII.279); 2. csókán: metszőfog (Moldvai 
csáng. Nyr. X.204). 

csákány-orru : sas - orrú (Marosszék Kiss 
Mihály). 

[CSAKLI]. 

csakli-makli : csereberélő (Kassa vid. Nyr. 
XIX.189). 

csakli-makliz : csereberél (Kassa vid. Nyr. 
X1X.189) [vö. csaUiz]. 

CSÁKLYA {csákja (Szilágy m. Nyr. IX. 181; 
Erdély Máté Sándor; Segesvár Nyr. IX.43; 
Székelyföld Felméri Lajos ; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos; csoklya Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XXL144): 1. csáklya: erős, hosszú, tompavégú 
villás- V. ágasfa, mellyel a jég alatti halászat- 
nál az eresztő- és az ajtó-lék körül a hálót 
rakosgatják (Balaton mell. Hermán 0. Halászat 
K.) ; 2. csáklya : meggyengült kerékfalhoz táma- 
szul odaütött ágasfa (Székelyföld NyK. X.327); 
3. csákja: faláb, a melyen sáros időben járnak 
(Szilágy m. Nyr. IX. 181); 4. csákja, csáklya: 
korcsolya, korcsolyának használt csont v. fa 
(Zilah Nyr. XIV.287; Erdély Máté Sándor; Seges- 
vár Nyr. IX.43; Székelyföld Felméri Lajos; 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 5. csoklya: 
fa-szállító gyalogszán (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XXI.144). 

csáklya-fa: ladik tolására való hosszú rúd 
(Fehér m. Velencei-tó vid. Nyr. XVII.430). 

csáklya-háló : rúd nélküli és szélességénél 
hosszabb ághegyháló (Mármaros m. Hermán 0. 
Halászat K.) 

[CSÁKLYÁL]. 

kí-csáklyál: kimódol. De azétt az asszony 
addég s addég, hogy mindön nap kicsáklyáta a 
fijának az önni valót (Udvarhely m. Nyr. IV.228). 

CSÁKIiYÁS: korcsolyás, korcsolyázó (Udvar- 
hely m. Keresztúr vid. Vadr. 444). 

csáklyás-pálca : korcsolyázó pálca (szeges 
végű pálca, a mellyel a korcsolyázó magát a 
jégen tovább-tovább löki) (Háromszék m. Dézsi 
Mihály). 

CSÁKLYÁZ[-IK] {csáklyázm Zilah Nyr. XIV. 
287 ; Székelyföld, Csík m. Tsz. ; csákjázni Erdély 
Máté Sándor; Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Vadr. 444; csákjáz-ik Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos ; csákliázni Deés Nyr. XX.429) : korcsolyázik. 

ki-osáklyáz: 1. ágasfával megtámaszt (meg- 
gyengült kerékfalat) (Székelyföld NyK. X.327); 
2. helyre hoz, eligazít vmely dolgot. Valahogy 
csak kicsákjázzuk (Székelyföld NyK. X.327; 
Kiss Mihály). 



CSÁKÓ: 1. kiálló szarv (Balaton mell. Tsz.); 
2. kiálló szarvú. Csákó ökör (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

csákó-szarvú : kiálló szarvú (marha) (Somogy 
m. Tsz.). 

[CSÁKÓZ]. 

fel-csákóz : fölpofoz (Szatmár m. Nyr. VII.33). 

CSÁKVÁBI: nagy kolomp (Szilágy m. Nyr. 
Vn.381). 

[CSAL]. 

[Szólások]. Csalba hannyi (Mátra vid. Nyr. 
XXII.240), csalba v. csóha hanni (Baranya m. 
Bélye Nyr. XV.372; Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.93): megcsalni. Csalt vetni: lesbe állani; 
cselt vetni, gáncsot vetni (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839 ; Zala m. Kővágó-Örs Nyr. XVII. 
415; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429; Székelyföld 
Kiss Mihály). 

csal-tojás: a fészek fenekén avégből hagyott 
tojás, hogy a tyúk onnan el ne kapjon (Abauj m. 
Beret Nyr. IL422). 

[CSALA]. 

[Közmondások]. A csere csalávd jár v. csere 
csatával jár: a ki cserél, az megcsalódhatik v. 
azt megcsalhatják (Őrség, Szalafő Nyr. VI.318; 
Szeged vid. Nyr. VI.88). Csere csala: <x (Zala 
m. Kővágó-Örs Nyr. XVn.415; Makó Nyr. XVH. 
362; Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek; Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. IX.141) [vö. csere-csala]. 

CSALÁD, CSELÉD [csalárd Győr vid. Nyr. 
VI.272 ; Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. VIII.94 ; 
Baranya m. Nagy-Harsány Nyr. VII.477; Alföld 
Nyr. IV.329; Szeged Kálmány L. Szeged népe 
I. Bevezető XI. 1.; Torontál m. Monostor, Egy- 
házas-Kér Kálmány L. Szeged népe III.71. 182; 
Rozsnyó vid. Nyr. XVTI.476; Abauj m. Puszta- 
falu Szádeczky Lajos ; Székelyföld Győrfify Iván ; 
csalárd Gömör m. Nyr. XVIII.459 ; cselérd Göcsej 
Nyr. XIV.163; Ormányság MNy. V.96; cselid 
Őrség Nyr. m.283; Xn.475; cselid Őrség Nyr. 
IV.521): 1. csalárd, csalárd: család (Győr vid. 
Nyr. VL272; Baranya m. Nagy-Harsány Nyr. 
VII.477; Alföld Nyr. IV.329; Szeged Kálmány 
L. Szeged népe I. Bevezető XI. 1. ; Torontál m. 
Monostor, Egyházas-Kér Kálmány L. Szeged 
népe in.71.182; Gömör m. Nyr. XVin.459; 
Rozsnyó vid. Nyr. XVII.476; Abauj m. Puszta- 
falu Szádeczky Lajos ; Székelyföld GyőrfPy Iván) ; 
cseléd: cv> (Komárom m. Naszvad Nyr. IV.235; 
XX.23 ; Bihar m. Fúrta vid. Nyr. IV.43J ; 2. cselérd: 
cseléd (Göcsej Nyr. XIV.163; Ormányság Tsz. 
MNy. V.96); 3. család, csalárd: családtag, gyermek 
(Baranya m. Csúza Nyr. XVin.93; Komárom m. 
Nagy-Igmánd Nyr. Vin.94; Halas Nyr. XIX.184; 
Szilágy m. Nyr. IX. 181); cseléd, cseléd, cselid, 
cselid: co (Őrség Nyr. ni.283; IV.521 ; Xn.475; 
Veszprém m. Csetény Nyr. V.426; Baranya m. 
Bélye Nyr. XV.424; Baranya m. Csúza Nyr. 



261 



CSALAFINTA— CSALÁN 



CSALAT8AQ— CSALIQAT 



262 



XVIIL93; Bács m. Zenta Király Pál; Pest m. 
Tinnye Nyr. VIL90; Félegyháza Nyr. VL134; 
Csongrád m. Lauka Gusztáv 1842; Szeged 
Kálmány L. Szeged népe L Bevezető XI. 1.; 
Torontál m. Majdan Kálmány L. Szeged népe 
III.206 ; Bihar m. Fugyi-Vásárhely Nyr. III.232 ; 
Zemplén m. Nyr. IV .425; Zemplén m. Deregnyő 
Nyr. V.326; VII.472; XVII.226; Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. XIX.235 ; Bodrogköz Tsz. ; Szilágy 
m. Nyr. IX.181 ; Hont m. Nyr. V.426; XVin.430; 
Rozsnyó vid. Nyr. XVII.476 ; Kalotaszeg, Szolnok- 
Doboka m. Malom Muzsi János; Székelyföld 
Nyr. V.515; Kriza; Csík m. Arany-Gyulai NGy. 
1.122; Brassó m. Hétfalu Nyr. IV.556; Brassóm. 
Zajzon Nyr. III.224; Moldvai csáng. Rozsondai 
József). Sok családom van (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.93). Sok cselédem van {BihsíTin.Fugji- 
Vásárhely Nyr. III.232). Sok cseléddel vagyok 
(Baranya m. Bélye, Csúza Nyr. XV.424; XVHI. 
93). Húsz hód föggyök van; hat cselid csak megél 
helüllö (Őrség Nyr. XII.475). Meghalt szegény, 
öt ilő csalárdot hagyott hátra (Komárom m.Nagy- 
Igmánd Nyr. Vin.94). Uj házhói ha kihal a gazda, 
nemsokára mindön családja utána megy (Halas 
Nyr. XIX. 184). 

CSALAFINTA: 1. csalfa, csintalan, dévaj 
(Balaton mell. és Kemenesalja Tsz. MNy.V. 153); 
2. csalárd, álnok, furfangos, ravasz, fortélyos 
(Székelyföld Kiss Mihály, Győrffy Iván) [vö. 
cselefendes, cselefendi]. 

CSALAFINTÁS : 1. csintalan; 2. féleszű (Debre- 
cen Nyr. XXI.476). 

CSALAMÁDÉ (csalamdd'éPalóeság Nyr. XXII. 
33): 1. sűrűn vetett takarmánykukorica (Tolna 
m. Nyr. V.523; Győr m. Bőny Nyr. XIV.527; 
Pest m. Tinnye Nyr. Vn.39 ; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.429; Szentes Nyr. VI.179; Négyesy László; 
Torontál m. Nyr. XVI.382; Szabolcs m. Besenyőd 
Nyr. Xn.47; Tisza-Dob Nyr. XX.192; Újváros 
Nyr. Xn.475; Palócság Nyr. XXn.33; Rima- 
szombat Nyr. XV.383; Komárom m. Fűr Nyr. 
XX.479; Nyitra m. Vág-Séllye Nyr. XX.323); 
2. zöld takarmány: a) takarmány-árpa v. rozs 
(Szabolcs m. Besenyőd Nyr. XII.47); b) bükkö- 
nyös zab (Tolna m. Nyr. V.523); c) takarmány- 
nak eggyütt elvetett kukorica, bükköny és zab 
(Bihar és Békés m. Márki Sándor). 

CSALAMBOKOL : hímez-hámoz. Ne csalam- 
hokolj annyit, mond meg az igazat! (Székelyföld 
Nyr. VIII.462) [vö. csalámboz]. 

CSALÁMBOZ: kószál, csavarog (Udvarhely 
m. Vadr.). 

CSALÁN (csaláng Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIIL93; Dráva mell. Kopács Nyr. XVL284; 
csaláng Szlavónia Nyr. V.63; csana Nógrád m. 
Nyr. V.181; csáná Gyöngyös vid. Nyr. IX.331; 
csana Gömör m. Nyr. XVIII.421 ; csanál Nógrád 
m. Nyr. IV.71; Rimaszombat Nyr. XVn.524; 
Rozsnyó vid. Nyr. XV.571 ; Székelyföld Tsz.; 
csánál Gömör m. Nyr. XVIII.421 ; csanál Palóc- 
ság Nyr. XXI.311; XXn.33; csanár Bereg m. 



Nyr. XVII.525; csenál Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. X.323; csenál Abauj m. Beret Nyr. III.522; 
csián Székelyföld Tsz. Kiss Mihály; Háromszék 
m. MNy. VI.219; Nyr. IV.561 ; csihán Székely- 
föld Tsz. Kiss IVIihály ; Maros-Vásárhely Szádeczky 
Lajos; Marosszék, Nyomát Nyr. XV.288 ; Három- 
szék m. MNy. VI.214. 219; Vadr. 494a; Nyr. 
IV.561 ; Háromszék m. és Erdővidék Vadr. 178 ; 
csihány Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III.26; 
Kriza; Háromszék m. Orbai járás Nyr. VII.283; 
Háromszék m. Ko vászna Butyka Boldizsár; 
csiján Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XV. 
522; Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. 
Vadr. 359. 494 ; csijány Székelyföld Kiss Mihály ; 
csilán Kapnikbánya és vid. NyK. 11.365 ; csilánk 
Szabolcs m. Besenyőd Nyr. Xn.47 ; csilánt Szabolcs 
m. Besenyőd Nyr. Xn.47 ; Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XVIII.96. 431; csilyán Hunyad m. Lozsád 
Nyr. XXII.355; csinál Debrecen Nyr. IX.267; 
Szatmár m. Patóháza Nyr. XX.191 ; Zemplén 
m. Nyr. IV.425; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X.323; Zemplén m. Deregnyő Nyr. Xm.92 ; 
csinár Szatmár m. Mánd Nyr. XIX.335; csohán 
Deés Nyr. XX.283; csojány Veszprém m. Cse- 
tény Nyr. V.427 ; csójány Fehér m. Csurgó Nyr. 
X.185; csójján Zala m. Kővágó-Örs, Révfülöp 
Nyr. XIX.48; csójjányos Fehér m. Csurgó Nyr. 
X.96 ; csollán Repce mell. Nyr. XX.366 ; Soprony 
és Vas m. Nyr. X.331 ; Fölső-Bácska Nyr. XIL 
216; csollánt Őrség Nyr. 1.422; csollány Göcsej 
MNy. V.96; csolyán Veszprém m. Nyr. IV.229; 
csona Nógrád m. Nyr. IV.425 ; csonál Nógrád ra. 
Nyr. rV.425; csonár Bereg m. Nyr. XVn.525; 
Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap Károly; cso- 
vány Hont m. Nyr. V.426; Ipoly völgye. Kővár 
vid. Nyr. XVI.381 ; csóvány Mátyusfölde, Tallós 
Nyr. XVI.333; Csallóköz Csaplár Benedek; Ko- 
márom m. Naszvad Nyr. IV.235; Nógrád m. Tol- 
mács Nyr. XV.237 ; Hont m. Páld Nyr. XIV.575 ; 
Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.188; csujány Kis- 
Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XIV.574; szillán 
Moldvai csáng. Nyr. IX.486). 

CSALATSÁG: csalódás (Székelyföld Csaplár 
Benedek). 

CSÁLÉ, CSALI: 1. balra [ökörterelő szó] 
(Csallóköz Csaplár Benedek). Csáléra- hajszra: 
balra-jobbra (Csallóköz Csaplár Benedek); 2. csálé: 
balfelőli (ökör) (Vas m. Kemenesalja Tsz.); 
3. csali: jobbra. Ha nem akarsz balra menni, 
hát menny csalira (Veszprém m. Nyr. IV.276 ; 
Bánóczi József). 

CSÁLÉS : balfelőli (ökör) (Soprony m. Repce 
mell. Nyr. 11.517 ; Balaton mell. Tsz. ; Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

CSALPÁS: csalfa (Udvarhely m. Száldobos 
Nyr. IV.42). 

CSALI: 1. csalfa (Háromszék m. Vadr.); 2. csal- 
étek (Marcal mell. Hermán 0. Halászat K.). 

CSÁLIGAT : csáli-i mond az ökörnek (Göcsej 
Nyr. XIV.165; Budenz-Album 160) [vö. csálé, 
cságat]. 



263 



CSALINT— CSAMISZKOL 



C8AMMANT— CSAMPORODOTT 



264 



CSALINT : kacsint (Dráva mell. Nyr. VI.373). 

CSALIT: lehullott száraz falevelek (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.). 

CSALLÓKÖZI. Csallóközi szerencse: ha az 
utasnak nem kell a révben várakoznia, hanem 
mindjárt átviszik (Győr m. Tsz.; id. Szinnyei 
József). 

CSALMA: 1. turbán (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839) ; 2. hosszú kucsma, süveg (Szé- 
kelyföld Kriza ; Háromszék m. Tsz. MNy. VL357). 

CSALÓKA : 1. csalóka madár, hivóka, a mely- 
lyel a madarászok a madarakat lépre csalogat- 
ják (Mátyusfölde CzP.; Székelyföld Kiss Mihály); 
2. csalétek (Székelyföld Kiss Mihály) ; 3. fenyú- 
alma, fenyútoboz (Székelyföld Tsz. Nyr. V.376; 
Gyergyó Győrffy Iván). 

CSALOS: csalóka. Csalos vétel: a melynél a 
nyereség nem bizonyos (Nagy-Kúnság Nyr. Hl. 
233). 

CSALSÁG: csalárdság (Kapnik vid. Nyr. H. 
182). 

CSAMANGÓ ; 1. kutyapecér, sintér (Kecskemét 
Tsz. Nyr. IV.284; IX.93; Csaplár Benedek, Jár- 
vás Mihály) ; 2. dologtalan ember (Somogy m. 
Csurgó Nyr. XXI.144). 

CSÁMBÁB : csatakos, lucskos, piszkos (Gömör 
m. Runya Nyr. XXn.286). 

[CSÁMBOROD-IK]. 

el-esámborod-ik: elkószál, elbolyong, elkó- 
borol (Kisújszállás Nyr. XIX.238). 

CSÁMBOROG : kószál, bolyong, kóborol (Bihar 
m. Fúrta vid. Nyr. IV.43; Debrecen Nyr. XI. 
189; Szatmár Nyr. Vin.187; KáUÓ Nyr. Xn.475). 

CSÁMCSOG {csámcsog Hont m. Ipolyság Nyr. 
XIX.45; csámcsog Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 191 ; 
Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 138; Szatmár 
m. Gencs Nyr. X.525 ; Szolnok-Doboka m. Apa- 
Nagyfalu Nyr. XV.382). 

CSÁMESZ {csamac Török-Becse Nyr. IX.92; 
csamasz Alsó-Tisza mell. Zenta, Ada, Moholy 
Nyr. XIX.83; csáméc, csámic Török-Becse Nyr. 
IX.92; csomasz Zenta Nyr. XVni.383) : 1. kissebb- 
fajta komp, dereglye, a melyet leginkább két part 
közötti közlekedésre használnak (Török-Becse 
Nyr. IX.92; Alsó-Tisza vid. Zenta, Ada, Moholy 
Nyr. XIX.83; Zenta Nyr. XVm.383; Tisza-Dob 
és vid. Nyr. XVin.565; XX.192; Tisza-Dada, 
Tisza-Luc Nyr. XVin.565 ; Heves m. Tisza-Szőllős 
Nyr. V.91; Bereg m. Tiszahát Pap Károly); 
2. csámesz: négy v. két alacsony keréken járó 
repce- v. boglya-vontató szekér (Alföld Nyr. 
XVni.522; Jászkunság Nyr. Vn.525; Debrecen 
vid. Nyr. XVin.566 ; [tréf.] Tisza-Dob Nyr. XVHI. 
566). 



CSAMISZKOL 

Mihály). 



csomoszol (Székelyföld Kiss 



1. CSAMMANT: nagyot csámcsog (Palócság 
Nyr. XXn.33). 



2. CSAMMANT; 

XXI.477). 



közösül (Karancs vid. Nyr. 



CSÁMPA (Csallóköz Szinnyei József; Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIV. 143 ; zsámba Háromszók 
m. Vadr. ; Brassó m. Hétfalu Nyr. XXII.94) : 

1. csámpa : nagy láb (Csallóköz Szinnyei József) ; 

2. csámpa, zsámba: nehézkes, ügyetlen, lassú 
járású, félszeg (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 
143; Brassóm. Hétfalu Nyr. XXII.94) ; 3. zsámba: 
sánta (Háromszék m. Vadr.). 

csámpa-fészek: [szidalom-szó]. Te, te csámpa- 
fészek! ügyetlen, rest! (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. XIV. 143). 

CSÁMPÁS {zsámbás Udvarhely m. Nyr. XV. 
239; Háromszék m. MNy. VI.355; Vadr. 524b; 
Győrffy Iván): 1. csámpás: nehézkes, ügyetlen, 
lassú járású (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 
143) ; 2. csámpás, zsámbás : beteges (Kapnikbánya 
és vid. NyK. 11.374; Udvarhely m. Nyr. XV.239; 
Háromszék m. MNy. VI.355 ; Vadr. 524b ; Győrffy 
Iván) ; 3. csámpás : haszontalan, mihaszna (Csík 
m. Nyr. VI.524). 

CSAMPOROD-IK {hámporodott, hámporod\a 
Brassó m. Hétfalu Nyr. V.330; XVL478; kám- 
porod-ik Udvarhely m. Nyr. IX.236; Udvarhely 
m. Fehér-Nyikó mell. Nyr. XVIII.480): megerjed, 
megsavanyodik, megkeseredik (leves ételnemű, 
sör) (Székelyföld Tsz. Nyr. XVII.415; Andrássy 
Antal 1843; Győrffy Iván; Kriza; Udvarhely 
m. Homoród vid. Kriza ; Csík m. Nyr. VI.524 ; 
Háromszék m. Vadr. 508b ; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos ; Háromszék m. Kovászna Butyka 
Boldizsár). 

[Szólások]. Kedve csámporodott : kedve kere- 
kedett (Székelyföld Tsz.). 

el-csámporodik : 1. elkeseredik (az ember) 
(Csík m. Nyr. VI.524). El van csámporodva v. 
hámporodva : savanyú, fanyar képet vág (Brassó 
m. Hétfalu Nyr. XVI.478); 2. eltorzul (arc, pl. 
nagyon részeg emberé) (Székelyföld Nyr. XVII. 
415); 3. elbágyad, ellankad, elerőtlenedik (Három- 
szék m. Barátos Király Pál). 

még-csámporodik : 1. megerjed, megsavanyo- 
dik, keserű lessz (leves ételnemű, sör) (Három- 
szék m. Barátos Király Pál ; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos; Csík m. Nyr. VI.524); 2. meg- 
bolondul. Talán bizon megcsámporodtál (Székely- 
föld Nyr. XVn.415). 

CSÁMPORODOTT (csámpirodott Alföld Nyr. 
IV.328; hámporodott Brassó m. Hétfalu Nyr. V. 
330 ; XVI.478) : 1. csámporodott, hámporodott : 
megerjedt, megsavanyodott, keserű (Székelyföld 
Tsz. ; Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár ; 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; Brassó m. 
Hétfalu Nyr. V.330); 2. Mw^^oroííoíí.- elkedvetle- 
nedett (Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.478) ; 3. csám- 
porodott: ittas, részeg (Udvarhely m. Nyr. IX. 



265 



C8AMR0G— CSANIGA 



CSÁNK— CSAP 



266 



235); 4. csámpirodott : elmálékodott (Alföld Ny r. 
IV.328). 

CSAMBOG : beszél (Hont m. Nyr. XVIII.430). 

CSANAK {csanyak Gömör és Torna m. Tsz. 
67a): 1. kis cserép-edény (Veszprém m. Torna 
Nyr. XV.382; Szalonta Nyr. VIII.430; Szatmár 
vid. Tsz.; Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. 
IX.183; Ugocsa m. Nyr. XV.574; Züah Nyr. 
XIV.286 ; Érmellék Nyr. V.425 ; Kalotaszeg Nyr. 
XVn.526; Szolnok-Doboka m. Nyr. XVIL381 ; 
Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. IX.427) ; 2. fából 
készült, néhol kanál-alakú, hosszabb v. rövidebb 
nyelű vízmerítő, melyet a víznek a csónakból 
való kihányására v. ivásra használnak (Somogy 
m. Tsz.; Szatmár m. Kis-Majtény Hermán 0. 
Halászat K. ; Palócság Nyr. XXn.33 ; Heves m. 
Névtelen 1840) [vö. csini-csanak]. 

[CSANDA]. 

csanda-szög: a klubb gúnyneve (Rimaszombat 
Nyr. IV.560). 

CSANDAEGAT : 1. csóvál. Farkát csandar- 
gatja (Csík m. MNy. VI.371 ; Háromszék m. Vadr. 
499a); 2. kever (vizet vmely edényben; forrá- 
zást V. malátát a kádban) (Csík m. MNy. VI. 
369; Háromszék m. Vadr.) [vö. kandargat]. 

CSANDABITT : dagaszt (tésztát) (Háromszék 
m. Vadr. 493a) [vö. katidarit]. 

CSANDAROG: farkát csóválja, ide s tova 
hányja (Székelyföld Tsz.). 

CSANDÉB: hamis, gonosz (Rimaszombat és 
vid. Nyr. XXn.382). 

CSÁNGÁL : 1. vmely tárgyat (pl. vasat) verve 
fülsértő hangot idéz elő (Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos); 2. rosszul harangoz (Udvarhely 
és Háromszék m. Nyr. XIV.519); 2. csacsog, 
fecseg, hiábavalóságokat beszél (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

CSÁNGAT : rosszul, kongatva, lármásan haran- 
goz V. csenget (Székelyföld Győrffy Iván ; Három- 
szék m. Vadr.). 

[CSÁNGATÁS], CSÁNGOTÁS: rossz haran- 
gozás V. csengetés (Székelyföld Nyr. 11.426). 

CSÁNGÓ: rosszul hangzó magyar (beszéd) 
(Székelyföld Nyr. n.426). 

CSÁNGÓD-IK: eloláhosodik, a székely szo- 
kásoktól eltér (Csík m. Nyr. IX.445). 

CSÁNGURDI (cámburdi Kalló Nyr. XII.475): 
ügyetlen, esetlen, buta, hóbortos, féleszű (Bihar 
m. Fúrta vid. Nyr. rv.43; Szatmár vid. Nyr. 
XIV.143; Bereg m. Gát vid. Pap Károly). 

1. CSANIGA = csánk (Dunántúl Nyr. V.128; 
Baranya m. Ormányság Tsz.). 

2. CSANIGA : ,lödöri, szigorú, csajta-bajta 
ember' (Székelyföld Tsz.). 

BZtNNYKI: MAGYAR TÁJSZÓTÁR. 



CSÁNK: 1. állati boka, bokacsont, hátulsó 
lábak hajlása, térde (Dunántúl Nyr. V.128; Bala- 
ton mell. Tsz.; Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. 
III. 140; Tolna m. Király Pál; Szatmár m. Porcs- 
alma Király Pál); 2. láb (Győr m. Tsz.; Tolna 
m. Paks Nyr. XXII.383). Jó föszedd a csánktyai- 
dat: gyorsan járj (Zala m. Kis-Kanizsa Nyr. IX. 
280). 

[Szólások]. Csánkot vetni: lábat vetni, gáncsot 
vetni (birkózás közben) (Hely nélkül Tsz.). 

CSÁNKÁL: őgyeleg, kószál, kóborol (Szat- 
már m. Szamoshát Nyr. X.139). 

CSÁNKOS: csámpás, görbe lábú (Tolna m. 
Király Pál). 

CSANTALÓDZ-IK : ide-oda verődik, pl. oldott 
lánc a kerekekhez (Karancs vid. Nyr. XXI.478). 

CSANTRA (Győr m. Bőny Nyr. XVI.143; Tisza- 
Dob Nyr. XX.192; csontra Hajdú m. Hadház 
Nyr. XIX. 143): csorba. 

[CSANYAK], 

osányák-bicska : nyaka-hátratörött bicska (Gö- 
mör m. Runya Nyr. XXII.286). 

1. CSAP: pof, arcul-ütés. Unyan csapot adok, 
hogy! Jó csapot kapott a képire (Brassó m. Hét- 
falu Nyr. XVI.478; XXI. 144) [vö. csepa]. 

2. CSAP : 1. fenyú-gally, fenyúfa-ág (Székely- 
föld Tsz. Nyr. V.515; Csík m. Nyr. VI.524; Há- 
romszék m. Kovászna Butyka Boldizsár; Brassó 
m. Hétfalu Nyr. XXI.144); 2. termésre hagyott 
(eggy arasznyira lemetszett) szőllövessző (Debre- 
cen Nyr. IX.144; Heves m. Névtelen 1840; Eger 
Nyr. III.43); 3. a kerékben a két falat eggybe- 
foglaló szeg (Székelyföld Tsz.). 

csap-ágy: a min a malomban a csap forog 
(Baja Nyr. XVII.240). 

csap-alja : hordócsap alá tett edény, kádacska 
(Somogy m. Tsz.). 

csap-fiók: a hordócsap eresztője, fordítója 
(Háromszék m. MNy. V1.319; Győrffy Iván). 

csap-füle: cv (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839). 

csap-hagyma: fejetlen sugár hagyma, mely 
tavalyi apró hagymából tavasszal ültetve nőtt 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

csap-ház: korcsma (Csallóköz Nyr. 1.231). 

csap-karó : nagyobb fenyü-ágból csinált szőllő- 
karó (Székelyföld Nyr. V.515). 

csap-kulcsa = csap-fiók (Balaton mell. Hor- 
váth Zsigmond 1839). 

csap-nyelve : cv (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839). 

csap-pipája: os (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839). 

18 



267 



CSAP— CSAPÁS 



CSAPAT— CSAPLÁROS 



268 



csap-pöcse: cv? (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839). 

3. CSAP: 1. tilól (Rimaszombat és vid. Nyr. 
XXII.382); 2. csapva: színig töltve s csapófával 
lehúzva (véka) (Hont m. Nyr. VI.181). Csapig: 
színig, színültig. Töcse meg az üveget csapig (Gö- 
csej, Résznek Nyr. X1I.188) [vö. csapat, csapás], 

át-csáp: átmegy. Csapjunk át a másik félre 
(Érsekújvár Nyr. VnL282). 

be-csap: 1. becsuk (Dunántúl Nyr. XVI. 190); 
2. befordul. Csapjunk he [ebbe az uccába] (Érsek- 
újvár Nyr. Vni.282) ; 3. rászed (Göcsej Nyr. XII. 
95; Tolna m. Paks Nyr. XXn.383; Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.283). Minket becsapott a kasz- 
nár ewé a főddé, nem terem rajt semmi (Göcsej 
Nyr. XIV.454). 

el-osap : eldob, elhajít (Rimaszombat Nyr. XH. 
475). 

[Szólások]. Elcsapta a hasát (pl. a szilva) : has- 
menést okozott neki (Tolna m. Paks Nyr. XVII. 
425; Debrecen Nyr. VIII.426; Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

ki-csap: 1. kiont. Kicsaptam a sÖröcskét, már 
nem volt jó (Kassa és vid. Nyr. XX.573 ; Haraszti 
Gyula); 2. ki-csáp: sáros vízzel kisimítja a szoba 
V. a konyha földjét (Hont m. Páld Nyr. XIV. 
575 ; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.46) ; 3. kisöpör. 
Csapd ki ja zésö házat: söpörd ki az uccai szo- 
bát (Tolna m. Bátta Nyr. XVin.334). 

még-csap: 1. szerez. A tavaszi munkába 50 
pengőt csaptam még (Mezőtúr Nyr. IX.479);2.visz- 
szafordít, visszaterel. Csapd mög a lovakat (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIX.335). 

CSAPA : nyom. Kerék csapója, szekér csapája, 
nyúl csapája, disznuk csapája (Soprony m. Repce 
mell. Nyr. n.517; Göcsej MNy. n.409; Nyr. XH. 
46; XIV.166; Budenz-Album 160; Vas m. Őrség 
Nyr. Xn.475). 

CSAP ADÓ : márga, csapóföld (Háromszék m. 
MNy. VI.357; Győrffy Iván). 

CSAPÁL: dobál (Kassa és vid. Nyr. XX.574). 

CSAPÁNG: nagy bot, rudacska (Szatmár m. 
Nyr. XI.284). 

CSAPÁS: 1. nyom (halászok nyoma a jégen) 
(Fehér m. Velencei-tó mell. Hermán 0. Halászat 
K.); 2. gyalogút (Veszprém m. Szentgál Nyr. 
in.89; Somogy m. Visnye Nyr. XVII.286 ; Alföld 
Nyr. IV.329; Szentes Nyr. Vin.187; Hódmező- 
vásárhely Nyr. IX.88) ; 3. nyílás a sűrű erdőben, 
marhajárás (Csík m. Nyr. VI.524; XVin.143); 
4. a nád között vágott utak, a melyekben a 
halászok a varsákat elhelyezik (Fehér m. Velen- 
cei-tó vid. Nyr. XVn.430; Hermán 0. Halászat 
K.); 5. az urasági birtok eggyes táblái között 
csinált széles, egyenes utak (Somogy m. SzőUős- 
Györök Nyr. XXn.238). 

[Szólások]. Csapást van (a véka) : csapva, csapó- 
fával elsimítva (Nagy-Kúnság Nyr. XV1.191). 



CSAPAT. Csapiig : színig, színültig (pl. meg- 
tölteni) (Vas m. Sztrokay Antal 1842) [vö. 8. csap]. 

[Szólások]. Csapatint van (a mérő): csapva, 
csapófával elsimítva (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839) [vö. 3. csap], 

CSAPATOS: többször megcsapott, megvert. 
Elmégy, te sáros-hátu, csapatos, facsikos kurva! 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XI1I.578; Katona 
Lajos). 

[CSAPÁZ]. 

el-csapáz: nyomára jut a kártevő marhának 
V. tolvajnak (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839). 

CSAPDA, CSABDA {csapta Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839 ; Veszprém Nyr. 11.431 ; 
Győr Nyr. XI.528). CsaMa; 1. csapodár, csélcsap 
(Somogy m. Nyr. 11.375; Szeged Csaplár Bene- 
dek); 2. csintalan, pajkos (Kunság Nyr. XIV. 
525; Jász-Nagykún-Szolnok m. Alattyán Nyr. 
X.142; Szeged Nyr. 1.136) [vö. csapdi]. 

CSAPDI, CSABDI : csapodár, csélcsap (Vas m. 
Kemenesalja Tsz ; Somogy m. Nyr. 11.375 ; Sze- 
ged, Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. csapda, 

csapzi], 

CSAPDISÁG: csapodárság, csélcsapság (Sze- 
ged, Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSAPDISKOD-nc : csapodárkodik, csélcsapos- 
kodik (Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSAPICA: konty (Baranya m. Nyr. V.330) 
[vö. csepé'sz]. 

CSAPINT, CSAPÍNT: eggyet csap, hirtelen 
csap. Se szél nem fuvinta, se ág nem esapinta 
(Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III.21). A bal- 
táját igazgatja, a nyakának csapintotta (Csanád 
m. Magyar-Bánhegyes Kálmány L. Koszorúk II. 
78). 



csaponólag (Három- 



CSAPINTÓ. Csapintólag 
szék m. Győrffy Iván). 

CSAPITKA : görbe vas-eszköz, a mellyel 
vályút V. teknőt vájnak (Heves m. Névtelen 
1840). 

CSAPKOLÓD-IK : vergődve hullámot vet (a 
hal) (Szeged Hermán 0. Halászat K.). 

CSAPLAL : csatlófával leszorít (szekérre rakott 
fát) (Háromszék m. MNy. VI.319; Győrffy Iván). 

CSAPLÁL : fejszével nagyjából megfarag (Al- 
föld Nyr. Xin.236; Szilágy-Somlyó Győrffy Iván; 
Kapnikbánya és vid. NyK. 11.374; Háromszék m. 
MNy. VI.319). 

CSAPLÁB : korcsma (Gyergyó-Sz.Miklós Nyr. 
Vin.232; Erdővidék Tsz.). 

CSAPLÁBOS (csőpldros Torna m. Torna-Uj- 
falu Nyr. XVII.232). 



269 



CSAPLAS— CSAPOD 



CSAPÓD-IK— CSAPÓS 



270 



[CSAPLAS]. 

csaplás-páca : [szekér része?] (Arad m. Maj- 
látfalva Nyr. VIIL478) [vö. csatlás]. 

CSAPÓ (csapaó Gömör m. Otrokocs Nyr. XXI. 
96) : 1. szúrposztó-készítő (Hely nélkül Nyr. XII. 
238) ; 2. kalitka-alakú galambfogó (Szeged Kál- 
mány L. Szeged népe 1.215); 3. ostorhegy, az 
ostornak szíj- v. szőr-fonadékkal v. egyébbel 
kitoldott vége, a mellyel csördíteni szoktak 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429 ; Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.191; Debrecen Nyr. IX.206; Háromszék m. 
MNy. VI.319 ; Győrffy Iván, Dézsi Mihály). Ken- 
der-csapó, sejem-csapó, réz-csapó. Kösd az ostor 
hegyire a patkószeget, s ojan csapó nincs több 
(Székelyföld Kiss Mihály) ; 4. aratáskor a kasza 
nyelére erősített görbe pálca, mely a gabona 
szárát szépen letakarja (Győr m. BőnyNyr. XVI. 
143; Debrecen Nyr. VII.137); 5. játék, mely 
abból áll, hogy 10 — 15 — 20 fiú erősen össze- 
fogódzva sugár alakban forog a sor végén sar- 
kon forgó fiú körül, miután ez (a csapaó v. csa- 
varintaó) őket erősen megrándította (Szentes 
Nyr. XXI.95 ; Gömör m. Otrokocs Nyr. XXI.96). 

[Szólások]. (Nem kél a búza). Ezután lesz annak 
a csapója (Hajdú m. Nádudvar Nyr. IV.372). 

csapó-fa : 1. a vékába v. mérőbe töltött gabona 
lesimítására való fa v. deszka (Vas m. Horváth 
József 1841 ; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191 ; Zemp- 
lén m. Szürnyeg Nyr. X.325) ; 2. emelő-rúd (Győr 
m. Bőny Nyr. XVI.143; Tisza-Dob Nyr. XX.192; 
Szamosköz Nyr. XI.92). 

csapó-galicka ; madárcsapda (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

csapó-horog : halászó horog, mely zsinegénél 
fogva vesszőre v. babkaróra van kötve (Komá- 
rom Hermán 0. Halászat K.). 

csapó-hurok: vékony pózna végére erősített, 
lószőrből sodrott hurok, melyet a vízben álló 
csuka nyakára vetnek (Győr m. Pinnyéd Her- 
mán 0. Halászat K.). 

csapó-sinór : zsinór, a melyet vörös v. fekete 
krétával megkrétázva valamely tárgyra feszíte- 
nek s aztán megpattantanak, hogy egyenes 
vonalú színes nyomot hagyjon rajta (Balaton 
mell. Tsz.). 

csapó-toU: szárnynak nagyobb tolla (Heves 
m. Névtelen 1840). 

csapó-vég: a halászszerszámnak az a vége, 
a mely a vízbe jár v. a víz felé sújt, pl. a horog 
vesszejének v. karójának az a vége, a melyre 
a zsineg van kötve; a másik, a mely a halász 
kezében van, a fogóvég (Több helyen Hermán 
0. Halászat K.). 

[CSAPOD]. 

még-csapod: megcsapkod (Székeljrföld Kiss 
Mihály). 



[CSAPÓD-IK]. 

[Szólások]. Égy hejbe csapódjik mind: csopor- 
tosuljon (Kalotaszeg, Zsobok Melich János). 

CSAPODÁR = csapódás (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

CSAPÓDÁS: erdőlés nyomán ott maradt oldal- 
és hegy-ágak, a melyeket a fejsze élével harán- 
tékosan csapdostak le (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSÁPOL: csapkod, hadonáz (ostorral, korbács- 
csal, vesszővel, kézzel v. egyébbel) (Nagy-Kún- 
ság Nyr. XVI.191; Debrecen Nyr. Vn.l37; Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. XIV.96; Szilágy m. 
Nyr. IX. 181. 478). Ne csápojj azzal az ostorral, 
még kiütöd az ember szemit (Debrecen Nyr. VH. 
137). A mint ostorával csápolt, az ín lovam is 
irdekelte (Szilágy m. Nyr. IX.478). 

meg-csápol: elver, elpáhol (Bereg m. Bereg- 
Rákos vid. Pap Károly). 

[CSAPON, CSAPON-IK]. 

meg-csaponik (mé'g-csápon Abauj m. Beret 
Nyr. ni.522): megsoványodik (Nagy-Kúnság Nyr. 
nL233; XVI.383; Heves m. Névtelen 1840) [vö. 
meg-csappan]. 

CSAPONGÓ (csapongó): bujkáló szökött katona 
V. gonosztevő (Abauj m. Beret Nyr. n.422). 

CSAPONÓ, CSAPONYÓ {csapanóíag Székely- 
föld Tsz. 61a; csapanyó, csapinó Székelyföld 
Kiss Mihály) : rézsútos (Székelyföld Kiss Mihály ; 
Háromszék m. MNy. VI.214). Gsaponólag, csapo- 
nyólag, csapanólag : rézsútosan (Székelyföld Tsz. 
Kriza; Nyr. Vin.463 ; Udvarhely m. Nyr. VH. 
324; Vin.472; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos; Csík m. MNy. VI.369). Csaponyón: co (Há- 
romszék m. MNy. VI,319). 

CSAPONÓS, CSAPONYÓS (csapongos [nyilván 
sajtóhiba csaponyos helyett] ; Udvarhely m. Szál- 
dobos Nyr. rV.42; csaponyos&n Székelyföld Tsz. 
61a): rézsútos (Székelyföld Kiss Mihály; Csík m. 
Nyr. VI.524). Gsaponosan, csaponyóslag : rézsú- 
tosan (Székelyföld Tsz. 61a; Kiss Mihály; Csík 
m. Nyr. VI.525). 

CSAPONTÓS: . Gsapontóson: rézsútosan, lej- 
tősen (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

CSAPOS: 1. csapláros, bormérő (Somogy m. 
Nemes-Déd Nyr. VIII.524; Heves m. Névtelen 
1840; Székelyföld Nyr. V.376); 2. részeg (Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.381); 3. hosszú, 
sudár, fiatal fényű (Csík m. Tsz.; Nyr. VI.524). 

csapos-kert: fiatal fényükből, fenyütetőkből 
V. ágakból rakott kerítés (Székelyföld Tsz. Nyr. 
V.515 ; Csík m. Nyr. VI.524). 

csapos-korsó : kis boros edény, mely a csap 
alá fér (Zala m. Szepezd Nyr. XVn.144). 

CSAPÓS: csapófával lesimított (véka). Tetés 
vagy csapós véka. A gabonát tetésen vagy csapó- 
son mérik (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XIV.43). 

18* 



271 



CSAPOTT— CSARA 



CSARABUL— CSÁRMÁLÓD-IK 272 



[CSAPOTT]. 

osapott-farú : 1. lapos farú. Csapott farú ló 
(Zala, Veszprém, Fehér, Győr, Esztergom, Komá- 
rom m. Bódiss Jusztin ; Baranya m. Ormányság 
Nyr. IX.286); 2. csapott- farú ló: a melynek a 
farka hosszú lévén, föl van kötve kétrétűen 
(Zala m. Alsó-Lendva Bódiss Jusztin). 

csapott-orrú : lapos orrú (Mátyusfölde, Tallós 
Nyr. XVI.333). 

CSAPÓZ {csapaóznji Gömör m. Otrokocs Nyr. 
XXL96): csapót játszik (vö. csapó 5.) (Nagy-Kún- 
ság Nyr. XVI.191; Gömör m. Otrokocs Nyr. 
XXI.96). 

[CSAPOZÓ]. 

csapozó-fúró : zapfenbohrer (Győr Nyr. XI.528). 

[CSAPPAN, CSAPPAN-IK]. 

meg- csappan (mek-csappafí Rábaköz, Beő- 
Sárkány Nyr. XVni.143; meg-csappanik Göcsej 
Vass József 1841): megfogy, megsoványodik 
(Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839 ; Zemp- 
lén m. Tállya Nyr. IV.520; Csallóköz Csaplár 
Benedek) [vö. még-csaponik]. 

CSAPTÁR: egérfogó (Marcal mell. Tsz.). 
[CSAPTAT]. 

ki-csaptat: kifeszít (csizma torkát) (Szeged 
Csaplár Benedek). 

meg-csaptat : magasról ömlő hideg vízzel 
megöblít (birkát az úsztatáskor, miután szappan- 
gyökérrel megmosták) (Dunántúl Nyr. XVin.42). 

CSAPTATI: csapda (Balaton mell. Tsz. 61a). 

CSAPTATÓ (csaptatu Zala m. Hetes Nyr. 
XIX.142; csaptattyu Csík m. Nyr. VI.524): 1. csap- 
tató: csapda, két eggymás fölé tett deszkából 
álló egérfogó (Balaton mell. Tsz.); 2. csaptató: 
lehúzott faág, a melyre a kutyát nyakánál fogva 
fölkötik s aztán föleresztik (Székelyföld NyK. 
X.328 ; Kiss Mihály) ; 3. csaptató, csaptatu, csap- 
tattyu: szorító pózna v. rúd (házfödél nádjának 
v. szekérre rakott fának leszorítására) (Balaton 
mell. Tsz.; Zala m. Hetes Nyr. XIX.142; Csík 
m. Nyr. VI.524). 

CSAPZ-IK: kihajt (a fa) (Somogy m. Szőke- 
Dencs Nyr. in.140). . 

CSAPZÁS: fattyúhajtás (Somogy m. Szőke- 
Dencs Nyr. in.l40). 

CSAPZI: 1. magakellető, tetszeni vágyó, csa- 
podár (Gömör m. Nyr. XVII.415; Háromszék 
m. Vadr.); 2. pajzán, pajkos. Csapzi gyermek. 
Gsapzi kedve van (Szabolcs m. Gyulaj, Nyír-Bátor 
Nyr. XVII. 416) [vö. csapdi]. 

CSABA: reismesser [nyeregg}'ártó szerszám] 
(Győr Nyr. XI.430). 



CSARABUL : rimánkodással kicsal. Beh alkal- 
matlan ember ám még ez is; valahányszor jön, 
mindig csarabul valamit. (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). Nem nyugszik addig, míg néhány garast 
ki nem csarabul az embertől (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

ki-csarabul: cv (Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSÁRÁMPOLÁSZ : giz-gazt irtogat (Gömör m. 
Nyr. XVni.501). 

CSARAPA (Tolna m. Bátta Nyr. XVni.334; 
csarap, csorab Szlavónia Nyr. V.ll): 1. csarap, 
csorab: harisnya, botos (Szlavónia Nyr. V.ll); 
2. csarapa: posztó félcipő (Tolna m. Bátta Nyr. 
XVIII.334) [vö. cserepár]. 

CSÁRDA: 1. az állóbárka farán levő elzárt 
hely, a melyben szerszámot stb. tartanak (Álta- 
lánosan haszn. Hermán 0. Halászat K.); 2. a 
vándor (piszkés) halászok gyókénysátra (Ko- 
márom Hermán 0. Halászait K.). 

csárda-karó : a halász-sátor karózata (Komárom 
Hermán 0. Halászat K.). 

CSÁRDÁK, CSÉRDÁK: 1. csárdák: hajón 
levő házikó (Szeged Csaplár Benedek); 2. cser- 
dák: pitvar (Moldvai csáng. Nyr. X.2()4). 

CSÁRDÁS: 1. kurva. A ki csárdás, az is 
marad örökre (Szeged Kálmány L. Szeged népe 
1.68). Vasárnap csárdás vagy (Arad m. Pécska 
Kálmány L. Koszorúk 1.190). Csárdás kis lány, 
a pézömé ki wevá^d a í^se&ömeí (Szeged Kálmány L. 
Koszorúk 11.108). Néköm is van fsárdás feleségöm 
(Csanád m. Puszta-Földvár Kálmány L. Koszorúk 
11.214); 2. kurvás. Csárdás kis kalapot veszek 
(Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.65). 
Olyan csárdás a kalapja, még a nap is megáll 
rajta {BalaXoR mell. Arany-Gyulai NGy. 1.336). 

CSARINTOS : foltos, varacskos, köves, éretlen 
(körte) (CsaUóköz Nyr. 1.232), 

CSÁRMA : 1. lárma, asszonyok v. gyermekek 
lármája (Székelyföld Győrffylván; Udvarhely m. 
MNy. VI.319; Csík m. Gyergyó Felméri Lajos; 
Háromszék m. Győrfify Iván; Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos) ; 2. lármás, szájas, csacska, 
hahotázó (Vas m., Kemenesalja Tsz.); 3. csa- 
podár, hízelgő (Balaton mell. Tsz,). 

CSARMAKOD-IK : vkihez szép szín alatt 
fortélyoskodva közeledik (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839). 

CSÁRMÁL: lármáz (Győr m. Szigetköz Nyr. 
XIX.190; Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XIV. 
46; Segesvár Nyr. IX.43; Udvarhely m. Vadr.; 
Háromszék m. Nyr. IV.561 ; Háromszék m. Albis 
vid. Pap Károly; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos; Csík-Sz.György Nyr. X.330). 

CSÁRMÁLÓD-IK: (x (Székelyföld Kriza). 



278 



CSARMAS— CSAT 



CSATA— CSATARA 



274 



CSÁBMÁS: lármás (Somogy m. Szőke-Dencs 
Nyr. IV.470; Somogy m. Visnye Nyr.XVII.287; 
Kajászó-Sz.Péter Király Pál). 

CSÁRMÁZ (Dunántúl Nyr. V.172; csaramáz 
Repce mell. MNy. 11.409): lármáz. 

[CSABNA]. 

csarna-kötél : árboc-kötél (Szeged Tsz.). 

CSABNOK (csomók Erdővidék Tsz.). 

CSÁBOG (csárrog Székelyföld Kriza, Győrffy 
Iván): 1. károg (Székelyföld Győrffy Iván; 
Gyergyó-Sz.Miklós Nyr. VIII.228.229) ; 2. lármáz, 
fecseg (Soprony m. Röjtök Nyr. III.514; Szentes 
Nyr. VI.179; Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.424; 
Székelyföld Kriza; Háromszék m. Nyr. IV.561 ; 
Csík m. Nyr. VI.525; Csík-Sz.György Nyr. X. 
330) [vö. csávog]. 

CSABTALLÓZÍ-IK P] : zörög (Gömör m. Serke 
Nyr. XIX.44). 

CSABTAT: zörög, csörög (Rimaszombat és 
vid. Nyr. XXII.382). 

CSÁS: 1. jobbfelőli (Háromszék m. Butyka 
Boldizsár); 2. balfelőli (Somogy m. Nyr. IV. 174; 
Móczár József; Szeged vid. Csóti Márk ; Székely- 
föld Kiss Mihály, Győrffy Iván; Háromszék m. 
Vadr. 429). Levágom azt a csás fiiledet (Somogy 
m. Nyr. IV. 174). 

[1. CSÁSZ]. 

csász-csiga: csippel-csuppal, imígy-amúgy (Vas 
m. Kemenesalja Tsz.). 

[2. CSÁSZ]. 

osász-mász: 1. csúsz-mász (Hetes, Dobronak 
Nyr. 11.466); 2. civódik, verseng [?] (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.). 

[CSÁSZÁB]. 

császár-fasza: erős, vastag szeg a régi 
faekében (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429). 

császár-szakái (szakáll): kaiserkrone (Soprony 
és Vas m. Nyr. X.332; Deés Nyr. XII.472). 

császár-szög = császár-fasza (Heves m. Csépa 
Nyr. 11.380). 

1. CSÁSZKÁL: vízzel megházasít, kever (bort) 
(Balaton mell. Tsz. 389b) [vö. csaviszka]. 

2. CSÁSZKÁL; 

476=. 



járkál (Debrecen Nyr. XXI. 



CSASZKANTYÚ: edény, bútor (Szolnok-Do- 
boka m. Domokos Nyr. IX.427). 

CSASZLI: pálinkás pohárka (Komárom m. 
Perbete vid. Gáncs Géza). 

CSAT [csatt Háromszék m. Vadr.). 

csatt-kő: az öreghálón a berena-fa (apacs) 
felől az első nagyobb kő, a mely arra való, 
hogy az apacs a víz fenekén egyenletesen járjon 
(Bodrogköz Hermán 0. Halászat K.). 



CSATA {csata Abauj m. Beret Nyr, 11.422. 
423; csataj Szatmár m. Patóháza Nyr. XVI.95; 
Szamosköz Nyr. XI.92) : 1. csataj : csapat (Szat- 
már m. Patóháza Nyr. XVI.95 ; Szamosköz Nyr. 
XI.92). Ökör-csata: ökörcsorda (Székelyföld Kriza; 
Udvarhely m. Homoród vid. Vadr.; Győrffy Iván). 
Nekem is van egy csata rkröm (Kolozs m. Kolozs 
Kanyaró Ferenc). Te tán azt gondolod, hogy én- 
nekem nincsen jó csata ménesem, jó esztena juhom 
(Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III. 14; Udvarhely 
m. Vadr.). Egy csata kenyér v. kalács: eggy sütet. 
Egy csátá kényeret mar kiszéttünk; most rakjuk 
be a másodikát. Bizon csak sok kényérét észnek 
még ézék az aratók; é hétén mar a harmadik 
csátá kényérét fogyasztyák (Abauj m. Beret Nyr. 
11.422. 423) ; 2. — csatán, csatába, csatára : — ízben, 
-szer. Több csatán : több ízben (Zemplén m. Barna 
Ferdinánd). Két csatán is montam már neki (Abauj 
m. Nyr. IV.277). Egy csatába: eggy ízben, eggy- 
szer, eggy alkalommal (Heves m. Tisza-SzőUős 
Nyr. V.91). Vótam én ott már öt vagy hat csatára 
is (Heves m. Nyr. XVin.91). Egy csatára kiderült 
(Heves és Borsod m. Nyr. IX. 178). Két csatára 
is beteg vótam e tavaszon (Abauj m. Nyr. IV. 
277). Egy csatára már él is válták. Ez idén [a 
vetést] már háromszor csatára vérté még a jég 
(Abauj m. Beret Nyr. n.423); 3. csata: éjjeli 
csorda-őrizet, melyet az eggyes gazdáktól rendre 
küldött éjjeli őr (csalás) teljesít (Háromszék m. 
MNy. VI.319; Háromszék m. Szotyor Győrffy 
Iván ; Udvarhely m. Vadr.). 

CSATÁK : lucsok. locs-pocs (Soprony m. Nyr. 
Xn.561 ; Vas m. Répce-Sz.György Nyr. XVHI. 
480; őrség Nyr. XII.475; Veszprém vid. Nyr. 
XIX.574; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191; Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. XIV, 143 ; Abauj m. Szikszó 
Király Pál; Zilah Nyr. XIV.286; Rimaszombat 
vid. Nyr. X.87 ; Borsod m. Ónod vid. Nyr. XVII. 
383 ; Kalotaszeg, Zsobok Melich János ; Székely- 
föld Andrássy Antal 1843). Csaták az egész ru- 
hád (Őrség Nyr. XII.475). Ne járgy ebbe a csa- 
tákba, meglucskosodik a lábbelid (Veszprém vid. 
Nyr. X1X.574). Csupa csaták a ruhája (Abauj m. 
Szikszó Király Pál). Csupa merő csaták (Borsod m. 
Ónod vid. Nyr. XVn.383). 

CSATAKOS {csatkos Debrecen Nyr. VII.137; 
tacsakos Balaton mell. Fábián Gábor 1839) : lucs- 
kos, sáros (Soprony m. Nyr. XII.561 ; Vas m. 
Kemenesalja Tsz.; Vas m. Őrség Nyr. XII.475; 
Veszprém vid. Nyr. XIX.574; Baranya m. Nyr. 
III.565; Nagy-Kúnság Nyr. XVr.191; Debrecen 
Nyr. Vn.l37; Szatmár m. Gencs Nyr. X.525; 
Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. IX. 183; 
Abauj m. Szikszó Király Pál; Zilah Nyr. XIV. 
287; Borsod m. Ónod vid. Nyr. XVII.383; Rima- 
szombat és vid. Nyr. XXII.382; Székelyföld Kriza). 

CSATANGOL {katangol Kolozsvár Király Pál) 
[vö. csatrangol]. 

CSÁTÁL {csátá): kotkodácsol (Rábaköz, Beő- 
Sárkány Nyr. XVin.47). 

CSATÁBA {csadara Székelyföld Kiss Mihály ; 
csatora Székelyföld Csaplár Benedek): lárma 



275 



CSATARAL— CSATLAS 



CSATLAT— CSATTAN 



276 



zaj, csete-paté, veszekedés, verekedés (Zemplén 
m. Tarcal Nyr. XVII.416; Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. MNy. VI.319; Győrfify 
Iván) [vö. csávára, esetére]. 

[CSATARÁ.L], CSATORÁL : 1. lármáz, kiabál, 
nyelvel, hangosan fecseg (Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.191; Karcag Nyr. XIII.432; Debrecen Nyr. 
VII.137; Tisza vid. Nyr. XVII.416; Szatmár m. 
Patóliáza Nyr. XVIII.431); 2. az ajtón nagy zaj- 
jal ki- s bejár. Ne csatorály, mert az ajtóba csu- 
kom a sarkad (Szeged vid. Nyr. 11.43; Csaplár 
Benedek) [vö. csavar ál, csitorál-csatoráT\. 

CSATARÁSZ: hadarász (ostorral, vesszővel) 
(Gömör m. Nyr. XXI. 140). 

CSATABÁZ (Vas m. Őrség Tsz. ; Hetes, Dob- 
ronak Nyr. 11.323 ; Zemplén m. Tarcal Nyr. XVII. 
416; csátárdz Abaúj m. Beret vid. Nyr. 11.475; 
csatiráz Göcsej Tsz.; csatoráz Őrség Nyr. IV. 
143; Szeged Csaplár Benedek): 1. ,zajt csap, 
csattog, lármáz, kiabál, veszekszik (Őrség, Gö- 
csej Tsz.; Hetes, Dobronak Nyr. 11.323; Zemp- 
lén m. Tarcal Nyr. XVII.416; Abaúj m. Beret 
vid. Nyr. 11.475). A csatorázu ménkű üssön még 
(Őrség Nyr. TV. 143); 2. az ajtón nagy zajjal ki- 
s bejár (Szeged Csaplár Benedek). 

CSATÁROZÁS (Baranya m. Nyr. 11.184; csa- 
tározás Baranya m. Nyr. III.565) : szóvita. 

CSATÁS: éjjeli csorda-őr (Székelyföld Nyr. 
VIII.462; Udvarhely m. Vadr. 493b; Háromszék 
m. MNy. VI.319; Háromszék m. Szotyor Győrffy 
Iván) [vö. csata]. 

[CSATÁZ]. 

lé-esatáz : leüt. Csatázd lé ászt a bábut [teke- 
bábot] (Palócság, Apátfalva Nyr. V.224). 

CSATÉ: lárma. Csatét csap (Érmellék Nyr. 
V.425). 

csaté-paté: csete-paté (Debrecen Nyr. VII. 
137; Nagy-Kálló Nyr. XII.430). 

CSATÉZ : lármáz, veszekszik (Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XI.188). 

CSATINÁZ : zajt csap, lármáz (Balaton mell. 
Tsz.). 

CSATÍT (csatit): lármáz, kiabál, hangosan 
pöröl (Nagy-Kúnság Nyr. 11.135; XVI.191; Túr- 
keve Nyr. VIII.469; Csongrád m. Arany-Gyulai 
NGy. 11.468; Debrecen Nyr. Vn.l37; IX.206; 
Hajdú Nagy Sándor; Szabolcs m. Földes Nyr. 
III.36). 

CSÁTKÁL (Veszprém Nyr. VIII.40; csdtkdnyi 
Félegyháza Nyr. V.35) : töltöget, méreget (folya- 
dékot). Né csátkád asz a zétét (Veszprém Nyr. 
Vni.40). 

CSATLÁS: 1. szekérre rakott fának lánccal 
való leszorítása (Háromszék m. Tsz.); 2. azon 
keresztbe tett fa, mely a szekérrúd ágasán fek- 
szik s a tengely végéhez két felöl vassal van 



kötve, s a melyhez a hámfák vannak kapcsolva 
(Háromszék m. Tsz. Kiss Mihály; Erdővidék, 
Olasztelek Nyr. XIII.578) ; 3. a szekéroldal fölső 
rúdjait összekapcsoló fa (Székelyföld Kiss Mihály, 
Győrffy Iván); 4. parasztszekér vas hágcsója 
(Heves m. Névtelen 1840). 

CSATLAT: kóborol (Kisújszállás Nyr. XXI. 
143. 335). 

CSATLÓ : faág v. karó, a mellyel a szekérre 
rakott fának összetartó láncát megfeszítik (Heves 
m. Névtelen 1840; Csík m. Csík-Várdótfalva 
Péter János; Háromszék m. Erdélyi Lajos). 

csatló-fa: cvj (Szolnok-Doboka m. Domokos 
Nyr. XVII.555; Háromszék m. Erdélyi Lajos). 

CSATLÓS: kancsó, kulacs (Zilah Nyr. XIV. 
287; Udvarhely m. Kiss Mihály; Háromszék m. 
MNy. VI.319; Győrffy Iván). 



CSATOKA; 

Nyr. XIL281). 



sallang, fityegő (Gyergyó-Ditró 



CSATOL {csattol Háromszék m. Vadr. 493b). 

CSATÓLÁL (Balaton mell. Tsz.; csatóllál 
Repce mell. Nemes-Viss Nyr. XVII.336 ; csattolál 
Vas m. Kemenesalja Tsz.) : csatangol, csavarog, 
kószál, jár-kel. 

CSATORNA {csatornya Tolna m. Nyr. V.523) : 
utakkal közbefogott szőllősorok eggyüttvéve (He- 
ves m. Névtelen 1840). 

csatorna-fő : szőUőcsatorna fölseje (Heves m. 
Névtelen 1840). 

1. CSATRA: kotnyeles (Alföld Nyr. Xin.236). 

[2. CSATRA]. 

csatra-bojta : apróságos (Csallóköz Nyr. 1.231). 



CSATRALKOD-IK : 

Nyr. Xin.236). 



kotnyeleskedik (Alföld 



CSATRANG: fasz (Ipoly völgye, Kővár vid. 
Nyr. XVI.381). 

CSATRANGOL {csatringol Orosháza Nyr. VI. 
134): 1. csatrangol: csatangol, kószál, csavarog 
(Palócság Tsz. ; Rimaszombat és vid. Nyr, XXII. 
382); 2. csatrangol: sárban, vízben jár (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.429); 3. csatrangol, csat- 
ringol: alkalmatlankodik (Orosháza Nyr. VI. 134; 
Gömör m. Otrokocs Nyr. XVni.185). 

CSATRANGOS: sáros, mocskos, rongyos, 
cafatos (pl. dologtalan, csavargó nőszemélyre 
mondják) (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429 ; Szatmár 
m. Nyr. XI.284). 

[CSATTAN]. 

fel-csattan: 1. fölhólyagzik (bőr), pattanás 
támad rajta (Székelyföld Kiss Mihály) ; 2. haragra 
lobbanva fölpattan (Székelyföld Kiss Mihály). 



277 



CSATTANÁS— CSAVAR 



CSÁVÁRA— CSAVAROS 



278 



[meg-csattan], 

[Szólások]. Megcsattant a szava: megvastago- 
dott, mélyebb lett a hangja (Balaton mell. Fábián 
Gábor 1839). Megcsattant a bátorsága: megszep- 
pent (Gömör m. Nyr. XVII.418). Olyan piros az 
orcája, tnajd megcsattan (Balaton mell. Fábián 
Gábor 1839) [vö. mé'g-csetten]. 

CSATTANÁS ; pattanás, pörsenés (a bőrön) 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

felcsáttanás : cv (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSATTANÓ, CSATTANÓS: hirtelen haragú 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

CSATTI (csati) : eggy eperfaj (Székelyföld Nyr. 
n. 426; Kiss Mihály) [vö. csattogó]. 

csatti-eper: cv: (Székelyföld Kiss Mihály). 
[CSATTOG]. 

fel-csattog: fölhólyagzik, fölpattogzik, patta- 
násos, pörsenéses lessz (a bőr) (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

ki-csattog: cv (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSATTOGÓ; 1. eggy eperfaj (Balaton mell., 
Győr m. Tsz.) ; 2. réti gaz faja (Heves m. Név- 
telen 1840). 

[CSATTOGÓZ-IK]. 

le-csattogózik : lepattogzik. Vér, termés és 
hájog ! Szakadozzatok és csattogózzatok lé ennek 
a szömirül! (Szeged Kálmány L. Szeged népe 
1.116). 

CSATTOGTAT: kelepel (a gólya) (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

[CSATTOGZ-IK]. 

fel-csattogzík 

Mihály). 

ki-csattogzik : cv (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSÁVA: 1. moslék (Fájsz Nyr. VII.428; 
Csongrád Nyr. IX.89; Tisza-Dob Nyr. XX.192); 
2. mosléktartó edény (Fehér m. Zámoly Király 
Pál). 

CSAVAJKA: teknő-forma völgy v. árok 
(Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839). 

CSAVAR [csafar Rimaszombat és vid. Nyr. 
XXn.382; Szolnok-Doboka m. Nyr. XVn.315; 
Székelyföld Tsz. Nyr. XIX.126; Kiss Mihály; 
Háromszék m. MNy. VI.358; Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos ; csór Göcsej, Nagy-Lengyel 
Nyr. VI.180; Hetes Nyr. n.372; XIX.142; Kör- 
mend vid. Nyr. IV.180; Hont m. Ipolyság Nyr. 
XIX.188): 1. csafar: csavar, facsar (Rimaszom- 
bat és vid. Nyr. XXn.382 ; Szolnok-Doboka m. 
Nyr. XVn.315; Székelyföld Tsz. Nyr. XIX.126; 
Kiss Mihály ; Háromszék m. MNy. VL358 ; Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos). Kicsafarom a nya- 



fel-csatiog (Székelyföld Kiss 



kádat: kitekerem (Székelyföld Kiss Mihály). Ki- 
csafarta a ruhából a vizet (Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos); 2. csór: csóvál (pl. üszköt se- 
besen körülforgat) (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. 
VL180). A kutya csórgya a farkát (Hetes Nyr. 
11.372). Mjér csórgya a kutya a farkát ? (Körmend 
vid. Nyr. IV.180); 3. csór: üt. ügy fejbe csór- 
lak! Odalba csórta (Zala m. Hetes Nyr. XIX. 
142); 4. csór: lop (Hont m. Ipolyság Nyr. 
XIX.188). 

el-csór : 1. eldob, elhajít (Zala m. Hetes Nyr. 
i XIX. 142; Keszthely Király Pál); 2. elcsen, ellop 
j (Keszthely Király Pál). 

még-csór ; megüt. Ne járgy itt a kezem alatt, 
mer megcsórlak (Keszthely Király Pál). 

rá-csór: ráüt, rácsap (Zala m. Hetes, Keszt- 
hely Király Pál). 

CSÁVÁRA : lárma, zaj, csetepaté, veszekedés, 
verekedés (Torda Nyr. XVin.95; Székelyföld 
Kiss Mihály, Andrássy Antal 1843; Udvarhely 
m. Vadr. 91 ; Háromszék m. MNy. VI.319; Vadr.; 
GyőrflFy Iván) [vö. csatara, zavara]. 

CSAVARÁL: lármáz, zajong (Háromszék m. 
MNy. VI.319) [vö. csatárai]. 

CSAVARGÓ {csafargó^zeké\.yí'ó\& Kiss Mihály). 

[CSAVARINGÁL], CSÓRINQÁL (Göcsej Nyr. 
Xin.496; XIV.164; Budenz-Album 158): gabonát 
szór (Göcsej Nyr. Xni.255). 

[CSAVARINT], CSÓRINT: 1. csavarint (Göcsej 
Nyr. Xin.496); 2. hadonáz (Hetes Nyr. n.372); 
3. csen, lop (Hetes Nyr. 11.372). 

el-CBÓrint: elhajít. Úgy ecsórintotta a zé'stá- 
pot, hogy a zördög se találla meg (Hetes, Dob- 
ronak Nyr. XV.190). 

még-csórint: 1. elgáncsol vkit birkózás köz- 
ben (Zala m. Lesence-Istvánd Szabó Iván) ; 2. el- 
ver (Keszthely, Szolnok Bódiss Jusztin). Erősen 
csórintsd meg (Zala m. Hetes Nyr. XIX.142). 

[CSAVARÍT]. 

[Szólások]. Nótákat csavarit (Bács m. Zenta 
Nyr. IX.378). 

CSAVARÓ : iparkodó, szorgalmas (Alsó-Bara- 
nya, Pellérd Nyr. XI.239). 

[Szólások]. Csavaró víz vagyok (Borsod m. 
Domaháza Nyr. XVIII.473); csafaró viz vagyok: 
csupa víz vagyok, egészen át vagyok ázva 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

CSAVAROD-IK [csafarod-ik Székelyföld Kiss 
Mihály). 

CSAVAROS (Háromszék m. Nyr. IV,431 ; csafa- 
ros Székelyföld Tsz. 113a; Háromszék m. Vadr. 
498a): ravasz, alattomos, csalárd, álnok. Csafa- 
ros lelkű (Székelyföld Tsz. 113a; Háromszék m. 
Vadr. 498a; Nyr. IV.431). 



279 



CSÁVÁS— CSECS 



CSECS— CSEFE 



280 



CSÁVÁS : 1. moslékos. Csávás sajtár (Zala m. 
Gelse és vid. Nyr. XV.573). Csávás hordó (Heves 
m. Névtelen 1840); 2. moslékos dézsa (Dunán- 
túl Nyr. V.128; Göcsej Tsz.; Ormányság Nyr. 
1.424; Hódmezö- Vásárhely Király Pál; Szatmár 
m. Nyr. XIX.380); moslékos vályú (Tolna m. 
Fölső-Nyék Nyr. VI.274); 3. moslék, disznó-ele- 
ség (Rába mell. Nyr. XVII.523). 

CSÁVÁZ: locs-pocsot csinál mosás, mosogatás 
v. mosdás közben (Nagy-Kálló Nyr. XII.429). 

be-csáváz: beszennyez (Abaúj m. Szikszó 
Király Pál). Hiába adok erre a gyerekre tiszta 
ruhát, mingyán becsávázza (Abaúj m. Nyr. VI.172). 

[Szólások]. Becsávázta magát: bajba keverte 
magát (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XII.523). 

CSÁXTÉ : fecsegő, szószátyár, hiábavalóságokat 
beszélő. Csávé ember (Székelyföld Tsz.) 

CSÁVIG, CSÁVIK : sóska, sóskának ennivaló 
szára (Gömör m. Tsz. ; Rimaszombat Nyr. XXII. 
383) [vö. cséve]. 

CSAVILLÁZ-IK: zavartan össze-vissza beszél 
(Ipoly völgye. Kővár vid. Nyr. XVI.381) [vö. 
kavillál]. 

[CSAVIRGAl. 

csavirga-bor : savanyú, rossz bor (Heves m. 
Névtelen 1840) [vö. csaviszka]. 

CSAVIBKÁL: 1. csavarog; 2. csűr-csavar 
vmely dolgot, fortélyoskodik (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

CSAVISZKA (Balaton mell. Tsz. 62b; 389b; 
csavicka Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV.96): 
1. csavicka: túlságosan megvizezett, hitvány, 
zavaros bor, pálinka, sör (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIV.96); 2. csaviszka: hitvány étel 
(Szatmár m. Tsz.). 

csaviszka-bor : túlságosanmegvizezett,hitvány, 
zavaros bor (Balaton mell. Tsz. 62b; 389b) [vö. 
csavirga-bor]. 

CSÁVOG: 1. szól (a csóka) (Háromszék m. 
MNy. VI.319) ; 2. csacsog (Háromszék m. Győrfify 
Iván) [vö. csárog], 

[CSÉBÉR], CSÖBŐB: vízhordó rúd (a köze- 
pén lánc lóg le, ennek a végén olyan hámfa-féle, 
a melyet az itató-sajtár két fülén átdugnak) 
(Rábaköz, Beö-Sárkány Nyr. XVin.47). 

oseberbe-hágó (Heves m. Névtelen 1840; csö- 
börbe-hágó Győr m. Nyr. 111.427). Cs. ló: a mely 
a hátulsó lábát minden lépésnél fölkapja. 

CSEBBEZ: a szőllőt kádban töri szüretkor 
(Nógrád m. Fabó András 1841). 

CSECS, CSÖCS {ceccopó, céccopó [csecsszopó] 
Udvarhely m. Vadr. 28; Háromszék m. Vadr. 
Kiss Mihály; csics Deés Nyr. XII.140; Székely- 
föld Kiss Mihály, Györffy Iván; Udvarhely m. 



Száldobos Nyr. IV.42; Csík m. MNy. VI.369; 
Háromszék m. Vadr. 325. 494). Kenyér v. bur- 
gonya csecse: kidudorodása (Nógrád m. Nyr. IV. 
24; Székelyföld Tsz.). Puska csöcse: kapszlitar- 
tója, a melyre a kakas rácsappan (Baranya ra. 
Csúza Nyr. XVIII.93). 

csöcB-fog : tejfog, csikófog (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.430). 

csics-gomb : csecsbimbó. Oan szernyen fáj acs 
csicsem gombja (Székelyföld Győrffy Iván). 

csics-kupa : szopóka (kis gyermekeknek való) 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

csecs-szopó {ceccopó, ceccopó Udvarhely m. 
Vadr. 28; Háromszék m. Vadr. Kiss Mihály): 
csecsemő. 

1. CSECS {csecs Dunántúl Nyr. XVI.190; csi- 
écs Vas m. Répce-Sz.György Nyr. XVIII.480; 
csiécs Soprony m. Horpács Nyr. X.265): himlő, 
kanyaró (Dunántúl, Soprony, Vas, Zala m. Kő- 
vágó-Örs Nyr. XVII.416 ; Soprony m. Nyr. XII. 
186; Vas m. Tsz.; Vas m, Kemenesalja Tsz.; 
Szombathely vid. Fejérpataky László.) 

csócs-helyes : himlőhelyes (Vas m. Nyr. XVII. 
416; Vas m. Sorok mell. Nyr. XXn.144). 

2. CSECS: cifra aranyos v. ezüstös keskeny 
szalag, a mellyel a leányok és a fiatal me- 
nyecskék nagy selyemkendőjüket díszítik (Ba- 
ranya m. Tsz.; Eszék vid. Nyr. V.270; Dráva 
mell. Kopács Nyr. XVI.283). 

CSECSEGET : kecsegét, gyügyöget (gyermek- 
nek) (Kapnikbánya és vid. NyK. 11.374). 

CSECSEL: szoptat (Vasm. Kemenesalja Tsz.). 

[CSÉCSÉLÉK], CSŐCSELÉK: csecsemő (Vas 
m. Kemenesalja Tsz.). 

CSECSEBÉL (Bodrogköz Tsz.; csicserél Sza- 
bolcs m. Földes Nyr. III. 180): pajzánkodva 
össze-vissza fogdos, megmarkolász (nőszemélyt), 
csecsét fogdossa, tapogatja, markolássza. 

CSÉCSÉBÉSZ (Nógrád m. Nyr. V.181 ; cse- 
cseresz Palócság Nyr. XXII.33 ; csicserész Székely- 
föld Győrffy Iván; Csík m. MNy. VI.369): cv. 

CSECSEBÉZ (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191; 
csicseréz Háromszék m. Vadr. 494a; esöcsöréz 
Székelyföld Tsz.): cv. 

CSÉCSES: himlőhelyes. Te ronda, csécses 
pofájú (Zala m. Kővágó-Örs Nyr. XVII.416). 

CSÉCSKÉS: szürkés-tarka, iromba (Maros- 
szék Nyr. 1.135; Kiss Mihály). Valami csécskést 
láttam (nyúl volt) (Székelyföld Kriza). 

CSEDEBINT: erősen oda vág vmihez (Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XVin.431). 

[CSEPEJ. 

csefe-osafa : csacsogás (Hely nélkül Nyr. XII. 
527). 



281 



CSEPERÍT— CSEKÉLY 



CSEKÉLYSÉG— CSELEFENDI 



282 



CSEPEBÍT: hangosan tereferél, ihog- vihog 
(Őrség Tsz. ; Hetes Nyr, n.44) [vö. csáforU]. 

CSEFPTET : locsog, fecseg. Ne csefftes (Fölső- 
Somogy, Marót puszta Nyr. X.189). 

1. CSEGE: cserebogár (Nyitra m. Pográny és 
vid. Drnovszky Perenc 1841 ; Nyitra vid. Kele- 
csény József 1843). 

[2. CSEGE]. 

csege-biga: sok apró rész, elegy-belegy por- 
téka. No ugyan sok csege-bigdja van (az órának) 
(Székelyföld Tsz.). 

csege-bige: csög-bog (Háromszék m. MNy. 
VI.320; Nyr. in.452). 

CSEGELY (Székelyföld Nyr. 11.426; csegej 
Udvarhely m. Sóvidék Hegedús István; csegej 
Csík m. Nyr. VI.525 ; csegely Háromszék m. MNy. 
VI.319; csegély Székalyföld Tsz.): ékalakú föld 
(rét, kaszáló, sziget). 

CSEGELYES (Székelyföld Nyr. Vin.463 ; cse- 
gélyes Székelyföld Tsz.) : ékalakú. Csegelyes a 
föld, s nehéz szántani (Székelyföld Nyr. Vin.463). 

CSEGBES = csiger 1. (Baranya m. Mecsekhát 
Thomaer Ignác 1841). 

1. CSEHEL: csahol (a róka) (Hely nélkül Nyr. 
VII.335) [vö. csahol]. 

2. CSEHEL: csihol (tüzet) (Székelyföld Kiss 
Mihály. Győrflfy Iván) [vö. csihol]. 

CSEHETEL : veszekszik, pöröl, civódik (Gyer- 
gyó-Ditró Nyr. XII.281). 

CSEJVE: lármázó gyülevész sokaság (Szeged 
Sümeghy Pál 1841). 

CSEJVEDÉK: csőcselék-nép, gyülevész-nép, 
zajongó népcsoport (Baranya m. Mecsekhát Tho- 
maer Ignác 1841) [vö. csajvadék, csevejde]. 

CSÉKA: 1. disznó (Udvarhely m. Melich János) ; 
2. malac (Pölső-Háromszék m. Melich János). 

CSEKE: eggy szőllőfaj (Göcsej MNy. IL410; 
Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VI.477). 

CSEKEG: csahol (a róka) (Hely nélkül Nyr. 
Vn.335). 

CSEKÉL : megköt (Nyitra m. Pográny és vid. 
Drnovszky Ferenc 1841). 

CSEKÉLY {csikér Vas m. Tsz. ; csökéi Baranya 
m. Csúza Nyr. XVIII.93; kecséj Tisza-Dob Nyr. 
XX.285 ; kecsély Jászkunság Nyr. VII.525 ; kecsely 
Palócság Nyr. XXL368; XXn.76; kecsí Tisza- 
Dob Nyr. XX.285; kecsily Kunság, Kisújszállás 
Nyr. XX.288; siker Dunántúl Nyr. IX.125; Sop- 
rony m. Kisfalud, Nagy-Miháli Nyr. XXI.335; 
Repce mell. Nyr. XX.368; Repce mell. Nemes- 
Viss Nyr. XVn.336; Vas m. Fölső-Őr Király 
Pál; Zala m. Arács Nyr. XXII.239; Sümeg vid. 
Nyr. XXn.286; Keszthely vid. Nyr. VL523; 

8Z1NKYB1 : MAGYAR TÁJBZÓTÁU. 



Somogy m. Nyr. XIX.287; Somogy m. Balaton 
mell. Nyr. XVI.477 ; Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839; Székesfehérvár Nyr. Vn.l88; Győr 
m. Tsz.; síkér Orosháza Nyr. VI. 179): 1. csökéi, 
kecséj, kecsély, kecsely, kecsí, kecsily: csekély, 
kevés (i. h.). Siker vetés: ritkás (Vas m. Fölső- 
Őr Király Pál) ; 2. siker, síkér : sekély, nem mély 
(pl. víz, tányér, tál, tepsi) (i. h.). 

CSEKÉLYSÉG (kecsélység Gömör m. Rozsnyó 
vid. Nyr. XVII.476; kecselyseg Palócság Nyr. 
XXI.368; kecse'lyse'g Gömör m. Rozsnyó vid. 
Nyr. XVni.458). 

CSEKERÖG: nyikorog, nyekereg (Udvarhely 
m. Vadr. 510b). 

CSEKLE (Pozsony m. Nyr. XVI.559; cökle 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93 ; csikle Pest m. 
Szeremle Nyr. XVI.560): 1. csekle, cökle : maáéíT- 
fogó hurok, madártőr (Pozsony m. Nyr. XVI.559 ; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93); 2. csikle: 
madárkalitka (Pest m. Szeremle Nyr. XVI.560). 

[CSEKLÉL], CEKLYÉL : tőrbe csal (madarat) 
(Hely nélkül Nyr. XII.527). 

CSÉKLYE: állat nyakára akasztott fadarab, 
mely az első lábai közé akadva a futásban aka- 
dályozza (Borsod m. Nyr. XIV.84). 

[CSÉKLYÉS]. 

csóklyós-lábú : botorkálva járó (Borsod m. 
Nyr. XIV,84; Eger vid. Csaplár Benedek). 

CSEKKEN: nyekken (Tolna m. Paks Nyr. 
XIX.431). 

CSEKMET : lim-lom (Zala m. Gelse Nyr. XV. 
573). 

CSEKÖRTES : bütykös (fa) (Somogy m. Csurgó 
Nyr. XXI. 143). 

CSEKTI: sánta (Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. 
XVin.47). 

CSEL: selyemből, tollból és disznó-sertéből 
készült mesterséges légy, a mellyel a pisztrángot 
és a pérhalat fogják (Mármaros m. Hermán 0. 
Halászat K.). 

CSÉLCSAP: kicsapongó (Szeged vid. Nyr. 

VI.88). 

CSÉLCSAPI: léha (Szeged Nyr. IX.237). 

[CSELE]. 

csele-csala ^= csere- csala (Szeged Kálmány L. 
Szeged népe 1.212). 

CSELEPENDÉS : csalfa, csalárd, ravasz, for- 
télyos. Csele fendé'sen bánt el a dologgal (Mezőtúr 
Nyr. VIII.139.360) [vö. csalafinta]. 

CSELEFENDI (Bihar m. Pocsaj Nyr. VI. 
424; Debrecen Nyr. XXI.476; cselefendri Nagy- 
Kúnság Nyr. XVI.191): 1. cselefendi: csintalan, 
alkalmatlankodó, kotnyeles (Bihar m. Pocsaj 
Nyr. VI.424; Debrecen Nyr. XXI.476); 2. csele- 
id 



283 CSELEFENDISKED-IK— CSEMÁJ 



CSEMBOK— CSEMPE 



284 



fendi, cselefendri : nyegle, szeles, féleszű (Nagy- 
Kúűság Nyr. XVI. 191 ; Debrecen Nyr. XXI.476) 
[vö. csalafinta, csele fendes], 

CSELEPENDISKÉD-rK : pajzánkodik (Mező- 
túr Nyr. X.285. sajtóhibával : csele fenkiskedik). 

CSELEKÉD-EK, CSELEKSZ-IK (cselekönni) : 
szarik (Kis-Kún-Halas Nyr. XXII.377). 

[Közmondások]. Könnyű, mint az ágyba csele- 
könni (Kis-Kún-Halas Nyr. XXn.377). 

el-cselekszik : elcsen (Zemplén m. Tállya 
Nyr. IV.477). 

CSELEKEDET: dolog, munka (Rozsnyó vid. 
Nyr. Xni.571 ; Háromszék m. Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva Nyr. XVin.527). 

[CSELEKEDŐ]. 

oselekedő-űst : mindennap használt kicsiny 
üst (Székelyföld Tsz. Nyr. XIV.335). 

CSELLEMBOKOL (Székelyföld Tsz.; cselen- 
hokol Háromszék m. Nyr. IX.34): tétováz. 

CSELLEMBOKOZ : cv (Székelyföld Tsz.). 

CSELETEL: zajt csap, cseveg (Székelyföld 
Andrássy Antal 1843). 

CSELEZ : megcsal, rászed. A nyúl cselezi az 
agarat: egér-utat keres, hogy menekülhessen 
(Fehér m. Bicske Király Pál). 

CSELPES: ravasz (Hely nélkül Tsz.). 

CSELLÉ: phoxinus levis (Erdővidék Hermán 
0. Halászat K.). 

[CSELLEN]. 

ki-esellen : (a vad) oldalvást kitér a lövés elől 
(Csongrád Nyr. IX.90). 

CSELLENG : toldalék (Nagy-Kúnság, Túrkeve 
Nyr. Vin.469). 

CSELLŐ : ingatag, könnyelmű (Szeged Csap- 
lár Benedek). 

[CSELLÓZ]. 

el-csellőz : dologtalanul tölt el (időt), Elcsellözi 
a napot (a mesterlegény) (Eger vid. Nyr. XVH. 
429). ^ 

CSELŐ: [marha-terelő szó]. Cselöre áll a ba- 
jusszá: az eggyik fele le, a másik fölfelé áll (Al- 
föld Nyr. V.123). 

CSEL VÉNY: csel, csalfa fogás (Kapnik vid. 

Nyr. n.l82). 

CSÉLTA : vízmelléki madárfaj (Heves m. Név- 
telen 1840). 

CSELLYE : parasztszekér (Gömör m. Tsz.). 

CSEMAJ {csémáj Háromszék m. Uzon Er- 
délyi Líijos): ügyetlen, pipogya (Kis-Küküllő m. 
Szőkefalva Nyr. XIV.574; Háromszék m. Ko- 
vászna Butyka Boldizsár; vö. Nyr. XXÍT.í>!0). 



[CSEMBŐK]. 

osemb ők- virág : cacalia (Nógrád m, Nyr. 
IV.72). 

CSEMBŐKE: cv (Nógrád m. Nyr. IV.72). 

[CSEMCSÉGET]. 

mög-csömcsöget : csemcsegve megesz. Hogy 
a fénye csömcsögesse, rágicsájja mög a kié-ke 
hurkikáját (Tolna m. Sárköz Nyr. IV.418). 

CSEMEGE {cemegéz Zala m. Nyr. XVII.272; 
csömöge Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430) : szüretien 
must, mely a törköllyel még össze van keve- 
redve; hordóban v. kádban összetiprott leves 
szőllő (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430 ; Kalocsa 
Király Pál). 

CSEMÉL: csimpajkodik, csüngeszkedik (Ka- 
rancs vid. Nyr. XXI.478). 

CSEMETE {csemöge [kis gyermekről mondva; 
úrias kifejezés akar lenni]' Udvarhely m. Nyr. 
IV.371; csimota Balaton mell. Tsz.; Balaton mell., 
Őrség, Göcsej MNy. V.153; Fölső-Somogy, Marót 
puszta Nyr. X.189; Alföld Nyr. XIII.577; csomota 
Jász-Nagykún-Szolnok m. Alattyán Nyr. X.144; 
Palócság Nyr. Vni.450). 

CSEMMÉG (csemnieg): csemcseg (Háromszék 
m. Tsz.; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 
Csík-Szentgyörgy Nyr. X.237). 

CSEMMÉGTET {csemmegtet) : oo (Csík-Szent- 
györgy Nyr. X.237 ; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). 

CSÉMMESZT : odaragaszt (Palócság Nyr. 
XXn.33). 

1. CSEMPE (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
L152; Kiss Mihály; Udvarhely m. Homoród vid. 
Vadr. 560; Háromszék m. Vadr. ; Csík m. Nyr. 
VL525; csemp Székelyföld Nyr. XVIL416; csempe 
Zala m. Arács Nyr. XXn.192; Gömör m. Tsz.; 
Székelyföld Tsz.; MNy. VL175; Győrfify Iván; 
Moldvai csáng. Nyr. III.54; csempely Csík m. 
Tsz. ; csömpe Komárom m. Naszvad Nyr. IV.235) : 
1. csempe, csempe: kályhacserép, kályhaszem 
(cseréptábla v. -fiók, a milyenekből a kályhát 
rakják) (Székelyföld Tsz. MNy. VI. 175; Arany- 
Gyulai NGy. 1.152; Kiss Mihály, Győrffy Iván; 
Csík m. Nyr. VI.525); 2. csemp, csempe, csempe, 
csempely: kályha (Székelyföld Tsz. Nyr. XVII. 
416; Udvarhely m. Homoród vid. Vadr. 560; 
Csík m. Tsz. Nyr. VI.525 ; Háromszék m. Vadr. ; 
Moldvai csáng. Nyr. 111.54); 3. csempe: cserép- 
edény (Zala m. Arács Nyr. XXII.192); a) csempe: 
kis fazék (Gömör m. Tsz.); b) csömpe: nagy 
cserépcsésze (Komárom m. Naszvad Nyr. IV. 
^35). 

csempe - füttő : cserépkályha (Székelyföld 
Győrffy Iván). 

2. CSEMPE {csemfe Somogy m. Csurgó Nyr. 
XVII.477; csömpe Pest m. Tinnye Nyr. VII.40; 
Kecskemét Nyr. IV.284 ; Csallóköz Csaplár Bene- 



285 



CSEMPELY— CSEMPÜL 



CSEND— CSENDÜL 



286 



dek) : 1, csorba (Rába mell. Nyr. XVII.523 ; Somogy 
m. Nyr. XVII.417 ; Somogy m. Csurgó Nyr. XVII. 
477; Tolna m. Paks Nyr. XIX.431 ; Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.93; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
429; Kecskemét Nyr. IV.284; Békés m. Nyr. 
111.524); 2. csorba rész, lecsorbult rész [?]. A 
högre csempéjét tedd a szádhoz (Borsod m. Kis- 
Györ Nyr. XVn.417). 

csempe-szájú {csömpe-szájú) : ferde, lelefegő, 
hibás, csorba szájú (Veszprém m. Csetény Halász 
Ignác ; Pest m. Tinnye Nyr. VII.40 ; Kecskemét, 
Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSEMPELY : halász-háló neme (Heves m. Név- 
telen 1840). 

CSEMPES: 1. csenegető ; 2. torkos, nyalakodó 
(Veszprém m. Nyr. XVII.416). 

L CSEMPÉS: cserépkályha (Udvarhely m. 
Tsz.). 

2. CSEMPÉS: ferde, ferde-szájú (Hely nélkül 

Tsz.). 

CSEMPESKED-IK : 1. settenkedik, suttyom- 
ban tesz vmit, fondorkodik (Csallóköz Csaplár 
Benedek) ; 2. legyeskedik, szerelmeskedve forgo- 
lódik vki körül. Ugyan nem röstelli kigy elmed vén 
létire csenipeskedni ! Bizony jobb lenne, ha kevesebbet 
csempeskednél a legények körül (Veszprém m. Nyr. 
XVn.416). 

1. CSEMPÉSZ: kétfülú cserép-edény (Győr m. 
Tsz.; Fehér m. Bódiss Jusztin). 

[2. CSEMPÉSZ], CSÖMPESZ: törpe, hitvány 
termetű. Eredj, te csömpesz, nem közibénk való 
vagy te (Csallóköz Csaplár Benedek). 

3. CSEMPÉSZ: vmi hájféle (Háromszék m. 

MNy. VI.320). 

csempesz-háj : 1. külön fajta háj a disznó 
hátulsó lába alatt (Györ-Sz.Márton Bódiss Jusztin). 
Ollan disznut ötünk, hogy három hája vót, úgy- 
mint: csempész hája, monya hája meg az igaz 
hája [tréfás mondás] (Vas m. Őrség Nyr. III. 
320) ; 2. ,a szalonnának a háj alatt levő kövér- 
sége* [?] (Balaton mell. Tsz.) ; 3. edényre tapadt 
zsiradék (Fehér m. Bódiss Jusztin). 

[4. CSEMPÉSZ]. 

csempesz-száju = csempe-szájú (Zala m. Király 
Pál; Szolnok Bálint Kalazant). 

CSEMPÍT : csorbít (Tolna m. Paks Nyr. XIX. 

431). 

ki-csempit : kicsorbít. Kicsempitették a kardnak 
élét (Tolna m. Paks Nyr. XIX.431). 

[CSEMPÜL]. 

be-esömpül : begörbíü, begyűrödik, pl. a könyv 
táblájának v. leveleinek a sarka (Kecskemét 
Király Pál). 



[CSEND]. 

esénd-őr {csendér Kolozs m. Sztána Nyr. IX. 
502 ; csendér Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 
csöndér Baja Bayer József; Torontál m. Tisza- 
Hegyes Kálmány L. Szeged népe 11.105). 

CSENDÉ: rőzse (Zala m. Sümeg vid. Nyr. 
XXn.286). 

CSENDEL : csenget [?]. Lassan csendeljetek, én 
apró diákim (Nyitra m. Kolony Erdélyi J. Népd. 
és mond. in.l49). 

CSÉNDÉBI (Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.478 ; 
XXI. 144; Hétfalu, Bácsfalu Nyr. in.524; csenderi 
Udvarhely m. Nyr. XV.239 ; csenderi Háromszék 
m. Nyr. VI.272 ; Kiss Mihály ; Brassó m. Hétfalu 
Nyr. V. 329; csenderü Háromszék m. MNy. VI. 
319. 357; Győrffy Iván; cséwáéVM Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos): cserebogár. 

CSENDERÍT: csen, lop (Bodrogköz Tsz.). 

el-csenderít : elcsen (Bereg m. Rákos Pap 
Károly). 

CSENDES {csindesz Zala m. Hetes Nyr. XIX. 
575; Hetes, Dobronak Nyr. in.319. 473; csön- 
desz Soprony m. Tsz. ; csöndös Udvarhely m. Nyr. 
IV.176). Csendes: bocskor (Somogy m. Nyr. XIX. 
287; Maros-Torda m. marosi alsó-járás Ravasz 
Árpád). 

esöndös-beszégetés : négy szem közti beszél- 
getés. Meg es mondám neki ténnap csöndös beszé- 
getésse. Égy küs csöndös beszégetésöm lönne az úr 
ő kjeméve (Udvarhely m. Nyr. IV. 176). 

[CSÉNDESÉD-IKj. 

még-csöndesödik : megáll (a lovakkal) (Tolna 
m. Sár-Sz.Lőriuc Nyr. IH.177). 

[1. CSENDÍT], CSÖNDÍT (Torontál m. Magyar- 
Sz.Mihály Kálmány Lajos; csindít Torontál m. 
Padé Kálmány L. Szeged népe 11.168; Kálmány 
Lajos): csendesít. 

2. CSENDÍT {cendit Moldvai csáng. Nyr. IX. 
530 ; csöndit Közép-Baranya Nyr. IV.236) : lélek- 
haranggal csenget (mikor vki haldoklik v. meg- 
halt), temetésre csenget (Balaton mell. Tsz.; 
Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191 ; Hont m. Nyr. VI. 
181 ; Gömör m. Tsz.). Még az hitték, hogy a delet 
húzzák, pegyig halára esett dítettek. Neki csendí- 
tenek (Palócság Ethnographia ni.356). 

[CSÉNDÍTÉS]. 

csendittésre-harangozás : vecsernyére (A ve 
Mariára) v. takarodásra harangozás (Csík m. 
Gyergyó Kiss Mihály). 

CSENDÍTŐ: kis harang, lélekharang (Palóc-^- 
ság Tsz.). 

CSENDÜL : csendesedik. Csendül az zííő (zivatar 
szüntével) (Balaton mell. Tsz.; Szolnok Bálint 
Kalazant). 

19* 



287 



CSENESZ— CSENTEZ 



CSENTRE— CSEPELES 



288 



CSENÉSZ {csenészni) : szerelmesen incselkedik 
(Fölső-Csallóköz Nyr. Vm.l89). 

CSENEVÉSZ {csendevész Zilah Nyr. X1V.287; 
mecsevész Székelyföld Tsz. Győrffy Iván ; Csík m. 
Nyr. VIII.379 ; Háromszék m. MNy. VI.358) [vö. 
sindevész]. 

CSENEVÉSZ-IK (mecsevészm Székelyföld Fe- 
renezi János; ehnecsevészek Székelyföld Tsz. 106b. 
253a; Győrflfy Iván). 

CSÉNPE : csalfa (Karancs vid. Nyr. XXI.477) 

1. CSENG (csönög Repce mell. Nyr. XX.366; 
Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. IV.479; Tolna 
m. Ozora Nyr. V.382; Tolna m. Paks Nyr. XXII. 
384 ; Duna-Pentele Király Pál ; Baranya m. Csúza 
Nyr. XVin.93. 236). 

[2. CSENG]. 

cseng-leng : teng-leng. Alig cseng-leng egy-két 
ember az egész faluban v. öt-hat valamire való 
tehén az egész csordában (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. IX.141). 

CSÉNGÉR Udvarhely m. Vadr. ; csender Szé- 
kelyföld Nyr. 11.426; Kiss Mihály; csender Csík 
m. Nyr. VI.525; csenger Szatmár m. Porcsalma 
Király Pál; Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III. 
448 ; csöngör Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III. 
448; Udvarhely m. Vadr. 493b): bokros sűrűség, 
bozót. 

CSÉNGETYŰ {csengető Háromszék m. Vadr. ; 
csönget" ö Repce vid. Nyr. XX.368): 1. csengető: 
nagyobbfajta vas-kolomp (Háromszék m. Vadr.) ; 
2. csengetyü: télre fölkötött fürtös szöUővessző 
(Heves m. Névtelen 1840). 

CSÉNGÉZ {cséngézni): összefogódzva táncol 
(több gyermek) (Baranya m. Ormányság Nyr. II. 
278). 

[CSENGŐ]. 

csengő-bengő : csengő-pengő (Bihar m. Szé- 
kelyhíd Nyr. VI.276). 

CSÉNIKA: malac (Fölső - Háromszék m. Me- 
lich János) [vö. csoni\. 

[CSÉNKA]. 

csönka-fa: juharfa (Erdővidék Nyr. Vin.142). 

CSENKESZ: rozsnok (Marosszék Kriza). 

CSENTERÉG: ,sáros, csetrés a szoknya alja' [?] 
(Fölső-Csallóköz Nyr. Vin.189). 

CSENTÉZ (Kolozsvár Szinnyei József; Székely- 
föld Nyr. IX.426; csentész Maros-Torda m. Nyr. 
Xm.518; Marosvásárhely Nyr. XV.238; csöntés 
Tolna m. Nyr. XIV.86): félkrajcár. Egy csen- 
tézzel se vagyok adóssok (Kolozsvár Szinnyei 
József). Nem adott egy árva csöntést se (Tolna m. 
Nyr. XIV.86). 



[CSENTRE]. 

esentre-csantra : mindenféle törött edény 
(Mezőtúr Nyr. Vin.189). 

CSÉP {csép Székelyföld Győrffy Iván; csíj) 
Beszterce-Naszód m. Zselyk Nyr. XVIII.576). 
Csép, csép : szövőszékhez tartozó f onál-elválasztó 
lapos pálcika v. deszkácska (Székelyföld Nyr. 
VIII.463; Győrffy Iván; Udvarhely m. Olasz- 
telek Nyr. XV.384) [vö. csépke]. 

csép-fej : az a bőr, a mellyel a csép-hadarót 
a nyélre erősítik (Vas m. örségNyr. XII.476 ; Zemp- 
lén m. Szürnyeg Nyr. X.325). 

csép-kápa: a cséphadarót és a nyelet össze- 
kötő k,ét vastag szíj (Győr m. Bőny Nyr. XVI. 
143; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.325). 

esóp-kődöke: cv (Háromszék m. Dézsi Mihály). 

CSEPA: pof, arcul-ütés (Nógrád m. Tolmács 
Nyr. XV.143) [vö. 1. csap].. 

CSÉPÁNYOS: gazos, elfüvesedett. Csépányos 
gabona (Csík m. MNy. VI.370). 

CSÉPÁZ: pofoz (Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XVin.48). 

CSEPCSEGTET: csapkodja a víz fölszinét 
a tenyerével fürdés közben (Székelyföld Győrffy 
Iván). 

CSEPCSEL : cv (Székelyföld Győrffy Iván). 

CSEPE: fiatal tölgyfa (Zala m. Szentgyörgy- 
völgye Nyr. n.279; Göcsej Nyr. XIV.163; 
Budenz-Album 163; Zala m. Hetes Nyr. XIX. 
142) [vö. csepeles]. 

csepe-fa: <v> (Göcsej Tsz. MNy. V.160). 

[CSÉPÉG]. 

csépeg-csupog. Csepegve-csupogva : apródon- 
ként (Érmellék Nyr. V.425). 

CSÉPÉGÉS: ház-eresz. Beállott a csepegés alá. 
Maradj a csepegés alatt, ott nem ér az esső (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). Kimenyék a csepegés alá 
(Udvarhely m. Nyr. IV.374). 

[CSÉPÉGETÉS], CSÖPÖGETÉS : cv (Baranya 
m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841). 

CSÉPÉGŐ : 1. ház-eresz csurgója. Ásd el a 
csepegő alá (Debrecen Nyr. XX.570); 2. eresz- 
alja (a hová a víz az ereszről lecsurog) (Debre- 
cen Nyr. XX.570; Szatmár m. Patóháza Nyr. 
Xin.233). 

CSÉPEL (csepé]ü]s. [így] Zala m. Tapolca Nyr. 
XVI.327; csépül Veszprém NyP»Vn.428; csöpVöi- 
tünk Vas m. Őrség Nyr. 1.421). 

é-csépül: elver (Veszprém Nyr. Vn.428). 

CSEPELES : tölgyes (Zala m. Szentgyörgy- 
völgye Nyr. 11.279; Göcsej Nyr. XIV.163 ; Budenz- 
Album 163) [vö. csepe]. 



289 CSEPPELLÉREZ-IK— CSEPÉSZ 



C8EPESZ— CSEPLET 



290 



CSEPELLÉRÉZ [-IK] : 1. csepereg, cseperész 
(az eső) (Bihar m. Pocsaj Nyr. V.572); 2. apró- 
donként tesz vmit (Nagy-Kúnság Nyr. 11.135; 
XVI.191). 

CSEPEL YEGES {csepejeges, csepeljeges): 1. raga- 
dós anyagtól összetapadt, összekócosodott (haj, 
szösz, szőr) (Székelyföld Tsz.); 2. szilánkos (fa) 
(Háromszék m. MNy. VI.319; Győrffy Iván) [vö. 
csepüs, cseplyés]. 

CSEPÉR: csepergő eső (Csík m. MNy. VI. 
319; Győrffy Iván). 

CSÉPÉRÉD-IK (Vas m. Kemenesalja, Nemes- 
Magasi Nyr. XIX.191 ; csepered-ik Rimaszombat 
Nyr. XV.383; Szatmár vid. Tsz.; Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIV.143; Szolnok-Doboka m. 
Apa-Nagyfalu Nyr. XV.382; Székelyföld, Három- 
szék m. Tsz.; csöpöröd-ik Somogy m. Szőke- 
Dencs Nyr. III.140; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
430) : megnő, fölserdül. Szépen felcseperedett (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. XIV. 143). 

1. CSÉPÉRÉG (Szentes Nyr. XVII.46; Palóc- 
ság Nyr. XXII.33; csepeleg Oöcsej Nyr. XIV. 
165; Budenz-Album 160; csepereg Debrecen Nyr. 
XXL 476; csipéreg Karancs vid. Nyr. XXI.478; 
csöpörög Soprony m. Fölső-Szakony Nyr. XVII. 
383; Csallóköz Nyr. 1.378): csepeg. 

2. CSÉPÉRÉG: apró (Háromszék m. Incze 
Béni). Haszontalan, küs növésű, csepereg lovak 
(Háromszék m. Vadr. 363). Te kis csepereg gyer- 
mek (Hajdú m. Csege Jakab Miklós). 

CSEPERGET: apródonként szerezget (pénzt 
V. egyebet) (Alföld Nyr. 11.424) [vö. csuporgat]. 

föl-cseperget : fölnevel. Már, édes fiam, föl- 
cseperg ettelek annyira a mennyire (Csongrád m. 
Arany-Gyulai NGy. 11.375). 

CSEPERKE: hó- és esővízből lett tavacska 
(Szeged Tsz.). 

[CSÉPÉRŐ]. 

csgpérő-esépp (Háromszék m. Vadr. ; csepperö- 
csepp Székelyföld Kriza; csöpörö-csöpp Udvarhely 
m. Vadr. 494a): alig eggy csepp, végcsepp. 
Csöpörő-csöppig : mind eggy cseppig, az utolsó 
cseppig (Udvarhely m. Vadr. 494a) [vö. cseppé- 
dös- csepp, cseppendő-csepp]. 

CSEPES: csíkos. Csepes szoknya (Székelyföld 
Nyr. Vni.515). 

CSEPÉSZ (Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV. 
42 ; Csík m. Csík-Madaras Nyr. XX.46 ; Három- 
szék m. Vadr. MNy. VI.243 ; Háromszék m. Kis- 
Borosnyó Nyr. XVI.47; Háromszék m. Uzon Er- 
délyi Lajos; csápsza Székelyföld Tsz. 65a; cse- 
pesz Székelyföld Tsz. Arany-Gyulai NGy. III.251 ; 
Andrássy Antal 1843; Győrffy Iván; Háromszék 
m. Győrffy Iván, Király Pál ; Háromszék m. Uzon 
Nyr. Vin.427; IX.40; Csík m. Győrffy Iván; 
Csík-Mindszent Nyr. XIX.237; csepsz Székelyföld 
Tsz. Nyr. V.514 ; Andrássy Antal 1843 ; Győrffy 



Iván; Háromszék m. Nyr. IV.561 ; X.39; Vadr. 
143; csepsze Székelyföld Kőváry László 1842; 
csessz Háromszék m. Nyr. IV.515): 1. főkötő (i. 
h.) ; 2. csepsz : a disznó nagyobbik gömböce (Há- 
romszék m. Nyr. IV.561) [vö. csapica]. 

[Szólások]. Csepszet vet vkinek: fejbe üti. Vi- 
gyázz, me most minyá ojan csepszet vetek neked, 
hogy elviheted (Háromszék m. Uzon Erdélyi La- 
jos). Feltette a csesszél v. feltette a moslékos csep- 
szet: megrészegedett, becsípett (Háromszék m. 
Nyr. IV.515; X.39). 

CSEPÉSZ: töpörtő (Baranya m. Csúza Nyr. 
XVin.93). 

[CSÉPET]. 

osepet-háj : disznóbélen levő kövérség (Rima- 
szombat Nyr. XVII.525) [vö. cseplesz-háj]. 

CSÉPKE (Szatmár m. Nyr. XVn.417; csipke 
Szatmár m. Krassó Nyr. XVI.335) : szövőszékhez 
tartozó fonál-elválasztó lapos pálcika v. desz- 
kácska [vö. csép]. 

CSEPLESZ {ceflesz Orosháza Nyr. VI. 134; csép- 
lesz Szatmár m. Szamoshát Nyr. X.139; Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos ; Csík m. Nyr. VI. 
525; cseplesz Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV. 
42; cseplesz Balaton mell, Nyr. XV.73; csepresz 
Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XII.429) : 
1. ceflesz, cseplesz, cséplesz, cseplesz: apró, fej- 
letlen, vézna, csenevész, hitvány, silány, gyér. 
Cseplesz erdő, ághog, fű, gabona, haj, szakáll, 
ember, gyermek, korlát, épület (Orosháza Nyr. VI. 
134; Szatmár m. Szamoshát Nyr. X.139; Seges- 
vár Nyr. IX.43; Kis-Küküllő m. Nyr. XV.38 ; 
Székelyföld Tsz. Nyr. XV.38; Kiss Mihály; Ud- 
varhely m. Száldobos Nyr. IV.42 ; Háromszék m. 
Dézsi Mihály ; Uzon Nyr. VIII.374 ; Erdélyi Lajos; 
Csík m. Nyr. VI.525). Cseplesz erdő: gyér, ritkás, 
apró bokrokból és bokorforma fiatal vadfákból 
álló erdő (Székelyföld Nyr. XV.38 ; Kriza). Cseplesz 
ember: vézna, csenevész, sovány, erőtlen, apró 
V. gyenge fölfogású, fejletlen eszű v. haszon- 
talan, szavahihetetlen, hazudozó, fecsegő, hit- 
vány, alávaló ember (Székelyföld Nyr. XV.38; 
Udvarhely m. Száldobos Nyr. 1V.42; Szolnok- 
Doboka m. Nyr. XI.93). Oh mennyetek el, te csep- 
leszek, fám ászt gondojjátok, hogy ingem elvisztek 
innét! (Háromszék m. Uzon Nyr. VIII.374); 2. 
cseplesz, cséplesz: apró csenevész bokor, apró- 
bokros erdő, itt-ott fölverődött sarjadzás, haraszt 
(Szatmár m. Szamoshát Nyr. ■X.139; Székely- 
föld Andrássy Antal 1843; Kiss Mihály; Győrffy 
Iván; Udvarhely m. Győrffy Iván; Háromszék m. 
Tsz.); 3. cseplesz, csepresz: vékony ág-bog, rőzse 
(Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XII.429) ; 
4. cseplesz, cseplesz: perje-fíéle tarack, mely a 
rossz, sovány földeken nagyon el szokott hatal- 
masodni (gramen inexpugnabile) (Balaton mell. 
Nyr. XV.73). 

cseplesz-háj : disznóbélen levő kövérség (Deb- 
recen Nyr. XVII.525) [vö. csepet-háj]. 

[CSÉPLET], CSÖPLET: csépeltet (Göcsej Nyr. 
XIV.165; Budenz-Album 160). 



291 



C8EPLYE— CSEPPENŐ 



CSISPPENT— CSÉPÜSÖD-IK 



292 



CSEPLYE: 1. bokor, cserje (Palócság Nyr. 
XXII.33); 2. tőről fakadt fiatal (1—5 éves) erdő 
(Heves in. Maconka Nyr. IV.24); súrú, terjedel- 
mes és fölkapó cserjékből, bokrokból álló v. föl- 
kapó-félben levő erdő (Nógrád m. Nyr. IV.24). 

cseplye-perje: elhanyagolt szőllökben fölsar- 
jadzó dudvanemú sásféle fü (Hegyalja Nyr. XVH. 
417). 

CSÉPLYÉS: szilánkos (fa) (Háromszék m. 
MNy. V1.319) [vö. csepelyeges], 

CSEPLYES : cserjés hely (Palócság Nyr. 
XXn.33). 

CSÉPLŐ : {csöplü Vas m. Őrség Nyr. 11.41 ; 
1V.521): csép (Baranya m. Csúza Nyr. XV1I1.93). 

CSEPŐS: görcsös (Ipoly völgye, Kővár vid. 
Nyr. XV1.381). 

CSEPŐTE (Somogy m. Nyr. 11.375; Fölsö- 
Somogy, Balaton mell. Nyr. V1I1.432; Balaton 
mell. MNy. V.154; Nyr. XV.73; Göcsej MNy. 
V.154; Kecskemét vid. Nyr. XV.73; hely nélkül 
Tsz. ; csepéte Győr m. Tsz. ; csepött Göcsej Tsz. ; 
csejMÖte Göcsej MNy. V. 160; csöpéte Marcalmoll., 
Vas m. Kemenesalja Tsz. ; Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839 ; csöpőte Csallóköz Csaplár Bene- 
dek): 1. cserjés, bokros, harasztos hely, növendék 
erdőcske; 2. csöptöte: csemete. Te kis csöpőte: 
gyermek (Csallóköz Csaplár Benedek). 

[CSEPŐTÉS], CSEPITÉS (Somogy m. Szőke- 
Dencs Nyr. 111.140; csöpetés Veszprém m. Nyr. 
XVn.419 ; csöpetés Marcal mell. Tsz. 78a) : cserjés, 
bokros, harasztos hely. 

[CSEPŐTÉSÍJD-IK]. 

el-csöpetésedik : elbokrosodik, eleserjésedik, 
elharasztosodik (Veszprém Nyr. XV11.419). 

[CSÉPPÉDŐS]. 

csgppödős-csepp (Háromszék m. Vadr. 426. 
494; csöppedös-csöpp Somogy m. Csurgó Nyr. 
XXI.143): alig eggy csepp, végcsepp. Cséppedös- 
cséppig, csöppedös-csöppig : mind eggy cseppig, az 
utolsó cseppig [vö. cseperö-csepp, cseppen dö-csepp], 

[CSEPPEN], CSIPPEN: csepeg (Tolna m. 
Fölső-Nyék Nyr. V1.274). 

bele-cseppen : belepottyan (Alföld Nyr. XIII. 

el-cseppen: elesik (vraitől). Attól te elcseppentél 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

lé-esöppen : lepottyan (Székelyföld Kiss Mihály). 

[CSÉPPENDŐ]. 

oseppendő-csepp : eggyetlen csepp. Cseppendö- 
csepp sincs (Vas m. Bögöte Nyr. XVI.92) [vö. 
cseperő-csepp, cséppé'dős-csepp] . 

[CSEPPENŐ], CSÖPPENŐ: Üde (Győr-Szt.- 
Márton, Szolnok Bódiss Jusztin). Piros ajka, 



mint a rózsa, csöppenő (Vas m. Marác Nyr. IV. 

288). 

CSEPPENT {csippent Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. in.328). 

meg-cséppent : megfej (tehenet, mikor kevés 
tejet ad) (Háromszék m. Vadr.). 

[CSEPPENTET], CSÉPENTET (Kapuik vid. 
Nyr. 11.182; ceppentet Kapuik vid. Nyr. 11.182; 
csöppentet Csallóköz Csaplár Benedek): csepp. 

CSÉPPINKÓ, CSÉPINKÓ : csepp, cseppecske, 
nagyon kevés v. kicsiny (Kapuik vid. Nyr. 11. 
182). 

[CSÉPPŰL]. 

el-ceppül: elkevesedik (Moldvai csáng. Nyr. 
1X.531). 

CSEPRENTE : 1. apró fajövés, sarjadzás, fáról 
hullott magból kelt hajtás (Szatmár Nyr. VII. 
190; Hajdú Nagy Sándor; Szatmár m. Szamos- 
hát Nyr. X.139) ; 2. apró-cseprő (Érmellék Nyr. 
V.425). 

[CSÉPTETYÜ]. 

eséptetyű-ág : a szekérrúd kétágú része az 
első tengely alatt (Palócság Nyr. XXII.33 ; Gömör 
m. Nyr. XVni.502). 

CSÉPÜ (csöppü Veszprém vid. Nyr. X1X.574 ; 
Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. VI1.475 ; csüpü 
Székelyföld Győrffy Iván; Udvarhely m. Vadr. 
17; csüpű Udvarhely m. Vadr.). 

csöppü-tutyi : vmi papucsféle (Fölső-Somogy, 
Köttse Nyr. VI1.480) [vö. tutyi]. 

CSÉPÜL {csepül Háromszék m. MNy. V1.320 ; 
csöppel Vas m. Kemenesalja Tsz. ; csöpül Udvar- 
hely m. Vadr. 59; csüpüll Székelyföld Győrffy 
Iván) : 1. csepül : összekócosít, gubancosít (Három- 
szék m. MNy. V1.320); 2. csüpüll: rongyol (Szé- 
kelyföld Győrfíy Iván) ; 3. csöppel, csöpül : ócsá- 
rol, megszól, szól-szapul (Vas m. Kemenesalja 
Tsz.; Udvarhely m. Vadr. 59). 

lé-csöpül : leszid, lehord (Szilágy m. Nyr. IX. 
564). 

[CSÉPŰLŐD-IKJ. 

éssze-osüpűlődik : összebomlik, összeguban- 
cosodik (haj, szőr) (Háromszék m. Kiss Mihály). 

[CSÉPŰS], CSÉPÉS : ragadós anyagtól össze- 
tapadt, összekócosodott (haj, szőr) (Háromszék m. 
MNy. VI.319; Győrffy Iván) [vö. csepelyeges]. 

[CSÉPÜSÖD-IK, CSÉPÉSÉD-IK]. 

meg-csepgsedik : összetapad, összekócosodik, 
összegubancolódik (haj, gyapjú) (Székelyföld 
Andrássy Antal 1843; Háromszék m. Győrífy 
Iván). 

össze-osöpüsödik : cv (Háromszék m. Kiss 
Mihály). 



293 



CSEPÜSÜL— CSERCSE 



CSERE— CSERENY 



294 



[CSÉPÜSŰL, CSÉPÉSÜL]. 

mgg-csgpgsül : (VI (Székelyföld Andrássy Antal 
1843). 

[CSÉPZ-IK]. 

össze-csöpzik : cv) (Háromszék m. MNy. VI.319). 
Összecsebzett a haj (Szatmár m. Szamoshát Nyr. 
X.139). 

CSEB {csere Háromszék m. MNy. VI.210. 214. 
244; sere Moldvai csáng. Nyr. IX.485). 

[Szólások]. Cselbe Jianni (Tolna m. Nyr. V.523), 
csérbe hagyott (Udvarhely m. Vadr. 38), csűrben 
hagyni (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839) : 
cserben hagyni (hagyott). 

cser-bajor : eggy BZőllöfaj (Balaton mell. Hor- 
váth Zsigmond 1839). 

csere-bigió : gubacs (Székelyföld Kiss Mihály, 
Győrffy Iván). 

csere-boly (Székelyföld Andrássy Antal 1843; 
csere-bulya Székelyföld Andrássy Antal 1843; 
Háromszék m. MNy. VI.319 ; Győrffy Iván ; csere- 
bura Székelyföld Tsz.; Háromszék m. MNy. VI. 
319; Győrffy Iván): cser-csemete, cser-bokor, 
levágott cser-ágak. 

cser-fa {08ere-fa Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. 1.202; Udvarhely m. Arany-Gyulai NGy. 
1.195. 229; Háromszék m. Nyr. IV.567; Vadr. 
138; Erdővidék Arany-Gyulai NGy. in.88). 

cser-kabAla {cser-kabala, csé'r-kabola) : ördög- 
motoUa, forgó-hinta (cöveken forgó rúd, gerenda 
V. deszka, a melynek két végén eggy-eggy gyer- 
mek ül V, lóg, s úgy forgatják körben) (Székely- 
föld Tsz. ; Győrffy Iván ; Háromszék m. MNy. VI. 
319; Kiss Mihály, Győrffy Iván; Csík m. MNy. 
VI.369). 

csere-kokó: gubacs (Bereg m. Dercén Nyr. 
XX.431). 

cser-varga: pálca-vető (karikáztató) játék 
(Nyitra m. Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 
1841). 

cser-vessző : két-éves szőllővesszö (Kecskemét 
Nyr. XIX.46). 

CSÉB {csiér Göcsej MNy. 11.409): sár, kátyú 
(Vas m. órség Nyr. IV.521; Xn.476; Vas m. 
Hegyhát Nyr. 1.467; Zala m. Hetes, Dobronak 
Nyr. 11.233) [vö. cséros]. 

CSÉBCSB (Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.42 ; 
Háromszék m. Vadr. ; cserese Székelyföld Kriza, 
Győrffy Iván; Háromszék m. NyK. III.IO; Csík 
m. MNy. VI. 369; csercselye Moldvai csáng. Nyr. 
III.3 ; csercselye Háromszék m. NyK. III.IO; 
Moldvai csáng. Nyr, IX.532 ; X.203 ; csörcse Szé- 
kelyföld Győrffy Iván): 1. fülbevaló, fülönfüggő 
(Székelyföld Győrffy Iván; Udvarhely m. Szál- 
dobos Nyr. IV.42; Háromszék m. NyK. III.IO; 
Moldvai csáng. Nyr. in.3; IX.532; X.203); 2. 



cserese, cserese: apró barmok (juhok, kecskék, 
sertések) álla v. torka alatt lelógó kinövés v. 
bőrfityegő (Székelyföld Kriza, Győrffy Iván ; 
Háromszék m. Vadr. ; Csík m. MNy. VI.369). 

1. CSEBE: cserjés, bokros hely (Abauj m. 
Szikszó Király Pál; hely nélkül Nyr. Vn.413). 

[2. CSEBE]. 

esere-csala : cserebere (Kecskemét Nyr. IX.93) 
[vö. csala, csele-csala]. 

CSEEEBI: közönséges alja-dohány (Palócság 
Tsz.). 

CSEBEBÓ (Csallóköz Csaplár Benedek; Má- 
tyusfölde Nyr. XVII.478; XIX.560; cserebók Zala 
m. Szepezd Nyr. XVII.144; Göcsej Vass József 
1841; Veszprém m. Nyr. 11.330; Pápa Nyr. 
XVI.527 ; csereboly Alsó-Csallóköz, Komárom m. 
Nyr. XVII.287): cserebogár. 

CSEBEBOGÁB (csebogár Zala m. Bókaháza 
Nyr. XIV.384; Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 
n.220). 

CSEEEBUBUNQ: cv (Háromszék m. MNy. 
VI.319; Vadr.; Győrffy Iván) [vö. burung]. 

CSEBEPICSÉL : tereferél, trécsel (Bodrogköz 
Tsz.) [vö. tereficsél], 

CSEBEKLYE (Fertő mell. MNy. IIL406; 
Mátyusfölde Nyr. III.27 ; Győr m. Tsz. ; Székely- 
föld Tsz. Nyr. V.376. 515; XVH.417; Kiss Mihály, 
Győrffy Iván; Csík ra. Nyr. XVn.418; Győrffy 
Iván; Csík-Gyergyó-Kászon Nyr. XVII.418; cse- 
leke Csík-Gyergyó Nyr. IX.425; csereglye Csík- 
Gyergyó Nyr. IX.425; csereke Székelyföld Tsz. 
Andrássy Antal 1843; Győrffy Iván; Nyr. V.376; 
cseréke Háromszék m.Kiss Mihály; cserekje Alsó- 
Csallóköz Kóssa Albert; Székelyföld Kiss Mihály, 
Győrffy Iván; cserékje Háromszék m. Kiss Mihály; 
Udvarhely m. Vadr.; csérékje Csík m. Nyr. VI.525; 
cserökje Udvarhely m. Vadr. 494a): 1. cseleke, 
csereglye, csérékje, csereklye: fenyűfa túlevele 
(Székelyföld Tsz.; Csík m. Nyr. VI.525; XVI.418; 
Csík-Gyergyó Nyr. IX.425 ; Csík-Gyergyó-Kászon 
Nyr. XVII.418). A sok lehullott csereklyétöl nem 
nőhet a fű (Csík m. Nyr. XVII.418); 2. cserekje, 
csereklye: száraz ág-bog, ághulladék, rőzse (Fertő 
mell. MNy. 111.406; Székelyföld Nyr. V.376. 515; 
XVII.417; Győrffy Iván); 3. cserekje, csereklye: 
nádtarló (Győr m. Tsz.; Alsó-Csallóköz Kóssa 
Albert) ; 4. csereke, cseréke, cserekje, cserékje, cse- 
reklye, cserökje : létrát pótló ágasfa (Székelyföld 
Tsz. Nyr. V.376; Andrássy Antal 1843; Kiss 
Mihály; Udvarhely m. Vadr. Győrffy Iván; Há- 
romszék m. Kiss Mihály). 

CSEBEKLYÉS : 1. fenyú-erdő (Csík-Gyergyó- 
Kászon Nyr. XVII.418) ; 2. száraz fenyűághulla- 
dékkal borított hely (Székelyföld Nyr. XVII.417). 

CSEBÉLÉS {cserelés Vas m. Nyr. XVIII. 144). 

CSEEÉNY {cseréj Torontál m. Gyála Kálmáiiy 
L. Szeged népe ni.251 ; cserén Fölső-Somogy, 



295 



CSERÉP— CSEREPCSIK 



CSEREPEL— CSERES 



296 



Balaton mell. Nyr. Vni.432 ; Kis-Kún-Halas Nyr. 
VIII.479 ; csörény Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 
382 ; Somogy m. Csurgó Nyr. XXI. 143 ; Félegy- 
háza Czimmermann J. ; sirin Zenta Nyr. XVIII.383 ; 
sörény Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.382 : 1. vessző- 
V. nádfonadékból v. lécből való alkotmány: a) cse- 
rény, csörény, sörény: a konyhaajtón kívül levő 
félajtó, rácsajtó, vesszőajtó (Göcsej Tsz. ; Bara- 
nya m. Tsz. ; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.382 ; 
Baranya ra. Nagyfalu és vid. Király Pál; Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.429; Kecskemét Nyr. XIX. 
46; Horváth József); b) cserény: sövénykapu, 
mely közönségesen nyírfa-gallyakból készül, s a 
melyet kis- és nagykapunak v. kocsiszín-kapu- 
nak használnak (Somogy és Vas m. Király Pál) ; 
c) cserén: vesszőből font kerítés (Fölső-Somogy, 
Balaton mell. Nyr. VIII.432); d) cserén: vessző- 
ből font véka (Fölső-Somogy, Balaton mell. 
Nyr. VIII.432); e) sirin: vesszőből font szekér- 
oldal (Zenta Nyr. XVIII.383); f) cserén, cserény, 
csörény: [veszszőből font] szekér-saroglya (Fölső- 
Somogy, Balaton mell. Nyr. VIII.432 ; Somogy m. 
Kálmáncsa Nyr. XI.238 ; Somogy m. Csurgó Nyr. 
XXI.143); g) cserény: (vesszőből font) teherhordó 
(pl. trágyahordó) saroglya (Balaton mell., Baranya 
m. Tsz.) ; h) cserény : szabad tűzhely fölötti füst- 
és szikrafogó (Szolnok-Doboka m. Malom Muzsi 
János; Székelyföld Andrássy Antal 1843); i) cse- 
rény: parasztház pitvarának vesszőből font pad- 
lása (Székelyföld Tsz.); j) cserény: gyümölcs- 
szárító (Vas m. Kemenesalja Tsz.); k) cserén, 
cserény, csörény: nád- v. vesszőfonadékból v. 
kukorica-szárból csinált pusztai hajlék csikósok, 
gulyások, juhászok számára (Félegyháza Czimmer- 
mann János; Kecskemét és vid. Tsz. Horváth 
József; Kis-Kún-Halas Nyr. Vin.84. 479; XIV. 
429). A három cserénye (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII. 
42); 2. cserény: szobai kemencék belső kő- v. 
téglafala, a melyre a kályhacserepeket ragaszt- 
ják (Udvarhely m. Vadr.); 3. cserény: a tűzhely- 
nek azon falrésze, a melyre edényt-mit raknak 
(Udvarhely m. NyK. X.328; Kiss Mihály). 

cseróny-ajtó; léc-ajtó (Göcsej Tsz.). 

cserén-korc: a cserény falára minteggy fél 
magasságban alkalmazott vízszintes összefoglaló 
léc V. vesszőnyalábka, a melyhez a fal nádja 
v.^ rőzséje hozzá van erősítve. A cserén-korcha 
vót tűzve a cifra fözökalány mög a borotvátok 
(Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.84; Korda Imre). 

CSEBÉP {csirip Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI. 
144): éjjeli edény (Hódmező-Vásárhely Nvr. 
Vin.92). ^ ^ 

CSEREPÁR {csiripár Székelyföld Kiss Mihály): 
gyalog katona (fekete harisnyás) (Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.) [vö. csarapa]. 

CSEREPCSIK (Győr Nyr. XI.430; Hont m. 
Nyr. V.426; Szentes Hermán 0. Halászat K.; 
cselepcsik Nyitra vid. Kelecsény József 1843- 
cserepcsép Szatmár m. Nyr. X.430; Szatmár m. 
Krassó Nyr. XVI.334; Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XIX.334; cserepcsép Szamosköz Nyr. XI. 



92; cserepcsík Kis-Kún-Halas Nyr. X1V.429; 
Heves m. Névtelen 1840; cserepcsip Balaton vid. 
Horváth Zsigmond 1839; csipcsalap Baranya m. 
Ormányság Nyr. VII.525 ; csiripcsik Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.325 ; XIV.523 ; csiripcsip Abauj 
m. Pusztafalu Szádeczky Lajos; kerekcsip Szé- 
kelyföld Tsz.): csíptető fa: a) cserepcsép, cse- 
repcsép, cserepcsik, csiripcsik, csiripcsip: kender- 
V. len-áztatásnál a kender v. len összeszorítására 
való csíptető póznák (Szatmár m. Nyr. X.430; 
Szatmár m. Krassó Nyr. XVI.334; Szatmár m. 
Patóháza Nyr. XIX.334; Szamosköz Nyr. XI.92; 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.325; XIV.523; 
Abauj m. Pusztafalu Szádeczky Lajos ; Hont m. 
Nyr. V.426); b) cserepcsík, cserepcsip, csipcsalap: 
lóherélésnél a herezacskó összeszorítására al- 
kalmazott csíptető fák (Balaton vid. Horváth 
Zsigmond 1839; Baranya m. Ormányság Nyr. 
VII.525; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429); c) cserep- 
csik : a fenékhorgok fölvételére való csíptető fa 
(Szentes Hermán 0. Halászat K.); d) cserepcsík: 
a fölöző seprű vesszeit összetartó csíptető fács- 
kák (Heves m. Névtelen 1840); e) cselepcsik : 
dohány- v. szénatartó lógó fák (Nyitra vid. Kele- 
csény József 1843); f) cserepcsik, kerekcsip: szíj 
ráncainak kihúzására való csíptető (klobholz; szíj- 
gyártó-eszköz) (Győr Nyr. XL430; Székelyföld 
Tsz. Frecskay János); g) kerekcsip: borjú orrára 
a végből kötött szeges bőr, hogy meg ne szop- 
hassa az anyját (Székelyföld Tsz.). 

CSEREPEL {cserepönyi) : fecseg (Félegyháza 
Nyr. IV.559) [vö. cserfel]. 

1. CSEREPES {cserpes Alsó-Csallóköz, Komá- 
rom m. Nyr. XVII.287): 1. fölcserepzett, meg- 
repedezett (ajak, föld) (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839; Kapnikbánya és vid. NyK. II. 
375) ; 2. cserepező, háztető-cserepező (Pápa vid. 
Tsz.); 3. cserép-kályha, kemence (Székelyföld 
Tsz. Győrflfy Iván; Udvarhely m. Vadr. 55; Kiss 
Mihály; Csík m. Kiss Mihály, Győrífy Iván); 
4. elkényeztetett, konfidens, helytelen, vásott, 
rakoncátlan (gyermek) (Székelyföld Győrífy Iván; 
Marosszék Felméri Lajos; Csík-Gyergyó Kiss 
Mihály). Cserepes malac: konyháról élő, kézhez 
szoktatott, gazdasszony nyomában futkosó ké- 
nyeztetett kis malac (Kolozsvár Fábián Gábor 
1839; Székelyföld Győrffy Iván; Háromszék m. 
Vadr.; Csík-Gyergyó Kiss Mihály). 

2. CSEREPES : szájaskodó, nyelvelő, feleselő 
(Kapnikbánya és vid. NyK. 11.375) [vö. cserfes]. 

CSEREPESSÉG : rakoncátlanság, vásottság 
(Csík m. Kuncz Elek) [vö. cserfesség], 

CSEREPZ-IK: megrepedezik, megkérgesedik 
(az ajak, ha kifújja a szél) (Csík m. MNv. VI. 
369). 

ki-oserepezik ; cv (Dunántúl Nyr. XVI.239). 

CSERES: sáros, gyékényes és kakás hely 
(Ecsedi láp éjszaki mell. Hermán 0. Halászat 
K.). [vö, cserét]. 



297 



CSERES— CSERKA 



CSERKÁLÓ— CSERMELYE 



298 



CSERÉS: fiatal tölgyerdő (Szatmár m. Mánd 
Nyr. XIX.335). 

[Szólások]. Cseréssé tettek: csúffá tettek (Szat- 
már vid. Nagy-Dobos Nyr. VIIL524). 

CSERESZNEK (Karancs vid. Nyr. XXL478; 
Gömör m. Tsz. 340b ; Gömör m. Serke Nyr. XIX.44 ; 
cselesznek Nyitra m. Pográny és vid. Drnovszky 
Ferenc 1841 ; cseresnyek Heves m. Sirok Nyr. 
Vin.567): 1. cselesznek: kemence eleje, szája kör- 
nyéke (Nyitra m. Pográny és vid. Drnovszky 
Ferenc 1841); 2. cseresznek, cseresznyék : kemence 
füstfogója, nyitott kürtője (Karancs vid. Nyr. 
XXL478; Gömör m. Serke Nyr. XIX.44; Heves 
m. Sirok Nyr. Vni.567). 

CSERÉT: nádas, kakás sűrűség a vizenyős 
réten (Bihar m., Szatmár m. Ecsed Király Pál ; 
Szatmár m. Börvely Hermán 0. Halászat K.). 
[vö, cseres], 

CSERPE: szájas, nyelves, kofa-szájú, szó- 
szátyár (Székesfehérvár Nyr. VIL138) [vö. cser- 
fes]. 

CSERPEL (Kún-Sz. Miklós Nyr. Xn.475 ; csör- 
föl Somogy m. Csurgó Nyr. XVn.478) : trécsel, 
szájaskodik, nyelvel [vö. cserepei]. 

CSERFES (Veszprém Nyr. n.l34; Fehér m. 
Nyr. X.186; cselfes Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. 
XVnL47 ; cselyfes Adony Király Pál ; cserfes Veszp- 
rém m. Csetény Nyr. V.426; Somogy m. Nyr. 
XIX.287; Fehér m. Nyr. V.129; cser/'ös Veszprém 
Király Pál ; csörfös Vas m. Kassai J. Szókönyv 
V.230; Vas m. Kemenesalja Tsz.; Somogy m. 
Csurgó Nyr. XVn.477; Sümeg, Kajászó-Sz. Péter 
Király Pál) : beszédes, csacska, fecsegő, lármás, 
nyelves [vö. 2. cserepes]. 

cserfés-száju : mocskos szájú (Veszprém Nyr. 
n.l34). 

CSERFES --= cserfe (Székesfehérvár Nyr. VH. 
138). 

CSERFESSÉG : csíny. Sok cserfességet tesznek 
a diákok (Csallóköz Nyr. L232) [vö. cserepesség]. 

CSERGE, CSERGE {csé'rga Segesvár Nyr. IX. 
43; csörge Székelyföld Tsz.; Háromszék m. Vadr.; 
serge Moldvai csáng. Nyr. IX.449) : pokróc, ló- 
pokróc, takaró-pokróc (Székelyföld Kassai J. Szó- 
könyv V.177; Tsz. Nyr. V.376; IX.426; Kiss 
Mihály, Győrffy Iván, Kőváry László 1842 ; Udvar- 
hely m. Arany-Gyulai NGy. 111.85. 86; Nyr. 
XV.239; XVn.432; Király Pál; Csík m. Tsz.; 
Csík-Gyergyó Győrffy Iván; Háromszék m. MNy. 
VI.358 ; Háromszék m. Orbai járás Nyr. \1I.283). 

[CSERI]. 

eseri-vereb : vörhenyeges fejű apró v eréb 
(Heves m. Névtelen 1840). 

CSERKA: göndör, kondor (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.). 

SZlN'NyKl: MAGYAll TÁJSZÚTÁ^. 



[CSERKÁLÓ]. 

cserkáló-háló = csáklya-háló (Mármaros m. 
Visk Hermán 0. Halászat K.) 

1. CSERKE: nem tökéletes, csonka, ferde, 
hibás (alak) (Zala m. Gelse Király Pál). 

2. CSERKE: a horog inán az a vékonyabb 
rész, a melyre a horog rá van kötve (Tihany 
Hermán 0. Halászat K.). 

cserkóre-való : csalétek (Tihany Hermán 0. 
Halászat K.). 

CSERKEL: alattomban, bujkálva leselkedik 
(Vas m. Kemenesalja Tsz. ; Göcsej MNy. n.410 ; 
Veszprém Nyr. VI.89; hely nélkül Tsz.). 

meg-eserkel : megles. Megcserkütö : megleste 
(Göcsej MNy. n.410). 

CSERKELŐD-IK: lopva közelít vmihez (Bala- 
ton mell. Tsz.). 

CSERKESZ : keskeny karimájú kalap (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.), 

1. CSERKÉSZ, CSERKESZ: 1. cserkész: ke- 
reső, kutató (Sárospatak Nyr. XVII.418) ; 2. cser- 
kész: erdő-őr (Veszprém m. Nyr. XVII.418); 
3. cserkész, cserkesz: halász-segéd a jég- alatti 
halászatnál (Balaton mell. Tsz. Hermán 0. Halá- 
szat K. ; Zala m. Kővágó-Örs, Veszprém m. Nyr. 
XVn.418). 

2. CSERKÉSZ {csürkészni Udvarhely m. Vadr.) : 
1. keresgél, kutat, (eleséget, vadat) keresve, 
kutatva, böngészve jár-kel (Soprony m. Röjtök 
Nyr. in.465; Veszprém m. Nyr. XVn.418; Bihar 
m. Fúrta vid. Nyr. IV.43; Sárospatak Nyr. 
XVII.418). A disznók szerte-széllyel cserkésztek 
(Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. n.434). Hajcs 
ki a malacot, hacs cserkéssze ki magát (Debrecen 
Nyr. VII. 137) ; 2. leányt néz, leány nézőbe megy. 
Estve emmenönk Bangyival cserkésznyi (Gömör 
m. Radnót vid. Nyr. XXII.383); 3. segédkezik 
(hálót húz) jégalatti halászatnál (Zala m. Kővágó- 
Örs Nyr. XVn.418). 

CSERKÉZ: vad után kutatva jár (Soprony 
m. Nyr. XVn.418). 

CSERMÁL : 1. csen, lop (Debrecen Nyr. VII. 137 ; 
Szatmár m. Porcsalma Nyr. V.91; Szilágy m. 
Nyr. X1V.576); 2. csereberél, ravaszul elcserél 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV.96; Kolozs 
m. Zsobok Melich János). 

CSERMÁSZ: lop (Debrecen Nyr. VII.137). 

CSERMELYE (Győr m. Tsz.; cserméíe Sop- 
rony m. Horpács Nyr. XIV.432 ; csermillye Bala- 
ton mell. Horváth Zsigmond 1839; csermölye 
Csallóköz Csaplár Benedek; csormó, csormoly, 
csormolya Nógrád m. Nyr. IV.72; csormojá-a 
Székelyföld Nyr. 11.383; Kiss Mihály; csörmöje 
Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430; csörmöl Göcsej Nyr. 
11.473 ; csörmöly Somogy m. Nyr. 11.375 ; Somogy 

20 



299 



CSEROG— CSESZ 



CSÉSZE- CSESZNYIT 



300 



m. Szőke-Dencs Nyr. 111.140; csörm%-í'ú Szerencs 
Kassai J. Szókönyv V.216; csörmölye Csallóköz 
Csaplár Benedek; Hont m. Nyr. VI.182; csurmoja 
Székelyföld Kiss Mihály; Udvarhely m. Nyr. 
VI.272): melampyrum arvense, kuhweizen. 

CSÉROG : nyafogva nyugtalankodik (gyermek) 
(Szeged Király Pál). 

csérog-csörög ~^= csörög-csérog (Szeged Nyr. 
IX.237). 

CSÉROS {csiéros Göcsej MNy. 11.409 ; csiérosz 
Göcsej MNy. V.160; csiros Göcsej Kassai J. 
Szókönyv V.199) : sáros, sárvizes, lucskos (Göcsej 
Tsz.; Őrség Nyr. 1.422. 462; Hetes, Dobronak 
Nyr. n.233). 

CSERŐ: súrú tüskebokor (Arad m. Pécska 
Kálmány L. Koszorúk 1.163; Kálmány Lajos). 

CSERŐKE : sűrű tüskebokrocska (Torontál m. 
Magyar-Sz.-Mihály Kálmány Lajos). 

CSERPÁK {cserhák Eger Nyr. III.43 ; cserpák 
Palócság Nyr. XXII.33; csorpák Mármaros m. 
Visk Hermán 0. Halászat K.): 1. cserpák, cser- 
hák: meregető edény, meregető csöbör (Arad 
m. Majláthfalva Nyr. Vni.238 ; Szatmár m. Por- 
csalma Nyr. V.91 ; Szatmár m. Nagybánya vid. 
Nyr. XIV.238; Kassa vid. Nyr. IX. 557; Zemp- 
lén m. Mád Nyr. VI.285; Zemplén m. Tolcsva 
Nyr. IX.480; Zemplén m. Sztirnyeg Nyr. X. 
825; Bereg m. Dercén Nyr. XX.431; Gömör 
és Torna m. Tsz.; Heves m. Névtelen 1840; 
Gyöngyös Nyr. 1.834 ; Eger Nyr. 111.43) ; 2. cser- 
pák: ivó bögrécske (Palócság Nyr. XXII .33); 
3. csorpák: aprószemú ághegyháló (Mármaros 
m. Visk Hermán 0. Halászat K.) 

CSERPÁL : meregető edény, meregető csöbör 
(Sátoralja-Újhely Nyr. XV1.287.) 

CSERPÁLÓ : bányászfiú, a ki a bányában 
helyenként összegyűlt vizet cserpákkal mere- 
geti (Szatmár m. Nagybánya vid. Nyr. X1V.238). 

CSERSZEG (Székelyföld Kiss Mihály, Győrffy 
Iván; Csík-Sz.-György Nyr. X.331 ; csesszeg Csík 
m. Nyr. Xin.329): serceg. 

CSESNYÁK: piszkos, lomha ember (Hajdú 
m. Nádudvar Nyr. VIII.234) [vö. csesznye]. 

CSESZ, CSESZ-nC : 1. könnyedén érint, alig érint 
(pl. a labda azt, a kit meg akartak vele dobni) 
(Debrecen Nyr. XXL477). Cseszte: alig érintette 
[labdázok szava] (Baranya m. Csúza Nyr. XVllI. 
93; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191; Debrecen Nyr. 
VII.137). Cseszis nem iris [labdázok mondása] 
(Debrecen Nyr. VII.137); 2. közösül (Göcsej Vass 
József 1841 ; Balaton mell. Tsz. ; Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XI.334; Székelyföld Kiss Mi- 
hály; Győrffy Iván; Csík-Sz.-György Nyr. X. 
237). 

el-csesz: elront. Elcseszted már ezt is (Gyön- 
gyös Nyr. IX, 332). 

még-csesz: elhal. Csezd meg [bosszankodás, 



nem-tetszés, visszautasítás durva kifejezése] (Vas 
m. Répce-Sz.-György Nyr. XVin.480; XIX.82). 

CSÉSZE: piszkafa (Baranya m. Tsz.) 

CSÉSZE {cséze Torontál m. Szőreg vid. Kál- 
mány L. Szeged népe 11.233) : 1. kis cserép- 
edény, a melyben mindenfélét tartanak (Szat- 
már m. Patóháza Nyr. XV1II.431); 2. mérleg, 
mérőfont [?] (Csík m. Tsz.) 

CSÉSZÉN: selypít (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839). 

CSESZER : 1. csavar, teker, ficamít (Heves m. 
Makáry György 1839); 2. közösül (Kecskemét, 
Szeged Csaplár Benedek, Debreceni János). Hogy 
cseszerHé meg a munkáját! [bosszankodás, nem- 
tetszés durva kifejezése uo.] 

CSÉSZKELŐD-IK (csüszkölöd-ik) : közösülget, 
paráználkodik (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSÉSZKÓ (cseszkó) : csizmadiák gúnyneve 
(Győr m. Tsz.; Győr Nyr. VL192; Baja Bayer 
József). 

CSESZKŐD-IK (cseszköd-ik) : 1. közösülget, pa- 
ráználkodik (Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. 
X1.334; Székelyföld Kiss Mihály); 2. pepecsel- 
get, babrálgat, bajlódik vmivel (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

CSÉSZLE {cseszte, cseszte): 1. szúnyogforma 
apró légy, borbogár, muslica (Székelyföld Tsz. ; 
Kassai J. Szókönyv V.197; Kőváry László 1842, 
Andrássy Antal 1843, Kiss Mihály; Udvarhely 
m. Kriza ; Háromszék m. Dézsi Mihály ; Három- 
szék m. Kis-Borosnyó Nyr. XVI.47 ; Csík m. Nyr. 
VI.525; Gyergyó Nyr. 1V.282); 2. kicsi hitvány, 
csenevész (Karancs vid. Nyr. XXI.478 ; Székely- 
föld Tsz.) 

CSESZNYE {tesznye Gömör m. Tsz.; Gömör 
m. Détér Nyr. XV.474 ; Gömör m. Serke és vid. 
Nyr. XVin.139; Eger és vid. Kassai J. Szó- 
könyv V.107; Borsod m. Sáta és vid. Nyr. XXI. 
314): 1. csesznye, tesznye: piszkos, ronda (Hajdú 
m. Nádudvar Nyr. VI1I.234; Heves m. Névtelen 
1840 ; Heves m. Tisza-Szőllős' Nyr. V.91 ; Gömör 
m. Détér Nyr. XV.474); 2. csesznye, tesznye: 
csúnya, rút (Eger Nyr. XXII.33 ; Gömör m. Tsz. ; 
Tokaj vid. Pap Károly); 3. csesznye: csenevész 
(Tisza-Roff Markovics Sándor); 4. csesznye: hit- 
vány, smucig. Csesznye eggy ember (Eger vid. 
Nyr. XVII.429) ; 5. csesznye, tesznye : lusta, lomha 
(Hajdú m. Nádudvar Nyr. V1I1.234 ; Eger és vid. 
Kassai J. Szókönyv V.107. 179; Gömör m. Serke 
és vid. Nyr. XV11I.139) [vö. tesznyéked-ik\. 

[Közmondások]. Tesznye, mind a zabari kend'ö: 
[lustálkodóra mondják] (Gömör m. Serke és vid. 
Nyr. XVin.139). 

CSESZNYÍT (csesznyit): 1. piszkol, csunyít, 
rondít, szarik (Heves m. Névtelen 1840; Eger 
vid. Nyr. XVII.429); 2. fingik (Eger vid. Nyr. 
XVn.429). 



301 



CSESZTET— CSETENYES 



CSETÉR— CSETL-IK 



302 



CSÉSZTET, CSISZTET: tó, folyó v. tócsa 
színére laposkás kavicsokat lehetőleg vízszin- 
tesen úgy dobál, hogy többször föl-fölugrálja- 
nak (Győr Nyr. VI.226). 

CSÉSZVAI: fölsült újságmondó, a ki ismert 
dolgot beszél el új gyanánt (Kís-Kúnság Nyr. 
III.564). 

1. CSET. Csettel főtt káposzta: lucskos ká- 
poszta (Székelyföld Nyr. IX.426). 

[2. CSET.]. 

eset-káka: vmí réti gaz (Heves m. Névtelen 
1840); vmí kákafaj (Zemplén m. Taksa-Szada 
Kassai J. Szókönyv V.179). 

CSÉTA : 1. alacsony, de igen erős fajtájú 
(szarvasmarha); 2. tagbaszakadt (ember) (Zala 
m. Nyr. XXI.566). 

1. CSETE: 1. földi bodza, bodza-bogyó (Veszp- 
rém m. Csetény Nyr. V.426; Balaton mell. 
Fábián Gábor 1839; Fölső-Somogy, Balaton mell. 
Nyr. VIII.432 ; Fehér m. Nyr. IX.284 ; Fehér m. 
Seregélyes Nyr. XIX.288; Közép-Baranya Nyr. 
IV.236); 2. földibodza-lekvár (Zala m, Vászoly 
Király Pál; Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. 
VJII.432). 

2. CSETE : csetézésre való lapos fácska (Al- 
föld Nyr. XIII.236) [vö. csetéz]. 

3. CSETE: lakoma, melyet az új hivatalra 
megválasztott a hivatalba lépés alkalmával ad 
(Székelyföld Kriza; Udvarhely m. Vadr.) 

[4. CSETE]. 

csete-bota {csöte-botá) : csetlő-botló, ügyetlen, 
esetlen (Balaton mell. Tsz. 67b; 79a). 

[5. CSETE]. 

csete-paté {cseté-paté Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. IX.141; Székelyföld Kiss Mihály ; csite-pate 
Gömör m. Tsz.). 

CSETEKL-IK: bícsaklik, nyaklik (a megtá- 
gult kés) (Vas m. Kemenesalja, Balaton mell. Tsz.). 

CSÉTÉNYE (Kolozs m. Zsobok Melich János; 
Brassó m. Hétfalu Kolumbán Samu ; Király Pál ; 
Nyr. XXI. 144 fitt csesenye hiba] ; csetene Csík m. 
T. Nagy Imre; csetina Háromszék m. Tsz.; csétina 
Csík m. MNy. VI.373; T. Nagy Imre): 1. cseténye: 
zöld fenyúgally (Kalotaszeg Nyr. XVI. 143; 
Kolozs m. Zsobok Melich János; Brassó m. Hétfalu 
MNy. V.346; Nyr. XVI. 478; XXI.144; Kolumbán 
Samu; Tatrang Nyr. 11.476; Zajzon Nyr. ni.326; 
Bácsfalu Nyr. III.524); 2. cseténye: bokor, cserje 
(Kolozs m. Zsobok Melich János); 3. csetina: 
ujjnyi vastagságú fenyű-vessző (Háromszék m. 
Tsz.) ; 4. csétina : husáng, dorong (Csík m. MNy. 
VI.373 ; T. Nagy Imre). 

csetenye-fa : 

X.23). 



fenyűfa (Bánífy-Hunyad Nyr. 



CSETENYÉS (Csík m. T. Nagy Imre; Csík- 
Sz.-György Nyr. X.330; csétinás Csík m. MNy. 



VI.373; T. Nagy Imre): fiatal (még csak cserjés, 
bokros) bükk-erdő (a melyben a bükk cserjék 
között másféle, pl. mogyoró-, nyár- v. nyír-bokrok 
is lehetnek). 

csetenyós-szekér : fenyúgallyakkal földíszített 
nász-szekér, a melyen a menyasszonyt viszik 
(Kalotaszeg Nyr. XVI. 142. 143). 

1. CSETÉR: lucsok. Csupa cseíér (pl. a szok- 
nyája) (Pozsony m. Taksony Nyr. XV.190) [vö. 
1. csetres], 

2. CSETÉR (cseter): csavar, teker (Vas m. 
Kassai J. Szókönyv V.180; Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.; Zala m. Sümeg vid. Nyr. XXII.286). 

CSETERE: lárma, zaj, csete-paté, veszeke- 
dés, verekedés (Háromszék m. Győrffy Iván) 
[vö. csatara]. 

CSÉTÉRT (Székelyföld Kiss Mihály ; Csík m. 
Nyr. VI.525; Háromszék m. Vadr. 495a; Kiss 
Mihály; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 
Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.478 ; Hétfalu, Bács- 
falu Nyr. III.524; cseter Szatmár vid. Tsz.; Szat- 
már m. Nyr. XI.284 ; Bereg m. Munkács és Bereg- 
Rákos vid. Pap Károly ; Székelyföld Tsz. ; Három- 
szék m. MNy. VI.320; Brassó m. Hétfalu Király 
Pál; cseter Hétfalu, Zajzon Nyr. ni.326; cseter 
Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr, 
495a; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; Brassó 
m. Hétfalu Nyr. XXI.144; cseterkt Székelyföld 
Nyr. IX.177; esetért Székelyföld Tsz. ; Háromszék 
m. MNy. VI.320; Brassó m. Hétfalu Nyr. V.330; 
csőtört Háromszék m. Kiss Mihály; csütőrt Há- 
romszék m. MNy. VI.320 ; Vadr. ; Győrffy Iván) : 
1. hosszú fahasáb (négy- v. többfelé hasított fa- 
tönknek eggy hasábja) (Bereg m, Munkács és 
Bereg-Rákos vid. Pap Károly ; Székelyföld Tsz. ; 
Kiss Mihály ; Csík m. Nyr. VI.525 ; Háromszék m. 
Vadr. Kiss Mihály ; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos; Brassó m. Hétfalu Nyr. V.330; XVI.478; 
XXI.144.; Király Pál; Brassó m. Zajzon Nyr. 
ni.326 ; Brassó m. Bácsfalu Nyr. III.524) ; 2. ke- 
rülete V. vastagsága (átmérője) vmely kerek 
tárgynak. Megmérni a fa csetertjét v. csütörtjét: 
vastagságát (Háromszék m. MNy. VI.320 ; Vadr. 
495a; Győrffy Iván). Nagy cseterktje van a fának: 
kerülete (Székelyföld Nyr. IX. 177). Egy arasz 
a kenyér csetertje: átmérője (Székelyföld Tsz.). 

cseter-deszka : szálán hasított (nem fűrészelt) 
deszka (Szatmár m. Nyr. XI. 284). 

csetért-fa {cseter- fa, cseter- fa, csőtőrt- fa) = ese- 
tért 1. (Székelyföld Tsz. Kiss Mihály; Három- 
szék m. Kiss Mihály; Háromszék m. Uzon Er- 
délyi Lajos). 

CSETÉZ: ujjai közé fogott két lapos fácská- 
val csettegtet (Alföld Nyr. Xni.236) [vö. 2. 
esete], 

CSETL-nC {esetei Székelyföld Andrássy Antal 
1843): L botlik (Székelyföld Tsz.; Andrássy Antal 
1843); 2. romlik. A csetlett kereket meg kell ven- 
dégfentöznőm (Háromszék m. NyK. IH.IS). 



303 



CSETLET— CSETRES 



CSETRES— CSEVETEL 



304 



el-csetlik : elromlik (a kerék) (Háromszék m. 
MNy. VI.823; Győrfify Iván). 

ki-csetlik: ki- v. félre bicsaklik (a kés, a 
kocsikerék) (Pápa vid. Tsz.). 

csetlik-botlik (Székesfehérvár Nyr. VII.429; 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek ; Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. IX.140; cseter-hotor Csallóköz 
Csaplár Benedek; csötlik-hotlik Fehér m. Nyr. 
V.130; Szeged és vid. Nyr. VI.87; IX.237; Csap- 
lár Benedek; Csallóköz Csaplár Benedek; Szé- 
kelyföld Kriza; csötöl-botol Balaton mell. Tsz.; 
csüüik-hotlik Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI. 
381): 1. botorkál, téb-láb, bukdácsol, esik-kél 
(Balaton mell. Tsz.; Fehér m. Nyr. V.130; Szé- 
kesfehérvár Nyr. VII.429; Szeged és vid. Nyr. 
VL87; IX.237; Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 
140; Csallóköz Csaplár Benedek; Székelyföld 
Kriza); 2. csötlik-hotlik: tesz-vesz, a ház körül 
holmi apró munkával foglalkozik, szüntelenül 
dolgozik, fáradozik (Szeged Nyr. IX.237; Csap- 
lár Benedek). Hiába csötlöttem-hotlottam egész 
életömbe, még sincs böcsületöm (Szeged Csaplár 
Benedek); 3. csötlik-b ötlik, csütlik-botlik : lábat- 
lankodik, útban van, alkalmatlankodik (Szeged 
Nyr. IX.237; Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI. 
381). 

CSETLET: dörömböl (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843). 

CSÉTNIK {esetnek Dunántúl Nyr. V.128; Bácska 
Tsz. 284a) : 1. csétnik, csetnik : pandúr (Eszék 
vid. Nyr. V.270; VII.232. 277; Dráva mell. Ko- 
pács Nyr. XVL283 ; Baranya m. Csúza Nyr. XVI. 
571; XVin.93); 2. esetnek: vármegye szolgája 
(Bácska Tsz. 284a); 3. esetnek: kisbíró (Dunán- 
túl Nyr. V.128). 

CSETEE : lucskos, csatakos, sárvizes (Mátyus- 
földe Nyr. XVII.478). 

1. CSETRÉS (csentrös Szeged vid. Nyr. 1.425; 
csetresz Győr m. Bőny Nyr. XV.383 ; Pest m. Nyr. 
XVIII.573; csetrös Kis-Kúu-Halas Nyr. XIV.429; 
Kecskemét Nyr. XIX.46): 1. csetres, csetres: lucs- 
kos, csatakos, sárvizes (Baranya m. Nagy-Har- 
sány Nyr. Vn.477; Csallóköz Csaplár Benedek; 
Fölsö-Csallóköz Nyr. VIII.189; Pozsony m. Tak- 
sony Nyr. XV.190; Pozsony m. Farkashida Nyr. 
XVIII.232; Komárom m. Kürth Nyr. XIX.187). 
Csetres edény: mosatlan edény (Mohács Kassai J. 
Szóköuyv V.180); 2. csetres, csetresz, csetrös, 
csentrös: mosatlan evő- v. főző-edény (Győr m 
Bőny Nyr. XV.383; Baranya m. Nagy-Harsány 
Nyr. vn.477; Félegyháza Nyr. V.35; Kecske- 
mét Nyr. XIX.46). Ha ettél, mosd el a csentröst 
(Szeged vid. Nyr. 1.425); csetrös: cserép-edények 
gyűjtőneve (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429); 3. cset- 
res: [tréf.] házaló, konyhában ácsorgó, katlan- 
támasztó személy (Balaton mell. Fábián Gábor 
1839); 4. csetresz: szeméthordó ponyva (Pest m 
Nyr. XVin.573). i' J \ 

2. CSETBÉS: csacsogó, csacska, lármás (So- 
mogy m. Csurgó Nyr. XVII.477; Tata Horváth 
Ignác). 



CSETRES: helyettes, a kit a halászbokor 
vmely tagja maga helyett állít (Tihany Hermán 
0. Halászat K.) 

CSETRÉSKÉD-EK : lucsokban, sárban csa- 
tangol (Csallóköz Csaplár Benedek). 

1. CSETRI: phoxinus laevis (Zala m. Tapolca 
Nyr. VIII.469; Hermán 0. Halászat K.) 

2. CSETRI : (rosszul sikerült) lapos sült tészta 
(Vas m. Őrség Nyr. Xn.476). 

[3. CSETRI]. 

csetri-bodri. Csetri-bodri kócos : fésületlen 
suhanc polgár-leányka (Baranya m. Nagy-Har- 
sány Nyr. VIL477). 

[CSETTEG], CSÖTTÖG: ketyeg (az óra) (Ba- 
ranya m. Csúza Nyr. XVIII.93). 

csettög-esattog : csitteg-csattog (Szeged Kál- 
mány L. Szeged népe 1.212). 

CSETTÉGET: ropogtat; [A róka] mégin ot 
csettegette, poreogatta a halat (Veszprém m. Cse- 
tény Nyr. XVin.44). 

[CSETTEN]. 
[még-csetten], 

[Szólások]. Megesetten a gyermek hangja: meg- 
vastagszik, mélyebb lessz (Erdély Nyr. XVII.418). 
Megcsettent a bátorsága : megszeppent (Gömör m. 
Nyr. XVII.418) [vö. meg-csattan]. 

CSÉTVA: rossz tehén (Vas m. Őrség Nvr. 
n.562). ^ 

CSEVA: elhanyagolt öltözetű nő (Háromszék 
m. Dézsi Mihály). 

CSÉVE : sóska (Rimaszombat és vid. Nyr. IV. 
560 [itt cséré hiba]; X.87; Xn.l91 ; XXII.383) 
[vö. csávig]. 

CSEVEJDE: 1. helytelenkedő gyülevész nép 
(Szeged Nyr. 11.377) ; 2. lábatlankodó gyermekek 
(Szeged Nyr. VII.235) [vö. csajvadék, csejvedék]. 

CSÉVÉL YÉG (Karancs vid. Nyr. XXI.478; 
csévelyeg Heves m. Névtelen 1840; csivejeg Bihar 
m. Poesaj Nyr. V.572 ; csivejeg Debrecen Hajdú 
Nagy Sándor; csíveleg Csallóköz Csaplár Bene- 
dek; csívelyé'g Nógrád m. Nyr. V.181; csivelyeg 
Debrecen Nyr. IX.266 ; Bihar m. Fúrta vid. Nyr. 
IV.43): 1. csévelyeg, csévelyeg, csivejeg, csivelyeg, 
csivelyeg: tévelyegve jár, bolyong, őgyeleg (Deb- 
recen Hajdú Nagy Sándor; Bihar m. Fúrta vid. 
Nyr. IV.43; Heves m. Névtelen 1840; Nógrád m. 
Nyr. V.181); 2. csivejeg: kél-fekszik, betegeske- 
dik (Bihar m. Poesaj Nyr. V.572); 3. esiveleg: 
tengődik (Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSEVET: lárma, zsivaj (Győr m. Nyr. III. 
427). 

CSEVETEL (Balaton mell. Tsz.; csevetünyi 
Csallóköz Csaplár Benedek) : cseveg, lármáz, zsi- 
vajog. 



305 



CSEVETÜLES— CSIBBED 



CSIBE— CSICCSED 



306 



CSEVETŰLÉS : csevegés, lárma, zsivaj (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

csevetülós-csivatulás : cv. A sok csevefülés- 
csivatulás csak munka-mulasztás a cselédek közt 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSEVICE {cevice Kecskemét Nyr. X.380 ; cevice 
Gömör m. Radnót Nyr. VIII. 428 ; csevicce Rima- 
szombat Nyr. IV. 560 ; csevize Borsod m. Cser- 
nely Nyr. XXII.33): 1. cevice, csevicce, csevice, 
csevize: savanyú- víz (Borsod m. Csernely Nyr. 
XXII.33; Gömör m. Tsz.; Rimaszombat és vid. 
Nyr. IV.560; XXII.383; Gömör m. Radnót Nyr. 
VIIL428); 2. csevice: savanyúvizes kút (Kassa 
vid. Nyr. XVn.238) ; 3. csevice : lőreféle savanyú 
bor (Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.238) ; cmce .• sűrű 
aljbor (Kecskemét Nyr. X.380); 4. csevice: pá- 
linkafőzésre való meggy-, szilva- v. egyéb gyü- 
mölcszagyvalék (Szeged Csaplár Benedek). 

CSÉZA {csésa Eszék vid. Nyr. V.270; Bódiss 
Jusztin) : hintó, kis födeletlen hintó, stájer kocsi 
(sandlaufer) (Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. 
VIII.432; Somogy m. Csurgó Nyr. XXI. 143; Pápa 
vid. Tsz.; Esztergom Nyr. VIII.512). 

[CSI]. 

csi-bogár: marhákat csipkedő légy (Székely- 
föld Tsz.). 

CSIA {csiha Gyergyó-Ditró Nyr. XII.281) : csin- 
talan, pajzán (Székelyföld NyK. X.328; Kriza; 
Háromszék m. Vadr. ; Kiss Mihály). 

CSIÁPOL (siápol Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
hely nélkül Tsz. 68b): 1. csipog (az anyjától 
eltévedt v. enni akaró csirke) (Szeged, Csalló- 
köz Csaplár Benedek ; Fölső-Csallóköz Nyr. VIII. 
189; Székelyföld Tsz. Kiss Mihály; Csík m. Tsz.; 
Háromszék m. Vadr. 375); 2. kiáltoz (Udvar- 
hely m. Nyr. V.180; Csík m. MNy. VI.370). 
Ojan erössen csiápol, mind a csürke (Háromszék 
m. Vadr. 375) ; 3. alig teng (ember, idétlen bete- 
ges állat, növésében elmaradt gabona v. egyéb 
növény) (Soprony m., Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

CSIATAG {csihatag Veszprém m. Nyr. V.330 ; 
Fehér és Baranya m. Király Pál; Baranya m. 
Kassai J. Szókönyv V.185 [itt csihatar hiba]; 
csivatag Balaton mell. Tsz. 335a) : 1. csiatag, csi- 
hatag: fattyúhajtás, gyökérhajtás (Somogy m. 
Nyr. 111.543; Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. 
VIII.432; Veszprém m. Nyr. V.330; Fehér és Ba- 
ranya m. Király Pál; Kassai J. Szókönyv V. 
185); 2. csiatag: fiatal erdő (Vas m. Király Pál); 
3. csiatag, csivatag: pózna, dorong, szorító rúd 
(a mellyel pl. hordót, követ a szekéren meg- 
erősítenek (Balaton mell. Tsz. 335a; Vas m. 
Király Pál). 

CSÍBA: a talieska vastengelye (Alföld Nyr. 
n.424). 

CSIBAB : sovány. Ölöget öszik, mégis csak 
ollan csihár, fonyár (Szeged Nyr. V.571). 

CSIBBED (Gyergyó-Sz.-Miklós Nyr. Vni.229; 
csibböd Udvarhely m. Vadr.): csiped, csipked. 



CSIBE {cibe Hegyalja Kassai J. Szókönyv V. 
182 ; Palócság Tsz. ; Gömör m. Tsz. ; Gömör m. 
Hanva Nyr. XX. 287; Gömör m. Balogi Nyr. 
XX.570; Gömör m. Runya Nyr. XXII.286; csebe 
Palócság Tsz. 85b). — Csibe: a learatott gabona 
összegyűjtése után elmaradt eggy-eggy kalász 
(Győr m. Szigetköz, Duna Szentpál Nyr. VIII.522 ; 
Győr m. Csécsény Nyr. XII.236). 

csibe-gomba: eggy gombafaj (levesbe való) 
(Hont m. Nyr.VI.181) [vö. csibiske-gomba, csirke- 
gomba], 

CSIBÉLE : csibe (Vas m. Őrség Nyr. XII. 476). 

CSIBELLÉREZ : szedeget, csipeget (Vas m. 
Kassai J. Szókönyv V.182 ; Vas m. Kemenesalja 
Tsz.) 

el-csipelléresz : ellegelészget (szálanként csi- 
pegetve a füvet). A marha itt [ezen a kiégett, 
kopár mezőn] el nem élhet, de a birka elcsipellé- 
resz (Hely nélkül Kresznerics F. Szótár 1.83). 

CSIBENKÉD-IK : 1. vmibe kapaszkodva lóg, 
kapaszkodva függeszkedik; 2. lábujjhegyre ágas- 
kodva nyúl vmi után (Érsekújvár Nyr. VIIL282) 
[vö. csübenkez-ik]. 

[CSIBÉS]. 

csibós-tyúk: fiastyúk (csillagzat) (Komárom 
m. Für Nyr. XX.479). 

CSIBÉZ: a gyűjtés után elmaradt gabona- 
fejeket összeszedi (Győr m. Csécsény Nyr. XII. 
236). 

CSIBISKE (Nógrád m. Nyr. IV.425; cibüske 
Ipoly vid. Nyr. III.427 ; csibüske Érsekújvár Nyr. 
Vin.46. 282): csibe, csibécske. 

csibiske-gomba : csuport-gomba (Hont m. Ipoly- 
ság Nyr. XIX. 188) [vö. csibe-gomba, csirke-gomba]. 

CSIBOLYÓ : pacsirta (Vas m. Fölső-Ör Király 
Pál). 

CSIBORÁL : szedeget, csipeget, böngész (Hegy- 
alja Kassai J. Szókönyv V.183). 

CSIBORÁZ-IK: szedeget, csipeget (az apró- 
jószág eleséget a fűből) (Gömör m. Tsz.) 

CSIBOROG: sipog, énekel, zajong (Orosháza 
Nyr. VI.134). 

1. CSICSA: ostoba, ügyetlen vén ember (Pápa 
vid. Tsz.). Te vén csicsa ! (Szeged Csaplár Benedek). 

2. CSICSA: malac (Hont m. Visk Nyr, V.334). 

CSICSAG: hallgass, hallga! (Rozsnyó Nyr. 
Vin.564; Abauj m. Jászó Nyr. IX.478), Csicsa- 
togjatok: hallgassatok (Rozsnyó Nyr, VIII,564), 

CSÍCSÁG: szúró bogáncs (Szlavónia Balassa 
József). 

CSICCSED : poshad, erjed (Szeged Kassai J. 
Szókönyv V.203; Tsz.) 



307 



CSICCSEN— CSICSffil 



CSICSIRKO—CSIFOROG 



308 



[CSICCSEN]. 

meg-csiccsen : megvizesedik és megsavanyo- 
dik (a másnapra eltett maradék-kása) (Somogy 
m. Csurgó Nyr. XVII.477). 

[CSICSÉG], CSICSÖG : csics hangot ad (vmely 
puha, nedves tárgy, mikor nyomkodják) (Sze- 
ged Csaplár Benedek) [vö. csicsog]. 

CSICSEREG (csücsörög Csallóköz Csaplár Be- 
nedek): csics hangot adva fakadoz (a víz süp- 
pedékes helyen a járó lába nyomában) (Balaton 
mell. Tsz.) 

CSICSEBÉL : csicsereg (Zemplén m. Nyr. X. 
280). 

CSICSERÉSZ : cv (Fehér m. Nyr. XL228 ; Sze- 
ged Csaplár Benedek). 

[CSICSERGŐ], CSÜCSÖRGŐ : pacsirta (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

CSICSERI ==^ csicseri-borsó (Vas m. Őrség Nyr. 
XII. 476) [vö. cicer]. 

csicseri-borsó (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191; 
csícsere-borsó Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323 ; 
csincseri-borsó Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191 ; csü- 
csör-borsó Székelyföld Tsz. NyK. X.328): 1. csi- 
cseri- V. csincseri-borsó: kerek, szepesi borsó 
(Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191); 2. csücsör-borsó : 
borsónemú vadnövény (Székelyföld NyK. X.328) 
[vö. csincseriz, csúcsor-borsó\. 

CSICSERKE (Vas m. Kemenesalja Tsz. ; csü- 
csörke Palócság Tsz. ; Komárom m. Nagy-Igmánd 
Nyr. VIII.94; csücsürke Komárom m. Naszvad 
Nyr. IV.235)) 1. csücsörke, csücsürke: pacsirta 
(Palócság Tsz.; Komárom m. Naszvad, Nagy- 
Igmánd Nyr. IV.235; VIII.94); 2. csicserke: csacska 
(Vas m. Kassai J. Szókönyv V.202 ; Vas m. Ke- 
menesalja Tsz.) 

CSICSERKÉL : csicsereg (Balaton mell. Tsz). 

CSICSERKÉZŐ : vmely gyermekjáték (a leá- | 
nyok körbe fogódzanak és dalolva forognak s ! 
aztán leguggolnak) (Torontál m. Száján Kálmány 
L. Szeged népe 11.203). 

CSICSÉRLI (Dunántúl Halász Ignác ; csicsédli 
Zala m. Arács Nyr. XXII. 192) : ezüst hatos (tíz- 
krajcáros). 

CSICSIGAT: altat (kis gyermeket altató dal- 
lal és ringatással) (Balaton mell. Tsz.). 

CSICSIKOL; csiripel (Udvarhely m. Kriza). 

CSICSIKOMÁZ: csicsikoma nevű gyermekjá- 
tékot játszik (Somogy m. Nyr. 1.149). 

[CSICSIMÉ]. 

csiosimé-madár : fringilla celebris (Baranya 
m. Csúza Nyr. XVIII.477). 

CSICSIBI: kis vöcsök (podiceps minor) (Ve- 
lence Hermán 0. Halászat K.). 



CSICSIRKÓ : jégcsap (Karancs vid. Nyr. XXL 

478). 



csicsigat (Békés-Doboz Nyr. 



CSICSISGAT 

XVIII.96). 

CSICSKURA (Kis-Kún-Halas Nyr. X1X.334; 
csicskara Alföld Nyr. II. 424): bogáncs, koldús- 
tetű (növény-tüsök, mely a ruhába, állat gyap- 
jába, szőrébe ragad). 

CSICSKURÁZ : a gyapjú közül kiszedi a csics- 
kurát (Kis-Kún-Halas Nyr. XIX.334). 

[CSICSÓ]. 

csicsó-rópa : disznó-répa, földi alma (Somogy 
m. Tsz.) 

1. CSICSOG (Baranya m. Ormányság Nyr. 
XI.477; csícsag Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 
93): bojtorján. 

2. CSICSOG: 1. csics hangot ad (az esőverte 
föld a lépés alatt) (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XX.431); 2. harsog (a gyolcs, mikor hasítják) 
(Orosháza Nyr. VI.134); 3. hamiskásan beszél 
(Baranya m. Ormányság Nyr. 11.278) [vö. csi- 
cseg]. 

CSICSÓKA {csics'-óka Palócság Nyr. XXII.38) : 
nagy levelű növény, a melynek burgonyaforma 
gumóját nyersen eszik; tót répa (émelygős édes, 
burgonyaforma répafaj ; helianthus tuberosus) 
(Soprony és Vas m. Nyr. X.331 ; Tolna m. Tsz. ; 
Pápa vid. Tsz.; Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
V.203 ; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323 ; Zemp- 
lén m. Deregnyő Nyr. Xin.92; Székelyföld Kő- 
váry László 1842). 

CSICSONKA (Erdély Csaplár Benedek; Ko- 
lozsvár Szinnyei József; csiszinka Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos; csiszonka Székelyföld? 
Nyr. IX.236) : csuszka (jég, a melyen csuszkái- 
nak). 

[Szólások]. Csiszinkát ver: csuszkát készít (Há- 
romszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

CSICSONKÁZ[-IK] (Zilah Nyr. XIV.287 ; Erdély 
Csaplár Benedek ; Kolozsvár Kriza, Szinnyei 
József; Marosszék, Aranyosszék Kiss Mihály; 
csicsankázni Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XV. 
335 ; csicsinkáz[-ik] Kolozsvár Kriza ; Kis-Küküllő 
m. Szőkefalva Nyr. XV.335; Segesvár Nyr. IX. 
43; Székelyföld Győrffy Iván; csiszinkáz-ik Há- 
romszék m. Uzon Erdélyi Lajos; csiszonkázm 
Erdély Tsz.; smn/cá^^ni Marosvásárhely Nyr. IX. 
428; sisonkázm Székelyföld ? Nyr. XV.335) : jégen 
csuszkái. 

CSIDU: kis csikó (Bodrogköz Kassai J. Szó- 
könyv V.183; Tsz.). 

CSIPLINCS : 1. hitványság ; 2. vézna (Nógrád 
m. Tolmács Nyr. XVI.46). 

CSIPOROG, CSUPOROG : csikorog, nyikorog. 
Fintorog a szoknyája, csiforog a csidmája (Erdő- 
vidék Nyr. 1X.41). Hallod-é Miska, hogy csufo- 



309 



CSIG-IK -CSIGER 



CSIGESZTEL— CSIHAR 



310 



rog a Ripacsos Tóth Gazsi kereke; bizonyosan 
elfogyott az avas háj. De csuforog a csezmád; 
tán nem fizetted ki az árát, ecsém! (Hely nélkül 
Nyr. XVII.419). 

[CSIG-IK]. 

meg-csigik : megsavanyodik (Somogy m. Csurgó 

Nyr. XVII.477). 

CSIGA (nyaka csugája, Kolozsvár vid. Kassai J, 
Szókönyv V.218) : kútgém (Baranya m. Ormány- 
ság Tsz.; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93). 

csiga-ágas : kút-ágas (Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.93). 

csiga-biga: 1. bonyodalom, szövevény. Ennek 
a dolognak sok csigabigája van (Székelyföld 
Tsz.); 2. hitvány, korcs, törpe, vézna. Csigabiga 
ember (Székelyföld Andrássy Antal 1843). 

csiga-boga ; csiga, csiga-biga (Nógrád m. Nyr. 
11.330). 

csiga-bogás : kivarrott diszítmény fehérneműn 
(Rimaszombat Nyr. XII. 190). 

csiga-buga: csiga, csiga-biga (Pest m. Nyr. 
1.44; Cegléd Nyr. 1.183). 

osiga-liga: cvi (Pannonhalma Nyr. XII.187; 
Csallóköz Nyr. 1.232; Csaplár Benedek). 

csiga-riga: cv (Veszprém Nyr. 11.134; Fehér 
m. Nyr. 11.330; Fehér m. Sárbogárd Nyr. 1.185). 

CSIGAR (Soprony m. Szil-Sárkány Nyr. VI. 
471; csihar Göcsej Nyr. VII.282; csihár Vas m. 
Kemenesalja Tsz. ; csihar Vas m. Kassai J. Szó- 
könyv V.185): husáng. 

csigar-fa: törpe fa (Győr m. Kassai J. Szó- 
könyv V.185). 

[CSIGÁS]. 

csigás-kút: gémes kút (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVni.93). 

CSÍGAT (Torontál m. Szőreg Kálmány L, 
Szeged népe 111.212; Simontornya Nyr. V.230; 
csigát Komárom m. Fúr Nyr. XX.479; csiggat, 
csiggat Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429; Kecske- 
mét, Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek) : csi- 
tít, csitítgat. 

[CSIGÁZ]. 

meg-csigáz : elbágyaszt (Nagy-Kálló Nyr. XII. 

CSIGÁZÁS: tavaszi gyermekjáték, a mely 
abból áll, hogy eggy háromujjnyi magasságú 
esztergályozott fa-kúpocskát ostorral csapkodva 
körben táncoltatnak (Hajdú-Hadház Nyr. IX.238). 

CSIGER (ciger, cigere Soprony és Vas m. 
Nyr. XVII.272 ; csege Soprony m. Fölső-Szakony 
Nyr. XVII.383; csenge Komárom Király Pál; 
csenger Palóeság Tsz, 69b ; csengér Hont m. Páld 



Nyr. XIV.575; csengér Esztergom, Kőhíd-Gyar- 
mat Király Pál ; csige Palócság Tsz. ; csiger 
Dunántúl Nyr. V.128; csiger Veszprém Király 
Pál ; Debrecen Nyr. XXI.477 ; csiger Cegléd Nyr. 
XXII.375; csiger Soprony ra. Csepreg Nyr. II. 
371; Cegléd Nyr. XXn.375; csigeré Zala m. 
Nyr. XVIL272; Balaton mell. Tsz.; Veszprém 
Nyr. VIII.513; Király Pál; csigeré Sümeg vid. 
Nyr. XXII.286 ; csigír Bihar m. Fugyi- Vásárhely 
Nyr. in.232; csigör Baranya m. Csúza Nyr. 
XVni.93 ; csinger Tolna m. Paks Nyr. XXn.383 ; 
Kassa vid. Nyr. XVn.238; Palócság Tsz. 69b; 
csingér Pest m. Tinnye Nyr. VII.90 ; Gödöllő és 
vid. Király Pál; Tata, Vác Markovics Sándor; 
Nógrád m. Fabó András 1841 ; Nógrád m. Rimóc 
Nyr. VI.273 ; Nógrád m. Tolmács Nyr. XVin.48 ; 
Nyitra Nyr. XVn.140; Nyitra m. Magyar-Soók 
Nyr. XIX.503; csügör Székelyföld Tsz. Győrffy 
Iván ; Csík m. Nyr. VI.525 ; Csík-Gyergyó Győrffy 
Iván ; Háromszék m. Tsz. NyK. III.3 ; csügör 
Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.42) : 1. ciger, 
cigere, csege, csenge, csenger, csenger, csengér, 
csige, csiger, csiger, csiger, csiger, csigeré, csigeré, 
csigir, csigör, csinger, csingér: lőre, vinkó, silány 
bor (vízzel fölöntött törkölyből sajtolt bor) (i. h.) ; 
2. csügör, csügör: vadalma v. vadkörte leve (i. h.) 
[vö. csegres]. 

CSÍGESZTEL (csig esztel) : csitít, csendesít 
(Csallóköz Csaplár Benedek; Fölső-Csallóköz Nyr. 
Vin.189). 

1. CSIGGASZT : cv (Székesfehérvár Nyr. VII. 
138). 

2. CSIGGASZT : csigáz, elcsigáz. [A nyulacska] 
agaramat fárasztya, paripámat csiggasztya (Kis- 
Kún-Majsa Nyr. 11.429). 

1. CSIGOLYA {csigola Somogy m. Nyr. XII. 
382; csuguja Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu 
Nyr. XV.326). Csigola: a sonka kikerekítése után 
ott maradó, némi hússal takart csont (Somogy 
m. Nyr. XII.382). 

[Szólások]. Akkor lássalak, mikor a nyakam 
csugujáját (Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. 
XV.326). 

2. CSIGOLYA (Szeged, Székelyföld Tsz. ; Há- 
romszék m. Hermán 0. Halászat K. ; Kiss Mihály ; 
cigle Komárom Nyr. VIII. 471; Csallóköz Nyr. 
1.232; Fölső-Csallóköz Nyr. Vni.189; Erdély Nyr. 
IX.527; Székelyföld Győrffy Iván; Erdővidék 
Király Pál): parti fűz, kosárkötö fűz. 

csigolya-fűz : apró, törpe fűz (Erdély Kassai J. 
n.242). 

CSIGRA : csapó-csiga (gyermekjáték) (Bácska 

Nyr. XVII.180). 

CSIHAD : csendesedik (a szél, az eső) (Nagy- 
Kúnság Nyr. XVI.191 ; Füzes-Gyarmat Nyr. XII. 
475; Hódmező-Vásárhely Nyr. 11.421). Nagyon 
megcsihatt a kocsmáros, a mint rákiabáltunk (Hajdú 
m. Nádudvar Nyr. IV.372) [vö. csihed]. 

CSIHÁR: ritkás, ritkaszemú. Csihár szőlőfürt 
(Fehér m. Kassai J. Szókönyv V.185). 



311 



CSIHE— CSIKAR 



CSIKARASZ— CSIKL-IK 



312 



CSIHE. Egy csihe szína: kis szekér széna 
(Debrecen Nyr. VII.137). 

[csmÉ]. 

csihé-puhé (csihe'-puhe' Gömör m. Nyr. XVIII. 
459; csíhi-puhi Szeged vid. Nyr. IV.168): ütés- 
verés (Mezőtúr Nyr. VIII. 189; Csongrád m. 
Arany-Gyulai NGy. 11.467; Szeged vid. Nyr. IV. 
168). Nem sokat lármáz a cselédre, hanem min- 
gyán csihé-puhé (Nagy-Kúnság Nyr. III.233) [vö. 
csuhé-puké]. 

CSIHED = csihad (Szeged Kassai J. Szókönyv 
V.185; Tsz.) 

CSIHEB: jött-ment, sehonnai, paraszt [szidó 
szó] (Rimaszombat és vid. Nyr. XXII.383). 

CSIHES; esínytevő, gonosz (Bihar m. Kassai 
J. Szókönyv V.185). 

CSIHÉS : 1. félénk, ijedős, nyavalyatörős (Hód- 
mező- Vásárhely Nyr. 11.188; Szatmár m. Pató- 
háza Nyr. XIX.334). ügy megijesztettem, hogy 
majd csihés lett (Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX. 
334); 2. a kin a többi kifog, belőle tréfát, csú- 
fot úz (Makó? Nyr. XVII.418). 

CSIHOL (cihol Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIII.578; csahol Baranya m. Tsz. 205a; Gyön- 
gyös vid. Nyr. 11.180; Székelyföld Kiss Mihály; 
csókol Duna mell.? Kassai J. Szókönyv V.207) 
[vö. cihel\. 

CSÍHOS : csinos (Gömör m. Hanva Nyr. XVIII. 
456; Gömör m. Otrokocs Nyr. XIX.184). 

CSIJAS: ravasz, furfangos, hamis, fortélyos 
(Székesfehérvár Nyr. XVIII.232). 

CSIJJESZT: csitít, csitítgat, csendesít, csilla- 
pít (Kecskemét, Szeged, Csallóköz Csaplár Bene- 
dek) [vö. csillaszt]. 

CSÍK: 1. metélt (tészta) (Dunántúl Tsz. ; Palóc- 
ság Nyr. XXI.507; XXII.33; Nógrád m. Litke 
Nyr. IV.334; Nógrád m. Vecsekle Nyr. V.571 ; 
Gömör m. Tsz.; Rimaszombat Nyr. XVII.525); 
2. disznó torkában levő mirigy (Székelyföld Tsz.) 
[vö. csikmák, mácsik]. 

csík-bogár: hydrophilus és dytiscus (Bereg 
m. Szernye Hermán 0. Halászat K.) 

osik-dáma: cobitis fossilis (Szatmár m. Bör- 
vely, Szamos és Maros mell. Hermán 0. Halá- 
szat K.) 

csík-tök: a cucurbita lagenaria körtealakú 
fajtája, melyet kasornyába foglalva csíkszállí- 
tásra használnak (Szatmár m. Börvely, Kis-Maj- 
tény Hermán 0. Halászat K.) 

CSEKA: esikócska (Vác Czech János 1840). 

CSIKAE: 1. facsar (Szeged Csaplár Benedek; 
Palócság Tsz.); 2. csíp. Oda csikarta az ujját 
(Kassa és vid. Nyr. XX.573) ; 3. karcol, karmol, 
horzsol (Kecskemét Tsz.; Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.191; Nagy-Kúnság, Túrkeve Nyr. ni.229; 



Tisza-Dob Nyr. XIX.47 ; Palócság Nyr. XXI.505 ; 
Rimaszombat Nyr. XVII.525; Borsod m. Diós- 
Győr Nyr. IV.43; Eger vid. Nyr. XVII.476). 

CSIKÁBÁSZ : csikargat (Gömör m. Nyr. XVIH 
501). 

CSIKARI (Csallóköz Csaplár Benedek ; sikari 
Szeged Csaplár Benedek) : pénz-csikaró, zsugori. 

CSIKABÍTTYÚ (Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI. 
47; sikarityú Pozsony m. Tárnok Nyr. IX.281): 
ördög-motolla ; ördög-malom, forgó-hinta (ringel- 
spiel-féle). 

CSIKASZ: sovány, horpadt hasú (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv V.185. 186. 188 ; Tisza-Dob 
Nyr. XX. 192; Rimaszombat és vid. Nyr. XXII. 
383; Torna m. Ruehietl Miklós 1839). 

1. CSIKASZ: csíkfogó; csíkhalász (Göcsej Nyr. 
XIV.167; Budenz-Album 162; Sárrét, Ecsed, 
Bereg m. Szernye Hermán 0. Halászat K.) 

csikász-varsa : csíkfogó varsa (Erdővidék, Olt 
mell. Hermán 0. Halászat K.) 

2. CSIKÁSZ[-IK] : csíkot fog (Göcsej Nyr. XIV. 
165; Budenz-Album 160; Szatmár m. Nagy- 
Dobos Nyr. IX. 138). 

CSIKAVÉNY: 1. csiklandós (Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.); 2. kacérságra hajlandó (Balaton 
mell. Tsz.) 

CSIKERÉSZ {csükerészek Székelyföld Tsz.): 
böngészve, csipegetve, szálalva legel (gyér nö- 
vényzetű ugaron v. száraz parlagon) (Göcsej 
Vass József 1841). 

CSIKÉSZ, CSÜGÉSZ : tarlóz, böngész (Udvar- 
hely m. Nyr. in.261; Kiss Mihály). 

CSIKKAN (sikkan Háromszék m. MNy. VI. 
348 ; Vadr. ; kisikkan Erdély Kassai J. Szókönyv 
11.208): 1. sikkan: csusszan (Háromszék m. MNy. 
VI.348; Vadr.); 2. csikkan: ficamodik, hibban 
(Székelyföld Győrffy Iván ; Marosvásárhely Nyr, 
IX.428; Csík m. MNy. VI.370; Háromszék m. 
Győrífy Iván). 

ki-csikkan {ki-sikkan Erdély Kassai J. Szó- 
könyv 11.208): kificamodik (Torda Nyr. XVIH. 
371 ; Székelyföld Nyr. XVn.418; Andrássy Antal 
1843; Háromszék m. MNy. VI.319; Nyr. V.37; 
Borszék Hegedűs István). 

1. CSIKKANT: ficamít (Székelyföld Győrffy 
Iván). 

ki-csikkant: kificamít (Székelyföld Győrífy 
Iván). 

2. CSIKKANT: csippent, hirtelen el- v. le- 
csíp (ollóval), oda csíp (ajtó v. láda nyílása közé) 
(Abaúj m. Király Pál; Heves és Szolnok m. 
Makáry György 1839). 

el-csikkant: elcsen (Abauj m. Király Pál). 

CSIKL-IK: csiklandik (Székelyföld Győrffy 
Iván). Kjed ugyan csiklik, húgom. Jaj, ne nyójjon 



313 



CSIKLANDÉKOS— CSIKÓ. 



CSIKOL— CSILIKANYOZ. 



314 



a hónyom alá, mett ugy csiklom, hogy! Mikor a 
hegedűszót meghajja, csiklik a vére belé (Három- 
szék m. Vadr. 359. 362). 

CSIKLANDÉKOS : csiklandós (Veszprém m. 

Nyr. VL418). 

CSIKLANDÓ: csikló, picsa pecke (clitoris) 
(Balaton mell. Tsz.) 

CSIKLANT : csikland, csiklandoz (Székelyföld 
Győrffy Iván; Háromszék m. MNy. VI.219). 

CSIKLAT : oo (Háromszék m. Orbai járás Nyr. 
Vn.283). 

1. CSIKLI: deszkából összerótt kicsiny halász- 
ladik (Dráva mell. Nyr. V.423; Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.283; XVn.44. 237; Baranya 
m. Csúza Nyr. XVin.93; Eszék vid. Nyr. V.270; 
Vm.lSO. 373). 

2. CSIKLI : csizmasarok (Ipoly völgye, Kővár 
vid. Nyr. XVI.381). 

CSIKLIND : csikland, csiklandoz (Ipoly völgye, 
Kővár vid. Nyr. XVI.381). 

CSIKLINT: cv (Nógrád m. Nyr. V.181; Szé- 
kelyföld Győrffy Iván ; Csík-Sz.-György Nyr. X. 
331). 

CSIKLÓS: csiklandós (Háromszék m. Vadr. 
359). 

CSIKMÁK {csikmakk Gyöngyös, Nyitra Erdé- 
lyi J. Népd. és mond. 1.112): metélt (tészta) 
(Göcsej MNy. V.88; Kecskemét Nyr. X.380; Sze- 
ged vid. Nyr. in.278; Csallóköz Nyr. 1.232 ; Csaplár 
Benedek; Fölső-Csallóköz Nyr. VIII.189; Csalló- 
köz, Bacsfa Nyr. XVI.47 ; Mátyusfölde Nyr. XVH. 
478; Érsekújvár Nyr. VIII.282; Komárom m. 
Nász vad Nyr. IV. 235). 

CSIKNYUL : koccint húsvéti piros tojással 
(játék ; ketten a piros tojásuk hegyét összeütik, 
s a kié betörik, az a vesztes, és a maga piros 
tojását tartozik oda adni a másiknak) (Csik m. 
Gyergyó Kiss Mihály) [vö. csoknyál], 

CSIKÓ {csitkó Erdély Kassai J. Szókönyv V. 
189; Beszterce-Naszód m. Zselyk Nyr. XXII. 
376; Maros-Torda m. Maros-Bükkös Nyr. X.48; 
Aranyosszék Nyr. IV.237 ; Székelyföld Nyr. 1.151 ; 
Vin.217; Kiss Mihály; Udvarhely m. Nyr. III. 
553; Arany-Gyulai NGy. 1.228; Udvarhely m. 
Fehér-Nyikó mell. Vadr. 119; Medösér Arany- 
Gyulai NGy. ni.l49; Háromszék m. MNy. VI. 
221. 358; NyK. III.16; Nyr. IV.561 ; Háromszék 
m. Orbai járás Nyr. VII.283; Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos; Erdővidék Tsz.; Nyr. IX. 
37; Csík m. Nyr. XXn.334; Csík-Madaras Nyr. 
XIX.527; szitku Moldvai csáng. Nyr. IX.483. 
492). Csikó: 1. szőllőkötéskor kihagyott eggy szál 
szőllővessző (Gyöngyös Nyr. 1.334) ; 2. szekunda 
(deáknyelven) (Nagy-Kálló Nyr. Xn.429). 

esltkó-bitykó ; csikó-karabély (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

8Z1MNYE1 : MAGYAB TÍJBZÓTÍ.it. 



csikuó-fa : szövőszék része. (,A csikuó-fa arra 
valuó, hogy ha elüőre szövi a vásznot, evvel 
ereszt rajta vissza') (Rábaköz Nyr. XV.521). 

csikó-foga : törött árpa levesben (Tata vid. Nyr. 
V.329). 

csikó-szájú: nagy boros edény (Somogy és 
Baranya m. Tsz.) 

CSIKOL: csiklandoz (Szatmár m. Nyr. XI. 
284 ; Bereg m. Munkács és Bereg-Rákos . vid. 
Pap Károly). 

CSIKOR: fagy. Megszaporodott az éjjel a csi- 
kor (Csallóköz Nyr. 1.232). 

CSIKÓRA: csira (Tolna m. Nyr. VI.230) [vö. 
cikora], 

CSIKORÁSZ: tengődik (Győr m. Szigetköz, 
Duna-Szentpál Nyr. VIII.522) [vö. csikorog]. 

CSIKORGÁS {csitorgás Csík m. Gyergyó Nyr. 
IV.335). 

CSIKORGAT {csttorgat Kászon, Jakabfalva 
Nyr. Vni.336). 

CSIKORGÓS : nyikorgó. Csikorgós csizma 
(Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93). 

CSIKORÍT : keményen megfenyít (Repce mell. 

Nemes- Viss Nyr. XVII.336). 

CSIKOROG {csitarag Szolnok-Doboka m. Do- 
mokos Nyr. XI.188; csitorog Székelyföld Győrífy 
Iván; csitorg\áR Gyergyó-Sz.-Miklós Nyr. VIII. 
231): 1. szól (a szárcsa) (Fehér m. Velencei tó 
mell. Nyr. XVII.430); 2. fagy (Nagy-Kúnság 
Nyr. XVI.191); 3. tengődik, nyomorog (Vas m. 
Kemenesalja Nyr. III.88; Somogy m. Visnye 
Nyr. XVII.286). Alig csikorgott a szegény halász 
(Tolna m. Paks Nyr. XIX.573) [vö. csikorász]. 

CSIKÓZ[-IK] {csikuzYaa m. Őrség Nyr. XII.476; 
cszYZrdá^'-iA; Székelyföld Győrffy Iván; csitkóz-ik Há- 
romszék m. Uzon Erdélyi Lajos): 1. ellik (ló v. 
szamárkanca) (Somogy m. Sima Nyr. XIX.380; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVin.286; Székelyföld 
Győrffy Iván) ; 2. szül [tréf . v. megvetőleg mondva]. 
A nyavalya törtö vóna fe édes anyádat, mikor e 
világra kücsikuzott (Vas m. Őrség Nyr. XIL476). 

CSILA : kancsal (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429) 

[vö. csillás], 

• CSILÁJ : csitt (Gömör m. Runya^Nyr. XXII.286). 
Csiláj, párászt! Gömör m. Hanva Albert János). 

[Szólások]. Csiláj, párászt, mer zörög á haraszt 
(Gömör m. Runya Nyr. XXn.286). 

CSILIGE : csiga (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429). 

csilige-buga : csiga-biga (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.286). 

CSILIGÉZ : gyermekmódra játszogat. Mind e- 
csiligézi az időt (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.429). 

CSILIKANYOZ: földbe dugott karón körül- 
lendíti magát (Vas m. Hegyhát Nyr. 1.467). 

21 



315 



CSILING— CSILLAMPOZ-IK. 



CSILLANKOZ-IK ~ C8ILLENT. 



316 



CSELING : sterna hirundo (Baranya m. Csiiza 
Nyr. XVin.93). 

CSILINGÁL : vmibe kapaszkodva, vmire füg- 
geszkedve himbálódzik (Somogy m. Csurgó Nyr. 
XVIL477). 

CSILINGEL (csüingönyi) : eseng. Csörgőt hal- 
lok csilingömji; nem tom, ki gyilhet szánkó" (So- 
mogy m. Újmajor Nyr. VIIL139). 

CSrLINK, CSÖLÖNK ; csengetyü (Balaton 
mell. Fábián Gábor 1839). 

CSELINKOL: csenget (kis haranggal, csen- 
getyúvel) (Háromszék m. Kiss Mihály). 

CSILKÓ, CSILGÓ : kis fiú bögyörője (Mátyus- 
földe, Tallós Nyr. XVI.333). 

CSILLA {álla Fertő mell. MNy. 111.405): 
1. csilla : zöld gyékény v. sás, a mellyel a szőllöt 
kötözik (Szeged Tsz.; Csallóköz Nyr. 1.232; 
Pozsony m. Kassai J. Szókönyv V.191); 2. csilla: 
gyékénybél, a melyet nyár elején a gyékényből 
és a kötösásból kifejtenek és megesznek (Csong- 
rád m. Ploetz 1839); 3. cilla: nádhegy, a melyet 
zölden learatnak s a marháknak eledelül adnak 
(Fertő mell. MNy. III.405). 

CSILLAG {csellag Baranya m. Ormányság 
Nyr. III.286 ; Kalocsa vid. Hilye puszta Nyr. IX. 
384; Palócság Nyr, XXI.216; Gyöngyös vid. Nyr. 
11.180; Nyitra m. Vág-Hosszúfalu Nyr. XX.29). 

csillag-billag : 

234). 

csillag-eresztós : röppentyüzés (Székelyföld 
Csaplár Benedek; Háromszék m. MNy. VI.319; 
Győrflfy Iván). 

csillag-perc : szikra (Háromszék m. MNy. VI. 
319). 

CSILLAGZ-IK: csillagos. Sürün csillagzik az 
ég (Udvarhely m. Vadr. 63). 

CSILLÁMPOD-rK : virradni kezd (Székelyföld 
Győrífy Iván). 

CSrLLÁMPOL {csildmpol Székelyföld Nyr. II. 
426; Háromszék m. MNy. VI.319): gyengén vilá- 
gol, pislog (az alvó félben levő v. rosszul égő 
mécs, gyertya, tűz) (Székelyföld Kiss Mihály, 
Győrffy Iván ; Háromszék m. Vadr.). Ablak elötb 
gyenge világ csillámpol (Háromszék m.. Erdővidék 
Vadr. 170). 

CSILLÁMPOZ-IK (Háromszék m. Vadr. 494a ; 
csilámpoz-ik Háromszék m. MNy. VI.319 ; Győrffy 
Iván ; szillámpóz-ik Moldvai csáng. Nyr. IX.530) : 

1. csillámpoz-ik : cvj (Háromszék m. Vadr. 494a); 

2. csillámpoz-ik, csilámpoz-ik: káprázik (a szem) 
(Háromszék m. Vadr. 494a; MNy. VI.319; Győrffy 
Iván). 



eltűnik (Kecskemét Csaplár 



(Somogy m. Sellye Nyr. III. 



[Szólások], 
tetszik, úgy 
530). 



ügy szillámpózik szememnek: úgy 
rémlik (Moldvai csáng. Nyr. IX. 



I el-csilámpózik : 
I Benedek). 

I CSILLÁNKOZ-IK : kapaszkodik (Somogy m. 
Nyr. n.375). 

CSILLANT: csitít, csöndesít (Mohács Király 
Pál). 

CSILLAP. Csillapjáha: nesztelenül, lopódzva 
(menni) (Székelyföld Győrffy Iván). 

CSILLAPÍT (csiplagii Rozsnyó vid. Nyr. XVII. 
476; csipíaA;ií Palócság Nyr. VIII.451): tartóztat. 
Csillapiccsátok a doktor urat, hogy é ne mennyen, 
a mire én visszagyiivök (Fehér m. Lovas-Berény 
Nyr. XVI.334), 

[CSILLAPOD-IK]. 

meg-csillapodik : lecsillapodik (Tolna m. Paks 
Nyr. XX1I.430). 

CSILLÁS : kancsal (Veszprém m. Szentgál Nyr. 
III.89) [vö. csila]. 

CSILLASZT : csitít, csillapít, csendesít (Alföld 
Nyr. Xin.236; Brassó m. Hétfalu MNy. VI.320; 
Nyr. 11.327; Győrffy Iván). Gsillaszd ászt a gye- 
reket, ne ordíccson. Ugyan csillaszd le má ászt a 
kutyát, ne voníccson (Alföld Király Pál) [vö. csij- 
jeszt]. 

CSILLÁT : ugrat, szöktet, ficánkoltat (Székely- 
föld Tsz.) 

1. CSILLE: kis fiú bögyörője (Mátyusfölde, 
Tallós Nyr. XVI.333) [vö. csillicskó]. 

2. CSILLE (csijje Győr m. Király Pál): kis 
szállítmány (fa, szalma, széna). Egy csille széna 
(Fertő mell. MNy. in.405; Győr m. Tsz.). 

3. CSILLE : bányában szénhordásra való láda- 
kocsi (Erdővidék, Köpec Király Pál). 

CSILLEGET : lopogat, cseneget (Göcsej MNy. 
n.409). 

CSILLEGETŐ (csillegetü Göcsej Nyr. XIII. 
258 ; csillegetüö Göcsej MNy. 11.409) : lopogató, 
csenegető (Göcsej MNy. 1.219 ; n.409 ; Nyr. XIH. 

258). 

CSILLEGŐ {csellegő Puszta-Kaszaperegh Nyr. 
VII.45) : garat alatti deszkaedényke, mely a ga- 
bonát a malomkövek közé hullatja (Tisza mell. 
Nyr. in.238; Heves m. Névtelen 1840). 

1. CSILLENG (Eger Nyr. IV.24 ; Mátra vid. Nyr. 
XXn.240; Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.191; 
csiling Bodrogköz Tsz.): szőllőfürt, eggynéhány 
szemből álló szőUőfürtöcske. 

[2. CSILLENG]. 

csilleng-csüllöng: líg-lóg, csüng-leng. Csak itt- 
ott csilleng-csüllöng egy fürtöcske a karikán (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. IX.140) [vö. csüllöng]. 

CSLLLENT : csen, lop (Balaton mell.. Vas m. 
Kemenesalja Tsz. ; Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIV.96) [vö. csillont]. 



317 



CSILLICSKÓ— CSMASZ. 



CSIMAZ— CSIMPAJGODZ-IK. 



318 



el-cslllent: 1. elcsen, ellop, ügyesen elcsillentette 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV.96); 2. eggy 
vágással lenyír (Háromszék in. Vadr.) 

CSILLICSKÓ : kis fiú bögyörője (Mátyusfölde, 
Tallós Nyr. XVI.333) [vö. 1. csille]. 

CSILLIGE: hojsza, halászmadár (Baranyám. 
Ormányság Nyr. 11. 137). 

[CSILLOG]. 

csillog-billog : csillog- villog (Szeged vid. Nyr. 
VL88). 

[CSILLONT]. 

el-csillont : elcsen, ellop (Göcsej Tsz. 71b). 

CSILONGÁS: érett-piros. Csilongás mogyoru 
V. magyarú (Zala m. Szentgyörgyvölgye Nyr. II. 
279; Vas m. Őrség Nyr. 11.472; XII. 476). 

csllongás-szemü : fényes, ragyogó szemű (Vas 
m. Őrség Nyr. 11.472).: 

CSIMA (Palócság Nyr. XXI.46. 507 ; Eger ós 
vid. Kassai J. Szókönyv V.191; Nyr. XVII. 429; 
Gyöngyös vid. Nyr. 11.180; Nógrád m. Nyr. IIL 
544; Rimaszombat Nyr. XVII.525; cima Dunán- 
túl Nyr. V.128; Baranya m. Ormányság Nyr. 
1.424; cumma Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93; 
csuma Kecskemét Tsz.; Szeged Kassai J. Szó- 
könyv V.221; Tsz.; Arad m. Majláthfalva Nyr. 
Vm.238; Torontál m. Nyr. XVII.479; Eger vid. 
Nyr. XVII.429) : l.csuma: gyümölcs-szár, pl. cseres- 
nye v. meggy szára (Kecskemét Tsz. ; Szeged Kas- 
sai J. Szókönyv V.221; Tsz.); 2. csinia, csuma: 
torzsa, káposzta-torzsa (Palócság Nyr. XXI. 46. 
507 ; Eger és vid. Kassai J. Szókönyv V.191 ; Nyr. 
XVII.429; Gyöngyös vid. Nyr. 11.180; Nógrád 
m. Nyr. III.544 ; Rimaszombat Nyr. XVII. 525) ; 
8. cima, cumma, csuma: csutka, kukorica-csutka 
(Dunántúl Nyr. V.128; Ormányság Nyr. 1.424; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93; Torontál m. 
Nyr. XVII.479); 4 csuma: dohánylevél középső 
ere (Arad m. Majláthfalva Nyr. Vm.238) [vö. 
csuma]. 

CSIMANGÓS {csimangaós) : piszkos, mocskos 
(Rimaszombat és vid. Nyr. XXII. 383). 

CSIMASZ (Soprony m. Repce mell. Nyr, 11.518 ; 
Őrség Nyr. XII.476; Vas m., Balaton m. Tsz.; 
Kecskemét Nyr. X.380; Rimaszombat Nyr. XV. 
430 ; Csík m. Gyergyó Győrffy Iván ; csemez-szagú 
Hely nélkül Tsz. ; csimaz Somogy m. Sima Nyr. 
XIX.380; Kecskemét Tsz.; Háromszék m. Ko- 
vászna Butyka Boldizsár; csimmasz Kolozs m. 
Zsobok Melich János ; Székelyföld Győrffy Iván ; 
csimmaz Székelyföld Kriza; csömösz Közép-Bara- 
nya Nyr. 11.237 ; csömöz Somogy m. Nyr. 11.375) : 
1. csimasz, csimaz, csömösz, csömöz : poloska 
(Somogy m. Nyr. 11.375; Somogy m. Sima Nyr. 
XIX.380; Közép-Baranya Nyr. U.237; Kecske- 
mét Tsz. Nyr. X.380); 2. csimasz, csimaz, csim- 
masz, csimmaz: cserebogár kukaca, pondrója, 
bábja (Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.518; 
Őrség Nyr. XII.476 ; Balaton mell., Vas m. Tsz. ; 



Rimaszombat Nyr. XV.430; Székelyföld Kriza, 
Győrffy Iván; Háromszék m. Kovászna Butyka 
Boldizsár); 3. csimasz: dohány gyökerét rágó 
féreg (Csík m. Gyergyó Győrffy Iván) ; 4. csim- 
masz: árpa (a szemen). Nini, mijén nagy csim- 
masz van a szé'mibe! (Kolozs m. Zsobok Melich 
János). 

csemez-szagú : muskotály (szőllő) (Hely nól' 
kül Tsz.) 

[CSIMAZ], CSÜMÁZ: gyümölcs-szárral szag- 
gatósdit játszik (Kecskemét Tsz. 79b). 

CSnVEBA: függő hinta (Vas m. Őrség Tsz. 
Nyr. Vn.330; Xn.476). 

CSIMBÁKOL (Vas m. Őrség Tsz. 71b; csim- 
bákul Őrség Nyr. XII.476; csimbáukul Vas m. 
Farkasfa Nyr. III. 178): hintázik, himbálódzik, 
lóbáló dzik. Mán éseg ajon a fán csimbákusz? 
(Őrség Nyr. XII.476). Mikor a gabona áro eccer 
if fen csimbáukul, üdöü költ aho, míg az alább 
szálinkoózik (Vas m. Farkasfa Nyr. III. 178). 

CSIMBÁLKOZ-IK : ráakaszkodik (a szekér v. 
kocsi hátuljára) (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
V.192). 

CSIMBÁLÓD-IK : hintázik, himbálódzik (Vas 
m. Őrség Tsz. 71b). 

CSIMBÁZ: cv (Vas m. Őrség Tsz. 71b). 

CSIMBÓ: szösz-csomócska, a melyet a fonó 
asszony a szájában forgat, hogy nyála gyűljön 
(Tiszahát Vozári Gyula; Szatmár vid. Tsz.) 

[CSIMCSÉM]. 

esimcsém-béncsem : csecsebecse (Karancs vid. 
Nyr. XXI.477). 

[CSIMÉ]. 

csimó-csomó (Érmeilék, Székelyhíd Nyr. V. 
265 ; csimí-csomó Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 
11.366): csomó. Csimé-csomó, meg egy zsák motyó 
(Érmeilék, Székelyhíd Nyr. V.265). Lyik-lyuk, 
csupa lyuk, csimí-csomó, csupa csomó (találós 
mese; --háló) (Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 
11.366) [vö. csiming-csoming], 

CSIMÉNY, CSÖMÉNY : apró darázs, kecske- 
darázs, poszméh (Csallóköz Nyr. 1.232; Király 
Pál). 

[CSIMING]. 

csiming-csoming = csimé-csomó (Érmellék Nyr. 
V.425. 513). 

CSIMÍT: takarít (Rozsnyó Nyr. VIIl.564). 

CSIMMANT : hamiskásan pislant. Hogyan köll 
a szép lyányokra csimmantanyi? {Zala m. Nyr. 
XVni.287). 

CSIMMEGTET : kutyát uszítgat (e szóval : 
csim meg --= csípd meg) (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSIMPAJGÓDZ-IK (Debrecen Nyr. VII.137; 
csimpalygózm Tolna m. Tsz.) : kapaszkodik, ka- 
paszkodva függeszkedik. 

21* 



319 CSIMPAJKOD-IK— CSIMPESZKED-IK. 



CSIMPOLYA— csín AL . 



320 



CSIMPAJKOD-IK (Szentes Nyr. VIIL187; 

csimbojkod-ik Szilágy m. Nyr. IX.182; Székely- 
föld Kiss Mihály) : ^". Belé csimbojkodott. Essze 
csimbojkodott a sok hernyó, geleszta (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

CSIMPAJKÓDZ-IK (Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 
213; csimpajkóz-ik Szatmár m. Nagybánya Nyr. 

XIV.143):cv. 

[CSIMPALKÓDZ-IK], CSIMBALKÓDZ-IK : cv. 

Ne csimbalkódzatok má mindég a nyakamba (Zemp- 
lén m. Deregnyő Nyr. VII.474) [vö. bincsalkod-ik]. 

[CSIMPAJOG], CSIMBOJOG: <v. Ott csimbo- 
jognak a denevérek, a méhek: összekapaszkodva 
eggymáson fityegnek (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSIMPASZKOD-IK (Nógrád m. Rimóc Nyr. 
VI.273; csimbaszkod-ik Soprony m. Repce mell. 
Nyr. 11.518; Soprony m. Csepreg Nyr. 11.371; 
csimbószkod-ik Repce vid. Nyr. XX.410; csi- 
paszkod-ik Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. 
XVI.377) : CV). Jöttek eggy hejen s eggy tóba meg- 
látták a nyilat; s öten vótak, hát öten neki csi- 
paszkottak, s csak úgy húzhatták ki (Szolnok- 
Doboka m. Domokos Nyr. XVI.377). 

CSIMPELKED-IK (Alföld Nyr. XIII.236 ; csim- 
melked-ik Tolna m. Ireg Király Pál ; csimpelkegy-ik 
Mátra vid. Nyr. XXII.240 ; csümmelkéd-ik Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839) : 1. cv. Nem szégyen- 
led magad anyád szoknyájába csimpelkedni, hisz 
nagy vagy már. Ez a gyerek mindig a nyakamon 
csimpelkedik (Alföld Nyr. XIII.236);^ 2. csimmel- 
ké'd-ik : lábujjhegyen ágaskodik. En vagyok a 
nagyobb. — Az ám, mer te csimmelkecc ! (Tolna m. 
Ireg Király Pál). 

CSIMPELKŐDZ-rK : kapaszkodik, kapaszkod- 
va függeszkedik. Bele csimpelködzött (Csanád m. 
Batonya Kálmány L. Koszorúk 11.211). 

CSIMPESZKÉD-IK (Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVI.284; Gömör m. Nyr. XVII.417; Hely nélkül 
Tsz. ; csemeszked-ik Gömör m. Nyr. XVII.417; csem- 
pesked-ik Szentes Nyr. Vni.187; csempeszked-ik 
Gömör m. Nyr. XVIL417; csibeszked-ik Fölső- 
Csallóköz Nyr. VIII.93; csimbeszked-ikEger Kassai 
J. Szókönyv V.192; csimbeszköd-ik Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.213 ; csimeszked-ik Gömör m. Nyr. XVII. 
417; csimmeszked-ik Tolna m. Ireg Király Pál; 
csimpeszköd-ik Kis-Kún-Halas Nyr. XV.213; csi- 
peszked-ik, csipeszked-ik Veszprém m. Nyr. XVII. 
419; Balaton mell., Tolna m. Tsz.; Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIV.143 ; XX.431 ; Székelyföld 
Tsz. ; Udvarhely m. Nyr. IX.39 ; Csík m. Gyer- 
gyó Nyr. IV.336; csippeszköd-ik Udvarhely m. 
Keresztúr vid. Vadr. 440) : 1. cv. Ne csimpeszkeggy 
rám (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.284). A kis 
gyermek az anyja nyakába csempeszkedett. A kis 
gyermek rácsemeszkedett az apja karjára. Belé 
csimpeszkedett az anyja ruhájába. Bácsimeszke- 
dett a fa ágára (Gömör m. Nyr. XVII.417). Elig- 
elig héjza érék, a kezemhez csipeszké'dék (Udvar- 
hely m. Nyr. IX.39). No hun bé a szömödöt s 
csippeszköggy belém jól (Udvarhely m. Keresztúr 
vid. Vadr. 440) ; 2. lábujjhegyen ágaskodik. Én 



vagyok a nagyobb. — Az ám, mer te csimmesz- 
ké'ttél! (Tolna m. Ireg Király Pál). 

CSIMPOLYA, CSIMP'OJA {csampolya [?] Szé- 
kelyföld Tsz.; vö. NyK. X.327): 1. duda (Zilah 
Nyr. XIV.287; Székelyföld Tsz.; Győrffy Iván; 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos); 2. tilinkó, 
furulyácska (Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu 
Nyr. XV.382; Udvarhely m. Czimmermann János) ; 
3. kis dob, a melyet az ujjak hegyével vernek 
(Székelyföld NyK. X.327; Kiss Mihály). 

csín, csín : faedénynek fenekén kívüli pár- 
kánya V. azon bevágása, a melybe a feneket 
illesztik (Duna mell. Kassai J. Szókönyv V. 194; 
Göcsej MNy. 11.409; Fölső-Somogy, Balaton mell. 
Nyr. Vin.432; Baranya m. Tsz.; Szeged Kál- 
mány L. Szeged népe 1.125; Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIV.96). Csinnyára átitnyi a horduót: 
fölállítani (Göcsej MNy. 11.409). Égyugott egy 
aranyat a véka csíny ába (Szeged Kálmány L. 
Szeged népe 1.125. 

csin-fa : szövőszék része (schrankholz) (Rába- 
köz Nyr. XV.286; Győr Nyr. XI.382). 

csín-szög: azon szö-g, a mely a tengelyt a 
rúdágassal, szekérágassal, ekevezérrel összefog- 
lalja (Heves m. Névtelen 1840). 

CSINÁ: csikó (Nógrád m. Nyr. VI.134) [vö. 
csinu, csinuská]. 

CSINÁL {cánunk, cáníá\ Moldvai csáng. Nyr. 
X.158; csal Székelyföld Győrflfy Iván; Maros- 
Torda m. Maros-Bükkös Nyr. X.48 ; Maros-Torda 
m. marosi alsó-járás Ravasz Árpád; Udvarhely 
m. Király Pál; Háromszék m. MNy. VL219; 
Brassó m. Hétfalu Nyr. IV.556; VI.181 ; XVI. 
478; Brassó m. Tatrang Nyr. 11.476; Brassó m. 
Bácsfalu Nyr. III.524; Brassó m. Hosszúfalu 
Nyr.V.374. 375; Hunyad m. Lozsád Nyr. XXH. 
336. 358. 407; csalok, csánsz, csány, csánynuk 
Moldvai csáng. Nyr. III.6; csányjam, csány- 
ják, csányta, csánytam, csántunk Moldvai csáng. 
Munkácsi Bernát ; cseá,l Székelyföld Tsz. Győrffy 
Iván ; Háromszék m. MNy. VI.219 ; csé'nál Udvar- 
hely m. Nyr. III.554; Udvarhely m. Száldobos 
Nyr. IV.42; Erdő vidék Nyr. VIII. 142; csiál Csík 
m. Nyr. Vin.182; Háromszék m. NyK. in.l4; 
csinyál Dunántúl Nyr. XVI.190; Fehér m. Pol- 
gárdi Nyr. Vn.240; Székelyföld Győrífy Iván). — 
Itt csántunk: élődtünk, nőttünk föl (Moldvai 
csáng. Munkácsi Bernát). 

[Szólások]. Fődet csé'nálni: a parlagot fölszán- 
tani vagyis termőfölddé tenni (Erdővidék Nyr. 
VIII.. 142). Meleget csinálok: melegítek (Szolnok 
Nyr. XXII.332). Csinájja magát: hányivetiskedik, 
henceg, nagyra van (Háromszék m. Vadr. 359; 
Kóbori János). 

be-csinál (be-csinál Érsekújvár Nyr. VII.40): 
(szántóföldet) megszánt, bevet és megboronál 
(Göcsej MNy. V.129; Érsekújvár Tsz.) 

el-csinál: elhajt (magzatot) (Csík m. MNy. 
VL371). 



321 



CSINÁLÁS— CSINEG. 



CSINETfíR— CSINGEZ. 



322 



föl-csinál {füö-csinyál Soprony m. Nyr. V.425) : 
teherbe ejt (Csongrád m. Arany-Gyulai NGy, É. 
230). 

ki-csinál {ki-csány Moldvai csáng. Munkácsi 
Bernát): 1. ki-csinál: kitálal (Székelyföld Kiss 
Mihály). Az eyinivalót kicsinálta (Háromszék m. 
Vadr. 434); 2. ki-csány: elvégez. A páter szolgá- 
latát kicsányta (Moldvai csáng. Munkácsi Bernát). 

meg-csinál (meg-csinyám Segesvár Nyr. IX.43) : 
megbabonáz (Csík m. MNy. VI.374; Háromszék 
m. Nyr. IX.34). 

CSINÁLÁS: 1. kerítés, kertelés (Fájsz Nyr. 
VII.428); 2. csinyálás: vonítás (Dunántúl Nyr. 

V.128). 

CSINÁLMÁNY : kuruzslat, megbabonázás ; 
megrontó vmi, a mit a nép babonás hite szerint 
vmely boszorkánysághoz értő asszony készít és 
rejt el azon a telken, a melynek a lakóit meg 
akarja rontani. Azért mondják, mikor vmely 
ház népét sok baj éri: Csinálmány van az élet- 
tyiken [telkükön] (Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). Nem tudok alunni, mintha csinálmány 
volna (Kapnik vid. Nyr. 11.182). 

CSINÁLÓD-IK {cánod-ik Moldvai csáng. Nyr. 
X.200; cánód-ik Moldvai csáng. Nyr. IX.488; 
X.158; csánód-ik Moldvai csáng. Munkácsi Ber- 
nát; szánód-ik Moldvai csáng. Nyr. 1X.488): 

1. cánod-ik, cánód-ik: születik. Ide hé cánodtam 
(cánódtam): itt benn (Móduvában) születtem 
(Moldvai csáng. Nyr. X.200; Munkácsi Bernát); 

2. cánód-ik, csánód-ik: érik (Moldvai csáng. Mun- 
kácsi Bernát). Kedveszek a gabonák, jól cánódnak 
(Moldvai csáng. Nyr. X.158). 

[CSINÁLT]. 

csinált-bor: asszúbor (Győr m. Bőny Nyr. 
XVI. 143). 

csinált-út: országút (Bereg m. Bereg-Rákos 
vid. Pap Károly). 

[CSINÁLTAT]. 

még-csináltat : megboszorkányoztat, megron- 
tat (a boszorkánnyal) (Háromszék m. Uzon Er- 
délyi Lajos). 

CSINCSÉB: békó, bilincs (Nagyvárad Barna 
Ferdinánd; Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.195). 

CSINCSEREG: szól (a cinege) (Székelyföld 
Kiss Mihály) [vö. csincserget]. 

CSINCSEBEBE: cinege (Göcsej Vass József 
1841). 

CSINCSERGET = csincsereg (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

CSINCSERIZ: körben forog, kering (a ,csin- 
cseri borsó' kezdetű verset énekelve) (Nagy- 
Kúnság Nyr. in.233; XVI.191) [vö. csicseri]. 

[CSINÉG]. 

esineg-csönög : cseng-peng (Veszprém m. Nyr. 
IV. 177). 



[Közmondások]. Csineg-csönög, mintha péze vóna 
(Veszprém m. Nyr. IV.177). 

CSINETÉR: kova-féle feketés kő, a melyet 
kova hiányában túz-ütésre használnak (Csík- 
Szentgyörgy Nyr. X.237). 

CSINGA: ragaszték, toldalék, függelék (Gö- 
csej Tsz.) " 

1. CSINGÁL: kapaszkodik, kapaszkodva füg- 
geszkedik (Göcsej Tsz.) 

2. CSINGÁL {cingál Vas m. Nyr. XVII.228); 
1. csingál: labdázik (Somogy m. Kassai J. Szó- 
könyv V.194); 2. csingál, cingál: kifutós labda- 
játékban cselfogással él v. incselkedik [vö. csinge, 
csinga 3.] (Soprony m. Nyr. XVII.418; Vas m. 
Nyr. XVIL228); 3. csingál: ingerkedik, verseng. 
Addig-addig csingátok, hogy utójáro ugy esszü- 
komlottak [helyesen; bomlottak?], hogy egymást 
réndessen erakták (Őrség, Szalafő Nyr. VII.88) 
[vö. csingáz]. 

CSINGALASZKOD-IK : kapaszkodik, kapasz- 
kodva függeszkedik, csüng (Göcsej Vass József 
1841). 

CSINGALLÓZ-IK: c%= (Somogy m. Nyr. n.375). 

CSINGASZKOD-IK: cvd (Balaton mell. Tsz.) 

CSINGÁZ = 2. csingál 2. (Soprony m. Nyr. 
XVn.418). 

CSINGÁZ-IK: hintázik (Brassó m. Hétfalu 
Nyr. XVI.478 ; Király Pál). Ez a ló alig tud csin- 
gázni a lábán: alig áll a lábán (Hétfalu, Zajzon 
Nyr. ni.224). 

CSINGE, CSINGA [csinga Soprony m. Nyr. 
XVn.418. 419; Zala m. Tapolca Nyr. X.475 
Somogy m. Kassai J. Szókönyv V.194; Nyr 
11.375; csinge Baranya m. Tsz.; Baranya m 
Csúza Nyr. XVin.93; Eszék vid. Nyr. V.270 
Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.41. 283; Szlavónia 
Balassa József; csönge Dunántúl Nyr. V.128 
Somogy m. Nyr. 11.375; Baranya m. Nyr. XIV^ 
142; Ormányság Nyr. n.l37; in.l82): 1. csinga 
csinge, csönge: labda (Dunántúl Nyr. V.128 
Somogy m. Nyr. 11.375; Baranya m. Tsz.; Nyr 
XIV. 142; Baranya m. Csúza Nyr. XVin.93 
Ormányság Nyr. 11.137; 111.182; Dráva mell 
Kopács Nyr. XVI.41. 283; Eszék vid. Nyr. V.270 
Szlavónia Balassa József); 2. mw^a; labdajáték 
(Somogy m. Kassai J. Szókönyv V.194); 3. csinga 
kifutós labdajátékban (métázás, nyulasdi) hasz- 
nált cselfogás V. incselkedés (midőn a labda 
kézbentartója úgy tesz, mintha dobni akarna v. 
midőn a két főember incselkedve eggymásnak 
dobja a labdát) (Soprony m. Nyr. XV1I.418; Vas 
m. Nyr. XVII.228) ; 4. labdajátékban a csingálás 
alkalmával a két főember közötti hely, a hová 
a válságba jutott félnek eggyik ügyes embere 
áll (Soprony m. Nyr. XVII.419; Zala m. Tapolca 
Nyr. X.475). 

CSINGÉZ: labdázik (Baranya m. Csúza Nyr. 
XVm.93; Eszék vid. Nyr. VIH. 373). 



323 



CSINGO— CSINTALANSAG. 



CSINTOVA— CSIPA. 



324 



[CSINGÓ]. 

csingó-bingó : ingó-bingó apróság (Csík m. 
Nyr. VI.525). 

CSINGÓKOD-IK : kapaszkodik, kapaszkodva 
függeszkedik (Veszprém m. Nyr. XVIL418). 

CSINGOLÁDZ-IK {csingoláz-ik Háromszék m. 
Vadr.): vmibe kapaszkodva, vmiről alá-függve 
himbálódzik (Székelyföld Tsz. Győrffy Iván). 

CSINGOLÓD-IK : cv. Mit csingolódsz azon az 
ágon, bizony letörik alattad! Ne csingolódj a szé- 
kem hátán, mert még feldöntesz. Gyerekek, men- 
jetek innét, ne csingolódj átok a nyakamon: ne 
alkalmatlankodjatok (Zala m. Nyr. XVn.272) [vö. 
cingolód-ik], 

[CSINI]. 

csini-csanak: haszontalan apró edények (Szol- 
nok-Doboka m. Nyr. XVII.381) [vö. csanak]. 

CSINKÓ : kövér trágyadombokon tenyésző nö- 
vény, a melynek levelei vastagok, puhák, be- 
vagdaltak, s gyümölcse hasonlít a szerbtövis 
gyümölcséhez; magvaiból orvosságot főznek 
hólyagkőben szenvedők számára (Székelyföld 
Nyr. VIII.474) [vö. 2. cinkó]. 

CSINÓD (Gyergyó-Ditró Nyr. XIL281 ; csinót 
Csík m. Gyergyó Kiss Mihály): víz-ér. 

CSINOS : furcsa (Nógrád m. Tolmács Nyr. XV. 
143). 

[CSÍNT]. 

csint-csont: csontok, csupa csont (Érmeilék 
Nyr. V.425). Elejbém hoznak csintet-csontot :, az 
gondóják, az ember hoty kutya (Veszprém Nyr. 
IV.413). 

CSINTALAN (csentálán Gömör m. Aggtelek 
Nyr. VII.33) : 1. csintalan : tisztátalan, piszkos, ren- 
detlen (ruha, edény, szoba, udvar, gyermek, állat) 
(Tisza-Dob Nyr. XIX.47; Rimaszombat és vid. Nyr. 
XVII.525; XVIII.288; XIX.288; XXII.383; Rozs- 
nyó vid. Nyr. XXI.475); 2. csentálán mdszátú: 
a mit nehéz megmászni. Csentálán mdszátú Bá- 
rádlá-teteő (Gömör m. Aggtelek Nyr. VII.33). 

[CSÍNT ALANÍT]. 

be-c8intalanit : bepiszkol, bemocskol, beron- 
dít (Rimaszombat és vid. Nyr. XXII.383). 

lö-csintalanít : lecsunyít, lefos (Rimaszombat 
és vid. Nyr. XXII.383). A gyerek lécsintalanitotta 
a padot (Eger vid. Nyr. XVII.476). 

össze-csintalanit : cv (Eger vid. Nyr. XVII. 
477). 

CSÍNT ALANKOD-IK : csúnyát mond v. tesz. 
Ugyan ne csintalankoggyatok az uccán, hisz min- 
denki hallja (Rimaszombat és vid. Nyr. XXII. 
383). 

CSINTALANSAG: rendetlenség, piszok. A bol- 
hának a csintalansága (Heves m. Verpelét Nyr. 
XX.93; Rimaszombat Nyr. XVII.525). 



CSINTOVA: pocsolya (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.429). 

CSINU: kis csikó (Hegyalja Kassai J. Szó- 
könyv V.183. 195) [vö. csiná]. 

CSINUSKÁ: csikó (Nógrád m. Nyr. VI.134) 
[vö. csiná], 

CSINVAT {csimbat Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839; csinat Csallóköz Csaplár Benedek; 
Pozsony Nyr. XIV.48; csinvad-wAszonj Somogy 
m. Kassai J. Szókönyv V.194): négynyüstös vá- 
szon (kittől; zwilch) (Győr Nyr. XI.382; Palóc- 
ság Tsz.; hely nélkül Nyr. Xn.565; Xin.95). 

CSINNY-IK: csöndesedik (Hely nélkül Nyr. 
XIL527). 

[CSIÓ]. 

csió-grádics : csigalépcső (Székesfehérvár Nyr. 
XVni.232). 

csió-lóposő: cv) (Székesfehérvár Nyr, XVIH. 
232). 

[1. CSÍP]. 

csip-csóka : eggv játék (Vas m. Horváth József 
1839). 

[2. CSÍP]. 

csip-szar : verébszar (Heves m. Névtelen 1840) 

[vö. csipisz]. 

[3. CSÍP]. 

csip-csup : keveses, apró, apránként való (Sze- 
ged, Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. csipeg- 
csupog, csirip-csup]. 

[Szólások]. Csipp-csopp módra (Székelyföld Kiss 
Mihály), csibbe-csobba (Székelyföld Nyr. V.175), 
csipbe-csopba (Udvarhely m. Vadr.), csibbe-csubba 
(Udvarhely m. Nyr. Vni.472), csippe-csoppa (Gö- 
csej Tsz.), csippel-csoppal (Bodrogköz Tsz.) : apró- 
donként. 

csippel-loppal : <^ (Bodrogköz Kassai J. Szó- 
könyv V.197). 

CSÍP (csípők Eger Kassai J. Szókönyv V.198 ; 
csípőit, csí^ítam Rimaszombat Nyr. XXI.336; cs^ta 
Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.206). 
Csib-meg-fog-meg legény: erős legény (Udvarhely 
m. Nyr. IX.235; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). 

[föl-csíp]. 

[Szólások]. Felcsípi magát: kicsípi, fölcico- 
mázza magát (Mezőség Kiss Sándor). 

flé-csíp]. 

[Szólások]. Lecsípni az életet: leinni magát 
(Szilágy m. Nyr. IX. 563). 

CSIPA {csapa Székelyföld Győrffy Iván; Brassó 
m. Hétfalu Nyr. XVI.784). 

osipa-vakarék : csipás gyermek csúfueve 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 



325 



C8IPÁG— CSIPERESZ. 



CSIPERKE -CSIPISZ. 



326 



CSIPÁQ: csipeget, szedeget (Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.) Ehessek a zsibák, hajcs ki, iécsi- 
págnok ed darabig (Rábaköz Nyr. XV.480). 

CSIPÁKOL : csipog (a csirke) (Szoliiok-Doboka 
m. Domokos Nyr. IX.427; Hunyad m. Lozsád 
Nyr. XXII.408. 459) [vö. sipákol\. 

CSIPÁROZ-IK : 1. bogárzik (Somogy m. Tsz.) ; 
2. tétlenkedik (Kis-Cell vid. Bódiss Jusztin). 

CSIPÁS (csapás Székelyföld Győrfify Iván; 
Háromszék m. Vadr. 369 ; Csík m. Nyr. VI.524). 

csipás-málé: a görhöny tréfás neve (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

[CSIPDAL], CSIBDÁL: csipdel, csipdes (Gö- 
mör m. Nyr. XVIII.501). 

CSIPDELKÉS : kiszaggatott szélű (Nógrád m. 
Nyr. IV.122). 

CSIPDELT : újjal szaggatott tészta (Palócság 
Nyr. XXL507; XXII.33). 

csíped : csipked, csipdes (Háromszék m. 
MNy. VI.219. 320; Győrffy Iván). 

CSIPEDÉS: 1. nyilalás, szegezés (Pozsony, 
Nyitra, Bars, Hont m. Nyr. XVni.232); 2. has- 
rágás (Nyitra, Bars, Hont m. Tsz.) 

CSIPÉDÉTT [csípődött Kis-Kún-Halas Nyr. 
X1V.429): 1. újjal szaggatott tészta (Tolna m. 
Tsz. 73a; Cegléd Nyr. XXII.375; Csongrád m. 
Nyr. VI.373 ; Mátyusfölde Tsz. ; Érsekújvár Nyr. 
VII1.282; Csallóköz Csaplár Benedek); 2. árpa- 
lisztből készült, csaléteknek való kis gombócok 
(Heves m. Csépa Nyr. III.287) [vö. csipedö, csi- 
petke, csípett, csipkedett]. 

CSIPÉDŐ (Csallóköz Csaplár Benedek; csi- 
péde, csipöde Mátyusfölde Nyr. XVII.478 ; csípődő 
Pannonhalma Nyr. XII.187) =-- csípedett 1. [vö. 
csipetke, csípett, csipkedett], 

1. CSIPÉG {csíheg Fehér m. Nyr. XI.228; csi- 
pog Udvarhely m. Vadr. 46). Csipeg mint a pis- 
leny (Székelyföld Nyr. IX.176). Hiáha csipegsz, 
mett abból nem kapsz (Székelyföld Kiss Mihály) 
[vö. csipog]. 

[2. CSIPÉG]. 

esipeg-csupog : csipeg-csöpög (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. IX. 140). Csípegve-csupogva fizeti 
az adósságot: apródonként (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. IX. 140) [vö. csip-csup]. 

CSIPEGET: lopkod, cseneget (Szolnok-Doboka 
m. Nyr. XVn.381). 

CSIPÉB: csípő-vas, fogó (Balaton mell. Tsz). 

csipér-vas: cv (Zalám. Szepezd Nyr. XVII.144; 
Veszprém Nyr. VII.381 ; Veszprém m. Várpalota 
Nyr. XXI.477; Győr Nyr. XI.528 [itt csipét-vas 
hiba]). 

CSIPEBÉSZ : csipeget (Vas m. Izsákfa Kresz- 
uerics F. Szótár 1.83), 



CSIPEBICE (Pápa vid. Tsz. ; Csallóköz Csaplár 
Benedek ; Székelyföld Tsz. ; cseperke Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839; Háromszék m. MNy. 
VI.358; cseperke Zala m. Szepezd Nyr. XVII.144; 
csepörke Vas m. Őrség Nyr. XII.476; csöpörke 
Csallóköz Csaplár Benedek; csuporka Székely- 
föld Tsz. 73a ; pecérke Bodrogköz Tsz. ; Zemplén 
m. Szüruyeg Nyr. X.323; pecsérke Nógrád m. 
Nyr. ni.543; Nógrád m. Tolmács Nyr. XV.237; 
picérke Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 
1.230): 1. eggy gombafaj (agaricus campestris, 
champignon). Jányok picérkéje, emberek gombája: 
mondják a leányok körül ácsorgó fiúra (Arad 
m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.230); 2. cse- 
perke, cseperke-kalap : keskeny karimájú pörge 
kalap (Somogy m. Király Pál; Székesfehérvár 
Nyr. Vn.l38). 

CSIPEBKÉD-IK {csüperked-ik Háromszék m. 
Dézsi Mihály) : kapaszkodik, kapaszkodva füg- 
geszkedik (pl. a szekér hátuljára) (Kolozsvár 
Arany-Gyulai NGy. 1.467; Székelyföld Győrffy 
Iván). Ne csíperkedj reám (Háromszék m. Vadr.) 
[vö. csütörköd-ik]. 

CSIPERTES (Göcsej, Vas m. Kemenesalja, 
Balaton mell. Tsz.; csepertes Vas m. Kemenes- 
alja Tsz. ; csibertes Somogy m. Csurgó Nyr. XVII. 
477): sántító, sántikáló [vö. csipörts]. 

CSÍPÉBZ-IK: bogárzik (a marha) (Baranya m. 
Kassai J. Szókönyv V.196). 

CSIPET: igen kicsiny, igen kevés (Vas m. 
Kemenesalja, Göcsej [csipot hiba] Tsz.; Zala m. 
Szepezd Nyr. XVII.144; Somogy m. Nyr. XX. 
430; Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. VI.274; Fehér 
m. Nyr. V.130; Hont m. Nyr. V.426; Csallóköz 
Csaplár Benedek). Csak egy csipet volt ez a gye- 
rek, mikor megszületett (Kassa vid. Nyr. XVH. 
238). 

[CSIPETÉZ]. 

össze-csipetéz : összegyújtöget, összeszedeget. 
Ugyan má csípetézd össze a kalászokat azzal a 
böggövel (Győr-Sz.-Márton Bódiss Jusztin). 

CSIPETKE (Tolna m. Tsz.; Fehér m. Nyr. 
X.189; Tata Csaplár Benedek; Hont m. Ipoly- 
ság Nyr. XIX.188; csípőiké Torontál m. Száján 
Kálmány L. Szeged népe 11.73): újjal szagga- 
tott tészta [vö. csípedett, csipedö, csípett, csipke- 
dett]. 

csipetke-bankó: 1849-beli szaggatott német 
bankó-szelet (Kis-Kúnság és soUi járás Nyr. 
XVin.231). 

[CSÍPETT], CSIPÖTT = csipetke (Szeged Nyr. 
VIII.234 ; Csaplár Benedek) [vö. csípedett, csipedö, 
csipkedett], 

CSIPISZ: 1. szar, csipszar (Göcsej, Vas m. 
Kemenesalja Tsz.; Vas m. Kassai J. Szókönyv 
V.196; Tata Matusik Nep. János 1841). Csipisz 
az órodra (Somogy m. Vajda Gyula). Kapsz ám 
csipiszt: mondja a gyermek vmit kérő társának 
fügét mutatva (Veszprém m. Szentgál Nyr. II. 



327 



CSIPKE~CSIPKÖLÖD-IK. 



CSÍPNI— CSIRA. 



328 



185). Aggyal ek kis kinyeret! — Kapsz csipiszt: 
szart kapsz, semmit sem kapsz (Baranya m, 
Bélye Nyr. XV.425). Engem is elvisznek a kocsin. — 
Csipiszt: szart, azaz: nem visznek (Veszprém 
Nyr. IX.282) ; 2. haszontalan semmi ember (Oros- 
háza Nyr. IV.330) [vö. csip-szar]. 

CSIPKE (Szeged vid. Nyr. V.426; Zemplén 
m. Szürnyeg Nyr. X.323; bicske Veszprém m. 
Csetény Nyr. V.426; Baranya m. Patacs vid. 
Csaplár Benedek ; bücske Somogy m. Sellye Nyr. 
III.233; csipnye-hokoT Udvarhely m. Homoród 
vid. Vadr. 494a; Kriza; csitke Soprony m. Nyr. 
X.331; csitnye-hokoT Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. III.23; csüpke Udvarhely m. Vadr. 494a; 
csütke Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.42): 
1. bicske, bücske, csipke, csitke: a csipkerózsa 
(rosa canina) termése (Soprony m. Nyr. X.331 ; 
Veszprém m. Csetény Nyr. V.426; Somogy m. 
Sellye Nyr. ni.233; Szeged vid. Nyr. V.426; 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323); 2. csipke: 
tövis, tüske (Székelyföld Tsz.; Háromszék m. 
Vadr.; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos) [vö. 
csipkenye]. 

csipke-bojt : spongia cynosbati (Heves m. Név- 
telen 1840). 

csipke-fal : tűzfal, ház homloka (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839). 

csipke-szőlő {-szöllö) : egres (Veszprém m. Nyr. 
XVIII.233; Tolna m. Gyönk Nyr. V.378). 

csipke-vágó: zangeleisen (nyereggyártó-esz- 
köz) (Győr Nyr. XI.430). 

[CSIPKEDETT]. 

csipkédett-leves (csipkedett-leves) : olyan leves, 
a melybe újjal szaggatott tészta van befőzve 
(Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 144; Kassa vid. 
Nyr. XVII. 238) [vö. csipedett, csipé'dő, csipetke, 
csipétt]. 

CSIPKENTYÜ: ürgefogó kelepce (Komárom 
m. Kürth Nyr. XIX.432). 

CSIPKENYE (Vas m. Kassai J. Szókönyv V. 
185; csicskenye Vas m. Tarodháza Nyr. X.89; 
csiggenye Vas m. Perenye vid. Kresznerics F. 
Szótár I. 81 ; csitkenye Vas m. Nyr. X.331) : a 
csipkerózsa (rosa canina) termése. 

CSIPKÉS: vásárról- vásárra járó rőfös keres- 
kedő (Szabolcs m. Besenyőd Nyr. XIL47). 

csipkés-káposzta (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839; csipkés-káboszta Székelyföld 
GyőrfFy Iván) : bodros káposzta, fodor-káposzta. 

CSIPKOD: csipked (Bács m. Nyr. XVI. 144; 
Temesköz Kálmány L. Szeged népe 11.232; 
Csanád m. Apáca Kálmány L. Koszorúk 11.185. 
189). 

CSIPKOLÓD-IK: csipkelődik (Temesköz, Tö- 
rök-Becse Kálmány L. Szeged Népe 11.86. 241). 

CSEPKÖLŐD-nC: cv (Temesköz Kálmány L. 
Szeged népe U.241). 



[CSÍPNI]. 

csipni-való: italhoz való falat, harapni való 
(Háromszék m. MNy. VI.320; Győrífy Iván). 

CSIPOG (csíbog Veszprém m. Nyr. V1.422): 
1. csipeg. Hát ott má csibogtak a [rihnadár] fiai 
(Veszprém m. Nyr. VI.422); 2. csipog a csép: 
mikor nem taktusban csépelnek (Heves m. Név- 
telen 1840) [vö. csivog]. 

CSIPOTKA: levélnek, dohánylevélnek ere 

(Rimaszombat Nyr. XVIL525). 

CSÍPŐ (csipöle: esipője Baranya m. Ormáuy- 
ság Nyr. 111.182). 

csipő-remek: a vágómarha vastagoldalának 
vékony részén levő csontos hús (Szatmár-Németi 
Nyr. XIV.278). 

CSIPÖRTÖS : kicsiny, apró, kis termetű (Eszék 
vid. Nyr. V.270; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI. 
283; Baranya m. Csúza Nyr. XVin.477). Elven- 
ném a fiamnak, ha csipörtös nem vóna: nem bán- 
nám, hogy a fiam feleségül vegye, ha még 
gyermek-leány nem volna (Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.41) [vö. csipertes]. 

CSÍPŐS : sovány, kiálló csípőjű (állat) (Heves 
m. Névtelen 1840). 

1. CSIRA {céra Székelyföld Nyr. XV.473; cira 
Székelyföld Tsz. Nyr. XV.473; Györffy Iván; 
Háromszék m. MNy. VI.223. 350; Vadr. 518b; 
csir Pozsony m. Kassai J. Szókönyv V.198): 
1. céra, cira, csira: veszedelmes kelés a ló fejé- 
ben (Székelyföld Tsz. Nyr. XV.473) v. éneklő 
madár farka tájékán (Heves m. Névtelen 1840). 
Hogy a céra verjen lé: mondják kecskének és 
lónak (Székelyföld Nyr. XV.473); 2. dra.- ká- 
poszta oldal-cikája (Háromszék m. MNy. VI.350 ; 
Vadr. 518b). 

csira-málé : kicsiráztatott búzából készült málé 
(édes lepényféle puha sütemény) (Tolna m. Tsz. ; 
Mohács Király Pál ; Alföld Nyr, Xni.236 ; Szen- 
tes Nyr. Vin.187). 

csir-pite : cv3 (Szabolcs m. Egyek Kassai J. 
Szókönyv 10.131 ; V.199). 

2. CSIRA {csíra Győr m. Bőny Nyr. XV.383 ; 
Szeged Kálmány L. Szeged népe 1.215; scsirá 
Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.95; stira Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv V.199): 1. csira: meddő 
tehén (Heves m. Nyr. VII.41); 2. csira: kis-szarvú, 
vöröses-tarka, apró fajta svájci tehén (Göcsej 
MNy. 11.410; Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839 ; Somogy m. Nyr. n.375 ; Somogy m. Bala- 
ton mell. Nyr. XVI.477; Somogy m. Szöllős- 
Györök Nyr. XXn.238; Tolna m. Nyr. V.523; 
Fehér m. Nyr. X.186) ; 3. csira: vörös. Csira 
ember (Zala m. Szepezd Nyr. XVII.144; Veszp- 
rém Nyr. XV.334); 4. csira, csíra, scsirá, stira: 
hermafrodita (Győr m. Bőny Nyr. XV.383; XVI. 
143; Nagy-Kúnság Nyr. XX.45; Szeged Kál- 
mány L. Szeged népe 1.215; Kassa vid. Nyr. 
XVII.238; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.95; Hegy- 
alja Kassai J. Szókönyv V.199). 



329 



CSIRAS— CSIRIKOL. 



CSIRIMPAL- ~CSIRKAZ-IK. 



330 



csira-tehén: riska-tehén (Somogy m. Kassai J. 
Szókönyv V.199). 

CSIBÁS : az urasági tehenek gulyása (Somogy 
m. Szöllős-Györök Nyr. XXII.238). 

CSIBÁSUL (csirásúl): csirázik (Göcsej Nyr. 
XIV.165; Budenz-Album 159). 

CSIBÁZ-IK {céráz-ik, círáz-ik Székelyföld Nyr. 
XV.473). 

[CSIRÉG]. 

csireg-csurog : apródonként, lassan, vékonyan 
csurog (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 1X.140). 

[csmi]. 

csiri-biri : 1. apró-cseprő, csekély értékű, jelen- 
téktelen, haszontalan (ember, állat, tárgy) (Vas 
m. Kemenesalja Tsz. ; Veszprém m. Csékút Nyr. 
XI.190; Székesfehérvár Nyr. VII.429; Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. IX. 141; Székelyföld Kiss 
Mihály; Moldva, Klézse Nyr. IX.429); 2. sokat 
beszélő (Nagy-Kúnság Nyr. XX.45). 

csiri-csáré (Vas m. Kemenesalja Tsz.; Sze- 
ged Kálmány L. Szeged népe 1.212; Debrecen 
Nyr. VII.328; Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 
140; csiri-csáre Szeged vid. Nyr. TV. 168; csiri- 
csári Székesfehérvár Nyr. VII.429 ; Tiszántúl 
Nyr. XIX. 480) : 1. csiri-csáré : apró-cseprő, cse- 
kély értékű, jelentéktelen, haszontalan (Szeged 
Kálmány L. Szeged népe 1.212; Debrecen Nyr. 
VII.828); 2. csiri-csáre, csiri-csáré: haszontalan 
fecsegés (Szeged vid. Nyr. IV.168; Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. IX. 140); 3. csiri-csáré : csacska, 
fecsegő, sok beszédű (Vas m. Kemenesalja Tsz.) ; 
4. csiri-csári : szeles, szeleburdi (Tiszántúl Nyr. 
XIX.480); 5. csiri-csári: rikitó, össze nem illő 
szinű (Székesfehérvár Nyr. VII.429). 

csiricsáréz: lassan mulat, úgy hogy nem is 
lehet mulatságnak mondani (Szeged Kálmány L. 
Szeged népe 1.212). 



CSIBIBABO: vörös 
apterus) (Szilágy m 



poloska-faj 
Nyr. IX. 182). 



(pyrrhocoris 



CSIBIBEL: veszekedve nyaggat (veréb ve- 
rebet), tréfából megcibál (Balaton mell. Tsz.) 

[CSIBIG]. 

csirig-csörög : csireg-csörög. Szánt az eke, 
csirig-csörög a járom (Arad m. Pécska Kálmány 
L. Koszorúk 1.115). 

CSIBIGÜLYA (Gömör m. Krasznahorka-Vár- 
alja Nyr. III.184; csiriguja Háromszék m. Dézsi 
Mihály): 1. csirigulya: ördög-motolla, ördög-ma- 
lom, forgó-hinta (ringelspiel-féle ; földbe vert 
karón vízszintesen körbenforgó rúd) (Gömör m. 
Krasznahorka- Váralja Nyr. III.184); 2. csiriguja: 
két végén kihegyezett fácska, a melyet bottal 
föl- és kiütnek (pincke, pilincke, pige, dóié stb.) 
(Háromszék m. Dézsi Mihály). 

CSIRIKOL: csiripel (Székelyföld Nyr. 1.129; 

8Z1MNYE1 : MAGYAR TÁJSZÓTÁR. 



Arany-Gyulai NGy. 1.175; Kiss Mihály; Udvar- 
hely m. Száldobos Nyr. IV.42; Háromszék m. 
Vadr. 366. 494a) [vö.'csivikol]. 

CSIBIMPÁL : cv (Karancs vid. Nyr. XXI.478). 

CSIBIMPOL : oc (Csanád m. Batonya Kálmány 
L. Koszorúk IT.211; Heves m. Névtelen 1840). 

CSIBINKÜL: csüng; vkinek a nyakán van, ku- 
nyorálásával alkalmatlankodik (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

CSIBINKÜLŐD-IK : cvj. Ugyan állj odább már 
és ne csirinkülődjél annyit a nyakamon (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

1. CSIBIP: csíp. Mé'gcsiripte a boncomat (Szla- 
vónia Nyr. V.ll) [vö. csiripöl]. 

[2. CSIBIP]. 

csirip-esup: apróság, maradék (Szeged és 
vid. Nyr. VI.87 ; Kálmány L. Szeged népe 1.212) 
[vö. csip-csup]. 

CSIBIPÁLY: lármás. Csiripály gyermek (Ud- 
varhely m. MNy. VI.320; Győröy Iván). 

CSIBIPISZLI: kicsiráztatott búzából és liszt- 
ből készült puha lepényszerú édesség (költés) 
(Komárom m. Nagy-Igmáud Nyr. VIII.94). 

CSIBIPÖL : csipked (Torontál m. Száján Kál- 
mány L. Szeged népe 11.203). 

CSIBITTYÁS : cserjés, bozótos, tüskés-bokros 
hely (Szatmár m. Szamoshát Nyr. X.139; Szi- 
nyérváralja vid. Nyr. XV. 189; Bereg m. Dercén 
Nyr. XX.431; Bereg m. Fornos Nyr. XX.476; 
Bereg m. Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap 
Károly). 

CSIBIZ {csiliz Kézdi-Vásárhely Nyr. XVII. 
479) : keletlen v. sületlen kenyérnek szappanos, 
szalonnás alsó rétege (Székelyföld Kiss Mihály). 

csiriz-rágó: csizmadia [gúnynév] (Veszprém 
Nyr. XV.334; Győr Nyr. VI.92). 

[CSIBIZÉS]. 

csirizes-belü : szalonnájS (kenyér) (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

CSIBKA: csira (Komárom m, Für Nyr. XX. 
479). 

CSIBKADOZ: csírázásnak indul (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

CSIBKÁZ-IK (Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. 
XVni.47; Balaton mell. Fábián Gábor 1839; 
Komárom m. Fűr Nyr. XX.479; Hont m. Nyr. 
V.426; csirkádz-ik Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839 ; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.213 ; Csalló- 
köz Csaplár Benedek) : 1. csirázik (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.213; Komárom m. Fűr Nyr. XX.479; Hont 
m. Nyr. V.426 ; Csallóköz Csaplár Benedek) ; 

22 



331 



CSIRKE— CSIRÜKE. 



CSffiÜ8KE— CSITOL. 



332 



2. pitymallik, hajnalodik, virrad (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond, Fábián Gábor 1839). Csirká- 
zik a nap (Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVIII.47). 

CSIBIOS [csike Baranya m. Kassai J. Szó- 
könyv V.182. 186; Baranya-Sz.Lőrinc Nyr. XVII. 
335; Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 
1841; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.331. 473. 
474; Ormányság Tsz. MNy. V.81. 121; csürke 
Segesvár Nyr. IX.43; Székelyföld Tsz. Kiss 
Mihály; Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.42; 
Csík m. Nyr. VI.525; XII.235; Háromszék m. 
NyK. III.3; csürke Háromszék m. Kis-Borosnyó 
Nyr. XVI.47). Csirke: a rendnek ( eggy leka- 
szált sor gabonának) eggy villára való része, a 
melyből petrence lessz (Heves m. Sirok Nyr. 
nL43; hely nélkül Nyr. n.380). 

csirke-gomba ^ csibe-gomba (Zemplén m. Szür- 
nyeg Nyr. X.323 ; Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
V.200). 

csirke-jány : fejletlen kis leány. Csirke-jány 
az; még fonája sincs (Abauj m. Király Pál). 

csirke-vakító: tavaszi kék virág (Heves m. 
Névtelen 1840) [vö. tyúk-vakitó]. 

CSIBKÉCSKE {csürkecske Segesvár Nyr. IX. 
43; Csík m. Nyr. VI.525; Háromszék m. Vadr. 
553). 

CSIRKÓ: rövidre nyírt, kurta hajú (Vas m. 
Kassai J. Szókönyv V. 199; Kemenesalja Tsz.) 

CSIROGLYA: siker (Rimaszombat és vid. 
Nyr. XXn.383). 

CSIROS : füles gomb (Veszprém m. Pápa Nyr. 
XVI.527). ö V i' í' J 

CSIROZ: gombokkal lyukba-rúgatóst játszik 
(Veszprém m. Torna Nyr. XV.382). 

CSmPELEG: cirpel (a tücsök) (Hely nélkül 
Nyr. Vn.335). 

[CSIBBEN]. 

csirren-csörren : meg-megcsörren (Szeged Nyr. 
IX.237). 

fCSIRSZ]. 

csirsz-csorsz : csoszogó (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. IX.140). 

CSIBTA : morzsányi (Moldvai csáng. Nyr. III. 
<i ; X. Jüo), 

CSIBTOS {csírtos Gömör m. Serke Nyr. XVIII. 
422): szurtos, piszkos (Gömör m. Nyr. XVIH. 
455; Gömör m. Serke és vid. Nyr. XVIII.140) 
[vö, szurtos]. 

CSIBU: kukorica-lisztből készített étel, pu- 
liszka (Bereg m. Munkács és Bereg-Rákos vid. 
Pap Károly). 

CSIBŰKE: csibe, csibécske (Palócság, Bodony 
Nyr. XVUI.232). 



CSIRÜSKE::v (Heves m. Névtelen 1840). 

[CSISZ]. 

csisz-csosz: csoszogó (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). 

[CSISZ A]. 

csisza-kő : fenő-kő (Balaton mell. Tsz.) 

CSISZÁL : fen, csiszol (Vas m. Kassai J. Szó- 
könyv V.200; Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSISZÁR: 1. marha-kereskedő (Szentes Nyr. 
VIII.187); 2. lókötő, lótolvaj (Szatmár m. Gencs 
Nyr. X.525) [vö. ló-csiszár]. 

[CSISZE]. 

csisze-csosza : csoszogó (Hely nélkül Nyr. 
Vin.283). 

[CSISZI]. 

csiszi-csoszi: ügyefogyott, totyogó, tutyi-mutyi 
(Veszprém Nyr. VIII.40). 

CSISZKOL : időközönként súrol (pl. a ferdén 
álló kerék a kocsioldalt) (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.213: Korda Imre). 

CSISZLA: adókivetés (Moldvai csáng. Nyr. 
X.<^02). 

CSISZLÁL : kivet (adót) (Bukovina Nyr. VI. 

[CSISZLI]. 

csiszli-csuszli : csuszkáió-mászkáló (gyermek), 
csúszó-mászó (ember) (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). 

CSISZLIK: 1. csizma sarkába való bőrrel 
bevont fakéreg (afterleder) (Székelyföld Tsz.; 
Kezdi- Vásárhely Nyr. XVII.479); 2. csizmadia, 
csizmadia inas [gúnynév] (Heves m. Névtelen 
1840; Heves m. Csépa Nyr. V.335. 383; Szat- 
már m. Lauka Gusztáv 1842; Bánffy-Hunyad 
Nyr. X.23; Maros- Vásárhely Nyr. XV.238). 

CSISSZEN: csusszan (Háromszék m. Győrfify 
Iván). 

CSISSZENT: hirtelen, eggyszerre (el- v. le-) 
szel, vág. A gyalu a bogot lecsisszenti. A hóhér 
csisszentsen egyet a nyakadon! (Háromszék m. 
Kiss Mihály) [vö. nyisszent]. 

CSITAJOL : lármáz (Nógrád m. Tolmács Nyr. 
XVni.48). 

[CSITINGŐj. 

csitingő-csatangó : csatangoló, leányok után 
járó (Veszprém m. Csékút Nyr. XI.190). 

CSITLIKOL: csicsereg (a fecske) (Szabolcs 
m. Egyek Kassai J. Szókönyv V.202). 

CSITOL {csitól Háromtizek m. Uzon Erdélyi 



S3S 



CSITOLGAT— C8IVAL 



C8rV^AN-IK— CSIZMA. 



834 



Lajos): csitít (Székelyföld Tsu. Kiss Mihály; 
Háromszék m. Tsz. MNy. VI.320; Kiss Mihály, 
Győrffy Iván). 

CSITOLGAT: csitítgat (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

ICSITORÁL]. 

csitorál-csatorál : az ajtón nagy zajjal ki- s 
bejár (Szeged vid. Nyr. IV.168) [vö. csatarái]. 

CSITKI {csutri Göcsej Vass József 1841 ; Szé- 
kelyföld Kiss Mihály ; csütöri Székelyföld Győrffy 
Iván): 1. csitri: kurta, kurtára nyírt. Csitri haj 
(Gömör m. Runya Nyr. XXII.286). Csitri hajú 
(Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.199); 2. csitri, 
csutri: kurta hajú (Göcsej Vass József 1841; 
Balaton mell. Tsz.; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191; 
Békés m. Nyr. III.524; Hajdú ra. Földes Nyr. 
VII.234 ; Bihar m. Barna Ferdinánd ; Hont m. Nyr. 
VI.182; Székelyföld Kiss Mihály); 3. csitri: 
kurta haj (Bodrogköz Tsz.) ; 4. csitri : süldő- 
leányka (Debrecen Hajdú Nagy Sándor); 5. csitri: 
kicsiny, apró, jelentéktelen (Fölső-Somogy, Bala- 
ton mell. Nyr. Vin.432; Fehér m. Nyr. V.130; 
Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.381) ; 6. csitri: 
haszontalan kicsinység (Székesfehérvár Nyr. VII. 
138); 7. csitri, csütöri: haszontalan kis fityfiritty 
(gyerek v. emberke) (Székelyföld Győrffy Iván). 

esitri-csutri : 1. kurta hajú (Szeged vid. Nyr. 
IV. 168) ; 2. kurta sörényű (ló) v. kurta szarvú 
(marha) (Székelyföld Kiss Mihály). 

csitri-kopasz : tövig lenyírt (Mezőtúr Nyr. IX. 
479; Csallóköz Szinnyei József). 

CSITBIS (Bars m. Nyr. X.138; csötrös Gömör 
m. Tsz.): kurta hajú (leány). 

[1. CSITT]. 

csitt-csatt: csattogás (Debrecen Nyr. IV.317). 

[2. CSITT]. Csittatok: hallgassatok! (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv V.203). 

csitt-patt : csitt ! (Szatmár m. Nagvbánya Nyr. 
IX.140). 

CSIVAJOG: 1. sivalkodik (Heves m. Tisza- 
Sz.Imre Nyr. IX.137); 2. sipog (a pulyka) (Hely 
nélkül Nyr. VII.335) ; 3. zajong, lármázik (Gömör 
m. Runya Nyr. XXII.286; Rimaszombat és vid. 
Nyr. XXII.383) [vö. zsivajog]. 

CSrVAKOD-IK: síró nyöszörgéssel ugat, ug- 
rándozva csahol, kaffantgat. Ni, hogy csivaJcodik 
ez a kutya. Csak ugy csivakodott utána [a kutya 
a nyúl után, mikor kergette] (Zala m. Nyr. 
XVn.273) [vö. sivalkod-ik]. 

1. CSIVÁL: eggy evezővel kormányozva evez 
(Komárom Hermán 0. Halászat K.) 

2. CSIVÁL : foszt, hánt (kukoricát) (Bihar m. 
Kassai J. Szókönyv V.204) [vö. csuhaj]. 



[CSIVAN-IK], 

el-csivan[-ik ?] : elcsendesedik (Csallóköz Nyr. 
1.232). 

CSIVÁB : lárma, zaj (Szolnok-Doboka m. Do- 
mokos Nyr. XI. 39). 

CSIVÁZ: foszt, hánt (kukoricát) (Bihar m. 
Kassai J. Szókönyv V.204) [vö. csuhaj]. 

CSÍVÁZ: csóvál. Csívázza a fejit. Csívázta a 
fejit az a rücskös és nézett rám, mint a hágó 
(Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.381 ; XVII. 
425). 

CSIVIKOL: csiripel (a fecske) (Székelyföld 
Kiss Mihály) [vö. csirikol]. 

[CSIVIRGÓ]. 

csivirgó-esavargó [találós mesében] (Szentes 
LVyr. VI.372). 

[CSIVIRGÓS]. 

csivirgós-csavargós : tekervényes (Heves m. 
Sirok Nyr. Vin.567). 

[CSIVIRGŐS]. 

csivirgős-csavargós : <^. Azért olyan girbe- 
gurba, csivirgös-csavargós a Tisza folyása (Hód- 
mező-Vásárhely Arany-Gyulai NGy. 1.494). 

CSIVIRGÜLÉS : 1. csavargás, kószálás ; 2. be- 
széd csavargatása (Csallóköz Csaplár Benedek). 

[CSIVIRINT]. 

csivirint-csavarint. Csivirintem-csavarintom 
(Hely nélkül Nyr. VIII.283). Csivirintom-csava- 
rintom (Szeged Kálmány L. Szeged népe 1.212). 

CSIVOG (Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.424; Szé- 
kelyföld Nyr. IX. 176; c.w'afjr Szolnok-Doboka m. 
Domokos Nyr. XI.39; Hely nélkül Nyr. VH. 335; 
csivvog Moldvai csáng. Nyr. III.3): 1. csivog, 
csivag: csipeg, csipog, sipog (csirke, pulyka, 
veréb) (Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.424; Székely- 
föld Nyr. IX.176; Hely nélkül Nyr. Vn.335); 
2. csivag, csivvog : zsibong, lármáz, csacsog (Szol- 
nok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.39; Moldvai 
csáng. Nyr. III.3) [vö. csipog]. 

CSIVOGÁS: csiripelés (Bars m, Nyr. XVIII. 

384). 

[CSIVOG]. 

csivög-csavog : fecseg (Tolna m. Nyr. VI.230). 

CSÍZEL {csizel Debrecen Nyr. XI.189): csen, 
lop. Elcsizel (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191; Bihar 
m. Pocsaj Nyr. V.572). 

[CSÍZIÓS]. 

csíziós-madár : lutri-számokat húzó madár 
(Hely nélkül Márki Sándor). 

CSIZMA {csezma Hely nélkül Nyr. XV1I.419; 

22* 



335 



CSIZMADIA— CSOBAN. 



CSOBAN— C80DA. 



836 



csidma Szabolcs m. Földes Nyr. 11.285. 419; 
V.240; XVI.383; Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
III.23; Győrffy Iván; Udvarhely m. Nyr. 111.512; 
1V.422; V.180. 231; V1II.527; Vadr. 8. 494; 
Arany-Gyulai NGy. III.99; Csík m. Nyr. V.468; 
VII.47. 140; IX.42; XIII.378; Csík-Sz.Király Nyr. 
VII.479; Gyergyó Nyr. IV.336; Háromszék m. 
Nyr. 1X.34; Háromszék m. Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva Nyr. XVII1.527; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos; Erdővidék Nyr. IV.39; IX.41 ; 
csimma Soprony m. Röjtök Nyr. III.513; Három- 
szék m. MNy. VI.358; NyK.'lII.18; Brassó m. 
Hétfalu Nyr. V.329; csisdma Székelyföld Kriza; 
Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 330; csizsma 
Kecskemét Nyr. IX.359; Szeged Nyr. V.144; 
Temesköz Kálmány L. Szeged népe 11.233; 
Palócság Nyr. XXI.313 ; Maros-Torda m. marosi 
alsó-járás Ravasz Árpád ; csizsmá Gömör m. Nyr. 
XVni.455; tyiznm Palócság Tsz. XXI.314; Gö- 
mör m. Tsz.; Nógrád m. Ipoly-Litke Nyr. XII. 
331). 

CSIZMADIA (csidmadia Udvarhely m. Fehér- 
Nyikó mell. Vadr. 114; Csík m. Nyr. Vn.47; 
csizmazia Repce mell. Nyr. XX.367; Rábaköz, 
Szabolcs m. Erdélyi Népd. és mond. 1.59; Veszp- 
rém m. Csetény Nyr. XXII.378). 

CSIZMATIKUS : görög-keleti vallású (Három- 
szék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. 
XVin.527). 

CSIZMIKA: csizmácska (Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.474). 

CSOBA: pofa, száj (Somogy m. Csurgó Nyr. 
XVn.477. 

1. CSOBAK {csabak Tisza-Dob Nyr. XIX. 47) .- 
1. csobak: fáról levágott száraz görcs, görcsös 
gyökérdarab, kissebbszerú görcsös fahasáb (Bod- 
rogköz Kassai J. Szókönyv V.205; Tsz.; Szat- 
már m., Bereg m, Munkács és Rákos vid. Pap 
Károly); 2. csabak: a letarolt berekaljának cso- 
mós, görcsös tövei. Megbotlottam ebbe a csabakba 
(Tisza-Dob Nyr. XIX.47); 3. csobak: a lekaszált 
fűnek, lóherének, kórós dudvának ott maradt 
törzse (Szatmár m. Pap Károly). Ne járj ott 
mezítláb, mer a csobak felhasítja a talpadat. 
Vigyázz, csobakba ne hágj! (Alsó-Bereg Király 
Pál). 

2. CSOBAK: a végén két vas-szeggel ellátott 
hosszú pózna, a melyet a halászok a víz fene- 
kének megvizsgálására használnak (Fertő mell. 
MNy. III.243). 

1. CSOBÁN, CSOBÁKY: 1. - csobolyó 1. (Kis- 
Kúnság Nyr. ni.568; Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
191 ; Mezőtúr Nyr. Vin.138; Szolnok Király Pál; 
Szalonta Nyr. VnL430; Debrecen Nyr. Vn.l37; 
Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.205; Szabolcs 
m. Földes Nyr. XVI.383; Szatmár és vid. Nyr. 
X.476; XIV.96; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 
825; Ugocsa m. Király Pál; Székelyföld Kiss 
Mihály; Udvarhely m. Vadr. Kiss Mihály; hely 
nélkül Tsz.); 2. eggy neme a vedernek (Repce 
mell. Nemes-Viss Nyr. XVIL336). 



2. CSOBAN, CSOBÁNY: 1. rsohán, csobáiiy : 
juhász (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; Brassó 
in. Hétfalu Nyr. 11.476; Király Pál); 2. csobány: 
nagy juhászkutya (Udvarhely m. Vadr. ; Csík m. 
MNy. VI.370). 

CSOBÁNC - csobolyó 1. (Komárom Király 
Pál). 

CSÓBIKA csóniga (Heves m. Névtelen 1840). 

csóbika-tűnkő : a csóbika fája (Heves m. Név- 
telen 1840). 

CSOBOLYÓ (Baranya m. Nyr. IIL565; Kis- 
Kún-Halas Nyr. VIII.84 ; Kecskemét és vid. Tsz. 
Nyr. X.380; Nagy-Kúnság Nyr. XVL191 ; Békés 
m. Nyr. XIV.334; Hegyalja Kassai J. Szó- 
könyv V.202; Zemplén, Szatmár és Bereg m. 
Pap Károly; Rimaszombat és vid. Nyr. XIL190; 
XXIL383; Gyöngyös vid. Nyr. 11.180; csobilló 
Somogy m. Kálmáncsa Nyr. XI.238; csobojó 
Veszprém m. Olaszfalu Nyr. XVII.46 : Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.429; Bács m. Nyr. V.471 ; Oros- 
háza Nyr. VII.183; csobolló Vas m. Ság Kresz- 
nerics F. Szótár 1.85; Somogy m. Mesztegnye 
Nyr. V.235; Gömör és Torna m. Tsz.; csobolya 
Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.87; Cooborló Soprony 
m. Tsz. ; csorbolyó Hont m. Nyr. V.426 ; csöböllö 
Somogy m. Király Pál; csubujó Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIV.238) : 1. mezei munkások- 
nak és pásztoroknak kulacsforma lapos víztartó 
hordócskája; 2. csobolyó: kissebbfajta boros edény 
(Zemplén, Szatmár és Bereg m. Pap Károly); 
3. csubujó: bányászok olajtartója, a melyet a 
táskájukban magukkal hordanak (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIV. 238). 

CSOBONTOS: ágas-bogas. Csobontos fa (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel Nyr. VI.180). 

[CSÓCSI]. 

esóesi-ember : csókolni való kedves ember 
(Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.217). 

CSODA, CSUDA {cseda Őrség Nyr, 1.421. 462; 
Vn.272; Göcsej Nyr. n.371 ; Hetes Nyr. 1.423; 
n.44; DobronakNyr. n.234. 466; Zala m. Alsó- 
Lendva Király Pál; truda [?] Kalotaszeg Nyr. 
XVn.526). CsMíía.- 1. csodálat, csodálkozás. Ámél- 
kodik csudájába (Háromszék m., Erdővidék Vadr. 
178); 2. bosszúság. Csudájának esik: bosszan- 
kodik, zokon veszi (Kapnikbánya és vid. NyK. 
11.371); 3. rút, piszkos, szennyes (Nyitra m. 
Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 1841). 

[Szólások]. Oh hogy a csuda egyen meg ! [átko- 
zódás ; annak is szokták mondani, a ki vmi 
nevetségest, mulattatót mond] (BánflFy-Hunyad 
Nyr. XVII. 143). A csuda fog el (Kapnikbánya 
és vid. NyK. n.363). É fogyott a csudám: nem 
győztem csodálkozni (Szombathely Fejérpataky 
László). Csudájának esik (vö. csoda, csuda 2.). 
Ez az ember nekem csudám: gyűlölöm ezt az 
embert. Nem lett őna csudám: nem csodáltam 
volna (Hunyad m. Lozsád Nyr. XXn.458). 



337 



CSODALATOS— C80KMANY. 



C80KNYAL— CSOMA. 



838 



csuda-fa: datura stramonium (Hegyalja Kas- 
sai J. Szókönyv V.206; Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. X.323 ; Zemplén m. Deregnyő Nyr. XIIL92). 



csuda-römpöl 
VIII.564). 



orgonavirág (Rozsnyó Nyr. 



CSODÁLATOS, CSUDÁLATOS {csedálatos 
Zala m. Tsz.). Csudálatos: utálatos, gyalázatos 
(Göcsej Nyr. XVII.507). 

CSODÁLKOZ-IK, CSUDÁLKOZ-IK {csodák- 
sz-ik Vas m. Őrség Nyr. ¥11.373). 

be-csudálkozik : megrészegszik (Torontál m. 
Száján Kálmány L. Szeged népe 11.243). Iszonyú 
hé vót csudákozva : nagyon részeg volt (Kis-Kún- 
Félegyháza Nyr. XIV. 186). Be van csudálkozva 
(Szentes Nyr. VIII.324). Becsudálkozott : leitta ma- 
gát (Szatmár m. Nyr. VII.130; Zilah Nyr. XIV. 
286). Becsudálkozott állapotban: becsípve (Nagy- 
várad Nyr. XVI.572). 

meg-csodákoz-ik: elcsodálkozik (Komárom m. 
Duna-Almás Nyr. 111.279). 

[CSODÁS], CSUDÁS : nehéz természetű, zsém- 
bes (Kapnikbánya és vid. NyK. 11.375). 

CSOPRINKÁL: jár-kél, cél nélkül bolyong 
(Kis-Kúnság Nyr. in.564). 

CSÓGGAT: csókolgat (Háromszék m. MNy. 
VI. 320; Győrffy Iván). 

CSÓK {csolk Repce mell. Nyr. XX.369 ; Marác 
Nyr. IV.288; Zala m. Bókaháza Nyr. XIV.336; 
Göcsej MNy. 1.219; Nyr. XII.192; XIV.163; Fehér 
m. Perkáta Nyr. 11.527; Gömör m. Nyr. XVIII. 
456; Hont m. Tesmag Nyr. IX.336). 

CSÓKA: 1. nagy és bizonytalan színű szemű 
(Fölső-Csallóköz Nyr. Vni.189); 2. a szemnek 
ívhártyáját körülvevő üvegszerű gyűrű, a mely 
a szemgolyó nagyobb részére kiterjed [? — vö. 
csóka-szem CzF.]. Csóka vót a szémin (azért vak 
volt a gúnyneve) (Heves m. Karácsond Nyr. V.46). 

csóka-bugy : madárlábfú (ornithopus major) 
(Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.205). 

csóka-féreg : kemény szerszámfáknak szú- 
fúrta lyukacsai (Csongrád m. Szegvár Nyr. XVII. 
559). 

csóka-répa: édes ízű vad burgonya (másképp: 
tót-répa) (Csík m. Gyergyó Győrffy Iván). 

csóka-szemű: kékszemű (barna ember v. ló) 
(Háromszék m. Vadr.). 

csóka-szőllő : fekete szemű szőllő (Pest m. 
Kassai J. Szókönyv V.205). 

CSOKMÁNY : faragó fejsze (Sziget vid Tsz.), 

csokmán -fejsze: fejsze (Baranya m. Baranya- 
Sz. -Lőrinc Nyr. XVn.335). 



[CSOKNYAL]. 

essze-csoknyál : összeüt (tojást, fejet) (Udvar- 
hely m. Kiss Mihály) [vö. csiknyul]. 

CSÓKOGBÁP [?] : olyan találmány, a mellyel 
csókot lehet küldeni távolra is (Arad Nyr. VIII. 
281). 

CSÓKOL {csolkol Rábaköz Nyr. XVIII.45; 
Veszprém vid. Nyr. 1.329; Veszprém m. Szent- 
gál Nyr. III.330; Esztergom Nyr. III.284 ; Fehér 
m. Perkáta Nyr. n.519; Tata Nyr. IX.528 ; csői- 
kül Győr-Sz.-Márton Nyr. 11.144). 

CSÓKOLKOZ-IK: csókolódzik (Török-Becse 
Kálmány L. Szeged népe n.86). 

CSÓKOLÓ : a vágó-marha fején levő szurókás 
hús. A mint a marha a fejin kétfelé hasitódik, 
látunk ojan szurókás húst; észt nevezzük csókoló- 
nak (Szatmár-Németi Nyr. XIV.277). 

[CSÓKOLÓD-IK]. 

meg-csókalódik : összecsókolódzik. Megcsóka- 
lódtak (Hunyad m. Lozsád Nyr. XXII.459). 

[CSÓKOLÓDZ-IK]. 

csókolódzik-mókolódzik : csókolódzik (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai NGy. in.394). 

CSÓKOLÓDZKOD-IK: csókolódzik (Veszprém 
Nyr. Vin.330). 

CSOKOR {csukor Székelyföld Tsz. Nyr. 1.135). 

[CSOKROS], CSUKROS: teljes, bokros szirmú. 
Csukros szé'kfü, viloja, rózsa (Székelyföld Tsz. 
Győrffy Iván; Udvarhely m. Vadr. 67; Három- 
szék m.. Erdővidék Vadr. 190). 

, CSOLLÁK : 1. kancsal (Nagy-Kőrös Császár 
Árpád); 2. félszemű (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV. 
429). 

CSOLNAK, CSÓNAK {csólnok Bodrogköz Tsz. ; 
csónik Bács m. Zenta Nyr. IX.378; Tisza mell. 
Nyr. III.238; Szeged Nyr. V.571 ; csónok Veszprém 
m. Nyr. VI.422 ; csőnyak Torontál m. Szőreg Kál- 
mány L. Szeged népe III.173; csa"nyák Gömör 
m. Runya Nyr. XXII.286; csónyik Szeged Her- 
mán 0. Halászat K. ; Csaplár Benedek ; Torontál 
m. Száján, Szőreg Kálmány i Szeged népe 
n.l48; in.l64). 

CSOMA, CSUMA: 1. pestis (Székelyföld Tsz.; 
Háromszék m. Vadr.); 2. fene [?]. Ne egyen a 
csuma! (Kunság Nyr. XrV.525); 3. ijesztő (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. XIV. 143; Székelyföld 
Győrffy Iván.) Olyan mint egy csuma (Szatmár 
m. Gencs Nyr. X.525). 

[Szólások]. Hogy a csoma vigyen el! (Három- 
szék m. Vadr.) Vigyön el a csoma! (Székelyföld 
Nyr. IV.88). Nem ke neköm cicoma, vigye el ászt 
a csoma! (Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 
336.) 



889 



CSOMAGOL— CaOMBOLYIT. 



CSOMBOLYOD-IK— CSOMOJKAS. 840 



[CSOMAGOL]. 

be-csomagol [?]: becsíp, leissza magát (Hely 
nélkül Nyr. XVIL236). 

CSOMAK: ék-fejsze (Somogy m. Nyr. 11.375). 

CSOMASZT, DSOMASZT : nyomasztva taszít. 
Haragjában társát az ajtó megé csomasztőfa [így] 
(Kapnik vid. Nyr. 11.182). 

CSOMBÉK (Szeged, Csallóköz Csaplár Bene- 
dek ; Nógrád m. Nyr. IV.560 ; csomb^ék Palócság 
Nyr. XXI.307): csomó. 

CSOMBÓ {csomb''ő) : csomó (Palócság Nyr. 
XXIL83; Rimaszombat Nyr. IV.560). 

[Szólások]. A kákán is csombót keres: izgága 
(Rimaszombat Nyr. IV.560). 

CSOMBÓK (Szeged Csaplár Benedek; Hegy- 
alja, Bodrog mell. Kassai J. Szókönyv V.192. 
205 ; Bodrogköz Hermán 0. Halászat K. ; Nóg- 
rád m. Nyr. IV.560; Csallóköz Csaplár Benedek; 
csimbók Zala, m. Nyr. XIV.513 ; Sárospatak Tsz. 
Nyr. XVn.527; hely nélkül Tsz.; csimMkos 
Békés-Doboz Nyr. Vni.287; csimbok Kis-Kún- 
Halas Nyr. VHI.BS ; csomb"ók Palócság Nyr. XXI. 
307) : csomó, bog [vö. csömbök]. 

[CSOMBÓKOS], CSIMEÓKOS : csomós, bogos. 
Csmbókos ostor (Zala m. Nyr. XIV.513). Csim- 
bókos Szabó (gúnynév; nagy hajat viselt, s két 
oldalt két ágba fonva, a végén csomót kötött) 
(Békés-Doboz Nyr. Vni.287). 

CSOMBOLÉK: csomó (Balaton mell. Tsz.; 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. csöm- 
bölék]. 

CSŐMBŐL YGAT (Háromszék m. Vadr. 519a ; 
csombojgat Székelyföld Kiss Mihály, Győrffy Iván ; 
Udvarhely m. Kóbori János ; csongojgat Székely- 
föld Kiss Mihály; Udvarhely m, Kóbori János; 
Csík m. Csík-Várdótfalva Péter János) : 1. cso7i- 
gojgat: göngyölget (Székelyföld Kiss Mihály, 
Györfify Iván) ; 2. csombojgat, csombolygat, cson- 
gojgat : a szájában forgat (Székelyföld Kiss 
Mihály, GyőrfPy Iván; Udvarhely m Kóbori 
János; Háromszék m. Vadr. 519a) [vö. csöm- 
hölyget]. 

[Szólások]. Csongojgattya a száját: vonogatja, 
húzogatja (a kinek vmi nem tetszik) (Udvarhely 
m. Kóbori János; Háromszék m., Csík m. Vár- 
dótfalva Péter János). 

CSŐMBŐL YÍT (Székelyföld Tsz. 35a; csom- 
bajít Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.38; 
csombojit, csombojit, csombojitt Székelyföld Nyr. 
XVII.417; Győrífy Iván; Háromszék m. Vadr. 
399 ; csombolyit Háromszék m. Nyr. IV.561 ; cson- 
gojít, csongojitt, csongojítt Székelyföld Kiss Mi- 
hály, Györffy Iván; Csík m. Vadr.; Csík m. 
Csík-Várdótfalva Péter János; Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos; csongolít Székelyföld Nyr. 



XVII.419; csongolyit Erdély Kassai J. Szókönyv 
V.210; Brassó m. Hétfalu MNy. V.347); 1. gön- 
gyölít, göngyöl. Csombojítsd össze holmidat s 
aztán eredj, a merre a szemeddel látsz (Székely- 
föld Nyr. XVII.417), Bécsongojitotta a kenyeret 
az abroszba (Székelyföld Kiss Mihály). Csombo- 
lyítsa bé a gyermeket, hogy ne fázzék (Székely- 
föld Tsz. 3oa) ; 2. csomóba gyújt. A havat öszve- 
csombolyitani (Székelyföld Tsz. 35a). Csombojítsuk 
össze a szénánkat, mert eső jő (Székelyföld Nyr. 
XVn.417). 

CSOMBOLYOD-IK (Háromszék m. Nyr. IV.561 ; 
csomhojod-ik Székelyföld Nyr. XVII.417; Györffy 
Iván; csongojod-ik Csík-Szentgyörgy Nyr. X.330; 
csongolód-ik Székelyföld Nyr. XVII.419); gön- 
gyölödík. Csombolyodik a káposzta.- borul, feje- 
sedik, fejjé gömbölyödik (Háromszék m. Nyr. 
rV.561). Nappal esszezándorodnak s este esmét 
szépen egymás mellé csomboj ódnak : összefe kúsz- 
nék (Székelyföld Györffy Iván). A gyermek a 
szegeletbe csongojodott : húzódott, húzta meg ma- 
gát (Csík-Szentgyörgy Nyr. X.330) [vö. csongo- 
rodott]. 

CSOMBOLYOG (Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Vadr. 554; Kriza; csombojog Székelyföld Kiss 
Mihály, Györffy Iván ; Udvarhely m. Vadr. ; Csík- 
Szentgyörgy Nyr. X.330; csongojog Székelyföld 
Kiss Mihály ; Csík-Szentgyörgy Nyr. X.330) : 

1. csombojog : lábatlankodik, settenkedik vki kö- 
rül. Vidd el a gyermeket, ne csombojogjon körül- 
tem (Udvarhely m. Vadr.) ; 2. csombojog, csom- 
bolyog, csongojog : éldegél. Jól csombolyognak 
együtt: jól élnek (Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Vadr. 554). Ez a szegény asszony a keresetéből 
ojan jól csombojog (Csík-Szentgyörgy Nyr. X.330). 
Valahogy csak elcsombojgok (Székelyföld Kriza). 
is elcsombojog a többi között: elvan, megél 
(a fölfogadott gyermek) (Székelyföld Kriza ; Ud- 
varhely m. Vadr.). 

CSOMBOB (Csallóköz Csaplár Benedek ; Szé- 
kelyföld Kriza ; Háromszék m. Nyr. IV.561 ; com- 
bor Szeged Csaplár Benedek; csombord Kolozs- 
vár Szinnyei József; Székelyföld Tsz.; csombor 
Háromszék m. MNy. VI.320): borsfú (satureia 
hortensis, mentha pulegium). 

CSOMÓ {csomóé [?] Nagy-Küküllő m. Halmágy 
Vadr. 561; vö, Steuer: A székely nyelv hang- 
jai 15): 1. csomó: gabonakereszt (Gömör m. Tsz); 

2. c.9omó .-szénarakás (Szilágy-Somlyó Nyr. XVI. 
238); 3. csomóé [?]: túrós puliszka (Halmágy 
Vadr. 561). 

csomo-taszigáló [így] : asztalos [gúnynév] (Gyór 
Nyr. VI.192). 

CSOMOJKA (Székelyföld Kiss Mihály; cso- 
mójka Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; cso- 
mólyka Háromszék m. NyK. III. 10): csomócska 
(dohos lisztben, nem jól kevert kásában v. pu- 
liszkában) [vö. csomojkó]. 

CSOMOJKAS (csomójkás) : csomócskás (dohos 



341 



CSOMOJKO— CSONI. 



CSONIGA— CSONT. 



342 



liszt, nem jól kevert kása v. puliszka) (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály ; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos) [vö. csomojkós]. 



CSOMOJKO 

hály). 



csomojka (Székelyföld Kiss Mi- 



CSOMOJKÓS (csomolykós) csomojkás (Nagy- 
Kúnság Nyr. III.233; XVL191). 

[CSOMÓ JKÓZ-nC]. 

őssze-csomolykózik : összecsomósodik, cso- 
móba összeáll (a nedvesen eltett gabona, a nyir- 
kos helyen tartott liszt) (Nagy-Kúnság Nyr. III. 
233). 

CSOMÓKA: disznóhúsban előforduló borsó- 
alakú mirigyféle húsrész (Székelyföld Győrffy 
Iván). 

CSOMOLYAG : göngyöleg (Háromszék m. 
Győrffy Iván). 



CSOMOROS 

XIV.430). 



csomós (Kis-Kún-Halas Nyr. 



CSOMOSZLÓ (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
11.290; csomoszló-ía, Zemplén m. Mád Nyr. VI. 
285; Gyöngyös Nyr. 1.334; csomiszló Tolna m. 
Paks Nyr. XXII.383; Baranya m. Mecsekhát 
Thomaer Ignác; hely nélkül Tsz. [itt csimoszló 
hiba] ; csumiszló Szeged Csaplár Benedek) : szől- 
lözúzó bunkós fa [vö. csömöszölő]. 

CSOMOSZOL (Somogy m. Sima Nyr. XIX. 
381 ; Szatmár vid. Tsz. ; Zemplén m. Mád Nyr. 
VI.285.; Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.210; 
csomiszol Pécs Kassai J. Szókönyv V.210 ; Kecs- 
kemét Nyr. IX.93 ; hely nélkül Tsz. 75a ; csu- 
miszol Szeged Csaplár Benedek) : (szőllőt v. más 
gyümölcsöt a kádban v. csöbörben bunkós fával 
V. doronggal) zúz [vö. csömöszöT\. 

CSOMÓTA: gabona-hordáskor v. kazal-rakás 
alkalmával elhullott egész és tört kalászokból 
összesöpört rakáska (Borsod m. Paszlavszky 
Sándor; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.326). 

CSOMOZIL: botoz (Moldvai csáng. Nyr. X. 
205). 

CSONGÁR : vékony lábszár (Ipoly völgye, 
Kővár vid. Nyr. XVI.381) [vö. cingár]. 

CSONGOLY, CSONGOLYA: göngyöleg (Szé- 
kelyföld Andrássy Antal 1843; Háromszék m. 
MNy. VI.320; Győrffy Iván). 

CSONGORA: rossz szalmájú gabona (Három- 
szék m. MNy. VI.320; Győrffy Iván). 

CSONGORODOTT : kunkorodott (állatnak, kül. 
disznónak a füle v. a farka) (Háromszék m. Ki- 
rály Pál). 

CSONI, CSONIKA: malac (Csallóköz Szinnyei 
József) [vö. císenika]. 



CSÓNIGA : fa-kúpocska, a melynek lapos vé- 
gébe jobb és bal felől eggy-eggy toll van bele 
erősítve, s az egészet a játszó gyermek ostorka 
segítségével magasra röpíti (Győr m. Tsz.) [vö. 
csóhika]. 

CSONKA {sonka Moldvai csáng. Nyr. IX. 
449) : 1. hibás kezű (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839 ; Rimaszombat Nyr. IV.560) ; 2; balog 
(Rimaszombat Nyr.IV.560; XVin.505) [vö. tonka]. 

[Szólások]. Csonkájába: félbe, hiányosan (Szé- 
kelyföld Nyr. 1.135; Kiss Mihály). 

csonka-bonka : csonka (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.305). 

csonka-gerenda : malmoknál az őrhajót a 
főhajóval összekapcsoló gerenda ; kettő van : 
első és hátulsó (Baranya m. Ormányság Nyr. 
Vn.524). 

csonka-hót: az a hét, a melybe karácsony 
ünnepe, húsvét és pünkösd hétfője esik (Kolozs- 
vár Szinnyei József; Kolozs m. Szucsák Nyr. 
XVin.575; Székelyföld Szinnyei József ; Három- 
szék m. Vadr. 369). 

[csonka-toll], 

csonkatollas : fiatal madáríiók (Szilágy m. 
Nyr. XIV.576). 

CSONKÁZ: 1. botol, lebotol (fát) (Borsod m. 
Ónod vid. Nyr. XVII. 383). Lécsonkázták a fákat 
(Szentes Nyr. XVI.94); 2. a szőllőtőnek tavaszi 
új hajtásait kettő-három híján letöri (Kolozsvár 
Szinnyei József). 

CSONKÍT {é-csonkéta, összerántva ebből : é- 
csonkétotta Győr m. Vének, Győr-Sz.Márton és 
vid. Bódiss Jusztin; Baranya m. Ibafa Nyr. 
XX.46). 

CSONKÍTÁS: termő ág éretlen végének el- 
metszése (Székelyföld Tsz.) 

CSONKOL : botol, lebotol, sutára lenyes (élő- 
fát) (Székelyföld Győrffy Iván). 

[CSONT]. 

[Szólások]. Csontot vetett: gyermeket szült (Há- 
romszék m. Nyr. IX.32). 

csont-bont: apró csontok (Tolna m. Nyr. VI. 
230). 

csont-evő: [tréf.] kutya. Észt bizon még a 
csontévö is megteszi (Veszprém m. Nyr. V.224). 

csont-fa: lonicera tatarica (Borsod m. Nosz- 
vaj Kassai J. Szókönyv V.211). 

csont-hagyó: [tréf.] húshagyó (Háromszék m. 
Vftdr. 364). 



343 



CSONTIKA— CSOPORT. 



CSOPORT— CSORAL 



344 



esont-küszürü : száraz, vézna. Ojan mind éyy 
csont-küszürü (Csik m. Nyr. VI.525). 

csont-orgona : cv. Ojan mind egy csont-orgona 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

csont-rakó : kuruzsló (Duna-Szekcső Nyr. XVII. 
276). 

csont- vágó: [tréf.] ész (Debrecen Nyr. XXI.43). 

[Szólások]. Felérni a csontvágóval: fölérni ész- 
szel (Debrecen Nyr. XXI.43). 

1. CSONTIKA: csontocska, csont (Őrség MNy. 
V.127; Székelyföld Kiss Mihály; Udvarhely m. 
Keresztúr vid. Vadr. 443). Minden csontikáját 
esszezergetem (Háromszék m. Vadr.). A Bábi 
egészen lepaszót [lesoványodott], csak a csontikája 
meg a huri van (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI. 
431). 

2. CSONTIKA: 1. pipagyújtó fácska v. vékony 
fenyűszilánk (Zala m. Szentgyörgyvölgye Nyr. 
n.279; Őrség MNy. V.127); 2. fenyű-fáklyának 
el nem égett maradék-része (Göcsej Tsz. MNy. 
V.152; Őrség, Ormányság MNy. V.152). 

CSONTOLÓ : kés, a mellyel a timár a bőrről 
levágja a csontokat (Szeged Nyr. IV.527). 

CSONTOLÓD-IK: vki mellé telepszik, fekszik, 
ül. Oda csontolódott melléje (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

CSONTORAG {sontorog Brassó m. Hétfalu 
Király Pál): 1. csontorag, sontorog: csonka, béna, 
nyomorék (Háromszék m. Kiss Mihály; Brassó 
m. Hétfalu Király Pál). Csontorag fa : megcson- 
kított, töredezett ágú élőfa. Csontorag ló: béna 
ló. Csontorag fog (Háromszék m. Vadr.) ; 2. cson- 
torag: kiaszott és letörött fatető (Székelyföld 
Kriza) [vö. csöntörge]. 

CSONTORGÓ : csonttá s bőrré aszott so- 
vány [?] (Székelyföld Győrffy Iván). 

CSONTORJA: világításra használt vékony 
hasított fácska (Karancs vid. Nyr. XXI.478). 

CSONTORKA: cv (Karancs vid. Nyr. XXI. 

478). 

[CSONTOS]. 

csontos-hús: sertéshús (öömör m. Tsz.) 

CSONYÓ : sziklacsúcs, sziklaszál (Székelyföld 
Nyr. V.376). 

QSOPÁK (Abauj és Zemplén m. Szádeczky 
Lajos; Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.212; 
copák Pécs Kassai J. Szókönyv V.212): galíciai 
kajla szarvú marha [vö, 2. copák], 

1. CSOPORT {csiport Csallóköz Nyr. 1.232 ; Csap- 



lár Benedek; csopor [egy csopron, öcs csopron: 
eggy csoportban] Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XV. 
575 ; Somogy m. Nágocs Nyr. VI.428 ; csuport 
Csallóköz Csaplár Benedek; Székelyföld GyőrfFy 
Iván). Csiport, csoport, csuport: göröngy (Balaton 
mell.. Vas m. Kemenesalja Tsz.; Pozsony m. 
Kassai J. Szókönyv V.213; Csallóköz Nyr. 1.232; 
Csaplár Benedek). 

2. CSOPORT: kukorica-csutka (Eszék vid. 
Nyr. V.270; Dráva mell. Kopács Nyr. XVL283). 
Ircsunk le hama észt a zsákcsa kukorickát; a 
csoportyát meg maj étüzéjünk (Eszék vid. Nyr. 
VIII.227). Csoporttal tűzetem, mer nem vót fácsi- 
kám (Dráva mell. Kopács Nyr. XVII. 191). 

[CSOPORTKA], CSIPORKA: göröngyöcske 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSOPORTOS {csiportos Pozsony m. Kassai J. 
Szókönyv V.198; csuportos Borsod m. Bogács 
Kassai J. Szókönyv V.213): 1. csiportos: görön- 
gyös (Pozsony m. Kassai -J. Szókönyv V.198); 
2. csuportos cseresnye : fürtös, bokros cseresnye 
(Borsod m. Bogács Kassai J. Szókönyv V.213). 

CSOPORTOZ-IK : csoportban járkál, sétál. 
Akkor szép a kis lány, mikor csoportozik (Toron- 
tál m. Szőreg Kálmány L. Szeged népe III.262; 
Kálmány Lajos). 

CSÓR, CSŰR {csorr Háromszék m. Uzon Er- 
délyi Lajos). Csak egy csór: csorrantásnyi (Három- 
szék m. MNy. VI.320; Győrffy Iván). Égy csorr 
ecet (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). Csurig : 
csordultig (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XV.574). 
Csurig van a bögre vizze (Veszprém m. Nyr. 
Vin.224). 

csűr- víz (csur-viz): egészen átázott (Vas m. 
Vép Király Pál; Székelyföld Csaplár Benedek; 
Háromszék m. MNy. VI.320; Győrffy Iván) [vö. 

csurom-víz]. 

[CSÓR]. 

[Szólások]. Csórt vetett: cselt vetett (Göcsej, 
Nagy-Lengyel Nyr. VIII.82). 

CSÓRAG {csaorag Somogy m. Szólád Nyr. 
VIII.326; csorag Baranya m. Ormányság Nyr. 
1.424): 1. pózna, gyümölcs-verő (pl. dió-verő) 
pózna, dorong (Somogy m. Nyr. n.375; XIX.287; 
Somogy m. Csurgó Nyr.XVn.478; Fölső-Somogy, 
Balaton mell. Nyr. Vin.432; Baranya m. Tsz.; 
Baranya m. Ormányság Nyr. 1.424; III.182; 
Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841); 
2. elágazó gyökérből készített ütleg (,az eccérre 
többet üt') (Rába mell. Nyr. XVn.524). 

CSÓRAGOL (csorag ol Baranya m. Ormány- 
ság Nyr. 1.424) .• csóraggsd ver (le-, meg-) (Rába 
mell. Nyr. XVII.524; Somogy m. Csurgó Nyr. 
XVII.478; Baranya m. Ormányság Nyr. 1.424). 

CSÓRÁL: csóvál (botot, tüzes csóvát (Pápa 
Király Pál) [vö. csavar]. 



345 



CSORBA CSŐRE. 



CSORE—CSORGAS. 



346 



csórál-mórál (Vas m. Kassai J. Szókönyv V. 
214; csóra-mórál Győr m. Szigetköz, Duiia-Sz.- 
Pál Nyr. VIII.522; csordl-morál Vas m. Keme- 
nesalja Tsz. ; Veszprém m. Csékút Nyr. XI.190) : 
1. tétovázik, csűr-csavar, a dolgot kerülgetve v. 
szépítgetve beszél. Ne csóráld-móráld : ne keríts 
a dolognak oly nagy feneket (Balaton mell. Tsz.). 
Ne csordd-morád, hanem add ide, ha akarod 
(Veszprém m. Csékút Nyr. XI.19()). Ne csóra- 
móráj annyit (Győr m. Szigetköz, Duna-Sz.-Pál 
Nyr. VIII.522); 2. csordl-morál: kelletlenül, ím- 
mel-ámmal tesz vmit (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

CSORBA {csérha Palócság Nyr. XXI.306; XXII. 
33 ; Esztergom vid. Nyr. XIX.239 ; Hont m. Páld 
Nyr. XIV.575; cserbá Hont m. Ipolyság Nyr. 
XIX.45 ; Érsekújvár Nyr. VIIL46 ; XIX.457 ; cserba 
Rimaszombat vid. Nyr. X.87) : a kinek az 
elülső fogai közül eggy v. több hiányzik (Sop- 
rony m. Nyr. XII,279; Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839). Csorba part: régi omlások miatt 
nagy darabon beszakadt, tehát könyökösen be- 
szökő part (Sajó mell. Hermán 0. Halászat K.) 

csorba-szájú: nyúlajkú (Tisza-Dob Nyr. XX. 
192). 

CSORBÓKA. (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 
323; Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.215; cser- 
bóka Nógrád m. Nyr. IV. 122; csé'rb" óka Paíócság 
Nyr. XXI.306; XXn.33): cikk-cakkos levelű lapu 
(sonchus oleraceus; hasenkohl). 

CSORDA (csé'rda Komárom m. Fúr Nyr. XVIII. 
528; sorda Moldvai csáng. Nyr. IX.449. 488: 
szorda Moldvai csáng. Nyr. IX.488). 

csorda-járó: 1. csordára járó (marha) (Csalló- 
köz, Székelyföld Csaplár Benedek) ; 2. legelő, a 
melyet a csorda jár (Csallóköz, Székelyföld 
Csaplár Benedek); 3. csorda-út, csorda-csapás 
(Háromszék m. MNy. VI.320; Győrffy Iván). 

csorda-kelő: csorda-gyúlő hely (Háromszék 
m. MNy. VI.320; Győrffy Iván). 

csorda-nyom: csorda-út, csorda-csapás (Csal- 
lóköz Csaplár Benedek). 

CSORDÁS {cserdás Vas m. Őrség Nyr. IV,521 : 
eserdás Göcsej Tsz. ; csordós Soprony m. Repce 
mell. Nyr. 11.518; csorduós Rábaköz, Beő-Sárkány 
Nyr. XVIII.47): tehénpásztor, gulyás. 

[CSORDÍT], CSURDÍT: szalonnát süt (Kún- 
Majsa Nyr. Vni.470). 

CSORDOGÁL: apródonkénl, lassan csurog. 
Könny szememből csordogál (Szabolcs m. Erdélyi 
J. Népd. és mond. 11.33). 

[CSORDULAT]. Csurgutig: csordultig (Vas m. 
Őrség Nyr. Xn.476). 

1. CSÓRÉ (Nagy-Kúnság Nyr. XIX.576; Csong- 
rád m. Czimmermann János; Kassa vid. Nyr. 
XIX.189; Szatmár m. Lauka Gusztáv 1842; 
Zilah Nyr. Xn.375; Kolozs m. Szucsák Nyr. 
XIV.187; Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. XIV. 

WZIKNVKT : IIÁGVAK TÍJ8ZÓTÁK, 



574 ; Segesvár Nyr. IX.43 ; Székelyföld Tsz. Nyr. 
n.426 ; XV.29 ; Kiss Mihálv ; Csík m. Nyr. VI. 
525; XXn.334; Gyergyó-Sz. Miklós Nyr. VEI. 
229 ; Háromszék m. Nyr. III.324 ; Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos ; Brassó m. Hosszúfalu Nyr. 
IV.5r7 ; Moldva, Klézse Nyr. VII.478; csőre Ma- 
rosszék Nyr. VIII.474; Háromszék m. Nyr. TV. 
561; csóró Székelyföld Győrffy Iván; csórd Szé- 
kelyföld Kiss Mihály; Kriza; Háromszék m. 
Vadr. 396. 494; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos ; csorró Székely-Keresztúr Nyr. XXII.335) : 
1 csóré, csóró, csorró: cigány (Szatmár m. Lauka 
Gusztáv 1842; Székelyföld Győrffy Iván; Szé- 
kely-Keresztúr Nyr. XXII.335); csóró: cigányfiú 
(Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos) ; 2. csóré: barna bőrű. De szép 
csóré lánya van. De szép csóré menyecske (Kassa 
vid. Nyr. XIX.189); 3. csóró: növendék fiú, le- 
gényke, suhanc (Székelyföld Kriza ; Háromszék 
m. Vadr. 396. 494); 4. csóré, csóré: meztelen, 
csupasz (Csongrád m. Czimmermann János ; Zi- 
lah Nyr. xn.375 ; Kolozs m. Szucsák Nyr. XIV. 
187; Kis-Küküllö m. Szőkefalva Nyr. X1V.574; 
Segesvár Nyr. IX.43; Székelyföld Tsz. Nyr. II. 
426 ; Kiss Mihály ; Marosszék Nyr. VIII.474 ; Csík 
m. Nyr. VI.525; XXII.334; Gyergyó-Sz.Miklós 
Nyr. Vin.229; Háromszék m. Nyr. in.324; IV. 
561; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; Brassó 
m. Hosszúfalu Nyr. IV.517; Moldva, Klézse Nyr. 
VII.478). Csóré veréb: tollatlan, még csak pely- 
hes verébfiú (Háromszék m. Nyr. III.324). Csóré 
bőr: szőrtelen (Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). Csóré mogyoró: tokjából kijött, héjatlan 
mogyoró (Székelyföld Nyr. XV.29); 5. csóré: fél- 
kegyelmű (Nagy-Kúnság Nyr. XIX.576). 

csóró-bóró: meztelen (Székelyföld Győrffy 
Iván). 

csóré-szájú : bajusztalan (Háromszék m. Nyr. 
III.324; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos) [vö. 

2. csóré]. 

2. CSÓRÉ: 1. összefutott tej (Hont m. Nyr. 
V.426) ; 2. savó (Nógrád m. Rimóc Nyr. VI.273) ; 

3. kis gyermek szájából szopás után kibuggyanó 
tejes nyál (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430; XVIH. 
191; Szentes Nyr. Vin.187); 4. savóból tejjel 
és tojással készült étel (Fájsz Nyr. VII.428) ; 
5. szesz alja (Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 191). 

csóré-szájú: mosdatlan szájú, illetlen beszédű 
(Kapnikbánya és vid. NyK. II.3.75) [vö. 1. csóré]. 

CSÓRÉSZ: [tréf.] veréb (Somogy m. Csurgó 
Nyr. XXI. 143; Nagy-Kanizsa Király Pál) [vö. 

csulesz]. 

CSÓRÉZ, CSÓRÉZ-IK: kihányja a tejet (szo- 
pós gyermek) (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430 ; 
XVin.191 ; Kecskemét Nyr. Xn.283). 

[CSORGÁS], CSÜRGÁS : 1. asztagrakáskor ki- 
pergett V. cséplőgépből kihullott gabona (Heves 
m. Névtelen 1840; Rimaszombat Nyr. XVII.525). 
A csvrgást félöntöttük a garatra, A csurgást fel- 
töltik, de a pelyvát nem (Rimaszombat Nyr. XVII. 

23 



347 



CSORGATAG-CSORONKAL. 



CSORONKAZ-IK CSOSZOGAT. 



n48 



525); 2. eresz alja (hova a házíodélről leíoly 
az esővíz) (Baranya m. Onnányság Nyr. 1.379; 
Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.284). 

CSORGATAG : csorgó eső, zápor. TJgyan lén e 
csorgatag iidö (Székelyföld Kiss Mihály). 

[CSORGATÉ], CSÜRQATÉ: ház-eresz csur- 
gója. Tedd ezt a melencei a csurgaté alá, hat 
tejjék meg e kis jó essövizzé (Veszprém vid. Nyr. 
XÍX.574). 

CSORGATÓ: aj (Balaton mell. Tsz.) 

be-csorgataó : [tréf.] pálinka (Gömör m. Czim- 
mermann János). Meg oszteg még egy kis becsor- 
gataó is szükségeltetyik, mer hijong a pájinkátaó 
gyöm meg a zembér ereje (Gömör m. Berzéte Nyr. 

XIX.478). 

CSORGÓ {csorgó" Kalotaszeg Melich János): 

1. forrás, a melyből a víz kis vályufélén foly ki 
(Zilah Nyr. XIV.287 ; Kalotaszeg Melich János) ; 

2. kis vízesés (Bódva mell. Hermán 0. Halászat 
K.); 3. forrás szájához tett fa- v. kő vályú, a 
melyen a víz lecsorog (Székelyföld Tsz.) 

[Szólások]. Csurgóra ereszt (hordót): lefelé for- 
dít. Eressze ke csurgóra jászt a hordót (Baranya 
m. Ormányság Nyr. IX.285). 

CSÓRIGÁL : csurgat, vékonyan csurgat, több- 
ször eggymás után csurgat (Balaton mell. Tsz. ; 
Somogy m. Csurgó Nyr. XVn.478; Orosháza 
Nyr. IV. 330). Ne csórigád azt az étét (Veszprém 
m. Nyr. Vni.224). 

CSORINGÁR: bojtár (Szilágy m. Kőváry 
László 1842). 

CSÓRMÁNY: vad meggyfa-faj, zelnice-meggy, 
kutya-cseresnye, vad cseresnye, gerézdes cse- 
resnye (prunus padus) (Mátyusfölde, Tallós Nyr. 
XVI.333). 

08Órmány-fa : cv (Csallóköz Nyr. 1.232. 379). 
[CSOROG]. 

csorog-osöpörög : csöpörög (pl. a ház, ha 
rossz a tető ; eggy kis haszon, vö. ,ha nem 
csordul, csöppen') (Szeged Nyr. IX.237). 

CSÓROL : csurgat, fej (Vas m. Kemenesalja 
Tsz.) 

[CSOROMÁNDÉ]. 

[Szólások]. Óján mind a csoromándé: mindenét 
elissza, maga pedig rongyos (Szolnok-Doboka 
m. Apa-Nagyfalu Nyr. XV.568). 

CSORONKA {csorinka Háromszék m, Vadr. 
494b): 1. csoronka: vízcsurgó (Háromszék m. 
MNy. VI.320 ; Vadr. ; Győrflfy Iván) ; 2. csorinka: 
eggy csorrantásnyi ital. Ma egy csorinkát sem 
ittam (Háromszék m. Vadr. 494b). 

CSORONKÁL: csordogál, vékonyan csurog 
(Székelyföld Kiss Mihály; Csík m. MNy. VI.369; 



Háromszék m. MNy. VI.351 ; Vadr. 494b). Ennye, 
alig csoronkál a viz ezen a csapon (Erdély Király 
Pál). 

CSORONKÁZ-IK : cvi (Háromszék m. MNy. VI. 
351). 

CSORONKOL: (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSOROSZLYA {cséréslyá Gömör m. Serke 
Nyr. XVIII.422 ; csoroszla Arad m. Majláthfalva 
Nyr. Vni.479; Fölső-Csallóköz Nyr. Vin.189): 
az ekegerendelyből lenyúló kés-alakú barázda- 
hasító vas (Balaton mell. Tsz.; Szeged, Csalló- 
köz Csaplár Benedek). Vén csoroszlya: vén banya 
V. vén gebe (Szeged, Csallóköz Csaplár Bene- 
dek). 

[CSOROTOS]. 

csorotos-csóré : anyaszült meztelen (Udvar- 
hely m. Vadr.) [vö. csurutos-csurdé]. 

[CSORRANT], CSURRANT : fej (tehenet). 
Röktönn csurrants, mertt majd kihajt a rikkants 
(Csallóköz Kassai J. Szókönyv V.216). 

meg-csurrant : megfej (Baranya m. Kassai J. 
Szókönyv V.215). 

CSORRINT: csurdít (Háromszék m. Vadr. 
494b). 

CSORSZOG: csoszog, csörtetve jár (Székely- 
föld Kiss Mihály; Háromszék m. Tsz. Vadr.) 

CSORSZOK: lábmérték (Brassó m. Hétfalu 
Nyr. XVI.478; Király Pál). Csinájjon égy pár 
csizmát, a csorszokomat má tudja (Hétfalu Nyr. 
XXI.478). 

CSORSZOL - csorszog (Háromszék m. MNy. 
VI.320; Győrffy Iván). 

CSORVASZ: paraszt, ripők (Göcsej Király 
Pál; Zemplén m. Hám József; Zemplén m. 
Tállya Nyr. IV.477). 

CSOSZA, CSÉSZA : eggyügyú, magával tehe- 
tetlen, hanyag, piszkos (Dunántúl Bódiss Jusztin). 

CSOSZKA: 1. csoszogó [gúnynév] (Jász-Nagy- 
kún-Szolnok m. Jánoshida Nyr. IX.191); 2. tehe- 
tetlen, ügyetlen (Csík m. Nyr. VI.525); 3. utá- 
latos nő V. barom (Moldva, Klézse Nyr. IX.429). 

CSOSZKAT : csoszog (Balaton mell. Tsz. ; 
Csallóköz Szinnyei József). 

CSOSZÓ: bakonta (erdőlő szán) elé akasztott 
szán-orr, csúsztató szántalp, a melyet hegymere- 
deken való fa-csúsztatásnál használnak (Brassó 
m. Hétfalu MNy. VI.320; Nyr. 11.327; Győrfify 
Iván) [vö. csúszó]. 

CSOSZOG {csozog Háromszék m. Tsz.; csuszog 
Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.7). 



CSOSZOGAT : csoszog (Székelyföld Tsz. 
romszék m. Ko vászna Butyka Boldizsár). 



Há- 



349 



CSOSZOGÓ— CSÓVA. 



CSÓVA— CSO. 



350 



CSOSZOGÓ {csuszogó Torontál m. Magyar-Sz. 
Mihály Kálmány Lajos): 1. papucs (Debrecen 
Nyr. XI.477); 2. csuszogó: facipő (Torontál m. 
Magyar-Sz.Mihály Kálmány Lajos); 3. olyan 
(többnyire vén) asszony, a kit a végből küldenek 
a leányos házhoz, hogy kitapogassa, vájjon haj- 
landók-e leányukat az illető legényhez férjhez 
adni (Soprony m. Rábaköz Nyr. 111.280); 4. há- 
zasságkötés ügyében való puhatolódzás. Csoszo- 
góha jár (Soprony m. Kisfalud, Nagy-Miháli Nyr. 
XXL381). 

CSOSZOGÓS : eggy táncnem (Kalotaszeg, 
Zsobok Melich János). 

[CSOSSZAN]. 

bé-csosszan: betoppan, ügyetlenül v. helyte- 
lenül beállít vhová (Székelyföld Kiss Mihály) 
[vö. tosszan]. 

1. CSOSSZANT: sovány (Csallóköz Nyr. L232). 

[2. CSOSSZANT]. 

be-csosszant {hé-csosszant) ---■ bé-csosszan (Bala- 
ton mell. Tsz.) 

[3. CSOSSZANT]. 

bé-csosszant: ügyetlenül v. helytelenül fölvet 
V. közbe vet vmit (Székelyföld Kiss Mihály ; 
Udvarhely m. Gálffy Sándor, Kiss Mihály) [vö. 
tosszard]. 

[CSOSSZINT]. 

oda-csosszint : hebehurgya módon oda ad 
(Háromszék m. Vadr.). 

CSOSZTAT : csoszog (Fölső-Somogy Nyr. VIIL 
432; X.190). 

CSÓTÁNY (Tolna m. Paks Nyr. XIX.431 ; 
Pápa vid. Csaplár Benedek ; csóta Tolna m. Paks 
Nyr. XIX.431; csótán Dunántúl Nyr. V.128): 
svábbogár. 

1. CSÓTÁB: nyereg alá v. fölé való takaró 
(Balaton mell. Tsz.) 

2, CSÓTÁB =- csoroszlya (Vas m. Őrség Tsz). 

CSÓTOLOG: kószál, csatangol (Vas m. Ke- 
menesalja Tsz. ; hely nélkül Kresznerics F. 

Szótár L87). 

1. CSÓVA {csáva Rimaszombat és vid. Nyr* 
XXn.383; Abauj m. Nyr. VL172; csdva Palóeság 
Nyr. XXn.33): 1. tűzgyújtásra való szalmacsutak 
V. szénából, gazból, csepüből csavart tekercs, a 
melybe tüzes taplót v. üszköt tesznek, azután 
kinyújtott karral sebesen föl s le lóbálják, hogy 
tüzet fogjon (Alföld Nyr. XXL371 ; Csongrád m. 
Ploetz 1839; Debrecen Nyr. VIL138; Abauj m. 
Nyr. VL172); 2. jelül (többnyire póznára) kitű- 
zött szalmacsutak: a) annak jelzésére, hogy az 
illető tárgy, a melyre föl van tűzve, eladó 
(Alföld Nyr. IV.329); b) annak jelzésére, hogy 
abban a házban katona van beszállásolva (Kecs- 



kemét vid. Tsz.); c) földmérésnél használt jelző- 
pózna végére kötött szalmacsutak (Alföld Nyr. 
XXL371); d) tilalomjel (Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XVin.431 ; Székelyföld Tsz..; Csík m. Nyr. 
VI.525 ; Győrffy Iván) ; e) madár-ijesztő (Székely- 
föld Kiss Mihály; Háromszék m. Tsz.); 3. jelül 
szolgáló egyéb vmi: a) kis gödröcskék annak 
jelölésére, hogy ott kocsival átmenni nem szabad 
(Jászkunság Nyr. Vn.525); b) szántóföld szélén 
az út mellett ásott gödröcske annak jelölésére, 
hogy a földre nem szabad belépni (Szatmár m. 
Czimmermann János) ; c) szántó- v. kaszáló-föld 
határának jelölésére földből hányt halmocska v. 
két eggymásra tett hant-hasáb (Alföld Nyr. XXL 
371; Csongrád m. Ploetz 1839); d) csdva: kis 
fakereszt, mely a tilost jelzi (Palócság Nyr. 
XXH.33); e) csáva: a mesgyék elé tilalomfául 
vert karó, a melynek a végébe néha szalma- 
csutak van tűzve (Rimaszombat és vid. Nyr. 
XXn.383). 

2. CSÓVA: taliga v. kocsi, a melyen az őrölni 
való búzát a malomba összehordják (Szentes 
Nyr. IX.94) [vö. csúvár], 

CSÓVÁS: az a legény, a ki az őrölni való 
búzát a malomba taligán v. kocsin összehordja 
(Szentes Nyr. IX.94) [vö. csúvár]. 

CSOVÁSZKA: soványka. te nyomorult cso- 
vászka, alig tucc bőrt húzni a fogadra! (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

CSÓVÁZ {csovázm Székelyföld Tsz.) : csóvával 
megjelöl. Föl- v. ki-csóváz (Alföld Nyr.' XXL371). 

CSOZ-IK (esőzni): közösül (Nagy-Kálló Nyr. 
Xn.429). 

CSOZÉ: elzüllött rongyos ember, naplopó, 
csavargó (Szentes Nyr. VL179; IX.94 ; XVn.46 ; 
Négyesy László). 

CSOZGA: apró cserbokorból gyűjtött tűzifa 
(Háromszék m. Tsz.) 

CSÓZNIK, CSÓZNYIK: pózna, a mellyel a 
gyümölcsöt a fáról leverik (Zala m. Hetes Nyr. 
IL372; XIX.142; Király Pál). 

CSŐ {csé Szeged Király Pál; csév Győr Nyr. 
XL382; Baranya m. Csúza Nyr. XVin.93; Eszék 
vid. Nyr. V.270; Vin.227; Kis-Kün-Halas Nyr. 
XV.67; Gömör m. Krasznahorka- Váralja Nyr. 
in.l84; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.45; Székely- 
föld Tsz.; cséve Zala m. Arács Nyr. XXII. 192; 
Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. Vin.432 ; 
Somogy m. Csurgó Nyr. XVIL477; Somogy m. 
Sima Nyr. XIX.380; Győr Nyr. XI.382; Csalló- 
köz Nyr. 1.232; Xn.l42; Hont m. Ipolyság Nyr. 
XIX.45; cséve Vas m. Őrség Nyr. XII.476; csfv 
Szentes Nyr. IX.94; Esztergom Nyr. IX.540; 
Komárom m. Fúr Nyr. XX.479; Hont m. Ipoly- 
ság Nyr. XIX.45; csive Zala m. Szentgyörgy- 
völgye Nyr. 11.560; Komárom m. Naszvad Nyr. 
IV.235; Pozsony Nyr. XIII.528; csíve Soprony 
m. Szilsárkány Nyr. VI.373; Veszprém m. Cse- 

23* 



351 



CSÖCSÖRÖG—CSÖG. 



CSOG— CSÖK, 



352 



tény Nyr. V.426; Somogy m. Szőke-Denes Nyr. 
111.140; Csallóköz Csaplár Benedek; Alsó-Csalló- 
köz, Patonyszél Nyr. XIL142; csíve Soprony m. 
Repce mell. Nyr. 11.518; XX.365; csü Dehrecen 
Nyr. IX.161 ; Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. 
IX.135; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.325; Rima- 
szombat és vid. Nyr. X.87; XVII.52o): 1. cső: 
erjedő bort tartalmazó hordó dugasza (másképp : 
szádlő) (Zemplén m. Mád Nyr. VI.285) ; 2. csö, 
csü: kemence sütője. Tedd a csűbe a pecsenyét, 
haggy süjjön meg (Rimaszombat Nyr. XVII.525); 
3. cséve, csív, csíve: fej (kukorica-fej). Kukorica- 
csiv. Égy cswe kukorica (Veszprém m. Csetény 
Nyr. V.426; Fölső-Somogy, Balaton mell. Nyr. 
VIII.432; Esztergom Nyr, IX.540; Komárom m. 
Fúr Nyr. XX.479); 4. cséve, csive, csíve, csü: a 
vetélőben levő hengerded fácska, a melyre a 
szövésnél a fonalat rágombolyitják (weberspule) 
(Veszprém m. Csetény Nyr. V,426; Győr Nyr. 
XL382; hely nélkül Nyr. XVI.335), 

[Szólások]. Itt vónánk csüstül: mindnyájan. Van 
péze csüstül: sok pénze van (Rimaszombat vid. 
Nyr. X.87). (7sMSí^íZM%^/íaneA;^ (Szatmár, Szabolcs, 
Ugocsa m. Nyr. IX.135). 

CSÖCSÖRÖG: fogai között vizet szortyogtat 
(Csík m. Győrffy Iván). 

CSŐDELÉK : csőcselék (Székelyföld Tsz. ; 
Háromszék m. MNy. VI.223). 

CSŐDÖR {cödör Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839; Fehér m, Nyr, IX.284). Csődör: 
lófasz (Somogy m. Király Pál). 



csődör-kaszárnya 

József). 



méntelep (Baja Bayer 



CSÖG {cseg-hog Székelyföld Nyr. XV.472; 
csök Győr m. Tsz. Nyr. VIII.217; Csallóköz Nyr. 
1.232. 379; Gáncs Géza; Csallóköz, Bacsfa Nyr. 
XVI,47 ; Komárom m. Alsó-Csallóköz Nyr. XVII. 
287): 1. csög: bog, csomó (a fában) (Székely- 
föld Tsz.; Háromszék m. Vadr. MNy. VL358; 
Nyr. IV.561; V.35; Csik-Sz. György Nyr. X.330); 
2. csög, csök: fatuskó, fatörzsök, tönk, kiásott 
fagyökér (Csallóköz Nyr. 1,232. 379; Gáncs 
Géza ; Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI.47 ; Komárom 
m. Alsó-Csallóköz Nyr. XVII.287 ; Győr m. Tsz.). 
Legcsöge magyar: legtörzsökösebb (Csallóköz Nyr. 
1.378); 3. csök: a halászcsónak belső oldalába 
illesztett kurta cövek, a melybe a háló kötelét 
akasztják (Tápé Hermán 0. Halászat K.); 4. csög: 
mind a két végén meghegyezett fácska, a melyet 
a játszó gyermekek bottal föl- és kiütnek (Al- 
föld? Nyr. XV.95). 

osög-bog {cseg-hog, csüg-hog) : 1. cseg-hog : bog 
(Székelyföld Nyr, XV.472); 2. csög-bog, csüg- 
hog: igen kicsiny, csenevész, eléhezett (állat); 
apró, púpos, horgaslábú (ember) (Somogy m. 
Szőke-Dencs Nyr, III.140; Udvarhely m. Vadr.) 
[vö. csüg-hüg], 

cBÖg-bőg: 1. csög-hökfa: meddő, terméketlen 
gyümölcsfa (Somogy m. SzőUős-Györök Nyr. XVI. 
45) ; 2. szemét (Zala m. Hetes Nyr. 11.44) ; 3. hi- 



bás testalkotású ember, a ki pl. púpos és hozzá 
még sánta v. csonka is (Veszprém m. Csékút 
Nyr. XI. 190). 

csök-gyök. Csupa csök-gyök: mondják az irtás- 
földről (Győr m. Nyr. Vin.217). 

[CSŐG]. 

csőg-lőg : csüng-lóg. Az ördög vigye é, mindig 
az ember nyakán csög-lög: mondják alkalmatlan 
vendégről (Veszprém m. Csékút Nyr. XI. 190). 

[CSÖGLÖTT]. 

csöglött-bot : hántott szúrós v. bogos bot 
(Székelyföld Tsz. 77b). 

CSÖGÖL: fiatal fának a héját meghántja, 
hogy kiforrjon (Székelyföld Tsz.). 

CSÖGÖS: 1. bogos, csomós, görcsös (Bánffy- 
Hunyad Nyr. X.21 ; Háromszék m. Nyr. IV.561 ; 
Csík-Szeuigv»"rgy Nyr. X.330); 2. sánta (Udvar- 
hely és Csík m. Győrffy Iván). 

cseges-bogos : bogos, csomós, görcsös (Szé- 
kelyföld Nyr. XV.472). 

csögös-bögös : bokros (Zala m. Hetes Nyr, 
n,44), 

CSÖGÖZ: 1. göcsöz, bogba köt (Kalotaszeg 
Bánffy-Hunyad, Zsobok Melich János ; Udvarhely 
m. Kóbori János ; Háromszék m. Koczián Lajos) ; 
2. ~ csürköz (csűrökkel játszik) (Székelyföld Tsz.) 

csögőz-bogoz, cs§gez-bogoz : göcsözget, bogba 
kötözget (Udvarhely m. Kóbori János). 

[Szólások], Ne cségé'zd-hogozd annyit, hanem mond 
ki, a mit akarsz: ne csúrd-csavard (Udvarhely 
m. Kóbori János). 

1. CSÖK (Göcsej NyK. 11.375; Somogy m. 
Nyr. n.375; Kecskemét Nyr. X.380; Abauj és 
Borsod m. Király Pál; Csík m. MNy. VI.370; 
csék Kecskemét Nyr. X.380; hely nélkül Tsz.; 
bika cseke Hont m. Nyr. VI. 181 ; csög Háromszék 
m. Vadr. Kiss Mihály): bika nemző-vesszeje 
[vö. bika-csök]. 

csög-háj: a sertés nemi része körül való háj 
(Kapnikbáuya és vid. NyK. 11.375). 

2. CSÖK (csög Szeged Csaplár Benedek ; csökk 
Csongrád m. Nyr. VII.526) : keresztelési lakoma 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430; Kecskemét Hám 
Sándor; Szeged Nyr. n.377; Sümeghy Pál 1841), 

3. CSÖK {csüg Kis-Küküllő m. Szőkefalva Nyr. 
XIV.574; csuk Szilágy m. Nyr. VI.473): 1. csuk: 
döf (Szilágy m. Nyr. VI,473); 2. csüg: összeüt 
(piros tojást). Gyere Jóska, csügjünk; lássuk, 
kinek erSsSbb a pirastajássa (Kis-Kükttllö m. 
Szőkefalva Nyr. XIV.574). 



ki-csök: kiüt mást 
láncszemezés közben) 
Győrffy Iván). 



a lyukból (gombozás v. 
(Háromszék m. Vadr. 



353 



CSOK-IK— CSOLL. 



CSÖLLE -CSÖLLÖNGÉRÖZ. 



354 



CSÖK-IK {csek-ik Udvarhely m. Kóbori János): 

1. növésében elmarad, kicsinv marad (Háromszék 
m. Vadr. ; Csík m. MNy. VI.370). Csökfe nöl[? női] 
a gyerök: nem nő (Baranya m. Nyr. 11.184). 
Csökve nőtt : kicsiny maradt (Háromszék m. 
Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVni.527); 

2. csökken, összeesik, kissebb lessz (Baranya m. 
Mecsekhát Thomaer Ignác 1841 ; Eszék vid. Nyr. 
V.270). 

meg-c8Ökik (még-csekik Udvarhely m. Kóbori 
János): 1. növésében elmarad, kicsiny marad 
(Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. ni.l82; Székely- 
föld Kiss Mihály; Maros- Vásárhely Nyr. XV.38; 
Udvarhely m. Király Pál, Kóbori János ; Három- 
szék m. Nyr. IX.423; Vadr. 494b; Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos). Szeretetünk félbe esőit, 
oh barátságunk megcsőkőft (Homoród vid. Vadr. 
104); 2. megcsökönyösödik (Komárom m. Kürth 
Nyr. XIX. 187). 

CSÖKEVÉNY: kis növésű, törpe, satnya, 
fejletlen, csenevész (pl. gyermek, borjú, csikó, 
malac, oltovány) (Székelyföld Nyr. XV.38). 

CSÖKEVÉSZ: cv (Székelyföld Györflfy Iván; 
Háromszék m. Vadr. 494b ; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos; Erdővidék Nyr. IX.41 ; Csík m. 
MNy. VI.370). 

CSÖKÉZ : tarlóz (Székelyföld Nyr. V.376 ; Kriza). 

CSÖKI --^-- csökevény, csökevész (Háromszék m. 
MNy. VL320; Vadr. 494b; GyőrfTy Iván). 

[CSÖKKED]. 

meg-csökked : megfogy, lefogy. Ez a tehén 
ajan jó húsba vót, s úgy megcsőkkett, hitványodott 
(Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XVII.563). 

[CSÖKKEN]. 

meg-csökken : összemegy, összeaszik. A hő- 

ségtü megcsökkent a jószág : összeaszott a gabona- j 
szem (Göcsej Nyr. XIV.449). 



CSÖKKENTYÜ: csikó (Baranya m. Kórógy 
és Szlavónia Nyr. III.565). 

CSÖKKESZT : lehajt, lehorgaszt. Nagy mada- 
rat láték nagy bánatba, fejit földbe csőkkesztette 
(Moldvai csáng. Erdélyi J. Népd. és mond. 1.434). 

CSÖKLETŐ: fecskendő (Göcsej Nyr. V.35). 

CSÖKÖN-IK: fogy, apad, alább hagy (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XIV.430). 

CSÖKÖNYÖS (csökőnős Somogy m., Balaton 
mell.. Szeged Tsz.) 

CSÖKÖTT - csőkevény, csökevész (Somogy m. 
Nyr. XVni.239; Somogy m. Tarany Nyr. XIV. 
568: Székelyföld Tsz.; Maros- Vásárhely Nyr. XV. 
38; Háromszék m. Tsz.) 

CSÖKTET: akadozva megy, baktat (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.) 

CSŐLL (Borsod m. Diós-Győr vid. Nyr. IV. 



43; Háromszék m. MNy. VI.320. 357: Vadr. 
Nyr. IX.40; Győrffy Iván; csévél Csongrád m. 
Nyr. VI.373 ; csévél Somogy m. Csurgó Nyr. XVII. 
477; csévől, csévöm Somogy m. Sima Nyr. XIX. 
380 ; csívínyi Veszprém m. Csetény Nyr. V.427 ; 
csőll Szatmár m. Nyr. XIX.380; Háromszék m. 
Győrffy Iván ; csoll Palócság Nyr. XXII.33 ; csőről 
Székelyföld Nyr. XVn.420; csőről Kis-Küktillö 
m. Szőkefalva Nyr. XIV.46; csőről Székelyföld 
Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. 494b; Kiss 
Mihály; csőrüá még Göcsej Nyr. 11.474; csüll 
Szatmár m. Krassó Nyr. XVI.335; több helyen 
Nyr. XIX.335; csüröl Debrecen Nyr. Vn.138; 
Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 143): 1, csévél, 
csívínyi, csévől, csőll, csoll, csőll, csőről, csőről, 
csüll: fonalat gömbölyít a csőre (vö. cső 4.) 
(Veszprém m. Csetény Nyr. V.427; Somogy m. 
Csurgó Nyr. XVII.477; Somogy m. Sima Nyr. 
XIX.380; Szatmár m. Nyr. XIX.380; Szatmár 
m. Krassó Nyr. XVI.335; Palócság Nyr. XXH. 
33 ; Borsod m. Diós-Győr Nyr. IV.43 ; Kis-KüküUő 
m. Szőkefalva Nyr. XIV.46; Háromszék m. MNy. 
VI.320; Vadr. Nyr. IX.40; több helyen Nyr. XIX. 
335); 2. csőll, csőll, csőről, csőről, csüröl: tág 
torokkal iszik (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 
143; Székelyföld Nyr. XVII.420; Kiss Mihály; 
Háromszék m. MNy. VI.320; Vadr. Kiss Mihály, 
Győrffy Iván). Csőr öli, bécsőrőli az italt (Három- 
szék m. Kiss Mihály). Ki-, be-, le-csőröl vmi 
italfélét (Székelyföld Nyr. XVII.420). Jól becsü- 
rőlt : teleszítta magát, ittas (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIV. 143); 3. csüröl: töltöget (vmi 
folyadékot) (Debrecen Nyr. VII.138); 4. csőrül: 
fej. Csőrüd meg a tehenet (Göcsej Nyr. 11.474); 
5. csévél: kifejt a hüvelyéből. Faszulyt csévélni: 
babot fejteni (Csongrád m. Nyr. VI.373) ; 6. csőről 
[ki-, el-?]: helyéből könnyedén kimozdít, eltávolít 
(Székelyföld Nyr. XVn.420). 

1. CSÖLLE: nádkóve (Komárom m. Naszvad 
Nyr. IV.235). 

2. CSÖLLE: hajócska (Csallóköz Nyr. 1.232). 



j CSŐLLŐ (Nógrád m. Litke Nyr. IV. 172 ; csévéllő 
; Győr Nyr. XI.382 ; csévőllő Somogy m. Sima Nyr. 
I XIX.380 ; csivellő Heves m. Nyr. 1.281 ; csivillő 
i Komárom m. Naszvad Nyr. IV.235; csivillő 
j Veszprém m. Csetény Nyr. V.426; csívlő Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.381 ; csőllö Szatmár 
I m. Nyr. XIX.380; Udvarhely m. Olasztelek Nyr. 
' XV.384; Csík m. Tsz.; csörlő Gömör m., Szé- 
kelyföld Tsz. ; Kis-Küküllő m. " Szőkefalva Nyr. 
XIV.46; csörlő Nógrád m. Litke Nyr. IV. 172; 
Háromszék m. Nyr. IV.561 ; cseőrleő Mátra vid. 
: Nyr. XXII.240; csövőllő Orosháza Nyr. IV.382; 
I csüllő Szatmár m. Krassó Nyr. XVI.335 ; Zemplén 
m. Szürnyeg Nyr. X.325 ; Bodrogköz Tsz. ; Bereg 
m. Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap Károly; 
csüvölő Bihar m. Fúrta vid. Nyr. IV.43): szövő- 
székhez tartozó rokkaforma eszköz, a mellyel 
a fonalat a csőre (vö. cső 4.) rágombolyítják 
(spulrad). 

CSÖLLÖNGÉBÖZ : kószál, kóborol, csatangol 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430) [vö. ceUeng\, 



355 



CSÓMBO— CSÖMÖRL-IK. 



C8ÖMÖRLÖD-IK -CSŐR. 



856 



CSÖMBŐ (Szeged Csaplár Benedek; csemhö 
Palócság Tsz.): 1. csömbő: összegomolyodott vmi, 
pl. ruha aljához v. állat szőréhez tapadt ós 
csomósán megszáradt sár, ganaj (Szeged Csaplár 
Benedek); 2. csemhö: cafrang (lószerszámon, 
kostökön) (Palóeság Tsz.) [vö. höncsö]. 

CSÖMBŐK (Somogy m. Tsz.; Szeged Király 
Pál; csömhök Székelyföld Tsz.): 1. csömbők: 
csomó, bog (Szeged Király Pál); 2. csömbők =- 
csömbö 1. (Somogy m. Tsz.); 3. csömbők: kurta, 
vastag, lábát vonó ember (Székelyföld Tsz.) 
[vö. csombók]. 

CSÖMBŐLÉK (csömbölék Somogy m. Csurgó 
Király Pál) : 1. csomó (cérnán, madzagon, füvön ; 
rántásban, lisztben) (Zala m. Nyr. XIV.513; 
Somogy m. Csurgó Király Pál); 2. ruha aljához 
V. állat szőréhez tapadt és csomósán megszá- 
radt sár, ganaj (Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Csallóköz Csaplár Benedek); 3. aprólék, hulla- 
dék (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430) [vö. böncsölék, 
csombolék], 

CSŐMBŐL YEG (Székelyföld Győröy Iván; 
csömpölyeg Alföld Nyr. XIII.236): csomó, gömbö- 
lyeg. Ide, emberek; lássunk a dologhoz. Te Jancsi 
jól összevágod azt a sarat, szalm,ával jól össze- 
taposod; te Pista csinálod a csömpölyegeket, de 
jól megforgasd a szalmában, hogy elég kemény 
legyen; te pedig Gyurka, ott a villa, felhányod a 
padlásra: én meg majd csöm,pölyegezem a belső 
padlást (Alföld Nyr. XIIL236). 

CSŐMBŐLYGET (Háromszék m.? MNy. VI. 
318; csömpölyget Alföld Nyr. Xlll.^Sl) böncsöl- 
get [vö. csombolygat], 

CSŐMBŐBŐG : gurul, hempereg (Eger Kassai 
J. Szókönyv V.229). 



csomoszol (Kecskemét 



CSŐMCSÓTAT [?] 
Nyr. IX.93). 

CSŐMEK: élőfán kinőtt nagy forradás (Vas 
m. Őrség Tsz.) 

CSŐMÖCSKÖL = csomoszol (Székelyföld Kiss 
Mihály) [vö. dömöcköl]. 

CSŐMŐB {csernél Udvarhely m. Homoród vid., 
Kénos; Háromszék m. Bölön, Kőröspatak; Torda- 
Aranyos m. M.-Léta Kanyaró Ferenc; csemé'l 
Háromszók m. Uzon Erdélyi Lajos; csemer Ud- 
varhely m. Kénos ; Háromszék m. Bölön, Kőrös- 
patak Kanyaró Ferenc; csömer Torda-Aranyos 
m. Kövend ; Kis-Küküllő m. Kelementelke 
Kanyaró Ferenc). 

CSŐMŐBKÉL: titkon jár, lappang, bujkál 
(Vas m. Kemenesalja Tsz.) 

CSÖMÖRL-nC {cséméíl-ik Udvarhely m. Kóbori 
János ; Háromszék m. Vadr. ; csemelly-ik Palócság 
Nyr. XXn.77). 

raég-cséméllik : fölpuffad, földagad (a föld, 



ha eső éri) (Háromszék m. Király Aladár), Ojan 
az agyagfőd : ha essö van, minnyát megcsemellik 
(Háromszók m. Kiss Mihály): hamar megtelik 
vízzel, úgy hogy ez ki is foly belőle (Udvarhely 
m. Kóbori János). 

CSŐMŐRLŐD-IK. Csömörlödik a gyükér, mög- 
vesz : elromlik (Kecskemét Nyr. IX.376). 

CSŐMŐSZŐL: 1, összenyomkod (Debrecen 
Nyr. XXL477); 2. gyömöszöl, tömköd (Nagy- 
Kúnság Nyr. XVI.191) [vö. csomoszol, gyömöszöl]. 



csomoszló (Bereg m. Dercén 



CSŐMÖSZŐLŐ 

Nyr. XX.431). 

CSŐMPŐRŐD-IK : aszik, fonnyad, zsugorodik 
(össze-) - (Göcsej Nyr. XIV. 165 ; Budenz-Album 
159; Göcsej, Résznek Nyr. XII.188) [vö. csöpö- 
rödött, töpöröd-ik]. 

CSONKÍT : csonkít (Kecskemét Nyr. XIL283). 

CSŐNKŐ : kivágott fának a földből kiálló 
csutkója (Udvarhely és Csík m. Győrffy Iván; 
Háromszék m. Vadr. 494b) [vö. tönkő]. 

1. CSŐNKŐLY: a disznó sonkája mellett levő 
körte-alakú csont, a melyet a füstre-tótel előtt 
kivesznek, hogy a sonka meg ne büdösödjék 
(Vas m. Kemenesalja Tsz.; Vas m. Jánosháza, 
Balaton-Füred, Veszprém Bódiss Jusztin ; Tolna 
m. Paks Nyr. XXn.430). 

2. CSŐNKŐLY: összecsomósodott, összegöm- 
bölyödött része vmely állat farka szőrének (Győr 
m. Pázmándhegy Bódiss Jusztin). 

CSŐNTÖRGE =^ csönkö (Háromszék m. Vadr.) 

[vö. csontorag, töncsöreg], 

CSŐNTŐRGÉS. Csöntörgés part: gyökeres, 
gazos, málló part (Székelyföld Hermán 0. Halá- 
szat K.) 

CSŐNTŐRŐG {csöndörög Veszprém m. Cse- 
tény Halász Ignác) : 1. csöntörög : hentereg, hever 
(Repce mell. Nemes- Viss Nyr. XVII.336 ; Somogy 
m. Szőke-Dencs Nyr. III.140; Balaton mell. Tsz.); 
2. csöndörög, csöntörög: kószál, kóborol, ténfe- 
reg (Veszprém m. Torna Nyr. XVII.431). Az a 
gyerek odaki csöndörög (Veszprém m. Csetéuy 
Halász Ignác) [vö. csötörög]. 

el-osöntörög : botorkál, téb-láb, holmi apró 
munkával foglalkozva ide s tova tipeg. Az öreg 
megvan köztünk békével; elcsöntörög a ház körül 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

[CSŐPŐRÍT]. 

mög-csöpörít : megkuporít, megtakarít (pénzt) 
(Szeged Csaplár Benedek) [vö. meg-csuportt]. 

CSŐPŐRŐDŐTT : aszott, fonnyadt, ráncos 
(Vas m. Kemenesalja Tsz.) [vö. csömpöröd-ik, 
töpörödött]. 

[CSÖRÍ. 



357 



C8ÖRCSÖNY -CSÖRGŐ. 



C8ÖRGÖLí3— CSÖR()G. 



',58 



cBÖr-pör: pörpatvar. Ez az asszony mindég 
csörre-pörre fogaggya az urát (Kalocsa Király 
Pál). 

CSÖRCSÖNY : kapókő (játék) (Nagy-Szalonta 
Gabányi Endre). 

[CSÖEDÍT], CSERDÍT: pattant az ostorral 
(Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 191). Cserdíts ma, Andris, 
a lovak közé! (Rimaszombat és vid. Nyr. XXII. 
383). 

ki-cserdit: kikottyant (titkot) (Háromszék m. 
MNy. VI.335; Győrflfy Iván). 

[CSORDUL]. 

őssze-csőrdül: összezördtil (Komárom m. Kürth 
Nyr. XIX.188). 

[CSŐRE]. 

csöre-mőre : ételmaradék (Mezőtúr Nyr. VIII. 
189). 

[1. CSŐRE]. 

csőre-nád: apró, ritka nád (Fertő mell. MNy, 
111.406). 

[2. CSŐRE], 
[csőre-gatya]. 

csőregatyás: széles, rojtos gatyájú. Ez a 
legény csöregatyás (Szeged Kálmány L. Szeged 
népe 1.14; Kálmány Lajos). 

1. CSÖRGE: töpörtyú (Dunántúl Nyr. V. 128 
XVL190-, Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.518 
Soprony m. Szakony Király Pál; Göcsej Tsz 
Nyr. VII.282; Őrség Tsz. Nyr. VII.282; XII.476 
Vas m. Kemenesalja Tsz.; Fehér m. Nyr. X.186 
Győr Nyr. XIV.230; Komárom m. Nagy-Igmánd 
Nyr. VIII.94). 

2. CSÖRGE: patak, kis folyó (Baranya m. 
Mecsekhát Thomaer Ignác 1841). 

[CSÖRGET], CSERGÉT (csergét): kerepel 
(Debrecen Nyr. VII.137; Szatmár m. Bartók 
Jenő; Moldva, Klézse Nyr. V.378). 

CSÖRGETŐ (Baranya m. Tsz. ; csergetö Szat- 
már m. Bartók Jenő ; csergetyü Székelyföld Tsz. ; 
csergetyü Mátra vid. Nyr. XXII.240 ; Moldva, Klé- 
zse Nyr. V.378; csörgetü Őrség Nyr. XII.476; 
csörgetyű Csallóköz Csaplár Benedek) : 1. cserge- 
tyü, csörgetyü: csörgő játékszer (csecsemőké) 
(Csallóköz Csaplár Benedek; Mátra vid. Nyr. 
XXII.240); 2. csergetö, csergetyü, csergetyü, csör- 
gető, csörgetü: kereplő (Vas m. Őrség Nyr. XII. 
476 ; Baranya m. Tsz. ; Szatmár m. Bartók Jenő ; 
Székelyföld Tsz.; Moldva, Klézse Nyr. V.378). 

CSÖRGŐ {csergő Hont m. Nyr. V.426; csürgö 
Szatmár m. Patóháza Nyr. XV.471 ; Bartók Jenő) : 

1. csergő: csörgő játékszer (Hont m. Nyr. V.426); 

2. csörgő: vizi malomnak vmely része (Tisza 



mell. Nyr. 111.238); 3. csürgő: agyagból égetett 
apró golyócska, a milyeneket a fazekasok a 
korsóba szoktak tenni (Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XV.471 ; Bartók Jenő). 

[CSÖRGÖLŐ]. 

csőrgölüő-uóma : almafaj, a melynek magvai 
a tokjukban csörögnek (Göcsej MNy. 11.410). 

[CSÖRGŐS]. 

csergős-bergős : csörgő, csengő-pengő. Cser- 
gős-bé'rgős sarkantyú (Arad m. Pécska Kálmány 
L. Koszorúk 1.149). 

csörgős-bot : csőszök és pásztorok furkós botja, 
a melynek furkós vége felé eggy-két vaskarika 
van láncdarabként oda alkalmazva (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

csörgős-körmü: fajtalan életű (asszony) (Csong- 
rád Nyr. IX.374). 

CSÖRKÜL : sütöget vmit zsíron, serpenyőben 
(apró húsdarabkákat, vesét, lúdvért). Mit csör- 
kültök már megint, mi seszterég abban a serpenyő- 
ben? Jól ki van csörkülve: szárazra, ropogósra 
van sütve (pl. szalonna) (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). 

csörkül-pörkül : ^v. Mindig csörkülnek-jmrkül- 
nek valamit ebben a konyhában (Csallóköz Csap- 
lár Benedek). 

CSÖRKŰLŐD-IK : zsörtölődik, zúgolódik, pör- 
lekedik, kocódik (Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSÖRME: forgácsfánk (Baranya m. Tsz.) 

CSÖRMELÉK {csermelék Szeged Kassai J. 
Szókönyv V.230): törmelék, morzsalék, hulla- 
dék (Szeged Kassai J. Szókönyv V.230; Tsz.) 
[vö. törmelék]. 

CSÖRMŐ : nádtörmelék, a mely csak tüzelésre 
használható (Nagy-Kúnság Nyr. XXI.332) [vö. 
dörmó']. 

csőrmő-paprika : a melyet a vörös paprika 
aprajából törnek (Szeged és vid. Nyr. 11.43 ; 
Csaplár Benedek). 

CSÖRMÖJÖS: apró, darabos, dirib-darab (Kecs- 
kemét Király Pál) [vö. cirmely«\. 

[CSŐRŐ]. 

csŐTŐ-kosár: karra való kosár (Baranya m. 
Csúza Nyr. XVni.93). 

CSÖRÖG {csereg Arad m. Pécska Kálmány 
L. Koszorúk 1.138; csereg Gyöngyös Nyr. IX. 
332 ; csé'rg Mátra vid. Nyr. XXII.240 ; cserreg 
Győr m. Bőny Nyr. XVin.91 ; Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. ni.33; cserreg Székelyföld Kiss 
Mihály ; Hétfalu, Zajzon Nyr. IV.374 ; csürög 
Szatmár m. Patóháza Nyr. XV.471 ; Bartók Jenő) : 
1. csereg, cserreg, cserreg: szól (a szarka) (Győr 
m. Bőny Nyr. XVin.91 ; Arad m. Pécska Kál- 



359 



CSÖRÖGE— CSÖSZR. 



CSŐSZE -C8UBB. 



360 



mány L. Koszorúk 1.138; Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. 111.33; Kiss Mihály; Hétfalu, Zaj- 
zon Nyr. ÍV.374). Cserreg a szarka a ház előtt, 
vendég jön (Győr m. Bőny Nyr. XVIII.91) ; 2. cse- 
veg: csörgedez (Gyöngyös Nyr. IX.332). 

csőrög-csattog {csűrűg-csattog Szatmár m. 
Krassó Nyr. XV.184). Csak ugy csűrűgött-csatto- 
gott a laska-nyutó a szegen. Csak úgy csürügött- 
csattogott a fejsze foka (i. h.) 

csörög-csérog : szól (a szarka) (Szeged Nyr. 
IX.237) [vö. csérog-csörög]. 

CSÖRÖGE (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.86; csö- 
rege Szilágy m. Nyr. IX. 182; csőrege Nagy-Kún- 
ság Nyr. XVI. 191; Szeged Király Pál, Csaplár 
Benedek; csörge Közép-Baranya Nyr. III.282; 
Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430; Kecskemét Csap- 
lár Benedek ; csőrige Baranya m. Tsz. 78b ; Király 
Pál; Szlavónia Balassa József ; c.9Örö.9f? Abauj m. 
Király Pál): forgácsfánk. 

[Szólások]. Essék beléd a csörege ! [tréfás átok] 
(Szilágy m. Nyr. IX.182). 

csflwöge-metólő (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
V.230; csörge-metéllő Kecskemét Csaplár Bene- 
dek): sarkantyú-forma konyhai eszköz, a mely- 
lyel a forgácsfánkot csinálják. 

CSÖRÖGLŐ : keresztelő (Pest m. Bogyiszló 
Nyr. ni.46). 

[CSÖRÖL]. 

esörül-pörül: zsémbeskedik, zsörtölődik. Egész 
nap duzzog, csörül-pörül, még sincs a házánál 
különös láttattya a dolognak (Szeged, Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

CSÖRREN {csérren Palócság Nyr. XXI.309). 

CSÖRTET : robajjal megy, rohan (Kecskemét, 
Csallóköz Csaplár Benedek). 

1. CSÖRTÖG: robajjal megy, rohan (Heves 
m. Névtelen 1840). 

2. CSÖRTÖG: tesz-vesz, apróbb dolgok el- 
végzésével tölti a napot (Bács m. Zenta Nyr. 
IX.378). 

CSŐSZ {csüösz Rábaköz, Beö-Sárkány Nyr. 
XVin.47; csüs Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XIX. 
236). 

csüősz-lik: gödröcske, a milyenekkel a tag- 
útak széleit kijelölik, hogy a szekerek a szántó- 
földekre ne menjenek (Rábaköz, Beő-Sárkány 
Nyr. XVni.47). 

osősz-szög: a halászcsónak belső oldalába 
illesztett kurta cövek, a melybe a háló kötelét 
akasztják (Szolnok Hermán 0. Halászat K.) 

1. CSŐSZE: selyp, selypes (Somogy m. Nyr. 
11.377; Baranya m. Ormányság Nyr. 1.424 ; Kis- 



Kún-Halas Nyr. XIV.430; XV.334). Csőszén beszél: 
selypít (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93) [vö. 
pösze]. 

[2. CSŐSZE]. 

csösze-f orma : idétlen, eggyügy ű, félkegyelmű, 
lassan járó, totyogó (Vas m. Kis-Cell vid., Győr- 
Sz.-Márton Bódiss Jusztin). Csösze-forma ember: 
fapapucsban nehézkesen járó (Balaton mell. Nyr. 
11.93). 

csősze-fosza : lassan járó, tunya (Zala m. 
Lesence-Istvánd Szabó Iván) [vö. tesze-fosza]. 

CSÖSZKÖRÉL: kosztat, koptat (Szatmár m. 
Bartók Jenő ; Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. 
IX.183). 

ki-csöszkörél : kikosztat, kikoptat. Kicsöszkö- 
réli a nadrágja ajját (Szatmár m. Bartók Jenő). 

[CSŐTÖNÖL], CSÖTÖNŰ: folyton jön-megy 
s tesz-vesz (Székesfehérvár Nyr. VII. 139). 

CSÖTÖNÖZ (Zala m. Bódiss Jusztin; Nyitra 
m. Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 1841; 
csötönyöz Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVIII.572 ; 
Győr-Sz.Márton Bódiss Jusztin) : 1. csötönöz, csö- 
tönyöz: cél nélkül jár-kél, botorkál, keresgél, 
tapogatódzik (Zala m., Győr-Sz.Márton Bódiss 
Jusztin); 2. csötönöz: tétlenül álldogál, vesztegel 
(Nyitra m. Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 
1841). 

CSÖTÖRÖG : kóvályog, kószál, bolyong (Győr- 
Sz.Márton Bódiss Jusztin). Csötörtökön csötörö- 
günk (Soprony m. Horpács Nyr. V.141) [vö. csön- 
törög]. 

CSÖTÖZ : láb alatt van, alkalmatlankodik 
(Balaton mell. Tsz.) 

CSÖVES {csévis Vas m. Öri-Sz.Péter Nyr. 
III.432 ; csivis Vas m. Magyar-Gencs Nyr. XVIII. 
240; c.9Ó's-cseber Székelyföld Tsz.; csűves Kis- 
Kún-Halas Nyr. VIII.88). Dupla csévis pisztol 
(Vas m. Őri-Sz.Péter Nyr. III.432). Dupla csivis 
pisztol (Vas m. Magyar-Gencs Nyr. XVIIL240). 
1. csöves: hűtőkád, a melyen a lepároló üst 
födőjének csövei átmennek (Heves m. Névtelen 
1840); 2. csüves: szarvasmarha (Kis-Kún-Halas 
Nyr. Vin.88). 

esős-cseber — csöves 1. (Székelyföld Tsz.) 

CSŐZ-IK (Tisza mell.. Hegyalja Kassai J, 
Szókönyv 11.162 ; V.227; csüz-ik Zemplén m. Szür- 
nyeg Nyr. XVII.469) : csövedzik, csövesedik (a 
kukorica). Immá esőznek a törökbuzák es (Moldvai 
csáng. Nyr. III.3). Csüzik a tengeri (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. XVII.469). 

CSÜBB (^90/; Székelyföld Nyr. XVn.419): 
loccsanás hangja, a melyet a vízbe dobott kő 
V. a víznek kézzel v. lábbal csapkodása okoz, 
Csubbot üt V. ver (az úszó) (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843; Háromszék m. Vadr. 494b). 



361 



CSUBBADEK— CSUCSOR. 



CSUCSOR!— CSUGOR. 



362 



CSUBBADEK ; 

Györflfy Iván). 



fölvert hullám (Háromszék m. 



CSUBBAN (Székelyföld Nyr. XVII.419; Kiss 
Mihály ; Háromszék m. Vadr. 431 ; csobban Zala 
m. Kővágó-Örs Nyr. XVII.419-, Győr vid. Csaplár 
Benedek; Szatmár és Gömör m. Nyr. XVII.419; 
Csallóköz Csaplár Benedek; Székelyföld Nyr. 
XVn.419; csobbanáa Veszprém m. Nyr. XVII. 
419; Szatmár és Gömör m. Nyr. XVII.419; csup- 
pan Székelyföld Nyr. XVII.419; Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos) : loccsan, cuppan. Nagyot 
csobbant a víz (mikor nagy követ dobtak bele) 
(Szatmár és Gömör m. Nyr. XVII.419). Kútba 
dobtam, csak úgy csobbant {Zala. m. Kővágó-Örs 
Nyr. XVII.419). En az Otnak köllös közepibe belé 
csubbanék (Háromszék m. Vadr. 431). De e [csók] 
már igy igen nagyokat csubban, meghajják (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály) [vö. cuppan, poccsan]. 

[CSUBBANAT], CSOBBANAT : loccsanás (Győr 
vid. és Csallóköz Csaplár Benedek). 

CSÜBBANT: loccsant (követ dob a vízbe v. 
úszás közben kézzel, lábbal üti a vizet) (Szé- 
kelyföld Kriza ; Háromszék m. MNy. VI.320 ; 
Vadr,; Györflfy Iván). 

CSUBBOL: paskolja a vizet úszás közben 
(Háromszék m. MNy. VI.320; Vadr. 494b; Györflfy 
Iván). 

CSUBOG, CSOBOG : 1. csobog : locsog, pocsog 
(a víz) (Győr vid. és Csallóköz Csaplár Benedek ; 
Hely nélkül Tsz.); 2. csubog: cuppog (ló lába 
V. kocsi kereke a sárban; kenyérdagasztásnál a 
kéz a tésztában ; agyagtaposó lába az agyagban) 
(Székelyföld Kiss Mihály); 3. csobog: paskolja, 
pocskolja a vizet, lubickol (Somogy m. Tab Nyr. 
XV.240). Csobog a bujár a nád közt (Fehér m. 
Velencei tó vid. Nyr. XVII.430) [vö. cupog]. 

CSUBOGTAT : paskolja a vizet úszás közben 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

[CSÜBOBOG], CSOBOBOG: paskolja, pocs- 
kolja a vizet, lubickol. Csoborog a vadréce a 
nádasban (Tolna m. Nyr. V.523). 

CSÜBUKOL {cubukkol Szatmár vid. Tsz.; 
cubukol Székelyföld Győrffy Iván): vízben, sár- 
ban gázol, lubickol (Székelyföld Kiss Mihály, 
Győrffy Iván; Marosszék, Nyárád mell. Vadr. 
352; Háromszék m. Tsz.; MNy. VI.215. 320; 
Vadr. 494b) [vö. zobukol]. 

CSÚCS : az eggyszárnyú, öthagyású varsa má- 
sodik vörcsöke (Kopácsi Hermán 0. Halászat K.). 

CSUCSKA: csúcs (Csallóköz Nyr. 1.232). 

CSUCSKÓ: lencse (Tata vid. Nyr. V.329). 

[CSUCSOR]. 

csucsor-ajk: csókra termett, majdnem kicsat- 
tanó piros ajak (Vas és Győr m. Bódiss Jusztin). 

8ZINNVE1: MAGYAR TÁ.IBZÓTÍK. 



CSÜCSÖRI ; csucsorodott. Csücsöri szájú (Há- 
romszék m. MNy. VI.320; Györflfy Iván) [vö. 
csücsöri]. 

1. CSUCSORKA: burgonya (Vas m. Keme- 
nesalja Tsz. 211a). 

2. CSUCSORKA : korsónak kiálló hegyes ajka 
(Háromszék m. MNy. VI.320; Vadr.; Kiss Mihály, 
Győrffy Iván) [vö. csücsörke]. 

CSUCSOROD-IK: földagad (kelés) (Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839) [vö, csücsöröd-ik], 

[Szólások]. Kedve csucsorodott: kedve szottyant, 
kedve kerekedett (Mezőtúr Nyr. X.86). 

[CSÚCSOS]. 

csúcsos-fazék: köcsög (Eszék vid. Tsz,; Bara- 
nya m. Ormányság Nyr. III.182). 

[CSÚCSÚD]. 

csúcsúd-rúzsa : szamártövis (onopordon acan- 
thium) (Kis-Kún-Halas Nyr. XVni,191). 

CSUCSUJGAT (Nagy-Kúuság, Túrkeve Nyr. 
VIII.469; csucsúgat Apátfalva Nyr. V.384; csú- 
csujgat Heves m. Kengyel Nyr. IV.525): 1. csu- 
csujgat: dédelget (Nagy-Kúnság, Túrkeve Nyr. 
VIIÍ.469); 2. csúcsujgat: altatgat (Heves m. Ken- 
gyel Nyr. IV.525) [vö. totojgat]. 

CSUCSUKÁS: lóherés. Csucsukás széna (Csík 
m. MNy, VI,371) [vö. disznyó-csucsu]. 

[CSÚF], 

[Szólások]. Csúfra kelni: összekapni, össze- 
csapni (Heves és Borsod m. Nyr. IX. 178). 

CSXJFLÉTA: csúf teremtés (Zala m. Nyr. II. 
427). 

CSUPLINKA: örvény (Szatmár m, Patóháza 
Nyr. XIX.334; Bartók Jenő) [vö. csutrinka]. 

CSUPLINKÁZ-IK : a víz alá merül, majd ismét 
fölbukik (Szatmár m. Patóháza Nyr. XVni.96; 
XIX.334). 

[CSÚFOL]. 

föl-csúfol: csúflfá tesz, megjáratja vele. No 
Petiheli, füöcsufútál elüöször, maj füöcsufúlak má- 
soccor (Rábaköz Nyr. XVI.135). 

CSÚFONDÁROS {csufandáros Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos ; csufandáros Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. IX.427): 1. csufandáros: csúf- 
szájú, csúfbeszédü (Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos) ; 2. csufandáros : veszekedő (Szolnok- 
Doboka m. Domokos Nyr. IX.427). 

CSÚFONDÁROZ: csúfondároskodik (Szatmár 
vid. Kassai J. Szókönyv V.218; Tsz.) 

CSUGOR: gömbölyded vmi, dudor (Gyergyó- 
Ditró Nyr. XH.281). 

24 



mn 



C8UHA— C8UHR:?. 



C8UH0GAT -CSUKLÓ. 



P,64 



CSUHA (csMw Eszék vid. Nyr. VIII.140. 279; 
Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.283; Szlavóuia 
Balassa József) : 1. ruha, derékra-való, mellény, 
kabát, fölöltő, köpönyeg, szúr (Somogy és Bara- 
nya m. Tsz.; Baranya m. Okorág Király Pál; 
Alsó-Baranya, Pellérd Nyr. XI.238; Eszék vid. 
Nyr. V.270; VIII.43. 140. 279; Baranya m. Or- 
mányság Nyr. 1.380; Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVI.283; Palócság Nyr. XXII.33; Nógrád m. 
Vecsekle Nyr. V.571 ; Nógrád m. Rimóc Nyr. 
VI.273; Gömör m. Tsz.). Kis csuha: mellény; 
nagy csuha: fölöltő (Baranya m. Suniony Nyr. 
III.320); 2. csuha: madárijesztőnek való ron- 
gyos ruha (Kolozsvár vid. Kassai J. Szókönyv 
V.218) [vö. 1. csuhé\. 

[csuha-újj] {csuhúj, csuhújj Palócság Nyr. VI. 
467; XIX.93; XXI.363. 51Ó ; Rimaszombat és 
vid. Nyr. XXII.383): szúr-újj. 

[Szólások], Mi van acs csuhújba?: mit titkol? 
mit rejteget? (Palócság Nyr. XXI.510). 

CSUHAJ (Bereg m. Dercén Nyr. XX.431 ; 
hely nélkül Nyr. XIV.479 ; csiha Bihar m. Miske 
Király Pál; csiva Bihar m. Kassai J. Szókönyv 
V.204; csuha Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; Bihar m. Czimmermann János; csuhaj 
Debrecen Nyr. XXI.477 ; csuhéj Hódmező-Vásár- 
hely Király Pál ; súh Bereg m. Munkács és Bereg- 
Rákos vid. Pap Károly): 1. csiha, csiva, csuha, 
csuhaj, csuhaj, csuhéj, súh: kukoricahéj, kuko- 
ricacső takarója (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; Bihar m. Kassai J. Szókönyv V.204; Czim- 
mermann János; Bihar m. Miske Király Pál; 
Debrecen Nyr. XXI.477 ; Hódmező-Vásárhely 
Király Pál; Bereg m. Munkács és Bereg-Rákos 
vid. Pap Károly; hely nélkül Nyr. XIV.479); 
2. csuhaj: a kukorica virága, selyme [?] (Bereg 
m. Dercén Nyr. XX.431). 

1. CSUHÉ : térdig érő prémes női bunda 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430) [vö. csuha]. 

2. CSUHÉ (Baja Hermán 0. Halászat K. ; 
csuhé Tolna m. Nyr. VI.230 ; csuhi Alduna mell. 
Hermán 0, Halászat K. ; suhé Baranya m. Csúza 
Nyr. XVni.382) ághegy-háló. 

[3. CSUHÉ]. 

csuhó-puhó (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV, 
148; csuhi-puhi Dráva mell. Kopács Nyr, XVI, 
41 ; suhé-puhé Debrecen Nyr. VII,328) - csihé- 
puhé. 

1. CSUHÉB: karcsú, Gsuhér leány (Veszprém 
m. Csetény Halász Ignác). 

2, CBUHÉR : kóborló, korhely pajtás, hitvány 
ember (Győr m. Tsz.; Győr vid. Nyr. V.478; 
Palócság Tsz.) 

CSUHÉSZ: [tréf.] veréb (Esztergom, Komá- 
rom és Nyitra m. Fialowszki Lajos) [vö. csulé'sz]. 

CSUHEZ: rossz seprő (Saatmár m. Patóháza 
Nyr. XIX.334). 



CSUHOGAT, CSUJOÖAT : tánc közben kur- 
jongat (Kalotaszeg, Zsobok Melich János). 

CSUHU (Rábaköz MNy. n.409; Vas m. Kassai J. 
Szókönyv V.219; Zala m. Nyr. XVm.287; Zala 
m. Kővágó-Örs Nyr. X.479; Zala m. Szepezd 
Nyr. XVIL144; Balaton mell. Nyr. XXII.512; 
Csaplár Benedek, Király Pál; Győr vid. Nyr. 
VI.272; csuhi Somogy m. Nyr. XIV.479; Somogy 
m. Szőke-Dencs Nyr. III. 140; Somogy m. Szöl- 
lős-Györök Nyr. XXIL238 [itt csuti hiba] ; Fehér 
m. Nyr. IX.284; Balaton mell. Nyr. XXn.512; 
csuhit Somogy m. Nyr, 11.376; Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839; Baranya m. Kassai J. 
Szókönyv V.219; csuit Somogy m. Nyr. XVIII. 
239): vékony káka, árva káka, béka-szittyó, 
béka-sás (szalmaszál vékonyságú, eggy méter 
magasra is megnövő, teljesen sima, csomótlan, 
gömbölyű szárú sásféle növény, a melyet szá- 
rítva szőllőkötözésre használnak) (juncus eífusus). 

[CSUK]. 

fő-csuk: fölnyit, kinyit (Nagy-Kanizsa Király 
Pál). 

ki-csuk: kinyit. Kicsuktdk az ajtót (Tornám, 
Torna-Ujfalu Nyr. XVn.233). 

mgg-csuk: becsuk (Alsó-Csallóköz, Komárom 
m. Nyr. XVII.287), 

[CSUKA]. 

csuka-szájú: tátott szájú (Nyitra m, Magyar- 
Soók Nyr. XX.216). 

CSUKA: [?] (Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. 
Nyr. IX,135). 

[Közmondások], Csuka csukával, lóg a lógával 
(Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m, Nyr. IX.135). 

CSUKÁS: csikós (Szilágy m. Nyr. Vn.381), 

[CSUKASZKOD-IK], 

be-csukaszkodik : bezárkózik (Hely nélkül 
Kresznerics F. Szótár 1.90), 

CSUKKANÁS : hirtelen becsukódás, Ugy csu- 
kóggyon a szivükbe a szándék, mint ennek a 
ládának a csukkanását hallották (Lúgos Nyr, III, 
226). 

CSUKL-IK {csikl-ik Székelyföld Tsz. Kriza; 
GyőríTy Iván; Háromszék m. MNy. VI.214; Vadr. 
Kiss Mihály). 

CSUKLÓ {csikla Székelyföld Andrássy Antal 
1843; Győrffy Iván; Háromszék m, MNy. VI. 
208, 214; Vadr,; Brassó m. Hétfalu Nyr, V.330; 
csikló Győrm. Bőny Nyr. XVI, 143; Székelyföld 
Györffy Iván; csiklya Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XVI.478; sikla Székelyföld Kiss Mihály; Három- 
szék m. Vadr.). Csikló: az evező beakasztására 
való mély bevájás a csónak oldalában (Komá- 
rom Nyr. XVI.559; Hermán 0, Halászat K.). 



365 



C8UKL0D-CSULA. 



C8ULAK— CSUNDI. 



366 



csikló-pánt: scharnierband [lakatos mester- 
szó] (Sárospatak Nyr. XII. 287). 

C8ikló-vas : födéltartó [kocsikovács mesterszó] 
(Sárospatak Nyr. XII.288). 

[CSUKLÓD-]. Csukloggyon [a csuM-ik ige föl- 
szólító módjának eggyes-sz. 3. személybeli alakja 
helyett) (Fehér m. Gárdony Egyetemes Philologiai 
Közlöny XV.1051). 

CSUKLYA: 1. kucsma (Háromszék m. Angyalos, 
Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII.527); 2. szúr 
(Székelyföld Tsz.). 

[CSUKLYÁL]. 

még-csukjál: megtréfál, megjáratja vele. En- 
gem jól meg csukj alának (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

CSÜKLYON, CSUKJON (Brassó m. Hétfahi 
Nyr. III.524 ; XXI.478 ; Király Pál; csukoly [? nyil- 
ván a közlő elvonása] Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XVI.478): hegynyak, hegynyereg. A csukjononn 
menyek keresztül (Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI. 
478). 

CSUKOMÁNY: zár (Nyitra m. Pográny és 
vid. Drnovszky Ferenc 1841). 

CSUKORAT: csoport (ember, marha, csibe). 
összegyűltek egy csukoratba, mint a fogolymadár 
(Székelyföld Nyr. 1.135; Kiss Mihály). 

CSUKORÉK (Székelyföld Nyr. 1.135; Kiss 
Mihály ; Udvarhely m. Vadr. ; Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos ; csuporék Háromszék m. 
MNy. VI.320; Győrffy Iván): cv. 

CSUKORGAT: összerétel, csucsorítgat, zsugor- 
gat. Csukorgassa a száját. Ésszecsukorgatta az 
abroszt. Csukorgat valamit az ölibe, a kebelibe, a 
markába (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. zsugorgat]. 

mög-csukorgat : megzsugorgat (Háromszék m. 
Vadr.) 

[CSUKORÍTj. 

föl-csukorít. Feksukorította oda magát: föl- 
kuporodott (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSUKOROD-EK: húzódik, kuporodik. Melléje 
csukorodott: melléje kuporodott, húzódott (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály) [vö. csupor od-ik]. 

CSUKÓS: elzárható, záros. Csukós kelen van 
(Soprony m. Csorna Nyr. XXII.330). 

CSUKÚL : lapul. Bújj, bújj, ha bújhacc, kerék 
alá csukúlhacc (búvócskázás közben énekelt gyer- 
mekvers) (Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. II. 
302). 

CSULA {csulya Hont m. Páld Nyr. XIV.575; 
Nógrád m. Fabó András 1841; Heves m. Név- 
telen 1840; sula Székelyföld Tsz.).- 1. csula, 
csulya, sula: kajla, lefityegő (fül, kalapkarima). 



Csula füle van. Csulya disznó: lelógó fülű. Csulya 
kalap (Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 
1.179; Heves m. Névtelen 1840; Székelyföld Tsz.); 
2. csilla, csulya: apró v. vágott fülű (Nógrád m. 
Fabó András 1841 ; Hont m. Páld Nyr. XIV.575 ; 
Hont m. Nyr. XVII.271) ; 3. csula : apró szarvú, 
vézna riska (tehén) (Baja vid. Bia Nyr. XIV.229) ; 
4. csula: [gúnyszó, a mellyel gyermekek csú- 
folják eggymást] (Maros- Vásárhely vid. Nyr. XIV. 
229) [vö. 1. csuhl 

CSULAK : nagy hordó, nagy edény (Nyitra m. 
Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 1841). 

CSULÉSZ : [tréf.] veréb (Csallóköz Erdélyi Pál) 
[vö. csuhesz, 2. csuli, csór esz]. 

1. CSULI {csulyi Heves m. Névtelen 1840; 
csűri Székelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr.): 

1. csuli, csulyi: kajla, lefityegő (fül, fülú) (Fél- 
egyháza Nyr. XIV.229; Heves m. Névtelen 1840); 

2. csuli, csűri: csonka, suta (Székelyföld Kriza"; 
Háromszék m. Vadr. ; Csík m. Nyr. VI.525). Csűri 
bicsok (Székelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr.); 

3. csűri, suli: a kinek a haja tövig le van nyírva 
(Háromszék m. Tsz. Vadr.); 4. csuli: esetlen 
testalkotású (Félegyháza Nyr. XIV.229); 5. csuli: 
[gúnyszó, a mellyel gyermekek csúfolják eggy- 
mást] (Maros- Vásárhely vid. Nyr. XIV.229) [vö. 
csula, csuliga]. 

2. CSULI (csűri Csallóköz Erdélyi Pál; Pápa 
Nyr. XVI.527): [tréf.] veréb, verébfl (Dunántúl 
Nyr. ni.27 ; Tata és vid. Nyr. V.325. 473 ; Hor- 
váth Ignác; Fehér m. Nyr. V.36; Székesfehérvár 
Heller Ede; Csallóköz Erdélyi Pál). 

[Szólások]. Emlögetik a csulik a lószarba (Tata 
vid. Nyr. V.325). 

CSULIGA : kis, lekonyult szarvú (tehén) (Há- 
romszék m. Uzon Erdélyi Lajos) [vö. 1. csuli]. 

csuliga-buliga : (^3 (Háromszék m. Uzon Er- 
délyi Lajos). 

[CSULLANKOD-IK]. 

be-c8ullankodik : belopódzik (Veszprém m. 
Fábián Gábor 1839) [vö. sullog, sullong, sullongol]. 

CSULYA: bunium bulbocastanum (Heves m. 
Tisza-Füred Kassai J. Szókönyv V.220) [vö. 
1. csúnya]. 

CSUMA {csumma Pécs Kassai J. Szókönyv V. 
204. 221) : kukorica-héj, a kukoricacső takarója 
(Somogy m. Nyr. XIV.479; Király Pál; Fölső- 
Somogy, Balaton mell. Nyr. Vni.432). 

CSUMÁS: fenésedett nedvű (burgonya, ha a 
héja megromlik) (Deésakna Nyr. 1.381). 

CSUMMOG : alattomoskodik, ólálkodik (Göcsej 
Vass József 1841) [vö. sunnyog]. 

CSUNDI: rövidnyelű kanász-ostor (Veszprém 
ra. Nyr. V.330; Fehér m. Nyr. IX.284). 

24* 



367 



CSUNGAL— CSUPA. 



CSUPÁDOKON— C8UP0RÍT. 



368 



CSÜNGÁL; csen, sikkaszt (Székelyföld And- 
rássy Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI.320; 
Vadr. 494b; Győrffy Iván). 

1. CSÚNYA: szántóföldeken termő rovátkos 
fehér édes gyökér, vadlencse-virág gyökere 
(Székelyföld NyK. X.328; Kiss Mihály); bara- 
boly [?] (Székelyföld Tsz, 33a. 79b [itt csunga 
hiba]; vö. NyK. X.328) [vö. csulya]. 

2, CSÚNYA : vad, megvadult (ló, bika, ember) 
(Tolna m. Nyr. V.523). 

csúnya-féreg: farkas (Gömör m. Tsz.) 

csunya-nyavaja : nyavalyatörés (Tisza-Dob 
Nyr. XVIII.571) [vö. nyavalya]. 

CSUNYÁLKOD-IK : csintalankodik (Gömör m. 
Tsz.). 

CSUNYÁLL : csúfnak tart. Ne tégy ilyet, csu- 
nydllom én azt (Heves m. Sirok Nyr. Vni,567). 

CSÚNYASÁG: 1. genyedtség (Veszprém m. 
Csetény Nyr. V.427; Fehér m. Nyr. X.189; Bereg 
m. Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap Károly); 
2. nyavalyatörés (Bereg m. Munkács és Bereg- 
Rákos vid. Pap Károly). 

CSUNYÁZ: kakál. Összeesunyázta a A;mí(Eger 
vid. Nyr. XVn.429). 

CSUNYÍT {csunyét Baranya m. Ormáuyság 
Nyr. n.278; Eger vid. Nyr. XVn.429): 1. piszkít 
(Göcsej Vass József 1841); 2. kakál (Göcsej Vass 
József 1841 ; Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; Szeged, Bánság, Csallóköz Csaplár Bene- 
dek; Eger vid. Nyr. XVIL429). Összecsunyttotta 
magát (Szeged, Bánság, Csallóköz Csaplár Be- 
nedek) ; 3. hitványkodik. Ne csunyéj (Baranya m. 
Ormányság Nyr. n.278). 

CSUNYUL {csunyéj meg Közép-Baranya Nyr. 
11.237; csunyél] meg Baranya m. Kassai J. Szó- 
könyv V.221; csunyiiion meg Baranya m. Nyr. 
XIV. 142). 

még-csunyul : megvesz, megdühödik (eb) (Ba- 
ranya m. Tsz.; Vass József, Csaplár Benedek), 
Csunyijjon meg (Baranya m. Nyr. XIV. 142). Csu- 
nyúlj V. csunyélj meg (Baranya m. Kassai J. 
Szókönyv V.221). Csunyéj meg. Csunyéjon meg a 
gégéd (Közép-Baranya Nyr. n.237). 

[CSÜNYULT] {csunyét Baranya m. Kassai J. 
Szókönyv 1.470; Baranya m. Ormányság Nyr, 
n,278; csunyitt Baranya m, Ormányság Tsz.: 
csunyutt hely nélkül Tsz.): veszett (eb). 

CSUP {csúp Erdély Nyr. XVn,420) : csúcs (hegy 
V. párna csúcsa) (Székelyföld Nyr. V.376; XVH. 
419. 420). 

[CSUPA]. 

osupa-cBÖcs : igen nagy csecsű (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.305), 



CSUPÁDOKON : csupán. Nincsen semmije, 
csupádokon ek kis hurubája (Szatmár m, Nyr, 
XXI,286) [vö, csupándokon]. 

csupádokon-csupa : 1. csupa, Gsupádokon-csupa 
víz vót, úgy megázott (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr, IX,141); 2. csupán. Csupádokon-csupa csak 
annyit montam (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
IX. 132). 

CSUP ADÓN. Csupádon olyan, csupádon az: 
szakasztott olyan, szakasztott az. Csupádon csak : 
csupán csak (Kapnikbánya és vid. NyK. 11.375). 

cBupádon-csupa {csupadon-csupa [?] Gömör m. 
Nyr. XVIII.505): csupa (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. IX. 141). Az én kabátom csupádon-csupa sár 
(Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XII,428). Csupádon- 
csupán: csupán (Heves m. Névtelen 1840; Kap- 
nikbánya és vid, NyK, 11.375; Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m, MNy, VT,320), Csupá- 
don-csupán csak (Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). 

CSUPÁL: gyomlál, szálanként kitép (gazt, 
dudvát, gyomot) a földből (Baranya m. Kassai J. 
Szóköuy V V.222 ; Nyr, VI,474 ; Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII,477 ; Baranya m. Mecsekhát Thomaer 
Ignác 1841). 

CSUPÁNDOKON : csupán (Nagy-Kúnság Nyr. 
ni.233; XVI.191) [vö. csupádokon]. 

CSUP AZ csupál. Egész nap csupáztam a párét 
(Alföld Nyr. Xin.237). 

ki-csupáz: kigyomlál, kitép. Avval a rossz 
fésűvel mind kicsupázod a hajam (Alföld Nyr. 
Xin.237). 

CSUPOH {csipor Székelyföld Kassai J. Szó- 
könyv V.198, 212; Tsz,; Nyr, IX,426; Arany- 
Gyulai NGy, ín. 186; Győrffy Iván; Csík m. 
Király Pál; Háromszék m. MNy. VI.214; Vadr.; 
Háromszék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva 
Nyr. XVni.527; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos; Brassó m. Hétfalu Nyr. V.330; Brassó 
m. Zajzon Nyr. III.326 ; Brassó m. Bácsfalu Nyr. 
III.524; csopor Erdővidék Tsz.). Csu])or (vkinek 
a csupra): picsa (Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). 

[Szólások]. Eltörött a csipor: elpityeredett (Há- 
romszék m, Vadr,) 

[Közmondások], Kicsi csupor hamar felforr 
(Háromszék m. Tsz.) 

CSUPORGAT : kuporgat (Csallóköz Csaplár 
Benedek) [vö. cseperget]. 

[CSUPORÍT]. 

mög-csuporít : megkuporít, megtakarít (pénzt) 
(Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. mög-csöpörít], 

össze-csuporit : összehúz, összecsucsorít (Vas 
m. Tsz.) 



369 



CSUPORKASDI— CSURDE. 



CSURDIK— CSUSZA. 



370 



CSÜPOBKÁSDI: játék, a melyet nagyobbak 
és kissebbek eggyütt játszanak, s a melyben a 
kissebbek a nagyobbaknak csuporkái (Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

CSUPOBOD-IK: összehúzódik (Göcsej Tsz.) 
[vö. csukorod-ik]. 

CSÜPPANTÉ : fattyúhajtás (Alsó-Baranya, Pel- 
lérd Nyr. XI.239). 

CSUPROZ: apródonként tesz, piszmog. Ne 
csuprozz, hanem tégy ügyesen! Nem csuprozunk, 
hanem jól neki állunk (Székelyföld Kiss Mihály). 

fCSUPBOZÁS]. 

[Szólások]. Gsuprozással is megjárná : jó volna 
nem olyan bőven költeni (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

CSUB: öntöz ('Fájsz Nyr. VII.428). 

CSUBA : csikó (Somogy m. Csnrgó Nyr. XXI. 
143). 

CSUBAK {curák Szlavónia Balassa József; 
csurák Közép-Baranya Nyr. 11.237 ; tyurak Alföld 
Nyr, XV.281 ; Bácska : Baja, Zombor, Zenta, Ada, 
Újvidék vid. Nyr. XXI.276. 277; Török-Becse 
Nyr. IX.93 ; Bánság Csaplár Benedek) : bőrrel 
béllelt prémes női fölöltö (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.477; Kún-Majsa Nyr. VIII.470; Sze- 
ged és vid. Nyr. 11.43 ; Kálmány L. Szeged 
népe 1.7; Temesköz Kálmány L. Szeged népe 
II. Bevezető XX. 174 ; Hódmező-Vásárhely Király 
Pál; Baja Nyr. XXI.277; Bács m. Bajmok Nyr. 
XV.469 ; Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.52 ; 
Szentes Nyr. VI.179; VIII.187) [vö. csurapé]. 

CSUBAPÉ {csűr api Rimaszombat és vid. Nyr. 
XXII.383 ; csuraplyé Abauj m. Jászó Nyr. IX.478 ; 
tyurapé Baja Nyr. XXI,276): lo durva szőrharisnya 
(Baja Nyr. XXI.276); 2. ködmen, mente, szúr (Sop- 
rony m. Csorna Nyr. XXI.523 ; Soprony m. Nyr. 
XVII.429; Félegyháza Nyr. XXI.330; Nagy-Kún- 
ságNyr. XVI.191; XIX.576; Kecskemét Csaplár 
Benedek; Baja és vid. Nyr. XXI.276. 277; Abauj 
m. Jászó Nyr. IX.478; Rimaszombat és vid. Nyr. 
V.182; XXII.383; Rozsnyó Nyr. VIII.564); 3. olyan 
rossz kalapféle, melyet a szegények süveg helyett 
használnak (Szatmár m. Patóháza Nyr. XVI.95) 
[vö. csurak]. 

CSÜBDÁL (Háromszék m. MNy. VI.320; Vadr. 
494b ; csurgyál Székelyföld GyőrfFy Iván ; Három- 
szék m. Vadr. 417. 494; csurgyiál Székelyföld 
Kriza ; surgyál Zilah Nyr. XIV.287 ; el-surgyárni [?] 
Torda Nyr. XVIII.95) : csen, sikkaszt. 

[CSUBDÁLÓD-IK]. 

el-csurgyálódik : elsikkad. A kérdezésre kikere- 
kedett az es, hogy a levelek hogy csurgyálóttak el 
(Háromszék m. Vadr. 418). 

CSÜBDÉ {csurde [?] Marosszék Nyr. VIII.474) : 
meztelen, csupasz (Szilágy m. Nyr. IX. 182 ; 



Zilah Versényi György; Erdély Szinnyei József; 
Deés Nyr. XI.526; XII.45; Segesvár Nyr. IX. 
43; Székelyföld Kriza; Kis-Küküllő m. Szőke- 
falva Nyr. XIV.574; Maros- Vásárhely Nyr. IX. 
428). 

[CSÜBDIK]. 

csurdik-YÍz = csurom-víz (Vas m. Vép Király 
Pál). 

1. CSÜBI =---■ csurak. Pipiszörös csuriba (Arad 
m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.205; Kál- 
mány Lajos). 

[2. CSCJBI]. 

csuri-muri: hitvány, haszontalan (Háromszék 
m. Vadr. 494b). 

CSUBMÁNCS : apróság, kicsiny (Hont m. Ipoly- 
ság Nyr, XIX. 188). 

[CSUBOM]. 

csurom-víz (Vas m. Vép Király Pál; Alföld 
Nyr. XIII.237; Érsekújvár Nyr. Vin.46; vö. 282; 
csuron-viz Balaton mell. Fábián Gábor 1839; 
Veszprém Nyr. Vin.513; Pápa Nyr. XVI.527; 
Csallóköz Csaplár Benedek; csúron-viz Vas m. 
Vép Király Pál ; Veszprém m. Csetény Nyr. V. 
427; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93; súron- 
viz Veszprém m. Csetény Nyr. V.427): egészen 
átázott. Csúron-viz (súron-viz) vagyok (Veszprém 
m. Csetény Nyr. V.427). Egész csurom-viz vagyok 
(Alföld Nyr. XIII.237). Csupa csuron-viz (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). Csurom-víz á ruhám (Ér- 
sekújvár Nyr. Vin.46; vö. 282) [vö. csór: csur-viz]. 

CSÜBUSZOL: csiszol (Gömör m. Serke Nyr. 
XIX.45). 

[CSÜBUTOS]. 

csurutos-osurdé : anyaszült meztelen (Udvar- 
hely m. Vadr. 494b) [vö. csorotos-csóré]. 

CSUBZLI : parittya (Losonc Czimmermann 

János). 

CSÚSZ-IK {tyúsz-ik Palócság Nyr. XXI.314; 
XXn.80; Nógrád m. Nyr. V.182; Hont m. Ipoly- 
ság Nyr. XIX.95 ; Ipoly völgye. Kővár vid. Nyr. 
XVI.574; XVn.425). 

el-csúsz: elkel. Elcsúsz neki (Kapnikbánya és 
vid. NyK. 11.363). Elcsúszna a bor, a pánkó, a 
szerelem.: elkelne, jó volna (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

1. CSUSZA: 1. kukorica-csutka (Székelyföld 
Tsz. GyőrfFy Iván); 2. kukorica-csőnek lehán- 
tott borítéka (Háromszék m. MNy. VL219. 320; 
Győrffy Iván; Udvarhely m. Vadr.) [vö. csusznya]. 

[2. CSUSZA]. 

csusza-antágoló : számvevő altiszt, a ki ki- 
jelöli, ki mennyit kap enni (kaszárnyai szó; 
Székesfehérvár Nyr. XVII.284). 



371 



CSUSZAMOD-IK— CSUSZPITOL. 



CSÚSZTATÓ— CSUTKA. 



872 



csusza-bankó --- csipetke-bankó (Kis-Kúuság és 
solti járás Nyr. XVIII.231). 

CSÜSZAMOD-IK {el-csiszamodm [?] Erdővidék 
Tsz. ; vö. NyK. X.328 ; csuszamodni Balaton 
mell. Tsz.) 

CSUSZÁNKOD-IK: csuszkái (jégen) (Erdély? 
Tsz. 74a). 

CSUSZIKA : kukorica-csőnek lehántott borítéka 
(Udvarhely m. Vadr. 494b; Udvarhely m. Ke- 
resztúr vid. Vadr. 330). 

CSUSZKA: harkály nemű madárfaj (Heves m. 
Névtelen 1840). 

CSÚSZKÁL: levág, leüt, lever, leszed (Szol- 
nok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.335). 

1. CSÜSZKÓ: lejtőn leereszkedő kocsi kereke 
alá illesztett vas- v. fadarab (Szeged Csaplár 
Benedek). 

2. CSÜSZKÓ : galuska (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek; Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVL47). 

CSUSZKOND-IK: csuszkái (Nógrád m. Nyr. 
IV.93). 

CSUSZKOBA : csuszka (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). 

CSUSZKORÁL : csuszkái (jégen) (Soprony m. 
Nyr. V.425; Csallóköz Nyr. 1.378; Csaplár Be- 
nedek; Csallóköz, Arak Nyr. X.382). 

CSUSZKOROND-IK {csoszkorond&ni Túróc m. 
Czimmermann János; csuszkorondanyi Gömör m. 
Otrokocs Nyr. XVIII.185; kuszkorondani Rima- 
szombat Nyr. V.183): csuszkái (jégen). 

CSUSZKOTOL : csuszkái (Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos). 

CSUSZNYA: 1. kukorica-csutka (Szilágy m. 
Nyr. IX.182; Zilah Nyr. XIV.287); 2. kukorica- 
csőnek lehántott borítéka (Háromszék m. MNy. 
VI.219) [vö. 1. csusza, csutna]. 

CSÚSZÓ (csúszó): kígyó (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVin.477 ; Tisza mell. Kassai J. Szókönyv 
V.223; Szatmár m. Tsz. Nyr. XI.284; Barna 
Ferdinánd ; Szatmár-Németi Nyr. X.432 ; Szatmár 
m. Nagy-Dobos Nyr. IX. 138; Abauj m. Ploetz 
1839; Zemplén m. Nyr. IV.425; Bodrogköz Tsz.; 
Ugocsa m. Nyr. Vni.426) [vö. csoszó]. 

CSUSZOGAT : csusztatgat, csoszogtat. Szoricsd 
hozzád, csuszogasd (Arad m. Pécska Kálmány L. 
Koszorúk 1.175; Kálmány Lajos). 

CSÚSZOL: csuszkái (jégen) (Erdély? Tsz. 74a). 

CSUSZORÁL : dörzsöl (Szabolcs m. Kis-Bese- 
nyöd Nyr. IX.136; Torontál m. Morotva Kál- 
mány L. Szeged népe n.l33). 



CSUSZPITOL 

XVL143). 



csuszkái (Győr m. Bóny Nyr. 



be-esuszpitol : becsoszog (Nagyvárad? Nyr. 
XVI.572). 

[CSÚSZTATÓ]. 

csusztató-fa : vontató dorong, a melyet szük- 
ség esetében az úton eltört kerék helyett a 
tengely alá illesztenek (Balaton mell. Tsz.) 

CSUTA: 1. csutka (alma, szilva, szőllő, ku- 
korica stb. csutkája, szára) (Vas m. Sorok mell. 
Nyr. XXn.144; Somogy m. Babod Nyr. Xni.91 ; 
Somogy m. Sima Nyr. XIX.381 ; Fehér m. Nyr. 
XL228; Mohács Király Pál; Szatmár m. Sárköz 
Nyr. n.l91; Gyöngyös Nyr. IX.332); 2. fog gyö- 
kere. Megvan-e még a zápfoga? — Nincs biz a, 
csak a csutája (Mohács Király Pál). Vén már ez 
a tehén, bátya! — Megvan még a foga. — Meg 
ám, de csak a csutája (Alföld Nyr. Xni.237). 

CSUTAJ: cserje, bokor (Borsod m. Kassai J. 
Szókönyv V.223). 

1. CSUTAK {tucsak Komárom Hermán 0. 
Halászat K.) : 1. maroknyi csomóba összecsavart 
szalma, széna, kukoricahéj, cirok, gaz v. egyéb 
efféle (súrolásra, tűzgyújtásra, fűtésre) (Balaton 
mell. Tsz ; Hermán 0. Halászat K. ; Vas m. 
Kemenesalja Tsz.; Vas m. Sorok mell. Nyr. 
XXn.144; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191; Debrecen 
Nyr. VIL138; Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIV.96) ; 2. mosogató rongy (Győr m. Bőny Nyr. 
XVL143). 

[Szólások]. Csutakjába: eg§y csomóban, eggyütt 
(nagyobb mennyiségben). Én a borvizes évegököt 
csutakjába [50 — 50 darabot eggy ládában] rak- 
tam le (Csík m. Felméri Lajos). 

2. CSUTAK: tuskó, tönk (Székelyföld Tsz.; 
Arany-Gyulai NGy. in.24. 391; GyőrfFy Iván; 
Háromszék és Csík m. Tsz.). Csutak ember: törpe 
ember (Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.224) [vö. 
kutak]. 

csutak-szarvú : rövid és vastag szarvú (Heves 
m. Névtelen 1840). 

[CSUTAKOL]. 

be-csutakol: bedug (csutakkal) (Hegyalja Kas- 
sai J. Szókönyv 1.455; V.223). 

CSUTAKOS: a kivágott erdő törzsökös marad- 
ványa (Moldva Klézse Nyr. VII.478), 

CSÚTI: hallgass! eláll! le van főzve! (Három- 
szék m. Nyr. IV.431), 

CSUTIKA: csutka (Székelyföld Tsz.; Györffy 
Iván; Háromszék m. MNy. VI.210; Háromszék 

I m. Tsz. Nyr. III.374; Kiss Mihály, Dézsi Mihály; 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; Csik-Sz. 

1 Király Nyr. Xn.287). 

CSUTÍT: mutat (Jászberény Nyr. XII.475). 

CSUTKA (cupka Hont m. Páld Nyr. XIV.575 ; 
csuga Háromszék m. MNy. VI.320; Vadr. 494b; 



878 



CSUTKAZ— CSUVAR. 



CSÚZ— CSÜCSÖRÍT. 



874 



Nyr. IX.34; Győrffy Iván; Gyergyó-Ditró Nyr. 
XII.281; csúga Csík m. MNy. VI.370; csuka Repce 
mell. Nyr. XX.370 ; Soprony m. Röjtök Nyr. III. 
556; Udvarhely m. Vadr. 494b; csupka Alföld 
Nyr. XIII.237 ; Fehér m. ? Ráckeve ? Nyr. XVII. 
420; csiipká Érsekújvár Nyr. VIII.282; XIX.457): 
1. csutka: kukorica-szár (a kukorica-csőnek a 
nyele) (Hajdú m. Nádudvar Nyr. VIII.284; Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. XIV.96 ; Heves m. Név- 
telen 1840; Nyitra m. Magyar-Soók Nyr. XX. 
323); 2. csupka: a répának a földből kiálló 
félteke-alakú része, a melyen a levelek sarjad- 
zanak (Fehér m.? Ráckeve? Nyr. XVn.420); 
3. csuga : maradék-darabka. Csak add ide a szap- 
pan-csugát (Háromszék m. Nyr. IX.34). 

csutka-kalapács: a cinkéknek vörhenyeges 
begyű nagyobb faja (Bodrogköz Tsz.) 

CSÜTKÁZ {cipkázMfóW? Nyr. XIII.287; csup- 
káz Alföld Nyr. XIII.237; csupkdz Érsekújvár 
Nyr. VIII.46): 1. csupkdz: csutkájától, szárától 
megtisztít (pl. aszalt szőUőt). Csupkázd meg ezt 
a szőlőt, de azután el ne fogyjon (Alföld Nyr. 
XIII.237); 2. csupkdz: cseresny e- szárral játszik 
(két cseresnye-szárat eggymásba akasztanak, az- 
után széthúzzák, s a kié elszakad, az a vesztes) 
(Érsekújvár Nyr. Vin.46). 

CSUTKÓ : tuskó, vastag töke, kivágott fának 
a földben hagyott törzsöke (Zilah Nyr. XIV.287; 
Székelyföld Tsz. 81a; Győrffy Iván). 

CSÜTKOS : lenyesett s aztán kisarjadzott (fa) 
(Somogy m. Tsz.) 

CSÜTNA: csutka. Kukorica-csutna (Szeged 
Csaplár Benedek) [vö. csusznya], 

CSUTORA: 1. mezei munkásoknak és pász- 
toroknak kulacsforma lapos víztartó hordócskája 
(csobolyó, légely) (Pécs Kassai J. Szókönyv V. 
205) ; 2. pipaszár szopókája (Győr m. Bőny Nyr. 
XVI. 143; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430; Kecske- 
mét vid. Tsz.; Rimaszombat Nyr. IV.560; Szé- 
kelyföld Győrfify Iván; Háromszék m. NyK. 
m.lO). 

csutora-hódja: a kulacs eggyik oldalában levő 
kerek pótlék (Baranya m. Csúza Nyr. XVin.93). 

CSUTORÁS: esztergályos-féle mesterember, 
a ki pipaszárakat csinál (Rimaszombat Nyr. IV. 
560); esztergályos (Somogy m. Kassai J. Szó- 
könyv V.224). 

CSUTRA: csutak (Rimaszombat és vid. Nyr. 

XXn.383). 

CSUTRAKOS: kontyos, csokros. Csutrakos 

főkötő: kontyos v. csokros főkötő (Tiszahát, 

Bereg m. Vozári Gyula; Szatmár, Szabolcs, 
Ugocsa m. Nyr. IX. 183). 

CSUTRINZA: örvény (Szatmár m. Patóháza 
Nyr. XVin.96; Bartók Jenő) [vö. csuflinka]. 

CSÚVÁR : a malmoknak ki- s behordó kocsisa 
(Szentes Nyr. VI.179) [vö. 2. csóva, csóvás]. 



CSUZ {csusz Duna mell. Kassai J. Szókönyv 
n.216; Soprony m. Nyr. XVn.218; Vas ra. 
Simonyi Nyr. XIV.44; csúsz Dunántúl Nyr. XII. 
186; Göcsej Tsz.; Ugocsa m. Nyr. XIV.187): 
1. csusz, csúsz: orbánc (Dunántúl Nyr. XII. 186; 
Duna mell. Kassai J. Szókönyv 11.216; Soprony 
m. Nyr. XVn.218; Vas m. Simonyi Nyr. XIV. 
44) ; 2. csúz : görvélyes szemgyuladás, görvélyes 
nátha (ozaena scrophulitica) (Hely nélkül Nyr. 
XVII.130); 3. csúz: sziíilis (Hely nélkül Nyr. 
XVn.130) ; 4. csúsz: reuma (Göcsej Tsz.); 
5. csúz: folyó nátha (Somogy m. Tsz.) 

CSUZMA: pózna (Tolna m. Éjszaki Károly). 

CSŰBENKEZ-rK (Komárom m. Naszvad Nyr. 
i IV.285; csühenkez-ik [?] Gömör m. Nyr. XVIÍ.417) : 
I vmibe kapaszkodva lóg, kapaszkodva függesz- 
j kedik [vö. csibenkédik], 

CSŰCS (csücs): csúcs, csücske, pl. zsák v. 
párna csúcsa, sarka (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV, 
430; Bács m. Zenta Nyr. XVIII.383; Csongrád 
m. Ploetz 1839 ; Palócság Nyr. XXn.33 ; Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

[CSŰCCSENT, CSICCSENT]. 

be-csüccsent, be-csicosent : becsíp, megitta- 
sodik (Baranya m. Ibafa Nyr. XX,46; hely nélkül 
Nyr. XVII.236) [vö. csücsörint], 

CSÜCSKE: csúcs, pl. zsák v. párna csúcsa, 
sarka, kenyér gyürkéje (Veszprém Nyr. 11.134; 
Győr m. Nyr. XVII.422; Komárom m. Naszvad 
Nyr. IV.235; Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. 
VIII.94; Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. csücsök]. 

[CSŰCSKÉS], 

csücskés-korsó : szükszájú, füles, csecses 
korsó (Csallóköz Csaplár Benedek; Komárom 
Nyr. VII.282). 

CSŰCSKŐ: csúcs, csücske, pl. zsák v. párna 
csúcsa, sarka (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430). 

CSŰCSKÖS: 1. gyürkés. Csücskös kenyér (Győr 
m. Nyr. XVII.422); 2. hegyes kupakú sipka 
(Kecskemét Király Pál). 

CSŰCSÖG: gyügyög, gagyog, gőgicsél (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

CSÜCSÖK -- csücske (Győr m. Nyr. XVII.422 ; 
Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.430; Palócság Nyr. XXH. 
33; Hont m, Ipolyság Nyr. XIX.188; Érsekiíjvár 
Nyr. Vm.282). 

CSÜCSÖRI : csucsorodott. Csücsöri szájú (Csík 
m. MNy. VI.369) [vö. csücsöri]. 

[CSÜCSÖRINT, CSICSÖRINT]. 

be-csicsörint: becsíp, megittasodik (Baranya 
m. Ibafa Nyr. XX.46) [vö. csüccsent]. 

CSÜCSÖRÍT: csücsörít (Bánság Csaplár Bene- 
dek; Palócság Nyr. XXn.33). 



375 



CSÜCSÖRKE— C8ÜDÖZ. 



CSÜDÖZŐ-CSÜLLÖNG. 



87fi 



CSÜCSÖRKE: korsónak kiálló hegyes ajka 
(Háromszék m. MNy. VI.320; Vadr. 494b) [vö. 

csucsorka]. 

CSŰCSÖRÖD-IK: csucsorodik (ajak) (Három- 
szék m. Vadr. 494b ; Csík m. MNy. VI.369). Csu- 
csorodott szájó (Hont m. Ipolyság Nyr, XIX. 188). 

CSŰCSŰKÉL: csücsül (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

CSŰD, CSŰG {csög Székelyföld Nyr. 11.555; 
csüd Győrflfy Iváu; Udvarhely m. Nyr. IV.378; 
Háromszék m. Dézsi Mihály; csűd Torontál m. 
Csóka, Egyházas-Kér, Lőrincfalva Kálmány L. 
Szeged népe III.275 ; Hegyalja, Miskolc Nyr. XVII. 
420; Erdély Kassai J. Szókönyv V.231; csilg 
Rábaköz, Beő-Sárkány Nyr. XVII.322; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.430; XV.67; Háromszék m. MNy. 
VI.320. 361; GyőríTy Iván; csűg Erdély Kassai 
J. Szókönyv V.231; Székelyföld Tsz. Győrffy 
Iván; Csik m. MNy. VI.370; csMig Palócság 
Nyr. XXI.46): 1. csiid, csiig, csür[\\^]: csukló, ló 
és marha patája fölötti csukló (Kis-Kún-Halas 
Nyr. IV.430; XV.67; Hegyalja, Miskolc Nyr. 
XVII.420). Hisz a mi lovunknak csüriig se ér, 
pornak is kicsi oda (Palócság Nyr. XXI.46); 
2. csög, csüd: csikónak v. lónak lábszárcsontja, 
a melyet korcsolyának használnak (Székelyföld 
Nyr. 11.555; Háromszék m. Dézsi Mihály); 3. csög, 
csüd, csüd, csüg, csüg : dögcsont, vadállattól meg- 
marcangolt dög-maradék (Erdély Kassai J. Szó- 
könyv V.231; Székelyföld Tsz.; Nyr. 11.555; 
Udvarhely m. Nyr. IV.378; Háromszék m. MNy. 
VI.320. 361; Győrffy Iván; Csík m. MNy. VI. 
370). Csügre ment: kiment meglesni a vadat, 
ha még visszatérne a dögmaradékra (Székely- 
föld Tsz.). Ugyan rossz csüdöt akasztott ki a 
mészáros: hitvány húst (Udvarhely m. Nyr. IV. 
378); 4. csüd, csüg, csüg: haszontalan, hitvány, 
utálatos, semmirevaló (Székelyföld Győrffy Iván ; 
Csík m. MNy. VI.370). Te rusnya csüd béka 
(Székelyföld Győrffy Iván); 5. csüd: alma nagy- 
ságú és alakú fa (gyermekjáték), a melyet bottal 
kiütnek (Torontál m. Csóka, Egyházas-Kér, 
Lőrincfalva Kálmány L. Szeged népe 111.275). 

[Szólások]. Csügig áztom: bőrig áztam (Rába- 
köz, Beő-Sárkány Nyr. XVII.322). A vad még 
megkeresi a csügit: előbbi rossz életmódjára visz- 
szakivánkozik (Háromszék m. MNy. VI.361). 

osüg-büg (csig-big Udvarhely m. Vadr.; csüg- 
büg Csík-Sz.György Nyr. X.237): 1. csüg-büg: 
vadállattól megmarcangolt húsos dögcsontok (Csík 
m. Nyr. XVIII. 143); 2. csüg-büg: húsnyomtaték 
(Háromszék m. MNy. VI.320); 3. csig-big, csüg- 
büg, csüg-büg: igen kicsiny, csenevész, eléhezett 
(állat), apró, púpos, horgaslábú (ember) (Szatmár 
m. Szamoshát Nyr. X.139; Székelyföld Kriza, 
Andrássy Antal 1843, Győrffy Iván; Udvarhely 
m. Vadr.; Háromszék m. Győrffy Iván; Csik- 
Sz.György Nyr. X.237) [vö. csög-bog]. 

CSÜDŐZ : lócsontoü korcsolyázik (vö. csüd 2.) 
(Háromszék m. Dézsi Mihály). 



CSUDÖZŐ: eggy gyermekjáték (Torontál m. 
Csóka, Egyházas-Kér, Lőrincfalva Kálmány L. 
Szeged népe III.275) [vö. csüd 5.]. 

CSÜGG, CSÜNG (m^f-lóg Baranya m. Nyr. 
ILI 84). 

csüng-lüng: csügg-lóg (Háromszék m. MNy. 
VL320). 

esig-lóg: késedelmez (Baranya m. Nyr. 11.184). 

le-csügg: elnyomorodik (Ipoly völgye. Kővár 
vid. Nyr. XVI.525). 

vissza-csűgg : elmarad a növésben. Vissza 
va~ csügve, a ki hét hónapos korábo született 
(Veszprém m. Csetény Halász Ignác). 

CSÜGGED {csüged Komárom m. Naszvad Nyr. 
IV.235) : L csüged: vmibe kapaszkodva lóg (Komá- 
rom m. Naszvad Nyr. IV.235); 2. csügged: las- 
sabban megy. Csüggedj egy kiesig, hadd menjek 
előre a lámpással (Mohács Nyr. XVIII.232). 

CSÜGGESZKED-IK: kapaszkodva függeszke- 
dik (Háromszék m. MNy. VI.320; Győrffy Iván). 

CSÜGGESZTŐ: a hálóhúzáshoz való övön 
(bőrből való erős derékhámon) levő két rövid, 
a végén csombókos kötéldarab, a mellyel a 
háló kötelét fogják (Soprony m. Hegykő Hermán 
0. Halászat K.) 

CSÜGGET: ölelget (Brassó m. Hétfalu MNy. 
VI.320; Nyr. 11.327; Győrffy Iván). 

CSÜGGÖLŐD-IK: ölelkezik (Brassó m. Hét- 
falu MNy. VL320; Nyr. IL327; Győrffy Iván). 

CSÜHEBJDE: csőcselék, szedett-vedett nép 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. XX.431). 

CSÜKÖRÖG csütörköd-ik (Székelyföld Tsz.) 

CSÜLLED: 1. dülled, kidülled, kiáll (Székely- 
föld Tsz. Kiss Mihály); 2. meghal (Moldva, 
Klézse Nyr. V.89). 

fel-csüUed: fölül, fölemelkedik (kis gyermek 
a bölcsőben v. az ágyban) (Székelyföld Tsz. 82a). 

ki-csüUed: kidülled (pl. a szem), kidudorodik 
(pl. a sebből a rossz hús) (Székelyföld Tsz.; 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

CSÜLLEDÉZ: kidülledez (pl. a szem) (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

[CSÜLLESZT]. 

ki-osüUeszt : kidülleszt, kidudorít (Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos). 

CSÜLLÖG (Moldva, Klézse Nyr. V.89; csüllüg 
Göcsej MNy. 11.409): 1. csüllüg: kullog, lézeng 
(Göcsej MNy. 11.409); 2. csüllög: lábbadozik 
(Moldva, Klézse Nyr. V.89). 

CSÜLLÖNG: csüng (Csallóköz Csaplár Bene- 
dek) [vö. csilleng-csüllöng]. 



377 



CSÜLLÖNQÓ— CSŰR. 



CSŰR— CSŰRÖK. 



378 



CSÜLLÖNGŐ : ruhán fityegő cifraság (szalag, 
rojt, cafrang) (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.191). 

CSÜMÜLYE (Moldva, Klézse Nyr. VI.374 ; 
cümülye Moldvai csáng. Nyr. X.203; csümüly 
Moldva, Klézse Nyr. IV.143): mese. 

[CSŰMŰLYÉL], CÜMŰLYÉL: mesél (Moldvai 
csáng. Nyr. X.203). 

CSÜMÜLYET; cv (Moldva, Klézse Nyr. VI. 
374). 

CSŰMÜLYGET: cv (Moldva, Klézse Nyr. IV. 
143). ^ 

CSÜN-IK {csűn-ik Balaton mell. Tsz.): növé- 
sében elmarad, kicsiny marad (gyermek, állat, 
gabona) (Balaton mell. Tsz.; Csallóköz Csaplár 
Benedek). Csünve nyüött (Göcsej ,MNy. V.161). 

még-csünik (Komárom m. Perbete Szinnyei 
József; még-csün Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VI. 

467): cv. 

CSÜNDÖRÖD-IK: kondorodik (fonal) (Három- 
szék m. MNy. VI.320; Győrfify Iván). 

[CSŰNGE]. 
[csünge-lógaj. 

csünge-lógáz {csüng elógóz-ik Kapuik vid. Nyr. 
11.182): hintázik, himbálódzik (Székelyföld Csap- 
lár Benedek; Háromszék m. MNy. VI.320; Vadr. 
Györffy Iván). 

csünge-lünge : csüngő virágú növény, talán 
fukszia (Háromszék m. MNy. VI.320; Vadr. 494b). 

[CSÜNGŐ]. 

csüngő-lüngő : cv (Háromszék m. MNy. VL320). 

CSÜNI: ernyedő (Hely nélkül Nyr. XII.527). 

CSÜNÖTT, CSÜNT: növésében megakadt, 
satnya, csenevész (Győr m. Duna-Sz.-Pál, Sziget- 
köz Nyr. VIII.522; Csallóköz Nyr. 1.232). Be 
nagyon csünten növekszik ez a gyerek: igen lassan, 
alig észrevehetőleg (Csallóköz Csaplár Benedek)! 

[CSŰNTET]. 

le-osüntet: 1. lekonyít; 2. lehangol, elkedvet- 
lenít (Háromszék m. MNy. VI.337). 

(1. CSŰB]. 

csür-döngölő : eggy táucnem (Erdély Nyr. 
XVn.423; Székelyföld Szinnyei József). 

csür-kert; barom-udvar (Háromszék m. MNv 
VI.323). ^ 

[osűr-lyuk], esüUik: csűr (Karancs vid. Nvr. 

XXI.478). ^ 

2. CSŰR: a csürcsavarintót játszó fiúkból álló 
lánc (Nagy-Kőrös Nyr. XXI.96). 

SZIMNTSI : MAOYAB TÁJ8ZÖTÁK. 



OBŰr-csavarintó (csür-csavarintó) : játék, a mely 
abból áll, hogy 10—15—20 fiú erősen összefo- 
gódzva sugár-alakban forog a sor végén sarkon 
forgó fiú körül, miután ez őket erősen megrán- 
dította (Nagy-Kőrös Nyr. XXI.96; hely nélkül 
Nyr. XXI. 141). 

3. CSŰR: pörgőnek orsója (Baranya m. Or- 
mányság Nyr. 11.137). 

4. CSŰR: csavarog, tekereg, utat veszt (Vas 
m. Kemenesalja Tsz.) 

CSÜRHE: 1. fiatal, hizlalóba még be nem 
fogott disznók csordája (Alföld Hám Sándor, 
Márki Sándor, Számek György ; Debrecen Hajdú 
Nagy Sándor); 2. gyermek-sereg (Hely nélkül 
Tsz.) ; 3. nyolc-kilenc éves gyerkőce (Gömör m. 
Tsz.); 4. piszkos gyermek (Bereg m. Számek 
György). 

[csürhe-járás]. 

[Szólások]. Töri a csürhejárást: töri az eszét, 
töri a fejét (Debrecen Nyr. 11.130). 

CSÜRHELE : gyermek - sereg (Ipoly völgye, 
Kővár vid. Nyr. XVI.381). 

CSÜRHÉS: kanász, disznó-pásztor (Debrecen 
Hajdú Nagy Sándor; Szatmár vid. Tsz.) 

[CSŰRI]. 

csüri-csavari : hazug, fortélyoskodó. Gsiiri- 
csavari ember (Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 
140; Zemplén m. Nyr. IV.425). 

CSÜRKŐ : meggyújtásra hagyott üreg a szén- 
égetésnél (Székelyföld Nyr. V.376). 



csűrökkel játszik 



CSÜRKÖL (csürkünyi) 
(Göcsej MNy. n.410). 

CSÜRKÖS: csámpás, lőcslábú, kaszás lábú 
(Göcsej MNy. n.410; V.160; Balaton mell. Tsz. ; 
Zala m. Szepezd Nyr. XVn.144). 

osürkös-lábú : cv (Göcsej MNy. 11.410). 

CSÜRKÖZ {csürköz): csűrökkel játszik (Fehér 
m. Forna, Csákvár, Ugocsa Nyr. X.522 ; Szatmár 
m. Nyr. VIII.286; Szatmár m. Patóháza Nyr. 
Xni.335; Székelyföld Nyr. XIV.47; Györffy Iván). 

CSÜRKÖZÉS: csürök-játék (Balmaz-Uj város 
Nyr. XII.475) [vö. csűrök]. 



CSŰRÖK, CSÜLÖK: 1. csülök: csomó, hurkos 
csomó. Kötél csülke (Csongrád m. Szentes Nyr. 
XVI.94); 2. csülök: kövecs v. márványgolyó, 
melyet a játszó gyermekek bottal v. kézzel 
lyukba hajtanak (Győr m. Tsz.); 3. csűrök: mind 
a két végén kihegyezett hengerded fácska, a 
melyet a játszó gyermekek bottal föl- és kiütnek 
(Székelyföld Nyr. XIV.47; Györffy Iván; Csík 
m. Nyr. VI.525; Péter János); 4. csülök, csűrök: 
gúla-alakú kis fadarab, a melyet a játszók körül- 
állva botokkal találgatnak (Hont m. Ipolyság 
Nyr. XIX.45); ^. csűrök: háromlábú fácska, a 

25 



379 



CSŰRÖM— CSÜRRENT. 



CSÜRÜSZKÖL -CSVIRINGOL. 



380 



melyet a játszó gyermekek bottal ütögetnek 
(Göcsej MNy. 11.410; Vas m. Kemenesalja Tsz.); 

6. csűrök: henger-alakú fácska, a melyet a játszó 
gyermekek bottal ütögetnek (Szatmár m. Pató- 
háza Bartók Jenő ; Udvarhely m. Kóbori János) ; 

7. csűrök: pálinkafőzéskor a katlanban befojtott 
rövid égő fa (Csík m. Vadr. 499b). 

[Közmondások]. Úgy áll, mint a csűrök: mere- 
ven áll (Hegyalja Nyr. V.324). 

[CSŰKÖM, CSŰBÖM]. 

csűröm-lika (Komárom m. Ászár Nyr. XXI.96 ; 
csiiröm-lyuka Csallóköz Csaplár Benedek): labda- 
játék, a mely abból áll, hogy eggy vonalban 
négy-öt lyukat ásnak s azok fölött gurítják el 
a labdát, s a ki úgy tudja gurítani, hogy eggyik 
lyukba sem esik bele, az a nyertes. 

CSŰRÖS: gyermek-játék, a mely abból áll, 
hogy eggy kijelölt kör közepében ásott gödröcs- 
kébe a labdát v. bogyót bepiszkálni, behajtani 
iparkodnak (Göcsej Tsz.) 

cBürös-kert: szérű (Székelyföld Kiss Mihály). 

CSÜRRENT: 1. vadra rárivall, durrant (Há- 
romszék m. MNy. VI.320; Vadr. ; Győrffy Iván); 
2. sivít, süvölt (a szél, midőn vmely lyukba fúj) 
(Háromszék m. Nyr. IV.561). 



CSÜRÜSZKÖL (Nógrád m. Nyr. IV.93 ; Palóc- 
ság Nyr. XXI.419; XXII.33): kosztat, dörzsölve 
koptat (pl. csizmáját a csúszkáló gyermek). 

CSÜTÖRKÖD-IK (Székelyföld Tsz. 118a; 
Győrffy Iván; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 
Csík m. Tsz.; Nyr. IX.528; Csík-Madaras Nyr. 
XIX.527; csücsörköd-ik Székelyföld NyK. X.329; 
Kiss Mihály; Háromszék m. MNy. VI.320; Győrffy 
Iván; csükörköd-ik Kalotaszeg, Zsobok Melich 
János) : kapaszkodik, aggaszkodik, függeszkedik 
[vö. csükörög]. 

fSl-esütörködik (fel-csücsörködik): fölkapasz- 
kodik, fölaggaszkodik, fölfüggeszkedik. Félcsü- 
törködött V. féícsücs őrködött a nyakamba, a kocsi 
hátuljára, a kakasüUöre (Székelyföld NyK. X.329; 
Kiss Mihály ; Csík m. Nyr. IX.528 ; Csík-Madaras 
Nyr. XIX.527). 

CSÜTÖRTÖK {cetertek Moldvai csáng. Nyr. 
IX.481; csétérték Gömör m. Nyr. XVin.423; 
Eger vid. Nyr. VI. 526 ; csitertek Nógrád m. Nyr. 
IV.425; csitertek Palócság Nyr. XXI.309; Hont 
m. Visk Nyr. V.335; Gömör m. Nyr. XVin.423; 
csötörtök Veszprém m. Csetény Halász Ignác). 

CSVIRINGOL: cincog (a cigány a bőgőn) 
(Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.381). 



D. 



DÁBOBIZ : fülsértő hangon dalol, gajdol (Vas 
m. őrség Nyr. VIL330) [vö. dávorikol]. 

DACÁZ: dacol (Szeged Nyr. 11.378). 

DACOS: kevély, büszke (Vas m. Kemenes- 
alja, Székelyföld Tsz.). Dacos ló: büszkén ugrán- 
dozó, táncoló, szilaj ló (Erdély Kassai J.'Szó- 
könyv 1.415; Székelyföld Tsz.) 

DADA: 1. vénasszony, banya (Erdő vidék Tsz.); 
2. dajka (Somogy m. Adánd Nyr. III.475; Sze- 
ged vid. Nyr. V.37 ; Csallóköz Csaplár Benedek). 

DADÁBA: hadarva beszélő (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XIV.476) [vö. dadorog, dadri]. 

DADÓ : dade (vén cigány) ; vén ember. Gyere 
be te vén dádó, mer odaki megfagyó (Somogy m. 
Nágocs Nyr. VL428). 

DADOGA: mély hangon dörmögő (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.) 

DADOROG: dadog (Tolna m. Paks Nyr. XXII. 
384) [vö. dadára, dadri]. 

DADBI: dadogó (Hódmező-Vásárhely ? Nyr. 
11.367) [vö. dadára, dadorog], 

DADVAS: kócos (Baranya m. Ormányság Nyr. 
11.278). 

DAGA: pufók képű (Vas m. Kassai J. Szó- 
könyv 1.406; Vas m. Kemenesalja Tsz.) 

[DAGAD; vö. deged]. 

föl-dagad: fölkel (Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVI.285). Földagait a zágyhú (Dráva mell. Ko- 
pács Nyr. XVI.41). 

meg-dagad: vizekkel telik meg (a láp) (Bereg 
m. Szernye Hermán 0. Halászat K.) 

[DAGADÁS]. 

kidagadás: kiáradás (Erdő vidék Tsz.) 

DAGADÓ : a marha lágyékának vékony húsa 
(Kecskemét és vid. Nyr. XIV.278). 

dagadó-bóka: lassú gyuladásos dagadás a 
marha nyelv-erén, nyelvfene (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

[DAGADT]. 

dagatt-fülü : paraszt (Hódmező-Vásárhely Nyr. 
Vni.92). 



DAGÁLY: 1. gőg (Erdövidék Tsz.) [?]; 2. érzó- 
kény, ingerlékeny, bosszús (Székelyföld Ferenezi 
János) [vö. méreg-dagály], 

DAGÁLYOS (dagájos): gőgös, dölyfös (Bala- 
ton mell. Horváth Zsigmond 1839; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.476). 

DAGONYA: sűrű, tapadós sár (Nagy-Kálló 
Nyr. XII.430; Bodrogköz Kassai J. Szókönyv 
1.407; Tsz.) 

DÁGVÁNY: pocsolya, mély sár, sáros hely 
(Hegyalja Kassai J. Szókönyv 1.407 ; Szamosköz 
Nyr. XI.92). 

DAJBAS: kövér, testes, tenyeres-talpas nő- 
személy (Torockó Vadr.) 

DAJKA. Edös szülő dajkám: anyám (Szeged 
Nyr. VII.235). 

dajka-far: hirtelen hajló, lejtős, nem göm- 
bölyű fara a lónak (Székelyföld Tsz. ; Udvarhely 
m. Kóbori János). 

DAJNA {dajla Mezőtúr Nyr. IX. 183): 1. dajna: 
banya, elmatrónásodott kövér asszony v. leány 
(Székelyföld Tsz.); 2. dajla, dajna: szajha, rin- 
gyó (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.476; Mezőtúr Nyr. 
IX.183; Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI.47). 

DAJNÁL : énekel (nagy hangon, nem szépen), 
gajdol, kornyikál (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
IX.566 ; XX.431 ; Székelyföld Kiss Mihály, GyőrfiFy 
Iván ; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos ; Brassó 
m. Zajzon Nyr. III.326). Nem valami szépen dalol, 
hanem csak dajnál (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIV.143). 

DAKÜ: ködmenféle fölöltő (Alföld Nyr. XIÜ. 
237; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.476; Szeged vid. 
Nyr. 11.43; Arad m. Pécska Kálmány L. Koszo- 
rúk 11.83; Torontál m. Száján Kálmány L. Szeged 
népe II. Bevezető XIX.l.; Nagy-Kúnság Nyr. 
XIX.576; Sárrét, Kisújszállás Nyr. Vin.430). 

daku-kődmen {-ködmön): cv (Kis-Kún-Halas 
Nyr. Vin.86; XIV.476; Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
236; Sárrét, Kisújszállás Nyr. Vni.430). 

DALI: gúzsba v. húzószegbe akasztható nagy 
evező (Kopácsi Hermán 0. Halászat K.) 

dali-evező {dali-evezü Eszék vid. Nyr. VHI. 
227): oldal-evező a nagyobb ladikokon (Eszék 
vid. Nyr. V.270). 

2ö* 



383 



DALLADZ— DANGS. 



DANCSOL— DANU. 



384 



DALLADZ (Tisza mell. Hermán 0. Halászat 
K. ; Csongrád Nyr, VII.526; dallaz Szeged Tsz.; 
dalloz, daloz Szeged Kassai J. Szókönyv 1.409): 
gúzsba akasztott nagy evezővel evez. 

DALLADZÓ : beakasztható evező (Szeged 
Hermán 0. Halászat K.) 

DALLOS: [tréf.] suba (Szentes Nyr. VI.232). 

DALMA: káposzta-töltelék, takart (Székely- 
föld Nyr. 1.135; Kriza). 

DALMAHOD-IK {dalmohod-ik Szatmár m. 
Patóháza Nyr. XVni.96): nekitelik, testesedik, 
kövéredik, hízik (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.237; 
Nagy-Szalonta Nyr. 1.245; Vin.430; Mezőtúr 
Nyr. X.477 ; Kisújszállás Nyr. XIX.238; Szatmár 
vid. Tsz.). Ez a lány egészen neki van dalmahodva 
(Szikszó, K.-Madaras Király Pál). 

DALMAHODOTT: testes, vaskos, kövér, el- 
hízott (Bihar m. Pocsaj Nyr. V.572; Kunhegyes 
Zoványi Jenő; Abauj m. Nyr. IX.231 ; Szilágy 
m. Kőváry László 1842). Ugyan kicsoda ez a 
dalmahodott ember? (Szikszó, K.Madaras Király 
Pál). Kicsin lesz arra a fiúra ez a dolmány. — 
Aj dehogy! Vékony ő, nem olyan dalmahodott 
(Abauj m. Baksa Király Pál). 

DALMÁS: töltelékes, ^takartos. Dalmás ká- 
poszta: töltött káposzta, takartos káposzta (Szé- 
kelyföld Nyr. 1.135; Kriza), 

DÁMA; szajha, ringyó (Csongrád m. Arany- 
Gyulai NGy. 11.25; Heves m. Pétervásár Nyr. 
XIX.240). 

DAN: nóta. Ennek a versnek a dana igö" szép 
(Somogy m. Nemes-Déd Nyr. Vm.524; X.22) 
[vö. 1. dana, danaj, danu]. 

. 1, DANA: korhely nóta, fajtalan dal v. ének- 
lés (Vas m. Kemenesalja Tsz.) [vö. dan, danaj, 
danu]. 

2. DANA : gyermekjáték, a melyet késsel ját- 
szanak; a nyertes a vesztesnek a fülét cibálva 
kérdezgeti: ,Dana, dana fukszányez, hány ez?' - 
8 a fülcibálás addig tart, míg a vesztes el nem 
találja a hát mögött mutatott ujjak számát (Baja 
Bayer József). 

DANAJ: 1. dalolás (Vas m. Őrség Nyr. VII. 
470); 2. dal (Vas m. Őrség MNy. V.131; Nyr. 
Vn.330; Xin.383; Hetes Nyr. n.372); 3. a dal 
verse (Repce mell. Nyr. XX.411; Göcsej Nyr. 
XII.46; Budenz-Album 161) [vö. dan, 1. dana, 
danu]. 

DANÁZ : áawa-játékot [vö. 2. dana] játszik 
(Baja Bayer József). 

DANCA: zsombékos fenék, melyben a hó víz, 
esővíz meg szokott állani, s a melyen aztán 
néha nagyon jó kaszáló is kerül (Mezőtúr Nyr. 
X.144. 285). 

DANCS (Zilah Nyr. XIV.287; Erdély Kassai 
J. Szókönyv 1.411; Nagy-Enyed Kozma Józsefné; 



Székelyföld Tsz. ; Marosszék, Udvarhely és Csík 
m. Győrflfy Iván; Háromszék m. MNy. VL358; 
Qyőrffy Iván ; doncs Erdély Tsz. ; Segesvár Nyr. 

: IX.44; Székelyföld Tsz.; Kriza, Győrffy Iván; 

i Udvarhely m. Nyr. VIII.472; Háromszék m. 

I MNy. VI.358): ronda, undok. 

1 DANCSOL: korhelykedik (Kisújszállás Nyr. 
\ XX.190). 

I DANDwALLÓ: idomtalan nagytestű hetyke 
i nőszemély (Háromszék m. MNy. VI.321 ; Győrffy 
I Iván). 

I 1. DANDÁR: halmaz, sokaság. Dandárja van 
I most a papucsnak (Debrecen Nyr. XI.477). Itt 
! nincs ojan nagy dandárja a homoknak, mint ott 
(Debrecen Nyr. XI.189). 

2. DANDÁR: lódarázs (vespa crabro) (Hegy- 
alja Kassai J. Szókönyv 1.410). 

DANDÁROZ {dandároz-ik) : dáridóz, dombéroz 
(Udvarhely m. Vadr. Győrffy Jván). Erdőn terem, 
rétén hizik, asszonyok koszt dandár ozik [találós 
mese; szita] (Heves m. Sírok Nyr. IIÍ.38). 

[DANGÓ]. 

dangó-dongó : dongó [?] (Moldva, Klézse Nyr. 
IX.429). 

DÁNGÓ: vékony, cingár (Csongrád m. Kis 
Sándor). Az a hosszú, dángó ember (Csongrád m. 
Arany-Gyulai NGy. 11.394). 

DÁNGOBA: ráadás, a melyet a hajóslegé- 
nyek a kialkudott díjon fölül kapnak (Kis-Duna 
mell. Győr és Mosony között Nyr. XI.43). 

DÁNGÜBA: veszteglés. Volt-e sok dángubá- 
tok? vesztegeltetek-e sokat? (hajósok a szél 
miatt V. teherre várva) (Szeged Csaplár Benedek). 

[DÁNGUBÁL], DÁNGOBÁL : álldogál, lebzsel. 
Eldángobáli az időt. Eldángobál az úton (Baranya 
m. Csúza Nyr. XVin.93). 

DÁNGUBÁZ {dángubáz-ik) : lebzsel, dologta- 
lanul álldogál v. csavarog (Esztergom m. Pilis- 
Maróth Győrffy Iván ; Bács m. Nyr. V.471 ; 
Szentes Nyr. VI. 180; Szeged Kálmány L. Szeged 
népe 1.209). A huszár ott dángubázott a möny- 
ország körül ed darabég (Torontál m. Szöreg 
Kálmány L. Szeged népe III. 176). 



DANIKAL 

VI.321). 



danol gat (Háromszék m. MNy. 



-wíiö'iafií : ■». 
DANNA, DANA: rossz szellem, ördög. Dana 
verje meg! (Zala m. Kresznerics F. Szótár 1.96). 
Danna bújjék bele ! Danna vigye el! (Göcsej 1816. 
Nyr. XVIL508). Dana vigye! (Göcsej, Nagy-Len- 
gyel Nyr. XIV. 140). 

DANOGAT: dalolgat (Vas m. Őrség Nyr. 
Xin.383). 

DANU: dal (Szeged Sümeghy Pál 1841) [vö. 
dan, 1. dana, danaj]. 



S85 



DARA--DARASZOL. 



DARA8Z0LÓ— DARVADOZ. 



386 



DABA {dera Nagy-Kúnság Nyr. XVI.236 ; 
Tisza-Dob Nyr. XX.192; dere Alföld Nyr. 11.424): 
1. dere: darabosra tört v. őrlött kukorica (Alföld 
Nyr. 11.424) ; 2. dara : apróra reszelt v, morzsolt 
tészta (Székelyföld Kriza; Háromszék m. Tsz.) 

DABAB {deréb [?J hely nélkül Nyr. XII.527; 
dorob Moldvai csáng. Nyr. IX.452; dórób Szla- 
vónia Nyr. V.61): 1. húsz-harminc zseréb (Csík 
m. Arany-Gyulai NGy. 1.279); 2. ivadék, sarja- 
dék. Te Sándor-darab, te! (Udvarhely m. Nyr. 
IV.176); 3. csorda (Gömör és Torna m. Tsz.) 

DABABÍT : darabol, darabokra vág. Ugy dara- 
híttya az ember a bőrt, a hogy lehet (Veszprém 
Király Pál). 

DABABOL {fel-drombol Hegyalja Kassai J. 
Szókönyv 1.452). 

fel-drombol : földarabol (fátokét fejszével) 
(Hegyalja Kassai J. Szókönyv 1.452). 

le-darabol: leszid. Ugy ledarabolta, hogy nem 
hagyott rajta egy krajcár ára becsületet (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

DABABONT [darabant Bánffy-Hunyad Nyr. 
X.21) : mindenes férficseléd, udvari legény (Zilah 
Nyr. XIV.287; Kolozsvár Szinnyei József). 

DABABOS : 1. göröngyös. Darabos a föd 
(Vas m. őrség Nyr. Xni.383); 2. durva. Dara- 
bosan szóltam (Kalotaszeg, Zsobok Melich János) ; 
3. derék (Pozsony m. Tárnok Nyr. Vni.470). — 
Daraboslag (Göcsej Nyr. XIV.166; Budenz-Album 
162); darabosnak (Vas m. Őrség Nyr. Xn.281 ; 
Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XV.575) : helyenként, 
hellyel-közzel. Daraboslag sziép, daraboslag si- 
lány a vetis (Göcsej Budenz-Album 162). 

DABÁL {dérál Csongrád m. Arany-Gyulai 
NGy. 11.261 ; tárái Vas m. Kemenesalja, Nemes- 
Magasi Nyr. XIX. 191): sokat beszél, fecseg 
(Göcsej MNy. 11.410; Csallóköz Szinnyei József; 
Hegyalja Kassai J. Szókönyv 1.411; Székelyföld 
Kiss Mihály, Kriza). Rulam, mindent összetárdl a 
világ (Vas m. Kemenesalja, Nemes-Magasi Nyr. 
XIX.191) [vö. derél]. 

dara-ducsál : tereferél. Eldaraducsálta az egész 
napot (Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 184) [vö. 
dere-ducsál\. 

DABÁLÓ {deráló Hajdú-Hadház Nyr. IX.524). 

DABASZOL (Deés Király Pál; Kolozs m. 
Szucsák Nyr. XVIII.575; Torda Nyr. XVni.95; 
Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.93; doro- 
szol Székelyföld Kassai J. Szókönyv 1.451; Tsz.; 
Gyórffy Iván ; Háromszék m. MNy. VI.223 ; 
duruszol Székelyföld Győrffy Iván; Háromszék 
m. Dézsi Mihály; Csík m. Nyr. VII.42; garacal 
Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.93 ; garacol 
Szolnok-Doboka m. Nyr. XVII.382; garaszol Szat- \ 
már és vid. Tsz. Nyr. VIII.187; Bereg m. Pap 
Károly; Székelyföld Kriza; Háromszék m. MNy, 
VI.223 ; Vadr. ; karaszol Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 



142; taraszol Hont m. Horváth József 1839); 
1. daraszol, doroszol, duruszol, garacal, garaszol, 
karaszol: gaztól megtisztít (kerti utakat, szöllöt 
— kapával, gereblyével stb.) (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.142; Szatmár Nyr. Vin.187; Deés Király 
Pál; Kolozs m. Szucsák Nyr. XVIII.575; Torda 
Nyr. XVin.95; Szolnok-Doboka m. Nyr. XVH. 
382 ; Székelyföld Kassai J. Szóköuyv 1.451 ; 
Kriza, Győrfly; Háromszék m. MNy. VI.223; 
Vadr.; Dézsi Mihály); 2. doroszol: másodszor 
kapál (szöllöt) [?] (Székelyföld Tsz.); 3. duruszol: 
lapáttal fölváj. Felduruszojja a sárt (Csík m. 
Nyr. VII.42); 4:. garaszol: összegyújt, összehuzo- 
gat (gereblyével v. villával, elmaradt szénát v. 
szalmát) (Bereg m. Pap Károly); 5. taraszol: 
széttereget (szalmát, zsuppot) (Hont m. Horváth 
József 1839) [vö. döröszöl]. 

[DABASZOLÓ], KABASZOLÓ : gyom-írtó esz- 
köz (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.142). 

DABÁZS {derázs Vas m. Őrség Nyr. VII.271. 
330; dorázs Őrség Nyr. VII.271). 

darázs-f észgk ; összeillesztett fánk-alakú tészta- 
darabok, a melyek szilvaízzel, mazsola-szöllővel 
V. apró-szöllővel vannak töltve (Vác Czech 
János 1840). 

DABDA: szeles, szeleburdi (Rábaköz, Beö- 
Sárkány Nyr. XVIII.47). 

DÁBDÁNYOS : [?]. Dárdányos forrásvíz (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

[DÁBÉj. 

dáró-vöcsök : búvár-madár (Csongrád Nyr. 
IX.90). 

DÁBÉS : csinos, kackiás, nem egészen jó hír- 
ben álló (asszony) (Orosháza Nyr. IV.330). 

DÁBIDÓ {dálibú Pozsony m. Kassai J. Szó- 
könyv 1.410; dálidó Csallóköz Nyr. 1.232). 

DABÓC: vmiféle férfi-fölöltó (Nagy-Szalonta 

Nyr. XV.470). 

[DABU]. 

daru-döbörgő (Szentes Nyr. VI.232; daru- 
döbögö Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.476) : [tréf.] suba. 

daru-gém : eggy halászó madár (ardea cinerea) 
(Soprony m. Hegykő Hermán 0. Halászat K. ; 
Heves m. Névtelen 1840). 

daru-láb : a chondrilla juncea növény gyöke- 
rén levő madárláb-forma gyenge csirahajtás, a 
melyből tavasszal salátát készítenek (Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.476). 

daru-nyak: nádvágó eszköz (Heves m. Név- 
telen 1840). 

daru-tehen: kékes-fehér tehén (Heves m. 
Névtelen 1840). 

DABVADOZ (darvadoz-ik) ; 1. szélledezve jár. 
kél, szállingózik (Balaton mell. Tsz,; Kis-Kún- 



387 



ÖARVAG— DEÁK. 



DfíÁKOL— DÉC. 



388 



Ság Nyr. 111.564; Kis-Kún-Halas Nyr. X1V.476). 
Ennye, ugyan mit darvadoztok; mér nem gyüttök 
mind eccerre? = miért jöttök eggyenként szál- 
lingózva ? (Abauj m. Király Pál) ; 2. gubbaszko- 
dik (ázva-fázva, göthösködve) (Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.; Somogy m. Szöke-Dencs Nyr. III. 
141; Csongrád m. Szentes Nyr. XV1.94); 3. lé- 
zeng, várakozva lebzsel (pl. a munkás, ha esős 
időjárás miatt nem lehet dolgozni) (Csongrád 
m. Szentes Nyr. XVI.94 ; Félegyháza Nyr. V.35) ; 

4. alkalmatlankodik vki körül, láb alatt van 
(Vas m., Erdély Kassai J. Szókönyv 1.415); 

5. kénytelen-kelletlen tesz vmit (Félegyháza 
Csaplár Benedek); 6. virraszt. Éfélig fönn dar- 
vadoztunk (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.476). 

DAEVAG: 1. lebzsel, tétlenkedik. Ne darvag- 
jatok, hanem tegyetek valami hasznosat (Csallóköz 
Csaplár Benedek); 2. cseveg, tereferél. Eldar- 
vagnának nepestig, s nem állna be a szájok (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

DARVAS: 1. dús (Gömör m. Czimmermann 
János). A sarnyu se lé'ssz valami darvas (Gömör 
m. Berzéte Nyr. XIX.477) ; 2. igen nagy szarvú 
ökör (Udvarhely m. Vadr.) 

DAUZSOL: kuruzsol (Székelyföld Tsz.) 

DÁVORIKOL (Vas m. Kassai J. Szókönyv 
1.417; Kemenesalja, Pápa vid. Tsz.; dádorikol 
Somogy m. Csurgó Nyr. XVII.478; dávirikol 
Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.476; dáviriku Zala m. 
Hetes, Dobronak Nyr. XIV.333; dávorikól Kis- 
Kúnság Nyr. IIL564): fülsértő hangon danol, 
gajdol, kornyikál. Ev vezeti a poroseciut; akár 
ijott, akár öjött, még ehös gyomorré es ott dávi- 
riku a poroseciu elütt (Hetes, Dobronak Nyr. XIV. 
333). 

DÁVOROG: -^ (Nagy-Kőrös Nyr. IV.66). 

DE {deg Debrecen Nyr. VI.329; IX. 165; Há- 
romszék m. Nyr. 11.522; Csík m. Gyergyó Nyr. 
IV.282): 1. Igen, deg acs csak csé'szlecsipés vót a 
zenyimhez képest (Csík m. Gyergyó Nyr. IV.282) ; 
2. Deg a farába nyilallott! (Debrecen Nyr. VI. 
329). 

de-hi8z3n {dejsze Vas m. Répce-Sz.-György 
Nyr. XVIII.480; dejszen Repce mell. Nyr. XX. 
371 ; Vas m. Kemenesalja Tsz. ; Kecskemét Nyr. 
IX.361 ; Gömör m. Tsz. ; dejszön Somogy m. 
Mesztegnye Nyr. VII.377; deszik Baranya m. 
Ormányság Nyr. III. 182). — Dejszeny: [tréf.] 
suba (Szentes Nyr. VI.232). 

de-lá, de-láék: hm, mégis! (Baranya m. Nagy- 
Harsány Nyr. Vn.477). 

DEÁK {deják Csík m. Nyr. XVin.143; divák 
Kunság Nyr. XV.520 ; doják Udvarhely m. Vadr. 
60; gyák Moldvai csáng. Nyr. X.203; gyeák 
Moldvai csáng. Nyr. IX.449; X.203; gyiák Palóc- 
ság Nyr. Vin.450; XXI.313; XXn.35; gyijak 
Gömör m. Nyr. XVIII.458; gyivak Gömör m. 
Nyr. XVIII.455. 458): 1. deák, deák, gyák, gyeák: 



kántor (Moldvai csáng. Nyr. 11.487 ; X.203 ; Buko- 
1 vina Nyr. VI.472) ; 2. deák : szúr (Szolnok-Doboka 
; m. Horgaspatak Nyr. XI.478). 

deák-sövény: vesszőből v. nádból fonás nél- 
kül készült kerítés, a melynek alsó vége a földbe 
van ásva, s a közepe táján meg van korcolva 
(Tisza-Dob Nyr. XX.192). 

DÉÁKOL: magyaráz (Fölső-Csallóköz Nyr. 
VIII.189). 

DÉÁKOS: írni-olvasni tudó. Dé'ákos ember 
(Vas m. Őrség Nyr. 11.464). 

[DÉB]. 

déb-dob : céltalanul jövő -menő nőszemély 
gúnyneve (Csík m. Nyr. VII.41). 

DÉBÉDONDA: nagytestű (Zala m. Nyr. II. 
427) [vö. do7ida]. 

DÉBÉLLA (debella) : 1. otromba nagytestű nő- 
személy (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.476; XV.27: 
Nagy-Kúnság Nyr. XVI.236; Szatmár m. Pató- 
háza Nyr. XVIII.431 ; Szabolcs m. Besenyőd 
Nyr. XII.47 ; Palócság Nyr. XXII.33 ; Rimaszom- 
bat Nyr. XV.383); 2. otromba, buta (Szabolcs 
m. Besenyőd Nyr. XII.47) ; 3. cselédleány (Nagy- 
Kúnság Nyr. XIX.576) ; 4. szajha, ringyó (Mező- 
túr Nyr. IX. 183). 

DEBERKE {döbörke Erdély Nyr. XV1I.421): 
döbönke, bödönke (alul szélesebb, fölül keske- 
nyebb hordócska alakú faedény, a melyben 
túrót, sajtot, vajat, zsírt, szilvaízt stb. eff. tar- 
tanak) (Zemplén m. Deregnyő Nyr. XVII.420; 
Szatmár m. Nagybánya vid. Nyr. XVII.421 ; 
Erdély Nyr. XVII.421 ; Szolnok-Doboka m. Malom 
Muzsi János; Székelyföld Andrássy Antal 1843; 
Háromszék m. Nyr. XVn.421). 

DEBLÁK : sütő-tök (Udvarhely és Háromszék 
m. Dézsi Mihály) [vö. döblec]. 

DEBONDA: vagyon (Brassó m. Tatrang Nyr. 
11.476) [vö. dobéndál]. 

DÉBORA : féleszű, eszelős. Débora ember 
(Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI.478; Király Pál). 

DÉBŐL: lenyom, föltúr, rendetlenségbe hoz 
(megvetett ágyat) (Szeged Nyr. VII.380) [vö. 
dibol]. 

lé-dóböl: cv. Ne déböld le az ágyat! (Szeged 
vid. Nyr. 1.425). 

DEBRE, DEBRŐ : gödör, mély vízmosás 
(Bodrogköz Kassai J. Szókönyv 1.418; Tsz.) 

[DÉCj. 

dóc-bunda (Fertő mell. MNy. III.242; Rába- 
köz, Fehér, Békés, Csongrád, Szabolcs m. Erdélyi 
J. Népd. és mond. 1.219; Szatmár m. Király 
Pál ; dez-bunda Szentes Nyr. VI. 179 ; diéz-bunda 
Vas m. Répce-Sz. György Nyr. XVin.480) : posztó- 
val borított prémes bunda. 



389 



DECÜL— DEGED. 



DEGEDÖS— DEHONESTÁL. 



390 



dédelget (Alföld Nyr. 11.424) [vö. 



dóc-mente : rókatorokkal prémezett mente 
(Vas m. Horváth József 1839). 

DECÜL: igazságtalanul lenyom, elnyom (Fölső- 
Csallóköz Nyr. VIII.189) [vö. döncöl]. 

DECSÁK: 1. vérmes fickó, délceg suhanc 
(Csallóköz Csaplár Benedek) ; 2. dicsekedő (Hely 
nélkül Tsz.) 

DED : 1. kisded. Ded kenyér (Debrecen Hajdú 
Nagy Sándor) ; 2. kisded, gyermek (Göcsej Tsz.) 

DEDEG, DÖDÖG: didereg (Székelyföld Kas- 
sai J, Szókönyv 1.418). 

DÉDEL 

gedél]. 

DÉDELGET {gédelget Garam vid. Arany-Gyulai 
NGy. 1.430; Bodrogköz Kassai J. Szókönyv n.266; 
Székelyföld Kriza; gidelget SzatmáT Nyr. VII,190). 

DEDEBÜJA: [tréf.] suba (Szentes Nyr. VI. 
232). 

DEDÓ (Szeged Nyr. Vn.380; Csaplár Bene- 
dek ; Debrecen Hajdú Nagy Sándor ; Szatmár m. 
Nagybánya NyK. XXin.230; Bihar, Zemplén, 
Gömör, Szolnok-Doboka m, Simonyi Zs. A ma- 
gyar nyelv 1.20; Csallóköz Szinnyei József; dadó 
Zala, m. Gyula-Keszi Nyr. V.277; Szeged Nyr. 
Vn.380; Csaplár Benedek; Rimaszombat vid. 
Nyr. X.87; dada" Gömör m. Nyr. XVni.422): 
kisdedóvó intézet. Te is a kisdedőba jársz ? Nem ; 
én már a nagy dedóha járok [értsd: az elemi 
iskolába] (Abauj m. Enyicke NyK. XXin.230) 
[vö. kisded-óvó], 

DÉDÓ: dőre, hülye, gyüge (Győr m. Sziget- 
köz Nyr. XIX.190; Csallóköz Nyr. XVL330: 
Fölső-Csallóköz Nyr. Vni.189). 

DEFT^B : kissebb kereskedő üzleti könyve 
(Szilády A. A defterekről 6 ; Székelyföld Szinnyei 
József). 

DÉGÁL : henyél, lopja a napot (Nagy-Kúnság 
Nyr. XVI.236; Zilah Nyr. XIV.287). 

DÉGE: dongó (Székelyföld Kőváry László 
1842). 

DEGED: dagad, puffad, duzzad (nyirkosság- 
tól) (Székelyföld Tsz.; Andrássy Antal 1843; 
Háromszék m. MNy. VI.322). Bele degedt a szeg 
a fúru-jukba: (az esőtől megázva) beleszorult, 
úgy hogy nem lehet kihúzni (Székelyföld Kriza). 
Bele deged a gyürü az ujjába (Háromszék m. 
MNy. VI.322). 

fel-deged: földagad (Csík m. Gyímes Nvr. 
IX.504). ^ 

mög-deged: 1. megdagad, fölpuffad, megduz- 
zad (Kolozsvár Szinnyei József). A csebrem meg- 
ereszkedett, s vízbe tettem, hogy megdegeggyen 
(Segesvár Nyr. IX.44). Megdeged a ló a zabálás- 
tól (Háromszék m. MNy. VI.322); 2. meggebed, 
megdöglik. Degedj meg! (Háromszék m. MNy. 



VI.322; Vadr. 495a). Ejnye, hogy degednél meg! 
(Alföld Nyr. Xin.237). 

DEGEDŐS: könnyen dagadó, puffadó (Három- 
szék m. Vadr.). 

DEGENYEG {degenet Erdély Kassai J. Szó- 
könyv 1.419; degenyeg Csík m. Gyergyó Nyr. 
IV.282; dögenyeg [?] Erdő vidék Tsz.): szekér- 
kenőcs (Székelyföld Tsz. 92b; Győrffy Iván; 
Udvarhely m. Nyr. ni.261 ; XV.239). 

1. DEGESZ: 1. duzzadt, tele, tömött, kövér (To- 
rontál-Vásárhely Kis Sándor; Zilah Fóriss Mik- 
lós). Degesz a hasam: szinte kemény a jóllakás- 
tól (Debrecen Hajdú Nagy Sándor). Ez a zsák 
degeszebb, mind amaz. Ez a lány degeszebb, mind 
tavaj vót. De degesz ez a malac! (Debrecen Ki- 
rály Pál). Degesz hasú disznó (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XVIII.191). Degez bugyelláris (Szentes Nyr. 
VIII. 187); 2. halmaz, rakás. Horta elém a könyvet 
ijjen degeszekkel, né! (mutatja a szóló öblösen 
nyitott két karjával) (Debrecen Király Pál). 

2. DEGESZ: 1. szalmával v. kákával körül- 
csavart fadugó, a mellyel a szapuló-kád lyukát 
bedugják (Kolozs m. Gyalu Kanyaró Ferenc); 
2. káka v. egyéb, a mivel a dongák közeit be- 
tömik (Kolozs m. Nagy-Kapus Kanyaró Ferenc). 

DEGESZT: dagaszt, puffaszt (Háromszék m. 
MNy. VI. 322; Vadr. 495a). 

meg-degeszt : 1. megdagaszt, megpufifaszt, 
megduzzaszt (úgy hogy tele szitatja vízzel v. 
megkeni zsiradékkal). Megdegesztem a csebret, a 
hámot (Háromszék m. Sepsi-Kőröspatak, Erdő- 
vidék Kanyaró Ferenc); 2. megken. Megdegesz- 
tem a tengejt (Kolozs m. Magyar-Fenes Kanyaró 
Ferenc). 

DEGET (Erdély Nyr. XVn.421 ; Székelyföld 
Kassai J. Szókönyv 1.419; Tsz.; Háromszék m. 
Nyr. XVII.421 ; Csík m. Nyr. XVII.421 ; degecs 
Dunántúl Kassai J. Szókönyv 1.419 ; degesz Kolozs 
m. Magyar-Fenes Kanyaró Ferenc; Szolnok- 
Doboka m. Szász-Nyíres, Retteg Kovács Dezső; 
degett Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. 
Tsz.; MNy. VI.221 ; Csík m. Győrffy Iván; 
dehec Hegyalja Kassai J. Szókönyv 1.419; dekec 
Abauj m. Nyr. V.68; Zemplén m. Deregnyő 
Nyr. XVII.421; Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
1.419; dikhec hely nélkül Kassai J. Szókönyv 
1.419; dohát Székelyföld Tsz. 92b; dohot Erdély 
Kassai J. Szókönyv 1.419; dohott Bánfíy-Euny&á 
Nyr. X.23; Székelyföld Tsz. 92b): szekér-kenőcs. 

DEGETTEZ : kátrányoz (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

[DEGGET]. 

degget-duggat : dugdos (Ermellék Nyr. V.425. 
513). 

[DEHONESTÁL]. 

, [Szólások]. Dehonestált neki : neheitelt érette 



(Ermellék Nyr. V.425). 



391 



DEJ— DÉL. 



DÉLCEG— DELI. 



392 



DEJ {dé, déé Szlavónia Nyr. V.ll ; dé, dej 
Szlavónia Balassa József; deji Baranya m. Nyr. 
VI.474) : 1. miuteggy, körülbelül. Dej húsz (Dunán- 
túl Nyr. V.128). Deji lehetett három ember ott 
(Baranya m. Nyr. VI.474). Dej két iccét (Bara- 
nya m. Ormányság Tsz.). Hány terö mustunk 
lessz? Léssz dej öt. Kell dej hat napszámost fo- 
ganni (Eszék vid. Nyr. V.270 ; VIII.327. 378). 
Hozzon ke dej hat g öcsöt a vásárru. Dej ötven 
lánca szénám lett. En attam néki dej négy ómikát 
(Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.331. 432. 474). 
Dé tíz liter szilvám termött (Szlavónia Balassa 
József). Vánnák ott déé hármán (Szlavónia Nyr. 
V.ll); 2. legalább (Zalám. Kassai J. Szókönyv 
1.419; Baranya m. Kassai J. Szókönyv 1.419; 
Tsz.). Szóljon az úr dej mellettem (Baranya m. 
Mecsekhát Thomaer Ignác 1841); 3. [jelentés- 
nélküli pótlékszó]. Dei má réggel jüttem éde, 
Úgy dej sokábhig tárt. Dei vót nagy kolera (Szla- 
vónia Nyr. V.ll. 61. 65). 

DÉKÁNY {dekán Kézdi-Vásárhely Nyr. XVII. 
480) : 1. a fazekas céh béli ifjak társulatának 
elöljárója. Nagy dékány, kis dékány (Sárospatak 
Nyr. XVII.528); 2. a céhnek azon tagja, a ki 
gyűlések v. más összejövetelek alkalmával az 
egész társaságnak szolgálni tartozik (Kézdi-Vá- 
sárhely Nyr. XVI.528). Fő dekán, kis dekán 
(Kézdi-Vásárhely Nyr. XVII.480); 3. egyházfi 
(Vas m. Kemenesalja Tsz.) 

dókány-asszony : 1. kápláuyok anyja ; azelőtt : 
2. Mária képére fölügyelő asszony (Gömör m. 
Tsz.) 

DEKBET {dökret Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Vadr. 484. 495a): dörömböl, zakatol, dübörög 
(Székelyföld Kriza, Kiss Mihály ; Háromszék m. 
Vadr.). Dekret az ajtón (Háromszék m. Kiss 
Miliály). Dekret a ló a hidláson (Erdővidék Nyr. 
VIII. 142). Dörömbözve, dökretve nyargaltak azon 
a hídon körösztül (Udvarhely ra. Keresztúr vid. 
Vadr. 484). 

[DEKRETÉS], DÖKRETÉS : dörömbölés, za- 
katolás, dübörgés. Nagy dökretéssel mönyön az 
üres hordót vivő szekér (Udvarhely m. Vadr. 
495a). 

DÉL : ebéd (Székelyföld Kriza ; Háromszék m. 
Vadr. 496a; Nyr. VI.473). Déít vinni: ebédet 
vinni (a munkásnak) (Szatmár m. Patóháza Nyr. 
XVIII.431). Delet vinni az aratóknak (Székely- 
föld Kriza). Viszik a delet (Maros-Torda m. marosi 
alsó-járás Ravasz Árpád; Háromszék m. Vadr. 
496a). Csak tessék isten áldásából, tnett mű mán 
megettük a délt (Háromszék m. Vadr. 373). Mind 
a ketten delet ettek (Háromszék m. Vadr. 395). — 
Délkor : délután. Délkor mindenki vérágot hozzon 
(Eszék vid. Nyr. Vni.180). 

dól-ebód {dü-ehid Mezőtúr Nyr. IX.479) : ebéd 
(Szlavónia Nyr. V.ll ; Alföld Nyr. 11.513; Maros- 
Torda m. marosi alsó-járás Ravasz Árpád; Udvar- 
hely m. Agyagfalva Nyr. XVni.141 ; Háromszék 
m. MNy. VI.243; Vadr. 373. 496a; Moldvai csáng. 
Nyr. IIL53): (déli 12 órai) ebéd [vö. ebéd]. 



délebédöz: ebédel (Torontál m. Ó-Sz.Iván 
Kálmány L. Szeged népe III. 172). 

[dél-est] (del-est Gömör m. Tsz. ; deli-est Szé- 
kelyföld Kassai J. Szókönyv 1.421 ; délly-est 
Borsod m. Nyr. VI.462): délutáni idő, délután. 
Ma dellyest temik (Borsod m. Nyr. VI.462). 

[dél-hajlat] [dé-hajlat Dunántúl MNy. V.89; 
dié-hajlat Göcsej MNy. V.159): 2 és 3 óra kö- 
zötti idő délután. 

dólig-látó : hajnalka (virág) (Székelyföld Kiss 
Mihály; Háromszék m. Nyr. V.36). 

DÉLCÉG {deceg [?] Erdővidék Tsz. ; déceg Gyer- 
gyó-Ditró Nyr. XII.281 ; délceg Csallóköz Nyr. 
1.232): pajkos, büszkén hánykolódó, szilaj, fék- 
telen (Balaton mell. Tsz.; Háromszék m. Vadr. 
400; Erdövidék Tsz.; Gyergyó-Ditró Nyr. XII. 
281). 

DELEL {déléi Székelyföld. Kiss Mihály; déréi 
Erdő vidék Vadr. 495a; Kriza; déröl Udvarhely 
m. Vadr.). 

DELELŐ (Somogy m. Nemes-Déd Nyr. VIII. 
524; Csallóköz Csaplár Benedek; déllelő Bala- 
ton mell. Tsz. ; dellö [szántóföld neve] Marosszék, 
Csíkfalva Nyr. 11.331; bornyú-tíeZfó' [rét neve] 
Losonc Nyr. n.280; déllő Székelyföld Kiss Mihály, 
Andrássy Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI. 
209; Háromszék m. Sepsi-Sz.Király Nyr. II. 
332; Csík m. MNy. VI.370; délő [kaszáló, rét 
v. legelő neve] Háromszék m. Nagy-Ajta Nyr. 
11.525. 526) : 1. delelő, déllelö, déllő: delelő-hely 
(Balaton mell. Tsz.; Somogy m. Nemes-Déd Nyr. 
VIII.524; Csallóköz Csaplár Benedek; Székely- 
föld Kiss Mihály, Andrássy Antal 1843; Csík 
m. MNy. VI.370); 2. déllő: szántóföldnek délre 
fekvő lába (Csík m. MNy. VI. 370). 

[DELES], DELLYES : déli, déli álom. Alussza 
a dellyest (Karancs vid. Nyr. XXII.48). 

deles-dél. Deles-dílbe : éppen délben (Repce 
mell. Nyr. XX.417). 

DÉLET: delel (Szeged vid. Bódiss Jusztin). 
Déletének [így] a marhák : delelnek (Vas m. Hegy- 
hát Nyr. 1.467). 

DELI {dali Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
ni.29. 43. 77; Kriza, Győrffy Iván; Udvarhely 
m. Firtosalja Nyr. VI.324; Háromszék m. Kas- 
sai J. Szókönyv 1.409; Kiss Mihály; Erdővidék 
Tsz.; Csík-Sz.György Nyr. X.331). Dali szép 
ifiak. Dali Dakó Sándor. Nagy török császárnak 
dali udvarába (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
III.29. 43. 77). Eegből szállott dali madár dali 
táncot járja (Moldvai csáng. Erdélyi J. Népd. és 
mond. 1.433). 

deli-vörös (Fehér m. Nyr. IX.284; dali-veres 
Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III.308 ; dali- 
vé'rés Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XIV.567). 
Tuli-piros, deli-vörös, hupi-kék: tarka-barka (Fe- 
hér m. Nyr. IX.284). Vészek neköd szép ruhát, 
dáli-vérésset, hoppi-kéköi, látatlan színűt, hallat- 



ws 



DELI— DERCE. 



DERCÉS— DERÉK. 



394 



lan hírűt (Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XIV. 
567). Hozok, fiam [vásárfiát], dali-veresset, hoppi- 
kéket, látatlan zödet (Székelyföld Vadr. 382). 

[DÉLI]. 

déli-bátor: 1. tolvaj (vásári tolvaj, a ki dél- 
ben bátran lop, mialatt a vásárosok ebédelnek) 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.476) ; 2. délibáb (Temes- 
köz Kálmány L. Szeged népe 11.81. 206). 

déli-bátoros, déli-vátoros : őgyelgő, kóborló. 
Déli-bátoros v. -vátoros cigány (Temesköz Kál- 
mány L. Szeged népe 11.206). 

déli-ebéd: ebéd (Baranya m. Ormányság Tsz.) 

deli-kényerézés : ebéd (Mátra vid. Nyr. XXII. 
335). 

DÉLIBÁB {délibába Temesköz Kálmány L. 
Szeged népe 11.206; Heves m. Névtelen 1840). 

DÉLIBARÁTOM: deliberatum (az egyházi tör- 
vényszéknek váló perekben kimondott Ítélete) 
(Háromszék m. Nyr. IV.426; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos). 

DELLÁN: bolond (Erdővidék Nyr. Vin.142). 

DELLííNQ; ácsorogva őgyeleg, bámészkodva 
júrk..! Gyerekek, ha kimönfök az úccára, osztán 
ne dellengjötök! (Ráckeve Király Pál). 

[DÉLSŐ] {diésüö Göcsej MNy. V.161) : délre 
fekvő. 

DÉNÁR. ,Kisujszálláson hasonlóan a forintos 
elnevezés van használatban; a forint 102 dénár- 
ral számíttatik; eggy forintos föld - 1000''. (Szá- 
zadok X1V.682; Nyr. XVn.575). 

DENEVÉR {benevér Abauj m. Beret Nyr. H. 
422) [vö. lapatér és Nyr. V.152]. 

DEPÓ : áristom (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 
93). 

[DÉR]. 

dér-dúr {dil-dúl Helemba Nyr. IV.270. 319; 
dir-dur Göcsej Nyr. V111.41 ; tízeged, Csallóköz 
Csaplár Benedek): 1. zsörtölődés, zsémbelödés, 
haragos csapkodás (Marcal mell., Szatmár vid. 
Tsz.). Nagy dérrel-dúrral fog vmihez (Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. IX. 184). Nad dirré-durré 
tette (Göcsej Nyr. V1I1.41). Oly nagy dir-durral 
jött haza, mintha ki akart volna bennünket pör- 
zsünyi a házbú (Szeged, Csallóköz Csaplár Bene- 
dek) ; 2. zsörtölődő, zsémbeskedő. Dér-dúr ember 
(Székelyföld Kriza). A vén asszony dér-dúr (Hely 
nélkül Nyr. IV.319). Cigány asszony dil-dúl (He- 
lemba Nyr. IV.270. 319) [vö. gér-gúr]. 

DÉRA: gyalu (Vas m. Tarodháza Nyr. X.89). 

DERCE {derce) : korpás liszt (Göcsej Tsz. ; 
Duna mell. Tsz.; Marcal mell. Tsz.; Balaton 
mell. Tsz.; Horváth Zsigmond 1839; Somogy m. 
Balaton mell. Nyr. IX.283; Tolnám. Nyr. XVIL 
422; Győr m. Böny Nyr. XVI.143; Komárom 

•ZIVRYKl : MAOTAB tAJSZÓtAk. 



m. Fúr Nyr. XX.479; Baranya m. Nyr. XVIL 
421; Szeged vid. Nyr. XV1I.422; Bihar m. Fúrta 
vid. Nyr. IV.44; Debrecen Nyr. VI1.188; Szat- 
már m. Nyr. XVII.422; Zemplén m. Deregnyő 
Nyr. XVIL 421; Bodrogköz Tsz.; Palócság Nyr. 
XXn.33 ; Borsod m. Nyr. XVn.422 ; Mátra vid. 
Nyr. XXn.240; Heves m. Nyr. XVIL421; Rima- 
szombat Nyr. IV.560; XVn.421 ; Erdély Nyr. 
XVI.421. 422; Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
IIL176; Marosszék Nyr. XVII.422; Csík m. Tsz.) 

DERCÉS {dérces [nyilván hiba dercés helyett ; 
vö. dercésked-ik uo.] Erdély Kassai J. Szókönyv 
1.425): vad, szilaj, pajzán (ló). 

dercés-durcás : duzzogó (Debrecen Nyr. lU. 
413). 

DERDE : féleszű (Győr m. Tsz.) 

[1. DERE]. 

dere-bere : terefere (Háromszék m. Győrffy 
Iván). 

dere-bura : terefere. Egy kis nyálazó [borocska] 
mellett jól esik olykor a barátságos dere-bura (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

[2. DERE]. 

dere-dura: pajkos, tréfás, bohókás (Szeged 
és Temesköz Kálmány L. Szeged népe 1.212; 
11.243) [vö. tere-tura]. 

D£iRÉC (deréc): kasza megnádalása, kasza 
fokán a fölhajló párkány (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
V.330; XVL478). 

[DEREGLYE], DEREGLE : takarmányhor- 
dásra való saraglyás eszköz (Csallóköz, Bacsfa 
Nyr. XVI.47). 

DSRÉK {darák Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Vadr. 495a; Háromszék m. MNy. VL214. 358; Csík 
m. Király Pál; darék Székelyföld Győrffylván; Ud- 
varhely m. Kiss Mihály ; Udvarhely m. Keresztúr 
vid. Vadr.; Háromszék m. MNy. VL214.358; NyK. 
111.10; Nyr. 111.324; Háromszék m. Angyalos, Be- 
senyő, Gidófalva Nyr. XV111.527 ; Háromszék m. 
Kovászna Butyka Boldizsár; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos; dárék Udvarhely m. Nyr. IV.81 ; 
darik Moldvai csáng. Nyr. 1X.448; darok Szé- 
kelyföld Győrffy Iván ; deraka. Debrecen Nyr. 
IX.267; derakasan Debrecen Nyr, IX.162; derikra, 
Debrecen Nyr. 111.563 ; deriko. Szatmár m. Avas- 
Uj város Nyr. X1X.335; derík Soprony m. Nyr. 
IV. 419; Pannonhalma Nyr. XIL 187; Debrecen 
Hajdú Nagy Sándor ; derok, dé'rokam, dé'rkam 
Csallóköz Csaplár Benedek ; derok Nyítra m. 
Magyar-Soók Nyr. X1X.563; XX.24; dórik Uold- 
vai csáng. Nyr. IX.448 ; dőrék Somogy m. Vajda 
Gyula; Somogy m. Kálmáncsa Nyr. X1.238) : 
1. dé'rék : faháznak eggy szakasza (Zala m. Nyr. 
111. 479). Hány derékbúi álló az épületed? (Gö- 
csej Nyr. XV11.508); 2. derék, derék, dőrék: 
országút (Dunántúl Nyr. V.128; Somogy m. 
Kálmáncsa Nyr. X1.238; Baranya m. Tsz.; Kö- 
zép-Baranya Nyr. IV.236; Baranya m. Patacs 



395 



DEREKAS— DERÉL. 



DERELYE-DERMESZ. 



39B 



vid. Csaplár Benedek ; Baranya-Sz.-Lőrinc Nyr. 
XVII. 335); 3. ddrék, derék: tökepénz. Nem 
hogy a darékot, de még az interessit se tuggya 
fizetni (Háromszék m. KovászuaButyka Boldizsár). 
Se interes, se dereka (Nógrád m. Nyr. IV.94). 

derék-pénz: {derík-pinz, -piz): tőkepénz (Sop- 
rony m. Nyr. IV.419; Pannonhalma Nyr. XII. 
187; Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93 ; Csallóköz Nyr. 
1.232 ; Székelyföld Tsz.). 

dörék-szeg v. -szög: az első tengelyben levő 
vastag szeg, mely a nyújtót tartja (Győr Nyr. 
XI.479; Győr m. Bőny Nyr. XVI. 143; Arad m. 
MajlátfalvaNyr. Vni.479; Székelyföld Tsz.; Erdő- 
vidék, Olasztelek Nyr. Xin.578; Csík m.Nyr. 
VII.41). 

derék-szék : törvénybírói Ítélőszék (Három- 
szék m. NyK. Hl. 10). 

d3rék-út v. -ut (darék-út) : országút, töltött út 
(Dunántúl Nyr. V.128; Somogy m. Csurgó Nyr. 
XXI. 143; Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 
1841 ; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93 ; Három- 
szék m. Vadr. NyK. HI.IO; Csík m. Kriza; Csík- 
Sz.-György Nyr. X.237). 

derékra- való (derikra-való, derikre-való) : mel- 
lény, ujjas mellény (Debrecen Nyr. 111.563; X. 
567; Hajdú Nagy Sándor). 

DEREKAS: mellénv (Szabolcsra. Nyr. XIV. 
144). 

DÉBÉKAZ: derekat rak a boglyának (Mező- 
túr Nyr. X.285). 

[DÉRÉKAZÓ]. 

derekazó- villa : hosszúnyelú boglya-rakó villa 
(Hely nélkül Nyr. n.379). 

DERÉKLI: hálókabát v. ingféle fölöltő (Sza- 
bar Király Pál). 

[DÉRÉKOL]. 

át-darókol: derékon átfog (Bereg m. Bereg- 
Rákos vid. Pap Károly). 

DERÉKSÓ (Orosháza Nyr. IV.330; derékső 
Vas m. Ság Kresznerics F. Szótár 1.98) : középső. 

DERÉL : tereferél (Székelyföld Andrássy Antal 
1843; Győrffy Iván) [vö. darál]. 

dere-berél: terefelél (Háromszék m. ? MNy. 
VL321) [vö. tere-peréi]. 

dere-burái: tereferél (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). 

derél-darál (Háromszék m. MNy. VI.321 ; dere- 
darál Balaton mell., Pápa vid. Tsz.; Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. IX. 185): cv [vö. diri-daráll]. 

dere-ducsál : tereferél (Szatmár vid. Tsz. ; 
Szatmár m. Nagybánya Nyr. IX.184) [vö. dara- 
ducsál]. 



DERELYE (derelle Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI. 
47; derellye Gömör és Torna m. Tsz.; dérérét 
Hunyad m. Lozsád Nyr. XXII.406) [vö. dödölle 2.]. 



derelye-fülü 
XIX.576). 



nagyfülü (Nagy-Kúnság Nyr. 



DÉRÉNDÓCIA (Székelyföld Győrffy Iván; Há- 
romszék m. Vadr.; Háromszék m. Kovászna 
Butyka Boldizsár; déréndac Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos; derendóc Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. III.309 ; dérendócia Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. IX.185; XIV.144; derenduca Udvarhely m. 
Keresztúr vid. Vadr. 484; Háromszék m. Vadr. 
495a; dérénduca Csík m. Nyr. VI1I.183; dérenduz 
[gúnynév] Háromszék m. MNy. VI.226) : 1. teke- 
tória, zajos készülődés, lármás menet (Székely- 
föld Győrffy Iván; Háromszék m. Vadr,). Jaj, a 
bálba-menés nagy déréndóciával jár (Háromszék 
m. Kovászna Butyka Boldizsár). Elmene nagy 
derendóccal (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III. 
309). Nagy derenducával s nem szép csöndösön 
möntek azon körösztül (Udvarhely m. Keresztúr 
vid. Vadr. 484). Nem bánom, de szépen vigyetek; 
mét ha ojan derenducával visztek, mind a lei- 
kékét, vége életétéknek (Csík m. Nyr. VIII. 183); 
2. nagyképúsködés, fontoskodás, körülményes- 
ség (vminek elbeszélésében) (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. IX. 185; XIV. 144; Székelyföld Győrffy 
Iván). 

[DÉRÉNDÓCIÁZ-IK],DERENDUCÁZ-IK : nagy 
zörgéssel, csörömpöléssel megy (pl. rossz fakó- 
szekéren) (Székelyföld Kriza; Háromszék m. 
Vadr. 495a). 

DÉRÉZDE (derézde): réti patakokban termő 
kövér szárú és vastag levelű parajféle növény, 
melyet a libák számára szoktak szedni (veronica 
beccabunga) (Vas m. Kassai J. Szókönyv 1.423; 
Kemenesalja Tsz. ; Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 
144; Somogy m. Nyr. X.476). 

DÉRGÁL : 1. mángorol (Zala m. Gelse és vid. 
Nyr. XV.573; Göcsej MNy. n.410; Nyr. XIII. 
308) ; 2. a len bugáját leszaggatja a gerebenen 
(Vas m. Őrség Nyr. 11.324 ; z'ala m. Hetes Nyr. 
XIX. 575) [vö. dérzsál]. 

[DÉRGÁLÓj.DÉRGÁLÜ: lenbuga-tisztító (Zala 
m. Szentgyörgyvölgye 11.279; Hetes Nyr. XIX. 
575). 

dergáluó-fa: mángorló-fa (Göcsej MNy. 11.410). 

[DERMED]. 

fel-dermed: 1. megdöglik (Hely nélkül Tsz.); 
2. illetlenül, tunyán leheveredik (Székelyföld 
Tsz.) 

mög-dermed: megdöglik (Balaton mell. Tsz.) 

DERMEDEZ[-IK ?] : nyújtózik (Baranya m. 
Tsz.) 

DERIMEDT: döglött (Gömör m. Tsz.) 

DERMESZ: tarka v. kék flanelból v. posztó- 
ból készült, combközépig érő kabát (Csík m. 
MNy. VI.370). 



397 DEEMESZKED-IK— DÉVÁNY08. 



DÉVÁNYOZ— DIB-DÁB. 



398 



DERMESZKED-IK : nyújtózkodik (Brassó m. 
Hétfalu MNy. V.346; Nyr. V.330; XVI.478). 

DERNYE: dér (Moldvai csáng. Nyr. IX.532; 
Moldva, Klézse Nyr. V.378). 

DÉRZSÁL, DÉRZÁL: 1. derzsál --dérgál 2. 
(Vas m. Őrség Nyr. 11.374 ; XIX.575) ; 2. dérzál: 
reszel, szeletel, gyalul (répát, káposztát) (Vas 
m. Körmend vid. Bódiss Jusztin). 

DÉSKÉNTÁL: ráolvas (Moldvai csáng. Nyr. 
X.203). 

DESZINKE : kis vászon-tarisznya (Baranya ra. 
Sz.Lőrinc és Ormányság Nyr. XVII.335). 

DESZKA {decka Székelyföld Tsz.; Györffy Iván ; 
Háromszék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva 
Nyr. XVni.527; decka Zilah Nyr. X1V.287; Bánflfy- 
Hunyad Nyr. X.21 ; Székelyföld Kiss Mihály; 
Erdővidék Nyr. IX.37; Udvarhely m. Száldobos 
Nyr. IV.42; docka Székelyföld Győrffy Iván; Ud- 
varhely m. Keresztúr vid. Kiss Mihály; Udvar- 
hely m. Zetelaka Nyr. 11.89; Hétfalu, Zajzon 
Nyr. III.326; doszka Székelyföld Kassai J. Szó- 
könyv II.5e5; Tsz. 92a; Udvarhely m. Nyr. XV. 
569; Brassó m. Tatrang Nyr. 11.476; Moldvai 
csáng. Nyr. III.3). 

[Szólások]. Deszkát árul: meghalt (Tokaj Nyr. 
XX.238). 

DÉSZKÁLÁS : deszka-kerítés, palánk (Zala- 
Egerszeg Király Pál). 

DÉVAI: esztelen (Baranya m. Tsz.) 

DÉVAJKOD-IK: részeg állapotban lármáz, ká- 
romkodik (Pozsony m. Taksony Nyr. XV.190). 

DÉVÁNKOD-IK: 1. tanácskozik (Hely nélkül 
Tsz.) ; 2 tűnődik (Somogy m. Nyr. 11.376) ; 3. so- 
pánkodik CMezőtúr Nyr. X.285); 4. késlekedik. 
Ugyan ne dévánkodjatok már, hanem siessetek! 
(Szatmár m. Puszta-Daróc Nyr. 11.554); 5. kor- 
helykedik, dorbézol (Abauj m. Nyr. V.lll); 6. 
dévajkodik, tréfálkozik (Hegyalja Kassai J. Szó- 
könyv 1.431). 

DÉVÁNKOZ-IK [dévánkoznyi Félegyháza Nyr. 
IV.559): 1. tanácskozik (Szentes Nyr. VI.180); 
2. tűnődik, tanakodik, haboz (Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.236; Félegyháza Nyr. IV.559; Kún-Majsa 
Nyr. VIII.470; Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 
n.416; Szabolcs m. Földes Nyr. in.36); 3. ímmel- 
ámmal készülődik (Arad Nyr. VIII.281); 4. kor- 
helykedik, dorbézol (Abauj m. Nyr. V.lll). 

[DÉVÁNY], DIÉVÁNY: gyűlés. Bizony sok- 
szor mégdorzatt reám a feleségem korábbi idők- 
ben, mikor még a vármegye diévánnyaira is el- 
jártam (Zala m. Hetes, Dobronak Fater József). 

DÉVÁNYOS, DÉVÁLYOS {devalis Mátyus- 
földe, Tallós Nyr. XVI.381; dévályos Győr m. 
Tsz.; déványos Soprony m. Fölső-Szakony Nyr. 
XVn.383; Repce mell. Nemes- Viss Nyr. XVH. 
336; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VI.420; diévá- 



nyos Győr m. Csécsény Nyr. XII.236: divalis 
Mátyusfölde, Tallós Nyr. XVL381 ; divális Csalló- 
köz Csaplár Benedek ; divályos Pozsony m. Kas- 
sai J. Szókönyv 1.144): pompás, díszes, kitűnő, 
becses. Ez már aztán divális ! [mondják gúnyo- 
san a cifrán kiöltözöttnek a ruhájára] (Csallóköz 
Csaplár Benedek). Nem igen dévályos (Győr m. 
Tsz.), nem valami devalis v. divalis (Mátyusfölde, 
Tallós Nyr. XVI.381): nem valami különös. Divá- 
lyos testű ember: erős, izmos, jól megtermett 
(Pozsony m. Kassai J. Szókönyv 1.441). Észt né 
védd még, ez üsse legdiéványosabb (Győr m. Csé- 
csény Nyr. XII.236). 

[DÉVÁNYOZ], DIÉVÁNYOZ: 1. gyűlésez (Zala 
m. Egerszeg, Kustánszeg, Paisszeg Bódiss Jusz- 
tin) ; 2. heverész, komótizál, tunyálkodik, tétlen- 
kedik, uraskodik, jó módja van (Göcsej MNy. 
V.161 ; Zala m. Alsó-Lendva Vörös Balduin; Vas 
m. Körmend vid., Győr-Sz.-Márton Bódiss Jusz- 
tin). 

DÉVÉR : keszeg (Marcal mell. Kreszneriös F. 
Szótár I.IOO; Baranya m. Csúza Nyr. XVni.93). 

dévór-keszeg (Duna és Tisza mell. Hermán 0. 
Halászat K. ; dévért-keszegi Göcsej Hermán 0. 
Halászat K.): abramis brama. 

DEVERNYÉS : civakodó, kötekedő (Mátyus- 
földe, Tallós Nyr. XVL333) [vö. tivornya]. 

DÉVLA : ördög (Győr vid. Nyr. V.522). 

DÉZÉNTOR {dézentor Kis-Kún-Halas Nyr. VIII. 
42) : 1. katonaszökevény (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII. 
42; Gömör m. Nyr. XVIII.455). Gyere haza, te 
dézentor (mondják kóborló gyermeknek) (Bara- 
nya m. Csúza Nyr. XVIII.477) ; 2. erdei csavargó, 
betyár (Zemplén m. Tállya Nyr. IV.477) ; 3. paj- 
kos csínytevő (a ki elillan a csíny elkövetése 
után (Debrecen Nyr. XI.476; Vozári Gyula). 

dezentor-bor : [nép-etimológia] csemege (des- 
sert)-bor (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. Vn.l31). 

DÉZSA {dézsa Szatmár m. Patóháza Nyr. XVIII. 
431): 1. magas, alul szélesebb, fölül keskenyebb 
vajköpülő fa-edény (Székelyföld Tsz.; Kriza); 
2. döbönke, túrós döbönke (Székelyföld Tsz. 
Kőváry László 1842 ; Csík m. Arany-Gyulai 
NGy. L121). 

DIADALOM: diadal (Palócság: Nyr. XXI.421). 

[DIÁKÍRÓM]. 

diákirom - flastrom : diákulum (diachylum)- 
ílastrom (Háromszék m. Nyr. III.324). 

DIATÓMOZ. Diatómozza: kedveskedik neki 
vmivel (Gömör m. Gortvavölgye Nyr. XV.383). 

DIB-DÁB, DÍB-DÁB : haszontalan, haszna- 
vehetetlen, hitvány, silány, ügyefogyott. Díb- 
dáb portéka; dib-dáb ember (Marcal mell. Tsz.; 
Nagy-Kúnság Nyr. XIX. 576; Szeged vid. Nyr. 
VI.135 ; Hegyalja, Kassai. J. Szókönyv 1.433 ; 

26* 



399 



DIBBANCS— DIDAK. 



DIDEG— DIKHANC. 



400 



Szilágy m. Nyr. XIV.576; Szilágy- Somlyó Nyr. 
XVI.238; Segesvár Nyr. IX.44; Székelyföld Tsz.; 
Csík m. Nyr. VII.41). 

DIBBANCS : perca fluviatilis (Heves m. Név- 
telen 1840 ; Eger Hermán 0. Halászat K.) [vö. 
dobáncs]. 

DÍBOL : összegyűr, tör, rongál (Komárom m. 
Czimmermann János ; Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
236) [vö. déböl]. 

Ig-dibol: 1. lenyom, föltiir, rendetlenségbe hoz 
(megvetett ágyat) (Makó Nyr. 1X.377); 2. föld- 
höz ver (Szentes Nyr. Vni.281). 

m§g-díbol : összeront, összetör (Hajdú m. 
Földes Nyr. Vn.23o). 

össze-díbol ; össze-vissza hány v. döntöget 
(Mezőtúr Nyr. X.477). Ne dihold össze az ágyat! 
Ősszedibolta a jég az árpát (Debrecen Nyr. VH. 
188). 

szít-díbol : CND (Mezőtúr Nyr. X.477). 

[DÍBOLTAT]. 

öszve-díboltat : összegázoltat (vetést) (Hegy- 
alja Kassai J. Szókönyv 1.433). 

riCEGŐS: döcögős (Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. 
VI.274). 

DICS : dicsér. Dicsi : dicséri. Még és dicste 
(Zala m. Dobronak Nyr. 11.467). 

DICSÁKTU : nézd csak ! Dicsáktn, milyen hírre 
[hetykén] beszél ! (Abauj m. Beret ís'yr. III.522). 

DICCSAK: cv (Hont m. Ipolyság Nyr. XIX. 
188) [vö. dik]. 

DICSÉR (csérjök a Jézust [köszöntés] Zala m. 
Hetes, Dobronak Nyr. 11.132; csértessék Göcsej 
MNy. V.IOO; Kecskemét Nyr. IX.361 ; Szeged 
Nyr. IV.83; csértessik Repce mell. Nyr. XX.371; 
csétessék Veszprém m. Torna Nyr. XVII.431 ; 
csirtessjék Vas m. Körmend vid. Nyr. III.476; 
dicstesBék Göcsej, Páka Nyr. 11.133; ííicstessik 
Göcsej Nyr. 11.178; stesseék Palócság Nyr. VI. 
466; Vn.35). 

[Szólások]. Csak beszélj, majd ném dicsérünk 
férhöz (Somogy m. Balaton mell. Nyr. XVI.477). 

be-díosór: ,dícsértessék'-kel köszönt be. Elő- 
tanáiak égy házat, abba bemöntek. oszt abba vót 
12 holló; bedícsértek : Dicsértessék a Jézus Krisz- 
tus! (Csanád m. Apáca Kálmány L. Koszorúk 
11.217). 

[DICSEI P]. 

dicskin-űuő : 8— 10 éves leányka (Pozsony 
m. Tárnok Nyr. IX.281). 

DICSÖS : dicséretre méltó (Zala m. Hetes Nyr. 
n.372). 

DIDÁK : farsangi szerb alakos. Vén didák : 
^gúnynév] (Baja Bayer József). 



didák-járás : szerb alakosok fölvonulása a 
farsangban (Baja Bayer József). 

[DIDÉG]. 

didég-dudog: lassú hangon magában dörmög 
(Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839). 

DIDEREG {dedereg Székelyföld Kassai J. Szó- 
könyv 1.418; dedergek Vas m. Kemenesalja, 
Székelyföld Tsz.; dödörgök Erdővidék Tsz.; dö- 
dörög Székelyföld Kassai J. Szókönyv 1.418). — 
Didereg a réce csőre, mikor a szemet fölkap- 
kodja (Zala m. Hetes Nyr. XIX.575) [vö. 3. du- 
dor og]. 

DIFÁMÁL (Mezőtúr Nyr. X.477; Brassó m. 
Hétfalu, Bácsfalu Nyr. III.524; diflámál Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos): leszól, gyaláz, 
rossz hírbe kever. 

DIFI: tündöklő (Hely nélkül Nyr. XII.527) [vö. 
1. döfi\. 

DIFINYA: szép, finom, jó, kiváló (Kunság 
Nyr. XIV. 526). Nem valami difinya: nem valami 
különös (Félegyháza Nyr. IV.559). 

DIPINYI (Szeged és vid. Nyr. 1.425 ; Csaplár 
Benedek; definye Szeged vid., Hódmező-Vásár- 
hely Csaplár Benedek): cv>. Biz e nem igen difi- 
nyi posztó (Szeged Csaplár Benedek) [vö. finyi). 

DIFINYÓ: cv (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.477). 

DIFINYÓS : cv (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.477). 

DIGDÁNCS : hitvány ló, gebe (Pápa Nyr. XVI. 
527; Veszprém m. Csetény Halász Ignác). 

[DIGID]. 

digid-dagad: dagad. Kinyeret aprítottam be- 
léje, úgy mögdigidött-dagadott, hogy! (Szeged Kál- 
mány L. Szeged népe 1.64). 

DIGÓ: olasz munkás, a ki taligán földet hord 
j (Szeged Baligó János). 

I PÍJ]. 

I [Szólások]. A tavaji dijára jutott (mondta vki 
I eggy emberről, a kinek mult-évi lábfájása ki- 
I újult; Debrecen Nyr. VII. 188). 

! 

j DÍJALMAS: jövedelmes. Nem ment kárba a 
! puskapor \ dijalmasan jöttem haza: jó vadász- 
zsákmánnyal (Szilágy m. Nyr. XVII.422). 

i DIJJAD : élénken nő, díszlik (vetés). A tavaszi 

j meleg esőre dijjannak a vetések (Göcsej Nyr. VIH. 

! 532). A tavasszá, mikó miég köpeszek vuótak a 

i mezüők, nem szuót semmit; de muta esüö esött, 

: iés a vetiésök dijjanyi keztek, azt monda stb. (Gö- 

I csej MNy. V.159). 

■ [DIK]. 

[Szólások]. Dik csak : mondd csak (Hont m. 
Nyr. XVIII.430) [? — vö. diccsak]. 

DIKHANC: gebe (Rimaszombat Nyr. V.271). 



401 



DEKHEC— DIMBEL. 



DIMBES—DIÓ. 



^m^ 



DIKHEC (Zemplén m. Tállya Nyr. IV.477; 
gyikhéc Érsekujyár Nyr. VII.40) : vége van. Dik- 
hec mán neki. Anák ma gyikhec (i. h.) 

DIKHIC : ütleg. Héj, bikfic, kell-é dikhic ? 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

DIKHICÉL : ütlegel (Csallóköz Csaplár Bene- 
dek) [vö. dikicsel\. 

DIKICS [hikics Kalocsa Nyr. VIII.335; dikics 
Debrecen Nyr. XIII.432 ; dikis Somosjy m. Csurgó 
Nyr. XXI.143; Székelyföld Tsz.; Kézdi-Vásár- 
hely Nyr. XVII.480 ; dükis [rímeltetve ezzel : tük 
is] Székely-Keresztúr Nyr. XV.427). 

[DIKICSÉL]. 

el-dikicsöl : eldönget. Jól edikicsőték a hátát 
(Szeged Csaplár Benedek) [vö. dikhicél]. 

ki-dikisel: kicsinosít, kicsíp, fölpiperéz. Ki- 
dikiselte magát (Székelyföld Kriza). 

DIKÓ {dikaó Rimaszombat és vid. Nyr. XXII. 
383; íííM Hajdú m. Hadház Nyr. XIX.143; gyikó 
Kalló Nyr. XV.520): ágyféle: a) hevenyészett, 
összetákolt ágy (Tisza-Dob Nyr. XX.192); b) szal- 
mából font nyugvó-ágy (lésza) (Kalló Nyr. XV. 
520; Hajdú m. Hadház Nyr. XIX.143); c) kere- 
kes ágy, ágyfiók (ágynak kihúzó alja) (Sáros- 
patak vid. Zoványi Jenő); d) sarokba állított 
szánkaforma gyermek-ágy (Győr m. Bőny Nyr. 
XVI.143); e) az ólban a kocsis számára készí- 
tett fekvőhely (Rimaszombat és vid. Nyr. XXII. 
383). 

DIKTA: négynyüstös vászon (Hegyalja Kas- 
sai J. Szókönyv 1.438) [vö. fél-dikta]. 

DIKTÉRA: [tréf.jsuba (Szentes Nyr. VI.232). 

DILLÓ {dilló Csík m. Nyr. VII.41): 1. eggy- 
ügyü, féleszű, idétlenkedő, bohó (Székelyföld 
Tsz.; Andrássy Antal 1843; Csík m. Nyr. VII. 
41); 2. mpgvetett fehérszemély (Háromszék m. 
MNy. VI.321) [vö. idilló]. 

DILONG: otromba kamasz (Abauj m. Névte- 
len 1839; Abau] m. Jászó Nyr. IX.478; Rozs- 
nyó Nyr. Vin.564). 

DÍMATLAN, DIMATLAN (dijmatlan Hajdú 
m. Nyr. XVII.171): idomtalan, esetlen, otromba 
(Nagy-Kúnság Nyr. XVI.236; Mezőtúr Nyr. IX. 
183; Kisújszállás Nyr. XIX.238; Hajdú m. Föl- 
des Nyr. VII.234; Debrecen Nyr. ÍX.163. 206; 
XI.189; Hajdú Nagy Sándor) [vö. 2. divatlan- 
kod-ik]. 

[DBIB]. 

dimb-domb: sok domb, csupa domb (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. IX.185; Szatmár m. 
Nagy-Dobos Nyr. IX.138). 

[DIMBÉL]. 

dimbel-dombol : dorbézol, dombéroz, vígan 
lakmározik (Székelyföld Csaplár Benedek; Há- 
romszék m. Győrffy Iván). . 



[DIMBÉS]. 

dimbes-dombos: dombos, sok dombú (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. IX.185; Szatmár m. 
Nagy-Dobos Nyr. IX.138). 

DIMES: kitűnő. Nem igen dimes a márfája 
(Háromszék m. Nyr. X.39). 

DIMOS {dinos Háromszék m. Nyr. V.36) : 

1. dimos, dinos : finom, szép, takaros, csinos 
(Háromszék m. MNy. VI.243. 321; Nyr. V.36; 
Győrffy Iván; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 

2. dimos : rátartós, hetyke, kevély, kényes, negé- 
des (Székelyföld Tsz. Nyr. IX.206 ; Kiss Mihály ; 
Háromszék m. MNy. VI. 321). 

1. DINKA: eggy szőllőfaj (Tisza-Vezseny Er- 
délyi J. Népdalok és mond. 111.82). Piros dinka, 
fehér dinka (Somogy m. Adánd Nyr. IV.334). 

dinka-szőlő: cv (Hely nélkül Tsz.) 

2. DINKA (Nagyvárad vid. Kassai J. Szókönyv 
1.434; Hajdú m. Hadház Nyr. XIX.143; Unka 
Eger vid. Kassai .1. Szókönyv L434; Debrecen 
vid. Pap Károly; Balmaz-Újváros és vid, Nyr. 
XIX.143; Pap Károly): sütő-tök, úri-tök. 

DINOGÁL: iddogál, borozgatva mulat (Kun- 
ság Nyr. XV.520; Nagy-Kúnság Nyr. n.325 ; 
XVI.236). 

DINNYE {dinyá Szlavónia Balassa József; 
Szeged Csaplár Benedek ; dinye Kolozs m. Sztána 
Nyr. IX.503; Székelyföld Győrffy Iván; dinnya 
Eszék vid. Nyr. V.270 ; Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.284; Szeged Kálmány L. Szeged népe 
1.207; Csaplár Benedek; Török-Becse, Torontál 
m. Szőreg Kálmány L. Szeged népe 11.87 ; III. 
80; Somogy m. Nyr. XVIII.239; XIX. 143; So- 
mogy m. Kálmáncsa Nyr. XI.238; Baranya m. 
Nyr. XIV.142; Baranya m. Ibafa Nyr. XX.46; 
Baranya-Sz.Lőrinc Nyr. XVII.335 ; Ormányság, 
Drávafok Nyr. 11.473; ginnye Borsod m. Sáta 
és vid. Nyr. XXI.312; gyingye Csallóköz Nyr. 
1.278; Csaplár Benedek; Alsó-Csallóköz, Patony- 
szél Nyr. XII. 143; gyinnye Pest m. Gyömrő vid. 
Pap Károly; Arad m. Pécska Kálmány L. Ko- 
szorúk 1.153; Palócság Nyr. XXI.218; Borsod 
m. Sáta és vid. Nyr. XXI.312 ; Moldvai csáng. 
Nyr. IX.449). — Dönnye: úri-tök, sütő-tök (So- 
mogy m. Nyr. XIX. 143). 

dönnye-tök: 1. dinnye (Somo'gy m. Nyr. XVIII. 
239; Somogy m. Csurgó Király Pál; Baranya- 
Sz.Lőrinc Nyr. XVII.335); 2. úri-tök, sütő-tök 
(Somogy m. Nyr. XIX. 143). 

DIÓ {dia Göcsej Nyr. XIII.256; Somogy m. 
Nyr. XVni. 239; Király Pál; Baranya m. Nyr. 
XIV.142; Ormányság Tsz. MNy. V.80; Ormány- 
ság, Drávafok Nyr. 11.473; Baranya m. Patacs 
vid. Csaplár Benedek; Baranya-Sz.Lőrinc Nyr. 
XVII.335; Baranya m. Kisasszonyfa Kassai J. 
Szókönyv 1.432; dijó Vác, Hévíz Király Pál; 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323; Háromszék 
m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII. 



403 



DIÓKORA— DISPUTÁL. 



DÍSZ— DISZNÓ. 



404 



527; divó Soprony m. Alsó-, Közép- és Fölsö- 
Bük Nyr. VIII.384 ; Soprony m. Kisfalud, Nagy- 
Miháli Nyr. XXI.432 ; Repce mell. Nyr. XX. 
369; Zalám. Dergecs Nyr. III.34; Zala m. Sümeg 
vid. Nyr. XXII.286; Veszprém, Szombathely Ki- 
rály Pál; Győr m. Szigetköz, Duna-Sz.Pál Nyr. 
VIII.522; Fehér m. Perkáta Nyr. 11.519; III.35; 
Fehér m. Lovas-Berény Nyr. XVII.576; Dráva 
mell. Kopács Nyr. XVI-331; Háromszék m. An- 
gyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII.527; Kézdi- 
Vásárhely Kiss Mihály ; Brassó m. Hétfalu Nyr. 
V.330; XVI.478; divuó Göcsej MNy. 11.410; 
gyija Gömör m. Nyr. XVIII.458; Komárom Ki- 
rály Pál; Komárom m. Fúr Nyr. XVIII.528 ; 
Palócság Nyr. VIII.450; Gömör m. Tsz.; Nóg- 
rád m. Rimóc Nyr. VI. 273; Nógrád m. Tol- 
mács Nyr. XV.326; gyió Palócság Kassai J. 
Szókönyv 1.435; gtjia Gömör m. Nyr. XVIII. 
455; gyió Palócság Nyr. XXII.35; gyivó Rába- 
köz, Göcsej, Balaton mell. MNy. V.80 ; Veszprém 
m. Csetény Nyr. V.427 ; Palócság Kassai J. Szó- 
könyv 1.435 ; Tsz. ; Eger Kassai J. Szókönyv 
n.285). 

[dió-bél]. 

dióból-tincs : diógerezd (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

DIÓKOBA: dió-nagyságú (Háromszék m. Vadr. 
503b). 

[DIÓS], DIÁS: diófa-ültetvény. Gyerünk a 
didsba (Somogy m. Király Pál). 

[DIBÉG]. 

direg-dörög : dirmeg-dörmög(Szatmárm. Nagy- 
bánya Nyr. IX.Í85). 

[DIEI]. 

diri-daráll : fecseg, jár a szája, mindent össze- 
vissza beszél (Fehér m. Nyr. X.186) [vö. derél- 
darál]. 

[DmiB]. 

dirib-darab {direb-darab Érmeilék Nyr. V. 
425). 

DIKIBOL: darabol (Székelyföld Kiss Mihály, 
GyőrfFy Iván ; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos ; 
Erdővidék Tsz). 

DIBICEL : érdes, fülsértő hangon cincog, nyi- 
szereg (Székely-Keresztúr Nyr. XXII.335). 

[DIBRÉG]. 

dirrög-durrog. Dirrög-durrog az ostor (Szeged 
vid. Nyr. VI. 135). 

[DISIPÁL]. 

el-di8ipál: elpusztít, elveszteget. Minden jó. 
szagát eldisipálta (Udvarhely m. Nyr. V.180). 

DISPUTÁL {diskutál Szolnok-Doboka m. Nyr. 
XVn.315), . 



DÍSZ: bő termés, bőség. Disze van a szőlőnek: 
bőven van, bőven terem (Somlyó vid. Nyr. XIV. 
140). Dísze van a gabonának, gyümölcsnek (mikor 
jó termés Ígérkezik) (Repce mell. Nyr. XX.416). 
Az idén nincs disze a gyümőcsnek (Göcsej Nyr. 
XIV.395). A zidin nem nagy disze vót a gyümücs- 
nek. Nad disze [keletje] uaw most a bundának, 
mét hideg van (Vas m. Őrség Nyr. XIII.383). 

DISZKÉ [biszke Székelyföld Tsz.; diszké Há- 
romszék m. Nyr. X.39; döszke, düszke Három- 
szék m. Vadr. 495a): fiatal juh, kecske, tehén 
V. bivaly, a mely még nem ellett v. előhasú 
(Székelyföld Kassai J. Szókönyv 1.438; Tsz. 
Kriza ; Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.42 ; Csík 
m. Győrffy Iván ; Gyergyó Kiss Mihály ; Három- 
szék m. Tsz. Vadr.). Szép döszkéje van: szép 
fiatal felesége (Háromszék m. Vadr. 495a). 

DISZKÓ : cv. Diszkó juh (Székelyföld Tsz.) 

1. DÍSZL-IK (diszl-ik): szépen tenyészik, bő- 
ven terem (Repce mell. Nyr. XX.416; Somlyó 
vid. Nyr. XIV.140 ; Vas m. Jánosháza Nyr. 
XVI. 141). A reszneki határon nem jól diszlik a 
dohány (Göcsej Nyr. XIV.395). 

2. DISZL-IK : ízlik. Ez a bor nem diszlik úgy 
utánno (a jobb után a kevésbbé jó) (Vas m. János- 
háza Nyr. XVI.141). 

DISZNÓ {desznu Vas m. Őrség Nyr. IV.380. 
521 ; desznyu Baranya m. Nagy-Harsány Nyr. 
VII.477; desztó Bereg m^. Bereg-Rákos vid. Pap 
Károly ; dé'sztu Vas m. Őrség Nyr. 11.41 ; diszna, 
plur. disznák Szlavónia Nyr. V.61 ; disznu Göcsej 
Nyr. XIV.164; disznyó Székelyföld Tsz.; Csík 
m. Nyr. Vn.47. 427 ; Csík-Csekefalva Nyr. XHI. 
575; disztó Bihar m. Pocsaj Nyr. V.521; VL420; 
Debrecen Nyr. V.141. 470; ■vn.l88; IX.163. 203 ; 
Szabolcs m. Földes Nyr. 11.479; Tisza-Sz.Imre 
Nyr. IX.129; Ermellék, Székelyhíd Nyr. V.264. 
328; VI.276; Zemplén m. Nyr. IV.425; Zemplén 
m. Nagy-Tárkány Nyr. VII.32; Hegyalja Kassai 
J. Szókönyv 1.439; n.268; Ugocsa m. Gődény- 
háza Nyr. III.371 ; Bereg m. Bereg-Rákos vid. 
Pap Károly; Szilágy m. Nyr. VI.473; Vn.381; 
IX.566 ; Kalotaszeg, Zsobok Melich János ; disztu 
Vas m. Őrség Nyr. L421. 462; Vn.272. 322. 371. 
467; Zala m. Szentgyörgy völgye Nyr. 11.279; 
Göcsej Nyr. Xin.353; Hetes Nyr. 1.380; Dobronak 
Nyr. 11.233; dittó Tisza-Dob Nyr. XX.192; gyesznő 
Palócság MNy. V.80; gyisznó Arad m. Pécska 
Kálmány L. Koszorúk 1.114; Palócság Tsz.; 
gyisznaó Palócság Nyr. VI1.34; Eger vid. Nyr. 
VL185). — Disznó: a pukkantó (datura stramo- 
nium) termése (Kolozs m. Szucsák Nyr. XVIII. 
576). 

[Szólások]. Disznyó keringette [káromkodás] 
(Székelyföld Kiss Mihály). Disznó veszett [károm- 
kodás] (Udvarhely m. Nyr. IV.32). 

disznó-apró : kevésbbé veszedelmes himlő- 
fajta, a mely nyomokat nem hagy (Zala m. Sze- 
pezd Nyr. XXI.522). 



405 



DISZNÓS -DISZNÓZÁS. 



DÍVÁN— DOB. 



406 



disznó-bab : nagyszemú babí'aj (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.323). 

disznó-borz : sündisznó (Baranya m. Kassai J. 
Szókönyv 1.441). 

disztu-bál: disznótor (Zala m. Szentgyörgy- 
völgye Nyr. 11.279). 

disznyó-csucsu : lóhere (Csík m. MNy. VI.371) 
[vö. csucsukás]. 

dösztu-embörsig (Őrség Nyr. 11.41 ; disznem- 
hörsig Göcsej Nyr. V.35. 122) : szalonna. 

disznó-hal: acerina cernua (Erdővidék Her- 
mán 0. Halászat K.) 

[disznó-költség] [disznó-köccség Székelyföld 
Kiss Mihály ; disznyó-köccség Háromszék m. Vadr. 
491b): disznó-aprólék. 

disznó-kenyér : kúnrépa(cyclamen europaeum) 
(Duna mell. Kassai J. Szókönyv 1.441). 



[disznó-orja], disznó-arja 

(Rimaszombat Nyr. XV.383). 



disznófő eleje 



disznó-pajta: disznó-ól (Székelyföld Tsz.) 
[disznó -p ásztor] . 

[Szólások]. Disznópásztor a kanász [tréfás szit- 
kozódás] (Kecskemét Csaplár Benedek). Disznó- 
pásztor, fakanásztor : <x (Szeged Csaplár Bene- 
dek). 

disznó-sajt: vastag hurkaféle, a mely apróra 
vagdalt disznófülből, bőrkéből, szalonnából és 
vérből készül (presswurst) (Bars m. Zeliz vid. 
Nyr. XIV.287; Nógrád m. Litke Nyr. IV.334). 

disznyó-szaka : disznó szája szélein támadt 
börkeményedés (Székelyföld Kiss Mihály). 

disznyó-szőcs (Székelyföld Kiss Mihály; disznó- 
szögy Székelyföld Kriza): sündisznó. 

disznó-tök: eggy tökfaj (Zemplén m. Szürnyeg 

Nyr. X.323). 

DISZNÓS : gyermekjáték, a mely abból áll, | 
hogy eggy kijelölt kör közepében ásott gödröcs- \ 
kébe a labdát v. bogyót bepiszkálni, behajtani I 
iparkodnak (másutt: csűrös) (Tisza mell., Mátyus- '< 
földe, Csallóköz CzF.) i 

i 

[Szólások]. Disznós atta [káromkodás] (Udvar- ■ 
hely m. Nyr. IV.32). | 

disznós-ól : disznó-ól (Baranya m. Bélye Nyr. ! 
XVI.134). i 

DISZNÓSÁG : disznó-aprólék (Nagy-Kálló Nyr. ! 
XI1.429; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.238; Csalló- 
köz Szinnyei József). 

[DISZNÓZ]. 

[Szólások]. Disznózom atta [káromkodás] (Ud- 
varhely m. NyrTTSST"**'*''^"' 

DISZNÓZÁS: fiatal legények játéka, a mely 



i abból áll, hogy eggy nagyobb fatekét botokkal 
1 iparkodnak a helyéből elütni (Nyitra m. Pog- 
i rány és vid. Drnovszky Ferenc 1841). 

DÍVÁN [dévány Szeged Kálmány L. Szeged 
I népe 1.213). 

DIVAT: 1. díszlés, bő termés, bőség. Vminek 
divatja van. Divatjában van (,uton-utfélen hall- 
ható' Nyr. ViII.70). Egyetek, igyatok gyerekek, 
most van a divattya (a szőllőnek, mustnak ; mond- 
ják szüretkor) (Déva-Ványa Nyr. XIX.82). Leg- 
divatjába: legbővében (Székelyföld Csaplár Be- 
nedek; Háromszék m. MNy. VI.337; Győrffy 
Iván); 2. ideje vminek. Megájj csak, jobb lessz, 
ha bejön a munka divattya. Majd akkor, ha bejön 
a takarásnak divattya (Déva-Ványa Nyr. XIX.82). 

DrVATKOZ-IK : vitatkozik (Szatmár m. Nagy- 
Dobos Nyr. Vin.524). 

DIVATLAN (Székelyföld Tsz. ; Andrássy Antal 
1843; Győrffy Iván; Háromszék m. MNy. VI.322. 
358; Csík m. Nyr. Vn.41; XH.281 ; diatlan Csík 
m. Várdótfalva Péter János; duvatlan Székely- 
föld Tsz. Andrássy Antal 1843; Kiss Mihály; 
Udvarhely m. Nyr. IX.235 ; Háromszék m. MNy. 
VI.322. 358; Győrffy Iván): evésben mértéktelen, 
telhetetlen, nagybélú, nagyehető. 

1. DIVATLANKOD-IK (Székelyföld Győrffy 
Iván; Erdővidék Tsz.; Udvarhely m. Nyr. VI. 
465; Csík m. Nyr. XII.281 ; diatlankod-ik Csík 
m. Várdótfalva Péter János ; duvatlankod-ik Szé- 
kelyföld Tsz. ; Háromszék m. MNy.VI,322; Győrffy 
Iván): evésben mértéktelenkedik, telhetetlen- 
kedik). 

2. DIVATLANKOD-IK: ügyetlenkedik (Gyer- 
gyó-Ditró Nyr. XII.281) [vö. dímatlan]. 

DIVATOS {dévatossíin. Somogy m. Nyr. XX. 
430). 

DrviDÁL : veszteget (Szatmár m. Nagy-Dobos 
Nyr. VIII.524). 



el-dividál: elveszteget. Eldividálja a napot 
(Cegléd Nyr. XIX.211). 

szét-dividál : szétoszt (rossz értelemben) (Gö- 
mör m. Serke és vid. Nyr. XVIII. 140). 

1. DOB: 1. a nagy háló varsánál a vörösökön túl 
levő test (Szatmár m. Kis-Majtény Hermán 0. 
Halászat K ); 2. a szélmalom vmely része (Puszta- 
Kaszaperegh Nyr. VII.45). 

[Szólások]. Döbbefakadva (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV.231), dogvafakadva (Csongrád m Mindszent 
Hám Sándor): bosszúsan, dúlva-fúlva. Itt vót a 
zsidó, hogy fizessék ke neki; alig bírtam kianni 
rajta. — De hát émönt má? — Emönt osztán 
nagy döbbefakadva, de aszonta, hónap mögin együn 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.231) [vö. M. Nyelvtört. 
Szótár 2. dob: Szólások]. 

dob-farka: [tréf. v. gúny.] adóbehajtó (, végre- 
hajtó') (Palócság Nyr. XXI.509). 



407 



DOB— DOBBAN. 



DOBBANTÓ— DOBONKA. 



408 



dob-szár: a szélmalom vmely része (Puszta- 
Kaszaperegh Nyr. V1L45). 

2. DOB: 1. üt (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 
429). Kászuluggyá immá fö, a marháidak éhön 
vannak; nézz a dógodho, né peheggy, mét dobok 
egyet! {Zala. m. Hetes, Dobronak Nyr. 11.323). 
Oat dobott nekem, hogy . . . : akkorát ütött rám 
(Vas m. Őrség Nyr. 1.421). Pofon dob (Zala m 
Gelse és vid. Nyr. XV. 573) ; 2. elér, eltalál 
(Szlavónia Balassa József). 

le-dob : lehajlik, négykézlábra áll (Nagy-Kún- 
ság Nyr. III.281). 

még-dob: megüt. Mégdobta a kezével (Zala, 
Esztergom m. Nyr. rV.173). Um mégdobtam a 
tomporámat (Őrség Nyr. 1.422). E minap elesett 
az öcsiém iés um megdobta ma